Két, közel azonos korú lánnyal áldott meg a sors, nem táplálok illúziókat. Tudom, hogy jó, ha mindenből kettő van, vagy négy, vagy hat, de mindenképpen páros (talán a gyerek az egyetlen kivétel, de már késő bánat). Kettő van hát babakocsiból, tizenkettő babából, kettő kisbicikliből - akkor is, ha a kicsinek még el sem éri a lába a pedált - , kettő szülőből, akkor is, ha az apa kerekei el sem érik a… na mindegy, ezt hagyjuk.
Persze hajtépések így is vannak, de a szülő azt hiszi, kevesebb. Tehát a párosvásárlással nyilvánvalóan nem gyermekeink érdekeit védjük, hanem a sajátunkat, így próbáljuk a fülsiketítő visítások számát minimalizálni. Na de ami, sok az sok!
Hétvégén lent voltunk vidéken rokonéknál, ahova az én kettőm mellé egy harmadik is csapódott. Előkerült a kismedence, meg meleg is volt, hát vizet is engedtünk bele, sőt még a kölköket is hagytuk lubickolni. Egyszer csak azonban az én óvatlan emberem elővett a csomagtartóból két darab vízipisztolyt. Mire rokonék szája előbb elnyílt a csodálkozástól, majd megvetés tükröződött a tekintetükben, és csak eztán kezdtek artikulálatlan rikoltozásba, hogy: de hiszen pisztoly csak kettő van, gyerek meg három (lett volna javaslatom a számok kiegyenlítésére), és hogy ilyet nem lehet, mert most aztán...
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Nem túlzok, a szülők és nagyszülők olyan hangzavart csaptak, hogy már rég túlhisztizték a gyerekeket, akiknek a tudatáig még el sem jutott a méltatlan helyzet. És azon gondolkodtam: normálisak vagyunk mi? Persze valójában nem ezen, hanem azon gondolkodtam, hogy normálisak ezek? (De azt hiszem, ők is olvasnak, úgyhogy maradjunk az előző verziónál.) Összeveszünk azon, hogy mennyi az egy főre jutó vízipisztolyok száma? Nanemá. Persze, szerencsésebb lett volna, ha három van, na de ha kettő, akkor egyezzenek már meg a gyerekek. Majd szépen körbe adják. Vagy ha nem, akkor megküzdenek, legfeljebb a gyengébbek vízipisztoly általi halált halnak.
Tényleg úgy akarjuk elkerülni, hogy üvöltsenek a gyerekeink, hogy mi üvöltünk helyettük? Vajon mikor jutunk el odáig, hogy egymásnak rontunk egy-egy homokozó lapáttal?
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Családinet hozzászólások
Hozzászólások [6]
Nyuszi1975
2010/06/24 10:57
A sivalkodó gyerekes vari ismerős. A sivalkodós felnőttes ebben a felállásban még nem. 
Viszont arra már rájöttem, hogy nem lehet két teljesen egyformát venni semmiből. Mert valami oknál fogva a másiké mindig jobb, szebb, nagyobb, mosolygósabb, illatosabb vagy szimplán csak a másiké és ezért értékesebb.))
De kitartóan próbálkozok. Ha végképp nincs más megoldás, elveszem mind a kettőtől, ha nem tudnak kiegyezni. Ez azé hatásos szokott lenni.))
Viszont arra már rájöttem, hogy nem lehet két teljesen egyformát venni semmiből. Mert valami oknál fogva a másiké mindig jobb, szebb, nagyobb, mosolygósabb, illatosabb vagy szimplán csak a másiké és ezért értékesebb.
))De kitartóan próbálkozok. Ha végképp nincs más megoldás, elveszem mind a kettőtől, ha nem tudnak kiegyezni. Ez azé hatásos szokott lenni.
))
az összes hozzászóllás...
.jpg){kind=small}
