|
Bader GyörgyPszichológus, asztrológus, tanár, családállítópszichológus, Hellinger-féle családállító, asztrológus, Bach-virágterapeuta Elérhetőségeim: Cím: 7625 Pécs, Dr. Majorossy I. utca 36. Telefon: 06-30/940-67-89 E-mail: info@pramana.hu Honlap: http://www.pramana.hu/ |
Kérdezz-felelek
Egy 16 éves lány vagyok. Egyke. Anyukám egyedül nevel engem. Apukám 5 éves koromban hagyott el minket, megismert egy másik nőt és külföldre költözött vele. Nem sok emlékem van róla, csak elszórtan néhány. Akkoriban is elég keveset volt velem, de arra emlékszem, hogy nagyon szerettem játszani és hülyéskedni vele. Néha átfut az agyamon, vajon mennyivel lenne másabb az életem, ha ő is a részese lenne, mégse éreztem soha konkrétan a hiányát. Azóta összesen kétszer láttam őt, nem nagyon jár vissza az országba, de olykor az interneten keresztül ír nekem. Anyukám még mindig nagyon utálja apukámat, ezért nem örül neki, hogy néhanapján levelezem vele.
Anyámmal se túl fényes a kapcsolatom. Sose tudtam vele két értelmes szónál többet váltani. Sohase tudott használható tanácsot adni nekem, sose tudott lelki vigaszt, érzelmi támaszt, megnyugvást nyújtani számomra. Mivel egymaga kell, hogy eltartson kettőnket nagyon sokat robotol és mire hazaér a munkából általában hulla fáradt és teljesen kész van idegileg. Mindenféle különösebb ok nélkül rengeteget ordibál velem, nagyon türelmetlen, mindenbe beleköt és kritizál. Teljesen az idegeimre megy. Most már odáig fajult a dolog, hogy inkább elkerülöm őt és azt, hogy beszédbe kelljen elegyednem vele, mert ha rajta múlik veszekedésbe torkollik az egész. Állandóan dühös vagyok rá, de nem akarom ezt kimutatni, mert tudom, hogy neki is nehéz. Inkább bezárkózom a szobámba, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi konfliktus, de mostanában már egyre kevésbé viselem el az ebből fakadó magányt, úgyhogy a barátaimmal császkálom valamerre, vagy a nagyszüleimnél alszom.
Nincs óriási haveri köröm, nem szokásom bájologni a fél várossal, de van 4-5 barátnőm, akikkel nagyon közeli kapcsolatot ápolok. A nagyszüleimen kívül ők a napsugarak az életemben. Boldog vagyok, hogy vannak nekem.
A fiúk terén sajnos nincs ekkora szerencsém, pedig már egész kicsi korom óta nagyon vágyom az ellenkező nem társaságára. Néha szoktam pszichológiát olvasni, mert érdekel, többek között Freudot is és ő is szót ejt a gyermeki szexualitásról, hogy a gyermekeknek is van szexualitásuk. Ez teljesen rendben is van. Én mégis mindig úgy éreztem, hogy részemről ez meghaladja a normális szintet. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egész kicsi koromtól kezdve rossz és romlott gyereknek érezzem magamat. Ugyanakkor ez a szégyenérzet fokozta is a szexuális izgalmamat. Már óvodáskoromban is állandóan a szex körül forogtak a gondolataim, mindenről erre asszociáltam. Ennek persze megvoltak a maga előnyei is. Általános iskolában sikerült a társaimat lehengerelnem a perverz vicceimmel, fantáziámmal. Ugyanakkor a srácok inkább a csapat mókamestereként és haverként tekintettek rám. Amikor mint lány a fiúhoz próbáltam közeledni feléjük azt rendszerint elutasították, ráadásul volt, hogy kifejezetten durván. 7 éves koromtól kezdve már rendszeresen önkielégítettem a lakásban található tárgyakkal és felnőtt filmeket néztem, 14 éves koromra pedig már saját vibrátorokat is sikerült beszereznem otthonra.
10 éves koromra már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a velem egyidős fiúk iránt. A 40 év körüli férfiak voltak azok, akik igazán felkorbácsolták bennem a szexuális vágyat. A korosztályom az idő múlásával egyre kevésbé érdekelt és én sem érdekeltem őket. Az idősebb férfiak viszont rendszerint kimutatták irányomba, hogy tetszem nekik és velük könnyebben találtam meg a közös hangot. Az edzőmmel egy tábor alkalmával kicsit össze is melegedtünk, amikor 14 éves voltam, de a behatolás nem történt meg, csak szájjal kényeztettük egymást. Ez volt az első és utolsó komolyabb szexuális élményem, azóta csak elvétve csattant el egy-két csók, szóval még a mai napig szűz vagyok. Viszont nagyon nehezen bírom türtőztetni magamat, mert nagyon kívánom már a szexet.
Szerencsére a nyári szünet alkalmával egy picikét elterelődött erről a figyelmem, mert sok a szabadidőm és igyekszem mindig csinálni magamnak valamilyen programot. Múlthéten például a nagyszüleimnél töltöttem az egész hetet, mert anyukám felutazott a nővéréhez Pestre, én meg nem szerettem volna egyedül maradni a lakásban. Velük egyébként is nagyon jó a kapcsolatom és örültek neki, hogy többet leszünk együtt. Ők nem olyanok, mint az átlag nagyszülők. Tatám 65 éves, de nagyon fiatalos, mindig bakancsot, farmert és bőrdzsekit hord. Lófarokba kötött vállig érő haja és bajusza van. Sokat sportol, úszik és motorozik, néha engem is elvisz magával egy-két motoros bulira, amit nagyon élvezek. Egy kisvárosban élünk és ő kb. az egész várossal jóban van, mert nagyon barátkozós, közvetlen és vagány. Mamám 63 éves, amolyan háziasszony típus, mert imád sütni, főzni, de ő is nyitott az új dolgokra. Pont ezt szeretem bennük, hogy míg anyukám rendkívül konzervatív, felszínes és pesszimista gondolkodású, ők nagyon szabad szellemiségűek, akárcsak én és sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ők maguk is és a kapcsolatuk is rendkívül kiegyensúlyozott.
Egyik éjszaka túlzottan is sikerült erről megbizonyosodnom. Általában az MP3 lejátszómmal a fülemben alszom, de akkor sehogy se jött álom a szememre, ezért elhatároztam, hogy verseket írok, amíg el nem álmosodom. Ekkor hallottam meg a nagyszüleim szobája felől kiszűrődő hangokat. Teljesen ledermedtem a nyögések hallatán. Tudtam, hogy jó a házasságuk, de meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogom őket a legintimebb pillanataik közben és hogy őszinte legyek, nem is nagyon vágytam rá. Annak ellenére, hogy kellemetlenül érintett a dolog, mégis volt valami izgató abban, hogy hallottam őket elélvezni. Tatám egyre szaporább, mélyről jövő, férfias nyögdécseléseit kifejezetten izgatónak találtam. Nagyon szégyelltem és szégyellem magamat emiatt, de egy kicsit felizgatott. Általában véve is minden kis apró ingerre izgalomba jövök és megszoktam, hogy pornónézés alatt is vizuális és auditív ingerekre gerjedek be. Ez viszont más volt és nagyon rosszul éreztem magamat, amiért kívántam, hogy magamhoz nyúljak. Talán pont ez az erősödő szégyenérzet volt az, ami ráadásképp hozzájárult ahhoz, hogy izgatónak találjam ezt a szituációt és a tudat, hogy most nem lenne szabad felizgulnom, mert ez egyszerűen undorító. Másnap alig bírtam a szemükbe nézni, persze próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Erre csak rátett még egy lapáttal, amikor tatám a beszélgetés közben átkarolt engem. Még élt bennem a tegnapi bűntudat, ugyanakkor minél inkább tiltakoztam ellene felsejlett bennem a hang, ahogyan tatám elélvezett. Az érintésébe belebizseregtem. Utáltam és utálom magamat. Teljesen össze vagyok zavarodva és meg vagyok ijedve, hogy hogyan lehetek ennyire undorító. Hogyan érezhetek ilyet? Tudom, hogy ez nem normális és beteges és az is, hogy egyáltalán megfordulnak a fejemben ilyesmik. Természetesen nem akarok tőle semmi szexuális jellegű dolgot. Még belegondolni is rossz. Azóta szörnyen rosszul érzem magamat és szégyellem magamat. Azon gondolkodom, hogy fordulhatott egyáltalán elő, hogy ilyet érezzek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
Elnézést kérek, hogy ennyire mérhetetlenül hosszúra és részletesre sikeredett a levelem, de tényleg szeretném megtudni a problémám valódi okait és azt, hogy hogyan tudnám megszüntetni magamban ezeket a gondolatok és érzéseket! Azért lett ilyen terjedelmes a leírás, mert féltem, hogy nehogy kihagyjak olyan dolgokat a történetből, amik esetleg fontosak lehetnek ennek elérése érdekében! Nagyon össze vagyok zavarodva és undorodom magamtól. Mennyire számít betegesnek vagy normálisnak a helyzetem? Félek, hogy beteges vagyok!! Várom mielőbbi válaszát!
nagyon jól tette, hogy ilyen részletesen leírta mindazt, ami foglalkoztatja.
Úgy tűnik, hogy 3-4 különböző dolog is van, amire érdemes alapos figyelmet fordítania.
Először is, könnyen lehet, hogy abba az érzésébe, hogy Ön rossz, belejátszik az édesapja távozása, mivel minden gyerek reakciója egy ilyen helyzetre az, hogy talán ő volt a rossz, ő volt a szerethetetlen és emiatt ment el az apja. Érdemes képzeletben a karjába venni azt az 5 éves kislányt, aki akkor volt, megvigasztalni és megmagyarázni neki, hogy ő nem hibás ebben, ez a szülei kapcsolata és döntése volt és ami történt, az hozzátartozott a felnövése árához.
A rossz vagyok-érzés másik kiváltója pedig valószínűleg az Ön által fokozottnak érzékelt szexuális vágy. Tény, hogy van egy képzeletbeli átlag, amivel jellemezhető az ember a szexuális vágy intenzitása ügyében. Ez azonban semmit nem jelent az egyes konkrét emberek vonatkozásában. Megpróbálom egy példával szemléltetni. Ha valakinek nagyon jó zenei hallása van, akkor neki azzal lesz dolga, hogy ebből kihozzon valami jót, ha átlagos, akkor abból, ha pedig egyáltalán nincs (mint nekem is, sajnos), akkor ezen a téren nincs túl sok tennivalója (kivéve, hogy ne énekeljen mások jelenlétében:)).
No, mármost, Önnek abból a vágy-intenzitásból kell a saját maga számára valami jót kihoznia, ami megadatott. A javaslatom az, hogy kezdje el magát "képezni" ez ügyben, mintha zenélni tanulna. Olvasson el néhány, a szexualitás lélektanával, energetikájával, sőt akár szellemi-spirituális oldalával foglalkozó könyvet, vagy ismertetést a neten, hogy szép lassan kibontakozhasson Ön előtt, hogy hogyan tudná kiteljesítő módon megélni ezt a fajta késztetettséget. És nyugodjon meg, önmagában a fokozott késztetésben nincs semmi beteges.
Harmadrészt, a témánál maradva, tegyen egy tudatos megkülönböztetést a nagyapját illetően: ő az anyjának az apja, akinek részben az életét köszönheti (pont a tatája vágyának is!), másrészt egy férfi, aki a nagyi férje. Elképzelheti ezt a két részt akár képszerűen is a nagyapjában. És ami fontos, rakja a helyére a lelkében: az ő helye - ha az apját a saját jobb válla mögé, az édesanyját a bal válla mögé képzeli el - az anyja mögötti sorban, az édesanyja jobb válla mögött van (a nagyié az édesanyja bal válla mögött). És akármikor felbukkanna a nagyapa ölelése, vagy érintése miatti bizsergés, 2-3 másodpercre idézze fel, hogy hol van az ő helye valójában é s emellett ő egy férfi is. Mind a kettő teljesen természetes és rendjén való dolog. Mindannyiunkban feltámad egy homályos szégyenérzet, ha a felmenőinket intim helyzetben látjuk, halljuk, vagy más módon érzékeljük, ez is teljesen általános. Mivel az Ön esetében a vágyak jelenleg nem irányulnak egy konkrét férfira, így nem nagy csoda, ha egy ilyen éjszakai érzékelés után ezeket érezte. Ez a testi vágyakból fakad és ebben az értelemben nincs velük semmi baj, az más kérdés, hogy meg kell érteni és helyükön kell kezelni őket (így, ahogy csinálja is, mert ezért is írt, többek között).
Negyedrészt, a szexualitásról még annyit, hogy ha ilyen erős késztetettség mellett mai körülmények között 16 évesen még szűz, akkor az azt kell, hogy jelentse, hogy van a személyiségében egy nagyon erős személyiségrész, összetevő, belső szereplő a képzeletbeli lélek-színpadon, aki kontroll alatt tartja ezt a területet (persze lehet, hogy nemcsak ezt, hanem más területeket is az életében). Ez pedig azzal a reménnyel kecsegtet, hogy megtalálhatja a saját jó megoldásait, ugyanis az önkontroll az egyik legfontosabb jó tulajdonság (és ezt nem írja felül az, hogy az önkielégítés régóta jelen van az életében).
Végül, a szüleivel kapcsolatos érzései miatt azt gondolom, érdemes lenne valamikor családállítás közelébe kerülnie, ha erre adódik lehetősége és az anyagi keretekbe belefér. Úgy vélem, hogy a későbbi kapcsolatait kedvező irányban befolyásolhatja mindaz, amit ott megtapasztalhat.
Üdvözlettel és szép életet kívánva: