Szerencsés esetben a terhesség utolsó hetei azzal telnek, hogy a sorstárs anyukákat kérdezgeted, mit is kell valójában tudnod a szülésről. Felteszed az összes nyomasztó és a szemérmetlenség határait súroló kérdést, hogy felkészülj a nagy napra. Általában a legtöbb – ha nem az összes – anyuka, akivel beszélsz, természetes módon szült, így szinte kötelező jelleggel megbeszélitek az ülőfürdőt, a ’drágám, szerezd be a legnagyobb betétet, amit csak találsz’ hozzászólásokkal kísérve. Mindenki szóról szóra ugyanazokkal a tanácsokkal fog majd ellátni. Viszont senki nem készít fel arra, mire is lesz szükséged, ha császármetszéssel szülsz.
Császármetszés előtt
1.) Bár kapsz egy tervezett időpontot a császármetszésre, a valóságban a baba sokszor máshogy gondolja a dolgokat. Előfordulhat, hogy hamarabb készül világra jönni annál, mint amit az orvosod beírt a naptárába. A kórházi felszerelésedet időben készítsd össze, ne hagyd az utolsó pillanatra, ne várj a kijelölt dátum előtti utolsó napig a pakolással.
2.) Az is előfordulhat, hogy már a szülés tervezett időpontja előtt pár nappal be kell feküdnöd a kórházba, hogy elvégezzenek rajtad különféle vizsgálatokat. Úgy pakolj be, hogy szem előtt tartod: lehet, hogy jó pár nappal tovább fogsz a kórházban maradni, mint ahogy tervezted. Az ilyen esetekben - amikor 3-4 napot is bent kell feküdnöd a császármetszést megelőzően - szörnyen lassan telik az idő. Gondoskodj arról, hogy legyen mivel elfoglalni magad akár több napon át is. Pakolj be könyveket, rejtvényeket, fülhallgatót, ha szeretsz zenét hallgatni, és kérd meg nyugodtan a barátaid, barátnőid: aki csak teheti, nézzen be hozzád és szórakoztasson egy kicsit. Tereljék el a figyelmed a feszült várakozásról, amit épp átélsz.
Mit fogsz érezni a műtét alatt?
3.) Azt a bizonyos „enyhén húzó érzés” kifejezést teljesen egyértelműen férfi találta ki. Az ’enyhe’ egyáltalán nem a megfelelő szó erre. Leginkább úgy érzed, hogy az összes levegő kiszorult belőled, miközben a fogaid vacognak az érzéstelenítéstől. Ezt a műtétet nem klausztrofóbiásoknak találták ki, mivel teljesen hozzá vagy tapasztva az asztalhoz – a karjaid rögzítve –, miközben letaglóz az az érzés, hogy képtelen vagy levegőt venni.
Milyen váratlan dolog történhet császármetszés alatt?
4.) Ritkán előfordulhat az is, hogy allergiás reakció lép fel valamilyen anyaggal szemben, bár nem tudsz arról, hogy bármire is allergiás lennél. Ha ez történik, viszketést érezhetsz (mindenhol), a vérnyomásod magasra emelkedhet, de gondolj arra, hogy szakértő kezek látnak el azonnal, akik pontosan tudják, mit is kell ilyen esetben tenni. A császármetszés során fellépő komplikációkról az orvosodtól tájékozódhatsz - ha szeretnél.
Császármetszés után a kórházban
5.) A szülést követő napokban a katéter lesz az igazi társaságod, hiszen az eddig megbízható hasi izmok nélkül fürdőszobáig sem tudnál eljutni. Ezután pedig – mint minden más esetben, mikor katétert kell használni – ismét meg kell tanulnod pisilni; úgy tűnik, minél tovább van bent a katéter, annál nehezebb felidézni ezt.
Ráadásul az sem túl vicces, mikor egy ápolónő és néhány szeretted a mosdó előtt várakozik – mintha csak újra 5 éves lennél.
6.) Legyen valaki körülötted, aki azt is megtanítja, hogyan kelj fel és mássz ki az ágyból. A hasi izmaidat teljesen elfelejtheted! A jó hír viszont, hogy a karod tiszta izom lesz.
Mi vár rád otthon?
7.) A séta is kihívássá válik. A hasnál lévő Core izomzat nem véletlenül központi izomzat. Vigyázz most magadra. Ha jót akarsz magadnak, menj el a legközelebbi gyógyszertárba (még jobb, ha elküldesz valakit), és vegyél alakformáló fehérneműt. Egy jó darabig nem akarsz az égvilágon semmit – sem cipzárt, sem gombokat, sem pedig testre simuló fehérneműt, - ami hozzáérne a hasadhoz, különösen ahhoz a részhez, aminek bármi köze volt a szüléshez.
8.) A gyógyszerek válnak a legjobb barátaiddá. Szerezz be szoptatás alatt is szedhető fájdalomcsillapítót - és készülj fel arra, hogy sokat fogod használni -, valamint székletlágyítót, mivel eleinte a ’nagydolog’ kissé fájni fog, hiszen nincsenek olyan hasi izmaid, amivel nyomhatnál. De nyugi, büszke leszel magadra, miután végeztél a fürdőszobában. Hagyj magadnak egy kis időt, hogy leszokj az "anyagról".
9.) Semmit nem emelhetsz meg, mert ki tudja, milyen hatással lesz a hasi izmokra, sőt, még a mosogatógép fölé sem hajolhatsz oda, hogy kiürítsd. Alapvetően, a legjobb esetben is egy mozdulatlan tejcsárdaként funkcionálsz, egy, a melledhez rögzített kisbabával, de csak oldalról, hiszen attól fogsz rettegni, hogy belerúg a sebbe.
Ne aggódj! Függetlenül attól, milyen módon születik a gyermeked, még mindig a legjobb dolog lesz, ami valaha is történt veled, hiába vagy régi önmagad árnyéka.
Milyen nehézséggel kell még szembenézned a későbbiekben?
10.) Sok, császárral szült nő panaszkodik arról, hogy a többi anya, akikkel beszél, lenézi őt. Mintha nem tekintenék a császármesztéssel szülő nőket igazi anyának.
A parkban babáikat tologató újdonsült anyukák kedvesen cseverésznek, ismerkednek egymással, megbeszélik az aktuális örömöket és a nehézségeket. Te is köztük vagy. Aztán amint kiderül, hogy császárral szültél, a másik csak hümmög, és hirtelen megváltozik a viselkedése, más szemmel kezd rád nézni. És a feszült csendben tudod, hogy arra gondol: szóval te császárral szültél? Mit tudsz te a szülésről, a vajúdásról? Te nem szenvedtél 16 órán át azért, hogy világra hozd a gyermeked...
Ha már vannak saját császármetszés-tapasztalataid, írd meg kommentben, segítsd vele a többi, még előtte álló kismamát!
Kép: Martin Valigursky / shutterstock
A fent olvasottak alapján mindössze egy dolog fedi a valóságot, legalábbis az én esetemben.
De mint sokan mondják, minden ember más, mindenki máshogy éli meg.
Az én történetem 2015.03.17-én kezdődött a szokásos utolsó időkben lévő vizsgálatokkal (hozzá teszem ekkor már 40+3 hétben jártam) durván fogalmazva erőteljesen megmotoztak, különféle orvosi eszközökkel... körülbelül ekkor jutottam el oda, hogy túl akarok lenni az egészen, miután kifogtam egy "paprikás" természetű szülésznőt, aki kerek perec megmondta: "anyuka, maga császáetszéssel fog szülni". Mire én azt feleltem: "semmi jel nem utal arra, hogy ez legyen a vége". Erre ő... "majd vissza nézem a szülő nők könyvét" felelte.
... bólogattam, majd a kint várakozó párommal elhagytam a kórházat.
Iszonyat fájdalmaim voltak... ekkor már csak összegörnyedve tudtam járni.
Hazaérkezve el mentem a mosdóba, mikor vétezni kezdtem..., hogy enyhítsem a fájdalmat beleültemegy kád forró vízbe ( szülésznő javaslatára) Ekkor a szűnni nem akaró fájdalmak hatásáraúgy döntöttünk indulunk vissza a kórházba. Oda èrve ekkor már este negyed nyolvat ütött az óra. Innentől kezdve tudtam, hogy nincs vissza út. Elvégezték a szûkséges vizsgálatot,adatfelvétel stb..., majd rám kötötték a magzatfigyelő gépet és az infúziót. Jöttek jöttek aa fájások, de nem elég erősek, ezért kaptam oxitocint, amivel méginkább erősödtek a fájásaim. Azthiszem innentől volt az igazi pokol... az orvosom pár óra várakozás után megrepesztette a magzatburkot, majd várta/tuk, hogy történjen valami. Ekkor már 5 óra telt el a beèrkezés óta, eseménytelenül. 5 órás vajúdás után úgy határozott az orvos, nincs tovább megyünk a műtőbe. Ledöbbentem, hisz nem számítottam rá. Ekkor jutott eszembe a szülèsznő szavai...! Innentől pörögtek fel az események. Ahogy a műtőbe toltak és megkaptam az epidurális érzéstelenítést mintha kivágták volna a filmjelenetet... alig 5 perc múlva 2015.03.18-án 0 óra 56 perckor életet adtam illetve világra segítették gyönyörű kisfiam. A műtét nem fájt mivel érzéztelenítőt kaptam, viszont az előtte lévő 5 óra és az azt követő néhány hét rèmálom. Műtét után azonnal "homok zsákot" tettek a hasamra, majd 20 percenként jött a nővér és teljes test súlyával ránehezedett az akkor pár perces műtéti sebre. Azt hittem megőrülök, arról nem is beszélve, hogy annyira fáztam, majdnem leestem az ágyról... Miután betoltak a csecsemős osztályra alig 8 órára a műtét után lábraállítottak mondván innentől a "maga ura" hangzott a nővér szájából. Szó szerint mint egy tehetetlen gyerek segítség kellett a fürdéshez, öltözködéshez... szörnyű fájdalom... zéró hasizom... mindent könnyekkel küzdve csináltam. Vizelet illetve széklet ürítéskor csillagokat láttam... sokszor fel is adtam... bár amennyit ettem nem csodálkozom, hogy nem volt széklet. Dióhéjban ennyi, regényt lehetne írni, de szerintem ez bőven elég. Mindenki máshogy èli meg. Ezúton üzenem azoknak a természetes úton szült nőknek és anyukáknak, hogy a császáros anyukáknak sem fenékig tejfel az élet..., ha nem hiszitek éljétek át!
Sok erőt és egészséget valamit kitartást kívánoka szülés előtt állòknak. Üdvözlettel: Dósa Erika
.jpg){kind=small}
