Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy hat éves fiam aki nagyon negatív amikor idegenekkel találkozik. Ahogy feloldódik onnantól kezdve nyitottá válik, amúgy nagyon kommunikatív, a csoporttársaival jól kijön, nagyon sok barátja van, vezető típus.
Konfliktus esetén ugyan (ha őt sérelem éri) néha túl agresszívan reagál (pl: megrúgják a labdával és ettől kiborul és nem egyszer karmolt is). Ő általában nem kezdeményezi a veszekedést társaival, de ha más igen akkor néha ő is túl "erősen" reagál. Az óvodában az elmúlt egy évben járt KOKASRA ami sokat használt véleményem szerint. A kérdésem az lenne, hogy kell- e pszichológushoz fordulnom vele, mert az idegenekkel elég kizárólagos egy ideig, és kell neki idő, hogy beszélgessen velük (ilyenkor a szemét lesüti, és azt mondja, hogy ő nem akar semmit sem beszélgetni és hagyjam békén, ill. a hirtelen agresszió a számára sértő helyzetekben elmúlik idővel ahogy érettebbé válik? Összességében nagyon fejlett kommunikációs készségű kisfiú, egy igazi "nagydumás", de édesanyám kényszer én pedig pánikbeteg vagyok, lehet, hogy érzékenyebb ő is, illetve egyke aki nagyon jól tudja, hogy mennyire imádják:)
Köszönettel: ÉVa
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvasva a levelét, azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne felkeresniük egy gyermekpszichológust 1-2 konzultáció erejéig, ahol konkrétan meg lehet állapítani azt, h mi húzódik meg a kisfia viselkedésének a hátterében. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 19:20Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözletem. Róbert vagyok.

Olyan kérdésem lenne Önhöz,hogy a 6 éves fiam visszatartja a székletét és amúgy is szorulásos,ez esetben mit lehet tenni?
Nem tudom az számít-e valamit hogy Down szindrómás.Már próbálkoztunk székletlazítóval az nem használt,zabkorpát rendszeresen kap,és adtunk neki hashajtót is de azzal sem értünk el semmit sem.
Válaszát előre is Köszönöm.

Tisztelettel Róbert.
Szakértői válasz
Kedves apuka!

A széklet visszatartása érzelmi elfojtásra utaló tünet, amely állapot megszüntetéséhez elengedhetetlen a gyermekpszichológiai segítség. Amennyiben régebb óta fenn állnak a tünetek, mindenképp forduljanak szakemberhez.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 19:16Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 10 éves lesz augusztusban. Egyedül nevelem őt, az apjával nem tartjuk a kapcsolatot. Kitűnő tanuló, a kapcsolatunk jó. Albérletben lakunk, szoktak lenni anyagi gondjaink, amiről a kislány is tud. Mivel egy szobás a lakás, sajnos nem tudom "kikerülni", hogy ő ne hallja, amikor a családtagjaimmal, vagy ismerőseimmel erről beszélek.Most a testvéreméknél nyaral, mert én dolgozom. Nagyon szeret náluk lenni. Én a hétvégén voltam lent, vasárnap érkeztem haza. A testvéremék ma azzal hívtak fel, hogy a kislány este - miután én eljöttem - nagyon sírt, és mikor a sógornőm megkérdezte, hogy mi a baj, annyit mondott, hogy nem tudja, de sokszor szokott sírni. Az iskolában tartja magát, de otthon "kiadja". Én viszont nem tapasztaltam ilyet. Olyan előfordult, hogyha erélyesebben rászóltam, akkor elpityeredett, de aztán semmi baj nem volt. Még annyi hozzátartozik, hogy jövő héten megy a nagyszülőkhöz, ahol sajnos - ezt én is tapasztaltam - elég sok a vita, veszekedés. Én szintén megyek majd utána, de kb. 3 hét múlva. Tavaly is mesélte a kislány, hogy a "papi és mami állandóan kiabálnak egymással". Nem szívesen engedem el őt, már akkor is nyomatékosan megkértem a szüleimet, hogy legalább arra a pár hétre függesszék fel a veszekedést, mert nem tesz jót a gyereknek az ilyen légkör. Megjegyzem, sajnos én is össze tudok veszni velük, 1 hétnél tovább nem nagyon tudok ott maradni. Nagyon aggódom. Ön szerint kislányom problémájának mi állhat a hátterében? Válaszát köszönöm szépen.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Első körben fontos figyelembe vennünk azt, h a kislány belépett a kamaszkorba, amelyet szinte kivétel nélkül minden gyerek szorongásokkal teli, érzelmi viharokkal él meg,ez egy nagyon nehéz érzelmi fejlődési szakasz, sok belső munka zajlik ebben a korban. Ezen felül az ön szorongásai is nagy valószínűséggel rajta is vannak, amely időnként kiboruláshoz, síráshoz vezet. Amennyiben ez nagyon gyakori, érdemes felkeresniük egy gyermekpszichológust, ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv..
Balogh Andrea2015. 08. 11. 19:13Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kisfiam 5,5 éves. 2,5 éves kora óta szobatiszta. Kb. 3/4 éve kezdődött a problémánk: bekakil. Bár nem is tudom, ez jó kifejezés-e, ugyanis nem teljesen kakil be, csak az eleje sikerül a gatyába, majd siet wc-re. Kisebb-rövidebb ideig elmarad ez a gond, majd újra jelentkezik. Elmúlt két napban a fürdővízbe is került kis kaki. Azt mondja, nem érzi, hogy kell, de amikor a háziorvos el akart minket küldeni kivizsgálásra, odafigyelt, és elmaradt egy ideig a probléma. A pisilissel volt előtte gondunk: érezte, hogy kell, de sajnálta a játékot félbeszakítani, és mire elindult szinte mindig becsurgott kis pisi. Mióta ez megszűnt, kezdődött a kaki-gond. Óvónők szerint a terhességem a kiváltó ok. Mivel már van egy húga, ezt nem érzem egyértelmű oknak. Nem tudom hova forduljak? Első körön pszichológushoz? Mi más állhat a háttérben? Véleményét köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kisfia "maszatolása" egyáltalán nem egyedi probléma ebben a korban, de a jó hír az, h kis munkával lehet rajta változtatni. Pszichológiai segítség szükséges, mert nem az ön terhessége, hanem a kisfia szorongásai állnak nagy valószínűséggel ennek a tünetnek a hátterében. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 19:07Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Tiszteletem!
Nekem van egy 17 éves és egy 10 éves fiam!
A nagyobbik fiam folyamatosan elutasítja a kicsit,se játszani,se beszèlgetni nem akar vele soha!Ha kèrdez valamit a kicsi általában ingerűlten válaszol!
Nagyon el vagyok keseredve,mert a kicsi sokat sír,hogy neki nincs testvére,és hogy magànyos!Hiába beszéltem többszőr is a nagy fiammal,semmit Bem értem el vele!Olyan mintha nem szeretné őt!
Mit tegyek?Mert ez nekem nagyon fáj látnom,és átélnem a kicsi fájdalmát!
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Elolvasva a levelét, azt gondolom, h érdemes lenne eljönnie önnek egy szülői konzultációra, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket, mert ez a probléma gondolom nem most kezdődött, és egy régebb óta fennálló állapotot, csak nagyon jól felépített és kitartó munkával lehet átírni. Keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 19:04Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 6 éves, önértékelési problémával küzd, azt mondja őt nem szereti senki és hogy ő sem szereti saját magát! Rengeteget dícsérem, naponta többször is elmondom neki hogy szeretem, nem tudom mihez kezdjek! :( Játékokban is mindig ő játsza a gonosz szerepét, csak a verekedős, harcolós játékok érdeklik bár ő nem agresszív. Nem szeret társaságban lenni, fél a kudarctól. Az oviban azt mondják az ovónénik, hogy túl sokat várok el tőle otthon, de a környezetünkben élők szerint ez nem igaz.
Kérem adjon tanácsot mit tegyek, nem akartam pszichológushoz rohanni de lehet, hogy egy szakember tudna már csak segíteni?
Köszönettel!
Hajni-Edit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h célszerű ezzel a problémával minél előbb szakemberhez fordulniuk, h amire elkezdi a kisfia az iskolát, érzelmileg is rendbe legyen, mert a tanuláshoz nagyon nagy szüksége lesz arra is. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv..
Balogh Andrea2015. 08. 11. 19:00Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktorno en Romaniaban elek.van egy 6 eves lanyom es meg nem beszelget,egy egy szavat ki ejt mind mama , apuka de nem koti osze egy ket szot ertelmesen mit tudjak csinalni, kihez forduljak?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Minél előbb forduljon egy gyermekpszichológushoz, majd logopédushoz, mert ez egyáltalán nem normális. Az óvónőknek ezt már 3-4 évesen jelezniük kellett volna önnek. Minden jót önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:57Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A segítségét szeretném kérni, 6 éves kisfiam most szeptemberben megy iskolába. Idegrendszeri éretlenséget diagnosztizáltak nála, járunk vele alapozó terápiára het 2x 2 órára ( mozgásfejlesztés). Régen nem köszönt senkinek, ha ismerősök kérdeztek tőle nam válaszolt, nagyon komoly hisztiket vágott le otthon vagy épp az utcán és ilyenkor nehezen nyugodott meg. Az óvodába nincs vele baj, szereti és szeretik a csoprttársai, jókat játszik bent, bár idegen ovónénikkel tartózkodó. Fél éve járunk az alapozó terápiára ahol eddig dícsérték sokat változott most már egyre többször köszön és már beszélget ismerősökkel, de az elmúlt 2 hétben megváltozott nem hajlandó csinálni a feladatokat( sztrájkol), megbeszéltuk, hogy egyenlőre nyári szünetet tartunk ott is. És itthon is új dolgokat vett fel 3 éve jár foci edzésre eddig nem volt ott semmi baj, most ha hozzá szól az edző akkor leszalad a pályáról közben csúnyákat mond, rugdos. Egy negyed óra múlva megnyugszik és tudja, hogy rosszat csinált, bocsánatot kér. Félek így hogy fog beilleszkedni az iskolába? Óvodai pszihológus látta a gyereket még januárban, azt mondta minden rendben van vele. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki. Köszönöm a segítségét.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az első kérdés ami felmerült bennem az ön levelét olvasva, h ha csak 6 éves a kisfia és idegrendszeri éretlenséget diagnosztizáltak nála, akkor miért megy idén iskolába???Ilyen esetekben, én mindig javasolni szoktam a szülőknek, h maradjon még egy évet ovis, mert egy év alatt viszont még nagyon sokat fejlődik minden téren. A kissé deviánsnak mondható viselkedése pedig véleményem szerint érzelmi elfojtásra, szorongásra utaló tünet. Célszerű lenne vele megkeresniük egy jó gyermekpszichológust, ha gondolja én is szívesen segítek,keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:55Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

A kisfiam 22 hónapos. 6 hónapos kora óta a kiságyban egyedül alszik el, egy cumisüveg tejcsi kíséretében. Nem igényelte sose a ringatást, dúdolgatást az esti elalvásához, pedig néha kipróbáltam nála, mert az olyan jó lehet, viszont, jelezte, hogy neki ez nem jó. Aztán már teljesen egyedül ment fürdés után az ágyba a kis cumisüvegével, puszi és alvás.

Viszont most kb 3-4 hete, egyik napról a másikra teljesen átfordult. Egyik este már nem a kiságyába ment aludni, hanem a nappali kanapéjára, és azóta is csak ott hajlandó elaludni.
Hozzáteszem, hogy volt egyszer-kétszer, hogy beteg volt és éjszakánként kivittem aludni. De utána este nem volt gond.

Hozzáteszem január óta járunk bölcsibe és ami változás volt a szobájába, hogy bekerült egy szekrény.

Tudna valamit tanácsolni nekem, hogyan fejtsem meg a problémát?

Köszönettel:
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban teljesen természetes, h a gyerek többet vágyódik a szülő közelségére még éjszak is, és amennyiben ezt igényli, nagyon fontos, h engedjünk neki, különben sérülhet a biztonságérzete. 5 éves korig, a gyerek érzelmi biztonsági fejlődését szolgálja az, ha egy légtérben alszik a szüleivel.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:485 / 5 olvasói értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
van egy 8 éves fiú unokám és újabban azt vettük észre hogy játszik a kukaccával le fel húzogatja de arra vigyáz hogy nehogy valaki meglássa a véleménynét szeretném kérni hogy, ez nem baj? vagy hogy mit csináljunk szóljunk e neki és vagy mit mondjuk válaszát előre is köszönöm
egy aggódó nagymama
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Azt gondolom, h aggodalomra semmi okuk, ez egy teljesen természetes viselkedési forma ebben a korban. Ami nagyon fontos, h ezért soha ne szidják le, ne szégyenítsék meg, mert az negatív hatással lesz a későbbi érzelmi fejlődésére. Amennyiben esetleg mások előtt is csinálná, akkor célszerű neki annyit mondani, h nyugodtan csinálhatja, de csak elvonultan az ő szobájában, mert ez olyan intim dolog, ami csak rá tartozik.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:44Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányom 5 és fél éves. Három évig itthon voltam vele, bölcsibe nem járt, csak néhány hónapot családi napközibe, aztán szeptemberbe kezdte az ovit. A kezdeti sírás megvolt, majd tavaszra eljutottunk odáig, hogy reggelente nehéz volt az elválás, de délután már úgy várt az oviban, hogy anya miért jöttél ilyen korán! Napközben nem volt semmi probléma vele, vannak barátai, játszik, óvónő szerint nagyon szófogadó kislány, gyönyörűen rajzol. Négy és fél éves volt amikor kis tesója született ősszel, és még az oviban is megdicsértek bennünket, hogy mennyire jól vettük az akadályokat, a kislányt alig viselte meg a kis tesó érkezése. Természetesen voltak féltékenységi jelenetek, meg kicsivel több nyafogás, de mi sem éreztük elviselhetetlennek a dolgot.
Idén tavasszal azonban már egyre elviselhetetlenebbül viselkedett, az óvónő is panaszkodott rá, hogy az utóbbi időben szófogadatlan, és a reggeli sírás egyre durvább lett, kapaszkodott a lábunkba, és nem akart bennünket elengedni. Év végére (hozzáteszem a kis pajtásai nagy része, már nem járt az oviba) ez addig fajult, hogy nem játszott senkivel, sírdogált és azt mondogatta, hogy anya kell. Ez számomra nagyon érdekes volt, mert itthon nagyon apás, főleg mióta a tesó megszületett. Az óvónő szerint nekem kellene több időt eltölteni vele, ez a kis tesó miatt van, azt tanácsolta, hogy vegyük ki az oviból. Ezzel én nem értettem egyet, de végül annyit engedtem, hogy csak fél napokat maradt, ebéd után mentem érte, aztán június végén vége lett az ovinak. Egyre több időt próbáltam vele tölteni, közös programokat szerveztünk, de különösebben nem érdekelte a dolog, a lényeg az volt, hogy otthon együtt legyünk. A testvérével nem agresszív, sőt inkább szeretgeti, sokat játszanak együtt, bújnak egymáshoz, igyekszik megnevettetni és tanítja is erre-arra, játssza a nagy testvért.
Még tavasszal megbeszéltük, hogy nyáron menni fog a nagyszülőkhöz, meg tánctáborba is a nyári szünet ideje alatt, és nagyon tetszett neki a dolog. Azzal tisztában voltam, hogy ha a nagyszülőknél hagyjuk sírás lesz, de ez így megy mióta megszületett, nem igazán zavart. Ami meglepő volt, hogy mindkét nagyszülőt sírva hagyta ott és azt mondogatta, hogy nagyon fognak hiányozni, amikor hazahoztuk. Aztán kezdődött a tánctábor és minden reggel sírással viszem, nem akar menni, mikor lesz vége, stb., de ott jól érzi magát. Végig az a szöveg megy, hogy nem vagytok ott, hiányoztok azért sírok. Emellett észrevettük a férjemmel, hogy bepánikol bizonyos dolgoktól és fél olyasmitől, amitől eddig nem (pl. hogy eltévedünk az úton, vagy a hangos zajoktól). Mindig is nagyon érzékeny kislány volt, félt a széltől, nem szerette a zajokat, éjszakánként minden kis apró neszre felébredt, alapvetően félénk, nehezen megnyíló, ragaszkodó, szorongó gyerek. Az-az érzésem, hogy attól fél a legjobban, hogy otthagyjuk valahol és nem megyünk érte. Ő csak otthon akar lenni. Előfordulhat, hogy ez azért van, mert én itthon vagyok a testvérével?
A kérdésem az lenne, hogy mi okozza nála ezt a szorongást? Életkori sajátosság? A kis tesó érkezése? Mi szülők rontottunk el valamit? Hogyan tudnánk neki segíteni, hogy minél előbb túl legyen ezen az időszakon? Szakember segítségére szükségünk van-e?

Segítségét előre is köszönöm

Anna
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a kislánya viselkedésében, szorongásos megnyilvánulásaiban sok minden benne: az, h részben elvesztette önt, a kistesó születése, korosztálybeli fejlődési nehézségek. Elolvasva a levelét, azt gondolom, h mindenképp célszerű önöknek szakemberhez fordulniuk, mert szemmel láthatóan a kislány nem tud megküzdeni egyedül a problémáival. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:40Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kislányom 2 és fél éves. Eléggé karakán, határozott. Normális körülmények között neveljük, a lehetőségeinkhez képest mindent megadunk. Sajnos az apukája eléggé engedékeny, én próbálom felállítani a kereteket. Sokszor küzdünk, mert nem akar felöltözni, fogat mosni, bölcsibe menni, ahova kb 2 hónapja jár és minden nap én viszem.
Nem szoktam bántani, de nem hagyok rá mindent. Engedem, hagy tapasztaljon, önállóan öltözik, csak akkor segítek, ha kéri. Minden nap próbálok valami programot kitalálni, ahol jobbára ketten vagyunk, mert az apukája sokszor fáradt. Ennek ellenére nagyon apás lett az utóbbi fél évben.
Ma azt mondta, hogy nem szeretem anyát. Anya nem jó. Kérdeztem tőle, hogy miért nem jó anya? Ha elmondja, próbálok rajta változtatni. De csak azt mondta, hogy azért. Teljesen összetörtem. Normális ez? Ráfogható a dackorszakra?
Persze, ha apa nincs ott, akkor szeret engem is. Már többször mondta, hogy szeretlek.
Várom válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a gyerekek, csak jól meghatározott kereteken belül tudnak érzelmileg is kiválóan fejlődni, így nem gondolom azt, h az problémát jelent ha ön szigorúbb mint az édesapja. A viselkedése, azaz, az a megjegyzése, h önt nem szereti, csupán érzelmi manipuláció véleményem szerint. Ezt gyakran alkalmazzák a gyerekek, ha el szeretnének valamit érni a szüleiknél. A legjobb válasz ilyenkor, h nem baj drága gyermekem, én téged úgy is nagyon szeretlek. És kész. Hatalmas beszélgetésekbe nem szabad ilyen téren belemenni, különben ez a viselkedés, egy a szülő által fenntartott viselkedés lesz a gyereknél.Remélem tudtam önnek segíteni. Ha bármi segítségre még szüksége lenne, nyugodtan hívjon, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:27Még nincs értékelés
2015. 08. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktorno

Azzal a kerdessel fordulok Onhoz,hogy kb. 2 honapja egy masik orszagba koltoztunk a 4,5 eves kislanyommal.Nyilt,kozvetlen,baratsagos,segitokesz kislany. Sajnos meg nincs ovoda,es nagyon kis pajtasok sincsnenek meg,mivel regisztralnunk kell,es sok papir munka utan mehet az ovi. Nagyon szereti a kozosseget,es mostanaban majdnem minden esti lefekvesnel,duhkitoresei vannak,hiszti,siras,azutan viszont pillanatok alatt elalszik. Napkozben nem alszik,este is keson fekszik le. Mivel nem tudja kiporogni magat napkozben nem almos. Ez lehet a faradtsag oka,vagy a hianya,hogy nincsenek kis pajtasok,es hiaba,fagyizas,jatszoter,kozos bicajozas,korizas,itthoni jatek,mi megis csak a szulok vagyunk,nem kis baratok. Tanacsat szeretnem kerni,hogy mi lehet az ok. Nagyon okos kislany es ugyes. Tancolt,sportolt,es ezek most mind par honapra abba maradnak,mivel Norvegiaban elunk,es itt ujra mehet majd minden amit szeretne,de erre varni kell meg kb.2 honapot. Valaszat elore is koszonom.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A gyerek általában rugalmasan kezelik az ilyen jellegű változásokat, de személyiségük, életkori fejlődési nehézségeik, adott esetben befolyásolják és megviselik a gyerekek érzékeny kis érzelmi világát. Valószínű, h vágyik a régi kis rutinszerű dolgaira, a barátaira, de ez az időszak azt gondolom, h csak átmeneti, úgy h kitartást önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 17:45Még nincs értékelés
2015. 06. 01.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy 12 éves lányom.Jó tanuló,szorgalmas,igyekvő gyerek,soha nem volt problémája a kapcsolattartással.Egy kissé sértődékeny és inkább csendes kamasz,nem harsány.Az osztályban lévő baráti kapcsolatai miatt kérem a segítségét.több barátnője is volt,első osztálytól kezdve. A bajok akkor kezdődtek igazán - talán 4. osztályban - amikor egy fővárosból érkező magabiztos,vezéralkatú,számomra neveletlen és szemtelen lány érkezett a vidéki városi iskolába.Az addigi kapcsolatok felborultak,volt olyan lány ali elment az osztályból.A társas kapcsolatok átrendeződtek,jobban mondva a lány köré szerveződtek.Hogy mi módon tudja a lányokat maga mellé vonzani és a gyengébbek vagy egyesek ellen fordítani...biztos jó eszközei vannak rá.
A lényeg,hogy az én lányom peremhelyzetre került.Van néha rövid időre barátkozó lány mellette,de csak ideiglenesen.Azt gondolom ezt nem engedi a Vezér.Főleg azóta nem,amióta már beszéltem vele,miután lelkileg és fizikálisan is bántalmazta a gyermekemet.Az osztályfőnökkel való beszélgetésem is süket fülekre talált,férfi és nem hiszem,hogy komolyan foglalkozna a problémával.A ányom szenved az osztályban,egyedül tölti az iskolás idejét,mindemellett jól tanul!!!!!Talán ez is szúrja mások szemét.Az osztályt,iskolát elhagyni nem akarja,mert erről is szó esett már közöttünk.....
Teljesen tanácstalan vagyok,mit tehetek?Mit tegyek?
Biztos rontott a helyzeten,hogy beszéltem a Vezér gyerekkel.talán annak is van köze a gyermekem lelki állapotához,hogy a férjemmel való kapcsolatom nagyon megromlott?
Kérem segítsen!
Egy nagyon aggódó Anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A levele alapján, az volt az első gondolom, h a kislánya önértékelése nincs a megfelelő helyen, és ez által nehezen kezeli az újonnan kialakult helyzetet úgy az iskolában, mint a családban. Mindenképp javasolnék önöknek egy gyermekpszichológiai konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot, ill. azt, h milyen saját eszközökkel tud a lánya megküzdeni ezzel a helyzettel. Elérhetőségem. 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 06. 01. 17:565 / 5 olvasói értékelés
2015. 06. 01.⧉
Olvasói kérdés
Üdvölzöm!
Megpróbálom a problémám röviden leírni! Van egy 7.5 éves fiam. 2 éves volt,amikor az Apjával elváltunk,így nagyszülőkkel és velem élt eddig nem igazán nyugodt környezetben. A mama iszik,ez által mindig kiabált....a fiam sok veszekedésnek szem és fül tanúja volt- 6 évesen egy vita közben kést fogott a papára....Kb lassan 1 éve új helyen lakunk az új párommal és a kislányával. A két gyerek sokat vitatkozik. Sokszor a fiam kezdi. Nagyon sokszor rá kell szóljak és szinte meg se hallja,legközelebb is ugyanúgy megteszi azt,ami miatt rá szóltam. Van,hogy ha hisztizik és nekem jön. Kérdés.hogy hogy lehetne megnevelni és rávezetni a szabályok betartására?
Segítségét köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Javasolnék önnek egy szülői konzultációt, ahol olyan nevelési technikákat tudunk részletesen átbeszélni, amelyek segítik önöket abban, h ebben az állapotban, se a kisfia, sem pedig az új család ne sérüljön. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 06. 01. 17:51Még nincs értékelés
2015. 06. 01.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Teljesen tanácstalan vagyok a nagyobbik fiam miatt! A múlt héten egyik este észrevettem, hogy büdös valami a szobájuk sarkában! Nem találtam semmit, gondoltam reggel alaposan kipakolom, átnézem! Reggel mikor mentem át a szobájukba riadtan állt előttem, és észre vettem, hogy pisi pötty van a pizsijén. Gyanús lett, odamentem az említett sarokhoz, és látom, hogy oda van pisilve! Nem is tagadta, bár szégyelte, elmondta, hogy harmadszor pisilt oda! 4 és fél éves, három évesen lett teljesen szobatiszta, azóta semmi gond nem volt vele! Tanácstalanságunkban az óvónénitől kértünk segítséget, és először elbeszélgettünk vele, és megszidtuk, majd délután ovi után a lepisilt játékait kellett takarítanija több mint egy órát! Reméltük, hogy ezzel vége! Azonban tegnap egész nap játszottunk, nevetgéltünk, egyszer csak délután arra megy be a férjem a nappaliba, hogy nagyon töröl valamit a földről! Most odapisilt, és próbálta feltörölni! Utána ment a gondolkodó székére, aztán próbáltunk beszélni vele, hogy van-e valami oka ennek! A családban semmi változás nem történt mostanában! Lelki oka lehet, vagy próbálja a határait?
Azt sem tudom normális-e egy ekkora gyereknél, hogy 1-2 mondatnál tovább nem figyel, akár beszélgetünk, akár megszidom valamiért egyszerűen nem figyel! Néha visszakérdezek, hogy mire mondta, hogy igen, nem tudja! Kérdezem mire gondol most, azt feleli a játékra! Normális ez!?
Várom válaszárt!
Köszönöm,
Barbara!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h ez nem egy normál keretek közé tartozó viselkedésforma, és ha 2 hétnél tovább maradnak fenn a tünetek, én mindenképp javasolnék önöknek egy pszichológiai konzultációt, ahol részletesen át tudunk beszélni egy fejlődéstörténetet, ill. találkoznék a kisfiával is, h közösen ki tudjuk deríteni azt, h mi állhat ennek az állapotnak a hátterében. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 06. 01. 17:474 / 5 olvasói értékelés
2015. 06. 01.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktor nő!



A segítségét szeretném kérni!

Kisfiam 8 éves. Tavalyelőtt, egy apró sérülést követően elájult a vér látványától. Pár héttel később szorongásos tünetei lettek, úgy érezte, nem kap levegőt, heves szívdobogás-érzése volt. Bármitől megijedt, azt gondolta, el fog ájulni, lefeküdt és feltette a lábát. Az ájulásérzés korábban jelentkezett, az ájulás óta jelen volt.

Voltunk neurológiai és kardiológiai vizsgálaton, ahol mindent rendben találtak. Elvittük pszichológushoz, aki játékos felmérés után megállapította, hogy a gyermek két agyféltekének összerendezetlensége a probléma, amit miatt kialakul a szorongás. Alapozó fejlesztő tornát javasolt. A fejlesztést végző gyógypedagógus szerint inkább egy csecsemőkori reflex, a menekülő reflex le nem épülése okozza a problémát, amire a torna megoldást fog jelenteni. A fizikai vizsgálatok negatív eredményei után a kisfiam kissé megnyugodott, de fennmaradtak problémák. Egy évig jártunk a tornára, nagyon hosszú folyamatnak köszönhetően egyre ritkultak a félelmek, a félelem a haláltól és az időnkét jelentkező rossz gondolatok kezdtek elmaradni. A kiinduló probléma – a vértől való félelem – is kezdett leépülni, nagyon büszke volt magára, hogy nem fél, ha pl. megkarcolja az ujját.

A történethez hozzátartozik, hogy én kényszerbeteg vagyok, aminek a középpontjában a család féltése, a halál áll.

Hosszú idő után ismét jelentkeztek a félelmek. Eszébe jutnak a két évvel ezelőtti történések és fél az ájulástól. Illetve, kerüli azokat a helyzeteket, amik rossz emlékeket ébresztenek benne.
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy szíveskedjen megmondani, hova forduljunk, mit tehetünk még, van-e megoldás, mire számítsunk és itthon mit tehetünk érte? Hogyan lehet egy gyermeknek segíteni, hogy az ájulás ténylegesen ne következzen be, ne spanolja annyira magát? Eddig úgy tűnt, sokat tudunk neki segíteni, meg tudjuk nyugtatni, talán már el is múlnak ezek a tünetek, ma mégis visszajöttek.

Köszönettel,
Horváth Katalin
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét, és azt gondolom, h célszerű lenne eljönniük egy gyermekpszichológiai konzultációra, ahol részletesen át tudunk beszélni egy fejlődéstörténetet, tudok találkozni a kisfiával és feltárni azt, h mi lehet az oka a továbbra is fennmaradó szorongásos tüneteknek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 06. 01. 17:40Még nincs értékelés
2015. 06. 01.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Van egy20 hós kislányom, bölcsődés, sokszor beteg, mint jelen pillanatban is. Hörghurutjára Antibiotikumot kapott (Fromilid). A tegnapi nappal olyan viselkedést mutatott, hogy megijedt a család. Egy szobában alszom a kislánnyal, Apuka külföldön dolgozik, havinta4-5 napra jön haza. Este 8 körül feküdtünk le. 20:50-kor, hirtelen ordítva kipattant az ágyból és a fotel mögé bújt, amikor kiszedtem onnan a szekrénybe menekült. Ahogy közelítettem felé, mintha nem ismert volna meg, rettegett tőlem, és a nagypapától is. Egyedül a nagymamát fogadta el. Amikor megfogtam, befeszített és vergődött, a fejét fogta, vakarta. Ez tegnap reggel történt el először, az esti a 2. eset volt. A mai napon 4 óra környékén ez ismét egyik pillanatról a másikra előjött. Ész vesztve menekült, a nagymama nagyon nehezen tudta megnyugtatni. Iszonyatos érzés, hogy retteg Tőlem a kislányom. A háziorvos szerint a gyógyszer mellékhatása. Előtte egyszer kétszer előfordult már ilyen... éjjel fél órát üvöltött, majd nagy nehezen meg tudtam nyugtatni. Félek, hogy ez pszcihés valami lehet, és nincs összefüggésben az antibiotikummal. Időszakos lábujjhegyen járással a fejlődésneurológiára fogunk menni. Kérnék szépen tanácsot, mert már őrületesen viselkedik. Köszönöm Szíves válaszát!!!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Én sem gondolom azt, h ez az antibiotikum mellékhatása lenne. Mindenképpen javasolnék önöknek egy gyermekpszichológiai konzultációt, ahol a viselkedés okát közösen fel tudjuk tárni, és annak megfelelően kezelni ezt az állapotot. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 06. 01. 17:285 / 5 olvasói értékelés
2015. 05. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Fiam júliusban lesz 4 éves. Kisbaba korától fogva nyugodt természetű volt. Szeptember óta jár oviba, kiscsoportba (előtte 1 évig bölcsis volt). A héten az óvónéni a következő "problémákról" számolt be a kisfiammal kapcsolatban. Elmondta, hogy amit már más gyerekek maguktól csinálnak, arra őt szinte minden nap noszogatni kell. Mikor pl. mennek a mosdóba alvás előtt készülődni vannak kihelyezett zsámolyok, azon várakoznak míg lesz szabad hely a wc-ben, mosdónál. Ő ha nem szólnak neki, hogy na menjél, akkor kb. órákat ülne ott, nézelődne, elmerül a kis gondolataiban. Az öltözés és evés is lassabban megy neki. Az óvónő elmondása sokszor közömbös, érdektelen a játékok, feladatok terén is. Amikor leülnek, hogy mesét olvassanak fel a gyerekeknek, ő kb. 5 perc után elkezdi a szandiján a tépőzárat piszkálni, vagy esetleg másik gyerekeket. Unja a mesét vagy nem köti le... (Hozzáteszem, hogy itthon minden este lefekvés előtt és hétvégén a délutáni alvás előtt is mesélek neki és mindig végighallgatja, közben kakaót iszik, mondjuk mi közben együtt nézzük a könyvet, tehát a képeket is látja....).
Azt mi is észrevettük a férjemmel itthon, hogy bizony sokszor noszogatni kell dolgokért stb. de én őszintén megmondom eddig örültem neki, hogy ő ilyen lassabb, nyugodtabb természet, nem gondoltam, hogy ez probléma lehet. Bár állítólag az utóbbi pár hónapban volt, hogy verekedett is az oviban, én ezt inkább védekezésnek tudnám be, legalábbis amelyik konfliktushelyzetet láttam az oviban az udvaron, azoknál tipikusan az agresszívebb, aktívabb fiúk provokálták őt. Egyébként ilyen helyzetben nem az a normális, hogy megvédi magát? Az árulkodás is egyébként probléma a gyerekeknél?
Gondolkoztunk a probléma forrásán sokat. Itthon a családban minden rendben van :) Én igazándiból csak arra tudok gondolni, hogy ilyen típus...
Levelemben érdeklődnék, hogy mivel lehetne kicsit a figyelmét fejleszteni? Amennyiben ez tényleg probléma, mik lehetnek a kiváltó okok?

Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Célszerű lenne egy személyes konzultáció keretén belül megnézni azt, h mi okozza ezt az állapotot a kisfiánál, és amennyiben ez fejlődési rendellenesség nem pedig személyiség típusra vonatkozó attitűd, minél előbb kilendíteni ebből az állapotból. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 05. 11. 19:57Még nincs értékelés
2015. 05. 11.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt doktornő!Kisfiam 7-éves s nem tudja kezelni a kudarcokat, olyan düh kitörése vanak amivel nem tudunk mit kezdeni.Ha nem az ő akarata érvényesül olyan dühroham kapja el amit alig lehet leálítani.Iskolába se akar járni pedig nem rosz tanuló,sokszor alig birom elvini(ott nincs vele baj). Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezzel a problémával azt gondolom, h célszerű lenne minél előbb megkeresniük egy gyermekpszichológust, mert ez az állapot nem fog magától megoldódni. Ha gondolja én is nagyon szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 05. 11. 19:52Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.