Olvasói kérdés
Kedves Doktornő,
7 éves kislányomról van szó, aki most kezdte az első osztályt. Hol is kezdjem... mikor 3 éves volt, el kellet hagynunk a házunkat, mert svájci frank alapú volt és inkább kiköltöztünk, mint, hogy kilakoltassanak. Tehát azóta 5 albérletbe voltunk már; ez a 6. úgy néz ki, hogy ez tényleg hosszú távú lesz. Bölcsis nem volt, az óvodát első évben minden nap sírva élte meg. mikor onnan elköltöztünk azt mondta, hogy soha többé nem akar abba az óvodába vissza menni ( próbáltam faggatni akkoriban, hogy miért sír... azt mondta, hogy meglökte egy kisfiú a mosdóban); az új óvodában pedig mintha kicserélték volna, ELSŐ NAPTÓL vidáman ment. Igaz ő az a típusú gyermek, akinek idő kell, hogy feloldódjon, barátai legyenek. De feloldódott és sok barátja lett, semmi gond nem volt vele az oviba, az óvónénik is azt mondták, hogy nagyon szeretik a gyerekek és mindenkivel szívesen játszik.
Ami a nagy gondunk, hogy ami neki új és ismeretlen az "rossz". Mikor nagyon izgul hányingere van. És bizony most, hogy megkezdődött az iskola minden reggel hányingerrel megy és sírva meg szomorúan..és vidáman jön haza. Ma azt mondta a padtársa, hogy miután a tanítónéni azt mondta, hogy a következő óra angol lesz, sírva fakadt és egész órán sírt, mondván, hogy ő nem akar menni. De vitték és óra közben már nem volt semmi baj. Nagyon fél azt mondja, hogy ha a vonalakat kell majd húzni, mert lehet nem jól csinálja... pedig számol 200-ig is, ismeri 90 %-ba az összes betűt és ír is nyomtatott betűkkel, ja meg olvas is. Úgy volt, hogy megyünk nyáron Németországba...tisztára elkezdett nyáron hisztizni, hogy ő bizony oda nem jön, mert nem érti mit mondanak. Tehát ami új és idegen attól nagyon fél. Tudom, hogy az első iskolai napok, hetek nehezek, de ez ma teljesen ledöbbentett, hogy ilyet mondjon az iskolába, hogy ő nem akar menni órára.
Meg szeretném kérdezni, hogy forduljak szakemberhez, hogy ennyire fél az új dolgoktól, új emberektől?....biztos van lelki oka is; gondolom megviselte a sok költözködés, de együtt vagyunk édesapjával együtt, boldog családban, akit imád és ő is imádja. Még annyi, hogy mióta megszületett együtt vagyunk (még mamánál sem aludt mert messze lakik), apa meg dolgozott, tehát mikor nem volt oviba én voltam vele szinte mindig.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem, de hátha Ön ebben jobban belelát, hogy mi az oka ennek a szorongásnak. Minden nap mondjuk az apjával, hogy nagyon szeretjük és próbáljuk beszéltetni, hogy hátha megkönnyebbülne a kis lelke, de azt mondja minden rendben van. És ha velünk van, tényleg semmi gond nem látszik.
Köszönöm az idejét és válaszát.
Tisztelettel,
Marcsi
7 éves kislányomról van szó, aki most kezdte az első osztályt. Hol is kezdjem... mikor 3 éves volt, el kellet hagynunk a házunkat, mert svájci frank alapú volt és inkább kiköltöztünk, mint, hogy kilakoltassanak. Tehát azóta 5 albérletbe voltunk már; ez a 6. úgy néz ki, hogy ez tényleg hosszú távú lesz. Bölcsis nem volt, az óvodát első évben minden nap sírva élte meg. mikor onnan elköltöztünk azt mondta, hogy soha többé nem akar abba az óvodába vissza menni ( próbáltam faggatni akkoriban, hogy miért sír... azt mondta, hogy meglökte egy kisfiú a mosdóban); az új óvodában pedig mintha kicserélték volna, ELSŐ NAPTÓL vidáman ment. Igaz ő az a típusú gyermek, akinek idő kell, hogy feloldódjon, barátai legyenek. De feloldódott és sok barátja lett, semmi gond nem volt vele az oviba, az óvónénik is azt mondták, hogy nagyon szeretik a gyerekek és mindenkivel szívesen játszik.
Ami a nagy gondunk, hogy ami neki új és ismeretlen az "rossz". Mikor nagyon izgul hányingere van. És bizony most, hogy megkezdődött az iskola minden reggel hányingerrel megy és sírva meg szomorúan..és vidáman jön haza. Ma azt mondta a padtársa, hogy miután a tanítónéni azt mondta, hogy a következő óra angol lesz, sírva fakadt és egész órán sírt, mondván, hogy ő nem akar menni. De vitték és óra közben már nem volt semmi baj. Nagyon fél azt mondja, hogy ha a vonalakat kell majd húzni, mert lehet nem jól csinálja... pedig számol 200-ig is, ismeri 90 %-ba az összes betűt és ír is nyomtatott betűkkel, ja meg olvas is. Úgy volt, hogy megyünk nyáron Németországba...tisztára elkezdett nyáron hisztizni, hogy ő bizony oda nem jön, mert nem érti mit mondanak. Tehát ami új és idegen attól nagyon fél. Tudom, hogy az első iskolai napok, hetek nehezek, de ez ma teljesen ledöbbentett, hogy ilyet mondjon az iskolába, hogy ő nem akar menni órára.
Meg szeretném kérdezni, hogy forduljak szakemberhez, hogy ennyire fél az új dolgoktól, új emberektől?....biztos van lelki oka is; gondolom megviselte a sok költözködés, de együtt vagyunk édesapjával együtt, boldog családban, akit imád és ő is imádja. Még annyi, hogy mióta megszületett együtt vagyunk (még mamánál sem aludt mert messze lakik), apa meg dolgozott, tehát mikor nem volt oviba én voltam vele szinte mindig.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem, de hátha Ön ebben jobban belelát, hogy mi az oka ennek a szorongásnak. Minden nap mondjuk az apjával, hogy nagyon szeretjük és próbáljuk beszéltetni, hogy hátha megkönnyebbülne a kis lelke, de azt mondja minden rendben van. És ha velünk van, tényleg semmi gond nem látszik.
Köszönöm az idejét és válaszát.
Tisztelettel,
Marcsi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Elolvastam a levelét és azt gondolom hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. A leírtak alapján a kislányának önértékelési problémái vannak és ez determinál egy olyat jellegű szorongást, amelynek már pszichoszomatikus tünetei vannak. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :
Elolvastam a levelét és azt gondolom hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. A leírtak alapján a kislányának önértékelési problémái vannak és ez determinál egy olyat jellegű szorongást, amelynek már pszichoszomatikus tünetei vannak. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 06303550177.
Üdv. :