Hallottatok már a lótusz szülésről? Nem, nem tévedés, nem a lótusz-ülésről van szó, hanem a lótusz szülésről.


Kép 2: A csecsemő békésen alszik, miközben köldökzsinórja végén még mindig ott van a méhlepény.

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Köszönöm, hogy ezt mondod. Én azt hiszem, sokakat inkább megdöbbent.
Ha nem lenne fénykép a cikk mellé, el sem hittem volna. És az a fűszerezgetés... azt inkább nem kommentálom.
Nem lepődöm meg a döbbeneteden
Nos, nem vagyok orvos, ezért nem tudok neked szakszerű magyarázatot adni a fertőzésveszélyre, de épp a fertőzés elkerülése érdekében teszik a "fűszeres" óvintézkedést.
Az is biztos, hogy nem egyedi és egyszeri esetről van szó.
Az édesanyja szerint kislánya nagyon békés, kiegyensúlyozott és sugárzó személyiség és úgy gondolja, ebben nagy szerepe van a lótusz szülésnek is.
Nagyon sok család hisz az aura létében és vannak, akik látják is.
Én is hiszek az aurában, csak abban nem, hogy elvágják, mikor szakszerűen eltávolítják a már élettelen méhlepényt.
Az biztos, hogy meghökkentő ez az egész rituálé. Vannak emberek, akik fogékonyabbak a spirituális dolgokra és vannak, akik kevésbé.
Véleményem szerint még a macska is elrágja a köldökzsinórt, nem hagyja a méhlepényen - de ha már a macskás példát említem, az meg is eszi a lepényt, mi meg azt azért nem.
Nem tudom, mi történik más, természetközeli kultúrákban a méhlepénnyel vagy mi történt az ősember korában? A méhlepény tele van tápanyaggal. Vajon mit csináltak vele?
Sok olyanról hallottam a mi kultúránkból, hogy a méhlepényt otthon eltemette a kertben és egy fát ültetett rá. Nekem ez spirituális szempontból sokkal szimpatikusabb (bár ezt sem csináltam).
Kr.e. 2000: Tessék, edd meg ezt a gyökeret!
Kr.u. 1000: Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr.u. 1850: Az, az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt!
Kr.u. 1940: Az, az elixír kígyóolaj, nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!
...Kr.u. 1985: Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
Kr.u. 2001: Az az antibiotikum nem természetes! Tessék, edd meg ezt a gyökeret...
Napok óra keresgélek hozzá hiteles forrást, de sajnos nem találok pedig határozottan emlékszem... a népi gyógyászatnak része volt a méhlepény megszárítása és por formában az ételbe keverve az elfogyasztása, ami nem meglepő, hiszen az állatok is elfogyasztják a méhlepényt. Nem csak azért, mert a természet "nem pazarol", hanem mert tápanyagokkal és hormonokkal telt szövet. (a szárított placenta ezt az elveszített hormont pótolta vissza, bár eleink nem tudtak a létezéséról)
Nem olyan rég jöttek rá (ismét), hogy születéskor a kisbaba magasba emelésekor a babából a méhlepény felé áramlik a vér (de vissza nem tud) így a babát nagy vérveszteség éri. Egyes orvosok károsnak tartják a baba születés utáni közvetlen ellátását, az azonnali nyákszívást, szem- és köldökellátást. Helyesebbnek tartják, ha az újszülöttet megszületése után rögtön az édesanyja hasára helyezik, a köldökzsinórt csak a lüktetés megszűnése után szorítják le és vágják el, majd ezt követően látják csak el az újszülöttet, ekkor mérik le a súlyát és hosszát is. (ez is az otthonszülésben a legkönnyebben megvalósítható de sok kórházi orvos is vallja
Nekem ez a fajta anya-újszülött kontaktus nagyon hiányzik a cikkben leírt rituáléból.
A közös auramező az anyával közös és nem az anya egy testen kívüli darabjával (szerintem).
Köszönöm a hozzászólást.
Biztos vagyok benne, hogy ez esetben is egyből az anya mellére tették a babát, elmaradt a nyákszívás és nem mosták le a babát, egyedül a köldökzsinór elvágása maradt el.
Én kétszer is közkórházban szültem (Sydneyben), és egyszer sem mosdatták le a csecsemőt, nem volt nyákszívás sem, stb. Ellenben mind a kétszer egyből a mellkasomra tették a gyerekeimet. A kisfiam esetében nem emlékszem, mikor vágták el a köldökzsinórt, de a kislányom esetében már akkor, amikor az nem pulzált. Illetve mindkétszer a férjem vágta el őket
A kisfiam korábban eleve tisztán született, a férjem mindig azt mondja, hogy úgy jött ki, mint a kocsimosóból: utána az özönvíz
Lehet, hogy 20 év múlva már ezért harcolnak azok, akik otthon szeretnének szülni?
Én el sem tudnám képzelni, hogyan ápoljam a babámat napokon át úgy, hogy kilóg belőle a köldökzsinór. A férjem is elájulna öt percenként szerintem, mert ő már a köldök csonk látványától is rosszul volt:)
Azt írtad, hogy amíg le nem szárad nem is nagyon mozgatják feleslegesen. Ez csak a ringatásra és felkapkodásokra igaz, vagy a fürdetéshez sem veszik fel őket? Pelenkát sem adnak rá? Elég szokatlan.
Az biztos, hogy a születés a picik számára is elég nagy próbatétel és rengeteg energiát vesztenek ők is közben, de úgy hiszem, hogy ezt az anya közelségével és a szopizás során nyerik vissza. Az én fiam is anyatejes baba még most 1,5 évesen is szopizik és nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hinnék ennek a módszernek a hitelességében. Csupán arra akarok ki lyukadni, hogy egy szoptatott csecsemő is, aki kellőképpen részesül anyai szeretetből, ugyanolyan nyugodt és kiegyensúlyozott babává válhat. Emiatt feleslegesnek tartom ezt a kissé nehezen kivitelezhető változatot. Viszont azt is eltudom képzelni, hogy betegen született csecsemőknél kimondottan gyógyító hatása legyen.
Ez valóban nagyon megosztó téma. Én magam nem választanám ugyan ezt, de attól még nem is vagyok ellene. Viszont abban egyet értek veled, hogy Magyarországon biztos büntetőeljárást vonna maga után, ha kiderülne, hogy valaki így szült, de az is lehet, hogy 10-20 év múlva már külön szobákat alakítanak ki a kórházakban az ezt a módszert választó kismamák számára.
Mellesleg én is hallottam már róla, hogy a méhlepényt régen megették. Emlékszem szülés előtt is ezzel viccelődtünk, hogy meglepődne-e az orvos, ha elkérném megenni.
Köszönöm, hogy hozzászóltál a cikkhez!
Sajnos nem kaptam választ attól a hölgytől, akinek a blogján a lótusz szülésről először olvastam, így nem biztos, hogy jól válaszolok.
Abban biztos vagyok, hogy a babát nem fürdették meg. Én sem fürdettem a kislányomat a születése után, pedig volt rajta magzatmáz bőven, de az valahogy órák alatt szépen eltűnt, mintha soha nem lett volna rajta.
Egy vizes kendővel le lehet mosni a babát, ha szükséges.
Pelenka - erre csak erős tippem van. Feltételezem, hogy nem volt pelenkázva, mert az anyukával egy EC online fórumon "találkoztam" először. Az EC a korai szobatisztaságra nevelés egyik módszerét jelenti.
Felvenni nem vette fel a babát.
Egyetértek veled abban, hogy más módon is lehet kiegyensúlyozott és nyugodt babánk.
Ennél a módszernél a spiritualitásban való hit a legfontosabb tényező.
Van, aki azt mondja, hogy nem szabad ordítani, hangosan jajgatni szülés közben, mert az nem tesz jót a babának. Más úgy gondolja, hogy be kell sötétíteni a szobát. Ezernyi hit van arról, hogy mi határozza meg egy ember sorsát és sokan sok problémát a születés milyenségére vezetnek vissza. Ezért is jó, ha tudjuk, ilyen is létezik.
Nem gondolom, hogy ez a legjobb szülési mód, egyszerűen csak más.
Az biztos, hogy valóban nagyon sok figyelem és - ahogy az első hozzászóló írta - alázat kell ehhez a módszerhez.
Én magam sem választanám (ahogy nem is választottam) a lótusz szülést, de hiszem, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy hogy és hol akar szülni.
Amikor a kisfiam előbújt ő is csupa mázas volt és úgy tették a hasamra, majd elvitték megfürdetni. Persze az ilyen apróságoknak valóban elegendő lenne egy nedves ruhával való tisztogatás, de a kórházban ennek ellenére minden este a csap alá nyomják őket.
Én is hiszek abban, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy hol és hogyan akar szülni, de sajnos erre nem nagyon kapnak lehetőséget. Ez kicsit olyan, mint az, hogy úgy nevezed el a gyerekedet, ahogyan akarod, de csak azok közül a nevek közül választhatsz ami az utónévjegyzékben szerepel.
Örülök, hogy ezt a témát választottad, mert ez egy igen érdekes téma.
Még a császáros babákat sem fürdetik meg.
Nem volt ez mindig így, valószínűleg Magyarországon is változik majd a beidegződés. A változás már elkezdődött, csak még nem általános.
Hogy még egy érdekességet mondjak, mi nem mérjük a babákat naponta. Kezdetben talán hetente egyszer, aztán erről is leszokunk.
Magam is talán háromszor-négyszer mértem a gyerekeimet, aztán abbahagytam.
A kórházban egyszer mérték, amikor a baba megszületett (akkor is csak azután, hogy már mellre lett helyezve).
Azt sem tudom például, hogy a gyermekeim mennyit veszítettek a születési súlyukból, mert akkor sem lettek megmérve, amikor haza engedtek.
Az első gyermekemmel egy napot, a másodikkal 48 órát voltam a kórházban, de vele is csak azért ilyen "hosszan", mert elég kis súllyal született és rendszeresen mérték a vércukrát.
Itt a védőnőkkel csak az első héten találkozunk, majd a 6-8. hét között egyszer, majd legközelebb amikor a baba 6 hónapos lett.
A védőnő is sűrűbben jár a gyermek 1 éves koráig, majd csak utána ritkábban.
Na ebből is jó kis cikket lehetne írni. " Szülés a világ különböző pontjain"
A császárosokat 3 napig tartják bent, de ha akarsz, akkor maradhatsz pár napot tovább. Találkoztam bent egy anyukával, aki később ment haza, mert két gyereke volt otthon és egy kicsit még élvezni akarta a pihenést
Náluk a védőnők csak az első héten jönnek házhoz, utána már neked kell bejelentkezned hozzájuk.
Nem értek hozzá, de egy a köldökcsonknál nagyobb felületet biztosítanak ezzel, amin keresztül fertőzés érheti a babát. Persze, tévedhetek.
Biztos én vagyok túl finnyás, de azért szoptatni sem biztos hogy álom lehet egy méhlepény társaságában.
De hát ízlések és pofonok.
Amikor még nincs gyerekünk, nehéz elképzelni, hogy a kakit törölgetjük a gyerek popsijáról. De amikor megszületik, már teljesen természetes, hogy ezt is megcsináljuk és nem finnyáskodunk.
Aki ezt a módszert választja, az nem úgy tekint a méhlepényre, mint egy száradó belsőségre.
Köszönöm a Családinetnek, hogy publikálásra érdemesnek tartotta az írásomat és hogy ilyen nagyszerű lehetőséget kaptam!
Természetesen a jövőben is szívesen válaszolok minden további hozzászólásra




