A gyerekek fontos részei társadalmunknak. Nagyon készülünk és vágyunk a szülővé válásra, amikor pedig már szülővé váltunk, mindent szeretnénk megadni a családnak és gyermekeinknek, így ők az egyik legfontosabb mozgatórugói életünknek.
A család egy olyan csoport a mindennapokban, amiből kiindulhatnak a céljaink, a hangulatunk, az eredményeink - életünk egyensúlyának egyik alkotóeleme. Gondolj bele, hogy érzed magad akkor, amikor valami gubanc van a családban? Milyen kedved van, amikor valakivel összerúgtad a port és nem beszéltétek meg? Volt már olyan, hogy valakiért aggódtál a családodban? Addig a figyelmed ott marad, amíg nincs kikommunikálva vagy nincs teljesen biztonságban mindenki, aki számodra fontos.
Aztán amikor a gyerekeink felnőnek, megkapjuk a bizonyítványt, mint régen az iskolában egy vizsga után. Itt is levizsgázunk és eredményeinket az határozza meg, milyen felnőttet faragtunk abból a kisgyerekből, aki a mi kezeink között nőtt fel. Sikeres, boldog, szeretetteljes - vagy életunt, csalódott, céltalan felnőtté vált? Ettől függ, hogy átmentünk-e a vizsgán.
A gyereknevelést több személy nézőpontja szerint vizsgálják általában az emberek. Egy részről ott vannak a pedagógusok nézőpontjai, akik a tanulmányok, elvárások oldaláról közelítenek, aztán ott vannak a társadalmi elvárások, amihez szorosan kapcsolódik az egymáshoz hasonlítás és méregetés… És léteznek (sajnos) a szülői elvárások, hozott minták, amiket szintén nem szabad elfelejtenünk.
Mindenkinek van egy saját elképzelése arról, hogy mi az ideális. Az egyikünk még vaskalaposan és tekintélyelvűen gondolkodik, miszerint a felnőttnek jogai vannak, a gyereknek meg kötelezettségei. Mások a modern engedékeny, szabály-mentesség szerint nevelnek, vigyázva a gyerek lelkivilágára, teljesen kiengedve a kontrollt és eldobva a felelősséget maguktól. De a nagy kérdés: Hol a gyerek ezekben a történetekben?
A legfontosabb nézőpont mindig az: a gyereknek mi a legjobb, ha már az ő neveléséről és felnőtté válásáról van szó? Hogyan lesz belőle egy talpraesett, életerős felnőtt, aki játéknak fogja fel az életet, nem pedig félelmetes dolognak?
Szülőként az a feladatunk, hogy mindent annak megfelelően tegyünk, hogy:
- Mi a támogató?
- Mi a képessége szerinti segítség?
- Hogyan tud önmaga maradni a gyerek?
Biztos vagyok benne, hogy első lépésként, ha ezek mentén haladsz és a gyereket figyeled elsőként a nevelésben, mindketten sokkal nyugodtabbnak és magabiztosabbnak érzitek majd magatokat. Egyszerűen azért, mert az az etikus, ha egymás felé támogatóan fordulunk.
Szeretettel: Beszédes Henrietta Gyereknevelési specialista, Boldog Gyerek Alapító
Indexkép: Depositphotos.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
![]() |
Beszédes HenriettaGyereknevelési specialistaElérhetőségeim: Honlap: boldoggyerek.com/ Facebook: Boldog gyerekek - A gyereknevelés öröm |
Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)