Kedves Doktornő!
Van egy hét éves, első osztályos kislányom. A tanév elején is voltak ilyen gondok, hogy reggelente sírva hagytam ott az iskolába. Ez kb. egy hónap után megszűnt, de múlt szerdán újra elkezdődött. Látszik rajta, hogy nem akar sírni, tegnap sikerült neki annyira megállni, hogy épp csak könnyezett egy kicsit, amiről nem vettem tudomást. De ma már megint sírt, és ilyenkor be sem akar menni. Nem kísérem be, mert év elején is ez vált be, hogy a kapunál elbúcsúzunk, mert ha bementem csak még rosszabb volt a helyzet.
A tanító néni szerint mire elkezdődik az óra már nincs gond, otthon sokat mesél a suliról. Viszont ha kérdezem, hogy miért sír, vagy valami bagatell dolgot talál ki, vagy azt mondja, hogy hiányzom neki. Sajnos csak én tudom vinni iskolába, mert a férjem olyan munkarendben dolgozik, hogy nagyon ritkán tudná vinni.
Az iskola nekem túl szigorúnak tűnik, nagyon sok a szabály, és szerintem nagyobb a követelmény, mint más iskolákba, de ezt csak hallomásból tudom, tapasztalatom nincs. Ami nekem rossz, hogy mindig csak azt hallom, hogy mi az ami nem megy, mi az ami nem jó. Rendetlen a gyerek, nem figyel, nem megy a matek, nem megy az írás, nem megy az olvasás. Nem tudom, hogy ezt mennyire éreztetik vele, annyit tudok, hogy a kislányom olyan ember, akinek kell a motiváció, a pozitív megerősítés, a dícséret. De szerintem itt nem sokat kap.
Viszont sokszor beszéltem a tanítónénivel és szerinte nincs gond.
Kérdésem az lenne, hogy mi lehet a gond. Lehet, hogy csak nekem csinálja a "műsort"? Vagy gondolkodni kellene másik iskolában?
Előre is köszönöm
Baloghné Csöndör Adrienn