Kedves Andrea!
5,5 éves unokám születésétől nagyon sok időt együtt töltöttünk. Amióta tudta jelezni, minden alkalommal nálunk szeretett aludni is. Szinte minden hétvégén így volt. 1,5 éve született testvére is, de azóta is ugyanúgy jött. Egyszer fürdés előtt összevitáztunk, valamit nem engedtem neki és mondtam, hogy fejezze be a hisztit, mert viszem haza. Utólag tudom, rosszul tettem, mert ő mondta, hogy vigyem. (Eddig ilyet nem mondott) Persze este már nem vittem haza, ettől szinte már őrjöngésbe tört ki. Megnyugtattsm, elaludtunk, de innentől nem akar nálunk aludni. Mondván rosszat álmodott. Csak ha anyukája is nálunk alszik. Játszani átjön, de fürdés előtt haza kell vinni. A másik mamánál, aki messzebb is lakik és ritkán is találkoznak, ott alszik. Nem tudom, hogyan változtathatnánk ezen.
Köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!
Kisfiam 8 éves és csak otthon hajlandó a nagydolgát elvégezni, illetve teljesen levetkőzik előtte. Egyébként teljesen egészséges, okos értelmes gyermek. Van e ezzel valami teendőnk, vagy ezt majd idővel kinövi?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktornő!

Kisfiam egy hónap múlva lesz 7 éves.
Most a téli szünet után furán viselkedik.Konkrétan ha az apukája elmegy otthonról, sírni kezd és azt ismételgeti hogy "Apát akarom"
Őszinte a viszonyunk mindent megbeszélünk
Megkérdeztem miért sír azt mondta nem akarja hogy apa elmenjen.
Egy kisfiúnak az iskolában 1 éve hirtelen meghalt az édesapja és a fiamat is volt hogy ok nélkül megütötte ez a kisfiú, sajnos mással is így viselkedik.
Amikor erről beszéltünk a fiammal, akkor ő azt mondta azért viselkedik így a másik kisfiú mert idézem " Anya tudod ő soha többet nem találkozhat az apukájával".

Valahogy azt érzem ennek köze lehet ahhoz, hogy itthon s?r az apukája miatt

Mit tanácsolna?

Köszönettel

Üdvözlöm!
Unokám 6.5 évesen került iskolába.Nagyon jó képességű matematikából már járt egy éve kisszeni képzőbe.
Sajnos valószínűleg pszihésen még nem iskolaérett.
Jöttek a magatartási gondok amit persze büntetéssel és feketepontokkal rossz gyerek megbélyegzéssel honorál az iskola.
Eljutottunk odáig hogy a gyerek már állítja magáról nem tudja miért csinálja idézem "az agyammal van a gond."én rossz vagyok.
Mit tehetnénk hogy javuljon a helyzet.

Kedves Andrea!

Kislányom most másfél éves.
Sokat cumizza a hüvelykujját nem csak elalváshoz, hanem napközben is.
Ezzel még nem is lenne baj, azzal inkább, hogy ezt úgy végzi, hogy tép a hajából.
Szó szerint marokkal kitép belőle, ezt befogja az öklébe és így veszi be az ujját cumizni.
A gond a rendszeres hajtépkedés.
Születése óta cumizza az ujját, cumit sosem fogadott el.
Körülbelül hat hónapos korban kezdte hajszállal, de akkor még nem a sajátját, mert pici volt a haja, hanem ha mellettem feküdt vagy bárhol a szőnyegen talált egy hajszálat azt vette a markába és úgy cumizta az ujját.
Volt egy kisebb balesetünk egy éves korában, kislányom szerencsére nem sérült meg, de bent tartották 1 éjszakára megfigyelésre.
Az ijedtség, rémület, mentő vitt minket ezek közre játszhattak a hajtépkedés kialakulásában?
Mert ez után kezdte néhány héttel körülbelül azt, hogy a saját haját tépte ki a cumizáshoz, eddigre már volt akkora haja, hogy bele tudjon markolni.
Napközben, elalváskor, éjszaka is csinálja. Azt, hogy le is nyelhet-e esetleg a hajszálból nem is tudjuk.
A kérdésem az lenne, hogy lehet-e a kiváltó ok a baleset? Mi a teendő ilyen esetben? Esetleg kinőheti-e? Másfél évessel gyerekkel kell-e szakemberhez menni, ha igen hova érdemes fordulni?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea! Kislányom 6 éves, és időnként, néhány havonta előfordul esténként, hogy nagyokat sóhajtozik, ásítozik mintha nem kapna rendesen levegőt. Sajnos én pánikbeteg vagyok ezért egyből erre gyanakszom mert nekem is voltak hasonló tüneteim. Ügyelet vizsgálta emiatt tegnap, fizikailag rendben találtak mindent. Nagyon aggódom, hogy pánik okozza, és nem tudom hogyan segítsek neki ilyenkor. Mit javasolna? Hova forduljak a problémával? Nagyon köszönöm a válaszát, egy nagyon aggódó anyuka.

Kedves Andrea! Kisunokám szeptemberben lett 3 éves. Az ovodába szokatás latszólag simán ment, kis síras után tudomasul vette , hogy ott kell maradnia. A viselkedésére az ovodában nem panaszoknak,eggyüttműködő ,jó kislány. Viszont azóta több [ szokast ] is felvett ami furcsa... az arcát söprögeti ,mintha a haja odalógna [ pedig fel van fogva] , ragja a körmét,sőt volt olyan is hogy a kis kezébe harapott erősen, és mostanában krákog...Mondogatja hogy fél oviba menni...Már csak ebédig van az anyukája elhozza utána. De nem szűnnek ezek a dolgok..sőt.... Attól félek h elfojtott félelmei vannak és ezekből később bajok lesznek. Hová lehet fordulni ill. menjünk e eggyáltalán v várjunk még? Válaszát nagyon várom Doktornő! Tisztelettel: Huszárné Fenyvesi Diána

Kedves Andrea!

Kisfiam 3,5 éves lesz,értelmes,bar?ts?gos,egészséges.Még nem beszél,emiatt j?rtunk már fejlesztésre kor?bban.
Gyógypedagógusok,fejlesztők szerint e mögött idegrendszeri éretlenség ?llhat,mely mozg?sbeli fejletlenségén is megmutatkozik. Érdeklődő,figyel m?sokat,emellett nagyon kötődik hozz?m,és a férjemhez. Mutogat?ssal,barchob?val prób?ljuk megérteni. Alig j?tszik ön?llóan,(pedig régóta prób?ljuk erre ösztökélni)igényli a részvételünket.
Szeptemberben elkezdtük az óvodát.
Az elején nyitott,bár félős volt,rövid t?volléteimet,melyekre előre felkészítettem,jól viselte. Többször volt beteg. Egy hosszú kimaradás ut?n,csak úgy akart bent játszani,hogy az előtérben várom. Ezt egy pár nap után már nem folytathattam,így nagyon sírt,mutatta,hogy ne menjek el,de rövid időre elmentem. Nem tudt?k megvígasztalni. Ez ut?n újra beteg lett,és mikor megint mentünk,nem akart bemenni a terembe.
Döntenem kellett:
Vagy halaszt?st kérek neki jövő szeptemberig, vagy elkezdem újra otthagyni egyre hosszabb időre. Az utóbbit v?lasztottam,részben praktikus okokból,illetve a férjem is így l?tja helyesnek.
Most ott tartunk,hogy egy órát van benn,sokat sír,de az óvónők szerint kezelhető,és halad ez szépen,csak akaratos. Rajzolással,mesékkel rövid időkre le tudj?k kötni. A többi gyerekkel egyelőre nem j?tszik. Itthon nyugtalanabbul alszik,felriad időnként. Plüss?llatokkal j?tszottunk néha óvod?sat. Az őt jelképező szereplő szerinte végig sír.
Férjem szerint folytassuk az óvodát,mert 4 évesen sem lesz könnyebb.
Nem tudom,így van-e vagy lehet-e olyan,hogy érzelmileg jobban megérik,valahogy jobban fel tudjuk készíteni,és hátha könnyebb lesz.
Lehet,hogy még nem érett az óvodára,illetve az elv?lásra?Javulhat ez jövő őszig,vagy tényleg mindegy,hogy mikor küzdünk ezzel?

V?laszát nagyon szépen Köszönöm!

Kedves Andrea!

Leánygyermekem 15 éves kor küszöbén,itthon elzárkózik,nem beszélget velem,ritkán oszt meg élményt,lelki problémát,önsértő.Elváltunk,apukája külön él ,babát várnak.Minden hétvégén barátoknál szeretne aludni.Felmerült bizonyos bizalmi forrásból az alkohol és "enyhébb"szerek kipróbálása .Régebben beszélgettünk alkoholról,drogról.Akkor mást szeretett volna megnenteni ebből,ma már ő kíséreletezik.
Az alkohol fogyasztásról tudunk és beszéltük is,hogy bármi van nekünk szólhat,hogy segíthessünk mi is voltunk fiatalok.
Az egyéb szer használatról nem beszélt itthon,ezt mástól tudom és azóta még jobban aggódom.Van,hogy 2 órát alszom ha nincs itthon.
Apukája nem tudja és ha a kamasz megtudná,hogy a bizalmasa elmondta,összetörne.Most már bárkihez megy,rettegek,hogy baja lesz.Reménykedem,hogy csak kipróbálásig jut,ahogy mi is fiatalon .Érzelmileg labilis,pszihológushoz jár,kedélyállapotát itthon rossznak mondja,másnál,barátoknál szeret lenni.Nehezen lehet rávenni bármire is(program,mozi)Testvére 10 éves,nem foglalkozik vele.Sajnos mikor egyedül maradtam a két gyerekkel teljesen megváltozott az életünk.Sokat volt egyedül míg a kisebbiket intéztem és ahogy tudtam menedzselni az életünket.Apukájával nem mindig érzi jól magát,két hetente találkoznak.Apa érdeklődő és viszi őket,támogat minket.
Borzasztó bűntudatom van és a világ legszarabb anyájának érzem magam.Mikor el tudunk menni kettesben programozni,akkor út közben bedugja a fülét és zenét hallgat,vagy telefonozik.Meg mondta többször,hogy nem szeret beszélgetni és sok a kérdés.
Egy jólelkű,értékes ember tudom aki keresi önmagát.Szakemberhez járunk.
Nagyon nehéz időszakot élünk.
Mivel tudom őt támogatni?
Félek,hogy rossz társaságba keveredik,nem ismerjükvaz új barátokat és félve engedem el.
Kitétel,hogy cím,t.szám legyen és késő este még egy gyors értekezés legyen.
Kisebb korában nem volt gond sehol,sülve főve együtt(ez tesó érkezésével változott)de jöttünk mentünk,nevettünk,öleltük még a kis lelki bajait is megosztotta.Azt mondja ő már feldolgozta a válást de érzem,hogy ez nem így van.
Hogyan tudnám kicsit jobban megközelíteni?Vagy inkább jobban elengedni?Totál káosz van bennem és nagyon féltem Őt.

Köszönettel!

Üdvözlettel szeretnék segítséget kérni
Van egy 10 éves kislányom
Amit tudni kell kb egy hónapja néha néha előjött neki olyan dolog hogy azt mondogatta nekem hogy úgy érzi nem kap levegőt .Ilyenkor mindig sikerül meg nyugtatni .Most már egyre többször fordul elő de már olyanokat is mondd hogy nem e tud megfulladni ?nem e lesz beteg ?teljesen kivagyok készülve hogy mi lehet a probléma .Van hogy el sírja magát és utána helyre jön .Természetesen házi orvost felkeresem.Szeretnek nyugodtabb kenni hogy ezen tudnak segíteni ?ez már maga pánik betegség ?vagy lehet más a háttérben?azt mondta a legutolsó ilyen gondolatnal hogy azt kérdezte magában hogy nem e lesz semmi baja és hogy nem tud meghalni ?lehetséges az hogy most tudatosul benne a hajlandóság fogalma ?köszönöm a segítséget egy aggódó anyuka

Jó napot! Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz bocsánat de csak így tudom elmagyarázni a kérdésemet!
Van nekem egy nagyon okos 6 éves kislányom! Focizik! Az edzője úgy látta hogy egy kicsit nagyobbakkal is járhat edzésre mert annyira ügyesen fejlődik hogy ellenük is nyugodtan edzhet! Egy napon elment erre az edzésre és sírva jött ki hogy ő nem szeretne többet menni! Pedig elvileg nagyon jól ment neki de talán egy kisfiú felrúgta! És ott kezdődtek a problémák! Utána elkezdett reggelente sírni az óvodába hogy anya hiányzik! Volt hogy egész nap sírt! Utána az edzésre is úgy ment! És azóta is ez van! Nem mehetünk el sehova úgy hogy ő ne sirna! De tényleg sehova! Ez több mint 4-5 hónapja tart! És jön az iskola és nagyon félünk hogy ott mit fog csinálni! A barátnője el hívta magukhoz és amikor elköszöntünk akkor is már sírt a kocsiba és kérdezte hogy ugye megyek érte! Én már nem nagyon tudom kezelni! Az óvodából ugye most ballagott de előtte is végig sírt! Az utolsó 4 hónapot végig sirta minden reggel! Egyedül nem képes menni sehova! Pár napja voltunk egy kicsit pihenni és elmentünk sétálni de őt és a kisebb tesója otthon maradtak a mamával és papával! 1-1.5 órát voltunk távol es arra értünk haza hogy sír! Én ezt sajnos már nem tudom rendesen kezelni!
Ön szerint mi lehet a probléma??

Tisztelt doktornő! Szeretném a segitségét kérni kisfiam 6éves múlt 2021 decemberébe.Állandó mindennapos probléma hogy azt mondja az óvodába nem játszik senki vele mindig egyedül játszik.De sajnos saját szemmemel is láttam.Okos értelmes mosolygós kisfiú viselkedése nagyon jó soha nincs rá panasz de itthon se.Azt szeretném kérdezni,hogy ez mitől lehet nála miért ilyen magányos,szomorú ez miatt nagyon sokat.Köszönöm válaszát.

Kedves Andrea!
13 éves fiam miatt írok Önnek.Sajnos az utóbbi időben nem hajlandó a nagy méretű pulóvertől megválni.Itt a nyár a hatalmas hőség,de nem akar levetkőzni.Mikor rákérdeztem azt mondta,hogy azért mert zavarja ahogy kinéz és kövérnek gondolja magát.Állítása szerint senki nem mondta rá,hogy kövér és nem is érdekli más véleménye.Egyébként nem kövér 168cm és 62 kg.Igazolt sportoló focista.Heti 4 edzés és 2-3 meccs van.Az iskolában testnevelésből kitűnően teljesít.Több sportágban megüti e megyei versenyek első helyezettjének a szintjét,de nem hajlandó a versenyekre sem elmenni.Azt mondja őt zavarja ha nézik.Szóbeli feleleteit rendszerint azért rontja el,mert zavarja,hogy a többiek előtt kell beszélnie.
Kérem adjon tanácsot,hogy lehet ezt a helyzetet kezelni.
Előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!
Ezúton szeretnék érdeklődni az alábbi problémával kapcsolatban:
Kislányunk 6 éves. Sajnos egy éve váltam el feleségemtől, akivel nagyon nehéz a kapcsolatom. Sajnos ő nem rejti ezt véka alá a kislányunk előtt (váltott elhelyezésben egyeztünk meg.) Nehezen tudom őt a kapcsolattartások során visszavinni, elképesztően apás. Legutóbb azt történt, hogy a kocsiban reggel óvodába menve, kapcsolattartás végén elkezdett kontrollálatlanul rángatózni a keze meg a lába is, mintha epilepsziás rohama lenne, de folyamatosan észnél volt, sőt kérte, hogy segítsek, mert nem tudta abbahagyni. Megálltam azonnal megfogtam a kezeit, megsimogattam, megnyugtattam és szinte egyből elmúlt. Soha nem tapasztaltam nála még csak hasonlót sem korábban. Sem az óvoda, sem senki nem jelzett még csak hasonlót sem ezt megelőzően. Ő annyit mondott, hogy volt már korábban, de akkor ő saját maga leküzdötte. Jeleztem a volt feleségemnek is, de ez csak olaj volt a tűzre. Ez pánikroham lehetett? Mi a teendőnk? Köszönöm szépen előre is a segítségét!

Üdv. Tanácsot szeretnék kérni. Kislányom kb 2 hete teljesen megváltozott. Nem akar iskolába menni,kirándulni,sehova. Megfájdul a hasa,hány. Mostmár azt mondja én hiányzok neki és azért. De ha együtt vagyunk sem jobb. Iskolába eljutunk valahogy,ott kicsit sírdogál aztán semmi baja. De ha bárhová megyünk szenvedéssel(ahova előtte ő is akart) ha már ott vagyunk semmi baj. Először azt hittem az iskolában van baj de nem. barátai vannak.Itthon nincs semmi családi probléma veszekedés vagy bármi ilyen. Néha már teljesen kezelhetetlen. Tudni kell hogy van egy 9hónapos testvére,arra gondolok nem-e az hogy emiatt kevesebb idő jut rá mint eddig. Depressziós lenne vagy én ronthattam el valamit? Hogy segíthetnék neki? Teljesen kétségbe vagyok esve mi lehet a baj.
Köszönöm

Tisztelt doktornő! Szeretném a segitségét kérni kisfiam 6éves múlt 2021 decemberébe.Állandó mindennapos probléma hogy azt mondja az óvodába nem játszik senki vele mindig egyedül játszik.De sajnos saját szemmemel is láttam.Okos értelmes mosolygós kisfiú viselkedése nagyon jó soha nincs rá panasz de itthon se.Azt szeretném kérdezni,hogy ez mitől lehet nála miért ilyen magányos,szomorú ez miatt nagyon sokat.Köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!

A kislányom miatt szeretnék öntől tanácsot kérni. A kislányom 7 éves, gyönyörű egészséges és életvidám kislány, de kb 1 hónapja volt egy torokgyulladása, amióta állandóan a köldöke körüli nyomásról panaszkodik, de fizikailag nincs baja, mert kivizsgáltattam. Állandóan attól retteg, hogy hányni fog. Látszik rajta, hogy a félelme valós, pedig tényleg nem beteg. Ez az állapot az óvodában is fenn áll. Próbáltunk már beszélgetni vele, hogy mondja el mi bántja, de nem tudtunk rájönni.
Az mondja, hogy amikor unatkozik vagy egyedül van, akkor jön rá ez az érzés. Azt hittem, hogy ez átmeneti állapot lesz, de most már kezdek aggódni miatta. Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan oldjam a feszültségét/szorongását, vagy kihez vigyem ebben az esetben?

Köszönöm előre is a tanácsokat!

Szép jó est?t abban szeretném a segítségét kérni hogy a 10?ves kisfiam kicsi kora óta nagyon fél a hányástol ?s egy hónapja kb benne voltunk hosszú idő után először ?s az iskolába órán hányt ?s a többi osztálytársa fujjogva undorítónak mondták
Azóta minden reggel sírva megyünk iskolába hogy mi lessz ha megint hány az iskolába nagyon sokszor mondja hogy neki hányingere van
Reggelente sír hogy nem akar menni iskolába mert nem tud velem lenni mert 4ig suliba van ?s utána kevés idő van már
Ha elmegyünk nagyobb bevásárlóközpontba vásárolni ha sokan vannak lesapad hányingere lessz
Hogy tudok rajta segíteni tanácstalan vagyok ?s elkeseredettek hogy hogy tudnék segíteni
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő! Kislányom középső csoportos. Szeptember óta semmi probléma nem volt vele. Dicsérték óvónénik. Volt egy óvóbácsi kb 1 honapig aki elment. Ő is dicsérte. Most kb 1 hónapja nagyon sokban változott a kislány. Eddig ügyesen aludt kapta a piros szivecskét a kezére mindig dicsekedett(így jutalmazzák aki ügyesen aludt) Pár utolsó alkalommal azonban fekete pontot kap és panaszkodnak rá. Vadul,csunyábban beszél. A baj az hogy mi itthon tapasztaljuk hogy szinte kifordul magábol! (Mindent ő akar tudni anya helyett,segítségért megsértődik). Nagyon kiegyensúlyozott kislány volt. Egyre ügyesebb okosabb. De amint oviba megy.(pl hétvége után) azonnal megváltozik. Ön szerint mi lehet ez a negatív változás oka? Köszönöm szépen. Üdvözlettel Mária

Kedves Szakértő.
Van egy 4,5 éves kisfiam, aki középső csoportba jár. Ebben az évben nagyon sokat hiányzott betegség miatt.3 éves kora előtt kezdte az ovit. A beszoktatás nehezen ment, de beszokott. Az idei évben a járvány miatt decemberben nem járt oviba. Januárban 1 hetet ment és beteg lett. Itthon volt 2 hétig. Azóta reggelente nem szeretne oviba menni, sír amikor fel kéne mennie a csoportba. Azt hajtogatja egyfolytában, hogy hiányozni fogok neki. Az óvónők mondták, sokszor elsírja magát, kérdezgeti mikor megyek érte. Oviban a rajzolásnál segítséget kér, ha valami nem sikerül neki elsírja magát. Wcre nem megy el az oviban, és itthon is vissza tartja a kakilást. Itthon és az oviban is csak járkál körbe körbe, látszik rajt, hogy vissza tartja. Szólók neki, menjen el wcre, de mindig azt mondja nem kell kakilnia. Nem tudom mi lehet a probléma. Nagyon aggódom érte.
Válaszát előre is köszönöm.