 |
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Tisztelt Bader Úr!
Tegnap volt egy állításom, amin kiderült hogy volt egy ikertestvérem, nem lepődtem meg rajta, mert Édesapám is járatos a témában, és mikor átbeszéltük a problémáimat )pl: bűntudat(nem tudom miért) túlzott kötődés a legjobb barátnőhöz, szinte már szimbiótikus kapcsolat van köztünk, és az újra csak visszatérő kérdés: Mit fogok én csinálni egyedül???(a a barátnőm nyáron 1 hónapra elutazik külföldre) Apukám is megemlítette az iker kérdést, de nem akartam elhinni..
Aztán tegnap kiderült, és mondanom sem kell mennyire örültem mikor megölelhettem az "ikremet" úgymond, persze nem kicsit volt fájdalmas utána a tudat, h ő meghalt, de legálább sok kérdésemre választ kaptam ezáltal...
Ami zavar kicsit hogy állítás után az á.vezető azt mondta nekem: Nem minden az aminek látszik....
Na ettől megijedtem mert most hogy kiderült az ikerség, sokkal kerekebbnek látom a világot:) de a vezető azt mondta hogy ez az iker nem biztos hogy tényleg iker volt, lehet ez egy felnem dolgozott problémaköteg is...
1, kérdésem: Ön szerint ez tényleg lehetséges? (Mert most megint kétsébe estem...hogy mi lehet a problémák háterében)
A másik pedig, hogy amikor megöleltem az "ikremet" még mindíg hiányérzetem volt, persz nem olyan nagy mértékben mint mikor nemis tudtam a dolgokról.. inkább úgy éreztem hogy hiányzik még valaki, de ennek az állítás közben nem tulajdonítottam negyobb jelentőséget...de ma mikor elgondolkodtam az állításon, megtorpantam ezen a gondolaton:
2.kérdésem: Lehet az hogy volt még 1 ikertestvérem? Vagy csak már én beszélem be magamnak?:)
3. kérdésem: Esetleg összefüggésbe hozható ez azzal, hogy elöttem 2 évvel mielőtt megszülettem, volt egy abortusz?
Előre is köszönöm a Válaszát!
Szül.dátumom: 1995.09.08 05:55perc hajnali, Péntek
Kedves Kérdező,
a kolléga jól érzett rá arra, hogy az Ön esetében az iker-vesztéshez (ami ha kijött az állításon, úgy is van) társul egy másik fajta probléma-köteg, aminek eredetét tekintve nincs köze az ikerhez. Ez az Ön személyiség-összerakottságát jellemző tényező a barátokat illetően.
Az Ön belső működése olyan, hogy a barátokban akkor is a feltétel nélküli szeretetet vágyna megtalálni és a feltétel nélküli elfogadást próbálná megélni - a többi emberhez képest jóval intenzívebben -, ha nem lett volna elvesztett ikre. Viszont ugyanez az érzés veszett el odabent az édesanyjuk méhében, amikor meghalt Ön mellett az ikre, akivel addig megélhette a teljes egységet.
És ezen a ponton kapcsolódik össze ez a két tendencia.
Az ikrével az állítást követően annyi a teendő, hogy érzékelje őt úgy, ahogy leginkább képes erre (például egy biztonságos kuckóban a "szíve csücskében"), és ugyanakkor érzékelje a többi embert és önmagát itt, most az életben, a valóságban.
A barátokat (és a potenciális partnereket) illetően pedig mindig tudatosítsa magában, hogy ők nem pótolhatják Önnek az ikert, amire viszont ezután már nem is lesz szüksége, hiszen már helye van a lelkében.
Az állítást követően tudatosodott hiányérzetének ez lehetett az oka, és hogy mélyebben is megérthesse mindezt, azt javaslom, hogy olvassa el a honlapomon a "Nem-evilági angyalról", a Halakról szóló cikket, ott mélyebben kifejtve is megtalálja azokat a tendenciákat, amik meghatározták az Ön működését a barátokat (és partnereket) illetően és a vágyott, de hiányzó egység-élmény miatt ez csengett össze a lelkében az iker-vesztéssel.
Ha az állításon nem jött ki, akkor azt gondolom nem kell foglalkoznia a 3. iker lehetőségével.
Az Ön előtt meg nem született testvérrel lehet még dolga, de jelenleg fókuszáljon az ikerre.
Üdvözlettel:
akkor azt javaslom, hogy leginkább talán egyéni családfelállítással is foglalkozó kollégát keressen meg és vele próbálják kinyomozni, hogy van-e halott testvér - esetleg ikertestvér, akivel együtt fogant, de aki nem született meg Önnel együtt - , akiről nem tud mindmostanáig sem. A horoszkópjában vannak erre utaló jelek, és amennyiben ez így lenne, akkor ez állhat talán elsődlegesen a problémái hátterében. Nem 100 %, hogy csak ez a tudatosítatlan veszteség idézte elő az életében megmutatkozó tüneteket, de sok esetben segített önmagában az, ha a halott testvér-testvérek visszakaphatták az őt-őket megillető helyüket az élők lelkében.
Üdvözlettel: Bader György 2012. 04. 23. 10:06
mielőtt a többi szóba jöhető probléma-forrást sorra vennénk, először arra lennék kíváncsi, hogy volt-e állítás halott testvérre, vagy esetleg testvérekre?
Üdvözlettel: Bader György 2012. 04. 22. 18:29
mielőtt válaszolnék a kérdésére, az lenne a kérésem, hogy legyen szíves megírni a születési dátumát, óra perccel együtt, meg persze a születési helyet is, hogy a horoszkópot, mint "sorvezetőt" használhassam.
Üdvözlettel: Bader György 2012. 04. 22. 08:27
Idén márciusban halt meg az édesanyám. Nem tudtam tőle elbúcsúzni, pedig már úton voltam.
Bocsánatot szerettem volna kérni és elmondani, hogy köszönök neki mindent.
Öten voltunk testvérek nagy szegénységben, özvegyen nevelt minket, a nagymamánk besegített.
Édesanyám nem szerette a nagymamámat (akit én imádtam), és én mostanáig nem tudtam neki ezt megbocsájtani, sőt elmondtam neki, hogy nem szeretem őt, csakis a nagymamámat szeretem. Úgy éreztem, hogy gyűlőli a saját édesanyját, és én valahogy ezt a \"gyűlöletet\" éreztettem feléje.
Halála után tudtam meg, hogy elhagyta a nagymamám egy férfi kedvéért, 14 éves koráig más nevelte.
Nagyon fáj, hogy nem mondta el, mert így megértettem volna.
Nem tudom, mi történt a gyerekkoromba, mert csak a nagymamámmal vannak fényképeim, nem az édesanyámmal. Nagyon sokat foglalkozott velem a nagymamám. Nagyon szerettett. Édesanyám haláláig őt tekintettem édesanyámnak
Nem tudom , hogy tehetem jóvá a dolgokat
Köszönettel Róza.
az Öné az egyik olyan eset, amikor a családfelállítás segíthet megtalálni a helyes választ a kérdésére. És pont azért, hogy ott jó mederben folyhasson az állítás, most nem írom le az "elméleti" megoldást, szerencsésebb, ha akkor ott, élőben történik meg minden. Forduljon bizalommal valamelyik családfelállító kollégához, aki szimpatikus Önnek.
Üdvözlettel: Bader György 2011. 09. 17. 11:25
sok olyan alkohol-probléma van, amelyiknél igen, de nem gondolom, hogy mindegyik ilyen jellegű probléma esetén családrendszeri kötés állna a háttérben.
Azt javaslom, hogy menjen el egyre, ott megmutatja magát, hogy az Ön esetében e mögött családrendszeri okok állnak-e.
Üdvözlettel: Bader György 2011. 05. 19. 21:09
sok tünetem utalhat félikerségemre, amit állításra kéne vinni, ám ehhez még sok erőt kell gyűjtenem, mert már csak az mélységesen felkavar, ha a témáról olvasok. A kérdésem most az lenne, hogy ezzel esetleg összefüggésben állhat -e az anyám iránt érzett nagyfokú haragom? Azaz egyik magzat érezhet -e haragot -amit továbbvisz felnőttként- a másik elveszített magzat miatt az anya iránt? Úgy tudom, a gyerekek nem haragszanak, főként szeretnek, ám a magzatok érzelemvilágáról nem sokat tudok. Egy gyerek képes valóban joggal haragudni a szüleire?
Nagyon fura érzéseim vannak, szeretem is anyámat, természetesen, de sokszor hirtelen indulatok, düh, harag fog el irányába anélkül, hogy kiváltotta volna valami konkrét tettel. Felnőtt fejjel belátom, hogy ahogyan én megtorolni akarom rajta ezt a valamit, (persze nem teszem, mert kulturált, józan eszű vagyok, de ez a visszafojtás csak egyre felerősíti ez érzéseimet, amitől nagyon szenvedek és tehetetlennek érzem magam), olyan mértékben ő nem ártott nekem, emlékezetem szerint. Vagyis nem tartom reálisnak/normálisnak ezeket az érzéseket. Kb. tizenegynehány évesen kezdődtek (semmi különös, más trauma nem ért akkor) és azóta erősödnek ezek az érzések, de mindig valamivel meg tudtam magyarázni, hogy "igen, ő gonosz velem, ezért haragszom", de ezt ma már másként látom.
Talán félek szembenézni az igazi okkal, ezért is csak itt kérdezem meg, tapogatózom ezügyben.
Válaszát nagyon megköszönöm,
Cecil
általában a félikerségre nem jellemző, hogy a megszületett gyerek csak a félikerség miatt haragudjon az anyára. Olyan viszont nem ritkán fordul elő, hogy egy ember a felmenők közül valakivel tudatosulatlanul azonosulva ("szolidaritva"), annak a személynek az érzéseit átvéve átéli ugyanazt, amit az a valaki élt át a saját szülőjével - például akár a haragot is.
Ilyen esetben Ön megélheti teljesen valósan a haragot itt, most, a saját anyjával, miközben azok, akikhez ez valójában tartozott, esetleg már rég halottak.
Mint látja, megint csak a családfelállításhoz jutottunk vissza. Ha elérkezik az ideje, menjen el egyre, addig is a legjobbakat kívánom Önnek: Bader György 2011. 03. 21. 20:47
A következőt szeretném Önnek elmondani: pár hete észrevettem,hogy be-be ugranak a múltban történt dolgok,vagy álmok,álomrészletek,foszlányok.Minden éjjel rengeteget álmodok,reggel és napközben amikor eszembe jutnak az álomképek,mintha túlzsúfolt lenne az agyam.Már-már zavaró,hogy azon kapom magam,hogy a múltban történt dolgon rágódom.
Szükséges lenne pszichológushoz járni?
Válaszát köszönöm!
azt gondolom, hasznos lenne, ha felkeresne egy kollégát, nem is annyira a fenti jelenség problémás jellege miatt, hanem talán inkább azért, mert amikor kialakul egy ilyen működés - ami korábban nem volt jellemző -, akkor az mindig jelzés-értékű.
Hogy az Ön esetében milyen belső folyamatok zajlanak, illetve, hogy ezek a jelenségek, amiket leírt mire akarják felhívni a figyelmét - nos, ezeket lenne érdemes átbeszélnie egy kollégával, akár csak életvezetési tanácsadás keretében, nem feltétlenül terápiás keretben.
Üdvözlettel: Bader György 2010. 11. 04. 22:15
Lenne egy kérdésem az antidepresszásokkal, és a nyugtatókkal kapcsolatban. Pánikbetegségre szedek két féle gyógyszert, az egyik a Citalopram-atiopharm (abból naponta 1 db-ot reggel), és 0,5 mg-os Frontint naponta kettőt (reggel és este). A gyógyszereket már 1,5 éve szedem, és minél előbb szeretnék leszokni róla. Kérném segítségét, hogy adjon tanácsot, milye mennyiségben, hogy kell megvonnom, és a csökkentett mennyiségeket meddig kell tartanom. Lehetséges-e a teljes leszokás?
Köszönettel,
Barbara
a pánikbetegségnek is mindig van egy mögöttes oka, ami a személyiség-működés valamilyen kiegyensúlyozatlanságát, nem egyensúlyos működését jelzi. Amíg ez az eredeti probléma - amiből következményképpen, másodlagos problémaként alakult ki a felszínen észlelhető pánikbetegség - meg nem oldódik, addig nagy valószínűséggel visszajönne a betegség, ha abbahagyná a gyógyszer szedését. Ez alól kivétel az az eset, ha a környezetében menet közben történt olyan változás, ami miatt nem jelentkezne a betegség, ha abbahagyná - akár fokozatosan is - a gyógyszer szedését. Ekkor viszont továbbra is fennállna a veszély, hogy bármikor, amikor a korábbi helyzethez hasonló szituációba kerül, akkor újból aktiválódik a pánik-tünet.
Végleges megoldást egy komplex terápia jelenthet: keressen egy olyan pszichiáter kollégát, aki egyéni és/vagy családrendszeri terápiával is foglalkozik és vele egyeztetve csökkentsék fokozatosan az adagokat, miközben feltárják a lelki okokat az együttműködés során.
Üdvözlettel: Bader György 2010. 09. 27. 07:52
Március óta szedek reggel 1 cipralexet, egy helexet, este egy frontint.Két hónapig voltam táppénzen, még az utcára sem mertem kimenni.Már dolgozom, de reggelente gyengén égő gyomorral ébredek, van hogy alig tudok a munkahelyemre elvánszorogni.Sok fórumon olvastam a depresszióról és szinte mindenhol azt írják a szenvedők, hogy ebből nem lehet kigyógyulni, ez igaz volna ? Már én is kezdem elhinni, hogy igaz, mert azt hittem a gyógyszerektől újra a régi leszek,de ez valahogy nem jött még össze. Havonta járok pszichiáternez ,felírja a bogyókat én meg reménykedek, hogy másnapra elmulik minden.Vagy talán így kell leélnem az életemet? Sokszor el vagyok keseredve,mert úgy érzem,csak vegetálok. Alulértékeltem volna a depressziót,mert azt hittem hamar a végére jutok ?!
Van aki azt mondja ,csak magamon tudok segíteni, de kérdem, ha valaki nehéz csomagot cipel egyedül ,ugye jól jön ,ha valaki beszáll a cipekedésbe.Én most keresnék valakit aki hatékonyan a segítségemre tudna jönni, mert sokszor úgy érzem nem bírom tovább.
Tisztelettel várom őszinte válaszát: Egy reménykedő
a jó hír az. hogy nem kell így leélnie az életét, a rossz az, hogy önmagában a gyógyszer valóban nem segít a depresszión.
Egyéni kezelés szükséges minden esetben, amelyben egy darabig kellhet szedni a gyógyszert, de a megoldást azt valamilyen lelki - tudati módszerrel kell megkeresni: az egyéni és/vagy csoportos terápia valamilyen formájával.
Ehhez azt javaslom, keressen egy lakóhelyéhez közel tevékenykedő pszichiáter kollégát, aki pszichoterapeuta is, így mindkét szálat - a gyógyszerezést és terápiás támogatást is - kézben tartva hozzásegítheti Önt a gyógyuláshoz.
Üdvözlettel: Bader György 2010. 09. 09. 08:37
Kérdésem az lenne, hogy depressziós betegnek milyen szakember tud igazából, hatásosan segíteni? Mert ahová jár ott csak a pszcihiáter felírja a gyógyszert, de ez szerintem édes kevés.
Ezért érdeklődnék, hogy most akkor magánúton milyen szakembert érdemes keresni: pszichológust vagy jó a pszcihiáter is vagy kit? Milyen időközönként kell járni kezelésre és mennyi ideig? Mert hát ugyebár az anyagi helyzet, az nem jó.
Esetleg a háziorvos nem utalhatja be a betegét, vagy akkor is csak az első beszélgetés, terápia ingyenes?
Még valamit kérdeznék. Ön szerint a kineziológia segíthet, van esetleg ezzel tapasztalata?
Köszönettel
a depresszió fajtájától és egyéntől függően nagyon változó lehet, hogy milyen sűrűséggel és mennyi ideig van szükség terápiára és/vagy gyógyszeres kezelésre. Amennyiben jelenleg csak gyógyszeres kezelést kap, az természetesen nem fogja elmulasztani az eredeti kiváltó okot, de ugyanezért azt javaslom, hogy vagy a jelenlegi kezelőorvosával egyeztetve keressenek lelki terápiás segítséget is (családsegítő központban, kórházban, stb.), vagy egy olyan pszichiátert, aki pszichológiai módszereket is alkalmaz a gyógyszeres kezelés mellett.
Emellett, amennyiben ez belefér esetleg a keretbe, a családfelállítás is nagyon sokat tud olykor segíteni ilyen jellegű problémánál. A kineziológia is hasznos lehet (de akár homeopátia is), de mindezeket csak egy olyan terapeuta irányítása mellett ajánlanám, aki átlátja az egész folyamatot és végig kíséri a beteget.
Üdvözlettel: Bader György 2010. 04. 05. 19:14
Tud nekem olyan könyvet ajánlani, ami egy depressziós betegnek jó? Olyanra gondoltam, ami segít kilábalni a betegségből. Köszönettel
attól tartok, hogy önmagában egy, vagy több könyv nem igen fog segíteni a depresszióján.
Ha az Ön esetében családrendszeri ok áll a depressziója mögött, akkor el kéne mennie egy családállításra. Amennyiben egyéni lelki oka van ennek a tünetnek, akkor pedig azt javaslom, keressen fel egy Önnek szimpatikus kollégát, aki segít kilábalni a bajából.
Ha esetleg egyiket sem tudja megvalósítani, akkor valamennyit segíthet, ha valamilyen családfelállítással foglalkozó könyvet olvas, mint pl. Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti és ami meggyógyítja, vagy Wilfried Nelles: A gyógyító valóság.
Üdvözlettel: Bader György 2010. 03. 19. 08:29
Érdeklődni szeretnék, hogy aki depressziós, annak igazából milyen orvoshoz kell fordulnia? Pszichológus, pszichiáter vagy más? Igazából az előbb említett kettő már megvolt, de semmi változás nem tapasztalható. Gyógyszer felírva, és ezzel ennyi is az egész. A helyzet változatlan, semmi sem változik. Már magánorvossal is próbálkoztunk, de ott meg aztán végképp semmi sem történt.
Köszönettel
ez az egyik olyan helyzet, amikor érdemes kipróbálni a családfelállítást. Ha úgy döntene, hogy elmegy, akkor előtte érdemes elolvasnia a honlapomon található kérdőívet, ami a családfelállításra vonatkozik, hogy felkészülhessen az esetleg szükséges információkkal (bárkihez megy is, bárhol, ezek az információk elegendőek lesznek).
Üdvözlettel: Bader György 2010. 02. 28. 18:50
Egyre jobban kezdek hinni Önnek, és a Hellinger-terápiának. De még gyűjtöm a muníciót. És addig is kérdezek.
Úgy érzem, kezdem elveszíteni a talajt a lábam alól, hogy "elátkoztak". Nyilas vagyok (többek között). Határozott, optimista, küzdő, keljfeljancsi, stb. Rengeteg energiát fektetek a dolgaimba, ráadásul kitartóan, pedig ez nem mindig könnyű. És mégsem járnak sikerrel. Több mint 8 éve küzdök a párkapcsolatomban, hogy jó legyen nekünk, de nem sikerül. Viszont egymás nélkül sem bírjuk. Így most külön lakunk, holott a valódi párkapcsolatot tartom ideálisnak, és vágyom rá. A munkámban sikeres vagyok. Pontosabban amit megcsinálok, arra a megrendelőim pozitív visszajelzéseket adnak. Újra megbíznak, szeretnek. Mégsem keresek vele annyit, hogy meg tudjak élni belőle. Tanítani akartam, megszerveztem a tanfolyamot. Rengeteget dolgoztam vele: jegyzetek, tantervek, szervezések, profi marketing. 3 megyéből 3 fő jött össze. Az öcsém is tisztességgel dolgozik, és befutott, jól élnek anyagilag. Ugyanolyan szeretetre méltó, mint én(?), és boldogan él a házasságában. Hobbiból Ő is belefogott egy másik tevékenységbe, és rövid idő alatt olyan sikert ért el vele, hogy senki nem remélhette. Nagyon szeretem őt, de úgy érzem, mindent, amit elvesz tőlem a sors, ő kapja meg. Bár tagadom, de úgy érzem irígylem őt. Én miért nem kapok meg semmit a sorstól? Pedig megdolgozom érte. Mint Anyukám szeretetét. Fiút várt, és nem engem. Az Ő sikereit nagyra értékeli, engem meg nem sokra. Pedig én is sokat dolgozom - csak nincs semmi látszatja. Itt állok 47 évesen, féltékenyen, amit nagyon szégyenlek. Mert nagyon szeretem a testvéremet. Csak fáj, hogy nekem semmi nem sikerül. Minden kudarc. Mit tegyek?
Üdvözlettel: Zsuzsa Pécsről
mielőtt válaszolnék: jól sejtem-e a leveléből, hogy nem ikeröcsről van szó, hanem egy fiatalabb fiútestvérről?
Üdvözlettel: Bader György 2010. 01. 25. 18:50
Kedves György!
Köszönöm a válaszát, lehet megprobálom a családállítást,bár kissé aggódom amiatt hogy ezek csoportba történnek, nem szeretnék mások előtt erről beszélni. Esetleg tudna Miskolcon ilyen családállítással foglalkozó szakembert ajánlani,vagy olyat aki egyéni terápiával foglalkozik?
és nagyon köszönöm a válaszát,máris jobb egy kicsit,hogy nem hisztinek könyveli el,mint mindenki más a környezetembe.
üdvözlettel:
Emese
Kedves Emese,
ez esetben azt javaslom, hogy szavazzon meg magának egy fővárosi kirándulást: Dr. Angster Mária honlapját megtekintve (a nevet írja be a keresőbe) találhat hétköznapokon és hétvégén is családfelállítást, és ott biztos nem ismeri senki, így könnyebb lesz megnyílnia. Ha az egyéni terápia mellett döntene, akkor az a javaslatom, hogy a pszichológus.lap.hu oldalon keressen magának egy helybeli kollégát, sajnos, miskolci pszichológust személyesen nem ismerek. Amennyiben februárig nem találna megfelelő időpontot, akkor esetleg ajánlanám a Debrecenben általam vezetett családfelállítást, amivel kapcsolatos infókat a honlapomon talál.
Üdvözlettel:
.jpg){kind=small}
