Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Szeretném a véleményét kérni.Két gyermekem van a nagyobb 13 éves a pici 5, mindkettő fiú.problémám a kicsivel van,1éves koráig szinte minden ételt elfogadott,majd egyik napról a másikra ez megváltozott.Nem eszik főtt ételt,szendvicset...csak bizonyos ételeket fogad el és abban sem hajlandó változtatni,pl:2 féle kekszet eszik meg,másik szóba sem jöhet,gyümölcsöket,zöldséget szereti,de itt is válogat a kakaót a joghurt italokat szereti,sok magvat eszik.nagy szó ha a megszokott étel helyett pl:eper helyett egy számára ismeretlen gyümölcsöt kóstol.
Kivizsgáláson nem találtak szervi rendellenességet,vérkép rendben volt.testfelépítése normális nem sovány.minden szakember azt mondta,hogy várjuk meg amíg Ő szeretne mást is enni,ne erőltessük.hozzáteszem sosem tettük és szerintem nála csak rontaná a helyzetet,elég makacs természet.inni vizet és néha gyógyteát szokott.a nagyfiammal nem volt probléma.magán óvodába jár így ott megoldható ez a probléma.kérem segítsen mit tehetnék?esetleg nem állhat a háttérben más probléma?(enyhe autizmus...)
Segítségét előre is köszönöm!
Kriszti
Szakértői válasz
Kedves Viktória!

Szociális, társadalmi és a családban fel nem dolgozott szorongások állnak a legtöbb esetben az evészavarok mögött. Mind olyan érzelmi traumák fel nem dolgozott sokasága, amelyek nap mint nap befolyásolják a cselekedeteinket. Nem annyira a megélt traumák, mint inkább azok fel nem dolgozása mozgat bennünket. El kell jutni ezen pontok felismeréséhez, majd nagyon kemény munkával dolgozni rajtuk. A kényszeres cselekedetek egy fajta halmozottságra utalnak.
Ha gondolja keressen meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 17:07Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Kisfiam 3,5 éves, szeptember óta jár óvodába kiscsoportba. Az óvodába az édesapja szoktatta be, ő viszi reggelente, és hozza el délután, mert nekem tavaly májusban vissza kellett mennem dolgozni. 2,5 éves koráig én voltam itthon a kisfiammal, az ovikezdésig pedig a férjem. Az óvodába fokozatosan lett beszoktatva, de sajnos még mindig úgy látjuk, hogy nem érzi jól magát az oviban, nem barátkozik senkivel, legtöbbször egyedül játszik. Még a mai napig előfordul, hogy sír reggel, ha az édesapja otthagyja.
Az ovi miatti szorongás már reggel elindul, ébredés után 5-10 percen belül elkezdődik a sírás, igazából mindig van valami, ami miatt elkezd sírni, de a legjobban amiatt aggódunk, hogy ilyenkor elküldi az édesapját a közeléből, csak velem szeretne lenni. Munkába és oviba mindig együtt indulunk el, ennek ellenére sokszor amiatt sír, hogy várjam meg, ne menjek el nélküle dolgozni. Az ovit abszolút kötelességtudatból csinálja, hogy megfeleljen nekünk és saját magának, de egyáltalán nem érzi ott jól magát. Pedig az óvónők szeretik őt, nagyon kedvesen és türelmesen bánnak vele, és a többiek is keresik a társaságát, de a kisfiam teljesen elzárkózik előlük.
A másik problémánk az esti elalvással van. Kisfiam mindig is rossz alvó volt, ami sajnos mostanra állandósult, azaz este akármennyire fáradt, minimum 1,5-2 óra kell ahhoz, hogy végre elaludjon. Este 8 körül már mindig ágyban van, általában én olvasok neki mesét, de nagyon sokszor este 10 körül alszik csak el. Reggel legkésőbb 7-kor ébred, és emiatt állandóan fáradt, nyűgös a gyermek. A délutáni elalvással nincs gond, az oviban is alszik minden nap, de este egyszerűen nem tud elaludni. Próbáltuk úgy is, hogy vagy én, vagy a férjem vele volt, amíg elalszik, de akkor is ugyanilyen sokáig tartott az elalvás. Most, kb. 3 hete egyedül alszik el, de nagyon nem akar egyedül elaludni, kéri, hogy üljek az ágya mellett, amíg ő elalszik. Régebben soha nem volt gond az egyedül elalvással, bár akkor is ugyanilyen sokáig tartott.
Szeretnénk neki segíteni mind az oviba való beilleszkedésben, mind az esti elalvásban, mert ez neki sem jó, hogy keveset alszik, és emiatt sokkal fáradtabb, érzékenyebb, hisztisebb, mint a normál napokon.
Amúgy okos, érdeklődő kisfiú, sem a beszédben, sem a mozgásban, sem a szobatisztaságban nem volt visszaesés. Kistestvére nincs, bölcsibe nem járt.

Kérem, adjon tanácsot, hogy hogyan tudnánk segíteni a kisfiamnak, hogy könnyebben menjenek a mindennapok.


Köszönettel:


Egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A levele alapján én leválási szorongásra gondolok, nagy valószínűséggel ez állhat a kisfia viselkedésének a hátterében, de a pontos diagnózishoz és állapot kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció.

Az éjszakai nem alvást illetően, 6 éves kor alatt nem annyira gond a szülőkkel egy légtérben való alvás, a gyerek egészséges érzelmi fejlődését, biztonságérzetét ez csak növeli. A szülők kényelméről szól a legtöbb esetben a gyerek külön szobában való altatása. Szabályokat természetesen állíthatnak fel ezzel kapcsolatban is, de akkor azt következetesen tartsák be, különben csak jól összezavarodik a gyermek.
Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 17:04Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 10 éves, 4. osztályos. Az 1. osztályt egy vidéki város két tannyelvű általános iskolájában kezdte, kitűnő eredménnyel .Válás után, mivel egyedül nevelem őt és nővérét, egy jobban fizető állás miatt a főváros jó nevű kerületébe költöztünk, ahol 2. osztálytól kapcsolódott be a jelenlegi osztályába. Beilleszkedésben segítséget nem kapott, a második héten behívott a tanító néni, hogy a gyerek nehezen kezelhető. Már akkor úgy éreztem, "megbélyegezték". Folyamatosak voltak a beírások, intők, bár az érdemjegyei nagyon jók voltak, 4-es és 5-ös lett minden tantárgyból! Elkeseredésemben a családsegítő szolgálatnál kötöttünk ki, ahol nem találtak viselkedési zavart,de lelki okokat igen, a válás, az költözés, és első sorban az apa hiánya miatt (külföldre költözött, évente kb. 2x2 hónapot látják), illetve INPP kezelést javasoltak a figyelem és mozgáskoordinációs zavarai miatt.
Bár a szakvéleményről másolatot kapott az iskola is, de a tanító néniktől segítsége nem kapunk, nincs türelem, megértés, csak szidás, beírás, osztályfőnöki figyelmeztetés,megrovó. Pedig tisztelettudó,intelligens,barátságos,kedves, nagyon okos kisfiú, kiváló focista és sportoló. Sosem bántotta meg társait, nem beszél csúnyán,illemtudó és kimagasló a közösségi munkában. De tanárai állandóan behívnak, üzennek, hogy szétszórt, izeg-mozog, fegyelmezhetetlen, zavarja az órai munkát, betegséget szimulál? (hányinger, hasfájás),hiányos a felszerelése,sőt gyakran hazudik!
Odáig jutottunk, hogy már a kirándulásra sem viszi magával a tanító néni és a jegyei is romlottak.
A fiam azt mondja, úgy szeretne jó lenni, de nem tud! A szívem szakad meg érte!
Mikor a gyermekem egy beírást követően megemlítette, hogy utál oda járni és másik iskolába akar menni, azt a választ kapta, hogy "alig várom, egy gonddal kevesebb!"
Esetleg egy iskola váltás megoldaná a gondjainkat?

Köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban a gyerekek már rendesen próbára teszik a szülők/tanárok tűrőképességét, próbálgatják a határokat, és mivel ebben a korban a gyerekek viselkedése nagy mértékben előrejelzi a kamaszkorban ill. serdülőkorban várható viselkedésformát, itt az ideje h jól meghatározott határokat, kereteket szabjunk meg nekik. A fel nem dolgozott érzelmi tényezőket figyelembe véve, azt gondolom, h a viselkedése egy figyelemfelkeltő faktor, amely azt jelzi, h gond van, segítsetek. Nagyon jól fel kell ezt építeni, ezért érdemes lenne eljönnie önnek egy pszichológiai konzultációra, ahol részletesen el tudom mondani a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:515 / 5 olvasói értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam, Balázs 5 és fél éves, egy kedves, figyelmes, de érzékeny kisgyermek. 5 éves korában került óvodába, nem voltak túl nagy nehézségeink sem a beszoktatásnál, sem pedig az elmúlt fél év során. Az óvónénik elmondása alapján nagyon segítőkész (sokszor Ő a napos is), jól viselkedik. Amiért a segítségét, véleményét szeretném kérni az az, hogy egy pár hónapja otthon ezeknek a tulajdonságoknak teljesen az ellentéte. Amit megfigyeltünk, hogy mintha nem hallaná amire kérjük (egyszer régebben már voltunk hallásvizsgálaton is, mert sokszor van fülkürt hurutja és ellenőrizni szerették volna a hallását. Ott nem találtak hallásproblémát). Nem akar mosakodni, öltözködni, enni is nehézkesen eszik. Ha a mamát szeretnénk meglátogatni, vagy esetleg játszótérre mennénk, akkor sem hajlandó elkészülni. Inkább játszik, vagy ugrándozik, könyveket nézeget , de nem készülődik, sőt "rossz néven veszi", ha már többször kérlelem (csak hangosabb szóra kezd el készülődni, utána pedig veszekszik, néha sajnos sír is). Ha oviba megyünk, akkor is ugyanez a helyzet!
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Anikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban a gyerekek már rendesen próbára teszik a szülők tűrőképességét, próbálgatják a határokat, és mivel ebben a korban a gyerekek viselkedése nagy mértékben előrejelzi a kamaszkorban ill. serdülőkorban várható viselkedésformát, itt az ideje h jól meghatározott határokat, kereteket szabjunk meg nekik. Nagyon jól fel kell ezt építeni, ezért érdemes lenne eljönnie önnek egy pszichológiai konzultációra, ahol részletesen el tudom mondani a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:46Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! 7 éves és egy 15 hónapos kislány anyukája vagyok, a nagyobbik lányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől. Idén első osztályos és a hisztik kb hetetente mindig előjönnek nála, ami számomora nagyon érdekes, hogy legtöbbször a semmin húzza fel magát, és mindig azt mondja nekem, hogy nyugtassam és öleljem meg, amikor odamegyek hozzá, beszélgetni próbálok vele, megölelni akkor rendszerint eltol magától hagyjam őt békén, amint ki akarok jönni a szobából, vagy arrébb megyek tőle elkezd ordítani, csapkod, kiabál sokszor üti a lábát, hogy menjek vissza és nyugtassam meg. Ha visszamegyek az is baj, mert megint elküld, ha nem akkor üvölt. Sokszor eltart egy félóráig is míg megnyugszik. Próbálom elterelni a figyelmét, itatnék vele egy pohár vizet, vagy kivinném a levegőre - ez van hogy segít, de van hogy nem enged semmit. Néha viszont annyira összegyűlik bennem a feszültség, vagy fáradtabb is vagyok, hogy kiabálok vele, ami megint csak egyikünknek sem használ. Régebben is voltak nála ilyen hisztik, igazából mindig akkor mikor kettőség alakul ki benne: akarja is meg nem is, mintha félne megcsinálni valamit, de közben nagyon szeretné - ilyenkor is előjön a kiabálás, csapkodás. Egyébként az iskolában nincs semmi gond vele, nagyon kitartó, szorgalmas, barátságos, csak itthon tör ki rajta. Sokszor mondja azt is a hisztik után, hogy ő unatkozik, ő nem tud mit csinálni - hiába adok neki ötleteket, csak nehezen oldódik fel. Valamit elrontottunk a nevelésében, vagy nagyon fáradt az iskola után, esetleg idegrendszeri eredetű probléma húzódik meg a háttérben? Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban a gyerekek már rendesen próbára teszik a szülők tűrőképességét, próbálgatják a határokat, és mivel ebben a korban a gyerekek viselkedése nagy mértékben előrejelzi a kamaszkorban ill. serdülőkorban várható viselkedésformát, itt az ideje h jól meghatározott határokat, kereteket szabjunk meg nekik. Nagyon jól fel kell ezt építeni, ezért érdemes lenne eljönnie önnek egy pszichológiai konzultációra, ahol részletesen el tudom mondani a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:415 / 5 olvasói értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Mint kétségbe esett anyuka fordulok Önhöz tanácsért. Van egy kislányom, aki 3 éves lesz júliusban. Körülbelül két hónappal ezelőtt komoly problémák kezdődtek a lányomnál. Nincs szorulása, mégis visszatartja a kakit. Elbújik, leül a szönyegre és azon görcsöl, hogy visszatartsa a kakilást. Próbálom lassan szokatni a bilire és a wcre, ami a pisilésnél remekül működik, viszont kakilni nem hajlandó sem a pelenkába sem máshová. Mondja, hogy fáj a hasa, de mégsem kakil. Már kapott természetes székletlazítót is, de semmi. Ha netán mégis sikerül valahogy megkakiltatni, szinte hisztis rohamot kap, és a kaki kinyomásávan egyidőben elkezd öklendezni és azonnal hányni. Minden egyes alkalommal. De ez a hányásos reakció jelentkezik akkor is, ha bemegyünk egy épületbe,ahonnan azonnal "menekülni" akar, és akkor is ha ideges vagy egyéb más negatív, stresszes hatás éri. Kicsit hiperaktív, testvére nincs, óvodába még nem jár, folyadékot többet is iszik mint kellene(szerintem), és a táplálkozás sem mondhato rendszeresnek sajnos, hiába figyelek rá. Teljesen tehetetlen vagyok és kétségbe vagyok esve, hogy mit ronthattam el és fogalmam sincs hogyan tudnék neki segíteni. Nagyon aggódom! Kérem szépen segítsen! Köszönettel: Lizie
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A székletvisszatartás hátterében érzelmi elfojtások sokasága áll. Nem engedi el a kakit, azaz nem engedi el az ő percepciójából megélt szorongásokat. Szorongás=szorulás. Nagyon sok gyerek küzd ezzel a problémával és azt gondolom h ezt nem tudja egyetlen gyermek sem kinőni, legfentebb a szorongás más megnyilvánulási területeket ölt majd. Mindenképp pszichológiai segítség szükséges. Ha gondolja, keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:33Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Véleményét, segítségét szeretném kérni. Most 3 éves lányomnál 2014 nyarán kezdtük a szobatisztaságot, mert örömmel és ügyesen kezdte magától használni a wc-t. Néha pár csepp a mai napog becsurrant, de ezt még a korára való tekintettel nem is vettük problémának, sosem szidtuk érte, max mondtuk, hogy probáljon picit előbb szólni. De összeségében ügyes volt, mondig jelezte, ha menne. Pár hete azonban jóval nagyobb baelesetek, becsorgások, sőt, teljes bepisilések vannak, amiket ráadásul nem is jelez. Ha pedig megkérdezzük, annyi a válasza, hogy nem szólt, hogy pisilni kell. Családi környezetben nincs változás, ovival pár hete kezdték az úszást, arra gyanakszunk ez váltotta ki nála pszihésen. A kérdés, hogyan tudnánk átsegíteni ezen? Nem gondolnám, hogy ki kellene vonni az úszásból, mivel alapvetően úgy tűnik, hogy szívesen megy, de való igaz, hogy ha velünk is volt eddig medencében, vízben volt benne félélem, de kiváncsiság is. Mivel még nincs annyira jó idő, félek, hogy megfázik, ha az udvaron nem veszik észre időben, így inkább kértem, hogy pelusba vigyék ki. Alváshoz még délután is használjuk, így nem idegen neki, de nehezen veszi fel, mert tudja, hogy nem kéne már neki. Azzal vagyunk bajban, hogy eröltessük, eröltethetjük-e a pelust, illetve hogy próbáljuk a szorongást oldani? Jó-e, ha közösen gyakran megyünk uszodába, élményfürdőbe? Köszönöm, Enikő
Szakértői válasz
Kedves anyuka!


- Háttérben állhat vesefejlődési rendellenesség, húgyúti fertőzés, pszichés szorongás, regresszió.
Pszichológiai módszerek a probléma kezelésében: önbizalom fokozása, a gyermek pozitív hozzáállásának erősítése.

Tanácsok:
-Fontos, hogy a gyermek is készen álljon a szobatisztaságra
-Türelemmel, szeretettel kezeljük ezt a problémát, soha ne büntessük a gyermeket a bepisilés miatt.
-Ugyanakkor például nagyobb gyermek esetében meg lehet kérni, hogy segítsen az ágyneműcserében(amennyiben éjszaka is előfordul), hogy a felelősségérzetét kiépítsük.
Győződjünk meg arról, hogy nem húzódik valamilyen félelem a háttérben.

Mindenképp javasolnék egy személyes konzultációt,ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:32Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő! Kisfiam 3 éves.Nagyon ügyes önálló öltözködés,wc,kézmosás stb...A probléma melyben tanácsot kérnék a következő:Nem akar egyedül étkezni.Nem válogatós nagyjából mindent megeszik csak tegyem a szájába.Igaz elismerem hibámat ezt én rontottam el mikor kisebb volt s volt egy rosszul evő periodusa csak hogy egyen lefoglaltam tv,játék és etettem.Ez ügye kényelmessé vált számára s most nagyon nehezen érem el hogy velünk egyedül étkezzen.Az oviba is ez a gond nem eszik semmit.Inni iszik csak az evéssel küzdünk.Próbáltam hogy mondtam ha nem eszel egyedül akkor éhes maradsz,nem segítettem neki de inkább nem evett.Ha a szájába tettem a falatot úgy evett.Tudom ez rossz szokás az én hibámból de nem tudom hogy javíthatnám ki.Most kezdtük az ovit,s reggel eszik mikor megetettem meg délután ha hazajön.Még a leveseket egyedül elkanalazza meg ha kedve van azt vettem észre de zömében csak akkor eszik ha segítek neki.Kedves Doktornő mit tanácsol hogy javíthatnék ezen a rossz beidegződésen.Tisztelettel:egy 3 kisfiú anyukája
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Az étkezés problémájának a hátterében én leválási szorongást, érzelmi regressziót vélek felfedezni a leírtak alapján, amit mindenképpen kezelni kell, elsőként egy szülői konzultációt javasolok önöknek, ahol részletesen át tudunk beszélni egy fejlődés történetet és annak megfelelően kezelni a kialakult állapotot. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:25Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
6 éves kislányommal rokongyerekek (hasonló korú kislányok) szexuális játékot játszottak, majd lelkére kötötték, hogy ez titok. Kislányom elmondta, hogy titkosat játszottak, majd megbeszéltük, hogy nekünk elmondhat bármit, nem szidjuk le. Elmesélte, hogy csókolóztak, puszilták egymás cicijét, nunóját. Én leginkább csak kérdezgettem, érdeklődtem, csak annyit mondtam el, hogy ne engedje, hogy más a nunójához nyúljon. A kislányokkal azóta nem találkoztunk, viszont van egy ovistársa, akivel gyakran játszik együtt ovi után, ilyenkor bezárkóznak, a kistesókat elüldözik, orvosost játszanak és közlik, hogy titkos.
Kisebb korában megbeszéltük, amikor nunózott, hogy nem baj, de csak fürdés után, nehogy megbetegedjen, meg hogy ezt mások előtt nem illik, nem tiltottuk.
Amikor összekerülnek a kis barátnővel, akkor ha tehetik ezt a "titkos orvososdit" játszák. Valahogy nem vagyok kibékülve vele, nem tudom hogy kezeljem.
Előre is köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érdemes lenne eljönnie egy szülőkonzultációra, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt a kialakult állapotot, hiszen annyi kérdés ill. alternatív megoldási lehetőség van egy ilyen állapot körül, h leírni képtelenség lenne. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:213 / 5 olvasói értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Kisfiam 3 éves és nem akar egyedül étkezni.Tanácsot kérnék hogy szoktassam le arról hogy én etessem.Én rontottam el tudom mikor volt egy rossz evő időszaka csak hogy egyen engedtem az asztalnál játszani,tv-t nézni én pedig etettem.Most próbálom erről leszoktatni a leveseket még kikanalazza de a másodikhoz már hozzá se fog ha nem etettem inkább nem eszik.Most került oviba ott is probléma nem eszik semmit csak a reggeli van benne amit itthon megetetek vele,s délután eszik ha hazajön de addigra olyan éhes de akkor se enne egyedül.Segítséget kérnék,tanácsot a doktornőtől.Előre is köszönöm egy anyuka.
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Az étkezés problémájának a hátterében én leválási szorongást, érzelmi regressziót vélek felfedezni a leírtak alapján, amit mindenképpen kezelni kell, elsőként egy szülői konzultációt javasolok önöknek, ahol részletesen át tudunk beszélni egy fejlődés történetet és annak megfelelően kezelni a kialakult állapotot. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:175 / 5 olvasói értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves,Andrea!Van egy17 éves lányom,aki mondhatni egy elit gimnáziumba jár.Már a második évben szorongásos tünetei jelentkeztek,sajnos.Van olyan,hogy ki kell állnia az ablakba (órán),vagy olyan is volt,hogy ki kellett mennie az udvarra,annyira rosszul érezte magát.Előfordult,hogy az iskolába se tudott bemenni.A tünetek alapján megállapítottam,hogy pánikszerű rosszullétei vannak(emelkedett pulzus,hányinger,izzadás,szédülés),sajnos én pánikbeteg vagyok,azért tudom ilyen jól.Gyermekem 4-es tanuló,de sajnos ez itt nem jó,az osztály fele kitűnő.Ezt több tanár is kihangsúlyozza,ami nagyon sértő és megalázó.Általános iskolában mindig a legjobbak közt volt,egy talpraesett,magabiztos lány volt.Az önérzete,maga becsülése kezd átalakulni.Gondolkoztunk iskolaváltásban,de még nem mertünk belevágni.Van még két éve hátra(5 éves a suli),nem mindegy,hogyan telik el,és nem akarom,hogy tönkremenjen idegileg.Ön mit tanácsolna nekünk?Nagyon számítok a véleményére!Pszichológushoz nem akar menni.Előre is köszönöm a válaszát!
Szakértői válasz
Kedves szülő!

A leírtak alapján én is pánikbetegségre gyanakszom, de természetesen egy diagnózishoz és az annak megfelelő kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Első körben célszerű lenne önnek eljönnie egy szülői konzultációra, ahol részletesen át tudjuk beszélni a hátteret, ezt az állapotot, és azt is h hogyan tovább az iskolaváltást illetően. Ha gondolja keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:13Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktornő!
Kislányom 3,5 éves, még bölcsis. Szeptemberben szeretnénk, ha óvodába menne. A gondozónők gyermekpszichológushoz küldtek minket, ahova be is jelentkeztünk, 3 hétre kaptunk időpontot. De sajnos most még 3 héttel eltolták az időpontot, így türelmetlenek lettünk kissé, és szeretnénk egy véleményt, mielőtt sorra kerülünk.
A kislányomról kapott jellemzésből idéznék:

"Blanka 2013 szeptemberében került a csoportba. Az adaptációja nagyon nehéz volt, nehezen és sok idő után békélt meg a bölcsődei élettel. Hetekig sírt, és körbe-körbe járkált a csoportszobában. A felnőttek, és csoporttársai közeledését nem fogadta el. A bölcsődében eltöltött hónapok során nagyon sokat fejlődött minden téren. Elkezdett beszélni, sokat mosolyog. A felnőttekhez (de csak a gondozónőihez) ragaszkodik, nyitott. Játéka is kezd a korához fejlődni, sokáig, elmélyülten játszik. Konfliktusba a társaival szokott kerülni, mert Blanka nem tűri el, ha játék közben valamelyik társa a közelében van. Ilyenkor dühös, hangos sikítással tudatja a gyerekekkel, hogy menjenek el tőle. Hosszú ideig Blankát mi sem érinthettük meg, ezt a társainak ma sem engedi. Ilyenkor dühösen csapkod a kezével, vagy csendben elhúzódik. Vannak esetek, mikor Blanka saját maga kapcsolódik be a játékba, ilyenkor tűri az érintést (szituációs játékoknál).
Több esetben ok nélkül sír, ő maga sem tudja megmondani, hogy mi váltotta ki a sírást. Ebben az esetben gyakran önmagából kikelve dühöng. Arckifejezése megváltozik és sokszor a körmét vagy a kezét rágja. Teste megfeszül és remeg. A vigasztalásra sem reagál, önmaga kéredzkedik ki arcot mosni, ez nyugtatja meg.

Tűkön ülve várjuk válaszát, és előre is köszönjük.

Két aggódó szülő!
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Megértem az aggodalmukat, de egy óvodai vélemény alapján nem lehet diagnózist felállítani, mindenképpen személyes konzultáció szükséges. A leírtak alapján, igen összetettnek tűnik a probléma, ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:09Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Szakértő! Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy a kisfiam most szeptemberben lett első osztályos. Eddig az ovodában sem volt vele semmi baj,itthon is vidám energikus gyerek volt.
Az iskolában nem volt eddig probléma ,viszont valami megváltozott. 2 hete az oszályfőnőke arra panaszkodott,hogy minden apróságon elsirja magát.Értem ezt az alatt ,hogy nem találta meg a füzetét vagy lemaradt az órán.Volt olyan hogy fel kellett hivnia a tanárnőnek,hogy hogy váltunk el reggel a gyerekkel egymástól mert azért sir,hogy lesz e gyógytestnevelés óra vagy nem és én tudok e róla,pedig aznap reggel megbeszéltük mikorra megyek érte. Itthon leültem vele,nagy nehezen elárulta,hogy attól fél,hogy rossz tanuló lesz és elsirta magát.Az iskolában egyáltalán nincs rá panasz,az egyik legjobb tanuló az osztályban ,a magatartásával sincs probléma.Azóta minden reggel leellenőrizzük,hogy minden benne van e a táskában vagy mit hol talál.
A tanárnő elültette mellőle a padtársát,mert az a kisgyerek meg sose figyel az órára ,rosszalkodik.Miután multhéten egyedül ült semmi probléma nem volt,sőt azt mondta nagyon jól érezte magát.
Ma reggel ahogy bementünk az iskolába már könnyes volt a szeme és csak annyit mondott ,hogy aggódik.Hogy miért azt nem mondta meg.Próbáltam bátoritani kevés sikerrel,és amikor hazafelé jöttem,kint voltak az udvaron és láttam,hogy csak egyedül kóborol az udvaron,épp odament hozzá a tanitó néni.
Egyedüli gyerek,sajnos a környezetünkben korabeli sosem volt igy nem ugy nött fel,mint akinek 1 vagy több testvére van,ugy érzem mintha nem tudna kapcsolatot teremteni a többi gyerekkel.Most van úton a kistestvére,talán ez a probléma?Kérem segitsen mert tanácstalan vagyok.Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Azt gondolom h a szocializációs szorongáson túl, más olyan élmények is érhették a gyerekét, amelyeket nem tud feldolgozni, és ez által az önértékelése egyre mélyebb szintre kerül, amelyet természetesen a kistesó érkezése is bezavarhat. Összetett a háttér, azt gondolom, h mindenképp érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust.Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:06Még nincs értékelés
2015. 04. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 9 éves és nagyon szorong, ami odáig vezetett, hogy folyamatosan megy neki a hasa és nagyon zavarja őt. Elkezdték emiatt már az iskolatársai is csúfolni. Ebben szeretném a segítségét kérni!Előre is köszönettel!
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Mivel már a szorongásokat szomatikus tünetek is kísérik, célszerű minél előbb gyermekpszichológushoz fordulniuk. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 04. 28. 16:015 / 5 olvasói értékelés
2015. 03. 22.⧉
Olvasói kérdés
Az szeretném kérdezni, hogy unokám 3 és fél éves, pisiben teljesen szobatiszta éjjel-nappal már 1 éve, de kakálni csak a pelenkába kakál, milyen probléma állhat ennek a hátterében és kell e vinni valahova a gyereket e miatt?
Szakértői válasz
Kedves nagyszülő!

Azt gondolom, h első körben a szülőkkel kellene leülni egy konzultáció erejéig, mert ebben a korban ez már nem egy természetes jelenség. Egy feltáró jellegű beszélgetést követően, meg tudom majd állapítani, h szükséges a gyereknek pszichológiai támogatás, avagy sem. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 22. 07:215 / 5 olvasói értékelés
2015. 03. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Fiam 11 éves, év elején új iskolát kezdett. Jó képességű gyerek, de nem hajlandó a tanórákon jegyzetelni, a füzetébe írni. Mit tehetnék, hogy ez megváltozzon? Tudom, hogy nem igazán sikerült beilleszkednie a már kialakult klikkekbe, de azzal, hogy órán nem dolgozik, a házifeladatait nem mindig készíti el csak a saját jegyeit rontja le és nem lesz nagyobb elismertsége az osztályban. Látszólag, a figyelmeztetések és az órai munka miatti kis egyesek sem érdeklik. Kérem adjon tanácsot, mit tegyek, hogy hajlandó legyen órán dolgozni és főképp a füzetébe írni.
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel ez az állapot már hónap óta tart, azt gondolom h a kisfia viselkedése jelzés értékű arra vonatkozóan, h valami nincs vele rendben érzelmileg. A viselkedésének az oka, személyes konzultációk során kideríthető és akkor annak megfelelően kezelhető ez az állapot. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 16. 19:22Még nincs értékelés
2015. 03. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
5 és fél éves a kisfiam. Mostanában azt vettem észre rajta, hogy ha megfenyítem, kiabálok vele elkezd sírni és közben remeg. Testileg soha nem bántottam ha rosszaságot csinált vagy nem fogadott szót inkább beküldtem a szobájába és mondtam neki ha lenyugszol majd kijöhetsz. Persze néha engem is kiakaszt és kiabálok vele de soha nem bántottam testileg és most a síráshoz társult ez a remegés ami nem tudom mitől van. Erre lennék kíváncsi. Köszönöm a válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A remegést a gyerekeknél ebben a korban, erős érzelmi ingerre adott válasz válthatja ki, a félelemérzet ebben a korban sokkal fokozottabb formában jelentkezik. Átmeneti ez az időszak, de ha hosszabb időn keresztül fenn áll, és más tünet is társul hozzá, mindenképp érdemes gyermekpszichológiai segítséget igényelniük.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 16. 19:16Még nincs értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves DR.Nő!

Párkapcsolatban élek de, nem élünk még együtt. Van egy 3 éves korú kisfiam. A párommal születése óta együtt vagyunk (nem ő a vér szerinti apa) de szereti nyit felé folyamatosan. Ezt a fiam semmiben nézni, nem közeledik, sőt ha olyan a kedve át is néz rajta. De apának szólítja és igényli , hogy menjünk hozzá aludjunk ott napközben beszél róla, emlegeti lelkesen. De ha jelen van akkor minimálisra csökken az érdeklődése az apa iránt.
Szeretnénk összeköltözni, együtt élni.
Mit tudok tenni, hogy előre segítsem a kapcsolatukat?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom mindenképp érdemes lenne találkoznunk egy konzultáció erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a kisfia ezen viselkedéseit és megoldást találni arra, h kimozdítsuk őt ebből az állapotból. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:



Balogh Andrea2015. 03. 08. 09:18Még nincs értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Van egy hét éves, első osztályos kislányom. A tanév elején is voltak ilyen gondok, hogy reggelente sírva hagytam ott az iskolába. Ez kb. egy hónap után megszűnt, de múlt szerdán újra elkezdődött. Látszik rajta, hogy nem akar sírni, tegnap sikerült neki annyira megállni, hogy épp csak könnyezett egy kicsit, amiről nem vettem tudomást. De ma már megint sírt, és ilyenkor be sem akar menni. Nem kísérem be, mert év elején is ez vált be, hogy a kapunál elbúcsúzunk, mert ha bementem csak még rosszabb volt a helyzet.
A tanító néni szerint mire elkezdődik az óra már nincs gond, otthon sokat mesél a suliról. Viszont ha kérdezem, hogy miért sír, vagy valami bagatell dolgot talál ki, vagy azt mondja, hogy hiányzom neki. Sajnos csak én tudom vinni iskolába, mert a férjem olyan munkarendben dolgozik, hogy nagyon ritkán tudná vinni.
Az iskola nekem túl szigorúnak tűnik, nagyon sok a szabály, és szerintem nagyobb a követelmény, mint más iskolákba, de ezt csak hallomásból tudom, tapasztalatom nincs. Ami nekem rossz, hogy mindig csak azt hallom, hogy mi az ami nem megy, mi az ami nem jó. Rendetlen a gyerek, nem figyel, nem megy a matek, nem megy az írás, nem megy az olvasás. Nem tudom, hogy ezt mennyire éreztetik vele, annyit tudok, hogy a kislányom olyan ember, akinek kell a motiváció, a pozitív megerősítés, a dícséret. De szerintem itt nem sokat kap.
Viszont sokszor beszéltem a tanítónénivel és szerinte nincs gond.
Kérdésem az lenne, hogy mi lehet a gond. Lehet, hogy csak nekem csinálja a "műsort"? Vagy gondolkodni kellene másik iskolában?
Előre is köszönöm
Baloghné Csöndör Adrienn
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagy valószínűséggel teljesítmény szorongás állhat a kislánya viselkedésének a hátterében, és ezt az iskolai rendszer tökéletesen meg is erősíti benne. Azt gondolom mindenképp érdemes lenne találkoznunk egy konzultáció erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 09:12Még nincs értékelés
2015. 03. 08.⧉
Olvasói kérdés
Kislányom 1 hónap múlva lesz 4 éves és még nem jár óviba,mert szeptemberbe elkezdtünk,de kivettem ,mert nem csinált semmit az óviban csak ácsorgott és esténként 1óra sírás volt alvás elött és sorolta a sérelmeit.Nagyon visszahúzódó gyermek,de mára már sokat bátorodott.Kevesetvan gyermekek között heti kb.3 órát és heti k.3 órát van csak tőlem távol.Azt mondták a nevelési tanácsadóba,hogy érzelmileg még nem volt érett az elváláshoz,de 4 évesen van egy változás a gyerekeknél és akkor már vihetem.Másik óviba irattam be,mert itt "kiabálos volt az egyik óvonéni".Az új óviba bizom az óvonénikbe.Kérdésem,hogy mikor vigyem óviba most a tavasszal,v csak szeptemberbe?Félek ha szeptemberbe viszem már nagyobb lesz és talán még nehezebben illeszkedik be?Nem ártok neki ha 4és fél évesen viszem csak óviba és addig szinte csak velem van?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ahhoz, h ezekre a kérdésekre valóban szakszerű választ tudjak önnek adni, ismernem kellene a kislányát és látnom azt, h valóban megtörtént-e a leválás avagy sem. Amennyiben még nem, akkor érdemes ősszel kezdeni az ovit. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 03. 08. 09:075 / 5 olvasói értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.