Kedves Andrea! Viktória vagyok és van egy 10 éves kislányom akinél 2014-ben az iskolai gyógypedagógus BMI-t állapított meg figyelemzavaros az iskolai tanulas nehezen megy. A papíron amit kaptunk heti egy órás fejlesztést ajánlottak amire mindig el is ment iskolai időbeosztásban. Sajnos nem tudom mi történhetett az órákon de az utobbi kb. 1 hónapban a kislány azon a napon amikor a fejlesztés volt nem akart iskolába menni és délután amikor érte mentem sírva borult a nyakamba. Nagy nehézségekkel ki tudtam szedni belőle mi a baj a tanárnénivel aki a fejlesztést tartotta van volt probléma. Azt mondta sosem dicséri meg állandóan sietteti és a többi gyerek előtt szégyeníti meg. Tehát a gyerekem önbizalma önbecsülése azóta nulla,holott az önbizalmát erősíteni kellene amit mi itthon és az osztályfőnöke is próbálunk sokat dicsérjük dicséri. Vannak sikerélményei is de amit mi közösen felépítünk azt az 45 perc a tanárral le is rombolja. Rossz így látnom a gyerekem. Nem akarok vádaskodni vagdalózni mert bebizonyítani nem tudom de a gyereknek hiszek hiszen miert jött volna haza sírva ha nem történt semmi. Beszéltünk azóta a tanárnővel aki elmondta ő nem bántotta márhogy lelkileg a lányunkat,de ezek után nem vállalja a további fejlesztését aminek én örülök is keresünk mást. A kérdésem viszont az lenne érdemes volna e megmutatni a leányzót egy gyermekpszichológusnak mivel elég csak az említett tanárnőt szóba hozni és csak beszélni róla már elkezd sírni azt mondta fél tőle és többet nem akar hozzá menni. Köszönom válaszát üdvözlettel