Balogh Andrea

Kétségbeesett anyukaként tanácsukat és segítségüket szeretném kérni. Kisfiam 4 és fél éves óvodás. A problémám az, hogy az egyik percen még nagyon jól együttműködő gyermekem minden kiváltó ok nélkül szinte az egyik percről a másikra kezelhetetlenné válik , de olyan szinten, hogy ordít, kiabál, verekszik, harap és sem a szép szó , sem a veszekedés, a ráhagyás sem hoz eredményt. Borzalmas agresszió lesz ilyenkor úrrá rajta. Van, hogy napokig nem jön ez elő, viszont van mikor naponta többször is. Az óvodában nem ismerik ezt az énjét, ott fegyelmezett és ha előfordul néha, hogy rá kell szólni, rendreutasításra beáll a sorba.Pedagógusként és nem fiatal szülőként nagyon tanácstalan vagyok. Nem számítunk kezdő szülőknek sem, hisz van egy 17 éves testvére, akivel fele gondunk sem volt. Ha idehaza fordul elő vele ez a kitörés, próbálom nem figyelembe venni átnézek rajta, de ha társaságban vagyunk lehetetlen ezt kivitelezni. Az óvónénik szerint értelmes, tanulékony kisfiú és igen pl. ért már az órához, ismeri a kétjegyű számokat és nagyon jó az emlékezőképessége. Ha ez csak hiszti, akkor megnyugodnék, mert lassan kinevelhető és kinőhető lenne, de ami engem nagyon nyugtalanít, hogy hirtelen minden kiváltó ok nélkül történik a hangulatváltása. Kérem segítsenek, mi tévők legyünk!!!???

Kedves Andrea!
Tudom,az unokám még nem érte el a három évet sem,/majd áprilisban/de kérem önt,válaszoljon nekem!
A mai esetet írom le!Szokás szerint pakolt,ami nem baj,itt voltak a szülei is,majd én kértem,vegyék le a cipőjét,,,mert rá van valami ragadva,vagy sár,vagy ürülék!Na több se kellett!Elkezdett torka szakadtából üvölteni,rugdosni,ütni,haját tépni,kifutott az előszobába ,ott folytatta a földön!Volt szép szó,könyörgés,hangos figyelmeztetés,hogy kizökkenjen,a végén,jött a hideg vízzel való arc lemosás!Ja és összepisilte magát,amit nem szokott!Nagy nehezen felöltöztették és haza mentek,otthon mint a tündér már játszik!Mindannyiunknak,nagyon rossz volt,még most is az!Tavaly szeptember óta jár az életem bölcsibe!!Köszönöm

Üdvözlöm. Sajnos nem tudom mitévő legyek kisfiam 4 éves lesz januárban óvodába jár bár elég sokszor beteg, 3-4 nap ovi 2 hét itthon. Nekem vissza kellett mennem dolgozni apa van vele és a nagyszülők ha dolgozok. Ha hazaérek nem hajlandó lemenni az ölemből leülni se lehet vele cipelteti magát ha esetleg megpróbálok leülni üvölt sír rángat még meg is üt, semmivel sem lehet egy jó 30-40 percig rávenni hogy lemenjen rólam. Utána mintha semmi se történt volna megy tovább a dolgára. Esténként is velünk alszik nem alszik egyedül. Ha reggel kell menjek munkába keres ha felébred és szintén sírás ha nem én vagyok vele. 8 hónapja ez így megy és sajnos egy kicsit sem változik a helyzet, az oviba se akar menni magától végig cipelnem kell (kb 22-23 kiló) de csak velem ha apával megy szépen sétál vele. Hazafelé már velem is hazasétál néha. Ha éppen vendégek jönnek hozzánk akkor sem különb a helyzet ölbe kell tartanom jó ideig. bújik belém meg se szólal, senki se tudja még csak elvenni se tőlem. Tanácsot szeretnék kérni mit javasol min változtassak, mivel érjem el hogy ne csüngjön rajtam. Válaszát köszönöm.

Kedves Andrea, kislányom 6 éves - és szörnyen féltékeny az apukájára. Fél éve született meg a kistestvére és azóta még inkább - pedig nagyon figyelünk rá, hogy ugyanannyi figyelmet kapjon ő is, mint a testvére. Közöttünk alszik az ágyban - később átrakjuk őt a saját ágyába - próbáltuk őt a saját ágyában altatni, nagyon sírt. Előszőr azt hittem, hogy rám féltékeny - de közben elmondta, hogy engem félt. Jelenlétében nem tudunk összebújni, kezet fogni még egymáshoz érni sem - mert jön és mondja a magáét. Próbáltuk szépen elmagyarázni neki, (hisz már nem olyan pici), hogy az apukának és anyukának kettesben is kell lennie - de nem ment. Nagyszülőkhöz sem megy el úgy, ha mi itthon maradunk. Közös esti programokat sem tudunk csinálni, - párszor megoldottuk, hogy az mondtuk külön megyünk valahova. De most már a nagyszülőkkel sem akar megmaradni. Ez most a kistestvér miatt lenne? Hogy ennyire félt engem? Pedig nagyon sokszor simogatom, szeretgetem, mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek", figyelünk rá nagyon. Már lassan azt érzem, hogy a picivel kevesebb az intimebb helyzet, mint a nagyobbal. Hiába magyarázzuk neki, hogy ez jó állapot egy családban, ha a szülők szeretik egymást és a gyerekeket mindennél jobban - olyan mintha féltené a saját helyét. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit kéne tennem, hogy biztos legyen a szeretetünkben és a férjemmel is tudjunk közös programokat csinálni hiszti nélkül. Köszönöm válaszát

Kedves Andrea!
Azért kérném a segítségét, mert nem tudom sajnos kezelni a helyzetet illetve eddigi minden próbálkozásom/próbálozásunk hasztalan volt. Kicsi fiam 2 éves és 4 hónapos , de nem most kezdődött . Mindenben tökéletesen fejlődött ( beszéd, járás stb) ,de nagyon türelmetlen és ha nem úgy alakul valami ahogy ő akarja akkor dobál. Van amikor egyedül eljátszik akár 10 percet is ,de hirtelen megfogja a játékot és eldobja. Amikor megkérdezem, hogy mi a baj akkor nem mond semmit csak azt , hogy eldobtam. Eddig csak itthon csinálta , de a héten eljutottunk odáig, hogy a bölcsödében is és a játszóban is. Heti 2* 4 órában jár "bölcsödébe" és minden pénteken a "bölcsöde" épületébe 1,5 órás játszóba. A pedagógusok mondták, hogy semmi előzmény nem volt egyik esetben se , hirtelen dobott. Hogyan kellene illetve mit kellene tennem , hogy ezek a kitörései elmúljanak? Nagyon eleven kisfiú, hatalmas energiával és "szelektív" hallással.
Tudom, hogy így nehéz tanácsot adnia , de szeretném ha a kicsit nem közösítenék ki a viselkedése miatt és ennek érdekében mindent vállalok ami az ő érdekét szolgálja. (Már azt a tanácsot is kaptam , hogy szedjen a gyerek halolajat, mert hiperaktív ) Kérem segítsen a tanácsával.
Köszönöm!!!

Kedves Andrea!
Egy 3 éves és egy 15 hónapos kisfiú anyukája vagyok. Nagyobbik fiam, Beni szept.14-én kezdte az óvodát, amit már nagyon várt. Egyelőre ezzel kapcsolatban nem is kérdeznék, hisz 3 nap telt el, következtetéseket nehéz levonni, nem is célszerű gondolom. A problémánk viszont olyan, ami az ovira is kihat(hat). Két fő összetevője van, de összefüggnek. Az egyik, hogy extrém bedurvult a dackorszak, ami nagy valószínűséggel összefügg a kistestvérével is. Gondolkodás nélkül mindenre nemet mond, állandó kötőszóvá vált a de, és csak az akarom szót használja a szeretném helyett Komoly hiszti, kiabálás követ bármit, ami nem úgy történik, ahogy ő gondolja, de maga sem tudja időnként mit is akar. Eddig főleg velünk csinálta, de kb 2 hete már a nagyszülőknél is előfordult többször, és ma az óvónéni is mondta. Ráadásul elmondása szerint dühkitöréseikor csapkodott és rugdosott is. Eddig ez nem volt, bár a kisebb hisztik idején eddig is kézverdeséssel (mint egy kismadár) vezette le a feszültséget, de ránk nem csapott. Eddig könnyű volt leszerelni a hisztit, de ez már kifog rajtunk. A testvérét szereti, időnként elvannak szépen, de többségében sajnos irigy vele, zavarja őt mindenben ezért kiabál és időnként ellöki. A kicsit nem kell félteni, ingerli is és nem is hagyta magát ,odacsapott neki többször is, de ő még pici, játéknak hiszi ezt is. Ezt Beni átvette tőle és azóta ő is rácsap a kicsire. Persze nem hagyjuk egyikőjüknek sem szó nélkül. Félek, hogy agresszív lesz a többi gyerekkel és emiatt sem a gyerekek, sem az óvónők, sem a szülők nem fognak kedvelni minket. Pedig a fiamat mindenki imádta eddig, csodájára jártak,hogy milyen okos, beszédes (14 hósan kezdett beszélni),társaságkedvelő, kedveskedő, bújós tünemény. És valóban ilyen is. De nagyon összetett személyiség, mert egyben érzékeny lelkű és szorongó típus is, szeret a fantáziavilágában lenni egyedül. A másik probléma ezzel összefügghet, mert kb.egyidőben jelentkeztek, ez pedig az elalvás. Nem az alvás, csak az elalvás. Egyik napról a másikra tiltakozni kezdett a délutáni alvás ellen. Nagyon fáradt, igényelné is, de amint elérkezik, kézzel lábbal tiltakozik a lefekvés ellen. Ha nehezen sikerül elérni, hogy lefeküdjön, akkor is nagyon nehezen alszik el (45perc-2óra). Korábban, így egész nyáron is magától mondta hogy álmos, menjünk aludni. Az elalvás kiskora óta hullámzó volt: ringatás, ébren letéve egyedül, ott ülve mellette pár perc alatt, közöttünk elpihenve majd még ébren az ágyába téve percek alatt, apa vagy anya mellett a nagy ágyon a szobájában, majd úgy az ágyába téve, majd a nyár közepéig egyedül pár perc alatt, aztán egyre lassabban, utána valamelyikük ott maradt vele így 10-15 perc alatt. Ez lett most túl hosszú, most minimum 3/4 óra este is, pedig fáradt. Az altatása azért ilyen, mert igyekeztünk az igényeihez alkalmazkodni, főleg miután megszületett a testvére. Nem akartunk merev altatási szokásokat a változó helyzetek mellett( minden más esti rituálé kb. fix csecsemőkora óta). Nem volt teher, most sem az, hogy esetleg vele kell maradni, hisz este fog csak itthon aludni ezentúl. A baj inkább az, hogy tiltakozik az alvás ellen, nem akar lefeküdni, és persze ez volt ma az oviban is (végül 2kor elaludt). Mi lehet az oka? Ez is dac csupán? Ebben is irányítani szeretne? A nagyfiú-kisfiú vagyok belső harca része, hogy nemet mondjon az alvásra is? Az alvás minősége nem változott, ha elaludt, szépen alszik, nem sír fel, nem kiabál álmában, nem látszik rajta, hogy rosszul aludna, rosszat álmodna, nem is mond ilyet, ha kérdezem, hogy miért nem szeretne aludni. A történethez pár dolog még hozzátartozik: nehezen lett szobatiszta, aug.végén volt két balesetmentes hetünk, majd a fentiek problémákkal együtt jöttek a bepisilések is. Most jó a helyzet, de még időnként bepisil (ma pont volt baleset saz oviban), éjszakára pelusa van. Éppen emiatt a cumit nem mertük elvenni tőle korábban, csak amikor már két hete nem volt baleset. (Nem akartuk, hogy az ovihoz kösse, hogy nincs cumi, bár utólag lehet jobb lett volna). Egy hétig nem viselte meg, utána kezdődött az elalvás mizéria, de nem tudom van-e közé hozzá vagy véletlen. Sajnos én idegileg, szellemileg nagyon kimerültem a 3 év alatt, és sokszor már türelmetlen voltam/vagyok, sokat kiabáltam az elmúlt pár hónapban, ami persze bántott utána, megfogadtam,nem teszem, de nehéz a változás (most pozitív nevelési tréningre jelentkeztem elkeseredésemben). Várjunk türelemmel, míg lecseng ez a sok minden, hisz szegény Beninek most minden tényleg kicsit besűrűsödött, vagy már most segítséget kellene kérni? Férjem szerint túlreagálok mindent, és nagyobb ügyet csinálok belőle, mint amilyen. Szerinte ez élettani, nem kell változtatnunk a nevelésben (úgy vélem bár alapvetően jól, óriási szeretetben, kötődésben neveltünk, mert tisztelettudó kedves volt eddig, de tény hogy a mi mintáik is a tekintélyelvű nevelésből jönnek - kiabálás, büntetés, ha nagyon olyan volt, volt már kézre, fenékre legyintés is, és ezek nem jók, most pedig még károsan is hathatnak a gyermekünkre). Ön mit gondol? Elnézést, hogy túl hosszú lett.

3.3/4 éves fiamra sok mindent ráhagytunk a mama apa és anya.Egyedüli gyerek hiszti verekedés,harapás.Ha próbálom fékezni fokozodik olykor tör zúz.Megbeszélném ha lehetne,de még jobban kiborul.Elfogy a türelem fenékre csapás kiabálás igy\" szép\"lassan lenyugszik.Egy ideig jó volt a büntetőszönyeg de ez már a múlt.Apa 7 után jön haza és csak meséket nézünk lefekvésig ami 9-10 óra.Amúgy értelmes okos kisfiú.Ha ő érvényesül.Most szóltak az oviban ott is jelentkeztek a gondok.Hogyan tudnám orvosolni helyzetet? Szabályok?Módszerek amig nem késő.

Kedves Andrea!

5 és 1/2 éves nagycsoportos Óvodás kislányomnál nagyon sok gond van az öltözködéssel, nagyon régóta önállóan végzi, nem is ezzel van a probléma, de 5napból négyszer úgy indulunk el otthonról, hogy összeveszünk, előszőr az volt a gond, hogy amit kikészítettem neki ruhát az nem felelt meg, már egy ideje Ő választhatja ki, de így is legalább 3szo átöltözik egy reggel, mert bevág a bugyi vagy túl laza, nem jó a harisnya, felcsúszik a póló. Mire végre sikerül megtalálni a megfelelő ruhát és indulnánk jön a cipő: Szorosabbra kösd be, túl szoros lazíts rajta, persze ezután sem jó, jön a 2 és 3. cipő, természetesen még azzal is gondjai vannak, de abban már elrángatom otthonról, ezután végighisztizi az egész utat, érdekes módon miután du. megyünk érte már régen nem vág és nyom semmi a ruhák közül. Miért van ez, nem akar oviba menni vagy tényleg nem tudja magán elviselni A ruhákat? Mit tegyek, hagyjam rá vagy csapjak a fenekére és az első ruhát kell felvennie, Mi a helyes döntés ilyenkor?

Előre is köszönöm a segítséget!