Mit mutatnak a kutatások?
A gyermekpszichológusok évtizedek óta vizsgálják, mi teszi igazán szorossá a szülő-gyerek kapcsolatot. Az eredmények meglepőek: nem az számít, hogy mennyi időt töltünk a gyerekeinkkel, hanem az, hogy milyen időt töltünk velük.
A nemzetközi szakirodalomban "special time" vagy "quality time" néven ismert módszer lényege egyszerű: minden gyerekkel külön-külön, napi 20 percet töltünk, amikor csak róla szól minden. Nincs testvér, nincs telefon, nincs másra figyelés – csak ő meg mi.
A tapasztalatok szerint ez a napi húsz perc drámaian csökkenti a viselkedési problémákat, javítja a gyerek önbizalmát és erősíti a szülő-gyerek kötődést. Ráadásul jelentősen mérséklődik a testvérféltékenység is, hiszen minden gyerek megkapja a maga kizárólagos időszakát. Mindez pedig kevesebb konfliktushoz vezet a mindennapokban.
Miért pont 20 perc?
A húsz perc nem véletlenszerű szám. Ez az az időtartam, ami elég hosszú ahhoz, hogy a gyerek valóban átélje: most csak ő számít. Ugyanakkor elég rövid ahhoz, hogy még a legtúlterheltebb szülők is be tudják iktatni a napjukba. És pont annyi, hogy a gyerek figyelme végig fenntartható maradjon.
"Amikor csak tíz percet szánunk rá, még nincs vége a bemelegítésnek. Ha viszont túl hosszúra nyúlik, már unalmas lehet, vagy elveszti a különlegességét" – magyarázza Dr. Laura Markham, klinikai pszichológus.
Mit csináljunk ebben a 20 percben?
Az arany szabály: hagyjuk, hogy a gyerek döntsön! Ez az ő ideje, ő választja meg, mit szeretne csinálni. A szülő szerepe: jelen lenni, odafigyelni és részt venni.
A kisebb, óvodás korú gyerekek általában szerepjátékot szeretnek játszani a kedvenc figuráikkal, vagy építkezni kockából – persze az ő irányításával. Lehet közösen rajzolni, gyurmázni, vagy interaktívan mesét olvasni, ahol megbeszéljük a történetet. A bújócska és a nappaliban rendezett kis tornaverseny is örök sláger.
Az iskolás, hat-kilenc éves korosztály gyakran társasjátékot vagy kártyajátékot választ. Szeretnek együtt főzni valami egyszerűt, kertészkedni közösen, vagy részletesen mesélni a napjukról – ha valóban aktívan figyelünk rájuk. A mozgásigényüket kielégíti, ha biciklizünk vagy focizunk egy kicsit az udvaron.
A tíz év feletti gyerekek már egészen másképp töltik szívesen ezt az időt. Nekik fontos, hogy az érdeklődési területükről beszélgethessenek velünk, hogy egy közös hobbival foglalkozzunk – legyen az rajzolás, zene vagy sport. Szeretnek együtt sétálni, közösen megnézni egy YouTube videót, ami őket érdekli, vagy ha segíthetünk nekik egy projektben.
A legfontosabb szabályok
Ebben a húsz percben a gyerek dönti el, mit csináltok. A telefont félre kell tenni – tényleg, komolyan. Fontos, hogy pozitívak legyünk, dicsérjük, amit csinál, és narráljuk, amit lát: "Milyen magas tornyot építettél!" Mindenekelőtt pedig élvezzük az együttlétet.
Ugyanakkor vannak dolgok, amiktől óvakodnunk kell. Most nem az a cél, hogy tanítsunk vagy fejlesszünk – ez nem lecke. Nem javítunk viselkedést és nem fegyelmezünk – erre más idő van. A testvérek most nem lehetnek ott, csak ő, senki más. És persze nem telefonálunk, nem mailezünk közben. Az sem fontos, hogy valami "hasznos" történjen – nem kell, hogy célratörő legyen ez az idő.
Hogyan találjunk rá időt?
"Teljesen jól hangzik, de hol van erre idő?!" – jogosan kérdezik a szülők. A tapasztalatok szerint a legjobb, ha ezt a húsz percet beépítjük a napi rutinba.
Sokan úgy oldják meg, hogy reggel húsz perccel korábban kelnek, és közös reggelit esznek a gyerekkel. Mások a lefekvés előtti időszakot használják ki: a mese után még húsz percet beszélgetnek, kuckóznak. Van, aki az óvodából vagy iskolából hazafelé sétál a gyerekkel ahelyett, hogy rohanna, és ez az út lesz a közös idő. Hétvégén pedig remekül működik, ha külön reggelit készítünk az egyik gyerekkel, amíg a másik még alszik.
Ha két szülő van a háztartásban, nem mindkettőnek kell egyszerre minden gyerekkel töltenie ezt a húsz percet. Az egyik szülő elmehet sétálni az egyik gyerekkel, míg a másik otthon marad a másikkal. Felváltva fürdethetik, fektethetik le őket, vagy az egyik visz edzésre, a másik hobbi foglalkozásra.
Mi van, ha több gyerek van?
Három gyerek esetén napi hatvan perc összesen – soknak hangzik? Gondoljunk bele: ezt az időt amúgy is együtt töltenénk velük, csak nem így elosztva. A tapasztalatok szerint, ha mindegyik megkapja a maga húsz percét, összességében békésebben megy minden, mert kevesebb a figyelemért folyó rivalizálás.
Egy háromgyerekes családban gyakorlatilag úgy néz ki ez, hogy reggel az egyik gyerekkel töltünk húsz percet a reggeli készítése közben, délután a másikkal játszunk húsz percet, este pedig a harmadikkal van közös időnk lefekvés előtt. Nem kell pánikba esni, hogy egyszerre mindenkivel kellene foglalkozni.
Mikor várhatunk eredményt?
A legtöbb szülő már egy-két héten belül változást tapasztal. A gyerek kevésbé "akaszkodik rá" a szülőre, ritkábban tesz rosszat figyelemfelkeltésből, könnyebben együttműködik, és általában nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz.
Miért? Mert megtelt az "érzelmi tartálya". Amikor egy gyerek biztosan tudja, hogy lesz saját különleges ideje, nem kell folyton harcolnia a figyelemért. Olyan ez, mint amikor az okostelefonunkat töltjük: ha napközben mindig merül, de rendszeresen töltjük, akkor végig működik. A gyerekekkel is így van.
Mit tegyünk, ha kimarad?
Természetesen lesznek napok, amikor nem sikerül. Ilyenkor ne érezzük rosszul magunkat – nem lesz tőle baj. Másnap pótoljuk, ha lehet, és mondjuk el a gyereknek: "Sajnálom, tegnap nem jutott rá idő, de ma kettőt csinálunk!" A fontos a következetesség hosszú távon, nem az, hogy minden nap tökéletes legyen.
Miért működik ez ennyire jól?
A minőségi idő nem luxus, hanem alapvető érzelmi szükséglet minden gyereknek. Olyan, mint az étel vagy az alvás. Amikor a gyerek megkapja ezt a kizárólagos figyelmet, biztonságban érzi magát, tudja, hogy fontos. Feltöltődik, telik az érzelmi "akkumulátora". Nem kell rosszalkodással küzdenie a figyelmünkért. És végül, de nem utolsósorban: kapcsolódik hozzánk, erősödik a kötődés.
A gyerekek viselkedése drámaian megváltozik, amikor úgy érzik, hogy valóban látják, hallják és értékelik őket. Ez a kötődésalapú nevelés egyik alapelve: a biztonságos kapcsolat a kulcsa a jó viselkedésnek és az egészséges fejlődésnek.
Tippek az induláshoz
Ha most kezdenéd, ne tűzz ki túl nagy célt. Eleinte elég heti három-négy alkalom is. Jelöld be a naptáradba, amíg nem válik szokássá – bánjunk vele úgy, mint egy fontos találkozóval.
Beszéld meg a gyerekkel:
"Mostantól minden nap lesz egy különleges időnk, amikor csak te meg én leszünk együtt. Mit szeretnél csinálni?"
És légy rugalmas: ha a húsz perc túl sok, kezdd tízzel. Ha több gyereked van, kezdd eggyel, aztán bővítsd.
Húsz perc. Egy rövid sorozat, egy hosszabb edzés, egy kávé az irodában. Mégis, ha ezt a húsz percet napi szinten a gyerekünknek adjuk – osztatlan figyelemmel, jelenléttel – megváltoztathatjuk az egész családunk dinamikáját.
Nem arról van szó, hogy tökéletes szülők legyünk. Arról van szó, hogy jelen legyünk – igazán, teljesen, húsz percig.
Kép: Depositphotos
.jpg){kind=small}
