Ott van az asztalon, a reggeli kávéd mellett: egy újabb rajz a gyerekszobából. Talán egy pálcikaember-család, talán egy élénk színű, felismerhetetlen paca, vagy épp egy sötét, komor hangulatú jelenet. Elmosolyodsz, és felteszed a hűtőre a többi közé. De egy pillanatra megállsz. Mi van, ha ez több, mint egy egyszerű firka? Mi van, ha ez egy üzenet, egy titkos jelzés a gyermeked lelkének legmélyéről?
Ott van az asztalon, a reggeli kávéd mellett: egy újabb rajz a gyerekszobából. Talán egy pálcikaember-család, talán egy élénk színű, felismerhetetlen paca, vagy épp egy sötét, komor hangulatú jelenet. Elmosolyodsz, és felteszed a hűtőre a többi közé. De egy pillanatra megállsz. Mi van, ha ez több, mint egy egyszerű firka? Mi van, ha ez egy üzenet, egy titkos jelzés a gyermeked lelkének legmélyéről?
Egyre több gyermek küzd rémálmokkal, alvászavarral, hasfájással, megmagyarázhatatlan dühkitörésekkel vagy éppen visszahúzódóvá váló viselkedéssel. A beszélgetések során pedig rendre előkerül egy közös nevező: a háború. Nemcsak a híradóban látott képek, hanem a magyarországi mindennapok egyedi jelensége, az utcai plakátok által közvetített, folyamatos fenyegetettségérzet.
Az oboa karcsú hangja akkor is gyönyörűséget okoz, ha a szólista virtuóz figurációkat játszik, de akkor is, ha szélesen éneklő dallamok követik egymást. A világhírű francia művész, François Leleux muzsikálását hallgatva mindkettőben részünk lehet, amikor megszólal Antonio Pasculli Donizetti La Favorita (A kegyencnő) című operájának témái nyomán komponált Oboaversenye. Leleux, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közönségének egyik kedvence nemcsak fúvós fenomén, kiváló kiváló karmester is. A Ferencsik bérlet záróestjén Mozart C-dúr ("Linzi") szimfóniáját, Schubert Rosamunde-nyitányát és 5. (B-dúr) szimfóniáját hallhatjuk vezényletével.
Vannak pillanatok, amikor az idő nem múlik, hanem körbeér.
Amikor a karodban tartott élet egyszer csak önállóan dobog tovább.
És te ott állsz, egyszerre múltként és jelenként,
tanulva, hogyan kell szeretni - hátrébb lépve, mégis tartva.
Amikor egy fog komolyan megsérül vagy mélyen szuvasodik, a páciensek gyakran szembesülnek a nehéz döntéssel: a fog eltávolítása vagy a megmentésére tett kísérlet a jobb megoldás? Ez a dilemma évtizedek óta a fogászat egyik központi kérdése. A foghúzás gyors és végleges megoldásnak tűnhet, míg a gyökérkezelés a saját fog megmentésének ígéretével kecsegtet. A modern fogorvostudomány, különösen a mikroszkópos technológia fejlődése, alapjaiban írta újra a játékszabályokat. Ma már olyan fogakat is nagy sikerrel meg lehet menteni, amelyek sorsa korábban a fogó lett volna.