Jó napot!
Olyan kérdésem lenne vagy probléma köröm, hogy 3 éves kisfiamat első oviban töltött napja után autistának titulálta az óvónő. Ezt azért mert nem hallgatott a nevére, nem tud még tisztán és érthetően beszélni de megtudja értetni magát, nem mutat érdeklődést a kortársai és az óvónő iránt. A kisfiamról tudni kell, hogy nagyon nehezen bontakozik ki idegen közegben és soha nem volt még vele egykorúakkal egy közegben. Sajnos még cumizik amiről már nagyon jól ment a leszokás, már csak az esti alváshoz igényelte, most az óvodában töltött két nap után napközben is kéri és cumizza rendesen nem úgy mint előtte, hogy csak rágcsálta. A szobatisztaság is nem rég kezdett el teljesen kialakulni nála már magától ment a bilire a kicsi és nagy dolgát is elvégezni. Most ismét bepisil és nem szól, amikor pedig észre vesszük elkezd sírni. Két napja csak fekszik az ágyban és nem játszik. Előtte sokkal energikusabb volt folyamatosan játszott ugrált és szaladgált. Erőszakkal rákényszerítették a WC-re az óvodában itthon most a már megszokott biliétől is fél. Az asztalhoz nem tudom le ültetni enni mert menekül az asztaltól is pedig eddig mindig az asztalnál étkezett. Én nem gondolnám azt, hogy egy nap után leszűrhető az, hogy autista lenne a kisfiam. Egy fül vizsgálatra és hallás vizsgálatra elfogom vinni, mert annyit mi is észre vettünk már, hogy nem mindig hallja amit mondunk neki, de ha hangosabban elismételjük akkor viszont oda figyel. 1-2 eves kora körül volt egy torok gyulladása ami ráment a fülére is nem tudom, hogy esetleg ebből nem maradhatott e esetleg valami maradandó.
Szeretném kérni szakmai véleményét ebben a szituációban ön mit gondol mi lehet baj.
Válaszát előre köszönöm.
Üdvözlettel!

Tisztelt Doktornö
Amerikában élünk.A fiam október végén lesz 4 éves. Tavaly júliusban kezdte el az itteni bölcsit. Csak néhány szava volt, és látni akartuk, hogyan el kezd e beszélni, amikor gyerekek közelében van. Most m?r egész nap beszél,egyelöre csak angolul. Nem voltunk teljesen megelégedve a bölcsivel, mert szinte minden nap új nevelöje volt, de úgy láttuk,hogy szeret járni. Amikor betöltötte a 3. életévét, elkezdte az óvodai programot ugyanabban a bölcsődében. Az új csoportjában küszködött, viselkedése megváltozott. Ütött, rúgott, játékokat dobált. Úgy döntöttem, ebéd után hazahozom. Remekül sikerült. 2-3 héttel később újra megpróbáltuk az egész napot és kb 6 hétig teljesen rendben volt. De történt valami, mert a viselkedése ismét megváltozott. Próbáltam beszélni vele, hogy történt valami, vagy valaki zavarja. Először azt mondta, hogy nem akar erről beszélni, később azt,hogy mindig kiabálnak vele. Szinte minden nap kaptunk negatív jelentést, július közepén pedig kivettük a programból és beírattuk egy állami óvodába,ahol kevesebb gyerek van és állandó nevelök.
Július felében és egész augusztusban itthon volt velem.Izgatott volt, hogy új oviba megy. Nagyon boldog volt a bemutatkozó napon és az első napon is. De már az első napon felhívtak, hogy nagyon ideges lett valami?rt, és hogy hogy viselkedik itthon. Hogy őszinte legyek, semmi "nagy" problémánk nem volt addig vele. Aktív és néha makacs volt, de tipikus 3 évesk?nt viselkedett.Az első héten könnyen ment oviba, de jelezték, hogy néha minden ok nélkül ideges lett. Az első hét végén 4 órára mentem érte, és dührohamot kapott: játékokat dobált, megütötte a nevelöt , lefeküdt a földre, és ?eröszakkal? tudtam elvinni a kocsihoz.
Elég agresszív volt. Utána pár napig nagyon nehezen bírtunk vele itthon és egyik reggel újabb dührohamot kapott, mert nem akart oviba menni. Közben beszéltem az óvónövel és azt mondta, hogy eljátszik egyedül is és a gyerekekkel is,de a viselkedése be- és kikapcsol. Ok nélkül dühös lesz. Agresszív az óv?nökkel és a csoporttársaival. Azt mondja nekik, hogy rossz napja lesz, és a tettei egybevágnak ezzel. Azt mondja nekik, hogy rossz fiú akar lenni. Az óvónök azt akarják, hogy biztonságban érezze magát velük azáltal, hogy megfogják és átölelik, de bántja őket, amikor közel kerülnek hozzá. Ma ismét dührohamot kapott, amikor felvettem. A nevelö azt mondta, hogy ok nélkül dühös lett. Felvettem a kapcsolatot az iskolai pszichiáterrel, és küldenek egy viselkedéselemzőt a csoportjába,aki megfigyeli .

Egy barátom kérdezte, hogy nem e autista? Az igaz, hogy gyakran lábujjhegyen jár, de más tünete nincs. Hacsak a viselkedése nem tünet? Azt hittem, ADHD, mert aktív, de más dolgok nem egyeznek.
Kishúga 9 h?nappal ezelött született, ez volt az egyetlen nagy változás az életünkben.
Am?gy egy okos,vidám,eleven,életrevaló kisfiú és elszomorít,hogy valamivel küszködik.


Őszintén szólva össze tanácstalan vagyok?Biztos,hogy pszichológust kell keresnem,de addig is szeretném k?rni az Ön véleményét.

Tisztelt Doktornő!
3 gyermekem van ,családban neveljük őket. /9,12,18/ évesek . A középső gyermekemmel lenne olyan probléma,amelyre nem tudom a megoldást...,hogy alapból nehézségekkel küzd a kislány / diszlexia,diszkalkulia/ melyre iskolán belül fejlesztést kap. Ez miatt az első osztályt 2× járattuk vele. Most 4-ik osztályos /nagyon kamasz/ a napokban rajta kapta az osztályfőnöke hogy 40.000 forinttal ment iskolába. Amit természetesen nem mi adtunk neki. A bátyja ballagási pénzéből lopta el. Ezen felül olyan egyéniség aki szeret irányítani és a társaság középpontja lenni,ami nem mindig sikerül ,ilyenkor durván megbánt szavakkal másokat,akár a kishugát is. Ha valamin rajtakapom szídás előtt még produkál egy hosszas hisztirohamot. Többször elbeszélgettünk vele de nem változik a helyzet,sőt romlik. Mit tegyek?

Jó napot kívánok,
roviden elmesélem én szemszogembol a dolgokat.
Péter vagyok egy szlovákiai nagy falucskából, 42 éves.
Feleségemmel 1999 óta egyutt vagyunk, vagyis 18 -eves belé szerettem. Kozel kaltunk egymáshoz, jártam is hozzájuk virágért.
9 -év egyutt toltott ido után szakítottunk, de 1 év után osszejottunk és ossze is házasodtunk.
2009 ben megszuletett a kislányunk Emma, aki nagyon eleven gyerek volt. Nagyon ugyes kislány, aki gimnasztikázott 4 évig, focizott 4-évig, rajzra járt, és most megmaradt az úszás a hátgerince miatt. Szerintem szeretetben volt nevelve, néha kapott csak a seggére.
Amúgy tesómnak is 2009-ben szueletett a kislánya Tamara, hozzáteszem...
2016-ban megyszuletett a kisfiunk, Kristóf, aki szintén ugyeske és eleven. Szeretném ha focizna mint at apja, szeret focizni, de nem akar csapatban rugni a bort. Szeret fozni, bicizni, legozni, építeni, stb.
2016-ban szuletett a tesom kisfia is, Viktor, csak hozzáteszem.
Problémák akor kezdodtek, amikor az Emma a puberta korszakába lépett, am´hy addig szeretett tanulni, egyesei (5-i voltak) 8-ig osztályig.
Szóval jott a puberta, menstruáció...és minden megváltozott.
És kezdtunk mi mint szulok veszekedni is, foleg a gyerekek miatt.
Most már nem szeret tanulni, nem érdekli semmi, nem érdekli hogy mi lesz késobb stb. csak a papával kint lenni és csavarogni, állatoknál lenni stb.
Múltkor kicsit beszólt neki a tesóm, akinek a Tamarája tiszta egyes (5), hogy ne már 3-as lesz a bizibe. Amúgy csak kettesei (4) vannak, még egyesei (5).
Nagyon megsértodott, elmondta az anyjának, persze a feleségem beszólt az én anyumnak, hogy mit képzelnek stb.....
Szóval áll a bál nálunk....jaj és elkezdett káromkodni is, amit mi nem szokunk, csak néha jon ki a szánkon. Még hozzáteszem, hogy a feleségem is ki van akadva már pár éve a testvéremre, és ezt mondogatja mindig. Szerintem ez is elindította az Emmában a lavínát.
Szóval a kérdésem a kovetkezo:
- Mit tegyek mint apa, akit most ignorál, nem fogad szót nekem...Ha mondom neki, hogy tanuljon , akkor csak kiabál, és csapkod.
Még utoljára hozzáteszem, hogy az anyósomék nagyon beleavatkoznak az életunkbe.
koszonettel
Mészáros Péter

Jó napot!
Még kicsi voltam, amikor elkezdődtek a dolgok. A szüleim nem igazán foglalkoztak a problémámmal. Sokkal inkább annyit mondtak, hogy ne lopjam el más dolgát, és ennyi. Ez soha nem tűnt túl fenyegetőnek, amikor mégis, akkor sem tudtam ellenállni a kényszeremnek. Belső kényszert érzek, hogy eltulajdonítsam más dolgait. Óvodában játékokat vettem el, általános iskolában boltokból loptam, majd soha nem ettem meg, hanem odaadtam a barátaimnak. Egyszer le is buktam. Mostanában az otthonomban tulajdonítok el tárgyakat, és a családom nem bízik már bennem. Mint el kell zárni a házban, mert nem tudom magam kontrollálni. Bármilyen büntetést szabnak ki elviselem, aztán folytatom. Nyáron töltöm be a tizennyolcat, így mostmár valamit tényleg tennem kell. De nem tudom mihez kezdjek, és nem merek lépni sem, mert szégyellem magam. Tudna nekem segíteni valamiben?
Előre is köszönöm.

Tisztelt dr. Nő,
A középcsoportos kisfiú egyáltalán nem alszik az óvodában, és soha nem is aludt. Van e káros hatása a gyermek fejlődésére, illetve az anyukának a pszichológiai (hangulatváltozások jellemzik, idegesség) betegsége ezt mennyire befolyásolja.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Kedves Andrea!
5,5 éves unokám születésétől nagyon sok időt együtt töltöttünk. Amióta tudta jelezni, minden alkalommal nálunk szeretett aludni is. Szinte minden hétvégén így volt. 1,5 éve született testvére is, de azóta is ugyanúgy jött. Egyszer fürdés előtt összevitáztunk, valamit nem engedtem neki és mondtam, hogy fejezze be a hisztit, mert viszem haza. Utólag tudom, rosszul tettem, mert ő mondta, hogy vigyem. (Eddig ilyet nem mondott) Persze este már nem vittem haza, ettől szinte már őrjöngésbe tört ki. Megnyugtattsm, elaludtunk, de innentől nem akar nálunk aludni. Mondván rosszat álmodott. Csak ha anyukája is nálunk alszik. Játszani átjön, de fürdés előtt haza kell vinni. A másik mamánál, aki messzebb is lakik és ritkán is találkoznak, ott alszik. Nem tudom, hogyan változtathatnánk ezen.
Köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!
Kisfiam 8 éves és csak otthon hajlandó a nagydolgát elvégezni, illetve teljesen levetkőzik előtte. Egyébként teljesen egészséges, okos értelmes gyermek. Van e ezzel valami teendőnk, vagy ezt majd idővel kinövi?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktornő!

Kisfiam egy hónap múlva lesz 7 éves.
Most a téli szünet után furán viselkedik.Konkrétan ha az apukája elmegy otthonról, sírni kezd és azt ismételgeti hogy "Apát akarom"
Őszinte a viszonyunk mindent megbeszélünk
Megkérdeztem miért sír azt mondta nem akarja hogy apa elmenjen.
Egy kisfiúnak az iskolában 1 éve hirtelen meghalt az édesapja és a fiamat is volt hogy ok nélkül megütötte ez a kisfiú, sajnos mással is így viselkedik.
Amikor erről beszéltünk a fiammal, akkor ő azt mondta azért viselkedik így a másik kisfiú mert idézem " Anya tudod ő soha többet nem találkozhat az apukájával".

Valahogy azt érzem ennek köze lehet ahhoz, hogy itthon s?r az apukája miatt

Mit tanácsolna?

Köszönettel

Üdvözlöm!
Unokám 6.5 évesen került iskolába.Nagyon jó képességű matematikából már járt egy éve kisszeni képzőbe.
Sajnos valószínűleg pszihésen még nem iskolaérett.
Jöttek a magatartási gondok amit persze büntetéssel és feketepontokkal rossz gyerek megbélyegzéssel honorál az iskola.
Eljutottunk odáig hogy a gyerek már állítja magáról nem tudja miért csinálja idézem "az agyammal van a gond."én rossz vagyok.
Mit tehetnénk hogy javuljon a helyzet.

Kedves Andrea!

Kislányom most másfél éves.
Sokat cumizza a hüvelykujját nem csak elalváshoz, hanem napközben is.
Ezzel még nem is lenne baj, azzal inkább, hogy ezt úgy végzi, hogy tép a hajából.
Szó szerint marokkal kitép belőle, ezt befogja az öklébe és így veszi be az ujját cumizni.
A gond a rendszeres hajtépkedés.
Születése óta cumizza az ujját, cumit sosem fogadott el.
Körülbelül hat hónapos korban kezdte hajszállal, de akkor még nem a sajátját, mert pici volt a haja, hanem ha mellettem feküdt vagy bárhol a szőnyegen talált egy hajszálat azt vette a markába és úgy cumizta az ujját.
Volt egy kisebb balesetünk egy éves korában, kislányom szerencsére nem sérült meg, de bent tartották 1 éjszakára megfigyelésre.
Az ijedtség, rémület, mentő vitt minket ezek közre játszhattak a hajtépkedés kialakulásában?
Mert ez után kezdte néhány héttel körülbelül azt, hogy a saját haját tépte ki a cumizáshoz, eddigre már volt akkora haja, hogy bele tudjon markolni.
Napközben, elalváskor, éjszaka is csinálja. Azt, hogy le is nyelhet-e esetleg a hajszálból nem is tudjuk.
A kérdésem az lenne, hogy lehet-e a kiváltó ok a baleset? Mi a teendő ilyen esetben? Esetleg kinőheti-e? Másfél évessel gyerekkel kell-e szakemberhez menni, ha igen hova érdemes fordulni?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea! Kislányom 6 éves, és időnként, néhány havonta előfordul esténként, hogy nagyokat sóhajtozik, ásítozik mintha nem kapna rendesen levegőt. Sajnos én pánikbeteg vagyok ezért egyből erre gyanakszom mert nekem is voltak hasonló tüneteim. Ügyelet vizsgálta emiatt tegnap, fizikailag rendben találtak mindent. Nagyon aggódom, hogy pánik okozza, és nem tudom hogyan segítsek neki ilyenkor. Mit javasolna? Hova forduljak a problémával? Nagyon köszönöm a válaszát, egy nagyon aggódó anyuka.

Kedves Andrea! Kisunokám szeptemberben lett 3 éves. Az ovodába szokatás latszólag simán ment, kis síras után tudomasul vette , hogy ott kell maradnia. A viselkedésére az ovodában nem panaszoknak,eggyüttműködő ,jó kislány. Viszont azóta több [ szokast ] is felvett ami furcsa... az arcát söprögeti ,mintha a haja odalógna [ pedig fel van fogva] , ragja a körmét,sőt volt olyan is hogy a kis kezébe harapott erősen, és mostanában krákog...Mondogatja hogy fél oviba menni...Már csak ebédig van az anyukája elhozza utána. De nem szűnnek ezek a dolgok..sőt.... Attól félek h elfojtott félelmei vannak és ezekből később bajok lesznek. Hová lehet fordulni ill. menjünk e eggyáltalán v várjunk még? Válaszát nagyon várom Doktornő! Tisztelettel: Huszárné Fenyvesi Diána

Kedves Andrea!

Kisfiam 3,5 éves lesz,értelmes,bar?ts?gos,egészséges.Még nem beszél,emiatt j?rtunk már fejlesztésre kor?bban.
Gyógypedagógusok,fejlesztők szerint e mögött idegrendszeri éretlenség ?llhat,mely mozg?sbeli fejletlenségén is megmutatkozik. Érdeklődő,figyel m?sokat,emellett nagyon kötődik hozz?m,és a férjemhez. Mutogat?ssal,barchob?val prób?ljuk megérteni. Alig j?tszik ön?llóan,(pedig régóta prób?ljuk erre ösztökélni)igényli a részvételünket.
Szeptemberben elkezdtük az óvodát.
Az elején nyitott,bár félős volt,rövid t?volléteimet,melyekre előre felkészítettem,jól viselte. Többször volt beteg. Egy hosszú kimaradás ut?n,csak úgy akart bent játszani,hogy az előtérben várom. Ezt egy pár nap után már nem folytathattam,így nagyon sírt,mutatta,hogy ne menjek el,de rövid időre elmentem. Nem tudt?k megvígasztalni. Ez ut?n újra beteg lett,és mikor megint mentünk,nem akart bemenni a terembe.
Döntenem kellett:
Vagy halaszt?st kérek neki jövő szeptemberig, vagy elkezdem újra otthagyni egyre hosszabb időre. Az utóbbit v?lasztottam,részben praktikus okokból,illetve a férjem is így l?tja helyesnek.
Most ott tartunk,hogy egy órát van benn,sokat sír,de az óvónők szerint kezelhető,és halad ez szépen,csak akaratos. Rajzolással,mesékkel rövid időkre le tudj?k kötni. A többi gyerekkel egyelőre nem j?tszik. Itthon nyugtalanabbul alszik,felriad időnként. Plüss?llatokkal j?tszottunk néha óvod?sat. Az őt jelképező szereplő szerinte végig sír.
Férjem szerint folytassuk az óvodát,mert 4 évesen sem lesz könnyebb.
Nem tudom,így van-e vagy lehet-e olyan,hogy érzelmileg jobban megérik,valahogy jobban fel tudjuk készíteni,és hátha könnyebb lesz.
Lehet,hogy még nem érett az óvodára,illetve az elv?lásra?Javulhat ez jövő őszig,vagy tényleg mindegy,hogy mikor küzdünk ezzel?

V?laszát nagyon szépen Köszönöm!

Kedves Andrea!

Leánygyermekem 15 éves kor küszöbén,itthon elzárkózik,nem beszélget velem,ritkán oszt meg élményt,lelki problémát,önsértő.Elváltunk,apukája külön él ,babát várnak.Minden hétvégén barátoknál szeretne aludni.Felmerült bizonyos bizalmi forrásból az alkohol és "enyhébb"szerek kipróbálása .Régebben beszélgettünk alkoholról,drogról.Akkor mást szeretett volna megnenteni ebből,ma már ő kíséreletezik.
Az alkohol fogyasztásról tudunk és beszéltük is,hogy bármi van nekünk szólhat,hogy segíthessünk mi is voltunk fiatalok.
Az egyéb szer használatról nem beszélt itthon,ezt mástól tudom és azóta még jobban aggódom.Van,hogy 2 órát alszom ha nincs itthon.
Apukája nem tudja és ha a kamasz megtudná,hogy a bizalmasa elmondta,összetörne.Most már bárkihez megy,rettegek,hogy baja lesz.Reménykedem,hogy csak kipróbálásig jut,ahogy mi is fiatalon .Érzelmileg labilis,pszihológushoz jár,kedélyállapotát itthon rossznak mondja,másnál,barátoknál szeret lenni.Nehezen lehet rávenni bármire is(program,mozi)Testvére 10 éves,nem foglalkozik vele.Sajnos mikor egyedül maradtam a két gyerekkel teljesen megváltozott az életünk.Sokat volt egyedül míg a kisebbiket intéztem és ahogy tudtam menedzselni az életünket.Apukájával nem mindig érzi jól magát,két hetente találkoznak.Apa érdeklődő és viszi őket,támogat minket.
Borzasztó bűntudatom van és a világ legszarabb anyájának érzem magam.Mikor el tudunk menni kettesben programozni,akkor út közben bedugja a fülét és zenét hallgat,vagy telefonozik.Meg mondta többször,hogy nem szeret beszélgetni és sok a kérdés.
Egy jólelkű,értékes ember tudom aki keresi önmagát.Szakemberhez járunk.
Nagyon nehéz időszakot élünk.
Mivel tudom őt támogatni?
Félek,hogy rossz társaságba keveredik,nem ismerjükvaz új barátokat és félve engedem el.
Kitétel,hogy cím,t.szám legyen és késő este még egy gyors értekezés legyen.
Kisebb korában nem volt gond sehol,sülve főve együtt(ez tesó érkezésével változott)de jöttünk mentünk,nevettünk,öleltük még a kis lelki bajait is megosztotta.Azt mondja ő már feldolgozta a válást de érzem,hogy ez nem így van.
Hogyan tudnám kicsit jobban megközelíteni?Vagy inkább jobban elengedni?Totál káosz van bennem és nagyon féltem Őt.

Köszönettel!

Üdvözlettel szeretnék segítséget kérni
Van egy 10 éves kislányom
Amit tudni kell kb egy hónapja néha néha előjött neki olyan dolog hogy azt mondogatta nekem hogy úgy érzi nem kap levegőt .Ilyenkor mindig sikerül meg nyugtatni .Most már egyre többször fordul elő de már olyanokat is mondd hogy nem e tud megfulladni ?nem e lesz beteg ?teljesen kivagyok készülve hogy mi lehet a probléma .Van hogy el sírja magát és utána helyre jön .Természetesen házi orvost felkeresem.Szeretnek nyugodtabb kenni hogy ezen tudnak segíteni ?ez már maga pánik betegség ?vagy lehet más a háttérben?azt mondta a legutolsó ilyen gondolatnal hogy azt kérdezte magában hogy nem e lesz semmi baja és hogy nem tud meghalni ?lehetséges az hogy most tudatosul benne a hajlandóság fogalma ?köszönöm a segítséget egy aggódó anyuka

Jó napot! Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz bocsánat de csak így tudom elmagyarázni a kérdésemet!
Van nekem egy nagyon okos 6 éves kislányom! Focizik! Az edzője úgy látta hogy egy kicsit nagyobbakkal is járhat edzésre mert annyira ügyesen fejlődik hogy ellenük is nyugodtan edzhet! Egy napon elment erre az edzésre és sírva jött ki hogy ő nem szeretne többet menni! Pedig elvileg nagyon jól ment neki de talán egy kisfiú felrúgta! És ott kezdődtek a problémák! Utána elkezdett reggelente sírni az óvodába hogy anya hiányzik! Volt hogy egész nap sírt! Utána az edzésre is úgy ment! És azóta is ez van! Nem mehetünk el sehova úgy hogy ő ne sirna! De tényleg sehova! Ez több mint 4-5 hónapja tart! És jön az iskola és nagyon félünk hogy ott mit fog csinálni! A barátnője el hívta magukhoz és amikor elköszöntünk akkor is már sírt a kocsiba és kérdezte hogy ugye megyek érte! Én már nem nagyon tudom kezelni! Az óvodából ugye most ballagott de előtte is végig sírt! Az utolsó 4 hónapot végig sirta minden reggel! Egyedül nem képes menni sehova! Pár napja voltunk egy kicsit pihenni és elmentünk sétálni de őt és a kisebb tesója otthon maradtak a mamával és papával! 1-1.5 órát voltunk távol es arra értünk haza hogy sír! Én ezt sajnos már nem tudom rendesen kezelni!
Ön szerint mi lehet a probléma??

Tisztelt doktornő! Szeretném a segitségét kérni kisfiam 6éves múlt 2021 decemberébe.Állandó mindennapos probléma hogy azt mondja az óvodába nem játszik senki vele mindig egyedül játszik.De sajnos saját szemmemel is láttam.Okos értelmes mosolygós kisfiú viselkedése nagyon jó soha nincs rá panasz de itthon se.Azt szeretném kérdezni,hogy ez mitől lehet nála miért ilyen magányos,szomorú ez miatt nagyon sokat.Köszönöm válaszát.

Kedves Andrea!
13 éves fiam miatt írok Önnek.Sajnos az utóbbi időben nem hajlandó a nagy méretű pulóvertől megválni.Itt a nyár a hatalmas hőség,de nem akar levetkőzni.Mikor rákérdeztem azt mondta,hogy azért mert zavarja ahogy kinéz és kövérnek gondolja magát.Állítása szerint senki nem mondta rá,hogy kövér és nem is érdekli más véleménye.Egyébként nem kövér 168cm és 62 kg.Igazolt sportoló focista.Heti 4 edzés és 2-3 meccs van.Az iskolában testnevelésből kitűnően teljesít.Több sportágban megüti e megyei versenyek első helyezettjének a szintjét,de nem hajlandó a versenyekre sem elmenni.Azt mondja őt zavarja ha nézik.Szóbeli feleleteit rendszerint azért rontja el,mert zavarja,hogy a többiek előtt kell beszélnie.
Kérem adjon tanácsot,hogy lehet ezt a helyzetet kezelni.
Előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!
Ezúton szeretnék érdeklődni az alábbi problémával kapcsolatban:
Kislányunk 6 éves. Sajnos egy éve váltam el feleségemtől, akivel nagyon nehéz a kapcsolatom. Sajnos ő nem rejti ezt véka alá a kislányunk előtt (váltott elhelyezésben egyeztünk meg.) Nehezen tudom őt a kapcsolattartások során visszavinni, elképesztően apás. Legutóbb azt történt, hogy a kocsiban reggel óvodába menve, kapcsolattartás végén elkezdett kontrollálatlanul rángatózni a keze meg a lába is, mintha epilepsziás rohama lenne, de folyamatosan észnél volt, sőt kérte, hogy segítsek, mert nem tudta abbahagyni. Megálltam azonnal megfogtam a kezeit, megsimogattam, megnyugtattam és szinte egyből elmúlt. Soha nem tapasztaltam nála még csak hasonlót sem korábban. Sem az óvoda, sem senki nem jelzett még csak hasonlót sem ezt megelőzően. Ő annyit mondott, hogy volt már korábban, de akkor ő saját maga leküzdötte. Jeleztem a volt feleségemnek is, de ez csak olaj volt a tűzre. Ez pánikroham lehetett? Mi a teendőnk? Köszönöm szépen előre is a segítségét!