A Grammy-díjas énekesnő híres szókimondó természetéről. Nem fél egyenesen véleményt nyilvánítani az olyan kérdésekben, mint a feminizmus, szex vagy a testkép. Most az anyaságról, és az ezzel kapcsolatos kihívásokról adott interjút a Women’s Health Magazine számára.
A nyolcéves Max és a 17 hónapos Summer édesanyjaként Aguilera nap mint nap szembesül a dolgozó anyák igazságtalan megítélésével.
Mint mondja: „Folyamatos elvárás az anyák felé, hogy odaadóak és gondoskodóak legyenek, a meleg családi fészek megteremtői. Ha már egyszer szültünk, akkor szoptassunk is. És azt is elvárják, hogy emellett jól nézzünk ki. Tartsuk fenn a párunk érdeklődését magunk iránt, legyünk mielőbb újra vonzóak, és menjen minden tökéletesen a hálószobában is. Meglehetősen hosszú ez a lista.”
Aguilera szerint a gyerek az élet legnagyobb örömforrása, ám emellett elengedhetetlen, hogy magunkkal is foglalkozzunk. Ő személy szerint a jógázásban találta meg azt az elfoglaltságot, amely segít neki rövid időre kiszakadni a mókuskerékből, de bevallja, hogy hosszú ideig tartott, amíg sikerült függetlenítenie magát a külvilág kritikájától.
Egyik legmegrázóbb élménye az volt, amikor az első gyermeke születése, majd válása után a magazinok azzal kezdtek foglalkozni, hogy magára szedett néhány kilót. Miután a nehéz időszakból kievickélvén a régi formáját is visszanyerte, hamarosan újra párra talált, akivel közös gyermeket is vállaltak. Volt olyan újság, amely a terhesség bejelentését a következő címmel kommentálta: „Christina lefogyott, itt az idő, hogy újra disznóvá hízzon.”
S hogy mit tegyünk azokon a napokon, amikor úgy érezzük, összecsapnak a hullámok a fejünk felett? Christinának erről is első kézből való tapasztalata van:
„Ha egy nap nem érzed magad magabiztosnak, valld be, hogy „Ez most nem az én napom” folytasd a dolgaidat, és próbáld meg élvezni az életet, amennyire tudod. Én azon vagyok, hogy élvezzem az életet, tudatos és öntudatos legyek, mindeközben tudjam értékelni, ami adatott.”
A celebanyukák élete persze sok szempontból könnyebb, mint az átlagos társaiké, de a probléma mindannyiunk számára ugyanaz: a társadalom elvárása, hogy életünk minden területén tökéletesen teljesítsünk. A gyerekeinknek azonban nem egy szuperanyára van szükségük, ahogyan optimális esetben a párunk sem várja el, hogy mi legyünk a világ legvonzóbb női. Inkább az a fontos az egész családnak, hogy az anya békés és kiegyensúlyozott legyen, és önmagához mérten a legtöbbet tudja adni a férjének és a gyerekeknek.
A legjobb persze az volna, ha a „gyereknevelés” szó hallatán az anyák mellett az apák is automatikusan mindenkinek eszébe jutnának. Ha nem lenne természetes az, hogy az ovi-munka-bevásárlás-takarítás logisztikai rémálmát egyedül nekik kell megoldaniuk. Ha nem az lenne az alapvetés, hogy „a rendes férj segít”, hanem az, hogy az örömökben és a nehézségekben magától értetődően osztozunk.
Vannak biztató fejlemények. Ma már egyre több a babakocsit tologató férfi, nem néznek furcsán a szülői értekezletre járó apukára, sőt, ha nem is tömegesen, de elő-előfordul az is, hogy az első év után ők váltják gyeden a feleségüket. Szimbolikus, de örvendetes fejlemény, hogy egyre több óvodában ünneplik meg az apák napját is – bár az anyák napjától eltérő külsőségek között, inkább a „bulira” fektetve a hangsúlyt. Szerencsére egyre több férfi ismeri fel, milyen fontos lenne, hogy segítsen párjának - olvasd el egy magyar apuka imádni való levelét férfitársaihoz!
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)