Kedves Andrea!
3,5 éves kisfiam szeptemberben kezdte az óvit. Sajnos a második napon az egyik kisfiú csúnyán megharapta az arcát. Nem tudom összefügg-e ezzel, de azóta se szeret óviba menni. Már este el kezdi mondani, mint a verkli, hogy ő nem megy óviba. Reggel folytatja és húzza az időt, majd az óviban hisztizik, rúg-kapál, míg végül a dadus leszedi rólam és beviszi. Általában állítólag néhány perc múlva megnyugszik és játszik, eszik, alszik, nincs gond vele. Sajnos most már kezd elfogyni a türelmem, mert úgy érzem ezt csak nekem csinálja. Van egy 5 éves nővére, aki középsős, ő első pillanattól szeret óviba járni. Tavaly mindig a fiammal együtt vittük-hoztuk az óviból a lányom. Most pedig minden reggel késésben vagyunk. Tegnap este is mondtam már nekik, hogy ma sietni kell, mert a lányomnak 8-kor kezdődik az óvis torna. Időben felkeltünk, de a fiam semmibe se fogadott szót, csak ült és játszott. Végül felpofoztam, de még rosszabb lett, ő is üt, hisztizik. Sajnos amúgy is nagyon akaratos, öfejű gyerek. Fél éves kora óta vannak hisztis periódusai, amik állítólag a növekedésével függnek össze. Mit tanácsol, hogyan kellene viselkednem vele? Igazából sehogy se lehet megbüntetni, mert nem érdekli. Sarokba nem marad, nevetgél a nővérével, pofonra visszaüt, játék elvételre még nagyobb hiszti, eldobja magát, figyelmét képtelenség elterelni arról a dologról, amit akar... Miután lenyugszik olyan, mintha kicserélték volna, a világ legaranyosabb gyereke.
Várom válaszát, üdvözlettel:
Erika