Tényleg olyan nagy baj, ha a nagyi elkényezteti a gyerekemet?

Jánosi Valéria | 2017-06-05 08:00

Számtalan családban megy az állandó vita szülő és nagyszülő között arról, hogy mit engedhet meg a gyereknek a nagyi, ha nála van. A szülők szerint a nagymama elkényezteti a gyereket, és otthon nehéz újra visszaállítani a szabályokat. A nagyi szerint egy nagyszülő dolga a kényeztetés. Most akkor kinek van igaza?

Tipikus jelenet, hogy amint a nagymama értesül az unokák érkezéséről, azonnal sütni-főzni kezd, majd amikor megérkezik a család, kétpercenként kínálja a gyerekeket süteménnyel. Ettől persze az anya vérnyomása az egekbe száll, mert otthon mindent elkövet, hogy a csemetéi két étkezés között ne nyafogjanak édességért, és tudja, hogy ha hazamennek, megint napokba fog telni, míg ismét elfogadtatja a szabályt a gyerekekkel. A nagyi pedig nem érti, hogy a lánya/menye miért van úgy oda néhány szelet sütemény miatt. Olyan ritkán látja az unokáit, és ilyenkor szeretne mindent megadni nekik.

Persze az anya-nagyi vita kirobbanhat a lefekvés ideje, az alvás mennyisége, a tévénézés/telefon/laptop használata miatt is. A konfliktusforrások száma szinte végtelen. Ami viszont közös benne: nézeteltérés van abban, hogy mit engedhet meg a nagyi a gyereknek, amíg nála van.

Eltérő vélemények a nagyszülői kényeztetésről

Még szakmai berkekben is eltérnek a vélemények a nagyszülői kényeztetésről. Vannak, akik azt mondják, hogy nem történik katasztrófa, ha a nagyi elkényezteti a gyereket abban a pár órában vagy napban, amíg nála van. A gyerek pontosan tudja, hogy amit a nagyszülőknél szabad, azt otthon nem, és képes igazodni a különböző szabályrendszerekhez. A nagyszülői kényeztetés mögött sem rosszindulat áll. Az idősebb szülők már egyáltalán nem nevelni akarják az unokákat, hiszen a felelősség a szülőket illeti. Ők csak szeretetet, kedvességet akarnak adni nekik a maguk módján. Például úgy, hogy nem tartatják be azokat a szabályokat, amelyeket az unokák nagyon utálnak. A nagyszülők szerint a kényeztetés azt jelenti, hogy feltétel nélkül szeretik az unokáikat, és a lehetőségeikhez mérten mindent megadnak nekik. Ha szülőként belegondolsz, biztos te is szívesen töltöttél időt a kedves nagyszülőddel, mert mindent elkövetett azért, hogy jól érezd magad nála.

Egy másik nézet szerint a nagyszülők felül akarják írni a szülők szabályait, mert nem értenek vele egyet, és csak összezavarják a gyereket a sajátos, szabadabb nevelési elveikkel. Ráadásul a gyereknek sem tesz jót, ha látja, hallja, érzékeli a miatta, érte kirobbanó feszültséget.

Azt gondolom, hogy mindkét nézetben van igazság, és a helyzet kezelése mindkét fél részéről nagyfokú rugalmasságot igényel. Ha szülőként azt várjuk, hogy a nagyinál is minden úgy fog történni a gyerekünkkel, ahogy azt mi elvárjuk, szükségképpen csalódni fogunk. Persze az sem jó megoldás, ha elengedjük a gyeplőt, és mindent ráhagyunk a nagymamára.

A nagyszülő részéről is szükség van némi kompromisszumkészségre. Fontos lenne tudatosítania magában, hogy a gyerekre vonatkozó szabályokat a szülő hozza, azokat érdemes megbeszélni, és ahhoz tartania magát. Még akkor is, ha hülyeségnek/fölöslegesnek tartja. A gyerek nevelése a szülő dolga!

Ötletek szülőknek

Mielőtt szabályokat alkotnánk a nagyszülők számára, érdemes végiggondolni, hogy a gyerekünk mennyi időt tölt a nagyszüleivel. Ha távol élünk a nagyiéktól, és csak hetente, kéthetente, havonta látják az unokáikat, akkor valószínűleg nagyobb lesz bennük a késztetés arra, hogy ezalatt a rövid látogatás alatt minden létező módon jót tegyenek az unokáiknak. Attól, hogy ezek alatt a rövid és ritka látogatások alatt több mindent megengednek a gyereknek, még nem fogják ellened fordítani, és nem is biztos, hogy ezért érdemes nagyobb konfliktusba bonyolódni a nagyszülővel. Hadd élvezzék egymás társaságát! Miért fosztanád meg őket ettől az élménytől? Hazamentek, és minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

Ha viszont a gyerek hétköznapi életének részei a nagyszülők, ők hozzák-viszik óvodába, iskolába, vele vannak délutánonként, akkor muszáj beszélgetnetek a szabályokról, és közös megegyezésre jutni. Itt már nincs helye annak, hogy a gyerek ebéd helyett édességet eszik, vagy tévézéssel tölti a délutánt. Ha a nagyszülők átlépik a határokat, figyelmen kívül hagyják a szabályaidat, vagy titokban szövetséget kötnek a gyerekkel („Adok egy kis csokit, de erről anyának egy szót se!”), akkor itt az ideje egy nagyobb beszélgetésnek.

Magyarázd el nekik, hogy mennyire fontos, hogy a gyerek hétköznapi életében rend és rutin legyen. Ha ők ezt megszegik, megtörik, akkor összezavarják a gyereket, és többet ártanak nekik, mint használnak. Emlékeztesd őket – kedvesen, szeretettel! – hogy annak idején a saját gyerekeik szabályait ők alkották, most rajtatok van a sor.

Nagyon meg tudja nehezíteni a helyzetet, ha a nagyszülők a saját gyerekeiket nem tartják elég felnőttnek vagy kompetensnek a gyerekneveléshez, és ezért a helyükre beállva kiveszik a kezükből az unokák nevelését. Azt gondolom, hogy ez az, amit egy pillanatra sem lehet hagyni. Azt azért ezekben a helyzetekben is fontos megérteni, hogy a nagyszülők ezt merő jó szándékból, segíteni akarásból teszik, és nem képesek felfogni azt, hogy a gyerekük felnőtt, és ezzel a viselkedéssel nagyon durván ártanak a gyerekeiknek és unokáiknak. Ha ők veszik át az unokák nevelését, a szülőket gyereki sorba taszítják, összezavarodnak a családi szerepek, és a szülők egyszer csak azt veszik észre, hogy a saját gyerekeik „testvéreivé” váltak.

Ha higgadtan, nyugodtan, következetesen kitartotok a saját nézeteitek, önállóságotok, szabályaitok mellett, akkor azzal a felnőttségeteket, érettségeteket bizonyítjátok, és megőrzitek saját szülői szerepeteket.

Ötletek nagyszülőknek

Nagyszülőként fontos megértenünk, hogy a gyerekünk felnőtt, saját gyereke van, akinek a nevelése az ő feladata, és nem a miénk. Még akkor is, ha megőrülünk attól a hanyagságtól/túlzott beszabályozástól, amit az unokánkkal művel. Érdemes visszaemlékezni arra, hogy mi is követtünk el hibákat, ettől a gyerekünket/menyünket sem fogjuk tudni megóvni, és feltehetően az unokánk sem fog maradandó sérüléseket szenvedni. Ha ez utóbbiban nem vagyunk biztosak, akkor mindenképp beszéljünk erről az aggodalmunkról tisztelettel és szeretettel a szülőkkel.

Ha nagyiként az a célunk, hogy a lehető legtöbb mindent megadjunk az unokánknak, akkor erre keressünk olyan módokat, amelyek nem ütköznek a szülői szabályrendszerbe! Nem csak süteménnyel, édességgel lehet kedveskedni a gyerekeknek! A közösen töltött idő, játék, meseolvasás, kirándulás többet ér minden kajánál! Vidd el őt érdekes helyekre, ahová a szülőnek nincs ideje elmenni vele!

Ülj le vele társasozni, vagy ha még fitt vagy, menjetek el bringázni, focizni, sétálni! És beszélgessetek! Ne a suliról kérdezd, hanem a barátairól! Kik ők, mit csinálnak együtt, ki a barátja, ki az, akit nem bír! Engedd, hogy megmutassa neked a kedvenc könyvét, filmjét, zenéjét! Még akkor is, ha téged szörnyen untat a téma. Ez az ő világa, legyél neki hálás, ha ebbe a belső világba szeretne téged bevonni! A legtöbb nagyszülő akkor veszíti el az unokáit, amikor már nem nincs közös témájuk, nem tudnak miről beszélgetni. Legyél naprakész az unokád érdeklődési köréből, mert csak így tudod vele megőrizni a kapcsolatot kamaszkorában is! Ha ezt sikerül megtenned, te leszel az a nagyi, akivel az apróbb titkait megosztja, és akinek az első szerelméről előbb fog mesélni, mint az anyjának.

Fotó: sylviebliss/pixabay