Tisztelt szakértő,
kérdésem a szobatisztasággal kapcsolatos. Szeptemberben tavaly kezdtük az óvodát mini csoportban kettő éves nyolc hónaposan, nem szobatisztán. Eltelt az első félév és nálunk nem változott a helyzet. Az Óvónők kérdeztek erről és átbeszéltük, hogy mi történt eddig és elmondtam Nekik, hogy mindent megtettünk már. Éjszaka is tele van a pelus, tehát a reflexei biztosan nem működnek még. Az Óvónők azt szeretnénk, hogy mozdítsuk előrébb ezt a helyzetet, rajtunk kívül még 3 kisgyereket érint ez. Egyik nap azt mondták, hogy leveszik kisfiamról a pelenkát. Én mondtam, hogy nem fog szólni, higgyék el, be fog pisilni. Így is történt, viszont én azt gondoltam, ez egy próba erejéig fog menni, ez helyett közölték, ez így fog menni, amíg meg nem tanulja. Nekem ez a megoldás nem tetszik és szeretném a megérzéseimre és az evvel kapcsolatos gondolataimra választ kapni. Ugyanis ezek után a gyermekem játék közben vagy foglalkozás közben, étkezéskor összepisilja magát és ki van véve a csoportból, mosakodás, átöltözés stb.. Számomra ez megszégyenítés és feleslegesen. Ugyanis, mivel ha nem müködnek a reflexei, akkor még nem kapcsolja össze, csak annyit tud hogy tett valamit, vagy történt vele valami, ami miatt elviszik a mosdóba. Még nem tapasztaltam változást a viselkedésén, de nem szeretném megvárni, mert egy jó hangulatú nyitott kisfiú.
Szeretném tudni, hogy ez lelkileg kihatással lehet e rá rossz irányba, vagy maradandó nyomokat hagyhat-e benne az eljárás, vezet-e ez szobatisztaság megtanulásához, vagy a fejlődéséhez ez irányba, vagy felesleges megalázásnak van kitéve. Köszönöm a válaszát. Azt nem tudom a másik két kisgyerekkel megteszik-e ezt és akkor látná, hogy nincs evvel egyedül. Mert szeretnék szólni ez ellen, hogy ne csinálják, de szükségem lenne szakember válaszára. Mégegyszer köszönöm. Mónika

Kedves Andrea!
1. Mennyire gond ha a 3 évet betöltöt gyerek nem szobatiszta? Kisfiam január végén töltötte a 3-at, próbálkozunk már régóta, van valamennyi fejlődés de még nem szobatiszta. Jelenleg az van hogy nyáron nem akart de november óta már ráül a bilire és ha evés ivás után ráültetem szépen belepisil esetleg bele is kakil de magától soha nem ül rá szóval ha én nem figyelem ő magától nem használja simán beleengedi a nadrágjába a pisit kakit akár 30 cmre a bilitől vagy kakilni van hogy el is bújik. ha látom hogy mintha mindjárt pisilne akkor sem tudok elég gyors lenni hogy oda pisiljen akkor is elengedi a ruhába. azt hallottam segít ha nincs rajta pelus ezért folyamatosan mosom a ruháit takarítom a szőnyeget stb. talán kicsit kevesebb a baleset mint az elején de tényleg csak akkor bilizik ha én vagy a férjem ráülteti. ez vajon megoldódik magától őszre vagy mit tehetek még hogy segítsek neki hogy megérjen rá? (jár velünk wcre, van bilikönyv)
2. mivel nem szobatiszta nem jár még oviba. szeptemberben elkezdtünk egy mini csoportot ami direkt 2,5 éves kortól van és 4 évig járnak a gyerekek és előzetesen azt mondták nem gond ha nem szobatiszta. de mikor elkezdtük mégis minden baja volt az óvónőnek vele és ezért úgy döntöttem várok még hogy hátha idővel jobban megérik meg otthon tanítgatom neki a dolgokat próbálom jobban felkészíteni, de egyszere olyan sok minden lett volna úgy gondoltam túl sok elvárás lenne ez a fiamnak hirtelen nagy nyomás alá kerülne. de azóta is rettegek mi lesz majd ha kezdjük az ovit hogy fog viselkedni illetve egy anyuka akinek a kislánya jár ebbe a minicsoportba mindig kérdezgeti mikor megyünk már szerinte szegény gyerek hogy kiszúrtam vele hogy nem jár oviba de szerintem nem biztos hogy jó lett volna neki ha rögtön megbélyegzik hogy ő a legrosszabb gyerek. vajon jól döntöttem?
a következő problémái voltak az óvónőnek:
- a 2,5 éves nem mutatott hajlandóságot az egyedül öltözésre. ezen azóta sokat dolgoztunk, nadrágot sapkát szuperül felveszi egyedül, csizma kicsit szűk hosszú szárú abban kicsit segíteni kell neki, kabátnál is viszont néha azt be is tudja egyedül cipzárazni. sokszor hisztizik hogy nem akar felöltözni fölre veti magát elkezd röhögni még ha szidom is közben nevet nem tudom hogy ilyenkor szorong vagy mi vagy kinevet? hogy lehetne hogy ne legyen kínszenvedés az öltözés?
- bekakilt az óvodában nem szólt hátán jött ki a kaki át kellett öltöztetni és ott is eljátszotta hogy a földre veti magát és minden módon akadályozza az öltözködést
- rohangált kiabált az óvodában eleven fiú gyerek, bár otthon szokott csendesen játszani is duplózik vonatpályát épít autózik puzzleözik, mesét hallgat, de az óvodában örült hogy ott a sok gyerek, interakcióba lépett velük, vidáman eljátszott velük úgy érezte buli van és a legpörgősebb énjét adta elő.
erre az óvónő azt mondta neveletlen elkényeztettem.
de nem tudom hogy 3 nap alatt hogyan tanulta volna meg az óvodai szabályokat, szerintem idővel beleszokott volna, de mivel az öltözéshez szobatisztasághoz idő kell, gondoltam várunk még kicsit.
nem tudom hogy tényleg gond e hogy ilyen felszabadult tud lenni tegnap is sikított a játszótéren, rengeteg energiája van, próbálom sokat vinni a szabad levegőre de félek mi lesz az oviban. nem tudom miért tegnap itthon is sikítozott, rászóltam hogy ne de akkor is csinálta ezután elvittem több órára futóbiciklizve játszótérre. délelőtt meg Ringatón voltunk.
- nem lehet hogy azért sikított az óvodában mert sok volt az új inger így dolgozta fel? lehet hogy van olyan gyerek aki nem sír mikor közösségbe kerül hanem más módon reagál a változásra?
- nem akart szót fogadni az óvónőnek (azon a két délelőtt mikor ott hagytam, első nap én is bent voltam). idővel ugye megtanulja hogy az óvónőnek szót kell fogadni? félek hogy ezzel gondok lesznek.
nekem sem mindig fogad szót, pl öltözés mindig kálvária, de azért van hogy szót fogad pl segít elpakolni a játékokat, megáll körülnézni futóbicóval. tény hogy elég erős akarata van, kezemet is sokszor nem akarja megfogni sétánál, ha nem túl forgalmas részen megyünk a járdán és nem szalad el mellettem marad nem annyira piszkálom vele de ha forgalmas út, átkelés, elszalad akkor ragaszkodom hogy fogja a kezem még ha ordít is hogy nem akarja. vajon következetlen vagyok?
- rajtam kívül szinte senki nem vigyázott rá nagymama egyik meghalt másik 130 km él dolgozik, férjem is nagyon nagyon ritkán vigyáz rá, ezt én rontottam el az elején. lehet ezért nem akart szót fogadni óvónőnek mert annyira azt szokta meg csak anyának kell szót fogadni? segítene ezen ha a férjem is vigyázna rá időnként?
Köszönöm szépen a segítséget előre is

Kedves Andrea!
1. Mennyire gond ha a 3 évet betöltöt gyerek nem szobatiszta? Kisfiam január végén töltötte a 3-at, próbálkozunk már régóta, van valamennyi fejlődés de még nem szobatiszta. Jelenleg az van hogy nyáron nem akart de november óta már ráül a bilire és ha evés ivás után ráültetem szépen belepisil esetleg bele is kakil de magától soha nem ül rá szóval ha én nem figyelem ő magától nem használja simán beleengedi a nadrágjába a pisit kakit akár 30 cmre a bilitől vagy kakilni van hogy el is bújik. ha látom hogy mintha mindjárt pisilne akkor sem tudok elég gyors lenni hogy oda pisiljen akkor is elengedi a ruhába. azt hallottam segít ha nincs rajta pelus ezért folyamatosan mosom a ruháit takarítom a szőnyeget stb. talán kicsit kevesebb a baleset mint az elején de tényleg csak akkor bilizik ha én vagy a férjem ráülteti. ez vajon megoldódik magától őszre vagy mit tehetek még hogy segítsek neki hogy megérjen rá? (jár velünk wcre, van bilikönyv)
2. mivel nem szobatiszta nem jár még oviba. szeptemberben elkezdtünk egy mini csoportot ami direkt 2,5 éves kortól van és 4 évig járnak a gyerekek és előzetesen azt mondták nem gond ha nem szobatiszta. de mikor elkezdtük mégis minden baja volt az óvónőnek vele és ezért úgy döntöttem várok még hogy hátha idővel jobban megérik meg otthon tanítgatom neki a dolgokat próbálom jobban felkészíteni, de egyszere olyan sok minden lett volna úgy gondoltam túl sok elvárás lenne ez a fiamnak hirtelen nagy nyomás alá kerülne. de azóta is rettegek mi lesz majd ha kezdjük az ovit hogy fog viselkedni illetve egy anyuka akinek a kislánya jár ebbe a minicsoportba mindig kérdezgeti mikor megyünk már szerinte szegény gyerek hogy kiszúrtam vele hogy nem jár oviba de szerintem nem biztos hogy jó lett volna neki ha rögtön megbélyegzik hogy ő a legrosszabb gyerek. vajon jól döntöttem?
a következő problémái voltak az óvónőnek:
- a 2,5 éves nem mutatott hajlandóságot az egyedül öltözésre. ezen azóta sokat dolgoztunk, nadrágot sapkát szuperül felveszi egyedül, csizma kicsit szűk hosszú szárú abban kicsit segíteni kell neki, kabátnál is viszont néha azt be is tudja egyedül cipzárazni. sokszor hisztizik hogy nem akar felöltözni fölre veti magát elkezd röhögni még ha szidom is közben nevet nem tudom hogy ilyenkor szorong vagy mi vagy kinevet? hogy lehetne hogy ne legyen kínszenvedés az öltözés?
- bekakilt az óvodában nem szólt hátán jött ki a kaki át kellett öltöztetni és ott is eljátszotta hogy a földre veti magát és minden módon akadályozza az öltözködést
- rohangált kiabált az óvodában eleven fiú gyerek, bár otthon szokott csendesen játszani is duplózik vonatpályát épít autózik puzzleözik, mesét hallgat, de az óvodában örült hogy ott a sok gyerek, interakcióba lépett velük, vidáman eljátszott velük úgy érezte buli van és a legpörgősebb énjét adta elő.
erre az óvónő azt mondta neveletlen elkényeztettem.
de nem tudom hogy 3 nap alatt hogyan tanulta volna meg az óvodai szabályokat, szerintem idővel beleszokott volna, de mivel az öltözéshez szobatisztasághoz idő kell, gondoltam várunk még kicsit.
nem tudom hogy tényleg gond e hogy ilyen felszabadult tud lenni tegnap is sikított a játszótéren, rengeteg energiája van, próbálom sokat vinni a szabad levegőre de félek mi lesz az oviban. nem tudom miért tegnap itthon is sikítozott, rászóltam hogy ne de akkor is csinálta ezután elvittem több órára futóbiciklizve játszótérre. délelőtt meg Ringatón voltunk.
- nem lehet hogy azért sikított az óvodában mert sok volt az új inger így dolgozta fel? lehet hogy van olyan gyerek aki nem sír mikor közösségbe kerül hanem más módon reagál a változásra?
- nem akart szót fogadni az óvónőnek (azon a két délelőtt mikor ott hagytam, első nap én is bent voltam). idővel ugye megtanulja hogy az óvónőnek szót kell fogadni? félek hogy ezzel gondok lesznek.
nekem sem mindig fogad szót, pl öltözés mindig kálvária, de azért van hogy szót fogad pl segít elpakolni a játékokat, megáll körülnézni futóbicóval. tény hogy elég erős akarata van, kezemet is sokszor nem akarja megfogni sétánál, ha nem túl forgalmas részen megyünk a járdán és nem szalad el mellettem marad nem annyira piszkálom vele de ha forgalmas út, átkelés, elszalad akkor ragaszkodom hogy fogja a kezem még ha ordít is hogy nem akarja. vajon következetlen vagyok?
- rajtam kívül szinte senki nem vigyázott rá nagymama egyik meghalt másik 130 km él dolgozik, férjem is nagyon nagyon ritkán vigyáz rá, ezt én rontottam el az elején. lehet ezért nem akart szót fogadni óvónőnek mert annyira azt szokta meg csak anyának kell szót fogadni? segítene ezen ha a férjem is vigyázna rá időnként?
Köszönöm szépen a segítséget előre is

Üdvözletem!
3 gyermekes anya vagyok,22,18,15 éves fiúké.
A két nagyobb gyermekem felnőlt minden különösebb baj nélkül.A legkisebb viszont tavaj szeptembertől rengeteget változott,nem tanul csavarog lóg az iskolából.3 műszakban dolgozom most jelenleg délelőttös vagyok,férjem délutános,elindította 7:30-kor az iskolába én 11kor lettem felhívva,hogy nem ment iskolába a fiam.Mikor megkérdezem miért kell órákra eltűnni azt mondja nem hallgatjuk meg,viszont ha beszélgetni szeretnénk nem figyel ránk..
Elég rossz barátokat talált most magának,és én nem tudom mit tegyek,hova forduljak ,kevésnek érzem magam ehhez.
Válaszát köszönöm.
Ildikó

Kedves Andrea,

Kisfiam 6 éves múlt agresszív viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, leginkább, hogy kihez tudok fordulni tanácsért, hogyan kezeljem az ügyet. Tavaly augusztusban, mikor hazaérkezett a nagyszülőktől történt először az, hogy egy boltban,az általa kiválasztott játékra nemet mondtam, minek hatására nekem esett, fizikailag bántalmazott, ez nagyjából pár percig tartott, nem tudtam lenyugtatni, ököllel ütött, harapott, majd egyszer csak visszazökkent, akkor ölelt, bújt, sírt. Beszélgettünk róla, már amennyire lehet egy 6 évessel és megígérte, hogy soha ilyen nem lesz többet. Sajnos pár napja a parkban, arra a mondatomra, hogy indulunk haza, újra megtörtént. Augusztus óta ez egyszer sem fordult elő, viszont most visszatért. A testvérét (13) is volt, hogy meg-megüti, de ezeket csak apró veszekedéseknek gondoltam, ám a hétvégi kitörése egyértelművé tette számomra, hogy baj van.Előre is köszönöm a választ. Üdvözlettel Andrea

Jó napot! A már tini lányomnál már kiskora óta észlelem az önkielégítést. Kisebb korában csak néha-néha vettük észre és akkor rászóltunk, akkor abbahagyta de később mikor elmentünk folytatta. Szerencsére csak otthon csinálta nem nyilvános helyen.Mikor egyre nagyobb lett már csak akkor csinálta amikor azt látta a tv-ben vagy az interneten hogy verekednek, valakit megkötöznek vagy bántalmaznak. Mostmár hogy tini lett bekapcsolja a youtube-ot és olyan videókat néz amiben az előbb felsorolt cselekvések szerepelnek, majd az önkielégítést gyakorolja amíg a videó megy. És ezt mind úgy hogy vesz egy nagy levegőt és amig maszturbálja magát visszatartja a lélegzetét.
Nagyon remélem tud segíteni.Előre is köszönöm:Laura

Kedves Andrea!

A fiam 5 és fél éves, nagycsoportos az oviban. Eddig semmi probléma nem volt, az elejétol szeretett óvodába járni, kedves, mindig mosolygós kisfiú. Karácsony elott 3 héttel viszont valami megváltozott, nem akart oviba menni. A karácsonyi szunetben szinte naponta kérdezte mennyi napot lehet még otthon, és elszomorodott ahogy fogytak a napok. Most, hogy újra jár oviba, egyre rosszabb. Reggelente sír, ugyan beletorodik, nem hisztizik, nem ellenkezik, de sírdogal. Én korábban járok a munkahelyemre, mint az apuka, ezért mindig o vitte a fiunkat oviba. Ezen most próbáltunk változtatni, a fiunk kérésére minden másnap én viszem ot, még az sem baj neki, hogy reggel 6 órakor kell felkeltem. (hozzá teszem, nagyon - nagyon anyás)De még így is sír. Az ovónok sem tudják mitol lehet. Azt mondják szomorkás. Baratai vannak az oviban. Faggattam a fiamat tobbszor is, azt mondja nem bantja ot az oviban senki. Az otthoni legkor is jó, apukával jól megvagyunk, a fiunkkal is foglalkozunk. Elképzelni nem tudom mi lehet a baj. Válaszát elore is nagyon szépen koszonom.
Udvozlettel Anita

Üdvözletem. 5 eveses kislányom folyamatosan piszkálja a nemiszervet .teljesen kétségbe vagyok esve .

Üdvözlöm!
A nagyobbik lányom családrajzának szakértői elemzésére lennék kíváncsi.
Középső csoportos, az oviban rajzolta mindkét családrajzot!
Köszönettel Ani

Üdvözlöm!
Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy a mai napom a 9 éves lányom nagyon csúnya dolgokat irt a mamáról aki ezeket elovasta és mélységesen fel van háborodva (káromkodva amiket nem irnék le és hogy a nagymamám aki ha nevezhető annak egyáltalán....)ők most eggyütt elutaztak és a teljes történetet nem tudom pontosan mert nem voltam ott.Az lenne a kérdésem hogy a gyerek ennyi idősen tisztában van azzal tudja hogy miket irt és valóban igy is gondolhatja?Mert most nagyon elgondolkodtam hogy valamit nagyon rosszul csinálunk.
Köszönöm válaszát.Az aggodó anyuka

Kedves Andrea! Kisfiam 4 éves nagyon értelmes, okos gyermek. Viszont a viselkedésével gondok vannak. Nagyon akaratos, és hisztis.
Egy-két hete vannak dühkitörései, de mindig hirtelen égből villámcsapás módjára.
Tegnap szabadidő töltésből hazafelé jövet megemlítettük neki nincs otthon semmi ebéd ezért elmegyünk a Mekibe egy két szendvicsért, de mivel semmi sincs otthon ezért megálltunk egy útmegletti pékségnél vettünk ezt azt, erre ő azt hitte nem megyünk a mekibe, hisztiként kezdődött majd átment dührohamba nem tudtunk vele mit kezdeni ezért nem mentünk sehova csak haza. Na ekkor még rosszabb lett , persze folyamatosan mondogatta (menjünk a mekibe) majd összesen 25-35 perc után abbahagyta nagy hüppögésekkel mintha semmi sem történt volna és elnézést kért a hisztiért amire ő azt mondta véletlen volt.
Nem szokott nála ilyen sűrűen előfordulni, ma ismét sajnos.
15-én lesz a szülinapja édesanyjával vitatkozott hogy ő nem akar menni fürödni, anya erre (tudod kisfiam ha nem hallgatsz rám, akkor nem kapsz semmilyen ajándékot a szülinapodra) erre megint kitört belőle, megint 20-25 percig se vigasztalni se jobbra bírni nem lehetett, persze ezalatt az idő alatt levetkőztünk, fürdettük, fel lett öltöztetve, majd az ágyába téve mesekapcsolás után hüppögve lehiggadt. közbe folyamatosan mondta, hogy anya ugye lesz ajándék vagy százszor a kitörés alatt.
Mint szülőknek nagyon rossz, mivel nem tudjuk miért ez a viselkedés. Nagyon félünk hogy valami nagyobb probléma van a kisfiunkkal.
Már tíz hónapos korában úgy közeledett a gyermekekhez, hogy megütötte őket, majd a bölcsibe is sokat verekedett de ott azt mondták nem dühből hanem szeretetkimutatásból nem simogat hanem üt, odabújik megöleli a gyerekeket majd belemar és megcsípte, talán most ebből lejjebb adott de az oviba megint mondják az óvónénik és a dadusok, hogy megint sajnos közeledéskor odaüt, játékon veszekedés miatt sosem csinálta eddig de most már azért is.
Elnézést kérek a hosszúra sikerült, de sajnos belemerültem a panaszkodásban.
Üdvözlettel az aggódó Apa.

Kedves Doktornő!
9 éves kislányom már egy hónapja nem hajlandó megenni a szilárd ételt! csak forgatja a szájában, nehezen nyeli le! A folyadékok, a pépes dolgokat megeszi.De ami szilárd nem hajlandó. Fogyott 1,5 kg-t, de ez most +-10 dkg ként változik, mert azért joghurt, tejbegríz, levesnek a levét megeszi, meg a gyümölcsöt pürésítem neki, hogy mégis valami étel féle legyen benne! Először vírusfertőzésre gyanakodtunk, hogy az húzódik el, de ennek már egy hónapja, hogy ez van! Volt vérvétel, széklet vizsgálat, minden rendben van, semmi eltérés nincsen! Az utóbbi napokban már sír, hogy mikor fog meggyógyulni, újra enni? Ugye ez aggaszt mindket is, mint szúlőt, és az utóbbi 2 hétben ez a téma. Volt egy két nap, amikor már kezdett enni, és 3-4 falat húst, egy fánkot, egy kocka sajtot megevett, de most újra nem eszik. Kértünk beutalót a kórházba, majd jövőhéten megyünk, hasi ultrahangra, nyelési röntegre, meg jön pszihológus is, de már az idegeim is fogynak elfelé. Azt tudni kell, egy szintén 9 éves kislány a "kék bálnáról" mesélt neki ilyesztö dolgokat. Azóta ezzel a kislánnyal nem is akar találkozni.(szerencsére csak közeli házban él, nem osztálytárs)Létezne ezt az ilyesztő dolgot nem tudná feldolgozni már egy hónap múlva sem, hogy megtagadja az ételt?Csak amit rágni kell.Beszélgettünk, azt mondta nem fél már attól, de nekem az volt furcsa, hogy kerüli a kislányt, pedig elötte majdnem napi szinten játszottak!
Köszönöm, ha válaszol! Mert már nagyon nagyon aggódom, hogy egy hónapja, és ez nehogy rosszabb legyen!

Kedves Andrea! Van egy gondom a lányommal kapcsolatban most lesz 20 éves október 3-án és bizony nem ugy viselkedik ahogy véleményem szerint elvárható lenne .Régebben még általános iskolás volt és nem azt csináltuk ami neki tetszett volna begurult és felrohant a szobájába és leszakította a függönyt. Ez egy példa volt csak a közeli napokban azt mertem neki mondani,hogy nem adok neked pénzt mert nem csinálsz semmit itthon erre földhöz vágta a mobil telefonját ami persze megsérült és 41000ft ba került a szerviz.
Ha ellent mondunk neki azonnal zsarol és biz nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illet meg. Egyébként meg az iskolákban 8 év ált 4 év gimi 5-s magatartást kapott mert ott kiváló volt a magatartása.
mindenhol jó csak otthon vannak vele problémák. Persze nagyon zárkozott is egyszerűen enm nyilik meg nem ismerem a lányomat.
Ehez kérném az Ön segitségét ,hogy orvosolni tudjam ezeket a meglévő problémákat amig nem késő. Ha ellent mondok neki legyen az bármi akkor egyből fenyeget,hogy 8 minek született meg,elköltözik, meg gondolom tudja,hogy még miket szoktak mondani a fiatalok most itt nem részletezném.
Előre is köszönöm a segítségét. A

Jó napot kívánok.egy nagyon jó barátomnak van egy 14 éves lánya és egy 15 éves fia.A kislány minden 5.percben wc-re jár, sokszor még fél percet sem tölt bennt.tudni kell hogy az anyukàjuk másfél éve meghalt, apjuk neveli őket. az édesanya halála után a kislány nagyon sokat lefogyott, kórházba is került, nem tudott enni.jelenleg is csak 45 kg, 175 cm-es magasság mellett.sokszor nem alszik jól,rosszkedvűen ébred. Többször keveset eszik de egyfolytában az illemhelyre rohangál közben és mondogatja hogy az étel milyen jólesik neki. Amióta hárman vannak, a kislány apukàjàval alszik...Ön szerint milyen irányba induljunk? Válaszát előre is köszönöm egy aggódó jóbarát.

Kétségbeesett anyukaként tanácsukat és segítségüket szeretném kérni. Kisfiam 4 és fél éves óvodás. A problémám az, hogy az egyik percen még nagyon jól együttműködő gyermekem minden kiváltó ok nélkül szinte az egyik percről a másikra kezelhetetlenné válik , de olyan szinten, hogy ordít, kiabál, verekszik, harap és sem a szép szó , sem a veszekedés, a ráhagyás sem hoz eredményt. Borzalmas agresszió lesz ilyenkor úrrá rajta. Van, hogy napokig nem jön ez elő, viszont van mikor naponta többször is. Az óvodában nem ismerik ezt az énjét, ott fegyelmezett és ha előfordul néha, hogy rá kell szólni, rendreutasításra beáll a sorba.Pedagógusként és nem fiatal szülőként nagyon tanácstalan vagyok. Nem számítunk kezdő szülőknek sem, hisz van egy 17 éves testvére, akivel fele gondunk sem volt. Ha idehaza fordul elő vele ez a kitörés, próbálom nem figyelembe venni átnézek rajta, de ha társaságban vagyunk lehetetlen ezt kivitelezni. Az óvónénik szerint értelmes, tanulékony kisfiú és igen pl. ért már az órához, ismeri a kétjegyű számokat és nagyon jó az emlékezőképessége. Ha ez csak hiszti, akkor megnyugodnék, mert lassan kinevelhető és kinőhető lenne, de ami engem nagyon nyugtalanít, hogy hirtelen minden kiváltó ok nélkül történik a hangulatváltása. Kérem segítsenek, mi tévők legyünk!!!???

Kedves Andrea!
Fiam 8 éves lesz nagyon gyorsan e szokot a pelusrol de ugy kb 3 honapja napi szinten be kakil a gatyájába nem m mit kéne vele kezdenem.Csak itthol csinalja az iskolába nincs ilyen panasz hazaér és probálja visza tartani de egy idö után nem tudja és egyszerüen be kakil kérem segitsen h mit tudnak vele tenni

Tiszteletem!

Olyan kèrdèsem lenne ,kisfiunk36 hónapos most van a dacc korszakba sajnos beleveri a kis fejèt nèha a padlóba hisztizik az utcán ha valami nem úgy van,az ajtót nyitogatja ès nèha lefekszik úgy nèzi a kocsijait.Azt hozzáteszem szemkontaktust tartja,bölcsibe játszik a társaival mondókázik stb.A hisztit csak velem ès felesègemmel csinálja mamájánál ès a bölcsibe is mintagyerek az lenne a kèrdèsem mit lehet tenni?köszönöm válaszát

Kedves Andrea!
A kisfiam 5 és fél éves és folyamatosan bántják az oviban, ő pedig hagyja. Hiába mondom évek óta neki, hogy szóljon az óvónéninek, kiabáljon, hogy ne bántsák, vagy üssön vissza; teljesen hatástalan. Az óvónéni is hiába mondja neki, hogy szóljon, ha bántják. Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban? Hogyan érhetném el nála, hogy megvédje magát? Van egy tíz évvel idősebb testvére, akit folyamatosan piszkál vagy bánt, tehát végülis tudná, mit kéne tenni, az oviban mégsem teszi meg. Teljesen tanácstalan vagyok és elkeseredett. Bármilyen ötletnek vagy javaslatnak örülnék, ami segíthet. Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelt Balogh Andrea! Két kisfiam van, az idősebb 6 és fél, a kisebb 4 éves. A férjem szerint pszichológushoz kell vinnünk őket, mert nem normális módon féltékenyek egymásra, ha rólam van szó. Leírom a ma reggeli esetet, amire a férjem így reagált. A fiaink különböző módon ébrednek. A nagyobb koránkelő, és azonnal csivitel, éber és élénk, ellenben a kicsi szeret tovább aludni, lassan ébredezik, közben az ölemben szeret lenni. A reggeleink úgy indulnak, hogy a férjem, mivel ő is korán kel, lejön az emeletről a naggyal, én még alszom kicsit tovább a kisebbel, és együtt jövünk le. Ilyenkor a kicsi még az én ölemben szeret lenni pár percig (max. 5 perc). Ma reggel a férjem kérte, hogy menjen az ő ölébe, de nem volt hajlandó. Inkább egyedül ült 1 percig egy széken, míg én a teámat elkészítettem. Utána leültem én is, a kicsi maradt a székén, beszélgetett, ölelte a kutyusát. Ekkor a nagyobb fiam, látva, hogy nincs a kicsi az ölemben, odajött, és az ölembe ült. Erre persze a kicsi egyből visítani kezdett, és jött ő is, kapásból rácsapva a kezével a testvérére. Természetesen nem hagytuk, hogy összeverekedjenek, azonnal leállítottuk, a kicsinek mondtam, hogy két lábam van, elfér ő is, jött is, de sírt nagyon, hogy ő egyedül akar lenni az ölemben. Duruzsoltam nekik, hogy elférünk, meg hogy nagyon szeretem mindkettőjüket, és pár perc múlva megnyugodott. Utána mondtam, hogy reggelizzünk, reggeliztünk a legnagyobb békében, beszélgetve, mindenki a saját helyén, majd együtt bementek a szobába játszani. A férjem viszont nagyon ideges lett, azt mondta, hogy nem normális, hogy egyből verekszenek, és vigyem el őket pszichológushoz. Ön is ennyire vészesnek látja a helyzetet?
Válaszát előre is megköszönöm!

Kedves Andrea!
8 éves kisfiam egyre gyakrabban sírja el magát,hogy nem akar meghalni.Nem volt haláleset a családban.Sőt van egy 5 hónapos kistestvére,imádják egymást.Az iskolában sajnos egy olyan kisfiúval barátkozik,aki rengeteget játszik számítógépen,csúnya,véres játékokkal.Kiközösíti magának a fiunkat,hogy mással nem barátkozhat csak vele.Tanácstalan vagyok,hogy a fura osztálytárs,vagy esetleg a kistestvér születése miatt akarja felhívni a figyelmet magára.Zokogásig,sőt volt hogy hányásig zokogta magát!Kérem segítsen megérteni,mi folyik a kis fejében.