|
Kérdezz-felelek
Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy érdemes lenne megnézni a kisfiát kicsit szakmai szemmel , mert ez a viselkedés nem szokványos ebben a korban. Egy jó diagnózis és az annak megfelelő kezelési útmutató tudja őt kimozdítani ebből az állapotból. Gyermekpszichológus segítsége szükséges.
Üdv. :
4 éves kisfiam pár hete elkezdte "bántani" magát, gyakran üti magát,hogy sirjon,és van hogy el is esik magátol.Van egy 1 éves kisöcsse,és az ovodába is új gyerekek (kicsik) érkeztek,akikre több figyelem kell.Apuka külföldön dolgozik,hetente jár haza-Bár az óvóda kezdés előtt is fenn állt ez a probléma, mégsem tudom hogy kezeljem :( nem forditunk rá kevesebb időt,mint máskor,tesó érkezése előtt,de tudjuk,hogy minden megváltozott,Elmúlik?Hogy kezeljem?Mire figyeljek?
Amennyiben 3-4 héten keresztül fenn maradnak ezek a viselkedésbeli változások, mindenképpen érdemes lenne konzultálni egy gyermekpszichológussal személyesen. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
A gyerekek étkezési problémái mögött az esetek többségében szorongás áll. Azt, hogy konkrétan az ön unokája esetében milyen tényezők húzódnak meg az étkezési problémák mögött, csupán személyes találkozó során lehet kideríteni és annak megfelelően kezelni ezt a kialakult állapotot. Mindenképpen keressenek meg egy gyermekpszichológust.
Üdv. :
7 éves kislányomról van szó, aki most kezdte az első osztályt. Hol is kezdjem... mikor 3 éves volt, el kellet hagynunk a házunkat, mert svájci frank alapú volt és inkább kiköltöztünk, mint, hogy kilakoltassanak. Tehát azóta 5 albérletbe voltunk már; ez a 6. úgy néz ki, hogy ez tényleg hosszú távú lesz. Bölcsis nem volt, az óvodát első évben minden nap sírva élte meg. mikor onnan elköltöztünk azt mondta, hogy soha többé nem akar abba az óvodába vissza menni ( próbáltam faggatni akkoriban, hogy miért sír... azt mondta, hogy meglökte egy kisfiú a mosdóban); az új óvodában pedig mintha kicserélték volna, ELSŐ NAPTÓL vidáman ment. Igaz ő az a típusú gyermek, akinek idő kell, hogy feloldódjon, barátai legyenek. De feloldódott és sok barátja lett, semmi gond nem volt vele az oviba, az óvónénik is azt mondták, hogy nagyon szeretik a gyerekek és mindenkivel szívesen játszik.
Ami a nagy gondunk, hogy ami neki új és ismeretlen az "rossz". Mikor nagyon izgul hányingere van. És bizony most, hogy megkezdődött az iskola minden reggel hányingerrel megy és sírva meg szomorúan..és vidáman jön haza. Ma azt mondta a padtársa, hogy miután a tanítónéni azt mondta, hogy a következő óra angol lesz, sírva fakadt és egész órán sírt, mondván, hogy ő nem akar menni. De vitték és óra közben már nem volt semmi baj. Nagyon fél azt mondja, hogy ha a vonalakat kell majd húzni, mert lehet nem jól csinálja... pedig számol 200-ig is, ismeri 90 %-ba az összes betűt és ír is nyomtatott betűkkel, ja meg olvas is. Úgy volt, hogy megyünk nyáron Németországba...tisztára elkezdett nyáron hisztizni, hogy ő bizony oda nem jön, mert nem érti mit mondanak. Tehát ami új és idegen attól nagyon fél. Tudom, hogy az első iskolai napok, hetek nehezek, de ez ma teljesen ledöbbentett, hogy ilyet mondjon az iskolába, hogy ő nem akar menni órára.
Meg szeretném kérdezni, hogy forduljak szakemberhez, hogy ennyire fél az új dolgoktól, új emberektől?....biztos van lelki oka is; gondolom megviselte a sok költözködés, de együtt vagyunk édesapjával együtt, boldog családban, akit imád és ő is imádja. Még annyi, hogy mióta megszületett együtt vagyunk (még mamánál sem aludt mert messze lakik), apa meg dolgozott, tehát mikor nem volt oviba én voltam vele szinte mindig.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem, de hátha Ön ebben jobban belelát, hogy mi az oka ennek a szorongásnak. Minden nap mondjuk az apjával, hogy nagyon szeretjük és próbáljuk beszéltetni, hogy hátha megkönnyebbülne a kis lelke, de azt mondja minden rendben van. És ha velünk van, tényleg semmi gond nem látszik.
Köszönöm az idejét és válaszát.
Tisztelettel,
Marcsi
Elolvastam a levelét és azt gondolom hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. A leírtak alapján a kislányának önértékelési problémái vannak és ez determinál egy olyat jellegű szorongást, amelynek már pszichoszomatikus tünetei vannak. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :
Azt gondolom hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amivel nrm nagyon tudok mit kezdeni! Két gyermekem van (kislányok) az egyik 2 éves, nemsokára 3 lesz, a nagyobbik 12 éves! Az egyik nap azon vettem észre őket, hogy egymáson mozgólódtak, tisztában vagyok vele, hogy van gyermekkori maszturbáció, és arról is hallott, hogy vannak afféle erotikus játékok! Viszont nem tudom mi tévő legyek, a nagyobbikkal szemben! Normális ez, vagy forduljak vele szakorvoshoz?
Válaszát, és segítségét köszönöm!
3-6 éves korig valóban természetesnek mondható az, hogy a gyerekek felfedezik önmagukat ilyen téren is, ellenben a 12 éves leányzó részéről nem gondolom hogy elfogadható lenne ez a viselkedés a kis hugával szemben. Mindenképpen üljenek le vele erről beszélni, egyelőre szerintem nem szükséges szakmai segítség.
Üdv. :
Amennyiben még mindig fenn állnak ezek a tünetek, érdemes lenne egy gyermekpszichológust megkeresniük, hiszen a kiváltó tényezők feltárása csupán személyes konzultáció során deríthető ki. Nincs két egyforma eset. Minden jót kívánok önöknek.
Üdv.:
Azt hiszem beszéltem már önnel telefonon ez ügyben, mindenképpen gyermekpszichológus segítségét lenne célszerű igénybe venniük. Kitartást kívánok önöknek.
Üdv.:
Nekünk a beszékeléssel van nagyon sok problémánk.Az óvodából küldenek pszichológushoz, de meg mondom őszintén nem szeretném egyenlőre, csak ha minden kötél szakad.2 évesen lett a lányom szobatiszta. Jelenleg 4 éves és fenék összeszorítva tartja vissza.Az indoka, hogy fáj neki amit el is hiszek, mert nekem is "nagy"lenne ami belőle kijön ilyenkor. Jelenleg 10 hetes terhes vagyok és nem szeretnék a második baba érkezése után is szegénykém szenvedését látni. Kúpot, rostos ételeket-italokat, szép és erőteljesebb szavakat egyaránt használtunk már.Mit lehet még tenni. Kérem segítsen!!
A széklet visszatartási probléma mögött érzelmi elfojtások sorozata áll, olyan szorongás amely átbeszéléséhez, kezeléséhez gyermekpszichológus segítségét kell igényelniük. Ez nem fog magától megoldódni.
Üdv. :
Elkezdődött az iskola, és ez késztetett levélírásra életemben először.
Fiam 13 éves, magányos és szorongó.
Mi, a szülei is azok vagyunk, de szerencsére egymással és magunkkal szemben is őszinték, meg tudjuk beszélni a dolgokat, figyelünk egymásra. Pszichológus évek alatt mindkettőnkön rengeteget segített, sokat változtunk, de az igazi barátok valahogy elkerülnek bennünket. Nincs akikkel leugranánk a Balatonra, akikkel elmennénk sörözni, vagy csajos vásárlónapot tartanék.
A fiam (tőlünk tanulva) szintén szorongó alkat, próbál barátkozni, barátokat áthívni, de őt nem hívják. Elkerülte őt a haverokkal való kerti sátrazás és még sok minden más nyári élmény, amit most is évnyitókor tudott meg. Kiborult. (Sajnos testvére sincs, akivel játszhatna)
A szülőkkel mi is próbálunk barátkozni, mi szoktuk a szülőtalálkozó partikat szervezni, de mi nem vagyunk meghívottjai egy-egy szülők közti baráti összejövetelnek, kirándulásnak, stb.
Mindketten egyetemet végzettek vagyunk, középvezetőként dolgozunk. Több szempontból okosabbak vagyunk mint sok felsővezető, de persze nem annyira talpraesettek, élelmesek és életrevalók.
Kisfiunk viszont még csak nem is jó tanuló, sportban, rajz és egyéb készségekben sem tudott olyat elérni, ami növelné az önbizalmát. Mindig van valaki aki a kipróbált dologban jobb. Ezért inkább itthon számítógépes játékokat játszik, de informatikában is jobbak nála a többiek.
Magunk miatt már nem annyira aggódunk, ez van... De el vagyok keseredve, hogy mi lesz így a fiammal? Megváltozhat-e egy személyiség úgy, hogy igazi ÖNBIZTONSÁGot szerez, és más lesz a kisugárzása, ami miatt ragadhatnak rá a barátok? Persze, hogy ő is járt pszichológushoz! Mit tehetnénk még?
Köszönöm: Aliz (44 éves aggódó anya)
Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy az önbizalom a kisfiánál fejleszthető, csupán meg kell találni a számára megfelelő területet, ahol ő önmaga lehet és egy jó gyermekpszichológust, aki támogatja út az útkeresésben. Kitartást önöknek, azt gondolom hogy még semmi nincs veszve.
Üdv. :
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amivel nrm nagyon tudok mit kezdeni! Két gyermekem van (kislányok) az egyik 2 éves, nemsokára 3 lesz, a nagyobbik 12 éves! Az egyik nap azon vettem észre őket, hogy egymáson mozgólódtak, tisztában vagyok vele, hogy van gyermekkori maszturbáció, és arról is hallott, hogy vannak afféle erotikus játékok! Viszont nem tudom mi tévő legyek, a nagyobbikkal szemben! Normális ez, vagy forduljak vele szakorvoshoz?
Válaszát, és segítségét köszönöm!
3-6 éves korig valóban természetesnek mondható az, hogy a gyerekek felfedezik önmagukat ilyen téren is, ellenben a 12 éves leányzó részéről nem gondolom hogy elfogadható lenne ez a viselkedés a kis hugával szemben. Mindenképpen üljenek le vele erről beszélni, egyelőre szerintem nem szükséges szakmai segítség.
Üdv. :
Olyan kérdésem lenne hogymi okozhatja egy 9 éves gyereknél hogy nem tudja elmondani mert elmondása szerint nem emlékszik rá,hogy mit csinált az iskolában.Hozzátartozik az is hogy a gyerek német iskolába jár, és nem beszél még jól németül.Valamint ha erről kérdezzük csak hallgat,és az iskolában is csendes. Sosem volt mondjuk szószártyár.Előre is köszönöm válaszát.
Fontos hogy a gyerekek ne nyomásként éljék meg azt, hogy nekük mindenképpen beszélniük kell az őket ért érzelmi /iskolai dolgokról, különben bezárnak és azzal a válasszal marad a szülő, hogy semmi nem történt. Időt kell nekik hagyni a mindennapi események feldolgozására.
Üdv. :
Novemberben lesz 10 eves a kisfiam. Kb egy honapja panik szeru tuneteket vettem rajta eszre. Nelkulem nem megy sehova , nem alszik el . Az elso ket hetben minden este ugy aludt el hogy fajt a hasa de csak amikor le kellett fekudni.
Nem tudom mi tortenhetett!
Elvittem kinezologushoz azt mondta neki, hogy az egyik kis baratja megerintette mert elvaltak a szulei es az apjahoz kerult a gyerek.
Nalunk nincs ilyen gond, persze szoktunk veszekedni de nem valunk.
Mit tanacsol?
Nagyon feltem ugyanis en panikbetegseggel kuszkodtem tudom milyen erzes es sajnos ezt latom rajta is!
Varom valadzat!
Koszonettel: VAndrea
Az ön által leírtak pánikbetegségre utaló jelek, de a pontos diagnózishoz és a megfelelő kezeléshez elengedhetetlen a személyes konzultáció. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
Nagyon szépen megfogalmazta a lényeget, a kislánya félti a saját pozícióját, ezért viselkedik így. A jó hír az, hogy ez egy múlandó állapot, amennyiben jól kezelik ezt az állapotot. Fontos hagyni, hogy a gyerek hisztizzen és levezesse ez által a benne lévő feszültséget. Ezt az állapotot soha ne vigasztaljuk. Utána beszélgessenek vele az érzéseiről, de ne érezze a nyomást. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek egy szülői konzultáció erejéig. Elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
Olyan problémám lenne,hogy van egy 7 éves kislányom és januárban ott aludt még az édesapjánál és azóta nem akar. Sőt sehol nem alszik ott se a mamájánál se a dédinél se a barátainál.szóval sehol.felhozom neki a témát rögtön potyognak a könnyei hogy nem akarja. A másik hogy külön szobája lett mert könyörgött èrte. 2 hónapig ott is aludt és azóta ott sem hajlandó aludni. Mit tudok tenni. Köszönettel: Sándor Zsuzsanna
Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy előbb arra a kérdésre kell megtalálnunk a választ, hogy ezt az érzelmi bizonytalanságot mi okozza a kislányánál. Ezt követően tudjuk őt vissza küldeni a saját kis fészkébe. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv.:
Nagyon köszönöm a választ.
Elolvastam a levelét és azt gondolom hogy mindenképpen érdemes lenne a szülőkkel való egy ágyban alvást mindkét gyerek esetében megszűntetni. A férjnek a felesége mellett van a helye éjszaka, a gyerekeknek pedig a gyerekszobában. Ebben a korban ez semmilyen lelki törést nem okoz a gyerekeknek. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, átbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
Kislányom idén szeptemberben kezdte az ovit. Egy nagyon eleven, érdeklődő, beszédes kislány, aki gyerek közegben viszont megszeppen. Nehezen illeszkedett be az oviba, év végére jutottunk el odáig, hogy már magától is szóba hozza az oviban történteket. Az óvónők sajnos keveset foglalkoznak a gyerekekkel, a gyerekeknek maguknak kell játszaniuk és így sokszor unatkoznak, rosszalkodnak. Kislányom egy nagyon jóindulatú gyerek, rosszul érintette a sok kisördög a csoportban és az óvónők hidegsége, távolságtartása. Van egy másik csoport kedves óvónénivel, akinek a csoportjában a jó értelemben zajlik az élet. Arra gondoltam, hogy szeptembertől átíratnám (ha lehet) ebben a csoportba a kislányomat, mert ott valóban gazdagodna és nem csak harcolnia kellene a maga igazáért minden nap. Nem tudom, mit tegyek, mert tudom, hogy akkor újra hozzá kellene szoknia a másik csoport gyerekeihez, ez megint stresszt jelentene a számára. Arra is gondoltam, hogy lehet, hogy a vadabb csoport való neki, hogy megerősödjön és hozzászokjon a negatív dolgokhoz is és akkor később annál inkább meg tudja majd magát védeni hasonló helyzetekben. Mi a fontosabb, mi válik jobban a hasznára? Válaszát nagyon köszönöm!
Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket és azt hogy hogyan tovább. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-3550177.
Üdv. :
Elolvastam a levelét és azok a tünetek amiket ön leírt érzelmi regresszióra utalnak. Mindenképpen keressenek meg egy gyermekpszichológust, ha gondolja én is szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :
Tanácsot szeretnék kérni Öntől. Kisfiam 4,5 éves, nem nagyon szeret óvodába járni (gyanítom azért, mert én itthon vagyok a 1,5 éves kislányommal és nem szeretne semmiről sem lemaradni). Amikor a legjobb barátja beteg és nem megy oviba, még nehezebb elvinnem őt is. Nagyon össze vannak nőve, ha meglátják egymást, rögtön odaszaladnak egymáshoz és egész nap együtt játszanak. Most nyári szünet van, kisfiam június eleje óta itthon van velem és a kistestvérével. Egyébként is tartottam a szeptembertől, amikor majd újra oviba kell járni, de kiderült az is, hogy a legjobb barátja máshova fog oviba járni (szülők Pesten dolgoznak, beviszik őt is oda). Azon dilemmázom, hogy mikor mondjam meg a kisfiamnak, hogy nem fognak együtt oviba járni. Már most, hogy szokja, vagy ráér majd szeptemberben, ha oda kerül a sor. Valamint a nyári szünet alatt eddig nem nagyon játszottak együtt, de lesz 1 hét, amikor szinte naponta tudnának együtt játszani. Inkább kerüljem a találkozást, hogy "elszokjanak" egymástól vagy ezzel nem tudom befolyásolni azt, hogy mennyire viseli meg az elválás. Valószínűleg kevés alkalom is lesz rá, hogy esetleg év közben/szeptembertől együtt játszanak majd hétvégén.
Köszönöm válaszát!
A gyerekek rugalmasak ebben a korban, meg fogja érteni ezt a kialakult helyzetet. Valószínűleg szomorú lesz, de ezt kell hagyni hogy megélje, nem szabad burokban nevelni a gyereket. Addig amíg van a két gyereknek lehetősége együtt játszani, addig hadd élvezzék. Minden jót kívánok önöknek.
Üdv. :
Az étkezési probléma igen gyakori ebben a korban, ilyen vagy olyan formában. Sajnos a tapasztalataim azt mutatják, hogy ebben a korban már otthon nem igazán lehet kezelni ezt az állapotot, olyan erősen beégődtek az asszociációk. Első körben egy szülői konzultáció szükséges, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :