Kétségbeesett anyukaként tanácsukat és segítségüket szeretném kérni. Kisfiam 4 és fél éves óvodás. A problémám az, hogy az egyik percen még nagyon jól együttműködő gyermekem minden kiváltó ok nélkül szinte az egyik percről a másikra kezelhetetlenné válik , de olyan szinten, hogy ordít, kiabál, verekszik, harap és sem a szép szó , sem a veszekedés, a ráhagyás sem hoz eredményt. Borzalmas agresszió lesz ilyenkor úrrá rajta. Van, hogy napokig nem jön ez elő, viszont van mikor naponta többször is. Az óvodában nem ismerik ezt az énjét, ott fegyelmezett és ha előfordul néha, hogy rá kell szólni, rendreutasításra beáll a sorba.Pedagógusként és nem fiatal szülőként nagyon tanácstalan vagyok. Nem számítunk kezdő szülőknek sem, hisz van egy 17 éves testvére, akivel fele gondunk sem volt. Ha idehaza fordul elő vele ez a kitörés, próbálom nem figyelembe venni átnézek rajta, de ha társaságban vagyunk lehetetlen ezt kivitelezni. Az óvónénik szerint értelmes, tanulékony kisfiú és igen pl. ért már az órához, ismeri a kétjegyű számokat és nagyon jó az emlékezőképessége. Ha ez csak hiszti, akkor megnyugodnék, mert lassan kinevelhető és kinőhető lenne, de ami engem nagyon nyugtalanít, hogy hirtelen minden kiváltó ok nélkül történik a hangulatváltása. Kérem segítsenek, mi tévők legyünk!!!???

Kedves Andrea!
Fiam 8 éves lesz nagyon gyorsan e szokot a pelusrol de ugy kb 3 honapja napi szinten be kakil a gatyájába nem m mit kéne vele kezdenem.Csak itthol csinalja az iskolába nincs ilyen panasz hazaér és probálja visza tartani de egy idö után nem tudja és egyszerüen be kakil kérem segitsen h mit tudnak vele tenni

Tiszteletem!

Olyan kèrdèsem lenne ,kisfiunk36 hónapos most van a dacc korszakba sajnos beleveri a kis fejèt nèha a padlóba hisztizik az utcán ha valami nem úgy van,az ajtót nyitogatja ès nèha lefekszik úgy nèzi a kocsijait.Azt hozzáteszem szemkontaktust tartja,bölcsibe játszik a társaival mondókázik stb.A hisztit csak velem ès felesègemmel csinálja mamájánál ès a bölcsibe is mintagyerek az lenne a kèrdèsem mit lehet tenni?köszönöm válaszát

Kedves Andrea!
A kisfiam 5 és fél éves és folyamatosan bántják az oviban, ő pedig hagyja. Hiába mondom évek óta neki, hogy szóljon az óvónéninek, kiabáljon, hogy ne bántsák, vagy üssön vissza; teljesen hatástalan. Az óvónéni is hiába mondja neki, hogy szóljon, ha bántják. Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban? Hogyan érhetném el nála, hogy megvédje magát? Van egy tíz évvel idősebb testvére, akit folyamatosan piszkál vagy bánt, tehát végülis tudná, mit kéne tenni, az oviban mégsem teszi meg. Teljesen tanácstalan vagyok és elkeseredett. Bármilyen ötletnek vagy javaslatnak örülnék, ami segíthet. Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelt Balogh Andrea! Két kisfiam van, az idősebb 6 és fél, a kisebb 4 éves. A férjem szerint pszichológushoz kell vinnünk őket, mert nem normális módon féltékenyek egymásra, ha rólam van szó. Leírom a ma reggeli esetet, amire a férjem így reagált. A fiaink különböző módon ébrednek. A nagyobb koránkelő, és azonnal csivitel, éber és élénk, ellenben a kicsi szeret tovább aludni, lassan ébredezik, közben az ölemben szeret lenni. A reggeleink úgy indulnak, hogy a férjem, mivel ő is korán kel, lejön az emeletről a naggyal, én még alszom kicsit tovább a kisebbel, és együtt jövünk le. Ilyenkor a kicsi még az én ölemben szeret lenni pár percig (max. 5 perc). Ma reggel a férjem kérte, hogy menjen az ő ölébe, de nem volt hajlandó. Inkább egyedül ült 1 percig egy széken, míg én a teámat elkészítettem. Utána leültem én is, a kicsi maradt a székén, beszélgetett, ölelte a kutyusát. Ekkor a nagyobb fiam, látva, hogy nincs a kicsi az ölemben, odajött, és az ölembe ült. Erre persze a kicsi egyből visítani kezdett, és jött ő is, kapásból rácsapva a kezével a testvérére. Természetesen nem hagytuk, hogy összeverekedjenek, azonnal leállítottuk, a kicsinek mondtam, hogy két lábam van, elfér ő is, jött is, de sírt nagyon, hogy ő egyedül akar lenni az ölemben. Duruzsoltam nekik, hogy elférünk, meg hogy nagyon szeretem mindkettőjüket, és pár perc múlva megnyugodott. Utána mondtam, hogy reggelizzünk, reggeliztünk a legnagyobb békében, beszélgetve, mindenki a saját helyén, majd együtt bementek a szobába játszani. A férjem viszont nagyon ideges lett, azt mondta, hogy nem normális, hogy egyből verekszenek, és vigyem el őket pszichológushoz. Ön is ennyire vészesnek látja a helyzetet?
Válaszát előre is megköszönöm!

Kedves Andrea!
8 éves kisfiam egyre gyakrabban sírja el magát,hogy nem akar meghalni.Nem volt haláleset a családban.Sőt van egy 5 hónapos kistestvére,imádják egymást.Az iskolában sajnos egy olyan kisfiúval barátkozik,aki rengeteget játszik számítógépen,csúnya,véres játékokkal.Kiközösíti magának a fiunkat,hogy mással nem barátkozhat csak vele.Tanácstalan vagyok,hogy a fura osztálytárs,vagy esetleg a kistestvér születése miatt akarja felhívni a figyelmet magára.Zokogásig,sőt volt hogy hányásig zokogta magát!Kérem segítsen megérteni,mi folyik a kis fejében.

Kedves Andrea!

Szeretném a segítségedet kérni, mert teljesen tanácstalanná váltam. Három és fél éves kisfiam csak a bugyijába hajlandó kakálni. A pisilést mondhatni egyik napról a másikra elhagyta még a tavaly nyáron, és azóta pelenkát sem hajlandó hordani (nagyon büszkék vagyunk rá). Soha nem volt gond azzal, hogy álmában becsináljon. Sőt, az óvodában egy ideig rendesen belekakált a kicsi WC-be, aztán egy ideje megint nem hajlandó elmenni. A héten behívattak az óvodába azzal, hogy ez kicsi csoport végén már nem elnézhető, és orvosolni kell.

Gyakran beszélünk a dologról, sose társítjuk szégyennel vagy fenyegetéssel, de azért próbáljuk noszogatni, hogy kakáljon a WC-be (vettünk villám mcqueenes WC-szűkítőt is) vagy a bilibe, de arra hivatkozik, hogy ő még kicsi és fél, hogy beleesik.

Nagyon várjuk a véleményedet, szeretnénk a lehető legmegfelelőbb megoldást megtalálni a gyermek számára.

Kedves Andrea!
Van egy 10 éves lányom és egy 5 éves kisfiam!Azzal a próblémával fordulok Önhöz,hogy a kisfiam egy nagyon akkaratos kis ember aki nem szeret óvodába járni.Teljesen szoba tiszta de még vannak olyan pillanatok amikor bepisil!De az útóbbi két hétben már bekakil a 2 hét leforgása alatt 5 ször kakilt be otthon!Amikor megkérdezem azt a választ kapom hogy belemerült a játékba és nem akkarja ott hagyni a játékot!De én attól tartok hogy más miatt kakil be!A nagymanájával nagyon kötödik és egy háztartásban lakunk de most kiköltözött külföldre és látogatóba most jött haza és ez idő allatt történt-történik a bekakilás!Mert amikor kiment sokat sírt utána vigazsthatatlan volt és ez sajnos sokszor dührohamba ment át!Nagyon nehezen viseli a változásokat és ha valami nem úgy történik ahogy ő akkarja akkor dühroham jön rá és verekszik,kiabál!De ez csak otthon van mert az óviban viszont azt mondták az óvónők hogy túlságosan jó gyerek mindent megcsinál amire kérik és észre sem lehet venni hogy ott van annyira jó gyerek de nem játszik senkivel csak elvan magában!Ezekben a dolgokban szeretném a tanácsát kérni és hogy miért kezdet el bekakilni.Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Egy aggódó anyuka

Kedves Andrea!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy 15 éves lányom, igen sokszor nem megy le az illemhelyre, és szobájában végzi el a dolgát, főleg a kis dolgát. 1,5 éve voltunk pszichiátrián 5 napig, de nem találtak nála semmi kiugrót, igaz nem ezzel a problémával, mert akkor ez annyira ritka volt hogy nem jelenítettem neki nagy feneket. Ha rákérdezek, hogy miért akkor a lustaságra fogja. Azt viszont észre vettem ha szorong, akkor fordul elő vele. Hiába semmivel nem hatok rá... Mondtam menjünk vissza a pszichiátriára, beszélünk az új dr-nővel.. mert a régi elment szülni.. de fél, mert az egy rémisztő hely.. nagyon utálja.. és mivel nincs olyan kitörése amivel mentőt kellene hívni, nem kényszeríthetem hogy elmenjen.. Így tehetlek vagyok ezzel a problémával.. Kérem adjon tanácsot... Találkozott már ilyennel? Ez tényleg csak gyógyszerrel kezelhető? Mert én akár hogy böngészem a netten, vagy az irodalmat ilyesmi ami nagy lánynál van, nem találtam sehol..
Várom mihamarabb válaszát: Subulata

Jó napot
Az én lányom 14 éves . Azt veszem észre hogy gyakran elégíti ki magát . Nem tudja hogy kell de mégis felizgul. Az iskolában a lány osztálytársai is észrevették. Maszturbált már velük is.
Ön szerint mit tegyek??

Kedves Doktornő!
A 9 éves kislányunk, hosszas vívódás, és szemmel látható lelki őrlődés után a tegnapi nap folyamán - zokogva, könnyek között - elárulta egy nagy titkát az édesanyjának. Mégpedig, hogy az elmúlt 1 év során többször is, szándékosan a wc mellé guggolt le, és oda pisilt az iskolában. Azt mondja, hogy az egész annak a hatására történt, hogy a testvérével kb 1 évvel ezelőtt a közös tabletjükön pisilő fiúkat és lányokat néztek, illetve még elképzelhető, hogy mást is láttak, de erről nem tudtak/akartak többet mesélni. Ezt már tudtuk korábban is, mivel ők már ezt elárulták. Viszont ez a "rendszeres" wc mellé pisilés számunkra is nagyon új és meglepő... Szegény kislányom teljesen tisztában van vele, hogy ez egyáltalán nem egy megszokott viselkedés, és teljesen kétségbe van esve - mi is -, hogy mi lehet a baj vele. Tudni kell róla, hogy jellemzően kiegyensúlyozott, tökéletes a kapcsolata velünk, és a testvérével is, viszont nem egy bátor, "bevállalós" típus, azaz az még furcsább ebben a szituációban, hogy hogyan is meri megkockáztatni a lebukás veszélyét egy gyakorlatilag nyilvános mellékhelységben, miközben mondjuk még egy boltba se mer egyedül bemenni. Úgy érezzük, hogy valami olyan titkos "élményt" ad neki ez a cselekvés, amely még a belső félelmeit is felülírja. Szeretnénk - illetve én (apa) elvileg nem tudhatok róla, hogy mi történt - beszélni vele erről az egészről, de nem igazán tudjuk, hogy mi is lehetne ennek a párbeszédnek a medre, hogyan is lehetne vele erről úgy kommunikálni, hogy ne zaklassuk fel, a pillanatnyilag amúgy is labilis kis lelkét. Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Andrea !
Kérdésem az lenne, hogy a feleségemmel válás küszöbén állunk . Lányom 15 éves értelmes okos lány de ezt nagyon nem fogadja el, soha nem csinált hisztit de amikor ez szóba kerül teljes kifordul magából és sír nem lehet megnyugtatni. Ez mennyire természetes viselkedés ? Hogyan lehetne értelmes módon elbeszélgetni és elfogadtatni Vele ?
Tisztelettel : Laci

Tisztelt Andrea!
7 éves a gyermek most ment fel első osztályba. Ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné kiabál,dübög és hisztizik. Kérdeztük hogy miért csinálja ezeket azt mondta hogy azért mert hiányzanak neki az ovis pajtások de ezeket már nagycsoportban elkezdte. Ha szoluln neki hogy hagyja abba mert ez nem jó viselkedés befogja a fülét és azt mondja hogy nem hallom vagy haggy békén. Probálkoztunk piros-fekete pontos táblazattal , de ha a fekete pontra kerult a sor elkezdett kiabálni és hisztizni. Matricákal is probálkuztunk ha szót fogad kap matricát ha nem visszaveszek egyett egy pár napog működött ezután kezdődött mimden előröl. Nagyon akaratos, az iskolában jól teljesít. Nem lehet elmenni vele sehova mert sz utcán is nekiáll hisztizni,kiabálni és követelőzni. Minden napra megvan a kis rágcsálni valója. Remélem tud valami tanácsot adni.

Kedves Andrea!
Kisfiam még csak 3 éves, székletvisszatartással küzdünk...Onnan vagyok benne biztos, mert kitaláltam egy jutalmazási módszert, amivel elértem, hogy 4 napon keresztül kakilt mindennap, aztán már nem volt érdekes neki és újból nem kakilt. Amikor megkérdezem, hogy miért nem akar (mondja is magától, hogy nem akarok kakilni), akkor annyit válaszol, hogy "mert nem".
Trauma nem érte, nem született tesó, nem ment bölcsibe, ovit se kezdte még, nem váltunk el, nem veszekszünk az apjával (vagy csak átlagosan) stb.
Kérdésem az, hogy mit tehetnék? Mi lenne jó? Hozzam szóba a kakit, meséljek róla, az emberi szervezet működéséről? Vegyek kakis mesekönyveket neki és meséljünk belőle? Jutalmazzam továbbra is, ha kakilt?
Vagy inkább szóba se hozzam többé?
Mikorra szokták ezt kinőni? Egyáltalán mi az oka?
Elképzelhető, hogy én vagyok az oka az egésznek? Születése után sokat szorongtam, kezeltek is emiatt gyógyszeresen. Mára már jól vagyok, habár a kaki dolog miatt sokat aggódok (de nem beteges mértékben).
Olvastam, hogy sokszor szorongás váltja ki ezt náluk, de nem értem mi miatt szorong a gyermekem. Minden más téren abszolút kiegyensúlyozott.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 4,5 éves. Nagyon sok mesét olvasunk együtt, ugyanakkor sok mesét is nézünk együtt, elsősorban Disney meséket. Az aggaszt, hogy kisfiam mindig a mesék valamelyik gonosz karakterével azonosul, és amikor játszik, akkor mindig az olvasott/nézett mesék valamelyik negatív hősét játssza ő. Pl. az Oroszlánkirályból sosem ő Simba, hanem ő a gonosz Zoron, aki ugye a szikláról lelöki Simba apukáját. Máskor meg ő a gonosz Hókuszpók a Hupikék törpikékből. Csak azokat a magyar népmeséket szereti, amiben van ördög, és olyankor ő akar lenni a félelmetes ördög. Ha új mesét olvasok neki, vagy új mesét szeretnék vele megnézni, akkor az utóbbi időben mindig az az első kérdése, hogy "Van benne gonosz?". És ha azt mondom neki, hogy nincs, akkor már nem is nagyon érdekli az a mese. Miért vonzódik ennyire ezekhez a negatív és félelmetes figurákhoz? Normális dolog ez kisfiúknál? Vagy legbelül fél tőlük, és azért szeretne inkább ő lenni a gonosz, hogy tőle féljenek és ne ő féljen?
Köszönöm szépen előre is választ!

helló a kislányom 4 éves mostanában észrevettük rajta hogy a meghatóbb gyerekdaloknál és meséknél elkezd sírni és nem lehet megvigasztalni lehet ennek valami oka vagy csak ennyire érzékeny?

Kedves Balogh Andrea!
A gyermekem jellenleg 6-os és sokszor úgy éli meg a mindennapokat az osztályában, hogy őt bántják és nem szeretik az osztálytársai. Ő most örlödik, hogy maradjon e az osztályában vagy sem, mivel a pedagógusait szereti és nem szeretne tőlük megvállni. Szeretne nem kívülálló lenni, de probálkozásai nem sikerülnek. Mit tanácsol hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?
Válaszát előre is köszönöm!

Jo napot. Egy olyan problemam lenne hogy a 8 eves fiam minden ejjel 1x de van ugy hogy 2x is felebred ejjel. Nem volt ez mindig igy en azt vettem eszre hogy miota volt a mandulamutetunk. Lehet kozte valami osszefugges vagy inkabb valami psziches problema lehet a dologban? Koszonom valaszat.

Kedves Andrea!
Fogalmam nincs mi történik a kisfiammal!
Sose volt verekedős,tisztelettudó volt ,kedves mindenkivel!
Kicsit érzékenyebb a lelke,ezt tudtuk,voltunk is vele 7 éves korában ( most 9) pszichologusnál,utána teljesen jól lett! Nem hisztizett, jó kedélyű lett!
Mióta megkezdődött a 3. osztály, sorra kapja a beírásokat, verekszik,visszabeszél! Ő azt mondja piszkálják, és már nem tudja elviselni ,hogy cukkolják! Beszédhibája van. Az egész osztály viselkedése megváltozott,szinte minden szülőtől azt hallom, hogy még a lányok is meg vannak szédülve,verekednek, bántják egymást!
Mit tegyek? Mi lehete ez? Szorongás az iskolától? attól félek egyszer nagy baj lesz! Olyanokat mond,legszivesebben világgá menne,annyira elege van az iskolából!
Kérem adjon tanácsot!!
Tisztelettel egy aggódó anyuka!

Tisztelt Andrea

Van egy 5éves kisfiam. Eddig minden rendben volt a normál kisgyermek életet élte. Aztán idén októberben elköltözünk új helyre. A régió lakott születése óta. Új lakás, új óvoda, új kisbarátok. Minden nagyon tetszett neki. Figyeltünk a fokozatosságra is. Elköszönt a lakás ismerése,berendezése együtt majd az új ovi. Látszólag minden simán halad. Majd most szerdán kb minden rossz volt. Eltört bent tányért, nem aludt ahogy szokott leszidták, a különórán összeverekedett egy kisgyerekkel. Kb egy hangyát se tudna bántani. És innentől minden rossz volt. Gondoltam kicsit segítek neki csütörtökönbelhoztam ebéd után. Akkor sokat panaszkodott hogy a gyerekek kiközösítik nem játszanak vele. Mi itthon igyekszünk sokat foglalkozni vele de hozzá tartozik hogy 8honapos kismama vagyok már nem úgy megy mint régen. És itt jött a nagy mélyrepülés. Pénteken nem bírt lábra állni. Pánikszerűen hívtam a gyerekorvost akivbeutalt minket sebészete és rtg re. A bal bokájával mentünk. Feltüntetett hogy a kocsiban vígan ácsorog az addig annyira fájó lábán. Semmit nem találtak hazajöttünk. Alvás közben kegyetlenül zokogva ébredt. Na itt már az ellenkező lába fájt. Maga a fájdalom érzet valósnak tünt. Ám teljesen eltüntetni mikor apuka bement legozni vele. Játék alatt semmi baja nem volt vidáman szaladt ki hozzám. Majd jött az este a lefekvés. Ujjra kezdődött a műsor. Fáj a lábam, stb stb. Elvittük a helyi ügyeletre. Ott lemondtam a doktorurnak hogy mi a gyanúm hogy ez nem valósfájdalom ez beképzelt hogy foglalkozzunk vele. Pedig 24órábol 23vele van foglalkozva. Viszont bevallom kezdem feladni. Nem tudom mit tegyek. Segítsen kérem