Kedves György!Szeretném megkérdezni a véleményét a helyzetemmel kapcsolatban.Már több alkalommal jártam családállításon és igyekeztem a legfontosabb kérdést kiválasztani és azzal dolgoztunk.Tudom hogy kell idő amíg alakul valami de nagyon nehéz türelmesnek lenni ha nehéz helyzetben vagyunk.Mindig nagyon bíztam és hittem hogy sikerül és aztán vártam hogy történjen valami és csak vártam vártam és a mai napig csak várok .Úgy érzem nem mozdulok semerre csak talán egy kicsit .Sajnos a pénz miatt elég ritkán is jutok el családállításra évente kb egyszer pedig az egyetlen módszer ami érzem hogy közel áll hozzám, de az eredménnyel elégedetlen vagyok, türelmetlen vagyok és dühös .Sok könyvet is elolvastam meditálok , minden módszert kipróbáltam ami kicsit is megfogott de valahogy nem és nem működik semmi.Amikor azt hiszem hogy na most itt az eredmény, utána kiderül hogy semmi vagy csak egy nagyon pici.Nagyon nehezen megy minden bármihez is kezdek.Nincs is ötletem hogy mihez kezdjek .Úgy érzem sehonnan nem kapok segítséget pénzem nincs és ha nagy nehezen valahova eljutok akkor sincs meg az eredmény.Nem tudok sehonnan töltekezni ,általában senki nem figyel rám a családban meg se hallanak vagy elutasítanak.Nyilván a születési családból adódik a minta pedig már dolgoztunk az anyukámmal is,kb egy éve ,de ha én úgy érzem hogy szeretet van bennem iránta , beszélünk aztán csalódott leszek minden összeomlik bennem.Szeretnék még menni állításra csak nem vagyok biztos benne hogy szükséges-e, vagy nekem ez a sorsom és ezt kell elfogadnom. Három év alatt négy témával foglalkoztunk és jó szakembernél voltam ezért nem tudom hogy miért nem mozdulok valamerre.Valahogy úgy érzem mintha az lenne a sorsom hogy kenyéren és vízen kellene élnem és magányban,és hiába próbálok ki számtalan módszert ezért is nem működik.Egész életemben igyekeztem de kívülről nem így tűnik az embereknek azt látják hogy én kényelmes vagyok és lassu pedig én kapkodok rohanok ideges vagyok.Nem tudom miért van ez a visszásság .Apukámmal még nem dolgoztunk, két éve halt meg és azóta úgy érzem szorul a mellkasom nehezen kapok levegőt. Azóta anyu se tud segíteni még annyit se mint azelőtt pedig nagyon kellene a segítség.Tudom hogy nekem kellene megoldani de nem tudom egyedül és nem segít senki.Köszönöm előre is a választ Marcsi