– Éppen egy nagy, régen dédelgetett álmunkat igyekeztünk valóra váltani a férjemmel: éttermet szerettünk volna nyitni – meséli a 35 éves Abigél. – Úgy érintett hát a hír, hogy megcsalt, mint derült égből villámcsapás. Ő azt állította, egyszerű félrelépés volt az egész, megbánta, ígérte, soha többé… Hosszú időnek kellett eltelnie, mire sikerült valahogy túltennem magam a történteken. Ám akkor az otthoni számítógépen döbbenetes fotókra bukkantam: a képeken a férjem volt szeretője pózolt, a mi családi autónknak támaszkodva, éppen azelőtt az épület előtt, amelyet egykor együtt néztünk ki, és szerettünk volna megvenni jövendő éttermünk számára. Ha addig úgy éreztem, porig aláztak, megszégyenítettek, eltapostak, hát most a tőrt is belém döfték. A felismerés, hogy a férjem vele is elment arra a helyre, hogy ugyanúgy nézegette azt az épületet vele, mint velem, hogy ugyanúgy tervezgetett vele, mint velem, iszonyú volt. A férjem a közös álmainkat árulta el, és ez jobban fájt, mint a tudat, hogy közös ágyban feküdtek.
Az Abigélével hasonló esetekkel, vagyis az érzelmi megcsalással sokat foglalkoznak a szakemberek. Ez ugyanis gyakran és sokak számára nehezebben elfogadható, megbocsátható, mint a fizikai, szexuális hűtlenség. Mert az, hogy párunk nem csak az ágyát, hanem az érzéseit, gondolatait, titkait is megosztja mással, érzelmileg már nehezebben feldolgozható. Mint ahogy az is, ha a hűtlen fél védekezésképp olyan okokat hoz fel tettének megindokolására, amellyel a másik felet legmélyebb érzelmeiben sérti. Aki ilyet tesz, gyakran nem is gondolja végig, hogy a szó, az „ítélet” amelyet kimondott, gyakran gyilkosabb, és megbocsáthatatlanabb, mint maga a tett.
– Negyvenéves voltam, amikor Gáborral megismerkedtem – kezd bele történetébe Ági. – Művész volt, bohém, beleszerettem. Még csak össze sem költöztünk, mégis, amikor terhes lettem, egyértelmű volt, hogy megszülöm a gyereket. A gondok azután kezdődtek. Nem vettek vissza a munkahelyemre, neki pedig esze ágában sem volt munkát keresni. Egy idő után már csak a gondokról beszélgettünk. Amikor kibukott, hogy új barátnője van, igazából nem lepődtem meg. Menekül a problémák elől – mentegettem magamban. Ám egy veszekedés során olyat mondott, ami megváltoztatta az életemet. Azt ordította, azért kezdett új kapcsolatba, és azért hagy el, „mert én semmit sem érek az ágyban, mint nő”. Nem azt a szót használta, hogy „semmit”, ennél csúnyábban fejezte ki magát. Ez a mondat aztán befészkelte magát az agyamba, és évekig ott maradt, emésztett. Addig, míg méhdaganattal kórházba nem kerültem. Hiszem, hogy a betegség ott támadott meg, ahol a leginkább sérültem: a nőiségemben.
Megoldás? Mondhatnám, hogy egy pszichológus segíthet, de hát tudjuk, tájainkon kevés az a nő, aki ilyen gondjával szakemberhez fordul.
Tapasztalatom szerint a nők évekig, évtizedekig hordják magukban az ilyen sérelmeket, és ezek sajnos cselekedeteiket, másokhoz való viszonyulásukat is meghatározzák. Talán furcsának hangzik, de laikusként azt mondom, az empátia itt is segíthet. Ha megpróbáljuk megérteni, miért is tette, mondta azt a másik, amivel így megbántott, megalázott bennünket, ha felismerjük emberei gyengeségeit, talán könnyebb megbocsátani. A megbocsátás pedig felszabadítja a lelket. Ez már egy jó kezdő lépés lehet a megoldás felé...
A cikk valóban nincs befejezve. Amikor megírtam, igyekeztem a pályázatban kiírt feltételeknek megfelelni. Ilyen rövid terjedelemben pedig nehéz egy ekkora témát részletesen körüljárni. Szóval, tényleg, amolyan beszélgetés-elindítónak szántam..
Amik összetartanak 2 embert azok a mással meg nem élt intim, bensőséges pillanatok, amikor kendőzetlenül önmagunk vagyunk, testileg és lelkileg. Ez a fajta intimitás teszi a párkapcsolatunkat különlegesebbé minden más kapcsolatunknál. Jó esetben...
Ha ettől a közös titkos kerttől, ettől a mélységérzéstől megfosztják az embert, azt valóban nagyon nehéz, talán nem is lehet feldolgozni. Ha a kapcsolat menthető, ha mindkét fél szeretné megtartani, akkor a párterápia segíthet de hosszú út, az biztos.Kedves Tünde! Tévedsz, ha azt gondolod, hogy a nők ezekkel a problémákkal nem mennek pszichológushoz. A terápián résztvevők 80%-a nő, és leginkább párkapcsolati probléma miatt keresnek segítséget. Később persze kiderül, hogy a kapcsolati probléma messzebb nyúlik vissza, akár a szülők párkapcsolatáig.
Az utolsó részről meg az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha minden férfi és nő tudná, hogy aki ilyen kritikával illeti a másikat, az szinte minden esetben a saját szexualitásával küszködik, saját magában bizonytalan.
A kérdés már csak az, hogy melyik a Te történeted, vagy mi az ami miatt foglalkoztat téged ez a dolog. Engem érdekelne. Akkor talán én is elmondanám az enyémet
Az élet, meg a munkám úgy hozta, hogy sok mindent láttam, hallottam, tapasztaltam. A második történetem szereplője ráadásul hozzám közel álló személy. Adódott hát a dolog, hogy erről a témáról írjak.
Ami a pszichológust illeti, nem vitatkozni akarok. Valóban elhiszem, hogy a terápiákon résztvevők 80 százaléka nő. Már csak az a kérdés, mennyinek a nyolcvan százaléka. De adtál egy nagyon jó ötletet. Egy pszichológus elmondhatná erről a tapasztalatait.
Valami érintettség kell, hogy az ember tollat ragadjon...
Ezért kérdeztem. Igazad van abban, hogy a megsérülteknek csak kis része fordul terapeutához. Én is csak sok év önmarcangolás után jutottam el odáig, hogy egyedül nem megy a feldolgozás. Pedig még csak meg sem csaltak. Csak nem figyeltek rám, csak mosolyogva keresztül néztek rajtam és ebben a mosolygó semmiben lassan elveszítettem a realitásérzékemet. És hiába a pszichológiai ismeretek, hiába a szabad szellem, az ember nem tud önmaga lelki orvosa lenni amikor egyre jobban érzi, hogy valami megfoghatatlan nagy baj van a házasságban. Ha a szexszel, az intimitással van baj, arról ritkán beszélünk és ha meg is osztjuk másokkal – óvatosan és szemlesütve –, nem a megyünk a valódi mélységekig. Pedig ez lenne a gyógyír. Mert rájönnénk mennyi helyen gond ez és ki, hogyan éli meg. Karban tartani a lelki egészséget már lehet egyedül, de kilábalni egy válságból – egyedül nagyon nehéz. Passzív társsal pedig lehetetlen megmenteni egy kapcsolatot.
.jpg){kind=small}
