Kedves Doktornő!
Két kisfiam van 7, 9 évesek.A férjemtől jelenleg külön élünk-akinek sosem volt jó kapcsolata a gyerekekkel. (nem igazán érdeklik-nem kötik le-ezért is költöztünk el-sok volt a veszekedés,és én nyugalomban szeretnék élni)
A problémám, hogy nagyobbik fiam (amúgy talán a kicsi születése óta) ha valami nem sikerül minimum káromkodik,de a rosszabb a dühkitörés.ilyenkor próbálom kirántani a helyzetből- lekapcsolom a játékot (xbox, stb) ilyenkor viszont engem "gyűlöl".nagyon csúnya szavakat vág a fejemhez(utállak-dögölj meg, bazdmeg....) és felborít mindent a szobában.a férjem ilyenkor míg együtt voltunk jól odacsapott-de én nem így szeretném nevelni-viszont nem tudom mit tehetnék ez ellen,mert nagyon bánt a dolog, és hogy ilyen stresszel teliek a hétvégék.néha én is mondok ilyenkor olyan dolgokat amiket megbánok. Aztán ha lecsillapodik magától, rettentően sajnálja-jön hogy öleljem meg- de addigra már úgy kikészülök néha, hogy szívem szerint én is lecsapnám a fejét-de nem teszem-mert tudom hogy nem szándékosan bánt-de mégis fáj!ilyenkor jön, hogy az öcsit jobban szeretjük- mert ő a kis aranyos- vele valóban nincs probléma,mert más természetű. Marcinak óriási az elvárása magával szemben-nem tévedhet,iskolában is csak 5-öst fogad el,de jó eszű okos,és amúgy nagyon kedves,segítőkész, amolyan osztálytársak,főleg lányok kedvence,szeretettel teli kisgyerek. de félek hogy a kiborulási megbetegítik,és nekem is éveket vesz el az életemből az állandó harc vele.(velük-mert folyton nyírják egymást-amellett hogy nagyon szeretik is egymást) mert belül nagyon fáj hogy így viselkedik velem már most. mi lesz később...! sokat beszélgetek vele hogy így nem lehet, próbálom büntetni, hogy nem nézhet Tv-t ,elveszem a tabletet, vagy nem x boxozhat. de nincs sok hatása...! hogy kezeljem az ilyen helyzeteket? köszönöm a segítségét! üdv: egy tanácstalan anyuka...