Ha valaki megkérdezné, mi az anyák legnagyobb szuperereje, talán azt mondanánk: a multitasking. De valójában az igazi szupererő az, hogy minden nap újra és újra felállunk, akkor is, ha néha legszívesebben csak a paplan alá bújnánk.
Az anyai elme olyan, mint egy jól megpakolt hátizsák: minden családtag belecsempészi a maga kis csomagját – egy gondot, egy elintéznivalót, egy örömöt vagy épp egy aggódnivalót. Ezek a „csomagok” nap mint nap gyűlnek, és az anyák fejében futnak össze a család minden apró és nagy horderejű ügyei. Időnként azonban ez a hátizsák annyira megtelik, hogy már szinte lehúzza a vállakat – és ilyenkor nemcsak az elme, hanem a lélek is egyre nehezebbnek érzi magát.
Érezted már úgy, hogy megfojt a sok tennivaló? A folyamatos mentális terhelés – amikor a fejedben egyszerre fut a bevásárlólista, a gyerekek lelkiállapota, a családi programok szervezése, a saját érzéseid és a párodnak, ismerősöknek való megfelelni akarás – hosszú távon kimerültséghez, szorongáshoz, hangulatingadozáshoz és kiégéshez vezethet.
Az anyák gyakran úgy működnek, mint egy non-stop ügyfélszolgálat: „Anya, hol a zoknim?” „Anya, éhes vagyok!” „Anya, segítesz a matekban?”
A legtöbb anya ismeri a „bűntudat-maratont”. Bűntudat, mert dolgozol. Bűntudat, mert néha eleged van. Bűntudat, mert nem tudsz mindenhol száz százalékot nyújtani.
Társas magány – amikor mindenki körülötted van, de mégis egyedül érzed magad: Az anyaság paradoxona, hogy soha nem vagy egyedül, mégis néha végtelenül magányos vagy.
A napod tele van emberekkel, feladatokkal, zajjal – de ki hall meg Téged? Lássuk be, kevés az olyan férj, aki mint egy jó pszichológus, amikor csak szükségünk van rá meghallgatja a problémáinkat, és értőn és együttérzőn reagál rájuk.
Ez a láthatatlan teher gyakran csak akkor válik érezhetővé, amikor már a mindennapi örömök is fakóbbnak tűnnek, a türelem elfogy, vagy úgy érzed, szeretnél elzárkózni a külvilágtól.
És egyszer csak elszakad a cérna, és üvölteni tudnál, amikor a gyereked az ötödik hisztit nyomja le reggel nyolc előtt, te pedig még mindig próbálsz türelmes maradni, hogy ne rontsd el már induláskor a napot, vagy amikor a munkahelyeden is helyt kell állni, de közben az oviból hívnak, hogy „anya, lázas a gyerek”, és a főnököd látszólag megértő, de valójában érzed rajta is a (jogos) feszültséget a határidők és a kiesett munkád miatt, vagy amikor az anyósod végighúzza az ujját a poros polcon, amire hetek óta nem jutott időd, és elhúzza a száját ahelyett, hogy legalább egy kicsit segítene.
Egy nemzetközi felmérés szerint a legtöbb anya heti legalább egyszer úgy érzi, hogy „összeomlik” – de a legtöbben erről soha nem beszélnek.
De vajon ki mondja el, hogy ez teljesen normális? Hogy az anyai lélek nem attól lesz erős, ha mindent elnyom, hanem attól, ha néha kimondja: „Fáradt vagyok. Most rám is figyeljetek egy kicsit és segítsetek, hogy pihenhessek!”
Az anyai lélek is igényli az újratöltést. És nem, ez nem önzőség, hanem egészséges túlélési stratégia.
kép: depositphotos
„Az egyetlen módja annak, hogy valóban boldog anya legyél, ha először boldog ember vagy.” (Oprah Winfrey)
A repülős oxigénmaszkos példa gyakran használt, szemléletes történet az anyai (vagy általában gondoskodó) szerepek lelki terheinek érzékeltetésére. A repülőgépeken felszállás előtt mindig elhangzik, hogy vészhelyzet esetén először a saját oxigénmaszkodat kell felvenned, és csak utána segíthetsz másokon – még a gyerekeden is. Ennek az az oka, hogy ha te magad nem vagy biztonságban, nem tudsz segíteni másokon sem.
Ez a hasonlat tökéletesen rámutat arra, hogy az anyák (és általában a gondoskodók) is csak akkor tudnak hosszú távon adni, támogatni, ha időnként magukra is figyelnek, saját „lelki oxigénmaszkjukat” is felteszik. Ha az anya teljesen kimerül, kiég, akkor a családnak sem tudja megadni azt a törődést, amire szükségük van.
A történet tehát arra tanít, hogy az önmagunkra fordított figyelem, a pihenés, a lelki feltöltődés nem önzés, hanem a gondoskodás alapfeltétele. Az anyai lélek védelme a család védelme is.
Ezért is kell máshogyan gondoskodnod a lelked épségéről. Jó, ha van kéznél legalább egy barátnőd, akinek elmondhatod, ha épp eleged van, vagy egy közösség, ahol nem kell szégyellni, ha néha kiborulsz.
Amikor őszintén beszélünk a nehézségekről – akár magunknak, akár más anyáknak –, az oldja a belső nyomást, csökkenti a magányosság érzését, és segít abban, hogy rájöjjünk: nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Ez a nyíltság gyakran már önmagában is megkönnyebbülést hoz, és utat nyit a támogatás, megértés vagy akár a közös megoldáskeresés felé is.
Próbáld ki, hogy minden nap csak 15 percet magadra szánsz – nem a családra, nem a házimunkára, csak magadra. Lehet ez egy kávé, egy lazulós-pihenős mobil nyomkodás, egy kis séta. Meglepődsz majd, mennyit számít.
Mit mond a szakértő? 5+1 tipp, hogy az anyai lelked is jól legyen
- Ne hasonlítgasd magad másokhoz!
Minden család, minden anya más. Ami nálatok működik, az a ti utatok. - Merj segítséget kérni!
Egy jó szó, egy kis támogatás csodákat tesz. - Nevess magadon!
A tökéletesség unalmas. A hibákból lesznek a legjobb sztorik. - Legyenek saját céljaid!
Egy hobbi, egy könyv, egy apró terv – ami csak a tiéd. - Beszélgess más anyákkal!
Oszd meg, ami benned van – hidd el, nem vagy egyedül.
+1 Szeresd magad!
Mert a gyerekeidnek nem tökéletes, hanem nyugodt, szerető anya kell.
Az anyaság nem csak feladat, hanem érzések, gondolatok, vágyak, kételyek kavalkádja.
Az anyai lélek néha törékeny, néha erős, néha vicces, néha szomorú – és mindez egyszerre tesz minket azzá, akik vagyunk.
Ne feledd: amit érzel, az rendben van. És ha néha magadra is figyelsz, azzal a családodnak is jót teszel.
💬 Szeretnél te is egy olyan anyaközösséghez tartozni, ahol őszintén lehet beszélni a hétköznapokról – ítélkezés nélkül?
Segíts nekünk kitalálni, hogy mire lenne igazán szükséged: kattints ide a kérdőívhez, és mondd el pár kattintással, hogy Te mire vágysz. Ha megadod az e-mail címed, elsőként értesítünk, ha indul a közösség.
Olvasd el ezt is: Levél Dolgozó Anyától Otthon lévő Anyának - és viszont
Kép: depositphotos
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)