Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 4 éves középső csoportos. A kezdet elég nehéz volt, 2 hónapig sírt reggelenként. A kiscsoport végig betegségekkel telt. Ez év szeptember óta egyszer sem volt beteg, a múlt hétig minden rendben volt, legalábbis én azt hittem. Hetente-két hetente egyszer minden előzmény nélkül tízórai után hány a kislányom. Először a náthára gondoltam, de mivel úgymond rendszeressé vált, így megfordult a fejemben hogy valami más oka lehet. Rákérdeztem az oviban, azt mondták lehet hogy valami pszichés oka van. Ekkor derült ki hogy kislányom magányos, nem barátkozik senkivel, feladatokat nem végzi el, tulajdonképpen az ég világon semmit nem csinál csak egyik helyről a másik helyre "táncikál" az óvónő szerint. Kérdeztem mióta? A válasz az volt: hááát, kérdeztem régen is ilyen volt? Azt válaszolták: nem tudom. Ez úgy hatott rám mint derült égből a villámcsapás. Otthon az ég világon semmit nem vettem észre rajta, aranyos, kiegyensúlyozott, nagyon jó kedvű vicces gyermek. Sőt lassú de folyamatos fejlődést tapasztalok a mai napig, barátkozik, próbálkozik idegen gyerekekkel kapcsolatot teremteni stb. Viszont az feltűnt hogy az ovi abszolut tabu téma nála, és szinte semmit nem tanult ott. Azokat a meséket mondókákat tudja amit én tanítok itthon neki. Nem tudom mióta tart ez az állapot, óvónőkkel szinte lehetetlen a kommunikáció, többször előfordult hogy a mondatom közepén otthagytak hogy nekik dolguk van. Mondták vigyem el nevelési tanácsadóba pszichológushoz aki majd kideríti mi okozta nála ezt a blokkot. Ez mind rendben is van és viszem is mert az óvónőktől nem kapok segítséget, mindent amit tudok fél mondatokból kellett összeraknom. Most hétvégén megbeszéltük kislányommal bátor lesz, rajzolni fog stb. Reggel "kilestem", kislányom oda ment óvónőhöz, folyamatosan beszélt hozzá, ő meg elfordul és más gyerekekkel kezdett el foglalkozni. Én itthon hiába próbálom segíteni, úgy érzem ott nem kap segítséget. Az ovi váltáson már pár hónapja elgondolkodtam a nem fejlődés miatt. Felvettem több szülővel is a kapcsolatot, egy anyuka kivételével mindenki azt mondta a gyerekük nem fejlődik. Mit tehetnék hogy kislányom ne szorongjon és hogy bátrabb legyen? Nagyon félek hogy még jobban sérül. Köszönöm a segítségét!!
Kislányom 4 éves középső csoportos. A kezdet elég nehéz volt, 2 hónapig sírt reggelenként. A kiscsoport végig betegségekkel telt. Ez év szeptember óta egyszer sem volt beteg, a múlt hétig minden rendben volt, legalábbis én azt hittem. Hetente-két hetente egyszer minden előzmény nélkül tízórai után hány a kislányom. Először a náthára gondoltam, de mivel úgymond rendszeressé vált, így megfordult a fejemben hogy valami más oka lehet. Rákérdeztem az oviban, azt mondták lehet hogy valami pszichés oka van. Ekkor derült ki hogy kislányom magányos, nem barátkozik senkivel, feladatokat nem végzi el, tulajdonképpen az ég világon semmit nem csinál csak egyik helyről a másik helyre "táncikál" az óvónő szerint. Kérdeztem mióta? A válasz az volt: hááát, kérdeztem régen is ilyen volt? Azt válaszolták: nem tudom. Ez úgy hatott rám mint derült égből a villámcsapás. Otthon az ég világon semmit nem vettem észre rajta, aranyos, kiegyensúlyozott, nagyon jó kedvű vicces gyermek. Sőt lassú de folyamatos fejlődést tapasztalok a mai napig, barátkozik, próbálkozik idegen gyerekekkel kapcsolatot teremteni stb. Viszont az feltűnt hogy az ovi abszolut tabu téma nála, és szinte semmit nem tanult ott. Azokat a meséket mondókákat tudja amit én tanítok itthon neki. Nem tudom mióta tart ez az állapot, óvónőkkel szinte lehetetlen a kommunikáció, többször előfordult hogy a mondatom közepén otthagytak hogy nekik dolguk van. Mondták vigyem el nevelési tanácsadóba pszichológushoz aki majd kideríti mi okozta nála ezt a blokkot. Ez mind rendben is van és viszem is mert az óvónőktől nem kapok segítséget, mindent amit tudok fél mondatokból kellett összeraknom. Most hétvégén megbeszéltük kislányommal bátor lesz, rajzolni fog stb. Reggel "kilestem", kislányom oda ment óvónőhöz, folyamatosan beszélt hozzá, ő meg elfordul és más gyerekekkel kezdett el foglalkozni. Én itthon hiába próbálom segíteni, úgy érzem ott nem kap segítséget. Az ovi váltáson már pár hónapja elgondolkodtam a nem fejlődés miatt. Felvettem több szülővel is a kapcsolatot, egy anyuka kivételével mindenki azt mondta a gyerekük nem fejlődik. Mit tehetnék hogy kislányom ne szorongjon és hogy bátrabb legyen? Nagyon félek hogy még jobban sérül. Köszönöm a segítségét!!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Amennyiben ilyen az óvodapedagógusok hozzáállása, én is azt gondolom, h célszerű lenne ovit váltani. Azzal a fajta szociális érzékenységgel és rossz tapasztalatokkal viszont, amiket eddig szerzett ebben a környezetben, azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne szakmailag is foglalkozni, mert ez nem fog csak úgy nyomtalanul eltűnni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Amennyiben ilyen az óvodapedagógusok hozzáállása, én is azt gondolom, h célszerű lenne ovit váltani. Azzal a fajta szociális érzékenységgel és rossz tapasztalatokkal viszont, amiket eddig szerzett ebben a környezetben, azt gondolom, h mindenképp célszerű lenne szakmailag is foglalkozni, mert ez nem fog csak úgy nyomtalanul eltűnni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: