Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2016. 01. 03.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm!! Szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 5 éves oviba jár . Eddig nem voltak vele problémák most viszont kb 3 hete amikor megyek érte a óvónő mindig azt mondja : nem fogad szót , rosszul viselkedik . Van 2 kisfiu a csoportban állandóan azokkal játszik és azóta vannak gondok a fiammal . Minden reggel úgy engedem be a csoportba hogy jó legyél . keress más barátokat .Mert az óvónő elmondása alapján csak akkor van panasz a fiamra ha ezzel a két gyerekkel van amugy semmi gond nincs vele . Belátom lehet el van kényeztetve mert amit kimond a száján azt megkapja de ez eddig is így volt nem csak most . Mit tegyek hogy változtasson a viselkedésén az oviban? Mielőbbi válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h az óvodai konfliktusokat, amennyiben csak ott jelentkezik a probléma, az óvónéniknek kell tudni rendezniük, ezért ne büntesse a kisfiát. Amennyiben otthon is jelentkezik bármilyen viselkedésbeli probléma, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 01. 03. 18:46Még nincs értékelés
2016. 01. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kisfiam 9 éves,jó képességű és jó magaviseletű gyermek. Társaság kedvelő és szeretettel fordul mindenki felé. Kb. másfél hónapja egy Jáva építővel játszott és ijedten szaladt ki , hogy talán le nyelt egy kis darabkát, de nem tudja , hogy lenyelte-e . Megszámolta az asztalon lévő darabkákat és úgy találta, hogy megvannak, de nem nyugodott meg, félt lenyelte. Minket kérdezgetett, hogy lenyelte-e , mi mondtuk, hogy nem tudjuk csak ő érezhette, hogy lenyelte-e, de szerintünk nem. Azóta folyton azt képzeli lenyel valamit. szorong tőle, az iskolában nem tudom csinálja-e, de itthon időnkét kiszalad a fürdőszobába és köpköd, hátha lenyelt valamit. Most egy kicsit megijedtünk mert lefekvés után legalább tízszer felkelt és megnézte a táskájában lévő tolltartóját, hogy az azon lévő lógóka megvan-e vagy lenyelte? Szerintünk ez már egy nem normális dolog és nem tudjuk hogyan nyugtathatnánk meg. Rengeteget beszéltünk már, vele hogy nem lehet csak úgy valamit "lenyelni" , de nem nyugszik meg nem hisz nekünk. Mit tegyünk?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezek pánikszerű tünetek, és amennyiben még mindig fenn állnak, célszerű lenne vele minél előbb szakemberhez fordulniuk. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2016. 01. 03. 18:39Még nincs értékelés
2016. 01. 03.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Kisfiam október közepén múlt el 3 éves. Szeptember 1-től járunk óvodába. A beszoktatással szerencsére semmi probléma nem volt, leszámítva, hogy kb 3 hétig minden nap megkérdezte, hogy mikor megyek érte. Sajnos nem szobatiszta, így a kezdetektől haza kell hoznom fél 1-kor, mert addig nem alhat ott, míg nem lesz szobatiszta. Pelenka nem lehet ott rajta. Eleinte sokat bepisilt, sokszor kellett öltöztetni. Aztán rászokott arra, hogy visszatartotta a pisit, akár egy fél napra is, és csak akkor pisilt, mikor hazaértünk és ráadtam a pelust. 1 hete mikor mentem érte az oviba mondta, hogy pisilnie kell és mondtam, neki, hogy menjünk el a wc-re - az első 2 hónapban nem érdeklődött a wc iránt, sokszor csak kikísérte a többieket, nézte, hogy mit csinálnak - ő ennek nagyon örült és sikerült is belepisilni. Nagyon büszke volt magára. Otthon is sikerült egy párszor. A következő 2 nap is már minden pisilés a wc-be sikerült az oviba, itthon viszont nem hajlandó. Ha van rajta pelus, akkor abba megy, ha nincs rajta, akkor nem szól, csak becsurgat a nadrágba, a szőnyegen, ágyon, fotelben.Hiába kérdezem, hogy kell-e pisilni, mindig azt mondja, hogy nem, majd később, majd ha játszott a játékkal, vagy majd ha apa hazajött. Aztán nemsokára bepisil. Ha elviszem a wc-re, akkor sokszor csak megfogja, de már mondja is, hogy hát most nem jön, nem fog jönni, vagy mindjárt jön, de mégsem sikerül.Nekem a hónap elejétől vissza kellett menni dolgozni, de egyenlőre csak 4 órában tudtam visszamenni, mert sajnos nincs aki hazahozza délben. Viszont már szóltak, hogy januártól nem biztos, hogy megoldható így a foglalkoztatásom. Azt sem tudom, hogy mi a jobb. Ha itthon pelenka van rajta és nem erőltetem, vagy ha nincs rajta pelenka, de mindent összepisil - na meg ősz van, félek, hogy megfázik - és 10 percenként kérdezem, hogy kell-e pisilni. Az biztos, hogy nagyon akaratos egy kispasi én meg nagyon rágörcsölök erre az egészre. A székletkérdés még egyáltalán nem megy, még pelusba és csak állva, hiába mondom, hogy guggoljon le, mert úgy könnyebb. Egész nyáron kisgatyáztunk amúgy, de csak akkor szólt, mikor bepisilt. Néha mondta, hogy vegyünk tiszta ruhát, de sokszor most sem zavarja, ha bepisilt.Attól is félek, hogy hogyan fogja megszokni, hogy egész nap az oviban kell maradni, ott kell aludni, hiszen már 3. hónapja hozom haza délben. Van erre megoldás? Köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mindenképp javasolnék önöknek egy szülői konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt a kialakult állapotot. A pelenka visszaadása nem túl jó ötlet, mivel érzelmi regressziót teremt meg, így sokkal nehezebb ebből az állapotból való kijutás. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2016. 01. 03. 18:36Még nincs értékelés
2016. 01. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Három lányom van. 8 éves 5 éves és 4 hónapos. Legnagyobb lányom pici koruktól imádja mindkét húgát. amikor a most 5 éves húga született nem volt hajlandó óvodába menni mert ki akarta élvezni a kis tesót így csak 4 évesen kezdte az óvodát. most másodikos és nagyon szereti kezdettől az iskolát,nagyon jók az eredményei közvetlen mindenkivel sok barátja van szereti a közösséget külön programokat iskolán belül. Könnyen barátkozik tesztjei 100 százalékosak,szeret tanulni és nem bántja senki az iskolában. Velem nagyon jó a kapcsolata mindent meg tudunk beszélni és meg is szoktunk korához képest nagyon értelmes kicsit felnőttesebb a gondolkodása. Pár napja kezdődött nála hogy reggel az iskola előtt elsírja magát és nem akar bemenni. Hasfájást színlel vagy beképzel magának és szomorúan megy iskolába. Az első órán elsírja magát de aztán megnyugszik amikor a tanár rászól. Tanárait szereti itthon is minden rendben van. délutánonként sokat játszunk együtt a tesókkal és beszélgetünk. Ezek a reggeli sírós elválások aggasztanak,nem szeretném ha rosszabb lenne. Lehet én hiányzom neki vagy a kis tesója vagy valami más lehet? tanárai szerint rendben van,jól teljesít, leszámítva a reggeli sírást. Szeretnék segíteni neki de nem tudom hogyan. köszönöm válaszát. Deres Szilvia
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Szorongásos tünetnek tűnik a leírtak alapján, amennyiben 3-4 héten keresztül fenn állnak ezek a reggeli viselkedésbeli tünetek, célszerű lenne vele pszichológushoz fordulniuk. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 01. 03. 18:325 / 5 olvasói értékelés
2016. 01. 03.⧉
Olvasói kérdés
A 4 eves kisfiam nem hajlando wc-be vagy bilibe kakilni, egy ket nap megy neki aztan inkabb napokig visszatartja (2-3 nap) csak pellusba. Nehanyszor probalkoztam meggyozni aztan mindig feladtam mert fontosabbnak gondoltam, hogy rendszeres legyen a szeklete. On szerint rosszul teszem, hogy nem eroltetem a WC-t?
Koszonom
Szakértői válasz
Tisztelt szülő!

Az által h visszaadja a gyerekének a pelenkát, egy regresszív állapot teremtődik meg, amely nem a probléma megoldásának az irányába tereli ezt az állapotot. Pszichológiai segítség szükséges. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2016. 01. 03. 18:28Még nincs értékelés
2016. 01. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Új párom 18-19 éves nagyfia nagyon visszahúzódó "gyerek". Párom szerint mindig csendes és visszahúzódó fiú volt, jó gyerek. 4 éve váltak el az anyjával, de csak a szomszéd házba költözött az apa, tehát napi szintű kapcsolata volt/van a fiúval. Most külföldön dolgozik, hathetente van itthon, addig a srác nála lakik, az internet miatt. Iskolába jár (érettségi után okj-s tanfolyamra, sajnos egyetemre nem vették fel) nappali tagozaton. Délutánonként kizárólag számítógépezik, néha biciklizik vagy a kutyával "jár" egyet, nagyon ritkán. Az apja nagyon aggódik miatta, nincsenek barátai, semmi nem érdekli saját elmondása szerint is. A "honfoglaló" online játékkal játszik kizárólag, TV-t sem néz, reméljük, hogy valamikor tanul is. Értelmes fiú és őszinte, próbáltam elhívni sportolni, de természetesen nem érdekli, igaz még nagyon új a kapcsolat, néhányszor találkoztunk csak, tehát ez is benne van, de az apjával sem mozdul ki, hiába hívja. A hangját sem hallani, ha kérdezzük tőmondatokban válaszol, ha nem vagyok ott akkor sem beszélgetnek többet. Pest mellett élnek, ahol nem volt soha túl nagy "társasági élet", ahogy az apja mondja nincs túl jól szocializálva. A kérdésem az lenne, hogy egyrészt én hogy vislekedjek vele, illetve, mi lehet vele a probléma? Hogy tudnánk kimozdítani, mert nagyon belesüllyedt a magányba, "jó nyugis" ahogy fogalmazott - otthon lenni. Nagyon aggódik miatta az édesapja, hogy fog megállni a lábán, mi lesz vele... Tanácsát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves hölgyem!

Elolvastam a levelét és azt gondolom, h célszerű lenne gyermekpszichológushoz fordulniuk, a leírtak alapján könnyen lehet h depresszív tünetekkel állunk szemben. Szakmai segítség szükséges. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2016. 01. 03. 18:26Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm! Kisfiam augusztusba töltötte be a 3.-ik évét. Október elejétől jár oviba. Sajnos nem akar megválni a pelustól, de eddig kibírta délelőtt bepisilés nélkül. Sajnos 2 napja megint bepisil, szól ha kell neki, de már megy is be neki. sajnos kötelező az ovi. A kaki csak a pelusba megy, ha hazajön az oviból. Mit tegyek hogy leszokjon a pelusról. Nem tudom mit tegyek, pedig imád oviba járni.Válaszát előre is köszönöm.
Teréz
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A szobatisztaságra való nevelés nem minden esetben zökkenőmentes, javasolnék önnek egy szülői konzultációt, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 10:28Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Van egy 7 éves kisfiam,aki most kezdte az iskolát, első osztályos.
Az iskola tetszik neki, sőt szeret járni. Osztályfőnökét nagyon szereti. Vele megpróbáljuk megoldani a problémákat, sajnos volt amikor összefirkálta padot és leszakította terembe díszeket hirtelen felindulásból, osztályfőnök keresi a megoldást, nagyon pozitívan áll hozzánk.
A napközis tanár viszont nagyon "negatív", ő már jelezte felém, hogy vinnem kell pszichológushoz a gyereket. Állítólag 10 verekedésből 9-et ő kezdeményez. Teljesen külön ültetik többi gyermektől a házi feladatoknál, tanulásoknál, mert nem hagyja a többieket tanulni. Sajnos jelezte felém a tanár, hogy lehet ki kell vennem napköziből, hát én ezt nem tudom megtenni.
Tegnap este amikor a házi feladatait néztem át hibát találtam, melyet szerettem volna kijavítani vele. Ő erre úgy reagált, hogy erőteljesen elkezdte harapdálni kezét, korábban is csinált ilyet, de megpróbáltam nem figyelembe venni, most rászóltam. Aztán kezdte mindenét bántani, marta lábait. Az arca el volt teljesen torzulva. Ezek után berohant szobájába, vártam egy 10 percet, hogy beszéljek vele, amikor megnyugodott. Ekkor kijött velem tanulni.
Este fürdésnél 1liter habfürdőt kiöntött a kádba, már nem először. Én büntetésként azt mondtam zsebpénzéből fog nekünk venni habfürdőt, amit ki akartam venni pénztárcájából. (Itt most nem nagy pénzekről beszélünk pár száz forint) Viszont addigra kivette, amire én odaértem. Rákérdeztem, hogy hol van mert nincs itt az összes és a továbbiakon voltam felháborodva, ugyanis a félretett gyerekpersely pénzből is lopott ki 20eFt-ot. Bedugta fiókjába.
Felháborítónak tartottam, hogy saját családját meglopta. Persze gondolom azon volt, hogy maradjon neki pénze, azzal nem volt tisztába, hogy mekkora összeget vett ki, de mi lesz később.
Sajnos nem tudom, hogy ilyen helyzetek után mit tegyek vele, büntetést adjak, de mit. Megharapja magát én simogassam meg, vagy üssem meg, amit nem szívesen teszek.

Tisztelettel:
Szné Kovács Edina

Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Magatartászavar és nagyon sok elfojtott düh, megfelelési kényszer áll a kisfia viselkedése mögött, némi kényszeres tünetet is vélek felfedezni az ön által leírtakban. Mindenképp forduljanak a problémájukkal minél előbb gyermekpszichológushoz.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 10:25Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Jó estét!
Kisfiam most 3 éves! 2 évesen szoba és ágytiszta lett magától, de ez a csoda kB fél évig tartott! Nem tudom miért de be pisil nappal is és éjjel is! A nyár elején még nem aggódtam gondoltam majd a nyáron újra szoba tiszták leszünk de ez nem jött össze sajnos, meg kezdtük az ovit s ott is legalább 2szer bepisil pedig félóránként viszik pisilni! Ovi kezdés előtt Elvittem háziorvoshoz s csináltattam vizelet mintát de nincs semmi baj! Úgy gondolom hogy ha játszik akkor azért pisil be mert attól fél le marad valamiről! Mivel vegyem rá vagy mit tegyek hogy végre ne pisilJen be? Sajnos már nem tudok mit kitalálni!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezt szekunder enurézisnek hívják és pszichés okok húzódnak meg az állapot mögött. Mindenképp gyermekpszichológiai segítség szükséges, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 10:16Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
kedves Andrea
25 hétre született lányom aminek már 4.5 éve szobatisztasága kialakult de sajnos kakálni állva kakál és pelenkába. Épp elmélyü 3 éves kora ota ovodába jár.Önáloan pisil ovodába de kakálni csak ithon kakál pelenkába de ha nem adunk rá pelenkát adig nem hajlandó kakálni.Már a védőnőhöz is fordultam ezzel a problémával de ő anyit mondott rosz gyerekszokás ne vegyünk neki pelenkát.Most épp azt probáljuk hogy nem veszünk pelust.Sajnos éjszaka is olyan mélyen alszik hogy nem ébred fel mikor pisilnie kell. 3 évesen kakilt 2 szer a bilibe de én azt vettem észre hogy megilyedt a kaki látványától.És azota nem hajlandó ráülni a bilire kakálni.kérem szives tanácsát tisztelettel:Tünde
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban azt gondolom, h a szobatisztaság kérdése már zökkenőmentes kellene h legyen. Mindenképp javasolnék első körben egy szülőkonzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot és a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 10:13Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A következő problémával fordulok Önhöz. Kisfiam, aki 5 éves jelenleg nagyközépsős az oviban. Az óvodai beilleszkedéssel lennének problémáim. Bölcsibe nem járt. Az ovi előtt (kb. 1 éves korától) többször voltunk csoportos gyerekfoglalkozáson (ún.: Süni Zenén), hogy picit szokja a közösséget, de többnyire félidőben vagy még előbb távoznunk kellett, mert a fiam bőgni kezdett és haza akart menni. Játszótéren sem akart barátkozni a többi gyerekkel, még akkor sem ha a többiek kezdeményeztek. Az unokatesókkal és a húgával nagyon jól elvan. Ezen előzmények hatására úgy döntöttem, hogy a barátnőm kisfiával egy óvodás csoportba iratom (ezzel a kisfiúval nagyon sokat volt előtte együtt, szinte együtt nőttek fel, és nagyon jól kijönnek egymással). Az ovis beszoktatás mindkét fiúnak nehezen ment. Az óvónénik javaslatára az első évben nem is altattam ott a fiamat. Ezt megtehettem, mivel a kislányommal otthon vagyok (a gyerekek között 2 év a korkülönbség). A második évben viszont már én kértem, hogy aludjon ott, mert úgy gondoltam, hogy nem szerencsés ennyire sokáig ahhoz szoktatni, hogy ebéd után elhozom. A reggeli érkezéskor szinte mindig sír és jellemzően, amikor érte megyek akkor is. Reggelente sokszor úgy kell letépni rólam a gyereket, még idén is pedig már a 3. évünket kezdjük. Napközben állítólag nem szokott sírni és részt vesz a feladatokon, a probléma az udvaron kezdődik mivel nem szeret együtt játszani a többi gyerekkel, csak a régi barátjával akinek viszont új barátja lett immár 1 éve (amikor az új barátja nem játszik vele visszatér az én kisfiamhoz). Én próbáltam neki tanácsolni, hogy nyisson a többiek felé is de ő nem akar. Azt mondja, hogy ha a régi barát nem játszik vele akkor inkább egyedül van (ilyenkor az óvónők szerint valahol ücsörög egymagában). Azt is mondja, hogy azért érzi olyan rosszul magát az oviban mert hiányzom neki. Az óvónők szerint oldódik a helyzet, amikor a húga is elkezdi az ovit. Már 3 hete jár a lányom is, akinek nagyon tetszik az ovi, de az udvaron csak a tesóval van akinek sokszor addigra már annyira elege van ottlétből, hogy sírdogál magában és ezt lassan már a lányomra is átragasztja. A kislányom óvónői mesélik, hogy a kisebb vigasztalgatja a nagyobbat. Amióta jár a lányom is azóta a fiam sem alszik ott, ennek eleinte örült, de most már az sem dobja fel, hogy ebéd után hazajöhet. Az óvónők jók és a fiamat nem bántja a többi gyerek, sőt sokszor név szerint köszönnek neki amikor érkezünk, de a fiamból még egy visszaköszönést is nehezen tudok kicsikarni. Igazából még azt sem tudom mondani, hogy hullámvölgyben vagyok vele, mert még nem volt jó időszakunk az oviban.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Leválási szorongást, és szociális érzékenységet vélek felfedezni az ön által leírtak alapján, a kisfia viselkedésének a hátterében. Azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne gyermekpszichológushoz fordulniuk. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 10:07Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Szakértő Asszony!7 éves fiam idén kezdte az első osztályt. Óvodában csendes, visszahúzódó gyerek volt, sokat szekálták. Elkezdett karatéra járni, a mai napig csinálja, szereti, versenyezni is szokott, eredményesen. Egy szem gyerek. Egyáltalán nem tud veszíteni, mostanában már versenyen sem indul, mert retteg, hogy kikap. Mindig mondogattuk neki, hogy ha szekálják, ne hagyja magát, védje meg magát. Ez olyan jól sikerült, hogy első osztályban 1 hónap után fekete pontot kapott verekedésért. Ma behívatta a férjemet az osztályfőnök, hogy a gyerek kötözködik mindenkivel, verekszik, szekálja a padtársát, hazudik és ha nincs igaza remeg, csapkod stb. Sajnos az tény, hogy még egy egyszerű társasjátékozás is sírásba, dühöngésbe torkol, ha ő veszít. Itthon is többször előfordult, hogy valamit földhöz csapott, remegett egész testében, és bizony hazudik, hogy mentse magát. Mind ezek mellet nagyon okos, értelmes gyerek, tele van piros ponttal, a felmérői 00%-osak, eszes, ügyes. De nagyon el vagyunk keseredve a dühkitörések, kötözködése végett. Van jó megoldás?köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kudarckerülő attitűd, ill. a dühkitörések igen jól kezelhetőek pszichológiai módszerekkel. Fel kell pontosan térképezni a viselkedést kiváltó tényezőket, és annak megfelelően kezelni ezt az állapotot. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 10:02Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Az egyik kisfiam februárban lesz öt éves. Két héttel ezelőtt életében előszőr elkapott egy hányós vírust. Egyik este, s másnap reggel hányt, utána azonnal jobban lett, azóta sincs semmi baja. Nagy hatással volt rá azonban ez a két hányás, sokat beszélt róla, azt mondja, hogy azt hitte, meg fog halni. Tegnapelőtt este hirtelen a wc-hez rohant, s fél óráig nem engedte el, hogy most hányni fog. Rávettem, hogy menjünk az ágyba, csak lavórral volt hajlandó. Másfél óráig görnyedt és sírt, reszketett a lavór felett, mire rávettem, hogy hajtsa le a fejét az ágyra, mellé tettem a lavórt, hogy oda tudjon hajolni, így tudott csak elaludni. Hajnal 4-kor (máskor is ébredni szokott kb. ilyenkor) sír, remeg az ágyban a lavór felett, hogy most aztán biztos jönni fog. Lassan megnyugtattam, elaludt. Reggel jókedvűen ébredt, majd fél óra múlva előlről kezdtük, órákig kínlódott. Aztán nagyot sétáltunk, kb. 8 km-t, ezalatt erről is beszélgettünk, vagy eltereltem a figyelmét, kutya baja nem volt, majd a mamához érve, fényes nappal! megint folytatta. A következő éjjel is ugyanúgy telt. Étvágya van, láza nincs, hasmenése nincs, arca pirospozsgás. Óvodába az előző betegség és az őszi szünet miatt két hete nem jár, velem van itthon, azt eszi, amit a család többi tagja, és senki más nem beteg. Egyszóval, nekem úgy tűnik, hogy annyira fél a hányástól a múltkori eset miatt, hogy egész egyszerűen felizgatja magát, és valóban hányingerrel küzd. Ez lehetséges egy ekkora gyereknél? Kicsit korai ez pánikrohamhoz, nem? Mit tegyek? Mert azt tudom, hogy minél inkább hagyom belemerülni, annál nehezebb lesz ezt kikezelni. Valami enyhe nyugtatót lehet adnom neki? Rengeteget beszélek vele, elmagyaráztam, hogy aki beteg, az nem tud ekkorát sétálni, az sápadt, levert, nem tud enni, fel sem tud szinte állni, ezt meg is érti, de képtelen leküzdeni. A családunkban van sajnos kényszerbeteg is, pánikbeteg is, ez lehet, hogy hajlam? Meg vagyok ijedve. Mennyi idő múlva forduljak orvoshoz? És milyen orvoshoz? Rögtön pszichológushoz? Vagy van olyan hogy a háttérben tényleg valami szervi ok áll, én meg rögtön idegi okokra gondolok? Mit mondjak még egy ekkora kisfiúnak? Nagy szeretetben nevelkedik nagy családban, eddig semmi ilyesmi nem fordult elő, odafigyelek rá, szeretjük őt, nincs oka külön felhívnia magára ilyesmivel a figyelmet, és ő ezt tényleg úgy éli meg, hogy rosszul van. Kérem a szíves segítségét, hogy mihamarabb elejét vehessem ennek a hosszú távra is kihatható problémának.
Üdvözlettel: Egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Pánikbetegségre utalóak a kisfia tünetei, mindenképp forduljanak minél előbb gyermekpszichológushoz, annak érdekében, h a kialakult tünetek ne öltsenek esetlegesen súlyosabb formát.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 09:505 / 5 olvasói értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea! A problémám a következő!:Lányom január 4. én tölti a 4.életévét!Óvoda aloli felmentést kértem amit megkaptunk!A következő indok: Tavaly 3.évet betöltötte az utáni nap kezdődött az óvoda 1.nap:beültünk együtt a csoportszobába nézte a gyerekeket ott volt az ölemben!Eltelt 10perc egy asztalnál játszott pár kisfiú odament játszott mellettük nem velük aztán pár kislány elcsalta hogy velük játszon játszott de nem sokáig!45.percig voltunk bent aztán mondta elég volt haza szeretne menni!Rendben hazajöttünk!Másnap szintén bent ültem vele egy darabig aztán Óvónéni mondta szoljak a lányomnak hogy elugrok a boltba 5.percre hozok neki sütit és jövök de 5.perc legyen!Szóltam a kislányomnak azt mondta rendben van!Szia!A kijárathoz értem és hangos kiabálást zokogást hallottam hátranéztem:Luca a kislányom volt ölbe vettem és kijelentette:Azonnal menjünk innen haza!Aznap este bepisil és a rákövetkező 1-másfél hónapig!A már 19.hónapos kora óta szobatiszta gyerek!Gyermekorvosomhoz elvittem tanácsot kértem azt javasolta nem szabad eröltetni elküldött gyermekpszichiáterhez!Aki szeparációs szorongást és viselkedés zavart diagnosztizált!Ezért gyesre mentem Lucával!Néha vannak olyan hisztiei teljesen kifordúl önmagából!Van olyan eset is mikor déli alvásból felkel Apukáját meglátja üvöltve zavarja ki a szobából!Eltelik 10.perc aztán hivja apukáját vissza!Visszatérve az óvodára!Naponta járunk le az udvarra kint elvan de a látóterében mindig ott kell lennem !Viszont bementünk a csoportszobába ugye a zsivaj 3.másodperc után befogta a fülét és azonnal menjünk mert idegesiti a zaj!Röviden annyit még én sem szerettem gyermekkoromban ovodába járni mindig sírtam!Biztos érzi Luca rajtam.De mindig mondjuk neki mennyire jó az óvoda stb... bíztatjuk de így sem még csak hallani sem akar az oviról!Keresgélek kislétszámú óvodát de nem nagyon van erre fele ilyen!Szeretnék tanácsot kérni mit tegyek!Köszönöm! Tisztelettel:Fehér Andrea
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h az elsődleges feladat az kellene h legyen, h a gyermekpszichiáter által diagnosztizált viselkedészavart, ill. szeparációs szorongást kezdjék el terápiásan feldolgozni. Mindenképp gyermekpszichológiai segítség szükséges önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 09:46Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Fiam Márk novemberben lesz 7 éves. Ősszel iskolát kezdett logopédiai osztályban, mert diszlexia gyanús.
Szeptemberben nem volt semmi gond. Október első hetében több napon keresztül bepisilt az iskolában napközben, amit a pedagógusok nem vettek észre. Vittünk neki váltóruhát és bejelentkeztünk pszichológushoz. Közben kisfiam nagyon agresszívvá vált, rugdos minket és a bátyját is aki 15 éves. Összetör, összezúz mindent a papírt a tollal, ceruzával felszántja. Ha rászólunk valamiért akkor rögtön azt mondja, hogy te hülyének neveztél és még ennél csúnyább szavakat is, vagy azt mondja te pofon vágtál és elvetődik, mintha fellöktök volna. A pedagógusokkal többször beszéltünk, mert az egyik osztálytársára panaszkodik itthon aki hiperaktív és magatartászavaros problémák miatt került az osztályba. Nem tudom mi történt a kisfiammal. Az óvoda alatt is csibész volt, de nem volt komolyabb gond vele. A pisilésre azt mondta, hogy a nagyobb fiúk rácsapták a wc ajtót és azt mondták takarodjon ki a wc-ből és megijedt ezért nem mert elmenni pisilni. A pedagógusokkal beszéltem akik nem akartak hinni nekünk, hogy ilyen megtörtént. Végül beszéltek még aznap az érintett idősebb gyerekkel és kiderült valóban megtörtént mindez, a nagyobb gyerek viccnek szánta. Az őszi szünet előtti héten illetve most utána sem volt ilyen jellegű probléma.
Viszont tegnap úgy jött haza, hogy egy nagy és több kisebb lyuk volt a pólóján. Azt mondta a Norbi szúrta ki ceruzával. Ma a tolltartója volt átlyukasztva ami kemény karton és műanyag borítású. És összefirkálva ceruzával összekaristolva, mindenre azt mondja, hogy más csinálja. De mivel itthon is ilyesmiket csinál ezért én nem hiszem el, hogy más csinálja. A tanárai nem túl kommunikatívak és ez enyhe megfogalmazás. Olyanokat mond itthon, hogy a Norbi jó én rossz vagyok. Én nagyon féltem most már a gyerekemet úgy érzem valami nagy gond lehet. Itthon nem volt semmi változás az életünkben októberben. Babát várunk jövő év január elejére, ezt tudja, sokat beszélünk arról, hogy majd miben segíthet, stb. Az édesapját 2 éves korában látta, a párom több, mint egy éve él velünk és gyakorlatilag az első perctől apának hívja. Tehát jelentősebb változás tavasszal volt amikor elmondtuk, hogy kis testvére lesz, de ezzel kapcsolatban soha nem nyilatkozik negatívan. Valamint tavaly nyáron volt a másik nagy váltás amikor párom ide költözött.
Jövő hétre kaptunk időpontot a Heim Pál kórház pszichológiájára, de mire a gyermeket is megvizsgálják legalább 2 hét megint elmegy, ezért írtam ide, hátha tud valamit tanácsolni addig is nekünk.
Nagyon köszönöm előre a segítségét!
Köszönettel: Viktória
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A leírtak alapján, valóban nagyon fontos, h minél előbb pszichológushoz forduljanak. Bár nagyon sok mindenről írt a levélben, de a pontos diagnózishoz és az annak megfelelő kezeléshez sajnos elengedhetetlen a személyes konzultáció. Mindezt véleményem szerint meg fogják kapni a kórházban. Minden jót önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 09:38Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 8 éves. Második osztályos, jó tanuló, jó magaviseletű, érzékeny kisfiú. Az édesapjával közösen neveljük, meglátásom szerint harmónikusan. Sok időt töltünk együtt hármasban. Nagyon ragaszkodik hozzám is, és az Apukájához is. Eddig távol maximum egy napot ( 1 éjszakát) töltött nélkülünk.
Én szeretnék 1 hónapra külföldre elutazni. Ön szerint okozhat-e ez lelki törést neki? (Úgy, hogy az Apukája gondoskodna addig róla és persze a nagyszülők). Esetleg még túl "kicsi", önállótlan, hogy ezt a dolgot megértse, elfogadja?

Válaszát megköszönve:
Edit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h ebben a korban a gyerekek nehezen élik meg, ha hosszabb időre távol maradnak az édesanyjuktól. Amennyiben mindenképp szükséges elutaznia, készítsék rá föl a gyereket sok-sok beszélgetéssel, ahol ő is beszélhet az ehhez kapcsolódó érzéseiről.


Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 08:21Még nincs értékelés
2015. 11. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A tanácsát szeretném kérni 6 éves fiammal kapcsolatban.
A probléma az, hogy elég bátortalan az oviban, de itthon nagyon eleven.
Nagyszülőkkel lakunk, ami nehezíti a dolgunkat.
Sokszor engednek neki, amit én nem és a gyerek előtt mondanak nekem ellent.
Néha úgy érzem, semmi tekintélyem. Aztán meg azért szidnak, hogy miért nem nevelem meg a gyereket a rosszasága miatt. Sok a konfliktusunk, amit hall a gyerek is. Van egy 3 éves kistestvére is.
Ezek okozhatják a viselkedését? Az oviban jó gyerek, sőt félénk, pedig nagycsoportos.
Azt mondta az óvónő, hogy lassú. A feladatok elejére emlékszik, de a végére már nem. A nevelési tanácsadóból jár az oviba egy hölgy, aki foglakozik vele. Őszerinte lassú, nem emlékszik a feladatra.
Ha rajzolni kell, akkor stresszel, alig ér a papírra a ceruzája. Itthon, ha rajzolni "kell" , és nem sikerül neki akkor sírni kezd, remeg a keze. Rendesen stresszel. Nehezen tudom leültetni rajzolni, nem erőltetem, de muszáj lenne mert jövőre iskola.
Szívecskét sem tud rajzolni, pedig segítek, hogy pl dombocskát rajzoljon, stb. Lerajzolom, hogy másolhassa..
És nem. Nem hajlandó, hamar nekiáll sírni. Akármit rajzolt, mindig megdicsértem, és óvatosan próbáltam célozgatni, hogy legközelebb kicsit másképp kellene, stb.
Mit tehetnék? Elég lenne a gyakorlás? Hogy segítsek?
Szeretném, ha bátrabb lenne, bízna magában, nagyobb lenne az önbizalma.
Választ előre is köszönöm!
Erzsi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján önértékelési problémát, ill. szociális érzékenységet vélek felfedezni a viselkedés mögött. Érdemes lenne elkezdeni vele dolgozni pszichológiai értelemben, mivel lehet, h ezen tényezők gátolják őt a teljesítményben is. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 11. 10. 08:085 / 5 olvasói értékelés
2015. 10. 06.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm,

Szeretném ha tanácsot adna, van egy kétéves kisfiam, nemrég kezdtük a bölcsit, de beteg lett ezért hamarosan újra kezdenénk, de előjött nála ilyen szorongás, hogy mindenhol csak anya legyen, nem tudom otthagyni a bölcsiben sem mert sir, és azt hiszi nem megyek érte, mostmár senkivel sem nagyon akar maradni, itthol sem csak velem, én csináljak mindent. Mit tud javasolni hogyan tudnánk vele megértetni hogy együtt leszünk, érte megyünk apa is anya is, Nem társaságkedvelő, kell egy kis idő még feloldódik, de eddig nem voltak ilyen gondok mindenkivel elvolt, nagyszülőkhöz is elment nélkülünk. Persze tudom hogy nem érett még meg egy bölcsődére, hisz két éves, én sem jó szivvel adom be csak ott a munkahely is. Vagyv mi lenne a megoldás hogy bátoritani tudjuk bármiben is, itthol nincs vele gond, jó kedvű bszél, csak ha már indulnánk valahova.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, leválási szorongást, bizalmatlanságot ill. önértékelésbeli problémát vélek felfedezni. Mindenképp célszerű lenne egy szülői konzultációt tartanunk, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-3550177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 10. 06. 13:55Még nincs értékelés
2015. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a kis fiam (4 éves), 1,5 hete bepisil vagy csak becsurog neki a játszótéren vagy az oviba illetve nem szól az oviba kaki miatt és a játszin is van, hogy bekakil kicsit. Eddig ilyen nem volt, ezért értetlenül állok a dolog előtt. Köszönöm a segítséget.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben már volt szobatiszta a kisfia, azt gondolom, h érzelmi okok húzódgatnak meg a háttérben. Lehet ez leválási szorongás, vagy bármilyen más jellegű is, amit a gyereke nem tud feldolgozni és így jelzi önnek h valami gond van. Azt gondolom h mindenképp érdemes lenne eljönnie egy szülőkonzultációra, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot és a teendőket. Elérhetőségem: 30-3550177.

Üdv.:

Balogh Andrea2015. 09. 29. 13:49Még nincs értékelés
2015. 09. 29.⧉
Olvasói kérdés
Udvozlom! Kislanyommal kapcsolatban irnek onnek! Elosszor is azzal kezdenem hogy ejszakankent felriad ordit zeng a lakas es abban a pillanatban rohanok fel a szobajaba de riadtan nez vagy epp all az agyon vagy ul vagy indul hozzam de szinte meg alszik mert kerdezem mi a baj es nem valaszol semmire , visszafektetem es rogton elalszik, eddig ritkabban fordult ilyen elo de mostanaban majdnem minden ejszaka! Es nemtudok mit kezdeni a helyzettel , probaltam beszelni vele errol de soha nem emlekszik ra, sokszor csak lejon hozzam de mostanaban sirva rohan, annyit meg elmondanek hogy nagy valtozasokan megy keresztul mert van uj parom neki 2 kisfia de nagyon jol kijonnek egymassal , de igazabol nemhinnem hogy ezek a dolgok miatt lehet e ez, fel a sotetben egyedul lenni, mitol lehet ez on szerint? Valaszat elore is koszonom!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mély szorongás állhat a viselkedés hátterében. Azt gondolom h mindenképp érdemes lenne eljönnie egy szülőkonzultációra, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot és a teendőket. Elérhetőségem: 303550177.

Üdv.:

Balogh Andrea2015. 09. 29. 13:45Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.