Hosszú évtizedek óta foglalkoztat minket a kérdés, vajon az a normális, ha a gyermek szüleivel alszik, vagy az, ha külön szobában. A kérdés nem csak a szülőket, de a szakértőket is megosztja. Míg egyesek a családi összetartás jelképét látják benne, addig mások "mumusként" kezelik a kérdést.
Együtt, vagy külön alvás?
Evidens, hogy a baba szüleivel egy szobában alszik, sőt, sokak számára az is egyértelmű, hogy egy-két éves korig, ha nem is egy ágyban szüleivel, de ugyanabban a szobában. Természetesen ez sok mindentől függ, többek között attól, hogy az apa hogyan viszonyul a kérdéshez.
Nem egy családban a baba hazaérkezését követően az apuka külön szobába költözik. Természetesen nem harag, vagy sértődöttség vezet idáig, csupán sokan képtelenek a nyugodt alvásra, ha a gyermek néhány óránként sírással ébreszti őket. Ez a reakció teljesen érthető, hiszen amíg a kismama otthon marad gyermekével, az apára hárul a családfenntartó szerepe.
Más családokban viszont az apa is aktívan részt vesz a gyermek pelenkázásában, felkel, ha a gyermek éjszaka sír, s az anyához hasonlóan ez egyáltalán nem megterhelő számára.
Tehát családonként más és más szokás jellemző, mely nem jelenti azt, hogy csak az egyik, vagy másik megoldás lehet jó.
Hol és meddig?
Fontos kérdés, hogy hol aludjon gyermekünk, s ha az együtt alvást választjuk, hány éves korig engedjük a közös alvást. Természetesen az arany középút a legjobb megoldás; együtt, de mégis külön. A kisbabáknak anyjuk közelében kell tölteni az éjszakát, hiszen a pelenkázás, szoptatás, vagy akár az étel visszabukása miatt fontos a felnőttek közelsége.
Egy éves korban már nem jelenthet gondot, ha a gyermek közelben, nyitott ajtónál egy másik szobában alszik. Egy babafigyelő készüléket is elhelyezhetünk a szobában, hogy jobban halljuk gyermekünk minden mozdulatát.
Elengedhetetlen, hogy a kicsi időben megtanuljon külön aludni. Nem jelent problémát, ha reggelente átszalad a szülők szobájába, esetleg hetente egy-két napot ott alszik, de a későbbiekben gondot okozhat, ha ez szokássá válik. A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy a sötét szoba, az esetleges rémálmok csupán képzelete szüleményei, s nincs oka félelemre.
Az együttalvás hatása a párkapcsolatra
A szülők szexuális kapcsolata általában tabutéma, pedig szorosan kötődik a gyermekvállaláshoz. A gyermekágyi időszak végével természetes, hogy újra elkezdődik a szexuális élet, ebben azonban nagy akadályt jelenthet, ha a gyermek minden nap szüleivel alszik (főként nagyobb gyermek esetén).
Eltekintve a szexuális együttléttől, a szülők érzelmi kapcsolatára is hatással lehet, ha életük minden perce három emberből áll. Fontos és természetes dolog, hogy a szülők szeresség gyermeküket, ugyanakkor önmagukról, saját igényeikről sem szabad megfeledkezni.
Sok kapcsolatban a gyermek játssza a központi szerepet, majd amikor felnő, a szülők rádöbbennek, hogy gyermekükön kívül szinte nincs közös témájuk. Ezért is fontos, hogy a szülőknek jusson idejük egymásra és saját magukra is.
Fotó PublicDomainPictures/Pixabay.com
Nem akarom elszólni - még csak 2 napja vannak a gyerekszobában - de úgy látszik, nem is nagyon érdekli őket, hogy másik szobában vannak. Szerintem később már gond lett volna, ezért kezdtük most.
Két gyermekem van, 6 és 2,5 évesek. A kicsi 8 hónapos volt mikor saját lakásba költöztünk. Akkor mind a ketten külön szobába mentek még egymástól is.( Addig is csak egy szobában, de soha nem egy ágyban aludtunk). A szoktatással nem volt probléma, a kicsi 2-3 napig nyugtalanul aludt, és bár már átaludta az éjszakát, akkor ismét volt 1-2 nehezebb hetünk majd megszokta.
Szerintem minden rajtunk múlik szülőkön.Tudom, hogy nagyon nehéz hisz én is imádom a gyerekeimet, de nem szabad engednünk a sírásnak. Fárasztó is az éjszakázás, de úgy gondolom, hogy késöbb majd leszüretelhetők a gyümölcsök.A gyerekek nagyon jól tudják mivel tudják elérni céljukat.
Egy darabig sirdogál majd aztán megszokja, és örömmel megy a saját kis kuckójába. De ha engedünk neki egyszer akkor nem akar legközelebb sem a saját ágyába/szobájába lefeküdni, sosem fedezi fel milyen jó is az!!!
Nálunk minden éjszaka ( ha nem betegek) és minden délután nyugodt és csendes!!!
Kívánom, hogy mindenkinek ilyen legyen!!!
engem eléggé elgondolkodtatott.de valójában még mindig nem tudom,hogy melyik a helyes.én is kétgyermekes fiatal anyuka vagyok.sajnos most a nagyfiamtól külön,csak a lányom maradhatot velem. nálunk most az a helyzet hogy eddig a fiam aludt velem (10.év.) de ez nem volt mindig igy.egészen csecsemö kora óta egyedül aludt a kiságyában igaz egy szobában voltunk mindvégig,de akkor is külön ágyban.és már attól a plafonon voltam ha a nagymama hálóingben volt és a fiam a közelébe került (esetleg még együtt is takaróztak). de mióta elváltam az édesapjától és kialakult egy a számunkra nem elönyös kapcsolatom azóta velem aludt. ez mondjuk valami féle biztonság is volt az én részemröl mert igy nem lehetett szexuális kapcsolatunk. de most hogy sajnos nem én nevelem,azóta a lányom alszik velem (5.év). na most akkor felmerül bennem az a kérdés hogy mért van ez? azért hogy a saját intimszférámat megtartsam egy olyan emberrel szemben akivel nem tudnék szexuális kapcsolatot létesíteni. vagy pedig a gyermekeim apját próbálom igy helyettesiteni(nem a gyerekek felé). vagy pedig az a szertet hiány amit nem kapok meg senkitől és a gyermekeimtől várnám el? szertnék valami kiutat ebböl az egészböl,vagy legalábbis valami választ kapni a kérdéseimre. hogy egy kicsit jobban megértsem mért is csinálom ezt igy?
Ferjem a korhhazban kotott ki az ejszakazas miatt... nem akart masik szobab koltozni es tavol lenni tolunk, nagyon sokszor segitett ejszaka a kicsivel.
/apaként/
Nekem hat gyerekem van,és az elmúlt években itthon dolgozom, így teljes rálátásom van a témára. Lenne is néhány észrevételem:
Ha a gyermek születésekor/hazavitelekor apuka külön szobába költözik, az szerintem egyfelől önzés, másfelől affektálás. Azt a gyereket (alapesetben) mindketten vállalták, annak minden nyűgével, örömével bánatával együtt. Nem korrekt, ha bármelyik fél kihúzza magát az alól, ami a nem feltétlenül kellemes velejárók közé tartozik. Ez az én véleményem.
Meggyőződésem az is, hogy a szexuális életet, valamint az érzelmi kapcsolatot is maximum pozitív irányba befolyásolja, ha közösen vestzik ki a részüket a szülők ezekből a dolgokból. HOgy mire gondolok? Pl. arra, hogy az erény kategóriába tartoznak a következő fopgalmak is: türelem, kreativitás, lojalitás....mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja
Amikor egy kisgyerek a szülő ágyába kívánkozik, az nem arról szól, hogy el van kényeztetve, vagy rosszul van nevelve. Biztonságra vágyik, szeretni akar. Én lelketlenségnek, rideg hozzáállásnak tartom, ha valaki ilyenkor nem engedi a gyereknek, hogy ott maradjon. Persze, előbb utóbb hozzászokik majd, és nem próbálkozik. Csak közben a lelke mélyén, akármilyen kisgyerekről is beszélünk, elkönyveli, hogy anyámra, apámra nem számíthatok
Én ezt így látom.Ha pedig a szülőknek nincs témájuk, mire a gyerek felnő...nos az nem hiszem, hogy a gyereknevelessel kapcsolatos okokra vezethető vissza.
.jpg){kind=small}
