Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A következő problémával fordulok Önhöz. Kisfiam, aki 5 éves jelenleg nagyközépsős az oviban. Az óvodai beilleszkedéssel lennének problémáim. Bölcsibe nem járt. Az ovi előtt (kb. 1 éves korától) többször voltunk csoportos gyerekfoglalkozáson (ún.: Süni Zenén), hogy picit szokja a közösséget, de többnyire félidőben vagy még előbb távoznunk kellett, mert a fiam bőgni kezdett és haza akart menni. Játszótéren sem akart barátkozni a többi gyerekkel, még akkor sem ha a többiek kezdeményeztek. Az unokatesókkal és a húgával nagyon jól elvan. Ezen előzmények hatására úgy döntöttem, hogy a barátnőm kisfiával egy óvodás csoportba iratom (ezzel a kisfiúval nagyon sokat volt előtte együtt, szinte együtt nőttek fel, és nagyon jól kijönnek egymással). Az ovis beszoktatás mindkét fiúnak nehezen ment. Az óvónénik javaslatára az első évben nem is altattam ott a fiamat. Ezt megtehettem, mivel a kislányommal otthon vagyok (a gyerekek között 2 év a korkülönbség). A második évben viszont már én kértem, hogy aludjon ott, mert úgy gondoltam, hogy nem szerencsés ennyire sokáig ahhoz szoktatni, hogy ebéd után elhozom. A reggeli érkezéskor szinte mindig sír és jellemzően, amikor érte megyek akkor is. Reggelente sokszor úgy kell letépni rólam a gyereket, még idén is pedig már a 3. évünket kezdjük. Napközben állítólag nem szokott sírni és részt vesz a feladatokon, a probléma az udvaron kezdődik mivel nem szeret együtt játszani a többi gyerekkel, csak a régi barátjával akinek viszont új barátja lett immár 1 éve (amikor az új barátja nem játszik vele visszatér az én kisfiamhoz). Én próbáltam neki tanácsolni, hogy nyisson a többiek felé is de ő nem akar. Azt mondja, hogy ha a régi barát nem játszik vele akkor inkább egyedül van (ilyenkor az óvónők szerint valahol ücsörög egymagában). Azt is mondja, hogy azért érzi olyan rosszul magát az oviban mert hiányzom neki. Az óvónők szerint oldódik a helyzet, amikor a húga is elkezdi az ovit. Már 3 hete jár a lányom is, akinek nagyon tetszik az ovi, de az udvaron csak a tesóval van akinek sokszor addigra már annyira elege van ottlétből, hogy sírdogál magában és ezt lassan már a lányomra is átragasztja. A kislányom óvónői mesélik, hogy a kisebb vigasztalgatja a nagyobbat. Amióta jár a lányom is azóta a fiam sem alszik ott, ennek eleinte örült, de most már az sem dobja fel, hogy ebéd után hazajöhet. Az óvónők jók és a fiamat nem bántja a többi gyerek, sőt sokszor név szerint köszönnek neki amikor érkezünk, de a fiamból még egy visszaköszönést is nehezen tudok kicsikarni. Igazából még azt sem tudom mondani, hogy hullámvölgyben vagyok vele, mert még nem volt jó időszakunk az oviban.
A következő problémával fordulok Önhöz. Kisfiam, aki 5 éves jelenleg nagyközépsős az oviban. Az óvodai beilleszkedéssel lennének problémáim. Bölcsibe nem járt. Az ovi előtt (kb. 1 éves korától) többször voltunk csoportos gyerekfoglalkozáson (ún.: Süni Zenén), hogy picit szokja a közösséget, de többnyire félidőben vagy még előbb távoznunk kellett, mert a fiam bőgni kezdett és haza akart menni. Játszótéren sem akart barátkozni a többi gyerekkel, még akkor sem ha a többiek kezdeményeztek. Az unokatesókkal és a húgával nagyon jól elvan. Ezen előzmények hatására úgy döntöttem, hogy a barátnőm kisfiával egy óvodás csoportba iratom (ezzel a kisfiúval nagyon sokat volt előtte együtt, szinte együtt nőttek fel, és nagyon jól kijönnek egymással). Az ovis beszoktatás mindkét fiúnak nehezen ment. Az óvónénik javaslatára az első évben nem is altattam ott a fiamat. Ezt megtehettem, mivel a kislányommal otthon vagyok (a gyerekek között 2 év a korkülönbség). A második évben viszont már én kértem, hogy aludjon ott, mert úgy gondoltam, hogy nem szerencsés ennyire sokáig ahhoz szoktatni, hogy ebéd után elhozom. A reggeli érkezéskor szinte mindig sír és jellemzően, amikor érte megyek akkor is. Reggelente sokszor úgy kell letépni rólam a gyereket, még idén is pedig már a 3. évünket kezdjük. Napközben állítólag nem szokott sírni és részt vesz a feladatokon, a probléma az udvaron kezdődik mivel nem szeret együtt játszani a többi gyerekkel, csak a régi barátjával akinek viszont új barátja lett immár 1 éve (amikor az új barátja nem játszik vele visszatér az én kisfiamhoz). Én próbáltam neki tanácsolni, hogy nyisson a többiek felé is de ő nem akar. Azt mondja, hogy ha a régi barát nem játszik vele akkor inkább egyedül van (ilyenkor az óvónők szerint valahol ücsörög egymagában). Azt is mondja, hogy azért érzi olyan rosszul magát az oviban mert hiányzom neki. Az óvónők szerint oldódik a helyzet, amikor a húga is elkezdi az ovit. Már 3 hete jár a lányom is, akinek nagyon tetszik az ovi, de az udvaron csak a tesóval van akinek sokszor addigra már annyira elege van ottlétből, hogy sírdogál magában és ezt lassan már a lányomra is átragasztja. A kislányom óvónői mesélik, hogy a kisebb vigasztalgatja a nagyobbat. Amióta jár a lányom is azóta a fiam sem alszik ott, ennek eleinte örült, de most már az sem dobja fel, hogy ebéd után hazajöhet. Az óvónők jók és a fiamat nem bántja a többi gyerek, sőt sokszor név szerint köszönnek neki amikor érkezünk, de a fiamból még egy visszaköszönést is nehezen tudok kicsikarni. Igazából még azt sem tudom mondani, hogy hullámvölgyben vagyok vele, mert még nem volt jó időszakunk az oviban.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Leválási szorongást, és szociális érzékenységet vélek felfedezni az ön által leírtak alapján, a kisfia viselkedésének a hátterében. Azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne gyermekpszichológushoz fordulniuk. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Leválási szorongást, és szociális érzékenységet vélek felfedezni az ön által leírtak alapján, a kisfia viselkedésének a hátterében. Azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne gyermekpszichológushoz fordulniuk. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: