Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!

Szeretnék segítséget kérni. Van egy 12 éves fiam akit piszkálnak az iskolában. kezdődött azzal, hogy járt egy általános iskolába ahol piszkálta egy pár gyerek meg bántotta. Addig fajult a dolog, hogy elvittem egy másik iskolába. Ebben az iskolában 2 évig nem igazán volt probléma, de most egy pár hónapja itt is piszkálják csúfolják. A fiam vékony alacsony félős gyerek nem mer visszaválaszolni nem mer visszaüti. Már voltam az osztályfőnöknél voltam az igazgatónál beszéltem az egyik gyerek anyjával, mert egy közösségi oldalra felrakott az egyik gyerek egy a fiamat sértő képregényt. Nem történik semmi. Nem tudnak hatni arra a pár gyerekre. Az igazgatónő elmondta, hogy mindig ezzel a pár gyerekkel van probléma napi szinten. Az a baj, hogy nekem ennyi nem elég attól az én fiam sírva jön haza az iskolából és nem akar iskolába járni a jegyei leromlottak. Mindig azt hallom, hogy a gyerek próbálja megvédeni magát szóljon vissza üssön vissza, de az én fiam nem mer főleg, hogy sokkal nagyobbak az osztálytársai. Kérem segítsen mit csináljak, vagy hová forduljak hogy megszűnjön ez az állandó piszkálódás. Már arra gondoltam beíratom valami önvédelmi sportra hátha nő az önbizalma, de az is mire megtanulé valamit hogyan védje meg magát hosszú idő.
Válaszát előre is köszönöm. Erika
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben ez a fajta félénkség önértékelésbeli problémából, szorongásokból fakad, érdemes lenne vele foglalkozni gyermekpszichológusként. Azt gondolom, h a folyamatos iskola váltás nem gyógyír erre a problémára, mert bárhol találkozhat a kisfia olyan gyerekekkel, akik magatartása hagy maga után kívánni valót. Őt kell megtanítani arra, h hogyan kezelje ezeket a helyzeteket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 09:02Még nincs értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Van egy 9 éves öcsém aki nekem, anyukámnak és a nagyszülőknek visszaszól. Főként engem szokott piszkálni, megfenyegetni minden félével, káromkodni, lek*urvazni . Ezt az iskolában tanulja a többi gyerektől. Édesanyám egyedül nevel minket és nagyon kivan idegileg, ezért kérném a segítségét. Van ellene valami gyógyszer?
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves testvér!

Ilyen jellegű viselkedésre nincs gyógyszeres segítség, azt gondolom, h az édesanyjával kellene találkoznom egy személyes konzultáció erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket, . Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 08:56Még nincs értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kislányom hétfőn lesz 4 éves szeptember óta jár oviba nehezen indult minden 2.héten reggelente sírt ,de csak reggel aztán abba hagyta jó kedvű kedves barátkozós kislány mindenkit ölelgetett, mindenki az óvónők és a gyerekek is szerették... És most egy hete reggel nem akar oviba menni sír és nem csak reggel napközben is alváskor nem alszik pityereg és felébreszti a többi gyereket! Kérdezgettem egész héten h mi a baj miért sír de semmilyen választ nem kapok! Mondta ugyan h van két kisfiú akik rosszak és az óvónéni rájuk szokott szólni de őt senki nem bántja! Játszani játszik ugyan az oviban a barátaival de hullámokban rátör a sírás az óvónők elmondása szerint.Igazán kedvesek az oviban külön foglalkoznak vele próbálják nyugtatgatni szeretik,de ha megkérdezik tőle h holnap ugye már nem fogsz sírni megint mosolygósan jössz akkor az a lányom válasza h nem én holnap is sírni fogok! Tanácstalanok vagyunk mind az oviban mind pedig itthon is! Mondták h csináljak vele valamit...de én mit tehetnék oviba kell járnia...nem hozhatom el mindig ebéd után h a többi gyerek tudjon pihenni....Ön szerint mi lehet a háttérben? El fog múlni ez csak időszakos?Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A levele alapján én leválási szorongásra gondolok, nagy valószínűséggel ez állhat a kislánya viselkedésének a hátterében, de a pontos diagnózishoz és állapot kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 08:525 / 5 olvasói értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Kisfiunk 5 és fél éves lesz nemsokára. Harmadik gyermek a családban, testvérei 18, 20 évesek. Én 40, férjem 42 éves. Nagyon akartuk őt, valószínűleg el is kényeztettük. Eszes kisgyerek, mindent könnyen felfog, megtanul, nagyon jó a szókincse, igazi cserfes gyerkőc. Pillanatok alatt elbűvöli az embereket. DE!!! Néha mégis úgy érzem, valami probléma van vele. Elég nehéz ezt pár mondatban leírni, mindenesetre megpróbálom... Már pici korában észrevettem, hogy más, mint a "nagyok" voltak, bár tudom, hogy a gyerekeket nem szabad összehasonlítani. Ha valami nem úgy történt, ahogy akarta, felém csapkodott, előfordult, hogy a kézfejét harapta meg, vagy a fejét verte az etetőszékbe. Hozzáteszem, hogy ezzel nem érte el, amit akart!!! Volt egy időszaka, amikor rémálom volt minden lefekvés, egyszerűen nem akart elaludni, mindenféle bántó dolgot mondott, főleg nekem: tűnjek el, menjek el dolgozni és ne is jöjjek vissza - és közben bizony előfordult, hogy úgy ütlegelt, ahogy az erejéből kitelt. Ez borzalmas volt, már komolyan elgondolkodtam, hogy pszihológus segítségét kell kérnem, aztán egyszer csak befejeződött - elég hirtelen, átmenet nélkül szinte. Ez jellemző egyébként az ilyen rossz időszakokra. Mindig van egy kis "nyugi", de aztán megint szolgál aggódnivalóval. Az ovikezdés rémálom volt!!! Nagyon-nagyon hosszú ideig. Már felkelés után elkezdte a bömbölést, ezzel kitartott, amíg oda nem értünk, alig lehetett betoloncolni. Soha nem fordult elő, hogy ne vittem volna el, még akkor sem, ha egész úton szinte cibálnom kellett. Most már középsős, nagyon népszerű az oviban. A kezdeti akaratosságok, nehézségek után mintaovisnak tartották az óvónők. Egy ideje semmi gond nem volt a reggeli elszakadással sem, de most újra visszazuhantunk a régi, rossz kerékvágásba. Kibírhatatlan, amit csinál, főleg hogy életkora miatt is ennél sokkal jobbat várnánk már tőle. Le kell még írnom, hogy szerintem betegesen ragaszkodik hozzám, ez szinte már nem is természetes - bár tudom, ez elég furán hangzik. Megpróbál teljesen kisajátítani, mindenben csak az én segítségemet fogadja el, ha otthon vagyok. Ha nem vagyok itthon, a férjem egész jól tudja kezelni - nem vagyok pszihológus, de ez egyértelművé teszi számomra, hogy én rontottam el a dolgot! Borzalmas lelkiismeretfurdalásom van emiatt, és abban kérem a tanácsát, hogy érdemes-e pszihológus segítségét kérnünk, vagy itthon próbáljunk valamit kezdeni a helyzettel, segítség nélkül.. Hiszen a kisfiam egyébként egy nagyon érzékeny, értékes kisgyerek, akit nagyon lehet szeretni, mégis néha úgy érzem, megkeseríti az életem. Ez borzalmasan hangzik tudom, nekem is borzalmas ezt belátnom, leírnom, lehet hogy túlságosan imádom, és én rontottam el mindent!? Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon széles skálán mozoghat az, ami a gyereke viselkedésének a hátterében állhat mint kiváltó tényező, ezért első körben én mindenképp javasolnék önnek egy szülőkonzultációt, ahol részletesen át tudunk beszélni egy fejlődéstörténetet, és ha szükségszerűnek tartjuk, akkor a gyerkőccel is el kell kezdeni foglalkozni szakmailag is. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 08:265 / 5 olvasói értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Az unokám 3 és fél éves kislány.Óvodába jár.A lányom elmondása szerint az óvodában nagyon jól viselkedik és szeret járni,de otthon rendszeresen hisztizik!Mi lehet ennek az oka? Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Bizonyos mértékben, ebben a korban teljesen természetes a hisztis viselkedés, korspecifikus. Az óvodában valószínű sok mindent elfojt, és annak valahol ki kell jönnie belőle. Amennyiben ez a fajta viselkedés átlép egy normál határt, mindenképp javasolnék a szülőknek egy konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 08:03Még nincs értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Az unokám első osztályos,az első fél évet nagyon jól teljesítette,de rossz magatartással!A második fél évet úgy kezdte,hogy nem fogad szót a tanároknak,azt csinál amit akar,zavarja az órát,és el kezdett be pisilni,az iskolában!Egyik nap dolgozik,a másik nap nem,egyik nap jó,a másik nap nem!Kell -e szak ember segítség,vagy sok beszélgetéssel,magunk is rendbe hozhatjuk?A család segítőre várunk,de még nem hívtak! Köszönettel Demkovics Margit
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Amennyiben a magatartásbeli problémák 3-4 hétnél tovább fennmaradnak, azt gondolom érdemes szakemberhez fordulniuk. Az, h az unokája elkezdett bepisilni is, azt gondolom, h szintén egy fajta tünet, aminek az okát érdemes minél előbb kideríteni és annak megfelelően kezelni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 07:595 / 5 olvasói értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
4 éves a kisfiam, nagyon szereti az ovit de amikor megyek érte, ha meglát azonnal sírva fakad.Sokszor még nem is lát meg de ráérez percre pontosan h mikor megyek érte és sír. Mi lehet ennek a sírásnak a hátterében?Egyébként egy jókedélyű, vidám, oviimádó gyerek.Köszönöm a válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A leírtak alapján én érzelmi elfojtásra gyanakszom, a kisfia megfelel, tartja magát az ovis környezetben, és amikor anya megérkezik, már eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, h elengedhesse a felgyülemlett érzéseket. Átmeneti időszak azt gondolom, magától meg fog oldódni. Amennyiben mégsem, nyugodtan keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:48Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányunk 8 és fél éves. Az iskolában gyakran árulkodik, mindenben ő akar lenni az első, ő akar mindent megmondani, kissé "erőszakos" stílusban (majd kiesik a padból, bekiabál). A tanító néniket ez eléggé zavarja.
Idehaza ő a legnagyobb gyermek, már az egyik tesója is iskolás, a legkisebb pedig fél éves.
A kérdésem, mi lehet a viselkedése oka? Testvérféltékenység esetleg? Igyekszünk mindenkivel mindennap egy kis időt eltölteni, segíteni a leckéknél. Az elsős testvérénél asztmatikus tünetek jöttek elő, így elég sokat járunk vele orvoshoz, ill. többször beteg, és itthon marad.
Segítségét előre is köszönöm!
Juluska
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h ez a fajta viselkedés több összetevős lehet: először is korspecifikus, aztán lehet személyiségbeli jellemző, ill. ehhez a viselkedéshez valóban hozzá járulhat a testvérféltékenység is, ill. az, h azt érzi, neki mindent meg kell tennie ahhoz, h őt észrevegyék. Mindenképp személyes konzultáció szükséges ahhoz, h ezt pontosan meg lehessen állapítani, és a diagnózisnak megfelelően kezelni ezt az állapotot. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:43Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 4 éves középső csoportos. A kezdet elég nehéz volt, 2 hónapig sírt reggelenként. A kiscsoport végig betegségekkel telt. Ez év szeptember óta egyszer sem volt beteg, a múlt hétig minden rendben volt, legalábbis én azt hittem. Hetente-két hetente egyszer minden előzmény nélkül tízórai után hány a kislányom. Először a náthára gondoltam, de mivel úgymond rendszeressé vált, így megfordult a fejemben hogy valami más oka lehet. Rákérdeztem az oviban, azt mondták lehet hogy valami pszichés oka van. Ekkor derült ki hogy kislányom magányos, nem barátkozik senkivel, feladatokat nem végzi el, tulajdonképpen az ég világon semmit nem csinál csak egyik helyről a másik helyre "táncikál" az óvónő szerint. Kérdeztem mióta? A válasz az volt: hááát, kérdeztem régen is ilyen volt? Azt válaszolták: nem tudom. Ez úgy hatott rám mint derült égből a villámcsapás. Otthon az ég világon semmit nem vettem észre rajta, aranyos, kiegyensúlyozott, nagyon jó kedvű vicces gyermek. Sőt lassú de folyamatos fejlődést tapasztalok a mai napig, barátkozik, próbálkozik idegen gyerekekkel kapcsolatot teremteni stb. Viszont az feltűnt hogy az ovi abszolut tabu téma nála, és szinte semmit nem tanult ott. Azokat a meséket mondókákat tudja amit én tanítok itthon neki. Nem tudom mióta tart ez az állapot, óvónőkkel szinte lehetetlen a kommunikáció, többször előfordult hogy a mondatom közepén otthagytak hogy nekik dolguk van. Mondták vigyem el nevelési tanácsadóba pszichológushoz aki majd kideríti mi okozta nála ezt a blokkot. Ez mind rendben is van és viszem is mert az óvónőktől nem kapok segítséget, mindent amit tudok fél mondatokból kellett összeraknom. Most hétvégén megbeszéltük kislányommal bátor lesz, rajzolni fog stb. Reggel "kilestem", kislányom oda ment óvónőhöz, folyamatosan beszélt hozzá, ő meg elfordul és más gyerekekkel kezdett el foglalkozni. Én itthon hiába próbálom segíteni, úgy érzem ott nem kap segítséget. Az ovi váltáson már pár hónapja elgondolkodtam a nem fejlődés miatt. Felvettem több szülővel is a kapcsolatot, egy anyuka kivételével mindenki azt mondta a gyerekük nem fejlődik. Mit tehetnék hogy kislányom ne szorongjon és hogy bátrabb legyen? Nagyon félek hogy még jobban sérül. Köszönöm a segítségét!!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben ilyen az óvodapedagógusok hozzáállása, én is azt gondolom, h célszerű lenne ovit váltani. Azzal a fajta szociális érzékenységgel és rossz tapasztalatokkal viszont, amiket eddig szerzett ebben a környezetben, azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne szakmailag is foglalkozni, mert ez nem fog csak úgy nyomtalanul eltűnni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:375 / 5 olvasói értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Jó napot! 6 és fél éves kisfiam, aki nagycsoportos óvodás, nagyon fél a gyerekektől. Pl. Játszóházban ha vannak más gyerekek, nem megy be, pedig előtte arra készült, hogy ott fog játszani. HA sikerül a 3,5 éves kishúgának becsalogatni a játszóházba, akkor is csak messziről szemléli a többi gyereket. Ha megyünk pl. születésnapra, az a kérdése, hogy lesznek-e ott más gyerekek is.. HA mondtuk, hogy igen, akkor azt kérte, mondjuk azt, hogy ő beteg lett. Football edzésre készülve is ezt kérdezi: Lesznek ott mások is? Mit tehetnénk ez ellen. Szeptemberben iskolába készül, mit tegyünk, hogy ne legyen a beilleszkedéssel probléma?!! Tart a gyerekektől,bárhová megyünk. :-(
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezt szociális érzékenységnek hívják és ezzel mindenképpen szakmailag kell foglalkozni. Gyermekpszichológus segítsége szükséges. Minél előbb keressenek fel egy gyermekpszichológust, h az iskola kezdésre meg tudjon oldódni a probléma. Ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:31Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Üdv Andrea. 5 és fél éves a lányom, ez elmúlt 3 héten hetente 2-3 alkalommal elalvás után 30-60 perccel halkan sír, felül, majd újra lefekszik, de már ugyanabban a pillanatban forgolódik, kissé dobálja magát, újra felül, közben folyamatosan halkan sír, majd újra lefekszik, és forgolódik. Azonnal nyugtatgatjuk, beszélünk hozzá, anyukája is , én is, de az első percekben szerintünk ezeket a dolgokat alvási stádiumban végzi. Egy picit a lába is remeg, ezt a legutóbbi eseménynél észleltem, majd 2-3 perc után zsebkendőt kér, mivel a sírástól váladék keletkezik az orrban, kifújja, majd a hátát és a fejét simogatva újra megnyugszik és alszik tovább. Az első 2 percben vigasztalhatatlan . Ez a nyugtalanító esemény 3-5 percig tart, olyan mintha ébren lenne, de szerintünk alszik. Másnap ha mondjuk neki, hogy az éjszaka sírtál, nem emlékszik rá. Egy éjszaka mindig csak egyszer fordult elő, és mindig elalvás után 1 órán belül. Mi a véleménye a negatív esetről..?? Válaszát megköszönném.
Szakértői válasz
Tisztelt szülő!

Amennyiben 2-3 hétnél hosszabb ideig állnak fenn ezek a tünetek, azt javasolom, h mindenképp keressenek fel egy gyermekek számára kialakított alváslaboratóriumi központot, ahol konkrétan meg tudják azt állapítani h mi váltja ki és mi tartja fenn ezt az állapotot.


Üdv..
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:15Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Az én kislányom 6 éves. Mostanában nagyon foglalkoztatja a " gondolatai" ezt ő hívja így. Vannak rossz illetve jó gondolatai, ami idáig teljesen normális, de a rossz gondolatai közül volt egy amit nem tudok hova tenni. Összefügéstelenül mondott 3 mondatot és amikor eről beszélt zavarodott volt sírt is és titoként kezelte ezt a dolgot. Mikor elmondta megkönnyebbült úgyanakkor szégyellte magát. Nem értem ezt a dolgot nála mert nagyon kiegyensúlyozott értelmes kislány és nem történt semmi rossz dolog az életében. Doktornő ajánlja, hogy személyesen a kislányommal keressük fel Önt?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Több hasonló esettel is találkoztam már, de mivel minden eset háttere más és más, ezért arra kérem, h amennyiben még mindig fenn állnak ezek a tünetek, azt gondolom, h célszerű lenne egy gyermekpszichológussal konzultálniuk. Ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv..
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:09Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

Kislányom 3 éves. Babakora óta szopizta az ujját. Októberben jártam fogorvoshoz, és egy alkalommal elvittem Őt is. A doktorbácsi elmagyarázta neki, hogy csúnya lesz a foga, ha nem hagyja abba az ujjszopizást. Kislányom másnaptól nem vette a szájába az ujját, csak ha aludt, most már akkor sem veszi a szájába. Ezzel nem is volna probléma, viszont azóta az óvodába naponta egy-két alkalommal elsírja magát, nem szereti ha összevonják a csoportokat és nagyobbakkal kell lennie, a csoportos foglalkozásokon (angol, ének óra) nem szeret ott lenni, addig sír még a saját óvónője ki nem viszi. Valószínűsítem, hogy az ujjszopással nyugtatta magát egy idegen helyzetbe, és most nem tudja ezt mivel helyettesíteni. Hogy tudok rajta segíteni, hogy minden nap ne kelljen vigasztalni valami miatt. Előre is köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Lilingerné Judit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a kislánya meg fogja találni azt a saját új eszközt, amivel meg tudja önmagát nyugtatni. Ez nála egy leválási folyamat is, a sírás ennek is betudható. Fontos, h ezt neki kell megoldania, szülőként biztosítva számára a támogatásunkat. Kitartást önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 16:03Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt szakértő!

Azért szeretnék Önhöz fordulni ,mert van egy 5 és fél éves öcsém ,most nagycsoportos! Körülbelül 2 hete elkezdte azt ,hogy mindennap elkezd sírni azért hogy nagyon fél hogy megöregszik és hogy meghal ! Miközben sír azt mondogatja ,hogy ő gyerek szeretne maradni mindig.Alig tudjuk megnyugtatni ! Nem volt semmi halál a családba és nm értjük ,hogy mitől lehet ez neki! Kérem ha tud válaszoljon!

Köszönettel : Kovács Bettina

Szakértői válasz
Kedves testvér!

Nagyon aranyos öntől, h így aggódik a testvére miatt, de azt gondolom, h ebben az esetben mindenképp a szülőknek kellene szakmai segítséghez fordulniuk. Amennyiben még mindig fenn állnak a tünetek, keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki segíthet megoldani ezt az állapotot.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 15:56Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő! Kisfiam 8 éves 2.osztályos. Jelenleg Ausztriában élünk egy éve, de az elsőt egy másik iskolában kezdte, amit nem szeretett, szerencsére a mostani iskoláját nagyon szereti. Imádja az osztályfőnökét vannak barátai és nagyon jó tanuló. Ami lehet még, hogy fontos. Férjem agresszív viselkedése miatt elváltam tőle, fiam ekkor 3éves volt.Utána M.o-ra költöztem vele. Sajnos a munkáim miatt több városban is éltem, fiam 7éves koráig, 3 óvodája volt. Másfél éve van egy élettársam, szeretik egymást a fiammal.
Szóval a viselkedése, ami fura nekem...pl. játszik itthon a játék konzolon sport játékot és izzad, de nem veszi le a felsőjét. Mindennap legalább 10szer szólok, hogy igyon, mindent vagy 50 szer elmondok neki, mintha nem hallaná, de inkább olyan érzésem van, mint aki máshol jár, vagyis a gondolatai. Ma amikor bevásároltunk a Sparban-ahol a játék lemezeket nézegette, mielőtt haza jöttünk-a kocsiban megkérdezte, hogy hol voltunk. Szinte mindennap elfelejt valamit,amire megkérem és mintha nem hallaná a hangomat, ha beszélek hozzá (de a hallása rendben). Ma elesett a suliban kiszakadt a nadrágja a térdénél vérzett, bedagadt és fájt is neki, ezután még 2 órát ott volt a napköziben. Most este derült ki, hogy nem szólt a tanárnak. De ha megkérdezem miért? A válasz mindig a nem tudom. Az biztos, hogy elkényeztettem, mert az orvosok szerint nem lehetne gyerekem. De szeretném tudni, hogy ezzel forduljak orvoshoz? Anyaként azt érzem, hogy elkalandozik az ő kis gondolataiban és a mellette lévő világot néha fel sem fogja, csak ha valami érdekli.
Köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne megkeresniük ott helyben egy gyermekpszichológust, aki segíthet önöknek ezen az állapoton átlendülni.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 15:52Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

Nekem is van egy Andrea nevu kislanyom, aki decemberben mult 4 eves es az oviban az ovono szerint megoldja a feladatait, amik termeszetesen az o szintjenek valok de nagyon nagyon lassan. Mindig kell noszogatni, hogy befejezted mar? Gyere csinaljuk....es itthon is eszrevettem, hogy amit nem szeret csinalni azon katasztrofalisan nagy kinnal-bajjal probal atesni. Ilyen peldaul a szinezes. Eroltetni sem szeretnem, de azert csak meg kell lassan tanulja, hogy feledatok is vannak amit mindenkinek el kell vegeznie....nem tudom..lehet valami komolyabb hattere a lassusagnak? Nagyon szepen koszonom, hogy kerdezhettem. Maradok tisztelettel a valaszra varva.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nem gondolom h azzal különösebb gond lenne, h a kislányának lassú a ritmusa, hiszen nem vagyunk egyformák, viszont a feladat tudatot érdemes a gyerekeknél minél előbb kialakítani. Tehát korosztályának megfelelő feladatokat kell neki adni, minél többet és fontos h érezze azt h neki ezt kötelessége megoldani. Minden jót önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 15:47Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Lányom 8 éves, első osztályos. Éjszaka még mindig bepisil, és ettől teljesen el vagyok keseredve. Orvosnál jártunk vele, kivizsgálták, UH és minden szokásos vizsgálat volt, minden rendben. Oviban pszichológus foglalkozott vele, ő is mindent rendben talált, azt mondta nem érett még. Lelki okokat nem talált, teljesen normális család vagyunk, munkahely, lakás rendezett, törődünk vele amennyit csak lehet. Iskolában is minden rendben, szeret járni, voi is így volt. Sosem volt még ágytiszta éjszaka, tehát nem visszatérő bepisilésről van szó. Időnként előfordul 1-1 nap, de ez elenyésző, mikor nem pisil be. Napközben önállóan megy wc-re, oviban a délutáni alvásnál sem pisilt be, csak éjszaka. Keltettük már éjszaka de nem segített, és el sem lehetett csípni a bepisilés időpontját. Mindent kipróbáltunk már, amit olvastunk, tanácsoltak még a nagylábujj akupunkturás pontjának nyomkodását is stbstbstb.
Tudom, hogy így nem lehet semmit megállapítani, ezért csak azt szeretném megtudni, hova fordulhatok? Pécsi lakosok vagyunk, háziorvosnál, szakorvosnál voltunk. El vagyok keseredve, nyáron már táborba menne, és kis barátnők is hívják magukhoz, de így nem tud menni sehova, ahol ott kéne aludni, és egyébként is, normális ez?
Előre is hálásan köszönöm! Tisztelettel: egy elkeseredett anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is azt gondolom, h ez semmiképp nem egy normális állapot, és azt javasolom h minél előbb keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki elkezd vele terápiásan foglalkozni, mert hónapok, vagy évek kitartó munkája, amire ebben a korban ez az állapot megoldható. Kitartást önöknek.

Üdv,:
Balogh Andrea2015. 02. 17. 15:38Még nincs értékelés
2015. 02. 17.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
A kis unokámról írok akiért aggódom.Az unokám 6 és 1/2 éves kisfiú.Mindig nehezen elalvó gyermek volt.A lányom vitte alvásvizsgálatra is,de nem találtak semmi problémát még 3 éves kora körül.Igazán
azért féltem,mivel a mai napig ez fennáll.Lefekszik 1/2 10 körül,előbb képtelenség lefektetni ,és órákig nem alszik el.Olvasok neki vagy elmondok egy mesét, még olyan nem történt ,hogy elaludt volna rajta.Az utóbbi
időben még rosszabb mivel szinte felpörög,és ugrál, kiabál,inni-enni akar, egyszerűen nem akar aludni. Max 7 órát ha alszik.Reggel nem mondhatom ,hogy nehezen kell.Idén kezdi az iskolát,főleg itt látom a problémát,
mivel biztos vagyok benne ,hogy ez az alvás kevés lesz neki.A lányom mindig viszi a játszótérre,különböző
programokra,sokat foglalkozik vele,de az utóbbi időben ha otthon van csak számítógéppel akar játszani minden gondolatát csak az köti le.Nem szeretnénk tőle eltiltani de azt sem,hogy ez töltse ki az esti órákat.
Úszni jár hetente kétszer,focizik az óvodában egyszer egy héten,fáradhatatlan.Sajnos az óvodában is mondták hogy mindig izeg mozog amikor figyelni kell akkor is,de mi is látjuk, hogy ha otthon van akkor is jár keze- lába .Mit tehetnénk hogy mindez rendeződjön mire eljön az iskola ideje
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Azt gondolom h mindenképp célszerű lenne szakmailag is megnézni az unokáját egy pontos diagnózishoz, és az annak megfelelő kezelés, azt gondolom h segíthetne kimozdítani őt ebből az állapotból. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek,elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2015. 02. 17. 15:305 / 5 olvasói értékelés
2015. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
5és fél éves Móric fiammal kapcsolatban fordulok önhöz.Nagycsoportos és most kezdődtek nála a problémák az oviba járással. Egy ideje nem megy szívesen reggel ,volt pár alkalom amikor sírva hagytam ott ,aztán napközben szépen eljátszott .Pár napja viszont egész nap sír , nem eszik és a hasát fájlalja. Itthon rögtön eszik amint hazaér és megnyugszik ,amíg újra szóba nem kerül az óvoda.Kb. egy hónapja költöztek külön szobába a testvérével (7éves)saját elhatározásból,eddig egy szobában aludtunk mindannyian.Amit én nagyon jónak gondoltam és gondolok ,úgy hiszem ez és a sokáig tartó szoptatást nagyon sok plusz ad nekik. Testvére nagyon kiegyensúlyozott ,kitűnő tanuló és egy roppant empatikus kisfiú. Móric is nagyon érzékeny ,nyitott gyerek eddig ő is kiegyensúlyozott volt.Ezért is ijeszt meg engem a mostani viselkedése. Kicsit szerencsétlenül,de pont ekkorra jött ki egy 4napos utazásom . Egy kis sírás volt,de semmi komolyabb gond nem volt .Sokat beszéltünk róla ,hogy megyek ,nem elszöktem megbeszéltük.
Kértem fogadó órát , ahol megkaptam a magamét ,hogy én okoztam ezt a gyerekemnek ,mert most csinálom azt amit 1éves korában kellett volna.Nem voltak semmiben partnerek csak engem bíráltak,mindenre azt mondták ,hogy ez az én problémám nekem kell megoldani ,ők ebben nem tudnak segíteni. Mondtam otthon semmi gond nincs ,szépen ,jó kedvvel megy aludni a szobájukba és alszik reggelig nyugodtan.Szerintük ezt csak azért csinálja mert nekem akar megfelelni.Kérdem én tudja magát egy gyerek befolyásolni ,hogy nyugodtan aludjon ha közben rosszul érzi magát?Minden este elmondom nekik ,ha valami gond van éjjel nyugodtan jöjjenek át hozzánk Móric még egyszer sem jött ,Áron 2-3 alkalommal még odabújt hozzánk,de ő még akkor is aludt mint a tej.
Próbálunk sokat beszélgetni és összebújni együtt lenni.
Az óvónők azt javasolták ,hogy fogjam itthon akár pár hétre is amíg helyrejön.
Nagyszülőkkel sok időt vannak és szeretnek is ott lenni szó nélkül ott alszik Móric is.
Ha sír itthon ,hogy ne kelljen oviba mennie akkor sokszor kijönnek olyanok belőle ,hogy pl "tudom,hogy ha sírok az óviban az óvónéni mérges lesz" , " fáj a hasam ,ha arra gondolok ,hogy aludni kell és ha pisilnem kell az óvónéni nem enged ki csak egyszer és félek ,hogy bekakilok vagy bepisilek" vagy "Ha sírok az óvónéni azt szokta mondani : Hagyd abba én nem tudok rajtad segíteni csak Anya" vagy mondott olyat is az óvónéni "Én nem fogom kinyalni a feneked"
Egyik este azt mondta azért nem akar elaludni ,mert akkor hamar lesz reggel és az óvónénikkel hamar kell találkozni.
Eddig nagyon sok barátja volt a csoportba , most egy ideje mondogatja ,hogy a legjobb barátja nem akar játszani vele. Kérdeztem az óvónőket erről ,amire azt felelték hogy tényleg van valami konfliktus,de az nem lényeges csak az ,hogy a gyerekem túlzottan ragaszkodik hozzám.Egész nap engem hiányol. Bár én azt hiszem ,ha egy gyereknek gondja van ki mást hívna mint az anyukáját!
Most a héten elhozom délben ami elég nehéz ,mert dolgozom és nehezen oldom meg.Utána nem tudom mit tegyek. Félek ,ha itthon fogom még rosszabb lesz utána. Az óvónőkkel sem akarok összeveszni ,már csak fél évet jár óvodába és nincs másik a környéken.
Előre is köszönöm a válaszát!

Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h nincs olyan h "túlzott" ragaszkodás szülő és gyerek között, az a természetes és jó, ha harmónia, szeretet és szimbiózis van, ez tudja megteremteni az egészséges érzelmi fejlődést. Nem gondolom h bármit is ártott volna a gyerekeinek azzal, h sokáig egy légtérben aludtak, vagy h sokáig szoptatta őket, véleményem szerint is ez a normális. Az viszont tény, h az óvónők más nevelési elveket követnek, valószínű h a gyereke ezért is nem érzi részükről azt az érzelmi támaszt, amire neki ott napi 8 órában szüksége lenne, és a sírás mögött okként ez húzódhat meg. Annak érdekében viszont, h tiszta képet lássunk, és annak megfelelően tudjuk kezelni ezt az állapotot, azt gondolom, h célszerű lenne eljönnie egy szülőkonzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 01. 17. 07:15Még nincs értékelés
2015. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm Doktor Nő!Van egy 5 éves kisfiam.Nagyon okos, értelmes gyerek.Óvodàba jàr.A probléma az lenne hogy újjabban mindent elrak, gyűjtöget.Egy ideig nem volt gond mert olyan dolgokat rakott el amit bàrmely vele egykorú is.Mostanàban viszont màr szinte mindent.Nem lehet kidobni semmit.Pàr példa: A zokniról lehulló szösz, szàraztészta zacskója, a fürdővìzet sem engedte leengedni.Mindenre azt mondja, hogy szegény víz, szösz stb.Egyébként nagyon érzékeby gyermek.Nem tudom mi lehet az oka.Foglalkozunk vele itthon is.Rendes csalàd vagyunk.Nincs veszekedés vagy ilyesmi.Van egy öcsikéje őt is szereti.Sokat jàtszanak együtt.Van e okom tartani valamitől? Kinövi vagy esetlegesen szükség van e valamilyen kezelésre?Hogyan tudunk mi szülők ezen segíteni?Kihathat e a fejlődésére?Köszönöm vàlaszàt.Tisztelettel.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján elég komoly problémákkal küzd a kisfia, és azt gondolom, h mindenképp indokolt lenne egy személyes konzultáció, ahol részletesen át tudjuk beszélni a fejlődési hátteret, ill. azt hogy hogyan tovább, annak érdekében, h ez az állapot megszűnjön, mert ez a kisfiának sem jó. Ha gondolja keressenek meg, és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 01. 17. 07:00Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.