Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányom 5 és fél éves. Három évig itthon voltam vele, bölcsibe nem járt, csak néhány hónapot családi napközibe, aztán szeptemberbe kezdte az ovit. A kezdeti sírás megvolt, majd tavaszra eljutottunk odáig, hogy reggelente nehéz volt az elválás, de délután már úgy várt az oviban, hogy anya miért jöttél ilyen korán! Napközben nem volt semmi probléma vele, vannak barátai, játszik, óvónő szerint nagyon szófogadó kislány, gyönyörűen rajzol. Négy és fél éves volt amikor kis tesója született ősszel, és még az oviban is megdicsértek bennünket, hogy mennyire jól vettük az akadályokat, a kislányt alig viselte meg a kis tesó érkezése. Természetesen voltak féltékenységi jelenetek, meg kicsivel több nyafogás, de mi sem éreztük elviselhetetlennek a dolgot.
Idén tavasszal azonban már egyre elviselhetetlenebbül viselkedett, az óvónő is panaszkodott rá, hogy az utóbbi időben szófogadatlan, és a reggeli sírás egyre durvább lett, kapaszkodott a lábunkba, és nem akart bennünket elengedni. Év végére (hozzáteszem a kis pajtásai nagy része, már nem járt az oviba) ez addig fajult, hogy nem játszott senkivel, sírdogált és azt mondogatta, hogy anya kell. Ez számomra nagyon érdekes volt, mert itthon nagyon apás, főleg mióta a tesó megszületett. Az óvónő szerint nekem kellene több időt eltölteni vele, ez a kis tesó miatt van, azt tanácsolta, hogy vegyük ki az oviból. Ezzel én nem értettem egyet, de végül annyit engedtem, hogy csak fél napokat maradt, ebéd után mentem érte, aztán június végén vége lett az ovinak. Egyre több időt próbáltam vele tölteni, közös programokat szerveztünk, de különösebben nem érdekelte a dolog, a lényeg az volt, hogy otthon együtt legyünk. A testvérével nem agresszív, sőt inkább szeretgeti, sokat játszanak együtt, bújnak egymáshoz, igyekszik megnevettetni és tanítja is erre-arra, játssza a nagy testvért.
Még tavasszal megbeszéltük, hogy nyáron menni fog a nagyszülőkhöz, meg tánctáborba is a nyári szünet ideje alatt, és nagyon tetszett neki a dolog. Azzal tisztában voltam, hogy ha a nagyszülőknél hagyjuk sírás lesz, de ez így megy mióta megszületett, nem igazán zavart. Ami meglepő volt, hogy mindkét nagyszülőt sírva hagyta ott és azt mondogatta, hogy nagyon fognak hiányozni, amikor hazahoztuk. Aztán kezdődött a tánctábor és minden reggel sírással viszem, nem akar menni, mikor lesz vége, stb., de ott jól érzi magát. Végig az a szöveg megy, hogy nem vagytok ott, hiányoztok azért sírok. Emellett észrevettük a férjemmel, hogy bepánikol bizonyos dolgoktól és fél olyasmitől, amitől eddig nem (pl. hogy eltévedünk az úton, vagy a hangos zajoktól). Mindig is nagyon érzékeny kislány volt, félt a széltől, nem szerette a zajokat, éjszakánként minden kis apró neszre felébredt, alapvetően félénk, nehezen megnyíló, ragaszkodó, szorongó gyerek. Az-az érzésem, hogy attól fél a legjobban, hogy otthagyjuk valahol és nem megyünk érte. Ő csak otthon akar lenni. Előfordulhat, hogy ez azért van, mert én itthon vagyok a testvérével?
A kérdésem az lenne, hogy mi okozza nála ezt a szorongást? Életkori sajátosság? A kis tesó érkezése? Mi szülők rontottunk el valamit? Hogyan tudnánk neki segíteni, hogy minél előbb túl legyen ezen az időszakon? Szakember segítségére szükségünk van-e?

Segítségét előre is köszönöm

Anna
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt gondolom, h a kislánya viselkedésében, szorongásos megnyilvánulásaiban sok minden benne: az, h részben elvesztette önt, a kistesó születése, korosztálybeli fejlődési nehézségek. Elolvasva a levelét, azt gondolom, h mindenképp célszerű önöknek szakemberhez fordulniuk, mert szemmel láthatóan a kislány nem tud megküzdeni egyedül a problémáival. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2015. 08. 11. 18:40Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.