Miért ne szidd a tanárt? - Amit ezzel a gyerekednek tanítasz

A szülői vélemény ereje – és veszélye

A gyerekek elképesztően érzékenyek arra, amit a szüleik gondolnak a tanárokról, az iskoláról. Ha otthon rendszeresen hallják, hogy a pedagógus inkompetens, igazságtalan vagy „csak piszkálja” őket, az nemcsak a tanuláshoz való viszonyukat rontja, de a tanárral való kapcsolatukat is.

A pszichológus szerint a szülői vélemény tudattalanul is „átmegy” a gyereknek, és ha a szülő nyíltan szembefordul a pedagógussal, a gyerek is ezt a mintát követi – ami az iskolai helyzetét tovább nehezítheti. Ilyenkor a gyerek gyakran nem fogad szót a tanárnak, sőt, akár a társai is elutasíthatják emiatt.

A partnerség ereje: szülő, tanár, gyerek egy oldalon

Az iskolai konfliktusok természetesek, de a megoldásukhoz együttműködés kell. A tanár-szülő kapcsolat akkor működik jól, ha őszinte kommunikáció, kölcsönös tisztelet és bizalom jellemzi. A támadó, kioktató fellépés helyett érdemes inkább megértést, segítséget kérni a pedagógustól, és közösen keresni a megoldást.

„A tanár-szülő viszony a partnerségen kell, hogy alapuljon, nem vezet eredményre, ha bármelyik fél pozícionálni próbálja magát, és ezt a viszonyt eltolja egy alá-fölérendeltségi keret felé.”

Mit tanul ebből a gyerek?

Ha azt látja, hogy a szülő mindig a tanárt hibáztatja, a gyerek:

• Nem tanulja meg vállalni a felelősséget a saját tetteiért.
• Nehezebben fogad el szabályokat, tekintélyt – nemcsak az iskolában, hanem később az élet más területein is.
• Könnyen kialakulhat benne az áldozatszerep, vagy az, hogy mindig más a hibás a kudarcaiért.

Ezzel szemben, ha a szülő példát mutat a konfliktuskezelésben – meghallgat, kérdez, együtt keres megoldást –, a gyerek is ezt tanulja el, és később magabiztosabban kezeli majd a nehéz helyzeteket.

Amikor tényleg baj van

Természetesen előfordulhat, hogy a pedagógus hibázik, vagy a gyerek úgy érzi, igazságtalanság érte. Ilyenkor sem a nyilvános szidás a megoldás, hanem a nyugodt beszélgetés: először a gyerekkel, aztán – ha szükséges – a tanárral is. Fontos, hogy a gyerek érezze: mellette állunk, de nem ellenségképet gyártunk, hanem segítünk neki eligazodni a helyzetben.

A pozitív visszacsatolás ereje

Kutatások igazolják, hogy a dicséret, a pozitív visszajelzés sokkal hatékonyabb a gyerekek motiválásában, mint a szidás vagy a büntetés. Ez igaz a tanár-diák és a szülő-gyerek viszonyban is. Ha a gyerek látja, hogy a szülő képes elismerni a pedagógus erőfeszítéseit, vagy legalábbis tisztelettel beszél róla, ő maga is nyitottabbá, együttműködőbbé válik.

Mit tehetsz szülőként?

• Hallgasd meg a gyerekedet, de ne kezdj azonnal a tanárt hibáztatni.
• Ha konfliktus van, próbálj őszintén, nyugodtan beszélgetni a pedagógussal.
• Mutass példát: a tiszteletteljes, együttműködő hangnem hosszú távon mindenki javát szolgálja.
• Segítsd a gyereket abban, hogy saját maga is megtanulja kezelni a nehéz helyzeteket.

A tanár szidása nem oldja meg a problémákat – sőt, könnyen újakat szülhet. A gyerekednek azzal segítesz a legtöbbet, ha megtanítod őt együttműködni, kérdezni, és felelősséget vállalni a saját életéért. Ez az a tudás, ami végigkíséri majd egész életén át.

Nyitókép: depositphotos