Kedves Doktornő!Van egy 5 éves kislányom. Nehezen tanult meg szopizni, majd 4 éves koráig szopizott. Jelenleg nagycsoportba jár, jövőre iskolába kellene mennie. Kis csoportba kezdődött a gondunk, ahol el kezdett bepisilni. (1,5 éves kora óta szobatiszta volt.) Először csak alvásnál később már napközbe is. Gyerek állandóan sírt nem akart oviba menni. Már betegségeket is produkált. Az egyik óvónénit nem szerette. Mindegy volt hogy itthon vagyunk 11:30-15 között 10 percenként járt pisilni. Pár hónap után elkezdtem haza hozni ebéd után, meg is szűnt a probléma. Év végén a kedvenc óvónéninket áttették másik csoportba. Átkértem a gyereket abba. Az új csoport vegyes csoport volt tele nagyokkal. Ekkor ősszel szokott le a szopizásról, amit már csak este csinált. Nagyon nehezen ment a beszokás állandó sírás és 10 percenként járt wc-re. Mire kiderült, hogy előző évben a másik óvónéni leszidta mikor egyszer bepisilt. Elkezdtük először hogy heti 2-szer nem aludt ott, majd ismét hazahordtam ebéd után. Így legalább már az esti, éjszakai és napközbeni sírás elmaradt. Maradt a reggeli nehéz elválás, pityergés. Év vége felé talált egy kislányt és talán jobb lett a helyzet, kivéve, ha a kislány vagy a kedvenc óvónéni nem volt, mert akkor ismét jött a sírás. Persze rendszeres betegségek,ami az orvos szerint pszichés eredetű. Jártunk pszichológushoz, de nem segített. Először közelebb engedte, majd bezárkózott. Az idei év sem sokkal egyszerűbb. Ott a kislány is, de minden reggel jön a sírás. Ha elviszem óvodán kívüli órára ott sem egyszerűbb a helyzet. Ki akar menni rendszeresen pisilni, persze csak azért hogy ellenőrizze ott vagyok -e. Enne persze az oktatók nem örülnek, mert akkor a többiek is kijárnak és így nem lehet oktatni. Soha nem volt otthagyva sehol. Velünk alszik, nem aludt máshol soha, ha netán el is van napközben a mamájával, késő délután már hiányol. Nagyon ritkán van mással, csak velem. Barátjához átmegy, akkor nincs semmi gond. Sajnos azonban szerintem a gyerekekkel is nehezen ismerkedik. Úgy érzem mintha bezárkózna. Nem tudom mi tévő legyek. Hiába próbálom szép szóval, hiába szigorral semmi nem segít. Jövőre iskolába kellene mennie, de így nem lehet. Szörnyű látni, hogy nem boldogan megy oviba, hanem szorong. Kérem, segítsen mi tévő legyek. Előre is köszönöm.
Kedves anyuka!
Elolvastam a levelét, és azt gondolom mindenképp érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust minél előbb, ahhoz, h egy pontos diagnózis, ill. a diagnózisnak megfelelő állapot kezelés elindulhasson. Azt gondolom így első körben, h több gond is lehet, leválási szorongás, szekunder enurézis, önértékelési problémák, érzelmi labilitás. Természetesen ez nem diagnózis, ahhoz több beszélgetés szükséges, ill. a kislánya megismerése. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek önöknek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: