Kedves Andrea!

Kisfiam 3,5 éves lesz,értelmes,bar?ts?gos,egészséges.Még nem beszél,emiatt j?rtunk már fejlesztésre kor?bban.
Gyógypedagógusok,fejlesztők szerint e mögött idegrendszeri éretlenség ?llhat,mely mozg?sbeli fejletlenségén is megmutatkozik. Érdeklődő,figyel m?sokat,emellett nagyon kötődik hozz?m,és a férjemhez. Mutogat?ssal,barchob?val prób?ljuk megérteni. Alig j?tszik ön?llóan,(pedig régóta prób?ljuk erre ösztökélni)igényli a részvételünket.
Szeptemberben elkezdtük az óvodát.
Az elején nyitott,bár félős volt,rövid t?volléteimet,melyekre előre felkészítettem,jól viselte. Többször volt beteg. Egy hosszú kimaradás ut?n,csak úgy akart bent játszani,hogy az előtérben várom. Ezt egy pár nap után már nem folytathattam,így nagyon sírt,mutatta,hogy ne menjek el,de rövid időre elmentem. Nem tudt?k megvígasztalni. Ez ut?n újra beteg lett,és mikor megint mentünk,nem akart bemenni a terembe.
Döntenem kellett:
Vagy halaszt?st kérek neki jövő szeptemberig, vagy elkezdem újra otthagyni egyre hosszabb időre. Az utóbbit v?lasztottam,részben praktikus okokból,illetve a férjem is így l?tja helyesnek.
Most ott tartunk,hogy egy órát van benn,sokat sír,de az óvónők szerint kezelhető,és halad ez szépen,csak akaratos. Rajzolással,mesékkel rövid időkre le tudj?k kötni. A többi gyerekkel egyelőre nem j?tszik. Itthon nyugtalanabbul alszik,felriad időnként. Plüss?llatokkal j?tszottunk néha óvod?sat. Az őt jelképező szereplő szerinte végig sír.
Férjem szerint folytassuk az óvodát,mert 4 évesen sem lesz könnyebb.
Nem tudom,így van-e vagy lehet-e olyan,hogy érzelmileg jobban megérik,valahogy jobban fel tudjuk készíteni,és hátha könnyebb lesz.
Lehet,hogy még nem érett az óvodára,illetve az elv?lásra?Javulhat ez jövő őszig,vagy tényleg mindegy,hogy mikor küzdünk ezzel?

V?laszát nagyon szépen Köszönöm!

Kedves Andrea!

Leánygyermekem 15 éves kor küszöbén,itthon elzárkózik,nem beszélget velem,ritkán oszt meg élményt,lelki problémát,önsértő.Elváltunk,apukája külön él ,babát várnak.Minden hétvégén barátoknál szeretne aludni.Felmerült bizonyos bizalmi forrásból az alkohol és "enyhébb"szerek kipróbálása .Régebben beszélgettünk alkoholról,drogról.Akkor mást szeretett volna megnenteni ebből,ma már ő kíséreletezik.
Az alkohol fogyasztásról tudunk és beszéltük is,hogy bármi van nekünk szólhat,hogy segíthessünk mi is voltunk fiatalok.
Az egyéb szer használatról nem beszélt itthon,ezt mástól tudom és azóta még jobban aggódom.Van,hogy 2 órát alszom ha nincs itthon.
Apukája nem tudja és ha a kamasz megtudná,hogy a bizalmasa elmondta,összetörne.Most már bárkihez megy,rettegek,hogy baja lesz.Reménykedem,hogy csak kipróbálásig jut,ahogy mi is fiatalon .Érzelmileg labilis,pszihológushoz jár,kedélyállapotát itthon rossznak mondja,másnál,barátoknál szeret lenni.Nehezen lehet rávenni bármire is(program,mozi)Testvére 10 éves,nem foglalkozik vele.Sajnos mikor egyedül maradtam a két gyerekkel teljesen megváltozott az életünk.Sokat volt egyedül míg a kisebbiket intéztem és ahogy tudtam menedzselni az életünket.Apukájával nem mindig érzi jól magát,két hetente találkoznak.Apa érdeklődő és viszi őket,támogat minket.
Borzasztó bűntudatom van és a világ legszarabb anyájának érzem magam.Mikor el tudunk menni kettesben programozni,akkor út közben bedugja a fülét és zenét hallgat,vagy telefonozik.Meg mondta többször,hogy nem szeret beszélgetni és sok a kérdés.
Egy jólelkű,értékes ember tudom aki keresi önmagát.Szakemberhez járunk.
Nagyon nehéz időszakot élünk.
Mivel tudom őt támogatni?
Félek,hogy rossz társaságba keveredik,nem ismerjükvaz új barátokat és félve engedem el.
Kitétel,hogy cím,t.szám legyen és késő este még egy gyors értekezés legyen.
Kisebb korában nem volt gond sehol,sülve főve együtt(ez tesó érkezésével változott)de jöttünk mentünk,nevettünk,öleltük még a kis lelki bajait is megosztotta.Azt mondja ő már feldolgozta a válást de érzem,hogy ez nem így van.
Hogyan tudnám kicsit jobban megközelíteni?Vagy inkább jobban elengedni?Totál káosz van bennem és nagyon féltem Őt.

Köszönettel!

Üdvözlettel szeretnék segítséget kérni
Van egy 10 éves kislányom
Amit tudni kell kb egy hónapja néha néha előjött neki olyan dolog hogy azt mondogatta nekem hogy úgy érzi nem kap levegőt .Ilyenkor mindig sikerül meg nyugtatni .Most már egyre többször fordul elő de már olyanokat is mondd hogy nem e tud megfulladni ?nem e lesz beteg ?teljesen kivagyok készülve hogy mi lehet a probléma .Van hogy el sírja magát és utána helyre jön .Természetesen házi orvost felkeresem.Szeretnek nyugodtabb kenni hogy ezen tudnak segíteni ?ez már maga pánik betegség ?vagy lehet más a háttérben?azt mondta a legutolsó ilyen gondolatnal hogy azt kérdezte magában hogy nem e lesz semmi baja és hogy nem tud meghalni ?lehetséges az hogy most tudatosul benne a hajlandóság fogalma ?köszönöm a segítséget egy aggódó anyuka

Jó napot! Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz bocsánat de csak így tudom elmagyarázni a kérdésemet!
Van nekem egy nagyon okos 6 éves kislányom! Focizik! Az edzője úgy látta hogy egy kicsit nagyobbakkal is járhat edzésre mert annyira ügyesen fejlődik hogy ellenük is nyugodtan edzhet! Egy napon elment erre az edzésre és sírva jött ki hogy ő nem szeretne többet menni! Pedig elvileg nagyon jól ment neki de talán egy kisfiú felrúgta! És ott kezdődtek a problémák! Utána elkezdett reggelente sírni az óvodába hogy anya hiányzik! Volt hogy egész nap sírt! Utána az edzésre is úgy ment! És azóta is ez van! Nem mehetünk el sehova úgy hogy ő ne sirna! De tényleg sehova! Ez több mint 4-5 hónapja tart! És jön az iskola és nagyon félünk hogy ott mit fog csinálni! A barátnője el hívta magukhoz és amikor elköszöntünk akkor is már sírt a kocsiba és kérdezte hogy ugye megyek érte! Én már nem nagyon tudom kezelni! Az óvodából ugye most ballagott de előtte is végig sírt! Az utolsó 4 hónapot végig sirta minden reggel! Egyedül nem képes menni sehova! Pár napja voltunk egy kicsit pihenni és elmentünk sétálni de őt és a kisebb tesója otthon maradtak a mamával és papával! 1-1.5 órát voltunk távol es arra értünk haza hogy sír! Én ezt sajnos már nem tudom rendesen kezelni!
Ön szerint mi lehet a probléma??

Tisztelt doktornő! Szeretném a segitségét kérni kisfiam 6éves múlt 2021 decemberébe.Állandó mindennapos probléma hogy azt mondja az óvodába nem játszik senki vele mindig egyedül játszik.De sajnos saját szemmemel is láttam.Okos értelmes mosolygós kisfiú viselkedése nagyon jó soha nincs rá panasz de itthon se.Azt szeretném kérdezni,hogy ez mitől lehet nála miért ilyen magányos,szomorú ez miatt nagyon sokat.Köszönöm válaszát.

Kedves Andrea!
13 éves fiam miatt írok Önnek.Sajnos az utóbbi időben nem hajlandó a nagy méretű pulóvertől megválni.Itt a nyár a hatalmas hőség,de nem akar levetkőzni.Mikor rákérdeztem azt mondta,hogy azért mert zavarja ahogy kinéz és kövérnek gondolja magát.Állítása szerint senki nem mondta rá,hogy kövér és nem is érdekli más véleménye.Egyébként nem kövér 168cm és 62 kg.Igazolt sportoló focista.Heti 4 edzés és 2-3 meccs van.Az iskolában testnevelésből kitűnően teljesít.Több sportágban megüti e megyei versenyek első helyezettjének a szintjét,de nem hajlandó a versenyekre sem elmenni.Azt mondja őt zavarja ha nézik.Szóbeli feleleteit rendszerint azért rontja el,mert zavarja,hogy a többiek előtt kell beszélnie.
Kérem adjon tanácsot,hogy lehet ezt a helyzetet kezelni.
Előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!
Ezúton szeretnék érdeklődni az alábbi problémával kapcsolatban:
Kislányunk 6 éves. Sajnos egy éve váltam el feleségemtől, akivel nagyon nehéz a kapcsolatom. Sajnos ő nem rejti ezt véka alá a kislányunk előtt (váltott elhelyezésben egyeztünk meg.) Nehezen tudom őt a kapcsolattartások során visszavinni, elképesztően apás. Legutóbb azt történt, hogy a kocsiban reggel óvodába menve, kapcsolattartás végén elkezdett kontrollálatlanul rángatózni a keze meg a lába is, mintha epilepsziás rohama lenne, de folyamatosan észnél volt, sőt kérte, hogy segítsek, mert nem tudta abbahagyni. Megálltam azonnal megfogtam a kezeit, megsimogattam, megnyugtattam és szinte egyből elmúlt. Soha nem tapasztaltam nála még csak hasonlót sem korábban. Sem az óvoda, sem senki nem jelzett még csak hasonlót sem ezt megelőzően. Ő annyit mondott, hogy volt már korábban, de akkor ő saját maga leküzdötte. Jeleztem a volt feleségemnek is, de ez csak olaj volt a tűzre. Ez pánikroham lehetett? Mi a teendőnk? Köszönöm szépen előre is a segítségét!

Üdv. Tanácsot szeretnék kérni. Kislányom kb 2 hete teljesen megváltozott. Nem akar iskolába menni,kirándulni,sehova. Megfájdul a hasa,hány. Mostmár azt mondja én hiányzok neki és azért. De ha együtt vagyunk sem jobb. Iskolába eljutunk valahogy,ott kicsit sírdogál aztán semmi baja. De ha bárhová megyünk szenvedéssel(ahova előtte ő is akart) ha már ott vagyunk semmi baj. Először azt hittem az iskolában van baj de nem. barátai vannak.Itthon nincs semmi családi probléma veszekedés vagy bármi ilyen. Néha már teljesen kezelhetetlen. Tudni kell hogy van egy 9hónapos testvére,arra gondolok nem-e az hogy emiatt kevesebb idő jut rá mint eddig. Depressziós lenne vagy én ronthattam el valamit? Hogy segíthetnék neki? Teljesen kétségbe vagyok esve mi lehet a baj.
Köszönöm

Tisztelt doktornő! Szeretném a segitségét kérni kisfiam 6éves múlt 2021 decemberébe.Állandó mindennapos probléma hogy azt mondja az óvodába nem játszik senki vele mindig egyedül játszik.De sajnos saját szemmemel is láttam.Okos értelmes mosolygós kisfiú viselkedése nagyon jó soha nincs rá panasz de itthon se.Azt szeretném kérdezni,hogy ez mitől lehet nála miért ilyen magányos,szomorú ez miatt nagyon sokat.Köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!

A kislányom miatt szeretnék öntől tanácsot kérni. A kislányom 7 éves, gyönyörű egészséges és életvidám kislány, de kb 1 hónapja volt egy torokgyulladása, amióta állandóan a köldöke körüli nyomásról panaszkodik, de fizikailag nincs baja, mert kivizsgáltattam. Állandóan attól retteg, hogy hányni fog. Látszik rajta, hogy a félelme valós, pedig tényleg nem beteg. Ez az állapot az óvodában is fenn áll. Próbáltunk már beszélgetni vele, hogy mondja el mi bántja, de nem tudtunk rájönni.
Az mondja, hogy amikor unatkozik vagy egyedül van, akkor jön rá ez az érzés. Azt hittem, hogy ez átmeneti állapot lesz, de most már kezdek aggódni miatta. Szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan oldjam a feszültségét/szorongását, vagy kihez vigyem ebben az esetben?

Köszönöm előre is a tanácsokat!

Szép jó est?t abban szeretném a segítségét kérni hogy a 10?ves kisfiam kicsi kora óta nagyon fél a hányástol ?s egy hónapja kb benne voltunk hosszú idő után először ?s az iskolába órán hányt ?s a többi osztálytársa fujjogva undorítónak mondták
Azóta minden reggel sírva megyünk iskolába hogy mi lessz ha megint hány az iskolába nagyon sokszor mondja hogy neki hányingere van
Reggelente sír hogy nem akar menni iskolába mert nem tud velem lenni mert 4ig suliba van ?s utána kevés idő van már
Ha elmegyünk nagyobb bevásárlóközpontba vásárolni ha sokan vannak lesapad hányingere lessz
Hogy tudok rajta segíteni tanácstalan vagyok ?s elkeseredettek hogy hogy tudnék segíteni
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő! Kislányom középső csoportos. Szeptember óta semmi probléma nem volt vele. Dicsérték óvónénik. Volt egy óvóbácsi kb 1 honapig aki elment. Ő is dicsérte. Most kb 1 hónapja nagyon sokban változott a kislány. Eddig ügyesen aludt kapta a piros szivecskét a kezére mindig dicsekedett(így jutalmazzák aki ügyesen aludt) Pár utolsó alkalommal azonban fekete pontot kap és panaszkodnak rá. Vadul,csunyábban beszél. A baj az hogy mi itthon tapasztaljuk hogy szinte kifordul magábol! (Mindent ő akar tudni anya helyett,segítségért megsértődik). Nagyon kiegyensúlyozott kislány volt. Egyre ügyesebb okosabb. De amint oviba megy.(pl hétvége után) azonnal megváltozik. Ön szerint mi lehet ez a negatív változás oka? Köszönöm szépen. Üdvözlettel Mária

Kedves Szakértő.
Van egy 4,5 éves kisfiam, aki középső csoportba jár. Ebben az évben nagyon sokat hiányzott betegség miatt.3 éves kora előtt kezdte az ovit. A beszoktatás nehezen ment, de beszokott. Az idei évben a járvány miatt decemberben nem járt oviba. Januárban 1 hetet ment és beteg lett. Itthon volt 2 hétig. Azóta reggelente nem szeretne oviba menni, sír amikor fel kéne mennie a csoportba. Azt hajtogatja egyfolytában, hogy hiányozni fogok neki. Az óvónők mondták, sokszor elsírja magát, kérdezgeti mikor megyek érte. Oviban a rajzolásnál segítséget kér, ha valami nem sikerül neki elsírja magát. Wcre nem megy el az oviban, és itthon is vissza tartja a kakilást. Itthon és az oviban is csak járkál körbe körbe, látszik rajt, hogy vissza tartja. Szólók neki, menjen el wcre, de mindig azt mondja nem kell kakilnia. Nem tudom mi lehet a probléma. Nagyon aggódom érte.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Pszichológusnő,

másfél éves unokaöcsém, amikor nem tetszik neki valami, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné, akkor csapkod. Tárgyakat, embereket, és újabban a saját fejét is. Soha semmilyen fizikai bántalmazás nem érte, a szülei gyerekverés-ellenesek, nagyon szereti mindenki, mint első, nagyon várt gyermeket a családban. Szabadon jár-kel a nagy házban, felfedezhet, de vannak korlátok, "nem"-ek. Az anyukája következetes vele, amit nem lehet, azt sosem lehet. Aggódunk, hogy mitől csapkodhat, és főként az aggasztó, hogy a saját fejét is üti időnként (ekkor is rászólunk, hogy ne üsse magát, inkább simogassa, szeresse magát is). Mit tehetnénk azért, hogy ne csapkodjon? Válaszát köszönjük!

Kedves Andrea!
Jelenleg válófélben vagyunk férjemmel. Kisfiam 21 hónapos. Még szopik (napi 1 és éjjel 1 alkalommal) és még sokat kel éjszaka. Eddigi élete során minden este jelen voltam. Abban szeretném tanácsát kérni, hogy törést, szorongást okozhat-e nála, ha helyettem édesapjánál tölt pár éjszakát heti rendszerességgel? A helyszín a korábbi otthona lenne.

Tisztelt szakértő! Páromnak van egy tíz éves lánya, velünk él nem az anyjával de talán ez jobb is neki és mindenkinek, párom édesanyja is velünk lakik. Nem hiányolják egymást. Az "anyaja" férjhez ment van egy gyereke és terhes a következővel. A fél testvéréhez sem ragaszkodik. A vérszerinti anyja nem ad magára, rendetlen, koszos, szabad szájú, bulizós. Hiába van műkörme ha mellette alatta mindig koszos a körme még a csilláron is a ruhái szoktak lógni. Az neki cuki ha a gyerek össze kani magát az étellel meg minden mást is. Kettő lassan három éve költöztem páromhoz. Azóta a rendet a tisztaságot a nyugalmat látja a gyerek. Sajnos a mama se rend és tisztaság szerető. Egész nap pacsmagol a konyhába, sorozatot néz és vásárolni jár. Minden napos téma, "harc" a mossál kezet, fésülködj meg, ne kend mindig össze a ruhádat meg a falat meg amihez érsz, mint egy malac és a vége mindig sértődés és mű könnycseppek. Soha sem rak rendet maga után megvárja mindig amig más megcsinál mindent. ezen valahogy túl is tudnánk tenni magunkat de egy ideje a tableten nézett felnőttek kommentálnak video játékokat úgy beszippantotta hogy viszi magával a fürdőkádba és meredten nézi. Annyira , hogy hiába jön az inger a székelésre marad a kádba. Sajnos többször bele kakilt már a kádba de a legutóbbi hajmeresztő volt. A túlfolyóba bele tuszkolta a kakiját és úgy kakisan törölközött meg és vette fel a köntösét. Este értünk haza a bűz fogadott minket a mama semmit se vett észre belőle. Elkezdtük kutatnia bűz forrást. Megtaláltuk, kitakarítottam és kimostam a ruháit. Nem akartuk lefekvés elött megbeszélni vele had aludja ki magát az iskola miatt reggel se mert akkor meg koncentráljon a napra. Ma beszéli meg vele a párom amivel az a baj, hogy már megbeszélte párszor és ezek szerint nem sikerült ha ez megtörtént. És sajnos az első könnycseppnél párom inkább elüti humorral a dolgot. Pedig szerintem ez komoly dolog. Hozzá fog szokni szokni hogy belekakil a kádba a fertőzésekről nem is beszélve mint külső mint belső és aki takarítja annak se kellemes aki mindig én vagyok. Ugye jól gondolom hogy ezt komolyabban kellene venni és máshogy kellene megoldani!? Köszönöm ha bármilyen tanáccsal tudna szolgálni.

Kedves Doktornő!

6 és fél éves,életvidám, energikus kislányomnál fura tüneteket észleltünk ,amik a következők: nehézlégzés ami kb 10 percenként jelentkezik, olyan mintha légszomja lenne. Amikor ezeket a mély levegő vételeket produkálja közben olyan mintha a törzse is begörcsölne.Teljesen érthetetlen számunkra a viselkedése . Ezek a tünetek már lassan 2 hete hogy fenn állnak . Azóta két orvos is megvizsgálta .Szervi elváltozást nem észleltek ,a vér oxigén szintje is rendben van . Valószínűleg pszichés tünetek lehetnek. 2 hete nem jár oviba ,mert karanténban vagyunk. Sokat foglalkozunk vele ez idő alatt is ,a családi életünk is rendben ,nem érte semmilyen megrázkodtatás . Biztosan a karantén megviseli ,mint mindenki mást.
A kérdésem az lenne ,hogy mennyire normálisak ezek a tünetek,valóban pszichés tünetek? Illetve ha azok ,hogyan tudnánk segíteni neki.
Előre is nagyon szépen köszönöm válaszát !

Kedves Doktornő!

A kislányom 3 éves múlott, az utóbbi időben nagyon sokat hisztizik. A legtöbb esetben azért történik, mert ő akar szinte mindent csinálni és ha nem ő csinálja, akkor "robban". Például: a hűtőből kivenni a tejet, felöltözni vagy levetkőzni. Mai eset, hogy a fürdéshez vetkőzött le és én levettem róla a nadrágját "azt ő akarta" ordít, toporzékol és sír, valamikor visszaveszi a ruháját vagy visszaviszi a játékot oda ahol volt. 3hónapja kezdte az ovit és 5 hónapja testvére született akit nagyon szeret. Ez csak a dackorszak? Választ előre is köszönöm.

4 éves kislanyomnak az új "hobbija", hogy bilizes után - ha epp nem vagyunk korultte - szetkeni a kakijat. Általában a fürdőszobát veszi célba es a kád oldalara végig szetkeni. Eddig semmi ilyen probléma nem volt vele mar másfél éve bilizik. Mentálisan sem hinném, hogy sérült volna, ugyanis nagyon okos, gyorsan tanul es ket nyelven beszél. Kicsit talán hiperaktiv az én meglatasom szerint. Szinte sosincs nyugton. Mitől alakulhatott ki nala ez a fajta viselkedes? Hiaba magyarazom, hogy nem szabad, budos, bacilusos o csak jot derül rajta. Kellene ezzel szakemberhez forduljak, vagy ez afféle figyelemfelkeltes?
Mitévő legyek vele?
A választ előre is köszönöm!

Kedves Andrea!
Kisfiam 5 éves, középső csoportos óvodás, családunkban a 3 gyermek közül a legkisebb (nővérei 8 és 15 évesek). Az utóbbi néhány hónapban egyfajta kényszerviselkedést vettünk rajta észre, ez a hümmögés. Azt fogalmazza meg, hogy ezzel nyugtatgatja magát. Az utóbbi napokban ez a hümmögés már hangosabbá vált és mellé cuppogással és a fogai összecsattintásával jár. Hozzátenném, hogy sajnos a háttérben a családon belüli problémák állhatnak. A Nem szeretném megfejteni ezzel a probléma kiindulását, de szociális szakemberként sok mindennel találkoztam már. Kisebb nővérét sokszor bántja, ha az éppen nem szeretne játszani vele vagy nem úgy játszanak, ahogy azt ő szeretné. A kérdésem igazából arra irányulna, hogy ebből a gyermek kigyógyítható terápiás kezeléssel vagy gyógyszeres terápiát igényelhet? Igyekszünk a családban, az édesapjával a háttérproblémákat (a saját viselkedésünket) is rendbe tenni. A testvérei is nehezen kezelik ezt a viselkedését öccsüknek.