Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Tízéves kisfiú édesanyja vagyok. Fiam okos, tájékozott, kitűnő tanuló, akinek meglehetősen erős akarata van. Tanácsát az alábbiak miatt szeretném kérni. Fiam nagyon szeret vízilabdázni, nyaranta gyakran játszunk családi meccseket a strandon, s ismerős gyerekekkel is szeret játszani. A gyerekek meglehetősen vegyes társaság, vegyes értékrenddel. A gond az, hogy fiam nehezen viseli, ha a másik szabálytalankodik, csúnyán beszél. Ilyenkor leáll vitatkozni, veszekedni. Bosszúból nem dobja annak a labdát, aki neki se dobta. A csapatjáték helyett fontosabb neki, hogy őt ne szorítsák háttérbe, érvényesüljön. Különösen egy kisfiúra haragszik, akit a többiek sztárolnak. Az ő hatalmát szeretné megdönteni. Segítséget vár tőlem, hogyan tegye ezt. Sokat beszélgettünk vele arról, hogy előbb próbálja magát elfogadtatni a többiekkel, személyes sérelmek felhánytorgatása helyett inkább szerényebben viselkedjen, de hiába, ez nem tetszik neki, erőből, akarattal akarja a dolgot elintézni s vádol, hogy miért nem segítem ebben. Kérdésem az lenne, hogy fogadjuk el, hogy ő egy ilyen erős akaratú gyerek, akiből sosem lesz igazán jó csapatjátékos, s terelgessük inkább egy egyéni sport felé vagy hagyni kell hadd vívja a maga harcait, próbálgassa a lehetőséget, ha néha fejjel is megy neki a falnak. Csak közben féltem a sztár kisfiútól, aki meglehetősen bajkeverő, rossz természetű, gyakran fiam ellen hangolja a többieket.
Válaszát köszönöm!
Tízéves kisfiú édesanyja vagyok. Fiam okos, tájékozott, kitűnő tanuló, akinek meglehetősen erős akarata van. Tanácsát az alábbiak miatt szeretném kérni. Fiam nagyon szeret vízilabdázni, nyaranta gyakran játszunk családi meccseket a strandon, s ismerős gyerekekkel is szeret játszani. A gyerekek meglehetősen vegyes társaság, vegyes értékrenddel. A gond az, hogy fiam nehezen viseli, ha a másik szabálytalankodik, csúnyán beszél. Ilyenkor leáll vitatkozni, veszekedni. Bosszúból nem dobja annak a labdát, aki neki se dobta. A csapatjáték helyett fontosabb neki, hogy őt ne szorítsák háttérbe, érvényesüljön. Különösen egy kisfiúra haragszik, akit a többiek sztárolnak. Az ő hatalmát szeretné megdönteni. Segítséget vár tőlem, hogyan tegye ezt. Sokat beszélgettünk vele arról, hogy előbb próbálja magát elfogadtatni a többiekkel, személyes sérelmek felhánytorgatása helyett inkább szerényebben viselkedjen, de hiába, ez nem tetszik neki, erőből, akarattal akarja a dolgot elintézni s vádol, hogy miért nem segítem ebben. Kérdésem az lenne, hogy fogadjuk el, hogy ő egy ilyen erős akaratú gyerek, akiből sosem lesz igazán jó csapatjátékos, s terelgessük inkább egy egyéni sport felé vagy hagyni kell hadd vívja a maga harcait, próbálgassa a lehetőséget, ha néha fejjel is megy neki a falnak. Csak közben féltem a sztár kisfiútól, aki meglehetősen bajkeverő, rossz természetű, gyakran fiam ellen hangolja a többieket.
Válaszát köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Azt gondolom, h hagynia kellene a kisfiát h megvívja a saját harcait, elérje azt amit szeretne, ettől ő még jó csapat játékos, csak az irányítók közé tartozik, aminek későbbiekben is hasznát fogja venni az életben. Szülőként azt gondolom, h igen fontos az, h a gyerekünk azt érezze, h vele vagyunk ezekben a nehéznek mondható helyzetekben is és támogatjuk őt a célja elérésében. Én szívesen megkérdezném tőle, a lehető legnagyobb szeretettel, h mi a célja ezzel a viselkedéssel, mit szeretne elérni?
Üdv.:
Azt gondolom, h hagynia kellene a kisfiát h megvívja a saját harcait, elérje azt amit szeretne, ettől ő még jó csapat játékos, csak az irányítók közé tartozik, aminek későbbiekben is hasznát fogja venni az életben. Szülőként azt gondolom, h igen fontos az, h a gyerekünk azt érezze, h vele vagyunk ezekben a nehéznek mondható helyzetekben is és támogatjuk őt a célja elérésében. Én szívesen megkérdezném tőle, a lehető legnagyobb szeretettel, h mi a célja ezzel a viselkedéssel, mit szeretne elérni?
Üdv.: