Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Én egy 2 éves kisfiú anyukája vagyok.Azért kérem a segítségét,mert a lakhelyünkön,csak augusztus végén lesz pszichológiai tanácsadás,viszont szeptemberben kezdenünk kellene sajnos a bölcsödét.
A kisfiam,barátságos,vígkedéjű gyerek.A probléma,amiben a segítségét szeretném kérni,azaz,hogyha gyerektársaságba megyünk,lehet ez játszótér,vagy valaki meghív benünket játszani,örül nagyon a gyerekeknek,de sokszor ez az öröm átvált félelembe.Bárki elvehet töle bármit,nem meri vissza venni.A héten történt,hogy egy vele egyidős kisfiú elvette a fiamtól a lapátját,utána megrángatta a grabancát,és leakarta birkózni,úgy,hogy a fiam arca,majdnem a homokba kötött ki,de természetesen mivel az anyukája nem szólt a kisfiúra,én szóltam neki,mert a fiam szinte sírt,úgy félt töle ,ezt követően,1 percig még a nyakamba volt,majd kicsit megnyugodott,és ment tovább a játék,de mikor a kisgyerek ment felé,odaadott neki a kezéből mindent,mint egy alatvaló.Azóta voltunk a játszótéren,és ha elkezd játszani egy játékkal,és megy felé,akár egy kislány,vagy csak távolabbról megnézik,hogy milyen játék van a kezébe,ő már adja is oda,és elszalad,vagy szomorúan eldobja és odébb áll,és leül magába,és hiába kérlelem,hogy jöjjön játszani,inkább haza fele veszi az irányt.Volt,hogy a vele egy idős gyerekek \"fociztak\" a szülők hívták őt is,oda futott,örült neki,majd hírtelen megtorpant,és egyedül beült a homokozóba.A napokban bent voltunk egy üzletbe,nézelődött,semmi baj nem volt,míg a háta mögött megnem látott egy kisfiút,akkor kiakart szaladni a boltból.Kérdezném,hogy hogyan tudnám biztatni egy kicsit,bátorítani,vagy segíteni,hogy védje meg magát,ne engedje,hogy elvegyenek töle mindent,és hogy az a másik is ugyan olyan gyerek,hogy ne féljen tölük,és merjen velük szemben bátor lenni.A probléma az egészbe az,hogy nem volt ilyen,és nem tudom,hogy mi válthatta ki ezt nála.Tavasszal meghívtunk hozzánk egy családot játszani.A szekrénybe eltettem egy csomó játékot,amivel társaságban nem tudnak játszani,mert abból vita lesz,de ők onnan is előszedték a rajztábált,amire egy toll szerűség van zsinórra kötve.A fiam,és az egyik 3 éves kisfiú elkezdtek rajta veszekedni,de úgy húzták,az egyik a táblát,ami már görbült meg a húzástól,a toll része a fiam kezébe,amit pont a szeme előtt tartott,ha az egyik enged rajta egy kicsit,vagy elszakadt volna a zsinór,egyből a fiam szemébe szaladt volna.Én szóltam nekik,majd mikor nem hallgattak rám,elszerettem volna venni tölük,de mivel a gyerekem szeme volt az első,ezért az ő kezéből kellett szó szerint kifejtenem a tollat,de ekkor már olyan ideges voltam,hogy a másik anyuka nem szólt a gyerekére,hogy az erőm elment,és nem volt erőm kivenni a gyerek kezéből a táblát,és kicsavarta a kezemből,ekkor az anyuka megnyugvóan letudta,hogy a gyereke nyert,az enyém pedig zokogott,annyira sajnáltam.Lehet,hogy ezzel én is rontottam a dolgokon? Ő ezt megjegyezhette?Vagy azt gondolhatta,hogy én azt oda adtam a másiknak?Vagy ez jelentéktelen,és csak számomra maradt meg ennyire?
Aggódom,hogy a bölcsibe sem mer majd játszani a játékokkal,és a gyerekekkel,mert én ilyet még nem láttam egy gyerektől sem.Vagy ez elmúlik és megnyílik,magától megoldódik,vagy érdemes felkeresni egy megfelelő szakembert?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:B.
Én egy 2 éves kisfiú anyukája vagyok.Azért kérem a segítségét,mert a lakhelyünkön,csak augusztus végén lesz pszichológiai tanácsadás,viszont szeptemberben kezdenünk kellene sajnos a bölcsödét.
A kisfiam,barátságos,vígkedéjű gyerek.A probléma,amiben a segítségét szeretném kérni,azaz,hogyha gyerektársaságba megyünk,lehet ez játszótér,vagy valaki meghív benünket játszani,örül nagyon a gyerekeknek,de sokszor ez az öröm átvált félelembe.Bárki elvehet töle bármit,nem meri vissza venni.A héten történt,hogy egy vele egyidős kisfiú elvette a fiamtól a lapátját,utána megrángatta a grabancát,és leakarta birkózni,úgy,hogy a fiam arca,majdnem a homokba kötött ki,de természetesen mivel az anyukája nem szólt a kisfiúra,én szóltam neki,mert a fiam szinte sírt,úgy félt töle ,ezt követően,1 percig még a nyakamba volt,majd kicsit megnyugodott,és ment tovább a játék,de mikor a kisgyerek ment felé,odaadott neki a kezéből mindent,mint egy alatvaló.Azóta voltunk a játszótéren,és ha elkezd játszani egy játékkal,és megy felé,akár egy kislány,vagy csak távolabbról megnézik,hogy milyen játék van a kezébe,ő már adja is oda,és elszalad,vagy szomorúan eldobja és odébb áll,és leül magába,és hiába kérlelem,hogy jöjjön játszani,inkább haza fele veszi az irányt.Volt,hogy a vele egy idős gyerekek \"fociztak\" a szülők hívták őt is,oda futott,örült neki,majd hírtelen megtorpant,és egyedül beült a homokozóba.A napokban bent voltunk egy üzletbe,nézelődött,semmi baj nem volt,míg a háta mögött megnem látott egy kisfiút,akkor kiakart szaladni a boltból.Kérdezném,hogy hogyan tudnám biztatni egy kicsit,bátorítani,vagy segíteni,hogy védje meg magát,ne engedje,hogy elvegyenek töle mindent,és hogy az a másik is ugyan olyan gyerek,hogy ne féljen tölük,és merjen velük szemben bátor lenni.A probléma az egészbe az,hogy nem volt ilyen,és nem tudom,hogy mi válthatta ki ezt nála.Tavasszal meghívtunk hozzánk egy családot játszani.A szekrénybe eltettem egy csomó játékot,amivel társaságban nem tudnak játszani,mert abból vita lesz,de ők onnan is előszedték a rajztábált,amire egy toll szerűség van zsinórra kötve.A fiam,és az egyik 3 éves kisfiú elkezdtek rajta veszekedni,de úgy húzták,az egyik a táblát,ami már görbült meg a húzástól,a toll része a fiam kezébe,amit pont a szeme előtt tartott,ha az egyik enged rajta egy kicsit,vagy elszakadt volna a zsinór,egyből a fiam szemébe szaladt volna.Én szóltam nekik,majd mikor nem hallgattak rám,elszerettem volna venni tölük,de mivel a gyerekem szeme volt az első,ezért az ő kezéből kellett szó szerint kifejtenem a tollat,de ekkor már olyan ideges voltam,hogy a másik anyuka nem szólt a gyerekére,hogy az erőm elment,és nem volt erőm kivenni a gyerek kezéből a táblát,és kicsavarta a kezemből,ekkor az anyuka megnyugvóan letudta,hogy a gyereke nyert,az enyém pedig zokogott,annyira sajnáltam.Lehet,hogy ezzel én is rontottam a dolgokon? Ő ezt megjegyezhette?Vagy azt gondolhatta,hogy én azt oda adtam a másiknak?Vagy ez jelentéktelen,és csak számomra maradt meg ennyire?
Aggódom,hogy a bölcsibe sem mer majd játszani a játékokkal,és a gyerekekkel,mert én ilyet még nem láttam egy gyerektől sem.Vagy ez elmúlik és megnyílik,magától megoldódik,vagy érdemes felkeresni egy megfelelő szakembert?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel:B.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Ezzel a problémával érdemes lenne felkeresnie egy szakembert legalább egy 1 órás tanácsadás erejéig, ahol részletesen át lehet beszélni azt, h a gyerek mikor és miért reagál úgy bizonyos szituációkra ahogyan és h ezt hogyan érdemes kezelni annak érdekében h a kisfia önbizalma egy a korához megfelelő szintre kerüljön. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Ezzel a problémával érdemes lenne felkeresnie egy szakembert legalább egy 1 órás tanácsadás erejéig, ahol részletesen át lehet beszélni azt, h a gyerek mikor és miért reagál úgy bizonyos szituációkra ahogyan és h ezt hogyan érdemes kezelni annak érdekében h a kisfia önbizalma egy a korához megfelelő szintre kerüljön. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: