|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Nagyon köszönöm még egyszer! Sokat segített!
Krisztián, Veszprém, 1988.12.31; 08:45
35-36 éves kora körül lesz egy olyan időminőség, amikor errefelé is elmehetnek a dolgok; de ezen kívül ugyanez az időminőség jelentheti azt is, hogy egy nagyon kézreálló kiteljesedési területet találva sikereket ér el, vagy azt, hogy új tanulmányokba fog, vagy rengeteg új embert ismer meg, és ez kerül az élete fókuszába - és még jó néhány verzió ezeken kívül is; akár egyedüli megélésként, akár bármely másikkal együtt, akár bármely másik kettővel, stb.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
A kérdésem a párkapcsolati problémák felé irányul. Milyen blokkok állnak az utamba, hogy egy stabil, hosszú párkapcsolatot kialakítsak? Volt másfél éve egy hölgy az életembe, akivel nagyon jól kezdődött minden és hirtelen véget ért a dolog. Korábbi esetekből is tapasztaltam, hogy van bennem egy hátráltató akadály. Olyan mintha a saját magam ellensége lennék. Rágörcsölök és a semmiből előjönnek negatív gondolatok és visszautasítanak. Voltam családállításon és megtudtam, hogy méhen belül három ikertestvéremet is elveszítettem. Ezt édesanyám is megerősítette. (4 szívhangot hallottak ultrahangon, 4 nevet kellett megadnia). Lehet, hogy ezért a veszteségért saját magam teszem felelőssé tudat alatt? Ez a születési képletemben megnyilvánul? A születési képletem alapján lesz saját családom? És ha nem is garantált, de következtetni lehet rá, hogy kb hány éves koromban?
Köszönöm a válaszát!
Krisztián
Veszprém, 1988.12.31, 08:45
jól tette, hogy elküldte a születési adatait is, mert a horoszkópja segítségével elég pontosan körülhatárolhatóvá vált, hogy az Ön esetében milyen tényezők állhatnak annak a jelenségnek a hátterében, ami már többedszer fordult elő a kapcsolataiban.
És bár lélek-energetikailag nagyon pontosan látszik, hogy merrefelé kell keresgélni, sajnos - mivel a megélési/megjelenési szint nincs benne a horoszkópban, így -, a konkrét tényeket, történéseket Önnek kell majd felkutatnia (és azt gondolom, hogy ehhez érdemes lenne szakember segítségét is igénybe venni).
A horoszkópjából látszóan, az Ön esetében egy kicsit több akadályt kéne leküzdeni ahhoz, hogy stabil és harmonikus kapcsolatot tudhasson felépíteni (és a személyisége asztro-térképéből egyébként az is kiolvasható, hogy az erre irányuló vágya is jóval erősebb az átlagnál).
Két fő területen kéne elindulni rendet rakni: az egyik a gyerekkora, kiemelten pedig az édesanyjához fűződő kapcsolata (vagy épp annak a hiánya), a másik a családrendszeri kötések.
Az elsőt illetően az olvasható le a lélek-térképről, hogy az édesanyjához fűződő kapcsolata valamilyen módon megélve végletesen intenzív volt; ez lehetett egy olyan, rajongásig menő szeretet, aminek következtében esetleg nem is tudott róla leválni érzelmileg, de akár egy szélsőségesen negatív érzelmeket generáló gyerekkor is, aminek következtében rengeteg fájdalom és/vagy félelem rakódhatott el a gyereki lélekben (vagy mindkettő egyszerre).
Ezeknek a feltérképezésére és megdolgozására is hozzáértő kolléga segítségének az igénybevételét javasolnám; ha talál, akkor szerencsés lehetne olyan valaki, aki belső utazásokkal / imaginációval is dolgozik.
A másik terület pedig a családlélek kéne, hogy legyen, ugyanis az Ön esetében - a horoszkópjából látszóan - sajnos nem csak egy családrendszeri kötés hat közre (mint pl. az ikrei, akiket már szerencsésen megtalált), hanem több is.
Mostanra már tudhatóan a családrendszeri hatótényezőkkel úgy áll a helyzet, hogy van, akinél egy állítás is elegendő, aminek a segítségével bele tudhat gyógyulni az életbe, és vannak, akiknek az esetében több kötést is oldani kell ahhoz, hogy olyan életet tudhassanak élni, amilyenre vágynak.
Az Ön esetében úgy áll a helyzet, hogy legalább 4-5 különböző kötést, családrendszeri problémát kéne meglelni, majd utóbb feloldani ahhoz, hogy ezek aztán már ne akadályozzák a kapcsolataiban (ha gondolja, akkor a honlapomon a családállításról szóló résznél talál egy kérdőívet, aminek a segítségével feltérképezheti a családját e tekintetben).
Sajnálom, hogy ilyen rengeteg munkát "akasztottam a nyakába", de a mostanra már összefésült egyéni horoszkóp-megbeszélésekből és családállításokból elég megbízhatóan lehet minderre következtetni.
Kitartást, és a körülményekhez képest legjobbakat kívánva:
az Ön kérdése az asztrológia egy speciális fajtájának, a kérdő-asztrológiának a segítségével lenne megválaszolható, amivel viszont magam nem foglalkozom - sajnálom, hogy ily módon nem tudok segíteni.
Azt javaslom, hogy keressen az interneten egy kimondottan erre az ágra szakosodott kollégát/kolléganőt.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Család allításra párként, cslaádként is lehet menni vagy ez inkább egyéni dolog?
igen, a tapasztalatok alapján kimondottan segítő hatású szokott lenni az akár párként, akár komplett családként való részvétel az állításon.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Tisztelt Szakértő!
Születési hely, idő: Győr, 1964. 11. 16. 18:06
Korábban egyszer kérdeztem Öntől, és a válaszából kiderült, hogy valamilyen okból olyan férfiakat vonzok be az életembe, akik valamilyen módon eltűnnek onnan, vagy nem is választhatók. Megfogadtam a tanácsát, és dolgozni kezdtem ezen. Sikerült lezárni a sehova sem vezető kapcsolatot is.
Most néhány hete felbukkant valaki az életemben, egy teljesen új ismeretség. Még nem találkoztunk, de tervben van, 2 hét múlva jön létre a találkozó. Nagyon szimpatikus az illető, nagyon örülnék, ha sikerülne egy tartós, hosszú párkapcsolat ebből. Bizakodó vagyok, de azért eszmbe jut, hogy vajon sikerült-e maradéktalanul eltűntetni az életemből a korábbi nehézséget?
Erre szeretnék választ kapni Öntől, ha lehetséges, hogy Ő már maradni fog-e az életemben, készen állok-e erre az önmagammal végzett munka eredményeképpen?
Válaszát előre is köszönöm!
Gabi
Kedves Gabi,
a helyzet úgy áll, hogy valójában a horoszkópból nem lehet kiolvasni a megélési/megjelenési szintet; vagyis az energia-mintázatokat nagyon pontosan látjuk, de hogy ez konkrét esetben miként jelenik meg egy adott ember életében, azt nem.
Ezt legkönnyebben talán úgy lehetne szemléltetni, hogy ugyanazt a dallamot (rezgés-mintázat = zenei/asztrológiai) elő lehet adni ciszben, mollban, és dúrban is.
Az Ön esetében azért tudhattam viszonylag konkrét valószínűsíthető olvasatot adni a múltkori levele alapján, mert összevetettem a horoszkópjában látottakat az akkor leírtakkal, és így következtettem ki az Önre feltehetően jellemző megélési minőségét.
Mindezeket azért kellett leírnom, mert így már érthető lesz a válaszom: csak remélhetjük, hogy ez a kapcsolata már olyan lesz, amilyenre vágyik, merthogy ezt a horoszkópból nem lehet kiolvasni. Ha valóban minden lényeges összetevőjét megdolgozta önmagában a korábban közreható tényezőknek, akkor most már egy megváltozott energetikájú Gabi mellé vonzódott be a jelenlegi kapcsolat, és akkor már egy olyan Gabival kell, hogy szinkronban legyen az ő működése, aki nem az elködlő férfiakat vonzza be. Tehát ebben az értelemben "lakmuszként" is használhatja a kibontakozó jövőt: ha valóban sikerült a végére járni a "nem-választható-férfiakat-vonzok" működésnek, akkor a mostani kapcsolatban ez már nem fog megjelenni.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
"Akadt egy dologban segítőm. Belehabarodtam... Ilyen nem először fordult elő velem. Csak nem ilyen rövid idő alatt. A hangjáért is oda vagyok..., pedig egynemű velem. Mi erről a véleménye? Mi ennek az oka? És mivel lehet ebből kigyógyulni?
Köszönöm!
Kedves Kérdező,
ahhoz, hogy érdemben próbálhassam megválaszolni a kérdését, szükségem volna kiegészítő információkra:
- Ön melyik életszakaszban van (fiatal, középkorú, idős)?
- Feltételezem, de azért megkérdezem: nő, vagy férfi?
- Házas, vagy egyedülálló?
- Járt-e már családállításon?
- Milyen területen dolgozik?"
Tisztelt Bader úr!
Középkorú vagyok. Egyedülálló, háztartásbeli nő (kibocsátó családban). Nem jártam családállításon.
Köszönön
Kedves Kérdező,
az érzései hátterében lévő okok több területről is származhatnak:
lehetnek meg nem élt vágyak, lehet egy illuzórikus vágykép eredménye, lehet akár egy magzatkori ikervesztés következménye is, és ezeken kívül is van még néhány lehetőség.
Mindemellett nem is biztos, hogy az a valóban helyénvaló kérdés, hogy miként lehet ebből kigyógyulni, merthogy akár az is elképzelhető, hogy egy eddig csak csíra formájában rejtőzködő vágy bukkant fel Önben akkor, amikor egy azonos nemű személy iránt kezdett el vonzalmat érezni.
Ez utóbbit illetően úgy tűnik, hogy valójában egy csúszkával ellátott dimenzióval lehetne szemléltetni a személyiségben működő vágyakat, amelynek az egyik végén az "ellenkező neműek iránti vonzalom" van, a másikon pedig az "azonos neműek iránti vonzalom". Ha ennek a képzeletbeli dimenziónak valaki pont a közepén lenne, akkor ő lenne a tipikus biszexuális; az egyik végén lévő a tipikus heteroszexuális, a másik végén levők pedig a leszbikusok/homoszexuálisok.
Ezt azért részleteztem ki egy kicsit, hogy ne riadjon meg végletesen az Önben felbukkant vágy miatt; sok emberben rejtőzhetnek akár évtizedekig is lappangó vágyak, például akkor, ha valaki a fenti dimenzióban nem az egyértelműen csak az ellenkező neműekhez vonzódók közé tartozik valójában, hanem valahol kicsit odébb van benne a képzeletbeli csúszka.
És - nemcsak ezért - mindenképpen azt javasolnám, hogy beszélgessen el többször az érzéseiről valakivel, akiben megbízik - azért, hogy kimondva a dolgokat szembesülhessen a gondolataival, a lélek-tartalmakkal. Ha van ilyen barátja, akkor vele, ha szakembert keresne fel, akkor vele, de lehet, hogy a legjobb az lenne, ha egyszerre tudná csinálni a kettőt.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Akadt egy dologban segítőm. Belehabarodtam... Ilyen nem először fordult elő velem. Csak nem ilyen rövid idő alatt. A hangjáért is oda vagyok..., pedig egynemű velem. Mi erről a véleménye? Mi ennek az oka? És mivel lehet ebből kigyógyulni?
Köszönöm!
ahhoz, hogy érdemben próbálhassam megválaszolni a kérdését, szükségem volna kiegészítő információkra:
- Ön melyik életszakaszban van (fiatal, középkorú, idős)?
- Feltételezem, de azért megkérdezem: nő, vagy férfi?
- Házas, vagy egyedülálló?
- Járt-e már családállításon?
- Milyen területen dolgozik?
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Ha nappal erőtlen vagyok nagyon, majd össze esem, és estére változik a helyzet, hogy felélénkülök, és van, h. éjjel fönt tudnék lenni, mert erőre kaptam, az a depresszióra jellemző, vajon? Arra szedek gyógyszert, és azt olvastam, hogy a depressziósnak fel van borulva a napi ritmusa.
Ön szerint?
Köszönöm Válaszát
a leírt jelenség több oknál fogva is előállhat, a legkevésbé valószínű ezek közül a depresszió.
Azt tanácsolnám, hogy szép sorban
- menjen el először egy kineziológushoz ezzel a problémával, hogy az esetlegesen a háttérben álló energetikai problémára oldást csinálhassanak
- majd menjen el egy asztrológushoz, mivel az Ikrek és/vagy Merkúr-jellegű személyiség elég gyakran bír hasonló működéssel, így szerencsés lehet vele átbeszélni ennek az energiának az alternatív megélési lehetőségeit
- végül menjen el egy pszichoterapeuta kollégához, hogy a lelki oldalt is átdolgozhassák.
Ha esetleg talál olyan segítőt, aki egyszerre mindhárom a fentiek közül, vagy bármely kettő, akkor azzal persze időt/energiát/pénzt spórolhat.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
az a kérésem, hogy legyen kedves leírni azokat a tüneteket - a rémálmokon kívül -, amik alapján a két orvos kolléga személyiségzavarosnak, illetve depressziósnak diagnosztizálta Önt, mert ezek nélkül nem lehetséges megítélni a helyzetet."
Tisztelt Bader Úr,
köszönöm Válaszát! Akkor nem tudom, mire tudunk jutni, mert velem nem közöltek semmiféle tünetekre vonatkozó diagnosztizálást, sajnos, pedig kíváncsi vagyok magamra, szeretnék segítőt.
KÖszönöm, hogy foglalkozott velem.
ebben az esetben talán azt lehetne tenni, hogy keres magának egy olyan pszichiátert/pszichoterapeutát, akiben meg tud bízni, és kikéri az ő véleményét az Önnel való személyes találkozást követően, hogy mit gondol ezekről a diagnózisokról.
Merthogy önmagában a baleseti traumát követő rémálom az egy nem túl ritkán előforduló jelenség; de lehet, hogy az Ön esetében ez pluszban aktivált még valamilyen lélek-tartalmat, ami addig is ott rejtőzött Önben, csak szunnyadó állapotban.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a különbség a személyiségzavar és a depresszió közt, vagy miért lehet őket összekeverni? Egy orvos véleménye, inkább azt írom: vesszőparipája a személyiségzavar, vagyis, hogy személyiségzavaros vagyok, a másik orvos véleménye meg, hogy depressziós vagyok. Azt tudom, hogy baleseti-műtétek után rémálmaim lettek, azóta antidepresszívumot szedek rá.
Válaszát előre is köszönöm!
az a kérésem, hogy legyen kedves leírni azokat a tüneteket - a rémálmokon kívül -, amik alapján a két orvos kolléga személyiségzavarosnak, illetve depressziósnak diagnosztizálta Önt, mert ezek nélkül nem lehetséges megítélni a helyzetet.
Üdvözlettel:
Szeretnék elmenni a (sokadik) érettségi találkozónkra. A volt osztálytermünkben szoktunk gyülekezni, ott el szoktuk mondani/meghallgatni, kivel, mi történt, milyen az élete. Azután szokott lenni a vacsora, az vmilyen vendéglátó-helyen. Oda már nem szoktam menni. Most is csak a volt iskolánkba mennék el, meghallhatni, kivel, mi van, ki, milyen lett... Viszont ezzel bajom van. Én, h. nem megyek vacsorára, így annak árát nem kellett kifizetnem. Viszont a szervezők mindig ugyanazok szoktak lenni, mindig ugyanúgy/hasonlóan csinálják az egészet, mert mások egyáltalán nem vállalják, nem csinálják meg az o.találkozót. Tehát a szervezők a lehető legköltségesebb módon csinálják. Az ofinak veszenk drága bort, de azt gravíroztatják is, feleségének virágkosarat, és még sok volt szaktanárunkat is meghívnak (akik fülük botját nem mozgatják, hogy eljöjjelek), de az osztálytársaktól beszedik a nekik szánt ajándékokra a pénzt. Akkor két o.társam már halott, és azoknak a sírjára koszorúra is adjunk be pénzt... Szerintem ez nem helyes. Én fizetni nem akarok, viszont kíváncsi vagyok arra, mi van az osztálytársakkal.
Én (régen) nem tudtam hol legépelni vmit, és bementem a volt iskolámba. A volt ofim kijelentette: nem írhatsz ám itt ingyen!... És ezeket ajándékoztuk a 4 év alatt, nem tudom, hányszor. Normálisak voltunk? A szüleim meg nagyon kemény munkával, és kemény spórolással érték el, hogy volt akkor szükséges dolgokra pénz! Szkóval én nem akarok semmit fizetni azért mert .... ilyenek a szervezők, és milyenek a tanárok?... Azt szeretném Öntől kérdezni, hogy/mit mondjak, ha sor kerül az o.találkozóra hívásomra?
Mert akármit mondok, még más pletyka lesz esetleg belőle, kihúzó leszek, és nagyhatalmú volt tanáraim fülébe megy valamiK! Mit tanácsol? Arra is gondoltam, nem foglalkozom az o.találkozóval (10 éve az osztály negyede nem is ment el rá, akkor voltam utoljára), de akkor meg az volt, (amikor nem mentem el), hogy utána az egyik szervező csak nézett rám, amikor az utcán látott, és talán nem is fogadta a köszönésem. Ha nem jössz el, nem vagy osztálytárs, nem is ismerlek...
Válaszát előre is köszönöm
Aliz
úgy tűnik számomra, hogy a következő lehetőségek közül választhat:
- nem megy el, és vállalja a kihúzás ódiumát, meg a pletyka veszélyét
- szól a szervezőknek és/vagy a többieknek is, hogy nem biztos, hogy kéne koszorúra, ajándékokra, stb. befizetni pénzt
- elmegy, nem szól semmit és kifizeti az ajándékokat
- elmegy, kifizeti az ajándékokat és meglepi magát egy vacsorával, amit még soha nem tett meg.
Ha esetleg megkockáztatja a harmadik lehetőséget, akkor előtte mindenképpen javasolnék megcsinálni egy mini-rituálét: pár percre befelé fordulva köszönje meg a szüleinek mindazokat az erőfeszítéseket, amiket azért tettek, hogy biztosítsák Önnek a tanulási lehetőséget, és kérje az áldásukat arra, hogy itt és most jól érezhesse magát a saját életében.
További javaslat, hogy akár elmegy, akár nem, lássa önmagát egyszerre egy volt osztály tagjaként ÉS önálló emberként, aki halad a saját életútján.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Kedves György!
Nagyon szépen köszönöm a gyors és korrekt válaszát! Mindenképp útmutatást adott, hogy merre induljak el. És meg is teszem. Bár sajnálattal vettem, hogy nagyon messze lakom, mert szeretettem volna Önnel folytatni a terápiát.
Annyit még szeretnék kérdezni, hogy az a jelenlegi van/nincs kapcsolat, aki szintén az életemből eltűnő férfiakat testesíti meg, mert, hogy valójában"nem választható". Szóval, hogy csak most, ebben a helyzetemben nem választható, és miután dolgoztam magamon, válaszható lesz, és talán megmarad az életemben, mint áhított társ, mint a párom? Vagy Ő már soha nem lesz válaszható? És valaki másnak kell jönnie, aki betölti ezt az űrt az életemben?
Remélem nem veszem nagyon igénybe a türelmét az újabb kérdésemmel! De ez számomra nagyon fontos!!!
Nagy-nagy köszönettel: Gabi
Kedves Gabi,
mivel mindig szinkronban vonzzuk be egymást, így ha Ön "kiépíti" magából azt a részt, amelyik nem-választható férfit vonzott be ÉS ő is rendbe rakja saját magában ugyanezt a részét, akkor kerülnének abba a potenciális helyzetbe, amiből akár kapcsolat is lehet; az Ön munkája önmagával ehhez egyedül nem elég, kellene az övé is.
A Gabi által elvégzendő munka, amiről eldöntötte, hogy nekiáll, arra lesz elég, hogy Ön választható férfit vonzzon be - aki lehet ő is, ha addigra eljut ő is oda, hogy egy reálisan megélhető kapcsolat egyik fele tudjon lenni.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Azért fordulok Önhöz, mert nagyon szomorú vagyok, és szeretnék választ kapni, hogyan tovább?
Megírom a születésem adatait is, esetleg szükség lehet rájuk:
Győr, 1964. 11. 16. 18:06
Arról van szó, hogy már fiatal koromban is sokszor éreztem azt, hogy dolgok, amikre vágyom, nagyon soká érkeznek az életembe. Persze lehet ez viszonylagos is, hiszen amit elképzelek, azt azonnal vagy nagyon hamarosan szeretném, de ahhoz képest évek, mire teljesül.
Igaz, hogy 22 évesen férjhez mentem, de 20 éves koromig várnom kellett az első kapcsolatra, pedig annyira szerettem volna tiniként is szerelmes lenni. Aztán az esküvő után azonnal szerettem volna gyereket, de csak 5 év után lehettem édesanya. (A nővérem és unokanővérem pár hét különbséggel mentek férjhez hozzám képest, nekik azonnal sikerült, csak nekem nem)
A főiskolára sem azonnal sikerült bejutnom, csak a következő évben.
Az önálló otthonra is 6 évet vártam az esküvő után.
Aztán 10 éve meghalt a férjem, igaz, közel 3 évig eszembe sem jutott volna új párt keresni, de azután 3 évvel találtam csak rá az új páromra, aki 1 év után meghalt.
Azóta megint eltelt 3 év, de nem sikerül sehogy sem társat találnom. A tipikus probléma, hogy aki nekem tetszik, annak én nem, akinek meg én tetszenék, az nekem nem...Illetve van valaki, akivel másfél éve kapcsolatban vagyok levelezés szintjén (összesen 2X találkoztunk), különböző problémák miatt nem lett belőle párkapcsolat. De el sem enged, ragaszkodik hozzám, azt mondja őszinte és mély barátságot érez irántam, amiből szerinte idővel több is lehet... de ez bizonytalan. Talán tényleg Ő lesz, csak erre is várnom kell? Vagy rossz úton járok?
Sokszor próbálom nyugtatni magam, hogy talán az az akadály, hogy túlságosan rápörgök a dologra (mindig ezt csinálom), és állandóan azon kattogok, sokszor sírok, belefulladok az önsajnálatba....
Igaz, visszagondolva mindig meglett amit szerettem volna, talán majd most is, de kétségbe vagyok esve, hogy az idő megy, fiatalabb nem leszek, elvesznek értékes évek...
Szeretném kérdezni, hogy valóban van-e a sorsomban egy ilyen hátráltató tényező? Vagy csak én érzem így?
Aztán, hogy mindkét páromat úgy veszítettem el, hogy meghaltak, ez is az én életem meghatározó eleme volt?
Végül, hogy találhatok-e még párt? Élhetek-e még boldog párkapcsolatban úgy, hogy Őt nem kell elveszítenem, mint a korábbi társaimat?
Elnézést a sok kérdésért, de talán összefüggésben vannak egymással.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi
igen, jól sejti, tényleg összefüggésben állnak ezek a tényezők.
Először is, valóban van a sorsába építve egy fékező erő, ami valójában egy Önben rejlő én-rész, én-összetevő: ő a Szigorú Törvény-őr, aki nem engedi, hogy egy bizonyos belső kiérleltségi szint alatt valósuljanak meg a dolgok a külvilágban. A folyamat célja is ez: a belső várakozás alatt a Gabiban lezajló folyamatok segítségével megérni a megvágyott dologra.
A párjainak a halála viszont más rugóra működik, jóllehet ugyanezen energiával (Szaturnusz) áll kapcsolatban (ezért érezte jól az összefüggést).
A horoszkópjából látszó - ha teljesen pontosan nem is, de behatároltan azért kiolvasható - módon úgy tűnik, hogy több családrendszeri kötés is közrehatott az Ön lelkében az ügyben, hogy kétszer is olyan férfit vonzott be, aki meghalt a Gabi mellett.
Mármost, még ha feltételezzük is, hogy Ön az egyéni működése szintjén rendjén-való módon elgyászolta a két volt kapcsolatát (ha esetleg nem, akkor ezzel még külön teendő lehet), akkor is célszerű lenne elmenni egy családállításra, hogy a Gabi lelkében eredendően is ott volt (és nem tudjuk, hogy pontosan melyik felmenőjéhez/felmenőihez tartozó) "elvesztett partner/eltűnt-elködlött férfi" gátló hatása (ami persze egyáltalán nem volt tudatosulva Önben) egy állítás segítségével fel legyen oldva.
Úgy tűnik, hogy ez lenne az előfeltétele annak, hogy következőre már ne egy valamiképpen-a-Gabi-életéből-eltűnő férfit vonzzon be (és ebbe a kategóriába tartozik még a jelenlegi van/nincs kapcsolat is, merthogy valójában "nem választható").
A jelenlegi szomorúsága pedig nagy valószínűséggel a Törvény Őrének azon belső ténykedése miatt van, mert Ő szeretné rábírni a Gabit, hogy foglalkozzon a veszteségeivel, fájdalmaival, félelmeivel.
Ha direktben nekilát ennek a munkának, akkor a Szaturnusz már békén fogja hagyni, és elindulhat lassan kifelé a barlangból - a Fény irányába...
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
azt szeretném megtudni, hogy mi a neve ennek a jelenségnek, mitől szokott kialakulni, és milyen személyiségű emberre jellemző? (Saját magam miatt érdekel.) Leírom: hirtelen teljes átélésszerűen jut eszembe egy-egy régen megtörtén/érzett emlék. Tehát, mondjuk itthon teszek-veszek, vagy akár megyek az úton, és eszembe jut, h. mondjuk 20 évvel ezelőtt, amikor Sz. városában voltam, és vártam a vonatra, mit éreztem akkor, hogy éreztem magam, (ott ült egy néger pali, stb.), vagy máskor akármilyen más régi emlék/élmény, érzelem-szintjén.
Előre is köszönöm
Aliz
a jelenség, amit leírt, leginkább az erős Rák jellegű én-résszel, én-összetevővel rendelkező emberek esetében szokott jellemző lenni (kisebb mértékben a Skorpió és/vagy Halak jellegű személyiségeknél is előfordulhat). Ez az én-rész, szerep-személyiség a horoszkópban sokféle módon jelenhet meg: lehet, hogy adott embernek a Napja, vagy a Holdja, vagy az Aszcendense áll valamelyikben a fenti három lélekerő közül vagy valamilyen fontos fényszög-kapcsolat jelzi mindezt.
Amíg ezek az emlék-felújulások nem zavarják meg a mindennapi tevékenységét, addig fogadja el őket nyugodtan, mint egy Önre jellemző személyiség-működést.
Ha úgy ítéli meg, hogy ez túl gyakran fordul elő - és emiatt túl sokszor réved a múltba -, vagy akadályozzák abban, hogy a szükséges mértékig oda tudjon figyelni az aktuális jelenére, akkor lehet érdemes valamilyen önismereti módszerrel mélyebbre ásni ez ügyben.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Talán én "provokálom" -ha nem is tudatosan- erre a végletes érzelmi állapotokba...erre gondolt? Vagy arra, hogy esetleg bennem is egy ilyen Dallasos felállás működik ? Szeretnék kérni Öntől támpontokat, amin tovább tudok gondolkodni, mert ezt most annyira nem értem.
Köszönöm szépen
Szilvia
a rossz hír az, hogy mindannyiunkban Dallasos felállás működik...:))
A kérdés nem az, hogy van-e ilyen jelenség, hanem hogy az Ön esetében mik az egymással ellentétes működéssel jellemezhető belső szereplők; és elképzelhető, hogy van egy, a párjához hasonló belső kettősség, de ez egyáltalán nem biztos.
Mert az is lehet, hogy a Szilvi "azzal van benne a játékban", hogy amikor legelőször felbukkantak ezek a jelenségek a kapcsolatban, akkor nem húzta meg eléggé a határokat, és ily módon ezek a viselkedések állandósulhattak.
De az is lehet, hogy egy családrendszeri kötés miatt szolidarítva valamelyik felmenőjével "bukja a kapcsolatát" ilyen módon.
Vagy az Önben élő kislány - mivel ezt a fajta szeretetet tanulta meg gyerekkorban szeretetnek - a felnőtt Szilvi tudatosságát megkerülve ezt a viselkedést várja el a mellette élő embertől; pont úgy, csak teljesen másképpen, mint annak idején az édesanyjával.
Vagy mindezek együtt, vagy valamelyik kettő, vagy...
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Köszönöm szépen a múltkori válaszát, felnyitotta a szemem, utána járok a dolognak.
Lenne még egy kérdésem Önhöz;- létezik olyan, hogy " érzelmi skizofrénia" ?
Értem ez alatt azt, ha valakiben két teljesen szélsőséges érzelmi véglet jelentkezik, -vagy egy kedves, szeretetteljes, úgy tünik mélyérzésű ember, míg máskor meg pont ennek az ellentéte, durva, érzéketlen, agresszív, empátiára képtelen ember.
Úgy tapasztalom, hogy ő ezt a két végletet, illetve a közte tátongó szakadékot nem érzékeli. Mitől alakul egy ez ki ? és mit lehet ilyenkor tenni? Segítsen kérem, hogy jobban megértsem.
Köszönöm szépen. Szilvi
igen, ez egy létező jelenség, több formája is van, és sokféle elnevezés is született rá az idők során.
A legenyhébb formáját egyféleképpen úgy lehet elképzelni, mintha a képzeletbeli belső lélek-színpadon lenne két szereplő, akik homlokegyenest ellenkező karakterek (mint pl. a Dallas-ban volt Bobby és Jockey). És helyzettől függően hol az egyik, hol a másik "viszi a szót" a belső működésünkben, és ennek megfelelően hol ilyenek, hol olyanok vagyunk a felszínen.
Persze, megfelelő odafigyelés és önismereti munka után el lehet érni azt az állapotot, hogy ne vetődjek egyik végletből a másikba, hanem képessé váljak mindkettőből kiszedegetni azokat az elemeket, amiket aztán beépítek egy tudatosan felépített viselkedésbe.
Az egyik legszélsőségesebb megjelenési formáját pedig a "borderline" típusú személyiség-működés leírásában találhatja meg ennek a viselkedésnek; ez már sokkal komolyabb befektetett munkát és külső segítséget igényel, ha normálisan működő személyiséget szeretnénk felépíteni.
És persze jó néhány esetben valahol a kettő között található meg egy adott ember viselkedése.
De bármelyik álljon is fenn, mindig az adott egyén probléma-belátása a kritikus pont: ha hajlandó ránézni arra, hogy itt valamin változtatni kéne és ez ügyben hajlandó segítséget elfogadni (ha mást nem is, akkor legalább a társától / önsegítő könyvekből / netről), akkor lehet remény arra, hogy egy kiegyensúlyozottabb kapcsolati működés állhasson elő.
És persze ugyanúgy, mint a múltkor, most is felmerül a kérdés: ennek a férjében található "mini-Dallas"-os működésnek mi a szinkron-párja a Szilvi lelkében, amiről esetleg Önnek sincs tudomása...?
Egy nárcisztikus anya mellett eltöltött gyerekkor után "sikerült " beválasztanom egy nárcisztikus férjet magamnak. Minderre az egészre csak most jöttem rá. Anyámmal való kapcsolatom, - egy pár évvel ezelőtti családállítás eredményeképpen - ma már szerencsére jobb, legalábbis tudom kezelni. De nem így a férjemet. mi ebből a kiút ?
Üdvözlettel: Szilvia
a továbblépés felé vezető úton két eset lehetséges: a férje vagy nyitott az együtt-gondolkodásra a kapcsolatuk újjáépítését illetően, vagy (mint az mai körülmények között a férjek nagy többségénél lenni szokott) nem.
Ha igen, akkor azt mondanám, hogy menjenek el párterápiára egy olyan helyre, ahol nyitottak a kollégák a családállítási meglátásokra is.
Ha nem, akkor egyedül kéne végigmennie egy önismereti folyamaton, amibe integrálni kéne valamilyen egyéni módszert (önismereti terápia, belső utazások/imaginációk, kineziológia oldás, stb.) és családállításokat is (ma már tudható, hogy egy ember esetében egy családállítás nem elég, több oldásra is szükség lehet).
A keserű pirula az ilyen gyerekkorok után az szokott lenni, hogy mindegyikünkben elrakódik egy egészleges mintázat az átélt élmények következtében, ami mindig minden érintett fél lenyomatait tartalmazza (ezt megtapasztalhatta a saját állításán is).
Mármost az Ön esetében ez egyféleképpen úgy rajzolható meg, hogy "a nő, a feleség működése nárcisztikus" - merthogy ezt a mintát látta az édesanyjától.
És attól, hogy a felszínen Ön esetleg abszolút nem így viselkedik, a mélyben még ott van elrakódva az Önben fájó kislányhoz kapcsolódóan egy nárcisztikus női minta, amire éppúgy tudnia kéne ránézni, mint ahogy érzékeli a férje ilyen viselkedését is.
De ha csak egy olyan állítást csinálnak valahol, amibe beállítják Önt, a kicsi Szilvit, az édesanyját és apját, meg a férjét, és ily módon rátekint a közreható tényezőkre, már az is sokat segíthet.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
egy ideje már fontolgattam, hogy nagyon röviden írjak-e Önnek. Mert így írásban lehet, h nem lehetne semmit tenni, és mert amiket leírok, szörnyen hangzanak. De már elkezdtem: Anyámnak előttem 4 gyereke halt meg (azelőtt a férje, val.színű a gyerekei is annak következtében: tehát férjét "megölték" a munkahelyén, ő akkor várandós volt, úgy szedte össze férjének ruháit, abban megtalálta testének egy darabját...,
korábban megszült, gyereke nem volt életképes. Apámmal később élettársi kapcsolatba lépett, és azok a gyerekek is mind hsonlóképp meghaltak, mint a legelső. Én az 5. vagyok, én életben maradtam, mert az ország egyik legjobb orvosánál születtem, húgom is életben maradt, szintén ott született, nem helyben. Én koraszülött vagyok, lehet, h 6 hétig is inkubátorban voltam, anya nélkül. Szüleim, mivel több gyerek után születtem, 37 évvel idősebbek tőlem, tehát sokkal, ill. már apám nem él.
Az inkubátoros kezdet után is nehéz, "szerencsétlen" lett az életem. Nem éreztem meleg, elfogadó szeretetet, szüleim nem tudtak jól kommunkikálni sem velem (és másokkal). Apám sokat dolgozott, mint egy rabszolga, de úgy is viselkedett, érdekeit sajnos nem tudta megvédeni. Bánatát italba fojtotta, beszélni, problémát megbeszélni nem lehetett vele. Ellenségességet éreztem szüleimtől, kiskoromtól kezdve. Anyám is sokat dolgozott, családját (és sajnos más rokonokat is) szolgálta, de nem olyan ölelgetős szülő, érzéseit nem mondta, nem mutatta ki, csak a másik szapulását. Megvert engem sokszor. Azt most nem írom le, mi volt az indoka, de mivel az a dolog a keresztfiánál nem áll fönn, és azt is verte, tehát nála ez egy módszer volt. Végül azt mondta, engem is, meg a ker.fiát is azért verte, mert megérdemeltük.
Gyerekként nagyon súlyos baleset ért, vagyis más gyerekek tették velem. Halálomig szóló egészségkárosodás. Ügyvédhez nem fordultak szüleim, kártérítést nem kaptam. MIndig nagyon bántottak a történtek, így nagynkorúságom elérésekor bekopogtam egy helyre, ahol azt hallottam, egy jogász lakik. Ő elképedve végighallgatott, és kártérítési követelést írtunk az intézmény ellen. 7 évig húzódott a per, végül azzal utasították el, hogy a sérülés után 5 évvel elévült. A sérülés miatt 5 nehéz műtétem volt. Azok és a per is, később, pedig az, hogy megadják-e az ellátást azállapotomra (az nem kártérítést, hanem leszázalékolás), vagy mi lesz vele, tehát nagyon nagy feszültség alatt álltam, nagyon megviseltek. És a folyamatos nehéz élethelyzet. Egész életünkben fáztunk, nem jó körülmények közt laktunk, lakunk.
Amikor nekem volt munkaviszonyom,akkor is kihasználtak, minimálbért sem adták meg, egy szerencsétlenként kezeltek mindnhol, nem tudtam megvédeni magam én sem, mint apám.
Évekkel ezelőtt az emésztőrendszerem tönkrement, és már más szervrendszerekben is problémák vannak. Nem tudnak meggyógyítani, nagyon gyenge vagyok és a legnagyobb problémám a nagy fájdalmak.
Nem tudom, mit tudna írni, de mégis megírtam. Először is csoda kellene, hogy testileg jobban legyek, a többi csak utána jönne. Viszont pénzem nincs, ahogy levelemből kiderült, különféle segítségekre. Nem tudom, mi lesz velem, történetem példa arra, hogy nagy baj, ha az ember szerencsétlenségek után, és azok közé születik, és annak érzi magát, és nem kap segítséget.
A csodára várok, hogy meggyógyulok, de már évek óta úgy vagyok, hogy ha az életemmel kell fizetnem azért, hogy vége legyen a szenvedéseknek, akkor úgy. De csak szenvedek, mint annyi beteg, mint apám is szenvedett - rákos volt -, de ő elég idős korára jutott a súlyos betegséghez, nem úgy, mint én középkorúan.
NIncs már életem, amióta az emésztőrendszerem megromlott. Ha testileg erős lennék, egészséges, akkor lehetne mással foglalkozni.
Mit tudna írni történetemre?
Köszönettel
Középkorú nő
úgy tűnik a leírtak alapján, hogy Ön az átlagnál nehezebb sorsban él, így teljesen érthetőek az elkeseredett és nehéz érzései.
Mindazonáltal, ha gondolja, még így is - ennyire terhelt testi és anyagi körülmények között is - tehet önmagáért.
Amit a testvéreiről írt, az valószínűleg nagy hiányként van jelen a lelkében. Szerencsére, a Peter Orban nevű német kolléga írt egy "Családból fakadó erő" c. könyvet, amiben otthon végezhető formátumra adaptálva megtalálhatóak azok a családrendszeri oldások, amik ez ügyben segíthetnek. Ehhez semmi mást nem kell tennie, mint kivenni ezt a könyvet egy könyvtárból, otthon önmagának diktafonra, vagy hangrögzítőre felolvasni, és már csinálhatja is.
Másrészt amit a gyerekkoráról leírt, az szükségszerűen fájdalmas és nehéz teherként kellett, hogy elrakódjon a személyiségében. Ez ügyben pedig Brandon Bays: Belső utazás c. könyvében találhat segítséget, ahol - az előző könyvhöz hasonlóan, de másfajta tartalommal - a gyerekkori sérülések gyógyítására alkalmas belső utazás van leírva; mégpedig külön egy testi, és külön egy lelki fókuszú. Javasolt eljárásmód: mint a fenti esetben is, mind a testi, mind a lelki sérülések vonatkozásában.
És ezen kívül imádkozzon. Mivel erre nem tért ki a levelében, így nem tudhatom, hogy miként áll hozzá ehhez a kérdéshez; de egy tiszta szívből elmondott ima az mindig segíthet. Tudja: az imák meghallgattatnak... (jóllehet, olykor nem kevés időre van szükség ahhoz, hogy ez a felszínen is megnyilvánuljon).
A (körülményekhez képest) legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Súlyos pánikbetegségem van 2 hónapja. Egyre több tünet megjelent már és egyre erősebb a halálfóbiám.
Elkezdtem fél szem Scippát szedni 0.25-ös fél szem Frontinnal. Eddig nem hogy változást nem érzek, de mintha egyre rosszabb lenne... lehetséges, hogy úgy hat a gyógyszer, hogy akár 1 hétig rosszabbul van az ember tőle?
Autógén tréningre járok. Szeretnek mostmár jobban lenni. 3-4 órákat alszok naponta. Nem merek és nem tudok aludni..
Kérem segítsen!
20 éves nő.
sajnálom, hogy ilyen nehéz periódusban van.
A gyógyszernek elvileg tompítania kéne a tüneteket, lehet, hogy érdemes lenne másikra váltani; azt javaslom, hogy ezt tanácskozza meg a kollégával, aki felírta.
És az autogén tréning az nagyon hasznos, de önmagában a pánik okát nem fogja tudni elmulasztani.
A jótanács úgy szól, hogy menjen el egy kineziológushoz és/vagy családállításra és/vagy imaginációval (belső utazással, pl. KIP) dolgozó pszichológushoz; ezek azok a módszerek, amiknek a segítségével kideríthető, hogy az Ön esetében valójában mitől is alakult ki a pánik.
Általában egy tudatosítatlan félelem, rettegés szokott állni a háttérben, de mindig konkrétan kell megkeresni, hogy adott esetben ez pontosan mit is jelent.
A (körülményekhez képest) legjobbakat kívánva:
32 éves még gyermektelen nő vagyok, és akkora válaszút elé érkeztem, amit egyedül nem tudok megoldani. Másfél éve együtt vagyok a párommal, akinek már 2 gyermeke van egy előző félresikerült kapcsolatból. Engem eddig nem annyira foglalkoztatott a gyermekvállalás, de amióta egy 1 éve majdnem elvesztettem a méhemet, akkor megijedtem. Most a párommal krízishelyzet van, mert vasectomiát akar 30évesen. Ha Vele maradok, akkor sosem leszek Anya. Néha úgy érzem, talán valamitől meg akar kímélni a sors, és nem kéne küzdenem az anyaságért, de máskor azt érzem, hogy megkeseredik az életem gyerek nélkül és boldogtalan leszek. Van esetleg erre valami módszer, hogy az utamra találjak?
Teljesen tanácstalan vagyok.
Köszönöm a segítségét.
úgy tűnik, hogy ennek a problémának mindkettejükben van egy-egy összetevője.
Az Ön oldaláról valószínűleg érdemes lenne egyéni terápiás módszerekkel (szakember segítségével) utánajárni, hogy mi is lehetett a lelki-szellemi háttere annak a testi problémának, ami miatt majdnem elvesztette a méhét.
A párja oldaláról pedig érdemes lenne a mélyen fekvő okait feltérképezni annak, hogy miért is szánta rá magát a vasectomiára (túl az őbenne nyilván megfogalmazódott indokon, indokokon).
És ha ez a két folyamat lezajlik, akkor utána úgy vélem már tisztábban fogja érzékelni, hogy merre is akar továbbhaladni az életben.
Ha pedig a kettejük kapcsolatát illetően szeretne tisztábban látni, akkor érdemes lehet elmenni családállításra, és ott ránézni a közreható tényezőkre.
A legjobbakat kívánva, üdvözlettel: