Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!Az én kisfiam 12 éves régóta problémát jelent a hirtelen hangulatváltozás ami abban nyilvánul meg, hogy bedühödik aztán sírni kezd.Talán nehezen éli meg a kudarcokat legutóbbi síró rohama az iskolában volt miután egyest kapott azért mert vonalas füzetbe írta le a geometria házit sima helyett,vagy volt olyan eset játszott a többi fiúval fociztak de senki sem akart labdáért futkosni és mivel ő volt a legkisebb közöttük ezért ráesett a választás de mivel ő ezt nem akarta lepocsolták vízzel mire ő sírva hazaszaladt de annyira bedühödött a többiekre, hogy elindult egy botta,l hogy szét veri őket.Persze ezt nem engedtem neki. Volt olyan is hogy az interneten játszottak de a másik fiú kivágott egy fáját és nem adta vissza ezen megint síró és dühös rohamot kapott .Van egy húga 6 éves nagyon ritkán játszik vele leginkább ellenkezni szeret vele .Volt már olyan is 2. osztályba bemutató tanításon kezdett el sírni mert a tanárnéni rászólt hogy iparkodjon. Az óvodában utolsó éven nagyon nehezen ment mert a csoport társai mind elballagtak és egy nagyon nehezen kezelhető osztállyal indult el iskolába bár vele nem volt baj de az osztállyal annál több,alsóban még el is ment de mikor 5.-esek lettek ott kaptak egy vadidegen tanárt aki akkor jött az iskolába és nem is foglalkozott velük igazán . Azóta iskolát váltottunk ahol jól beilleszkedett de a tanulással még elég sok a probléma. Lehet kicsit lusta is sajnos elég kevés időm van vele foglalkozni mivel este 6 után érek haza munkából. Csinált olyat is hogy egy ilyen sírásakor elkezdte ütni a saját fejét hogy ő nem normális és biztos valami nem jó a fejében.Tavaly megállapították hogy dyslexiás és dysgraphiás .Azt szeretném megkérdezni hogy merre induljak vele mert nem akarom hogy pl: ideg orvoshoz viszem aztán ott elkezeljék vagy megint csak kudarc érje emiatt, vagy vigyem pszichológushoz ?Tanácstalan vagyok kére msegítsen mert nem akarom hogy később még nagyobb problémái legyenek ! Köszönöm előre is válaszát ! Iza40
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján mély érzelmi elfojtások állnak a probléma azaz a viselkedés hátterében,szorongások, amit a kisfia sajnos nem tud feldolgozni. Azt javasolom, h ha tehetik keressenek meg egy beszélgetés erejéig, megnézem a kisfiát, feltérképezzük a hátteret, és akkor konkrét megoldási javaslatokat tudok önöknek adni abban, h hogyan tovább. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 16:06Még nincs értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!

A 8.5 éves kisfiam problémájában kérném a tanácsát, véleményét. Bence most 2. évfolyamos, a tanulmánya 4-5 szinten áll. Viszont a magatartása hullámzó. A jelen 1.5 hónapban már 3 db 1-est hozott magatartásból, de mellette szerepelnek 4, 5 is. A tanító nénik azt mondták, hogy nagyon hullámzó a gyerek magatartása, ők sem tudnak mit kezdeni vele. Segítőkész, lehet vele dolgozni, matekból szinte kiváló. A családi állapotunkról pár szót: 3 éve egyedül nevelem, kapcsolatom nem volt, és most sincs. Apukájával telefonkapcsolatban áll Bence, személyes látogatás ritka. Nem tudom, hogy befolyásolhatja-e a gyereket, hogy apukánál 3 éve, a válás előzményeként személyiségzavart állapítottak meg, amely nála a környezeti ingerek hatására alakult ki. Lehetséges, hogy ez öröklődhet? Vagy más magyarázatot keressek Bence viselkedésére? Köszönettel: Edina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, nagy valószínűséggel magatartászavarról van szó, de a pontos diagnózishoz és a hozzá fűződő megoldási kulcsról csak akkor tudok beszélni, ha már láttam a kisfiát és önnel is részletesen elbeszélgettem, hiszen minden eset egyedi, és a viselkedést kiváltó tényezők is egyediek. Keressenek meg ha tehetik, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 16:015 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Az érdekelne,hogy az ikreim egyike elkezdte az elsö oszályt,szét vették az ikreket és állandoan bepisil a suliban,haza jön nem mond semmit,ha mond hazudik.Mi ennek az oka?Én már tehetetlennek érzem magam.Tudni kell,hogy a testvére ki oviban maradt sziv beteg,a család többi tagja érezteti a gyerekekkl,hogy a beteg a fontosabb.Én egyformán szeretem öket ,sőt most,hogy iskolás lett megkapott mindent a tesoja meg nem.Kérem segítsen mert már én kevés vagyok!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h ebben az esetben elengedhetetlen egy személyes konzultáció, annak érdekében h részletesen meg tudjuk nézni azt, h mi is áll a szekunder enurézis hátterében és akkor annak megfelelően kezeljük ezt az állapotot! Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 15:575 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

11 éves lányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Óvodás kora óta foglalkozom azzal, hogy túlságosan kötődik a lányom hozzám. Ovisan emiatt már jártunk pszichológushoz, aki az akkori problémában viszonylag rövid idő alatt segítséget tudott nyújtani nekünk. Akkor az volt a legnagyobb gond, hogy minden reggel sírva hagytam ott, és kedvetlen volt egy ideig az óvodában. Ekkor a óvónők tanácsára fordultunk pszichológushoz, aki bizonyos játékokkal, beszélgetéssel tudott is segíteni nekünk. Viszont az a problémám, hogy mindenhova velem akar jönni, és még a mai napig is velem alszik, ez mind a mai napig fennáll. Már az alvásnál is kipróbáltam többféle módszert, meglehetősen kitartóan, de mindig kudarcot vallottam. Most, kb. egy éve viszont ha valahová mennem kell, és őt nem szeretném elvinni, akkor hisztis rohamok jönnek elő rajta, de olyan mértékben, hogy a szüleim, és a 16 éves bátyja sem tudják megnyugtatni, vagy lefogni, amíg én elindulok. Ezért, látva a perpatvart általában magammal viszem. Ez a dolog viszont nekem sokszor kellemetlen. Ilyen kor elkezd sírni, és fogja a akarom, hogy ne hagyjam ott, egyszerűen nem akar elengedni. Ha mégis elindulok, akkor ordítva rohan utánam. Nemrég egy gyerekpszichiáternél jártunk, ahol csak akkor volt hajlandó tesztekre válaszolni, ha én is ott vagyok a szobában. Nem nyílt meg a szabad beszélgetés során sem a pszichiáternek, csak lehajtotta a fejét és csendben maradt. Ez amúgy velem kapcsolatban is jellemző, ha valamiről szeretnék elbeszélgetni vele, akkor csak lehajtja a fejét, és nem válaszol. Másfél éve váltam el a férjemtől, kapcsolatunk miatta már 2005-ben megromlott, többször próbáltuk újra kezdeni, de nem sikerült. 2006-ban az első újrakezdéskor, úgy döntöttünk, hogy a család a férjem után költözik, itt hagyva a felépített házunkat, Budapestre. Ekkor én már márciusban találtam ott munkát magamnak, de a gyerekek még itt maradtak a nagyszülőkkel, mert a fiam másodikos volt, és azt szerettük volna, ha itt fejezi be ezt az osztályt. Amúgy Pesten az albérletet is be kellett rendezzük a gyerekek érkezéséig. Ebben az időszakban én minden hétvégén hazajártam a gyerekekhez. Úgy gondolom ez az időszak okozhatott neki akkora törést, ami miatt most nem akar elengedni magától. Már nagyon megbántam, hogy ekkora fájdalmat okoztam, nekik, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Azóta mindig úgy érzem, mintha a lányom folyamatosan bűntetne azzal, amit tesz. Számtalanszor próbáltam már vele ezt a régebbi időszakot megbeszélni, vagy legalábbis valahogy feloldani benne ezt a fájdalmat, de úgy látom sikertelen minden próbálkozásom. Most már annyira kifogytam az ötletekből egyáltalán nem tudom, hova forduljak segítséégért?????
Az a pszichiáter, akihez jártunk azt tanácsolt nekem, hogy következő héten vigyem be a gyereket a gyerekosztályra egy hétre hagyjam ott, de nem látogathatom, csak érdeklődhetek a hogyanlétéről. Megmondom őszintén ezt a megoldást túl drasztikusnak találtam, és nem mertem meglépni. Kicsit humánusabban szeretnék neki segíteni.
Ha van még bármi, amit megtehetek, szívesen megtenném, csak tudjam, hogy szociálisan mefelelően fejlődik, és a későbbiekben sem lesznek problémái a velem való túl szoros kapcsolatából. Örömmel venném, ha meg tudna velem osztani valamilyen módszert, ami segítségünkre lehetne.
Tisztelettel: M. Edina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján leválási szorongás és a biztonságérzet megingása áll a háttérben, amely ha hosszú időn keresztül fennmarad, különböző szélsőséges viselkedéseket eredményezhet, vagy viselkedésbeli regresszió alakul ki. Ha gondolja keressenek meg, megnézem a kislányát és segítek a feldolgozásban. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 15:505 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Szeretnék egy problémával Önhöz fordulni.

Van egy 9 éves kisfiam, aki koraszülött volt. Agyvérzést kapott 2 hetes korában. 9 hónaposan megműtötték, kapott egy úgynevezett shunt-öt. Azután epilepsziát állapítottak meg nála, erre gyógyszert szed. Lassan már 3 éve tünet mentes, de még mindig szednie kell a gyógyszert. A gyermeknél megkésett beszédfejlődést is diagnosztizáltak, és az utóbbi időben elkezdett dadogni is.

Elváltam mikor a gyerek 21 hónapos volt, azóta voltak kapcsolataim, amiket el is fogadott.
Jelen pillanatban van egy 5 hónapos kapcsolatom, amely komoly. Erről beszéltünk is a gyerekkel.
Nemrégiben viszont észrevettük, hogy hol a melltartómat teszi a fütyijéhez, hol a bugyimat veszi fel. Próbáltuk kérdezni, hogy ez honnan jött neki vagy kitől látta, de azt válaszolta, hogy nem tudja.
Nagyon megvagyunk ijedve és tanácsot szeretnénk kérni, hogy mit tehetnénk ebben a helyzetben.

Segítségét előre is köszönjük.

Tisztelettel: Egy aggódó anya
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom célszerű lenne ebben a kérdésben minél előbb megkeresnie egy gyermekpszichológust, ha gondolja én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2014. 10. 28. 15:45Még nincs értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
A mellékelt szakvéleményt kaptuk, ez tulajdonképpen mit jelent magyarul.
Szakértői válasz
Tisztelt szülő!

A mellékelt szakvélemény egyáltalán nem olvasható ebben a formában, ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 15:42Még nincs értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Jónapot kívánok. Van egy 3 éves kislányom..ránézésre azt hinné az ember h nagyon okos és jól viselkedik...de nagyon sok gond van vele es nem tudom mit kéne tennem hogy ezek a viselkedések normálisak 3 éves gyermeknél?? vagy forduljak orvoshoz??
A gondok vele: Nagyon sokat raplizik...nem akar enni rendesen...vissza felesel kiabál...jóformán mindenen sír sokszor még a kis apróságokon is elkezd sírni vagy raplizni.....pl. ha kimegyek a szobából raplizik h várjam meg addig kise mehetek a szobából mert földhöz csapja magát...ha meg nem akar kijönni velem akkor utána 10 percére rá kijön a konyhaba es elkezd sírni azon h benthagytam őt és hiaba magyarazom neki hogy azert hagytam ben mert nem akart kijönni nem is figyel rám csak raplizik....de meg sok ilyen dolog van ami miatt sír...meg sokszor abszolutt nem figyel ránk például ha valamit elakarok magyarazni neki mert például rosszat csinalt es megakarom magyarázni h nenszabad csinalni és magyarázom h miert nem, nem is figyel oda egészen masrol kezd el beszélni ......kezdtuk vele taníttani a szineket is és azis fura nekem hogy abszolutt nemtanulja a szineket hiaba ülok le vele tanulni...elmondunk kozossen egy fajta szint vagy 10 szer utána mondok egy masik szint s utána vissza kérdek az elozore es nem tudja...pedig vagy 10szer elmondtuk mar probaltam sokféle képpen de akkor se jegyzi meg...olyan mint ha nemfogná fel vagy en nem is tudom hogy ez mitol lehet ...vagy ha túlságossan ra jon a rapli van hogy vagdalódzik vagy üti magát.... vagy van hogy nem engedek meg neki valamit es egyszer csak össze esik ugy mint ha elájulna de csak direkt csinálja....ezek mitől lehetnek orvoshoz kéne fordulnom??? Vagy ez normális ebben a korban?? Ja még annyi hogy a raplik napi szintesek nincs olyan nap h ne kezdene el raplizni vagy kiabálni velunk.. Legyen oly kedves és írjon vissza hogy mégis mit tegyek mert ez már nagyon aggaszt félek hogy esetleg valami baja lehet a lányomnak.. Köszönöm addigis. Viszlát
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban a gyerekek már rendesen próbára teszik a szülők tűrőképességet, próbálgatják a határokat, és mivel ebben a korban a gyerekek viselkedése nagy mértékben előrejelzi a kamaszkorban ill. serdülőkorban várható viselkedésformát, itt az ideje h jól meghatározott határokat, kereteket szabjunk meg nekik. Nagyon jól fel kell ezt építeni, ezért érdemes lenne eljönnie önnek egy pszichológiai konzultációra, ahol részletesen el tudom mondani a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 15:40Még nincs értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Egy nagyon nagy gonddal fordulnék Önhöz!5 éves a fiam és kb. 2 hónapja kezdődött nála az a probléma, hogy ő azt gondolja el,hogy mi "mindig ott hagyjuk valahol". Soha nem maradt ott sehol és nem is hagytuk ott de odáig fajult ez a dolog, hogy most már se óvodába sem pedig a nagyszülőkhöz nem hajlandó elmenni. Reggelente az óvónők úgy szedik szinte szó szerint e rólam, mert ordít, hogy én ne hagyjam ott mert biztos hogy nem fogok érte menni. Az elsők közt van akit elhozunk az oviból is.Mindig visszük magunkkal ahova csak tudjuk, soha nem jár szünetekben sem óvodákba és még is azt érzékeli a gyermekem, hogy mi őt otthagyjuk. Lassan már nem tudok ezzel a gonddal mit kezdeni, de a mindennapjainkat kezdi felemészteni.
Ha itthon van semmi baj, nincs vele szépen eljátszik de még akkor sincs baj ha valahova menni kell, csak egy fél órára se maradjon ott sehol.
Nem tudom, hogy hol rontottuk el vagy komolyabb itt a probléma ezért kérem az Ön segítségét!
Előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Valószínű h az önök esetében a leválási szakasz nem ment zökkenőmentesen és ez okozza az elválás körüli nehézségeket, vagy a gyerek biztonságérzete sérült valahol. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek ezt a helyzetet megoldani, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 15:37Még nincs értékelés
2014. 10. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Egy kérdéssel fordulnék önhöz. Kisfiam most kezdte az első osztályt az elmúlt egy hónapban semmilyen komoly probléma nem volt vele. Viszont most sorozatban beírásokat kap az üzenőfüzetébe hogy össze firkálta társa dolgait széttépte a könyvborítóját. Azt gondolom ezek nem olyan eget verően nagy gondok. De a minap az osztályfőnöke behívatott mert verekszik. És a nagyobbik baj az az hogy kislányt bántott. Érthetetlenül állok a dolgok előtt mert soha nem bántott kislányt. Vannak sajnos problémák az apukával eléggé hirtelen haragú és sokszor sajnos örjöng ezt látja a gyerek. Nem tudom mit csinálhatok hogy terljem őt a helyes viselkedés felé. El vagyok nagyon keseredve. Remélem tud nekem segíteni mert már nem tudom mit tegyek.

Várom mielőbbi válaszát egy aggódó édesanya.

Tisztelettel Zsolcainé Krisztina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban a gyerekek már rendesen próbára teszik a szülők tűrőképességét, próbálgatják a határokat, és mivel ebben a korban a gyerekek viselkedése nagy mértékben előrejelzi a kamaszkorban ill. serdülőkorban várható viselkedésformát, itt az ideje h jól meghatározott határokat, kereteket szabjunk meg nekik. Nagyon jól fel kell ezt építeni, ezért érdemes lenne eljönnie önnek egy pszichológiai konzultációra, ahol részletesen el tudom mondani a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 14. 09:285 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!Van egy 5 éves kislányom. Nehezen tanult meg szopizni, majd 4 éves koráig szopizott. Jelenleg nagycsoportba jár, jövőre iskolába kellene mennie. Kis csoportba kezdődött a gondunk, ahol el kezdett bepisilni. (1,5 éves kora óta szobatiszta volt.) Először csak alvásnál később már napközbe is. Gyerek állandóan sírt nem akart oviba menni. Már betegségeket is produkált. Az egyik óvónénit nem szerette. Mindegy volt hogy itthon vagyunk 11:30-15 között 10 percenként járt pisilni. Pár hónap után elkezdtem haza hozni ebéd után, meg is szűnt a probléma. Év végén a kedvenc óvónéninket áttették másik csoportba. Átkértem a gyereket abba. Az új csoport vegyes csoport volt tele nagyokkal. Ekkor ősszel szokott le a szopizásról, amit már csak este csinált. Nagyon nehezen ment a beszokás állandó sírás és 10 percenként járt wc-re. Mire kiderült, hogy előző évben a másik óvónéni leszidta mikor egyszer bepisilt. Elkezdtük először hogy heti 2-szer nem aludt ott, majd ismét hazahordtam ebéd után. Így legalább már az esti, éjszakai és napközbeni sírás elmaradt. Maradt a reggeli nehéz elválás, pityergés. Év vége felé talált egy kislányt és talán jobb lett a helyzet, kivéve, ha a kislány vagy a kedvenc óvónéni nem volt, mert akkor ismét jött a sírás. Persze rendszeres betegségek,ami az orvos szerint pszichés eredetű. Jártunk pszichológushoz, de nem segített. Először közelebb engedte, majd bezárkózott. Az idei év sem sokkal egyszerűbb. Ott a kislány is, de minden reggel jön a sírás. Ha elviszem óvodán kívüli órára ott sem egyszerűbb a helyzet. Ki akar menni rendszeresen pisilni, persze csak azért hogy ellenőrizze ott vagyok -e. Enne persze az oktatók nem örülnek, mert akkor a többiek is kijárnak és így nem lehet oktatni. Soha nem volt otthagyva sehol. Velünk alszik, nem aludt máshol soha, ha netán el is van napközben a mamájával, késő délután már hiányol. Nagyon ritkán van mással, csak velem. Barátjához átmegy, akkor nincs semmi gond. Sajnos azonban szerintem a gyerekekkel is nehezen ismerkedik. Úgy érzem mintha bezárkózna. Nem tudom mi tévő legyek. Hiába próbálom szép szóval, hiába szigorral semmi nem segít. Jövőre iskolába kellene mennie, de így nem lehet. Szörnyű látni, hogy nem boldogan megy oviba, hanem szorong. Kérem, segítsen mi tévő legyek. Előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét, és azt gondolom mindenképp érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust minél előbb, ahhoz, h egy pontos diagnózis, ill. a diagnózisnak megfelelő állapot kezelés elindulhasson. Azt gondolom így első körben, h több gond is lehet, leválási szorongás, szekunder enurézis, önértékelési problémák, érzelmi labilitás. Természetesen ez nem diagnózis, ahhoz több beszélgetés szükséges, ill. a kislánya megismerése. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 14. 09:235 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kislányom már majdnem 8 éves, és az iskolában (és szinte csak ott) önkielégítést végez. Ha a tanárnő rászól abbahagyja, de később újrakezdi. Ha kérdezzük, miért csinálja, nem tud (vagy nem akar?) felelni. Kérem segítsen hova forduljunk Szombathelyen. Már elbeszélgettem vele, úgy tűnik értette, hogy ez a dolog nem az iskolába való (nem szidtam le, hogy ez csúnya dolog, mert olvastam, hogy azt nem szabad), de idén újrakezdődött. Most már úgy érzem, nem fogok vele egyedül boldogulni.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Jelenleg is van pár ehhez hasonló esetem, az önstimulálás leginkább a 4-8 éves közötti lányokra jellemző probléma, ami pár alkalmas találkozó során kezelhető. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177. Sajnos Szombathelyen nem tudok önöknek jó gyermekpszichológust ajánlani, nagyon sokan járnak a környékükről hozzám.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 14. 09:17Még nincs értékelés
2014. 10. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!Szeretném kérdezni mit tegyünk: az unokám 4-és fél éves.Óvodába jár nagyon okos értelmes könnyen tanuló kislány,de ha valamiért rá szólunk szépen vagy valamit nem engedünk meg neki hajlamos önmagát büntetni pl:meg harapja magát vagy üti a fejét,hogy buta vagyok!Sokat van a mamákkal 2-éves kora óta mi visszük hozzuk haza.Sajnos a szüleinek olyan munkája van másképp nem tudják meg oldani.Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát kedves Andrea.Üdvözlettel Horváth Árpádné
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Elolvastam a levelét, és azt gondolom mindenképp érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust minél előbb, ahhoz, h egy pontos diagnózis, ill. a diagnózisnak megfelelő állapot kezelés elindulhasson. Ha gondolja én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2014. 10. 14. 09:125 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Tanácstalan vagyok, ezért fordulok Önhöz.
4 éves kislányom középsős az óvodában. Hála az égnek szeret járni, mindenki szereti.
Van egy barátnője, akivel sokat vannak együtt.. Úgy érzem ez a baj. A kislány akkor barátkozik az én lányommal, ha olyan kedve van. Úgy vettem észre, hogy lelkileg irányítja. Nem engedi mással barátkozni. Olyanokat mond neki, hogy csak akkor lesz a barátja, ha a lányom engedi a nyusziját ütögetni.
Amikor itthon szóvá tesszük, hogy barátkozzon mással, sírni kezd, hogy neki akkor is a Lilla a barátja, miért tiltjuk tőle..
Kezdek nagyon elkeseredni, mert attól félek még jobban függő lesz.
Amúgy aranyos kislány a lányom, sokan szeretik, és ha nincs ott a Lilla, ő is nyit mások felé. Megvárják öltözködésnél (vagy ő várja meg a társát, együtt indulunk haza az oviból.) Szülői értekezleten azt hallom más anyukáktól, hogy szeretik a lányomat a társai. Mégis..
Egész nyáron nem találkoztak, nem volt semmi baj..
De most, hogy elkezdődött az óvoda, mát sem hallunk, mint Lilla így, Lilla úgy..
Többször próbáltunk vele beszélni, hogy keressen más barátot is, ne csak a Lilla legyen az egyetlen.
Már gondoltam arra is, hogy beszélek az óvónőkel, ők hogy látják, mit javasolnak.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Szerencsés Anett
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ha a kislánya a Lillával érzi jól magát és vele szeretne játszani, róla mesél, akkor szerintem hagyniuk kellene ezt. Egy idő után magától fog más barátságokat is keresni, de ameddig nyomásként éli meg azt, h neki "kellene" mások felé is nyitnia, nem fog! Így működnek a gyerekek. Engedjék el szülőként az ehhez kapcsolódó szorongásokat és meglátják h a kislányukban is változni fog ez a fajta rajongás a Lilla irányába.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 07. 08:52Még nincs értékelés
2014. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Tízéves kisfiú édesanyja vagyok. Fiam okos, tájékozott, kitűnő tanuló, akinek meglehetősen erős akarata van. Tanácsát az alábbiak miatt szeretném kérni. Fiam nagyon szeret vízilabdázni, nyaranta gyakran játszunk családi meccseket a strandon, s ismerős gyerekekkel is szeret játszani. A gyerekek meglehetősen vegyes társaság, vegyes értékrenddel. A gond az, hogy fiam nehezen viseli, ha a másik szabálytalankodik, csúnyán beszél. Ilyenkor leáll vitatkozni, veszekedni. Bosszúból nem dobja annak a labdát, aki neki se dobta. A csapatjáték helyett fontosabb neki, hogy őt ne szorítsák háttérbe, érvényesüljön. Különösen egy kisfiúra haragszik, akit a többiek sztárolnak. Az ő hatalmát szeretné megdönteni. Segítséget vár tőlem, hogyan tegye ezt. Sokat beszélgettünk vele arról, hogy előbb próbálja magát elfogadtatni a többiekkel, személyes sérelmek felhánytorgatása helyett inkább szerényebben viselkedjen, de hiába, ez nem tetszik neki, erőből, akarattal akarja a dolgot elintézni s vádol, hogy miért nem segítem ebben. Kérdésem az lenne, hogy fogadjuk el, hogy ő egy ilyen erős akaratú gyerek, akiből sosem lesz igazán jó csapatjátékos, s terelgessük inkább egy egyéni sport felé vagy hagyni kell hadd vívja a maga harcait, próbálgassa a lehetőséget, ha néha fejjel is megy neki a falnak. Csak közben féltem a sztár kisfiútól, aki meglehetősen bajkeverő, rossz természetű, gyakran fiam ellen hangolja a többieket.
Válaszát köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h hagynia kellene a kisfiát h megvívja a saját harcait, elérje azt amit szeretne, ettől ő még jó csapat játékos, csak az irányítók közé tartozik, aminek későbbiekben is hasznát fogja venni az életben. Szülőként azt gondolom, h igen fontos az, h a gyerekünk azt érezze, h vele vagyunk ezekben a nehéznek mondható helyzetekben is és támogatjuk őt a célja elérésében. Én szívesen megkérdezném tőle, a lehető legnagyobb szeretettel, h mi a célja ezzel a viselkedéssel, mit szeretne elérni?


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 07. 08:47Még nincs értékelés
2014. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Két gyermekes anyuka vagyok. Júliusba kistestvér érkezett a családunkban és a nagyobbik gyermekem viselkedése azóta megváltozott. Látszólag a kistestvérét szereti, de velem szemben mérges, dühösnek tűnik. Nem igazán tudom kezelni a kitöréseit, kiabál, üvölt velem, de csak velem apával nem. Nem igazán fogad szót nekem, ha Apa is itthon van. Kistestvér érkezése zavarhatja ennyire vagy mi lehet a gond? Esetleg forduljunk orvoshoz vele?
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Üdvözlettel:
Koltai-G. Zsuzsa
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagy valószínűséggel testvérféltékenység, elengedési probléma, szorongás áll a kisfia viselkedésének a hátterében, amit célszerű lenne minél előbb gyermekpszichológus segítségével kezelni. Ha gondolja én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 07. 08:38Még nincs értékelés
2014. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Fiam novemberbe lesz 4 éves, már a második évet kezdtük az oviba. Problémám az, hogy eljutottunk odáig, hogy nem hajlandó az egyik óvónénivel elmenni pisilni. (Úgy hívja azt az óvónénit, hogy kiabálós óvónéni)A tavalyi év is szenvedés volt mert minden reggel ordított mert nem akart menni és visszaszokott az éjszakai bepisilésre. Nyárra már kezdte megszokni de jött a szünet aminek én kimondottam örültem mert végre nem pisilt be éjjel. Jeleztem az óvodába a problémát és tavasz óta várom, hogy elküldjék a véleményüket a pszichológusnak de ezt még a mai napig sem tették meg pedig júliusba megígérték, hogy szeptemberbe már keresni fognak. Jelezték a nem pisil problémát felém és vigyem el gyerekorvoshoz mert a nevelési tanácsadó azt mondta, hogy belső szervi problémái vannak. Én ezek után felkerestem a tanácsadót és a pszichológust de persze semmit nem tudnak a fiamról ugyanis az oviból nem keresték őket, foglalkozni nem tudnak a problémával mert sok a problémás gyerek és idő mire felkeresnek. Elmentem a gyerekorvoshoz is, elmondtam a problémát, ő azt tanácsolta, hogy vigyük át másik oviba amit mi is szeretnénk. Beszéltünk a gyerkőccel is és ő is máshova szeretne menni. Elmondtuk neki, hogy ott nem ismer senkit és ott is azt kell csinálnia amit mondanak neki. Ő azt mondta, hogy rendben és így már beszélünk az oviról amit eddig nem tett (egy szót sem tudtunk belőle kihúzni mi volt az oviba) Az óvodába a vezető óvónő ellenzi, hogy máshová vigyük a gyerek érdekébe. Tanácstalan vagyok, hogy mi lenne a legjobb neki. Ha tudna tanácsot adni mit tegyünk annak örülnénk. Köszönöm
Köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a kisfiának semmiképpen nem tesz jót az, ha folyamatosan egy ilyen negatív környezetben van, és amint azt a pszichéje is mutatja már, ezeknek a szorongásoknak a tünete az éjszakai bepisilésben nyilvánul meg. Véleményem szerint célszerű lenne minél előbb másik óvodát választani a kisfiúknak, és az eddig felgyülemlett szorongásait egy gyermekpszichológus segítségével feldolgozni!

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 07. 08:35Még nincs értékelés
2014. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm. Abban szeretnék információhoz, tanácshoz jutni, hogy egy 3 éves gyereknek el lehet-e mondani azt, hogy nagypapaája egyik lábát amputálták? Eddig is tudta, hogy papa láb beteg, most kórházban van.. de mennyire tudja feldolgozni azt, ha megtudja, hogy levágták. Jobb-e ha látogatásnál nem beszélnek róla, műlábbal látja, vagy inkabb elmondani, természetesnek felfogni, hogy mostantol ez így van. Melyikkel ártunk legkevesebbet egy 3éves kislánynak?
Köszönettel,
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h az őszinteség nagyon fontos a nevelésben, csak így érhetjük el a gyerekünknél azt, h bízzon bennünk és későbbiekben ő is merjen őszinte lenni velünk. Szó mi szó, azt gondolom, h érdemes őszintén elmondani a kislánynak azt, h mi is történt és a pozitív végkimenetelt is megmutatni neki, h így is lehet boldogan élni, műlábbal. Az elfogadást is tanítjuk ezzel a gyereknek.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 07. 08:24Még nincs értékelés
2014. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
kedves Andrea! A problémám a következő: Van egy 11 éves 5 ik osztályos kisfiam. Sajnos magatartás problémával küzd kiskora óta. Hordtam nevelési tanácsadóba fejlesztésre, logopédiára óvodás korától. Mostanra Foglalkozott vele pszicho terapeuta illetve most a Bethesda kórházba hordom gyermek pszichiáterhez. jelenleg triaplidált és espriciot szed. Kaptunk szakvéleményt a Doktornőtől, és azt gondolom nagyon kedves segítőkész a kisfiammal. Javasolta aRicsi felmentését angol nyelvből mivel tanulási problémát észlelt nála. Viszont az iskolában hiába tudják, hogy mi baja van a kisfiamnak mégis állandóan a tanárok mindig bármilyen probléma adódik őt hibáztatják. Ma egy 7 ik es fiú bántotta mire az én fiamat 3 tanár körbe álta le ordította és hagyták sírni egy órán át miközbe engem nem értesítettek a történtekről. Hiába akarja a gyerek el mondani mi történt nem hallgatják meg és csak őt hibáztatják. Tavaji évben is addig fajult ez a pedagogiai viselkedés, hogy Ricsi már nem is akart iskolába járni. Nem értem, hogy lehet hogy a tanárok meg kérdőjelezhetik egy Doktor szakvéleményét. Illetve már nem tudom hova fordulhatnék ki segíthetne, hogy Ricsinek jobb legyen. Mondják, hogy vegyem ki Ricsit az iskolából de azzal nem segítek csak a tanároknak. minden iskolában sajnos ez a hozz állás jellemzi a pedagógusokat. Kérem válaszát Ön mit javasol?
Üdvözlettel: Hajnalka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvasva a levelét azt gondolom, h a kisfiának valóban nem tesz jót az, h folyamatosan negatív megerősítéseket kap az iskola részéről, mikor ő dolgozik magán!Így nagyon nehéz előre jutnia. Érdemes lenne véleményem szerint egy alternatív iskolát keresniük, pl. Waldorf, ahol a képességei vannak kiemelve és támogatva.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 07. 08:145 / 5 olvasói értékelés
2014. 09. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Szeretném kikérni a tanácsát esetemben. Van egy 3 éves kislányom. 2éves korában került be a böülcsödébe. Szeretett odajárni elmondása szerint, viszont mejdnem minden egyes reggel a nyakamból kellett kiszedni és sírva(ordítva) tudtam otthagyni. A dadusok elmondása szerint ez nekem szólt ez a sírás mivel kb 10 perc múlva le is nyugodott.
Most oviba járunk ami szintén tetszik neki, az első héten vígan boldogan bement , azonban most pár napja elkezdi azt amit bölcsiben. Mi erre a megoldás.köszönöm Reni
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Szülőtől való leválási szorongás húzódik meg nagy valószínűséggel a kislánya viselkedésének a hátterében. Ez teljesen természetes ebben a korban. Fontos h a kislánya is érezze azt, h ön is "elengedi" őt érzelmileg. Érdemes lenne eljönnie egy szülői konzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 09. 23. 10:02Még nincs értékelés
2014. 09. 23.⧉
Olvasói kérdés
Jó napot!
Kérdésem az volna,hogy kislányom most kezdte meg elsö évét az iskolában. Az elsö pár napban semmi gond nem volt,de a másik héttöl fogva minden reggel sírással kezdödik. Megkérdeztük töle mi a gond. Bántja-e valaki,azt mondta nem.Szeret oda járni. Az a reggeli sírás oka,részéröl,hogy menjek érte kettöre. Mentem érte a megbeszélt idöre,de mégsem hagyta abba. Tegnap mondtam neki mivel sírt fél 3-ra megyek érte.és az késöbb van.KIcsit visszafogta magát,de már most az sem segít.
Ma reggel még hányt is annyira stresszes volt,de mindig csak ez a "menjek 2-re"-dolog. Már az órát is elmagyaráztam neki.
Mit tehetnék még? Köszönettel: Erzsébet.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Leválási szorongás húzódik meg nagy valószínűséggel a kislánya viselkedésének a hátterében. Ezzel azt gondolom, h mindenképpen foglalkozni kell, hiszen már szomatikus tüneteket is produkál a kislánya. Érdemes lenne eljönnie egy szülői konzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 09. 23. 09:572 / 5 olvasói értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.