Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2016. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Balogh Andrea!
Van egy 8 kisfiam, akinél az elmúlt 3 hétben fokozódó alvásproblémákat tapasztalunk. Okos, értelmes fiú, az iskolában kitűnő, rendszeresen sportol. Az utóbbi időben egyre több gond van az elalvással. Nem tud elaludni. Beszélgettem vele, nincs szerinte semmi olyan problémája, amit el tudna mondani, nem bántja semmi, nincsenek rossz gondolatai. 9 óra körül fektetem, fürdés a vacsi, valamint mesekönyv után. Eddig nem is volt gond, 10 percen belül mélyen aludt. Mostanában ez egyszerűen nem megy. Tegnap is éjfélig tartott, mire elaludt, ilyenkor áthív, kitakarózik, betakarózik, forgolódik..... De ha a mi ágyunkban fekhet, mindjárt elalszik. Eddig ilyen problémánk nem volt, születése óta saját szobában aludt, egyedül, de nyitott ajtó mellett. Nem tudom már mit tegyek, hogy segítsek neki. Tegnap már az ágya mellé ágyaztam magamnak a földre, hogy éjfélkor aludni kezdjen. Viszont az éjszakát mindig végigalussza, nincs rémálom, felkelés, semmi. Kérem adjon tanácsot. Vigyem el gyerekpszichológushoz vagy mit tegyek, hogy ki tudja pihenni magát? Köszönöm a segítségét. Egri Andrea
Szakértői válasz
Kedves szülő!
Az alvás problémáknak több féle formàja és fokozata létezik. Amennyiben még mindig fenn állnak a tünetek, keressenek meg egy gyermekpszichológust. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-3550177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 04. 11. 17:31Még nincs értékelés
2016. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
Két gyermekem van egy kisfiú 10 éves és egy kislány 8 éves. Kérdésem a következő lenne. Mindkét gyermekemnél észrevettem,hogy ha babakori fotókat videókat szeretnénk megnézni az ő kiskorukról mindig pityeregve elfordulnak. Ugyanez történik ha az esküvői videót vagy bármely szép családi megható emléket szeretnénk megnézni, ha felcsendül egy altatódal vagy előkerül egy régi játék. Amikor kérdezem őket miért pityeregnek mindketten azt mondják hogy nagyon aranyosak voltak, pl. fotón,nagyon megható volt pl. egy videó. nagyon szépek voltunk és hogy olyan jó volt kiskorukban stb. Kisfiam már egyre kevésbé,de a kislányom a falon lévő képeket sem szívesen nézi,pedig némelyik születése óta fent van. Miért reagálhatnak így? Jelenthet ez problémát? Lehet,hogy mi szülők valamit rosszul csináltunk? Előre is köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Elolvastam a levelét és azt gondolom hogy alapvetően nincs gond ezzel az érzékenységgel mivel magas fokú empátiára, érzelmi fejlettségre utal.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 04. 11. 17:255 / 5 olvasói értékelés
2016. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea.8éves kisfiú gyermekem 2éve mióta elköltöztünk fojamatosan azt mondja rosszul van.azt nem tudja megmondani mit érez.meg sokat remeg mitől lehetbez nála.előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Amennyiben már 2 éve fenn állnak ezek a tünetek és nincs fizikai háttér, azt gondolom hogy minél hamarabb forduljon gyermekpszichológushoz. Személyes konzultáció szükséges. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-3550177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 04. 11. 17:175 / 5 olvasói értékelés
2016. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
kislányom 5,5 éves. Már 22 hónapos kora óta szobatiszta. Minden nap van széklete. Rendesen táplálkozik. A problémám az, hogy állandóan hasfájásra panaszkodik az utóbbi 2 hónapban (már régebben is előfordult). Már jártam vele hasi uh-n. Mindent rendben találtak. Tejtermékek közül a laktózmentes termékeket veszem, mert azt már tapasztaltuk, hogy a normál tejes termékek elfogyasztása után sokszor panaszkodott hasfájásra. Sajnos az utóbbi 2-3 hétben sokszor kínlódunk a szekeléssel, mert az oviban nem hajlandó elmenni kakilni és tartogatja késő délutánig, míg hazaér. Még nem hajlandó magának sem kitörölni a fenekét. Már beszéltünk az óvónökkel, ők azt mondják, segitenek neki, ha kéri, de neki már magának kellene kitörölnie a fenekét. Minden este sirva fekszik le, hogy nem akar oviba menni, állandóan hasfájásra panaszkodik és kaparja a körmeit. A reggeli elindulások is egy hatalmas expedícióba torkollnak. Tanácsot szeretnék kérni Öntől, mivel tudnék segiteni rajta, hogy ne féljen ennyire az oviban kakilástól, ne szorongjon. Van egy nagyobb testvére, ő is ennyi idősen lett szobatiszta, de nála ilyen problémák nem jelentkeztek. Minden este úgy alszik el, hogy a pocakját simogatom, mert neki az fáj. Szerintem nem fáj neki. Már mondtuk, higy ahhoz hogy vele legyek és simogassam, nem kell azt momdania, hogy fáj, mert anélkül is simizem őt. Úgy érzem, hogy szélmalom harcot vívok ezzel a problémával.
Hálás lennék, ha tudna nekem valamilyen tanácsot adni a problémánk megoldására.
Köszönettel
Laboka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A hasfájás ebben a korban a legtöbb esetben pszichoszomatikus tünet. A gyerek félelmei, szorongásai a kiváltó tényezők. Sokat kell vele lenni, szeretkezni hogy érezze azt, hogy nincs egyedül, és mindig számíthat a szüleire. Sokat kell beszélgetni vele a megélt érzésekről. Ha nem történik változás, keressen meg nyugodtan, szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 04. 11. 13:315 / 5 olvasói értékelés
2016. 03. 24.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Gyermekem 8 éves,két hete elvesztettük a férjem anyukáját,és tanácstalanok vagyunk,hogy elvihetjük e a gyereket a temetésre vagy sem.
Nem voltak napi kapcsolatban,hiszen gyermekem születése óta a mama idösek otthonában élt,és havonta egyszer találkoztak mikor megátogattuk.
Gyermekem rendkivül érzékeny,nem szeret nélkülem sehol lenni.
Mit tanácsol nekünk?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Részvétem önöknek.
Ebben a korban én semmiképpen sem ajánlom, hogy a gyereket temetésre vigyék, hiszen képtelen lesz feldolgozni az ott látottakat, ami később minden féle pszichés tünetet produkálhat majd.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 03. 24. 06:43Még nincs értékelés
2016. 03. 24.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 9 éves, harmadik osztályos és fél lemenni a lépcsőn. Az iskolakezdésnél, első osztályban kezdődött az iskolai lépcsőn. Fél, hogy leesik. Én magam krónikus lépcsőn megcsúszó vagyok, de semmi komolyabb sérülést nem szereztem még eddig. Viccesen meg szoktam jegyezni, hogy én szoktam megcsúszni és te félsz? Merthogy bennem semmilyen félelmet nem vált ki ez a dolog. Várom, bízok abban, hogy ez a félelme el fog idővel múlni. Több félelme is volt kisebb korában, de mindegyiken túl lendítette az élet.
A múlt héten már az én kezemet fogva sem akart lejönni az iskola tetőteréből, olyan rettegést láttam az arcán, amit eddig még soha. Sikerült rábeszélnem, hogy minden rendben lesz: fogta a korlátot, a kezem és nagy nehezen sikerült rávennem. Viszont nagyon aggódom érte! Nem tudom mivel tudnék neki segíteni, hogy megszabaduljon a félelmétől.
Előre is köszönöm szépen tanácsait!
Agneta
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Gyermekkorban nagyon sok félelem váltja egymást, ami természetesen. A gyerekek megtanulnak megkűzdeni a félelmeikkel, ez által fejlődnek érzelmileg is. Amennyiben az adott félelem hosszú ideje fenn áll már és teljesen ellehetetleníti a gyermek hétköznapjait, úgy érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a megkűzdést akkor meg kell tanítani számára. Ez esetben tehát szakmai segítség indokolt. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 03. 24. 06:265 / 5 olvasói értékelés
2016. 03. 19.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Viktória vagyok és van egy 10 éves kislányom akinél 2014-ben az iskolai gyógypedagógus BMI-t állapított meg figyelemzavaros az iskolai tanulas nehezen megy. A papíron amit kaptunk heti egy órás fejlesztést ajánlottak amire mindig el is ment iskolai időbeosztásban. Sajnos nem tudom mi történhetett az órákon de az utobbi kb. 1 hónapban a kislány azon a napon amikor a fejlesztés volt nem akart iskolába menni és délután amikor érte mentem sírva borult a nyakamba. Nagy nehézségekkel ki tudtam szedni belőle mi a baj a tanárnénivel aki a fejlesztést tartotta van volt probléma. Azt mondta sosem dicséri meg állandóan sietteti és a többi gyerek előtt szégyeníti meg. Tehát a gyerekem önbizalma önbecsülése azóta nulla,holott az önbizalmát erősíteni kellene amit mi itthon és az osztályfőnöke is próbálunk sokat dicsérjük dicséri. Vannak sikerélményei is de amit mi közösen felépítünk azt az 45 perc a tanárral le is rombolja. Rossz így látnom a gyerekem. Nem akarok vádaskodni vagdalózni mert bebizonyítani nem tudom de a gyereknek hiszek hiszen miert jött volna haza sírva ha nem történt semmi. Beszéltünk azóta a tanárnővel aki elmondta ő nem bántotta márhogy lelkileg a lányunkat,de ezek után nem vállalja a további fejlesztését aminek én örülök is keresünk mást. A kérdésem viszont az lenne érdemes volna e megmutatni a leányzót egy gyermekpszichológusnak mivel elég csak az említett tanárnőt szóba hozni és csak beszélni róla már elkezd sírni azt mondta fél tőle és többet nem akar hozzá menni. Köszönom válaszát üdvözlettel
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Azt gondolom, hogy mivel sikerült szakembert váltaniuk, és így a kislányuk nem kap heti szinten önértékelést romboló visszajelzéseket, így az elmúlt időszak feldolgozásában kell őt szakmailag támogatni. Az önértékelését helyre kell állítani. Ha gondolja, keressen meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 03. 19. 06:015 / 5 olvasói értékelés
2016. 03. 16.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea!
Van egy 5 éves óvodás kisfiam. 3,5 éves kora óta óvodába jár, a beilleszkedéssel nem volt probléma, minden gond nélkül ment, ebéd után hazahoztam az első évben. 1 hét kivételével( amikor nem volt ott a kis barátja, ezért minden nap sírva mentünk) más problémánk nem volt. Az oviban volt egy kiabálós óvónéni akit nem szeretett, de ennyivel elintézte. Ezen tanév szeptemberében költözés miatt óvodát váltottunk, ráadásul idegen nyelvű óvodát kezdtünk. Kicsit tartottunk tőle, hogy a változás sok lesz, de sokat beszélgettünk vele erről, és meglepően jól ment a beilleszkedés. 2 hétig reggelente volt egy kis pityergés, majd ez is elmaradt jól vette az akadályokat. A problémánk január közepén kezdődött. Az ünnepek után 1 hétig mentünk, és elkezdett 5 percenként pisilni járni. Ilyen volt 2 hétig szeptemberben is de magától múlt más psnasz nem volt így nem törődtünk vele. Januárban azonban, nem múlt így orvoshoz vittük, aki sok vizsgálat után sem talált szervi okot. Az óvodából jelezték hogy ott is csinálja. Egy délután alvóidőben, nem bírt elaludni,elkezdett kikéretszkedni, de az óvó néni azt mondta neki hogy nem mehet ilyen gyakran. Elmondásuk szerint a gyerek pánikba esett hogy be fog pisilni és miért nem értik meg őt, és elindult az ajtó felé. A " karakánabb " óvónéni odaugrott és bezárta az ajtót, mire a gyerek "hisztirohamot kapott" hogy be fog pisilni, az óvónéni válasza az volt, hogy pisilj. Végül zokogásban tört ki így mégis csak kiengették. Azóta nem alszik az óvodában! Akkor beszéltem vele is, és az óvónőkkel is, hogy 2x engedjék ki ha nem alszik. Minden reggel sírva járunk az eset óta oviba. Fél az alvástól, bár az ovit szereti, péntekenként elhozom ebéd után ezeken a napokon kacagva megyünk. Volt egy síbalesete pár hete, meghúzódott a lába, azóta a pisilés probléma megszünt( ebből pszichés okra következtettem), azonban az alvásos rettegés megmaradt. Ahogy belépünk az oviba szalad vécére, és reggel mindíg megkérdezi hogy ott kell-e aludni, ha igen a válasz sírni kezd. Teljesen felőröl bennünket a dolog. A családban nem történt semmi változás, ami indokolná a dolgot. Tegnap megtudtam, hogy az egyik csoporttársunk rágja a körmét, mert fél az ajtót bezáró óvónénitől, és hogy más kisgyereknek is volt szeptemberben hasonló pisilős tünete, de elmúlt. Kisfiam egy NAGYON érzékeny gyerek, itthon jól alszik. Elnézését kérem hogy ilyen hosszúra nyúlt a mondandóm, de nem tudom, hogy mit tegyek. A gyereket védjem, erősítsem, vagy a karakánabb óvónénit próbáljam " puhítani" . Minden nappal nehezebb. Várom válaszát!
Tisztelettel: Golomo
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és hát őszintén szólva megdöbbentő, hogy egyes óvoda pedagógusok mennyire nem szakmailag /emberileg kezelik ezeket a kis csöpségeket. Azt gondolom, hogy érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, hogy részletesen át tudjuk beszélni azt, hogy hogyan viszonyuljon egyrészt a gyerekéhez ebben az állapotban, más részt pedig le kell ülni az óvodában dolgozó pedagógussal is , és kicsit asszertíven kérni a segítségét. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 03. 16. 05:54Még nincs értékelés
2016. 03. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

2,5 éves lányommal kapcsolatban kérném a segítségét. Alapvetően jókedvű, csacsogós, nagyon érdeklődő kislány, a dackorszak minden velejárójával. Kistestvére most 6 hónapos, és úgy veszem észre, lányom nem igazán tudja mit is kezdjen a kis "betolakodóval".
Ha jó napja van szívesen játszik vele, együtt hármasban találunk ki olyan játékokat ami mindhármunkat szórakoztat. De ha nincs hangulata a tesóhoz, bárhogy próbálok a kedvében járni, szótlan, nyafogós, és sajnos az öccsét is megüti néha, durván bánik vele. Ez még érthető is csak nem tudom hogyan kezeljem a helyzetet. Próbáltam a szeretgetést, nyugtatást, figyelemelterelést amit ilyenkor javasolni szoktak de ez csak olaj a tűzre. Egyedül az segít ha fenyegetőzöm (ma cumi-rongyi nélkül alszol, nem játszom veled... stb) de ezt nem tartom jó módszernek, és sajnos néha kiabálok is vele ami látszólag megviseli, de nem mindig tudom tűrtőztetni magam. Az altatás is nehézkes mert direkt felkiabálja az öccsét, hiába ígérem meg neki hogy utána csak vele játszom. Így a kicsi is nyűgösebb, mert nem tudja kipihenni magát.
Férjem a családi napközit javasolja (12 gyerekre 3 nevelő vigyáz), szerinte jót tenne a lányunknak a környezetváltozás, ha kimozoghatná magát és gyerekek között lehetne, lenne napirend, én sem lennék ennyire kimerült, a kapcsolatunknak is jót tenne. De én tartok tőle, egyrészt mert nem akarom hogy azt higgye a tesó miatt kell mennie, másrészt olyan kevés ez az idő amit még együtt tölthetünk az ovikezdésig... Ön szerint egy ennyi idős gyereknek jót tesz a bölcsőde? Ha igen, egész (15:00-ig) vagy fél napot (11:00-ig) javasolna?
A másik kérdésem hogy érdemes elmenni szakemberhez a lányom viselkedése miatt vagy ez normális reakció egy ilyen kicsi lánytól?
Van esetleg valami tanácsa, amivel könyebbé tehetném neki a megváltozott helyzet elfogadását?

Válaszát előre is köszönöm,

Üdvözlettel:
Klaudia
Szakértői válasz
Kedves Klaudia!
Először is egyáltalán nem javaslom most erre a pár hónapra a bölcsit, attól a gyerek szorongásai, amelyek a leírtak alapján amúgy is jelen vannak, csak mélyebb / meghatározóbb szintre kerülnének. Önnek viszont javasolnék egy szülői konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni azt, hogy hogyan is kezelje ezt az állapotot. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 03. 16. 05:43Még nincs értékelés
2016. 03. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam most 9 éves, s az elmúlt 1/2 - 1 évben elég sok panasz van rá az iskolában. Elkönyvelték rossz gyereknek, s ez alól nem tudunk kibújni. Bármi rendetlenkedés történik, ahol ő is ott van, ő kapja a beírásokat, rossz pontokat, a társai nem, pedig nem egyedül volt jelen.
Nagyon sokat beszélgettem vele, hogy viselkedjen az iskolában, fogadjon szót, ne feleseljen a tanárokkal, de sajnos a napközis tanárnőt nem kedveli, s ez látszik is a viselkedésén. Év elején, mikor új tanárokhoz kerültek, a napközis tanár folyamatosan, mindenért fekete pontot adott a gyerekeknek, köztük az egyik legtöbbet az én fiamnak. Persze ilyenkor jöttek a büntetések otthon. Mostanra azt vettem észre, hogy szinte csak büntetem a gyereket vagy a beírás, vagy a fekete pont vagy a jegyek miatt. Nem tiszteli a napközis tanárt, s én bármit mondhatok neki, ez nem változik nála. Nem tudom mit tehetnék, hogy javuljon a helyzet. Ugyanazt a nevelést kapja, mint a nővére , aki 15 éves, s vele nem voltak gondok. Tudom, hogy ő más, meg fiú, de mit tegyek, hogy javuljon a helyzetünk? Otthon mindig megígéri, hogy jó lesz.
Eddig nem volt vele ilyen probléma, de ebben a tanévben, mintha kicserélték volna, s a büntetések nem segítenek. Próbáltam, hogy nem büntetem, de attól sem változott semmi. Teljesen tanácstalan vagyok, s félek, hogy ez csak még rosszabb lesz.

Kérem segítsen a tanácsaival!
Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is, soha nem szabadna a gyereket büntetni valami olyan dolog miatt, amit az iskolában követ el, és aminek mi szülők nem vagyunk szemtanui. Azt gondolom, hogy az iskolában a pedagógusok feladata lenne az, hogy a kereteket meghatározzák amin belül a gyerek mozoghat és azt betartassák. Javasolnék önnek első körben egy szülői konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot és otthon alkalmazható nevelési módszereket is azt gondolom, hogy érdemes lenne gyakorlatba ültetni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 03. 16. 05:36Még nincs értékelés
2016. 02. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktorno!
Van egy 4 eves kislany unokam. Fejlett aranyos kislany, de ha elmegyunk valahova vagy hozzank jonnek nem akar megszolalni, bujik a hatunk moge, nagyon szegyenlos, sot egy ido utan, hogy az Anyukaja csak vele foglalkozzon elkezd kiabalni, hisztizni, ilyenkor sem mond semmit, hogy mi a baj miert csinalja. Egy ido utan azt vettem eszre, amikor nem az tortenik amit o szeretne megfesziti magat, bevorosodik es a fogaval ragja az asztalt vagy amit eppen eler. Ket felnott embert nehezen visel el maga korul.Csaladban el, de kulon kulon kell a szuloknek foglalkozni vele, mert akkor nincs problema, de ha egyutt a csalad akkor szornyu a helyzet. Borzaszto Anyas, allandoan a sarkaban van. Jar oviba 3x 1 heten, csak egy kislannyal van baratsagban. Segitseget szeretnem kerni a leirtak alapjan.Elore is koszonom valaszat. Udvozlettel:aggodo nagymama
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Ilyen esetekben, első körben a szülőkkel kell találkozom egy nevelési tanácsadás célzattal, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Amennyiben az kevésnek bizonyul, elengedhetetlen a gyerekkel való személyes találkozás. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 30-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 02. 29. 06:135 / 5 olvasói értékelés
2016. 02. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Van egy öt és fél éves kislányom. Szeptember óta minden nap délelőtt iskolaelőkészitőbe jár reggel jön érte a kisbusz majd délben átviszi az óvodába,és én kettő órakor megyek érte.(Külföldön élünk)
A téli szünetben együtt volt a család, beleértve nagyszülőket ,unokatestvéreket...is. Az első iskolai napon az én kislányom nagyon elkezdett reggel sírni,hogy nagyon fogok neki hiányozni.Sajnos azóta is tart a mindennapos sírás,és az indok ugyanaz, három hete nem eszi meg a reggeliét a suliba és a tanárnő tegnap írt, hogy nem játszik egyik gyerekkel sem. Sokat beszélgettem a kislánnyal erről, a tanárnővel is átbeszéltük a gondokat.Semmi változás nem történt. Hozzá kell tennem, hogy az óvodába nagyon szeret járni. Tanácstalan vagyok,szeretném a segítségét kérni.
Előre is köszönöm válaszát!
Üdvözlettel: Andrea
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel már több hónapja fenn áll ez a viselkedés forma a kislányánál, azt gondolom, hogy célszerű lenne szakemberhez fordulniuk ott a környékükön. Gyermekpszichológiai segítség szükséges ilyen esetekben. Minden jót önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 02. 28. 19:055 / 5 olvasói értékelés
2016. 02. 28.⧉
Olvasói kérdés
Szép jó napot kivánok dr-nő! Kislányom a nyáron lessz 3 éves és 1 éve széklet vissza tartási problémával küzd.Az egész ott kezdödött hogy volt egy szorulásunk ,utána közvetlen egy hétel kb.. Rota virusunk azóta tart ez az egész.Voltam vele belgyogyászaton ott nem találtak problémát nálla .Viszont szerettem volna kérni ulrta hangot további vizsgálatot nem engedélyezték nem javasolták sem az ultra hangot sem más vizsgálatot kétségbe ejtö volt .Egyetlen dolgot tudtak tanácsolni laveolak ami nem segitet . A másik a guttalax mivel szerintük pszihés a dolog ... Ez idö alatt volt rá példa hogy észre sem vettem és sikerült a kaki de ugy persze hogy meg probálta vissza trtani de nem sikerült.Volt olyan is hogy rohant üvöltött ugy sikerült neki . A bilire nem szeretne rá ülni. Ezért nem eröltetem.Egyszer ült rá akkor is sirt amikor bele pisilt megijedt.Azota adom neki a gutalaxot 4 -5 cseppet de ha több krumplit tésztát szenhidrátos dolgot eszik akkor megint csak nehezebb .De ami biztos minden egyes alkalommal álva és a fenekét ösze szoritva probál üriteni. Mit javasol? Hogyan tudnék segiteni neki?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ezen az állapoton sajnos nem fog segíteni a Guttalax, sem más gyógyszer, tünetileg lehet, hogy megoldja időről-időre, de ide komoly pszichológiai munka szükséges. Forduljanak gyermekpszichológushoz. Ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv..
Balogh Andrea2016. 02. 28. 19:02Még nincs értékelés
2016. 02. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Én is a "nem akarok kakilni" témakőhöz csatlakoznék :)
Az én fiam 6 éves lesz áprilisban,és sajnos még mindig ezzel küzdünk.Eljutottunk odáig,hogy ha nem szólunk neki,hogy "nem kellene kakilni?" akkor nem megy el magától.Rá ül a wc-re amikor megkérjük rá,de nem mindig sikerül neki produkálni.Akkor nem is erőltetjük.De mivel elég jó evő ezért 3 nap utáni kakilásnál elég emberséges méretet produkál.Sajnos a mai napon másodszor tapasztaltam,hogy amikor megtöröltem a popsiját akkor véres volt a papír.Mondanom sem kell egyből elemeztem a székletet,de abban nem láttam vért."Csak" a végbél nyílása sérült meg picit.Legalább is remélem..
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv:Beatrix
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mindenképp kérjék első körben a gyerekorvosuk segítségét, hogy utalja be önöket egy teljes körű kivizsgálásra. Amennyiben még nem történt semmi fizikai változás, elégséges pszichológiai módszerekkel kezelni ezt az állapotot. Felgyülemlett szorongások elfojtása áll a legtöbb esetben a tünet hátterében. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 02. 28. 13:35Még nincs értékelés
2016. 02. 28.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Olyan problémával fordulok Önhöz,hogy van egy 4 éves kislányom. Szeptemberen kezdtük az óvodát,ott van egy kislány,aki annyira rá van telepedve,hogy ő mással nem játszhat,nem szólhat senkihez...csakis vele kell foglalkozni!Az óvónénik is észre vették ezt a problémát,próbálnak rajta változtatni,de ez mind eddig sikertelen! Annyira át vette már a szokásait,hogy grimaszol,csúnyán beszél stb. Ja és nem utolsó sorban tépi a körmét! :/ Próbálom itthon mondani neki,hogy ne foglalkozz vele.De mit tudnék még tenni? Várom válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, hogy a kislánya valószínű egy alárendelt szerepet tölt be ebben a kapcsolatban, ami önértékelési problémára utaló jel. Az önértékelését kell kicsit feljavítani, és akkor ki akar majd szállni ebből a szerepkörből. Amennyiben szükségük lenne szakmai segítségre is, hívjanak nyugodtan, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2016. 02. 28. 13:26Még nincs értékelés
2016. 02. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Két kisfiam van 7, 9 évesek.A férjemtől jelenleg külön élünk-akinek sosem volt jó kapcsolata a gyerekekkel. (nem igazán érdeklik-nem kötik le-ezért is költöztünk el-sok volt a veszekedés,és én nyugalomban szeretnék élni)
A problémám, hogy nagyobbik fiam (amúgy talán a kicsi születése óta) ha valami nem sikerül minimum káromkodik,de a rosszabb a dühkitörés.ilyenkor próbálom kirántani a helyzetből- lekapcsolom a játékot (xbox, stb) ilyenkor viszont engem "gyűlöl".nagyon csúnya szavakat vág a fejemhez(utállak-dögölj meg, bazdmeg....) és felborít mindent a szobában.a férjem ilyenkor míg együtt voltunk jól odacsapott-de én nem így szeretném nevelni-viszont nem tudom mit tehetnék ez ellen,mert nagyon bánt a dolog, és hogy ilyen stresszel teliek a hétvégék.néha én is mondok ilyenkor olyan dolgokat amiket megbánok. Aztán ha lecsillapodik magától, rettentően sajnálja-jön hogy öleljem meg- de addigra már úgy kikészülök néha, hogy szívem szerint én is lecsapnám a fejét-de nem teszem-mert tudom hogy nem szándékosan bánt-de mégis fáj!ilyenkor jön, hogy az öcsit jobban szeretjük- mert ő a kis aranyos- vele valóban nincs probléma,mert más természetű. Marcinak óriási az elvárása magával szemben-nem tévedhet,iskolában is csak 5-öst fogad el,de jó eszű okos,és amúgy nagyon kedves,segítőkész, amolyan osztálytársak,főleg lányok kedvence,szeretettel teli kisgyerek. de félek hogy a kiborulási megbetegítik,és nekem is éveket vesz el az életemből az állandó harc vele.(velük-mert folyton nyírják egymást-amellett hogy nagyon szeretik is egymást) mert belül nagyon fáj hogy így viselkedik velem már most. mi lesz később...! sokat beszélgetek vele hogy így nem lehet, próbálom büntetni, hogy nem nézhet Tv-t ,elveszem a tabletet, vagy nem x boxozhat. de nincs sok hatása...! hogy kezeljem az ilyen helyzeteket? köszönöm a segítségét! üdv: egy tanácstalan anyuka...
Szakértői válasz
Kedves anyuka !
A kisfia dühkitörései mögött elfojtott érzések, önértékelési probléma áll, amellyel láthatóan nem bír megkűzdeni, így mindenképp érdemes lenne felkeresniük egy jó gyermekpszichológust. Ha gondolja, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 303550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 02. 15. 08:42Még nincs értékelés
2016. 02. 14.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktor Nő!
Van egy kisunokám, vele kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől.
4 éves, testileg fejlett, vidám, beszédes kisfiú, aki nagyon tud szeretni, a szeretetet viszonozni, azt kimutatni, odabújással, puszival, öleléssel. Pedagógusként mondhatom korát meghazudtoló szókincse van, rendkívül érdeklődő/autók, repülőgépek, állatok, növények.../. Szülei nagyon sokat foglalkoznak vele, sok helyre elviszik, ami érdekli őt. Édesanyja félig német , pici korától németül beszél hozzá, most már rövid mondatokkal válaszol is. Bár nem egy helyen lakunk, többször elhozzuk, nagyokat sétálunk, együtt játszunk, bár ő egyedül is eljátszik. Otthon figyelnek a mindennapi szokások, rendszer kiépítésére, közös reggeli, óvoda után közös séta, esti mese és közös dalolás mese után...
2 évet bölcsibe járt, megszokta, de visszahúzódó kisfiú volt, bár ezt egy remek dadus néni tudta oldani.
Múlt év szeptemberében került óvodába, 28 fős csoportba, ahol nincs könnyű dolga az óvó -
néniknek.Időnként jókedvvel ,máskor húzódozva indult reggelente. Sokat nem mesélt az oviról, időnként egy kisfiúval-aki hasonlóan visszahúzódó-játszogatott.
A szülőket -megismerés céljából- beszélgetésre hívták/ mint minden szülőt/, s meglepetten hallották, hogy bár bizonytalanul, de az óvónénik autisztikus jeleket vettek észre. Az autizmust egyértelműen kizárták, mert annak felismerésében volt már tapasztalatuk.A következő jelekről beszéltek: időnkénti szemkontaktus hiánya, sokat játszik egyedül, bár a közös játékokban részt vesz, nem mindig mutat érzelmeket, néha játszik másokkal is, de inkább egyedül.Az óvónénik is elbizonytalanodtak, mert az adott napon kisunokám egész nap vidám volt, játszott a többiekkel is. Azért volt mindez meglepő, mert a bölcsiben egy naplót írtak a dadus nénik róla, melyben jelezték, hogy nehezen oldódik, ha örült, ugrált /a fiam is kiskorában így fejezte ki örömét/,de a fent említett jeleket nem tapasztalták. A családban a szülei sem, mi sem.Nagyon ragaszkodó, életvidám kisfiú, hisztis rohamai nincsenek, időnként nem akarja azt csinálni, amit kérünk, de ez a tagadás olyan szintű , mint más gyereknél.
Amit még le kell írnom, kiskora óta nem kedveli igazán a játszótereket, esetleg csak a homokozót.
A szobatisztasággal van annyi probléma,hogy a pisilés rendben van már régóta, a kakilást jelzi, de csak pelusba hajlandó. Ezt a problémát szülei próbálják játékosan, türelemmel megoldani.
Nagyon nagy türelemmel nevelik, mindent elmagyaráznak neki, mindent megbeszélnek. Nagyon példás szülőknek tartom őket. A fiam hasonlóan nehezen oldódó gyerek volt, aztán nagycsoportban egy nagyon jó barátra talált, ez sokat oldott a szorongásán.
Annyit még le kell írnom, hogy ősz óta többször hiányzott, néhány hetet, majd decemberben 1 hónapot, mert ki kellett venni az orrmanduláját.
Az óvónénik egyelőre azt javasolták, mivel bizonytalanik a dologban, hogy egyelőre nem kell elvinni szakemberhez, ők is, a szülők is figyelik. hátha az idő múlásával oldódik majd./ Az egyik óvónéni említette, hogy egy alkalommal, amikor verset tanulatak, kisunokám rákérdezett néhány szó jelentésére, amit ritkán tapasztal./
Még annyit, hogy bárhova megyünk, bolt, étterem..., nem fél, bátran mozog idegen közegben is.
Kicsit szétszórt voltam, elnézést kérek, de minden fontosat le akartam írni.
A véleményét szeretném kérni a leírtakról, illetve milyen tanácsokat tud adni a szülőknek, nekünk, hogy segítsünk kisunokám fejlődésében.
Előre is köszönöm válaszát: egy aggódó nagymama
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Egy érzelmileg elfogult, szerető nagyszülő szemüvegén keresztül nézve a jelzett állapotot , azt gondolom, hogy semmi probléma, a gyerekek nem egyszerre fejlődnek bizonyos területeken, néhány leírt viselkedés forma abszolút kor specifikus, mégis a tapasztalatom azt súgja, hogy érdemes lenne szakmailag személyesen is rànèzni az adott állapotra, és a kialakult kétséget eloszlatni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 06303550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 02. 14. 15:565 / 5 olvasói értékelés
2016. 02. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nyáron költöztünk faluról városba. Van egy 9 3-as fiunk, aki nagyon jó eszű...tanító szerint koràt meghazudtolòan vág az esze. Van egy 6 èves kislányunk, aki ugye most nagycsoportban került ùj òvodába. Egyszerűen nem tud beilleszkedni, nem akarnak játszani vele, elutasìtják a lànyok. Nagyon visszahùzódò, csendes , viszont itthon megfelelően viselkedik. Már beszéltem az òvònővel is, hogy segìtsen beilleszkedni neki, de az a válasz, hogy ezek a lányok ilyen gonoszak, megpròbálja megoldani! Tèny, hogy a kislàny nem fordul minden elutasítás miatt az òvònőhöz. Már ott tartunk, hogy egy szinten ùj kislány volt akivel mindig játszott, most már ő is elküldi, mondván ne járkál mindig utánam, nem játszok veled. Òvònők mindig azt mondják mindenkivel játszik. Nincs baj a kislánnyal. Mègsincs jòl ez ìgy. A kislány azt mondja elutasìtják. Èn mondom, hogy barátkozzon, kedves legyen, mosolyogjon. De tudom, hogy a tevèkenysègekben is elnyomják...pl. kiveszik a kezèből a ceruzát...ő hagyja..., más harcol a farsangis szereplès alkalmával használt szalag szìnèèrt, neki mindegy! Mit tudnèk Èn tenni mèg? Tùlnő rajtam a probléma Hozzáteszem van mèg egy kèt Èn fèl èves öccse, tehát középső gyerek, biztos, hogy vele foglalkoztam a legkevesebbet. A bátyja elèg elnyomò stìlusù.....amit igyekszem orvosolni. Sokat beszèlgetek, de nem jutunk egyről a kettőre...hiába biztatom, erősìtem...... ! Zárkòzott, csendes itthoni környezetben kìvül.
Vàlaszát előre is köszönöm! Krisztina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét, és azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérniük. A középső gyermek szindróma igen csak megmutatkozik a kislányt illetően. Erős önértékelési probléma húzódik meg a háttérben, olyan jellegű szorongás, amit nem tud önmaga megoldani. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem : 303550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 02. 14. 07:04Még nincs értékelés
2016. 02. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
Unokaöcsém 6eves és nagyon rosszul eszik egyedül.pl.a leveseket meg mindig adogatni kell kulomben nem eszik csak egy két kanállal.ez normalis?mit lehetne tenni az étvágy javítása érdekében?köszönöm a válaszát !
Szakértői válasz
Kedves hölgyem!
Ez valóban nem egy normális állapot, hogy 6 évesen még etetni kell a gyereket, érzelmi regressziót alakít ki. Mindenképpen a szülőkkel kellene konzultálnom a kialakult állapotot illetően. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 06303550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 02. 14. 06:585 / 5 olvasói értékelés
2016. 02. 14.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea. A lányom most 16 éves. Kicsi kora óta rosszul tűri a nagy zajjal, nagy tömeggel járó programokat ( lásd farsangi mulatság az iskolában). Most éppen a középiskolai fellépés után lett rosszul, remegett, sírt. Segítséget szeretnék kérni. Milyen szakemberhez lehetne fordulni?

Köszönettel

BaloghIldikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Ez gyermekpszichológiához tartozó terület, nagy valószínűséggel pánikbetegség kezdődő tünete. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem : 303550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2016. 02. 14. 06:44Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.