Kedves Andrea!
Van egy 10 éves lányom és egy 5 éves kisfiam!Azzal a próblémával fordulok Önhöz,hogy a kisfiam egy nagyon akkaratos kis ember aki nem szeret óvodába járni.Teljesen szoba tiszta de még vannak olyan pillanatok amikor bepisil!De az útóbbi két hétben már bekakil a 2 hét leforgása alatt 5 ször kakilt be otthon!Amikor megkérdezem azt a választ kapom hogy belemerült a játékba és nem akkarja ott hagyni a játékot!De én attól tartok hogy más miatt kakil be!A nagymanájával nagyon kötödik és egy háztartásban lakunk de most kiköltözött külföldre és látogatóba most jött haza és ez idő allatt történt-történik a bekakilás!Mert amikor kiment sokat sírt utána vigazsthatatlan volt és ez sajnos sokszor dührohamba ment át!Nagyon nehezen viseli a változásokat és ha valami nem úgy történik ahogy ő akkarja akkor dühroham jön rá és verekszik,kiabál!De ez csak otthon van mert az óviban viszont azt mondták az óvónők hogy túlságosan jó gyerek mindent megcsinál amire kérik és észre sem lehet venni hogy ott van annyira jó gyerek de nem játszik senkivel csak elvan magában!Ezekben a dolgokban szeretném a tanácsát kérni és hogy miért kezdet el bekakilni.Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Egy aggódó anyuka

Kedves Andrea!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy 15 éves lányom, igen sokszor nem megy le az illemhelyre, és szobájában végzi el a dolgát, főleg a kis dolgát. 1,5 éve voltunk pszichiátrián 5 napig, de nem találtak nála semmi kiugrót, igaz nem ezzel a problémával, mert akkor ez annyira ritka volt hogy nem jelenítettem neki nagy feneket. Ha rákérdezek, hogy miért akkor a lustaságra fogja. Azt viszont észre vettem ha szorong, akkor fordul elő vele. Hiába semmivel nem hatok rá... Mondtam menjünk vissza a pszichiátriára, beszélünk az új dr-nővel.. mert a régi elment szülni.. de fél, mert az egy rémisztő hely.. nagyon utálja.. és mivel nincs olyan kitörése amivel mentőt kellene hívni, nem kényszeríthetem hogy elmenjen.. Így tehetlek vagyok ezzel a problémával.. Kérem adjon tanácsot... Találkozott már ilyennel? Ez tényleg csak gyógyszerrel kezelhető? Mert én akár hogy böngészem a netten, vagy az irodalmat ilyesmi ami nagy lánynál van, nem találtam sehol..
Várom mihamarabb válaszát: Subulata

Jó napot
Az én lányom 14 éves . Azt veszem észre hogy gyakran elégíti ki magát . Nem tudja hogy kell de mégis felizgul. Az iskolában a lány osztálytársai is észrevették. Maszturbált már velük is.
Ön szerint mit tegyek??

Kedves Doktornő!
A 9 éves kislányunk, hosszas vívódás, és szemmel látható lelki őrlődés után a tegnapi nap folyamán - zokogva, könnyek között - elárulta egy nagy titkát az édesanyjának. Mégpedig, hogy az elmúlt 1 év során többször is, szándékosan a wc mellé guggolt le, és oda pisilt az iskolában. Azt mondja, hogy az egész annak a hatására történt, hogy a testvérével kb 1 évvel ezelőtt a közös tabletjükön pisilő fiúkat és lányokat néztek, illetve még elképzelhető, hogy mást is láttak, de erről nem tudtak/akartak többet mesélni. Ezt már tudtuk korábban is, mivel ők már ezt elárulták. Viszont ez a "rendszeres" wc mellé pisilés számunkra is nagyon új és meglepő... Szegény kislányom teljesen tisztában van vele, hogy ez egyáltalán nem egy megszokott viselkedés, és teljesen kétségbe van esve - mi is -, hogy mi lehet a baj vele. Tudni kell róla, hogy jellemzően kiegyensúlyozott, tökéletes a kapcsolata velünk, és a testvérével is, viszont nem egy bátor, "bevállalós" típus, azaz az még furcsább ebben a szituációban, hogy hogyan is meri megkockáztatni a lebukás veszélyét egy gyakorlatilag nyilvános mellékhelységben, miközben mondjuk még egy boltba se mer egyedül bemenni. Úgy érezzük, hogy valami olyan titkos "élményt" ad neki ez a cselekvés, amely még a belső félelmeit is felülírja. Szeretnénk - illetve én (apa) elvileg nem tudhatok róla, hogy mi történt - beszélni vele erről az egészről, de nem igazán tudjuk, hogy mi is lehetne ennek a párbeszédnek a medre, hogyan is lehetne vele erről úgy kommunikálni, hogy ne zaklassuk fel, a pillanatnyilag amúgy is labilis kis lelkét. Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Andrea !
Kérdésem az lenne, hogy a feleségemmel válás küszöbén állunk . Lányom 15 éves értelmes okos lány de ezt nagyon nem fogadja el, soha nem csinált hisztit de amikor ez szóba kerül teljes kifordul magából és sír nem lehet megnyugtatni. Ez mennyire természetes viselkedés ? Hogyan lehetne értelmes módon elbeszélgetni és elfogadtatni Vele ?
Tisztelettel : Laci

Tisztelt Andrea!
7 éves a gyermek most ment fel első osztályba. Ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné kiabál,dübög és hisztizik. Kérdeztük hogy miért csinálja ezeket azt mondta hogy azért mert hiányzanak neki az ovis pajtások de ezeket már nagycsoportban elkezdte. Ha szoluln neki hogy hagyja abba mert ez nem jó viselkedés befogja a fülét és azt mondja hogy nem hallom vagy haggy békén. Probálkoztunk piros-fekete pontos táblazattal , de ha a fekete pontra kerult a sor elkezdett kiabálni és hisztizni. Matricákal is probálkuztunk ha szót fogad kap matricát ha nem visszaveszek egyett egy pár napog működött ezután kezdődött mimden előröl. Nagyon akaratos, az iskolában jól teljesít. Nem lehet elmenni vele sehova mert sz utcán is nekiáll hisztizni,kiabálni és követelőzni. Minden napra megvan a kis rágcsálni valója. Remélem tud valami tanácsot adni.

Kedves Andrea!
Kisfiam még csak 3 éves, székletvisszatartással küzdünk...Onnan vagyok benne biztos, mert kitaláltam egy jutalmazási módszert, amivel elértem, hogy 4 napon keresztül kakilt mindennap, aztán már nem volt érdekes neki és újból nem kakilt. Amikor megkérdezem, hogy miért nem akar (mondja is magától, hogy nem akarok kakilni), akkor annyit válaszol, hogy "mert nem".
Trauma nem érte, nem született tesó, nem ment bölcsibe, ovit se kezdte még, nem váltunk el, nem veszekszünk az apjával (vagy csak átlagosan) stb.
Kérdésem az, hogy mit tehetnék? Mi lenne jó? Hozzam szóba a kakit, meséljek róla, az emberi szervezet működéséről? Vegyek kakis mesekönyveket neki és meséljünk belőle? Jutalmazzam továbbra is, ha kakilt?
Vagy inkább szóba se hozzam többé?
Mikorra szokták ezt kinőni? Egyáltalán mi az oka?
Elképzelhető, hogy én vagyok az oka az egésznek? Születése után sokat szorongtam, kezeltek is emiatt gyógyszeresen. Mára már jól vagyok, habár a kaki dolog miatt sokat aggódok (de nem beteges mértékben).
Olvastam, hogy sokszor szorongás váltja ki ezt náluk, de nem értem mi miatt szorong a gyermekem. Minden más téren abszolút kiegyensúlyozott.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 4,5 éves. Nagyon sok mesét olvasunk együtt, ugyanakkor sok mesét is nézünk együtt, elsősorban Disney meséket. Az aggaszt, hogy kisfiam mindig a mesék valamelyik gonosz karakterével azonosul, és amikor játszik, akkor mindig az olvasott/nézett mesék valamelyik negatív hősét játssza ő. Pl. az Oroszlánkirályból sosem ő Simba, hanem ő a gonosz Zoron, aki ugye a szikláról lelöki Simba apukáját. Máskor meg ő a gonosz Hókuszpók a Hupikék törpikékből. Csak azokat a magyar népmeséket szereti, amiben van ördög, és olyankor ő akar lenni a félelmetes ördög. Ha új mesét olvasok neki, vagy új mesét szeretnék vele megnézni, akkor az utóbbi időben mindig az az első kérdése, hogy "Van benne gonosz?". És ha azt mondom neki, hogy nincs, akkor már nem is nagyon érdekli az a mese. Miért vonzódik ennyire ezekhez a negatív és félelmetes figurákhoz? Normális dolog ez kisfiúknál? Vagy legbelül fél tőlük, és azért szeretne inkább ő lenni a gonosz, hogy tőle féljenek és ne ő féljen?
Köszönöm szépen előre is választ!

helló a kislányom 4 éves mostanában észrevettük rajta hogy a meghatóbb gyerekdaloknál és meséknél elkezd sírni és nem lehet megvigasztalni lehet ennek valami oka vagy csak ennyire érzékeny?

Kedves Balogh Andrea!
A gyermekem jellenleg 6-os és sokszor úgy éli meg a mindennapokat az osztályában, hogy őt bántják és nem szeretik az osztálytársai. Ő most örlödik, hogy maradjon e az osztályában vagy sem, mivel a pedagógusait szereti és nem szeretne tőlük megvállni. Szeretne nem kívülálló lenni, de probálkozásai nem sikerülnek. Mit tanácsol hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?
Válaszát előre is köszönöm!

Jo napot. Egy olyan problemam lenne hogy a 8 eves fiam minden ejjel 1x de van ugy hogy 2x is felebred ejjel. Nem volt ez mindig igy en azt vettem eszre hogy miota volt a mandulamutetunk. Lehet kozte valami osszefugges vagy inkabb valami psziches problema lehet a dologban? Koszonom valaszat.

Kedves Andrea!
Fogalmam nincs mi történik a kisfiammal!
Sose volt verekedős,tisztelettudó volt ,kedves mindenkivel!
Kicsit érzékenyebb a lelke,ezt tudtuk,voltunk is vele 7 éves korában ( most 9) pszichologusnál,utána teljesen jól lett! Nem hisztizett, jó kedélyű lett!
Mióta megkezdődött a 3. osztály, sorra kapja a beírásokat, verekszik,visszabeszél! Ő azt mondja piszkálják, és már nem tudja elviselni ,hogy cukkolják! Beszédhibája van. Az egész osztály viselkedése megváltozott,szinte minden szülőtől azt hallom, hogy még a lányok is meg vannak szédülve,verekednek, bántják egymást!
Mit tegyek? Mi lehete ez? Szorongás az iskolától? attól félek egyszer nagy baj lesz! Olyanokat mond,legszivesebben világgá menne,annyira elege van az iskolából!
Kérem adjon tanácsot!!
Tisztelettel egy aggódó anyuka!

Tisztelt Andrea

Van egy 5éves kisfiam. Eddig minden rendben volt a normál kisgyermek életet élte. Aztán idén októberben elköltözünk új helyre. A régió lakott születése óta. Új lakás, új óvoda, új kisbarátok. Minden nagyon tetszett neki. Figyeltünk a fokozatosságra is. Elköszönt a lakás ismerése,berendezése együtt majd az új ovi. Látszólag minden simán halad. Majd most szerdán kb minden rossz volt. Eltört bent tányért, nem aludt ahogy szokott leszidták, a különórán összeverekedett egy kisgyerekkel. Kb egy hangyát se tudna bántani. És innentől minden rossz volt. Gondoltam kicsit segítek neki csütörtökönbelhoztam ebéd után. Akkor sokat panaszkodott hogy a gyerekek kiközösítik nem játszanak vele. Mi itthon igyekszünk sokat foglalkozni vele de hozzá tartozik hogy 8honapos kismama vagyok már nem úgy megy mint régen. És itt jött a nagy mélyrepülés. Pénteken nem bírt lábra állni. Pánikszerűen hívtam a gyerekorvost akivbeutalt minket sebészete és rtg re. A bal bokájával mentünk. Feltüntetett hogy a kocsiban vígan ácsorog az addig annyira fájó lábán. Semmit nem találtak hazajöttünk. Alvás közben kegyetlenül zokogva ébredt. Na itt már az ellenkező lába fájt. Maga a fájdalom érzet valósnak tünt. Ám teljesen eltüntetni mikor apuka bement legozni vele. Játék alatt semmi baja nem volt vidáman szaladt ki hozzám. Majd jött az este a lefekvés. Ujjra kezdődött a műsor. Fáj a lábam, stb stb. Elvittük a helyi ügyeletre. Ott lemondtam a doktorurnak hogy mi a gyanúm hogy ez nem valósfájdalom ez beképzelt hogy foglalkozzunk vele. Pedig 24órábol 23vele van foglalkozva. Viszont bevallom kezdem feladni. Nem tudom mit tegyek. Segítsen kérem

Kedves Andrea!
Kislányom 7,5 éves, másodikos. Középső gyermek. (Egy 9 éves bátyja és egy 3 éves huga van.) Értelmes, alapvetően jó rajztehetséggel megálldott gyerek volt az oviban. Az ovónők külön dicsérték az ügyessége miatt. Segített, kedves volt. Az első osztályt zökkenőmentesen vette. Mióta másodikba jár, állandó mondata lett a: Nem tudom. Egyszerűen nem csinál meg dolgokat, olyan is előfordult, hogy kihagy feladatokat a dolgozatban, mert az elsőre túl nehéznek tünt számára. Az önértékelése negatív. Bármi feladatot megold, és az nem hibátlan már rögtön értéktelen. Itthon is csak azt hajlandó megcsinálni, amihez épp kedve van, vagy meg se próbálja azokat (ezek nem nagy dolgok, csak, hogy fésülködjön meg, kösse össze a haját, vigye ki a törölközőjét, ne hagyja el az iskolatáskáját). Jórészt utál mindent: a telet, az iskolát, és néha úgy érzem minket is. Egyre csak azt hajtogatja, hogy régebben milyen jó volt. (nyáron, amikor kisebb volt, amikor nem kellett iskolába járni). Állandóan az osztálytársnőjéhez hasonlítja magát, aki szerinte mindentudó, ő pedig semmit nem tud. Teljesen leblokkol. Hiába mondogatjuk neki, hogy ügyes, okos ő is, nem használ, sőt néha még sírva is fakad. Mit lehet ezzel a problémával tenni? Várom válaszát!

Kedves Andrea!
Van egy 10 éves lányom , aki retteg a hányástól és a vírusoktól. Olyannyira ,hogy az életminőségét befolyásolja. Peldául: nem hajlandó enni az iskolai menzán, sportoló múltját feladta, mert a legutóbbi gyomorvírust (véleménye szerint) az egyesületben kapta el, félve eszik és csak keveset, és attól a kevés ételtől is teltségérzete van (gasztroenterológián is jártunk már , ott mindent rendben találták). Ez a teltségérzet is hullámzó, jobb időszakban teljesen megszűnik. Utóbbi időben nagyon zárkozott, nem akar kimozdulni. Gyakran szorong.
5 éves korában kórházba kerültünk rota vírussal, ami nagyon megviselte. Ez az állapot azóta jellemző rá, bár néha enyhűl, majd visszatér. Iskolaszezonban a legrosszabb, a nyári szünetben enyhül . Ahogy egyre nagyobb a lányom, annál hosszabb ideig tart egy- egy ilyen időszak.
Hogyan tudnánk segíteni neki?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel; Anita

Én egy tündéri kisfiú nagynénije vagyok. Én is szültem két gyereket, de amiért írok azt nem tudom elfogadni. Az öcsém értelmes, okos kisfia (7 éves), ha nem úgy történik valami, mint ahogy ő elképzeli, olyan hisztit csak, hogy nem lehet leállítani. Ez még mind nem elég, neki megy annak, akivel a kofliktusa adódott. Most már az anyuka se bír vele, neki megy (fejlett gyermekről van szó). Szinte félelmetes az egész. Teljes legyen a kép: apukája külföldön dolgozik, és februárban született kistestvére. Nálam volt szünidőben közel 3 hetet. Még egy szóváltás se volt közöttünk. Nem hisztizett, nem verekedett. Nem tudom mi lehet a probláma, hová forduljanak, de már az egész család kétségbe van esve.
Kérem írja meg, minél hamarabb hová forduljanak, hol kezdjék a gyerek vizsgálatát!

Kedves Andrea!

7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, kedves-mosolygós, de zárkózott kisfiú; mindene a foci. Második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak piszkálása után), de megnyugtatás után tovább aludt.
Két hete azonban szinte minden éjjel felsír (11 és éjfél között ált.), ül az ágyban nyitott szemmel, zokog, remeg, nagyon izzadt és ver a szíve; és nehezen nyugszik meg, ellöki a kezem. Néha érthetetlenül beszél és megnyugtatás után is fel-felzokog újra. Az iskolában minden rendben, a tanítőnők dícsérik (a “hónap tanulója” lett), de túl maximalista -az én szememnek tökéletes vonalakat kiradírozza és újrarajzolja, többször, amíg ő nem látja tökéletesnek; órán, felméréskor nem szól, hogy egy betűt nem ismer (még nem is kéne), csak zokog. Fociedzője is dícséri, mégis többször sír edzés előtt, de ha felvetjük, hogy ne edzen, hallani sem akar róla, megy és végigcsinálja. Hazafelé duzzog az autóban és nem mondja el, mi a baja (edzés után / iskolából hazafelé / hétvégi focimeccs után; mostanában nagyon sokszor). Mi abszolút dícsérjük, szeretgetjük, nincsenek elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a suliban és nem szidtuk egyszer sem (nem volt miért) a sulival kapcsolatban.
Tegnap a férjem véletlenül elhagyta a suliban készített rajzát, ami lefekvéskor derült ki: 8-tól másfél órán keresztül ült az ágy szélén, sarok felé fordulva sírdogált picit, majd hüppögött-szipogott, kérdéseinkre nem reagált,nem nézett ránk, nagyon-nagyon nehezen sikerült ágyba csalni. Iskolapszichológus annyit javasolt, hogy ne járjon heti 3 edzésre (pihenhessen többet az agya) és egy hónap múlva beszéljünk, addig naplózzuk a tüneteket.
Én nagyon aggódom miatta, főleg a nappali, ad-hoc tudatos nem-kommunikálás/nem-reagálás, könnyes szemmel mereven maga elé bámulás miatt. Tudna tanácsot adni, mit tegyünk?

Előre is nagyon köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!
Kislányom 4,5 éves, középsős. Okos, talpra esett, barátságos, ám igen érzékeny kislány. Amit még tudni kell róla, hatalmas akarat van benne, ha valamit nagyon nem szeretne, kivágja a naaagy hisztit. Ezzel kezdőttek a problémáink. 2 óvónénije van, az egyik egy tünemény, a másik szerintem nagyon jó pedagógus, de mint ember hát..mit ne mondjak. Fölényes és sokszor érzem, hogy átnéz rajtam. Kérdezgetem délutánonként, hogy mi volt a kislánnyal volt-e hiszti stb. Elmondja, hogy hát persze, nincs olyan nap, hogy ne lenne és ne is kérdezzem meg többet, majd ha lesz változás mondja. Jót tőle soha nem hallok; pl: ebben-abban ügyes volt. A másik óvónő ő azért szokta dícsérgetni a lányomat meg partner abban, hogyan csökkenthetnénk le a hisztik számát.
Viszont egy pár napja panaszkodik a kislányom, hogy csúfolják őt a többiek, azt mondják rá, hogy csúnya meg béna..ez csak kéét példa és ezért szokott sírni és mindig rászolnak az óvónők, hogy ne hisztizz!pedig csak azért sír, mert rosszul esett neki a többiek verbális bántása. Nem tudom mihez kezdjek, kivel beszéljek, hova forduljak. Esetleg kivannak hegyezve a lányomra ezt vehetik át a gyerekek is?
Köszönöm
Zsina

Tisztelt Szakértő !

9 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék írni és kérdezni . Most 3. osztályos a lányom. Sok problémánk van a tanulással, főleg a matekkal egyéni tempóban halad ebből a tárgyból, SNI-s.. A 2. osztályt egy másik iskolában kezdte, de szépen beilleszkedett , másságát az osztályfőnök szerint osztálytársai is elfogadják, szeretik. A probléma a következő. Van egy nagyon jó barátnője, már ovodába is egy csoprtba jártak, most nem egy osztályba , de egy iskolába járnak. Minden szünetben együtt játszanak, általában vmilyen állatnak képzelik magukat . Az osztályfőnök szerint nagyon beleélik magukat a játékba, másokat kizárnak a világukból. A lányom szeret iskolába járni és órán figyel , a matekon kívül másból jók a jegyei. Azt mondja van több barátja is, nem csak a Petra. A osztályfőnök viszont figyelmeztetett vigyem pszichológushoz a gyereket.A családomról annyit, hogy jó a házasságom immár 20 éve élek együtt a férjemmel 3 gyermekünk van. Lányommal Annával sokat foglalkozom , együtt tanulunk sokat beszélgetünk. Egyébként itthon is szeret egyedül "állatosat " játszani.Szoktam kérni legyen inkább Anna kislány, de ilyenkor jön a válasz : nem jó embernek lenni mert sokat kell tanulni. iskolába kell járni. Mit tegyek ? Forduljak szakemberhez ?

Üdvözlöm!Abban szeretném a segítségét kérni,hogy 8 éves lányom időközönként éjszaka bepisil.Pár napig huzamosan,aztán kimarad egy kis idő és aztán megint van egy idő amikor reggel pisisen ébred?Mitől lehet ez?Merre induljak,kihez fordulhatok ezzel?
Válaszát előre is köszönöm!
S.Móni