Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Kisfiam júliusban volt három éves, júniusban kezdtem a bölcsibe való beszoktatást. Elég könnyen beszokott, szeretett járni. Egy két hete kezdődött az, hogy napközben bepisilt, nem szólt. Mindenre nemmel és tagadással válaszol bármit is mondok neki. De csak nekem. A bölcsiben eleven játékos, mozgékony jóétvágyú gyerek, szótfogad. Itthon csak velem dacol, nekem mond ellent, mintha csak engem utálna. Kimondja hogy nem szeret, nem ölel meg mint régen. Haragszik rám mert beadtam és elszakadtunk egymástól? Olyan hisztis sírásokat produkál, hogy le sem tudom írni. Ez kb két hete van így. Nem szoktam megütni, esetleg hangosabban rászólok, de semmit nem érek vele. 21 és 19 éves lányaim vannak, velük teljesen normálisan viselkedik, az apját is imádja csak velem csinálja ezt. Megbuktam "anyából" ???
Szakértői válasz
Kedves anya!
Először is nem bukott meg anyából!!!:)))Leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár a beszoktatás. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óvodakezdéskor minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Fontos: ha a szülő egyszer már eldöntötte, hogy óvodába adja a gyermekét, legyen ebben következetes. Saját megnyugtatására - ha teheti - válassza ki azt az óvodát, óvó nénit, akire szívesen bízná a gyermekét.
A szülő törekedjen arra, hogy őszinte és nyílt kapcsolat alakuljon ki közte és az óvónők között, hiszen többek között ez fogja megteremteni a kicsi biztonságérzetét is. Magyarázza el őszintén a gyermeknek, hogy mire számíthat.
A beszoktatás ideje alatt még ott lesz az anyu is, aki később elmegy dolgozni, és csak délután – alvás, uzsonna, játék stb. – után fog a gyermekért jönni. Éreztessük a gyerekkel, hogy jó helyen lesz, hogy mi is megbízunk az óvó nénikben, az óvodában...ha mindezt megtesszük, nem lesz viselkedésbeli regresszió!
Ha még bármi kérdése van anyuka, keressen meg, segitek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.:
Először is nem bukott meg anyából!!!:)))Leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár a beszoktatás. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óvodakezdéskor minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Fontos: ha a szülő egyszer már eldöntötte, hogy óvodába adja a gyermekét, legyen ebben következetes. Saját megnyugtatására - ha teheti - válassza ki azt az óvodát, óvó nénit, akire szívesen bízná a gyermekét.
A szülő törekedjen arra, hogy őszinte és nyílt kapcsolat alakuljon ki közte és az óvónők között, hiszen többek között ez fogja megteremteni a kicsi biztonságérzetét is. Magyarázza el őszintén a gyermeknek, hogy mire számíthat.
A beszoktatás ideje alatt még ott lesz az anyu is, aki később elmegy dolgozni, és csak délután – alvás, uzsonna, játék stb. – után fog a gyermekért jönni. Éreztessük a gyerekkel, hogy jó helyen lesz, hogy mi is megbízunk az óvó nénikben, az óvodában...ha mindezt megtesszük, nem lesz viselkedésbeli regresszió!
Ha még bármi kérdése van anyuka, keressen meg, segitek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.:
Balogh Andrea