Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2015. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A kislányom áprilisban lesz három éves. Tavaly októberben kezdte a bölcsit, az elején úgy tűnt, hogy rendben beszokott, de aztán kb. egy hónappal később már egyáltalán nem akart menni. Most induláskor mindig elmondja, hogy ő inkább otthon szeretne maradni. Mikor beérünk a bölcsibe, minden reggel hány, most már több mint egy hónapja. Már otthon mondja, hogy úgyis hányni fogok a bölcsiben, és tényleg. Mit tehetek, hogy megszűnjön a hányás? Később már egész nap nincs vele probléma, játszik, beszélget, megeszi az ebédet, az uzsonnát és alszik is. Ő maga is azt mondja, hogy jól érezte magát a bölcsiben és a gondozók is ezt mondják. Kérem, adjon tanácsot, hogy mit tegyek a hányás megszűnése érdekében?
Köszönöm szépen a válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kislánya érzelmi leválási szakaszban van, amit valószínű nem tud megtenni, szorong, és ennek tudható be a pszichoszomatikus tünet, a hányás. Azt gondolom, h mindenképp érdemes lenne eljönnie egy szülői konzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket, annak érdekében, h a lánya ne sérüljön érzelmileg. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 01. 17. 06:325 / 5 olvasói értékelés
2015. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktorno.
A kovetkezo dologgal gyult meg a bajunk.Egy eve Londonba koltoztunk.A kislanyunk most 5 eves.Itt jart ovodaba.Soha nem volt semmi gond.Szeptemberben elkezdte az elokeszito osztalyt.Mindenki nagyon szereti,nagyon jol teljesit.Nagyon megdicsertek mert az angol gyerekeknel joval ugyesebb.Egyszer sem sirt mikor ott kellett maradni az iskolaban.Azonban most a karacsonyi szunet ota minden nap sirva hagyom ott.Ma peldaul annyira sirt hogy alig kapott levegot.Folyamatosan azt hajtogatta hogy hazaakar jonni velem.Kerdeztem tole hogy miert.Azt mondta hogy itthon akar jatszani velem.Kerdeztem a tanarnot hogy tortent e valami az iskolaban ami miatt nem akarna ott maradni.Azt mondta semmi.Kezzel foghato indokot a kislany sem tud mondani.Iskola utan mikor megyek erte viszont olyan mintha nem is ugyan azt a gyereket hoznam el mint akit bevittem.Semmi baja nincs.A szunetben persze minden percben egyutt voltunk.Egesz nap jatszottunk,foztunk,sutottunk egyutt.Lehetseges hogy ez miatt szeretne itthon maradni?Vagy engem probal manipulalni?Vagy en csinalok valamit nagyon rosszul?Tanacstalan vagyok.Varom valaszat.Elore is koszonom szepen.

Tisztelettel Penzes Anna Hajnalka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom h egy kis leválási szorongás vette kezdetét, ennek tudható be a lánya viselkedése. Fontos az, h a kislánya érezze azt a reggeli elválásoknál, h ezzel a viselkedéssel ön nem manipulálható. Természetesen minden gyerek szívesebben van az édesanyjával, mint egy intézményben, ahol folyamatosan meg kell felelnie. Ha azt érzi, h ön nem manipulálható ezzel a viselkedésével érzelmileg, akkor pár nap és abba fog maradni ez a viselkedése. Most a leveléből ítélve, önnek lelkiismeret furdalása van, h sírva hagyja ott, és ezt ő tökéletesen érzi. Tudassa vele, h az iskola az ő feladata/munkája, érezze ettől fontosnak magát, és önnek is meg van a munkája. Minden jót önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 01. 17. 06:28Még nincs értékelés
2015. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Két gyermekemre dadus vigyáz az otthonunkban. Az egyik 3 éves múlt, a másik 20hónapos. A nagyobbik gyerek nehezen kezelhető, amolyan elkényeztetett kicsike. Nehezen bírt vele a dadus, volt, hogy fel akart mondani. De aztán megoldódott a gond. Tegnep fürdetéskor mesélt nekem a nagyobb, a következőt: "Volt ott egy fiú aki bántott... elment a Dadus vásárolni... jött egy kék autó kisfiúval, és féltem... elment a Dadus a kék autóval és a kistesó is... egyedül maradtam és féltemmm... és sirtam..." Zaklatott volt, elutasította a Dadust (máskor is volt már ilyen, de azt hittem kombinál, azt akarja, hogy én maradjak otthon és ne a dadus). Felhívtam a Szittert, nevetett és azt állította, hogy nem történt aznap semmi rossz, nem is érti. Ma reggel is felhívtam, kértem, hogy ne jöjjön, mert nagyon zaklatott a gyerek, akkor már támadott: nem történt semmi, sok a gond körülöttünk, szólhattam volna előbb is stb. Nem tudom mit tegyen. Mi történhetett. Higyjek a gyereknek, nem szokott kitalálni történeteket. Segítségét előre is nagyon köszönöm: FZS
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Hallgasson az ösztöneire! Ha a megérzései azt súgják, h a kisfia igazat mond, akkor az valószínű úgy is van. Egy 3 éves gyerek azt gondolom h nem talál ki ilyen részletesen összerakott történetet, és nem szorong a saját fantáziája miatt ilyen mértékben.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 01. 17. 06:19Még nincs értékelés
2015. 01. 17.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt doktornő!

Van egy 5 éves kisfiam. A problémám az, hogy az óvodában nagyon félénk, visszahúzódó. Nehezen barátkozik. Van egy unokahúga, akivel egy csoportba jár és csak vele játszik, Őt már ugye előtte is ismerte. Szeretném, ha fiúkkal is játszana, barátkozna, de azt feleli a kérdéseimre, hogy miért nem barátkozik másokkal is, hogy nem akarnak vele játszani. Nem mer odamenni hozzájuk. Noszogatni kell, ha feladat van, pedig tudja a választ. Óvónéni szerint a rajzolása is bátortalan, vonalakból áll az ember, alig ér a papírra a ceruza. Itthon meg teljesen az ellentéte. Nagyon eleven. Bár rajzolni itthon sem szeret. Van egy kisöccse, akit állandóan piszkál, nem adja oda a játékokat neki, inkább elveszi, a szokásos testvéri viszályok. Igyekszünk sokat foglalkozni csak vele, dicsérjük, bátorítjuk, de mégis félénk még mindig az oviban. Nem szeretném, ha az iskolában majd piszkálnák a nagyobbak. Mivel lehetne bátorítani?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján elég komoly önértékelési problémákkal küzd a kisfia, és azt gondolom, h mindenképp indokolt lenne egy személyes konzultáció, ahol részletesen át tudjuk beszélni a fejlődési hátteret, ill. azt hogy hogyan tovább, annak érdekében, h ez az állapot megszűnjön, mert ez a kisfiának sem jó. Ha gondolja keressenek meg, és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 01. 17. 06:15Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Négyéves kisfiam mindig tiltakozik, nem azt csinálja amit mondok neki, pl. öltözködés, fürdés, lefekvés, stb., húzza az időt, kifogásokat keres. Indulatos, sokszor nem lehet játékosan közelíteni hozzá, mert ütéssel reagál. Gyermekek társaságában ő akar irányítani, ő akar mindenben az első lenni, másik gyermektől sokszor elveszi a játékot, a sajátját nem adja oda.
Másik nagy probléma, hogy csecsemőkora óta egyáltalán nem eszi meg a húst, húskészítményeket, zöldséget, gyümölcsöt. Nagyon egyhangú az étrendje, szinte csak a natúr tészta, margarinos kenyér, kifli, főtt rizs, néhány levesnek a leve. Mit tegyek, hogyan tudnék változtatni a fentiekben leírt problémákon. Egyedüli gyermek.
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Az ön által leírtak alapján egy igen összetett probléma állhat a kisfia viselkedésének a hátterében, és én azt javaslom önöknek, h minél előbb keressenek meg egy gyermekpszichológust. Ha gondolja én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 10:11Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Van egy 4 éves kislányom aki már 1 éve óvodába jár,de ott nem hajlandó megszólalni.Az óvónők elmondása szerint nem egy sarokba elülős fajta mert játszik igaz csak egyedül.A gyerekekkel se hajlandó beszélni.Ha felhozzuk neki a kérdést hogy miért van ez akkor az válaszolja,hogy nem szeret az oviba,fél hogy kinevetik ha megszólal és hogy állandóan piszkálja a többi gyerek.Most 2 hetet betegség miatt itthon volt nem volt vele semmi probléma még enni is jobban evett mint amikor az oviba jár,itthon teljesen kiegyensúlyozott volt az elmúlt napokba.Ha óvodába jár akkor itthon se lehet bírni vele (agresszív,verekszik és nem fogad szót)Tegnap este miután megtudta hogy óvodába kell menni nyugtalanul aludt,többször fent volt és sírt amit reggel folytatott és még az oviba se volt hajlandó megnyugodni.Mi lehet a gond,mit tehetünk azért,hogy kiegyensúlyozott élete legyen?Esetleg másik óvoda?Vagy ha ez lehetséges vegyük ki az óvodából pár hónapra? Keressünk fel egy pszichológust?Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezzel a viselkedésével a kislánya jelezni szeretné önöknek h valami nincs vele rendben. Fontos lenne megtudni, h mi is dolgozik a viselkedésének a hátterében, és akkor annak megfelelően kezelni ezt az állapotot. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv..
Balogh Andrea2014. 11. 25. 10:08Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kisfiam januárban tölti be 3. életévet. Viszonylag elég korán került közösségbe, 17hónapos korában kezdte a bölcsit.
Ez év nyarán próbálkoztunk a szobatisztasággal,nem sok sikerrel,mert ahogy észrevettem a kisfiamon inkább frusztrálta a dolog,véleményem szerint nem volt még elég érett a "dologra". Így hagytam és nem erőltettem a bilizést,mondván majd kicsit később ősszel visszatérünk a témára, így is történt. Sajnos nem sok sikerrel, mert csak esti fürdés előtt hajlandó bilire ülni,nagy ritkán napközben, de ez ritkaság számba megy. Bölcsiben vagy nem hajlandó vagy ha rá ül egyáltalán nem pisil a bilibe. Itthon kb..,1,5hete van az,hogy szól de csak mielőtt elmegyünk aludni, és szépen pisil. ÖN szerint mit csinálok rosszul? Milyen módszerrel tudnám rávenni a bilizésre,hogy ő is "akarja". Köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szobatisztaságra való nevelés nem is olyan egyszerű feladat és nagyon fontos az, h lépésről lépésre úgy legyen felépítve, h közben a gyerek ne sérüljön érzelmileg. Ez egy hosszabb beszélgetést igényel, nem lehet pár szóban összefoglalni. Ha gondolja keressenek meg egy konzultáció erejéig, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 10:04Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm doktornő!Kérdésem a következő lenne,kisfiam 3éves múlt,szeptemberbe kezdte az óvodát,előtte nagyon nem volt tőlünk távol,egyszer vigyáztak rá a nagyszülei kéz órát,egyszer a húgom,de ehhez képest is nagyon könnyen ment neki!az elválás,könnyen beszokott.viszont amióta oviba jár,és ott alszik du.mikor érte megyek egyáltalán nem örül,sőt,kijön meglök,hogy mynjek innen,és visszamegy,tegnap addig fajult a dolog,hogy kijött,belém rugott,soha nem csinált ilyet,azt mondta tünj innen,és visszament:-((((Miért csinálja ezt,itthon nagyon jó dolga van estig még a tv sem megy,csak vele játszunk,foglakozunk:-)))Mit csinálunk rosszul??kb egy hete,meg itthon is hisztizik mindenen sír ok nélkül,ordítva visszabeszél nem-igen mikor éppen mi ellen tiltakozik:-(((Ez meddig tart vajon??KÖszönöm:Nagyné
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Véleményem szerint ez a fajta viselkedése a kisfiának szintén leválási szorongáshoz köthető azon tünet, amely a szülők büntetésére épül. Bünteti önöket az együtt nem töltött idő miatt. Adjon neki egy kis időt, tartsa vele szigorúan a nevelésbeli kereteket, ne érezze h ez egy felület önökön, ahol érzelmileg manipulálni tud és hamar abbamarad ez a viselkedés. Minden jót önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 10:005 / 5 olvasói értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Jó napot egy fiú gyermekem van 5 éves februárba tölti a 6 évet ez a 3. éve hogy oviba jár ez alatt a 3 év alatt az apukája külföldön dolgozik havonta 1-2 napot van itthon ,A problémám hogy a fiam az oviban csak lányokkal játszik néha fiúkkal és itthon is sokszor észre veszem játék közben ö egy lány ,szeretném tudni mit tegyek és ez normális e köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h nem gond az, ha egy fiúgyermek lányos játékokkal is játszik ebben a korban, (természetesen a mennyiségbeli arány nem mindegy) viszont h a kétségeit el tudjuk oszlatni, azt gondolom h érdemes lenne eljönnie egy szülőkonzultációra, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot és a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 09:53Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
8 éves kisfiam 2. osztályos, jó tanuló, értelmes gyerek. Kiválóan teljesít az iskolában, magatartása jó (4). Kb. három hete nem akar iskolába menni, szorong, nagyon keveset eszik, reggelente fájlalja a hasát. Egyértelműen szorong. Szerető családban élünk, van egy 5 éves öccse, nem jár különórákra, nem gyakoroltatjuk, sokszor dicsérjük, de próbálunk értelmes szabályokhoz szoktatni, pl. köszönés, rendszeres fogmosás, pakolás stb.. Igaz, ezeket sokszor el kell mondani neki, reggelente van, hogy összeveszünk, mert nem köszön az ismerősöknek,nem mos alaposan fogat stb. Azt gondolom, nem várunk tőle extra dolgokat, sokat játszunk, kirándulunk. Most mégis szorong. Kérdésemre azt mondja, fél, h. fekete pontot kap,hogy vmit elfelejt. Hiába mondom, h. nem baj a fekete pont, nem kell mindig a legjobbnak lenni stb. Nevelési tanácsadóban azt mondták, ez az állapot valamennyire természetes, de én aggódom, kell-e neki pszichológus segítsége, hogy könnyebben megbirkózzon a versenyhelyzetekkel. Különösen a nem-evés aggaszt. Várjak még, próbáljak én segíteni, vagy vigyem szakemberhez? Tanácsát előre is köszönöm! Ágnes
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel már pszichoszomatikus tünetek is megjelentek, azt gondolom érdemes lenne minél előbb szakemberhez fordulniuk, h fény derüljön arra, h konkrétan mi is áll a kisfia viselkedésének a hátterében és az időben kezelve legyen. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 09:48Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
TISZTELT DR.NŐ
A kisfiam 3.5 eves, mar kilenc
honaposan elkezdett jarni (elotte maszott, de nem
kuszott, rogton maszni kezdett, de csak az egyik
labat hasznalta, a masikat huzta), nagyon hamar
elkezdett beszelni, es gyorsan sok szot hasznalt,
mondatokat. Ertelmes, okos gyerek, de ... Nem tud
egyhelyben maradni, csak a mesefilm koti le, ideig
oraig. Egyedul nagyon rovid ideig jatszik, hosszabb
ideig egy jatek sem koti le, csak a szaladgalas,
ugralas. De ha ketten vagyunk itthon akkor el van és eljatszik egyedul akár egy órát is.Enni nem tud asztalnal, kozben is
mozognia kell. Folyamatosan mozog, "vibral". Ha
beszelunk, sokszor kozbevag, neha lehetetlen
kommunikalni mellette. Szot fogadni nem akar,
mint aki nem erti mit mondok, pedig ha
visszakerdezem visszamondja. Gyorsan duhbe
gurul es akkor lehetetlen lecsillapitani. Ha
elmegyunk valahova, plusz.busszal akkor szépén viselkedik az utcan megfogja a kezemet de ha valaki jön velünk akkor szaladgàl és ugral, mindenre
fel akar maszni. Az ovibol kek zold foltokkal jon
haza. Rajzolas, gyurmazas is csak percekig koti le.
Turelmetlen, ha valami nem sikerul neki duhbe
gurul es nem folytatja. Sokszor agressziv, foleg ha
nem az van, amit szeretne. Tanulni viszont gyorsan
tanul.Nagyon lefaraszt, nap vegere teljesen kivagyok tolőle van ra esely, hogy hiperaktiv ezek
alapjan? Óvodában az ovoneni erre gyanakszik de azt mondja hogy nehéz megallapitani.Utalhat a viselkedesre a hiperaktivírásra vagy csak a figyelmet akarja felkelteni a viselkedesevel? ÖN mit gondol erről?
Szakértői válasz
Kedves szülő!

5 éves kor alatt nem beszélünk kifejezetten hiperaktivitásról, bár az ön által leírt tünetek igencsak megegyeznek a hiperaktivitás tüneteivel. Azt gondolom, h mindenképp érdemes lenne megnézni a gyerekét, egy pontos diagnózist felállítani és annak megfelelően kezelni ezt az állapotot, különben ez a viselkedés még durvább formákat ölt majd. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 09:44Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!

A kérdésem az volna jelenleg párkapcsolatban vagyok egy hölggyel,
akinek van egy 6 éves enyhe autista kisfia.
A kérdésem az volna: Hogyan lehet kezelni azt hogy szó szerint kiabál,sikolt,és olykor még verekszik is.
Hogyan lehetne ezeket kezelni és mik az okai?
És hogyan lehetne arra megtanítani hogy beszéljen? Mert nem szóba tiszta pelenkázni kell,ki mondja szó szerint hogy ha a pelenkában mi van. Én magam keveset tudok az állapotáról. De rendkívül értelmes gyereket ismertem fel benne. Nem értem viszont azt hogyan lehet hogy első alkalommal amint meglátott a kis gyerek azonnal elfogadott! És másnap az édesanya szeme láttára a kezem megfogta és velem együtt sétált de az anyukája kezét közeledését elutasította.De ez csak a jelenlétemben van meg így amúgy az ő kezét fogja. Sokszor ellenkezik az édesanyával de én nekem azonnal szót fogad és mindent úgy csinál ahogyan azt kérem.Miért van ez így? Még az édesanya és a családtagjai is meglepődnek azon hogyan vagyok képes a gyerekkel bánni hiszen idegen vagyok szinte... Úgy viselkedik amikor én vagyok vele mint egy teljesen egészséges normális gyerek. Válaszát előre is köszönöm tisztelettel Czinczár Tamás
Szakértői válasz
Kedves Tamás!

Az autisztikus tünetekkel bíró gyerekek viselkedése gyakran kiszámíthatatlan. Sok mindenre meg lehet őket tanítani, de idő, türelem, szeretet, kitartás, szakmai kompetencia szükséges a sikeres eredmény eléréséhez. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 08:47Még nincs értékelés
2014. 11. 25.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő ! Segítséget szeretnék kérni , 4 éves kislányom ,1 éve fogadtuk örökbe , minden rendben is volt közöttünk ,de nagyon anyás lett és eljutottunk arra a szintre , hogy apát teljesen félre tolja ,úgy értem ezt , hogy ha apa mond neki valamit az nem jó, hisztis, szófogadatlan, sírós. Eleinte úgy gondoltuk majd megszokja apát is de nem változik szinte semmi. Minden csak az jó amit anya mond vagy tesz . Ha én ott vagyok egyáltalán nem akarja elfogadni apát . Ha apa megölel engem ő elsírja magát és tolja félre , ha mondja neki gyere fürödni vagy aludni mert anya itt van de nem ér rá sír. De ha én délután dolgozom , semmi gond akkor minden oké. Apa is tehetetlennek érzi magát és kiborulni látszik. Az a helyzet alakult ki , hogy veszélyben érzem a családi békét a helyzet miatt. De más eset is volt ha oviba megyek érte úgy mutatja ki , hogy hiányoztam neki , hogy sírva jön és ölel, ilyenkor kérdem tőle kibántott ? és azt mondja hiányoztam. Elment a barátnőjével és anyukájával sétálni , mentem eléjük és akkor is sírva szaladt hozzám. Nagyon ijesztő a helyzet. Mit tehetnék, 40 évesek elmúltunk és lehet már nincs annyi türelmünk egy 4 éveshez? De most mi lesz, kétségbe vagyok esve , lehet válás lesz ? Nem tudom , tehetetlennek érzem én is magam . Köszönöm előre is válaszát.
Szakértői válasz
Tisztelt szülő!

Nem tudhatjuk h miket élhetett meg a kislány mielőtt önök örökbe fogadták, de valószínű ez a viselkedése egy félelmi válasz arra, h ön mellett biztonságba érzi magát, de ezt a biztonságot jelentő pontot bármikor kihúzhatják alóla! Azt gondolom, h mindenképp érdemes lenne eljönniük a férjével egy személyes konzultációra, ahol részletesen átbeszélhetjük ezt az állapotot és az ennek megfelelő kezelést. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 25. 08:44Még nincs értékelés
2014. 11. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Fél éve élünk itt Németországban, ahol a kislányom (4 éves) 2 hónapja jár óvodába. A nyelvet most tanulja, szeret oviba járni, van már egy kis horvát barátnője is. Otthon is járt bölcsibe, oviba, soha olyat nem vettem észre, hogy érdektelen lett volna az ott tanított dolgokkal kapcsolatban. Mindig lelkesen jött haza, mesélte, hogy mit készítettek, milyen dalt, vagy mondókát tanultak nap közben. Anyukámmal és velem is nagyon szívesen énekelt és mondókázott.
2 évesen el tudta mondani, hogy hívják (teljes névvel) hány éves, hol lakik, hogy hívják az apukáját, anyukáját.

Ebben az oviban egyáltalán nem foglalkoznak a gyerekekkel, hagyják őket tombolni, erőszakoskodni, akkor esznek, isznak, amikor ők akarnak, nem segítenek az óvónénik az öltözésben sem.

Mostanában kb. 2-3 hete vettem azt észre, hogy nem akar számolni, úgy csinál, mint aki nem tudja kimondani a szavakat (pl németül a zwei-t nem hajlandó kimondani, mert nem tudja, viszont a zwölf-öt igen), nem akarja megmondani, hogy hívják, vagy, hogy hol lakik. Délutánonként fél-egy órát foglalkozok vele, számolást gyakoroljuk, leírni a saját nevét, illetve német szavakat tanulunk, több-kevesebb sikerrel.
Jövő hónapban pedig megyünk az 1. iskola érettségi vizsgálatra. Mi lesz, ha ott sem akar majd semmire sem válaszolni?
Nem használ sem büntetés, sem könyörgés.

Összezavarodott volna? Vagy makacsság miatt nem teszi meg nekem? Rá sem ismerek a saját gyerekemre.
Otthon még annyira türelmes, kedves, önzetlen kislány volt. Elég volt ránéznem, és már abba is hagyta a rossz viselkedést. És nem azért, mert annyira szigorú lettem volna vele, hanem mindent megbeszéltünk, hogy miért nem szabad ezt vagy azt csinálni. Nemrég jött azzal, hogy nem fog semmit kapni a Télapótól, mert nem tudja, mi a jó és mi a rossz.

Lehet, hogy kicsit zavarosra sikerült fogalmaznom, mert teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom mi tévő legyek. Kérem adjon tanácsot!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mindenképpen javasolnám önöknek, h ott helyben keressenek meg egy gyermekpszichológust, mert ahogyan ön is, a kislánya is teljesen össze van zavarodva, és azt gondolom h külső segítséggel célzottabban tudják ezt az aktuális állapotot kezelni, az értékrendet helyreállítani. Minden jót önöknek.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 22. 09:26Még nincs értékelés
2014. 11. 22.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
5 és fél éves unokánkkal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Retteg a kutyáktól, pedig soha semmilyen negatív élménye nem volt azon kívül, hogy hangosak. Első gyermek a családban, két húga van, a legkisebb még csak pár hónapos, a középső 3 és fél éves, és a legtermészetesebben viselkedik minden állattal. Legutóbb hogy nálunk volt, kiderült, hogy újabban a macskáktól is fél. De nem úgy, hogy elkerüli és kész, ha velem van, fogja a kezem és a macska odadörgölődzik hozzám, a gyerek szó szerint tetőtől talpig remeg. A családban jó harmónia uralkodik, sokat és sokféleképpen foglalkoznak velük a szülők, sokfelé mennek együtt, okos, értelmes - korához képest talán túl okos is. Van-e valamilyen módszer, amivel lassan, végtelen türelemmel le tudom szoktatni erről, miképpen tudnám oldani benne ezt a rettegést? Nekem is három felnőtt gyerekem van, de soha ilyen mértékű rettegést nem tapasztaltam náluk. Tanácstalanul állok ez előtt. Köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves nagyszülő!

Ennyire szélsőséges esettel még nem igazán találkoztam, de azt gondolom, h célszerű ilyenkor sokat beszéltetni a gyereket a félelméről, illetve közösen megtalálni azt, ahogyan szembe nézhet a félelmével és leküzdheti azt!!!Erőltetni nem szabad!

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 22. 09:22Még nincs értékelés
2014. 11. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányunk 4,5 éves és az idei óvodai évkezdés óta, alvásproblémával küzdünk. A "probléma" annyi, hogy nem hajlandó az oviban aludni ebéd után. Tavaly ilyenkor még csak nagy ritkán fordult ez elő; fél évvel ezelőtt már egyre többször és mára oda jutottunk, hogy a heti 5 ovis napból jó, ha egyszer alszik, fekszik csendben, mondhatnánk, hogy csendespihenőzik, de az óvónők elmondása szerint úgy megfeszíti magát, hogy szerintük azért nem tud elaludni, ellazulni. Én ezt nála mindössze egyszer tapasztaltam itthon, amikor beteg volt és délutáni alvásra kértem. már majdnem elaludt, amikor valóban megfeszítette a kis testét, mintha csak vigyázzba kellene állnia. Erre én megkérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálta mire ő azt felelte, hogy azért, hogy ne aludjon el. No de miért? A nem alvástól nyilván délután hat óra körül már módfelett fáradt és megindul a nyűglődés, esetleges hisztik, pityergések. Itthon az esti elalvások minden gond nélkül zajlanak (noha lehet meglehetősen későn, mert 21ó köröl alszik el +/- 10perc, attól függően mennyire hosszú mesét olvastunk épp. Oviban korábban sem, de mostanában sem tapasztaltunk sem beilleszkedési problémákat, sem összeütközéseket akár a többi kisgyerekkel, akár az óvó nénikkel, bár hozzáteszem, hogy egy számunkra kedves óvó néni szept. végén sajnos elment a csoportból, sőt egy másik óvónéni (mivel igazgatónő lett) szintén kevesebbet tud velük foglalkozni. Annyi lenne csupán a háttérben, hogy csökkent az alvásigénye? Van egy 6,5 éves nagycsoportos testvére is (közös oviscsoportban), ő alszik rendesen, bár kicsi babaként is sokkal nagyobb volt az ő alvásigénye, mint a kishúgának. Vagy állhalt valami szorongás emögött a nekifeszülés mögött? Vagy egy intenzívebb fejlődési szakaszba léptünk és ez okoz most "bizonytalanságot" a kis lelkében? Itthon apa-anya-tesó közt nincs komolyabb feszültség csak a szimpla mindennapos mókuskerék. Túl nagy feneket kerítek ennek, vagy elsiklok valami felett? Válaszát köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az én kislányom sem aludt anno az oviban már 4 éves kora óta, de ezt elfogadtam, és az óvónéniket is erre kértem. Nem szabad befeszülni ezen a témán, egyszerűen csak annyi lehet a háttérben, h kevesebb az alvásigénye. A feszültséget valószínű az okozza a gyerekben, h meg akar felelni a szülőknek, pedagógusoknak egyaránt, de nem tud, és ez által feszülté válik. Ne erőltessék a délutáni alvást, és meglátják minden rendbe jön. Minden jót önöknek.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 22. 09:185 / 5 olvasói értékelés
2014. 11. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!Van egy 5 éve kisfiam,most nagycsoportos!Kb. 2 hete az óvodában állandóan sir ,nem szeret ott lenni!amikor hazaérünk az oviból akkor pedig teljesen felszabadul és jó kedve van!Többször kérdeztem már tőle ,hogy mi a probléma miért sir ,de mindig más volt rá a válasz !Egyikszer azt mondta sirva itthon ,hogy bántják a többiek az udvaron,másnap beszéltem óvónénivel és mondta ,hogy nem vették észre ,de külön odafigyelnek rá,igy is lett!De a helyzet nem javul mert amikor megkérdeztem tőle legközelebb,hogy mi a baj ,akkor pedig már azt válaszolta,hogy azért sir mert hiányzok neki!Tegnap is sirt pedig nem bántotta senki,nem egésznap sir mert azt mondta óvónéni ,hogy egyik pillanatban sir másik pillanatban pedig játszik és ez igy megy egész nap!A gyerekről annyit kell még tudni,hogy nagyon fél sokmindentől Pl.sötétség,hogy egyedül marad ,a hangos zajtól!Soha nem hagytuk egyedül,soha senki nem ilyesztgette a sötéttel és mégis fél!De amikor igy együtt vagyunk itthon akkor is mindig megkérdezi,hogy hol vagyok a lakásban ,nehogy egyedül maradjon bent,ismétlem soha nem hagytuk egyedül!!!! a szobába sem mer bemenni addig amig fel nem kapcsolom neki a villanyt,még szürt fénynél sem mer bemenni,de ez nem csak otthon van hanem bárkihez elmegyünk akkor is!Nem mer lépcsőn egyedül felmenni mert fél ,hogy leesik ,nem mer csúszdára felmászni mert fél ,hogy lelökik!Nem tudom,hogy mit csináljak mert annyira kis bizonytalan,de ez igy megy pici kora óta,ez az oviba való sirás pedig két hete!A kisfiam koraszülött volt 2 hónappal hamarabb érkezett a világra,gyönyörű gyerek szépen fejlődik és a vele egykorú gyerekekkel jár óvodába ,tehát nincs lemaradva,egyedül ennyi a probléma ,hogy a többiekhez képest gyámoltalan!Sajnos én is ilyen voltam kis koromban és még mái napig félek sokmindentől de ezt a gyereknek soha nem mutattam!Nagyon jó kis család vagyunk imádjuk a gyereket és ő is minket minden nap elmondja nekünk legalább 100x ,hogy mennyire szeret minket és mi is neki!!! Válaszát előre is köszönöm!!!Zsanett
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A félelemérzet ebben a korban teljesen természetes megnyilvánulási forma, amennyiben egészséges határok között mozog. A gyakori sírás viszont azt tükrözi h vagy a gyerek biztonságérzete sérült, vagy a szorongásai erősödtek fel olyan szintre, amivel nem képes egyedül megküzdeni. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 22. 09:10Még nincs értékelés
2014. 11. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 5 és fél éves,problémánk nekünk is az alvással van.3 éves korában volt az első lázgörcse,azóta volt még neki háromszor.Már 3 évesen is egyedül,vagyis a testvérével aludt.Csak akkor aludt velünk mikor beteg,lázas volt.Nem is volt ebből semmi probléma,de most az utóbbi egy,másfél hónapban mindig velünk akar aludni,hiába fekszem mellé az ő ágyában,megvárom míg elalszik,ahogy megmozdulok már fel is kel!Ha esetleg nem ébred meg pont akkor,éjszaka vagy hajnalban biztos átjön hozzánk..Kérdeztem hogy esetleg fél-e valamitől,de azt válaszolta hogy nem.Mikor megkérdeztem miért jön át hozzánk annyit mondott csak hogy mert hiányoztok..Egyébként jó kedvű gyerek,tele energiával.Nem tudom mi lehet a baj,ő a negyedik gyermekünk,de egyikkel sem voltak ilyen "problémák"Várom válaszát!Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján azt gondolom h egy regresszív állapot van, amely a leválási szorongást ilyen formában hozza felszínre. Mindenképp javasolnék önöknek egy személyes konzultációt. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2014. 11. 22. 09:055 / 5 olvasói értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kisfiam most kezdte az első osztályt. Szeret iskolába járni, azonban az utóbbi időben számomra ijesztő és elgondolkodtató dolgokat tesz.
Például a leckeírás..... megcsinálja suli után, majd amikor hazaérek a munkából, átnézzük, átbeszéljük. De ez nem elég neki, mert még délután, este illetve következő reggel is át kell nézni, hogy biztos készen van e az összes lecke. Hétvégén is legalább 4-5alkalommal át kell nézni, hogy nehogy fekete pontot kapjon. Retteg a fekete ponttól, attól hogy leszidja a tanító néni, hogy valamit nem jól csinál meg. Számtalanszor elmondtam neki, hogy semmi baj nincs abból ha kap egy fekete pontot, ha elfelejt valamit.... A tanító néni szerint okos, értelmes, ügyes gyerek, semmi gond nincs vele csak az, hogy órán nem jelentkezik. Visszahúzódó, bár barátkozik a gyerekekkel, javarészt ismeri őket évek óta.
Látom rajta hogy stresszel, ideges, holott valójában nincs rá oka. Sír hogy nem érti a matekot, holott 20 feladatbol, 17 jó lett neki.
Mit tudok tenni, hogy megnyugtassam? Mit mondjak neki?

Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mindenképp javasolnék önöknek egy konzultációt, ahol részletesen át tudunk beszélni egy fejlődés történetet, mert a levele alapján számomra 2 dolog is megfogalmazódik: egyrészt, h a kisfia bizonyos területeken nagyon fejlett, de érzelmileg valószínű regresszióban van, azaz nem a korának megfelelő szinten, másrészt erős teljesítmény szorongást gondolok még a háttérben, amely igen csak ki tud hatni más területekre is, és ez egy ilyen amúgy is kritikus fejlődési szakaszban sok nehézséggel járhat a fia számára. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 16:12Még nincs értékelés
2014. 10. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balog Andrea .3 fiú gyermek anyukája vagyok. A legkisebb fiam 3 és fél éves és szeptemberbe kezdte az óvodát.Soha nem volt távol tőlem .Az első héten nagyon jól ment a be szoktatás ,de később a következő héttől folyamatosan sírt.Azóta minden áldót nap sí ha be viszem és ahogy eljön az ebéd idő És békíthetetlen .Folyamatosan azt hajtogatja ,hogy nem megyek érte és ott hagyom.Az óvónők meg kérdezték tőlem ,hogy hagytam -e már valahol vagy nem mentem érte időbe .NEM !!Soha nem volt ilyen.És én se értem miért mondja folyamatosan ezt és ha megyek érte is azt mondja ,hogy ő azért sír ,mert nem mentem érte pedig már a kezembe tartom.Nem tudom mit tévő legyek ,mert nem tudom meg győzni a kisfiamat ,hogy megyek érte és hogy nem hagyom ott hisz nagyon szeretem .Kérem segítsen nekem mit tehetnék.Az óvónők is tehetetlenek .Köszönettel Katalin.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagy valószínűséggel leválási szorongás áll a sírás, félelem hátterében. Amennyiben ez az állapot sokáig fenn áll, szükség van egy kis szakmai segítségre, azaz gyermekpszichológusra. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2014. 10. 28. 16:09Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.