Két gyermekem van, a nagyobbik lányom gyerekeit én nevelem. Négyen vagyunk a családban, a kisebbik lányom, aki most érettségizett, a két unokám - a nagyobbik lányom gyerekei -, és jómagam. A nagyobbik lányom egy rövid ideig tartó kapcsolat után házasságot kötött, a férje szerb. Kértem, hogy ne álljon meg egy kapcsolatnál, keressen mást, ismerkedjen, de nem hallgatott rám. Kimentek Jugoszláviába és ott tartották meg az esküvőt úgy, hogy én ott sem voltam. Most már nem bánom. Egy idő után megromlott a kapcsolatuk, igazán nem tudom miért, de a későbbi férjnek, aztán a lányomnak is, voltak más kapcsolatai is. Én nem akartam beavatkozni, úgy gondoltam, hogy ez az ő életük, éljék. Reméltem, hogy a kislányukat, aki közben született, annyira szereti a lányom, hogy nem hagyja el. Egy gyereket még fel lehet egyedül is nevelni! Később bejelentette a lányom, hogy várja a második gyereket, azt hittem, hogy rosszul hallok. Mondtam is neki, hogy miért nem elég egy gyerek, miért kellett még másik is. Az mondta, hogy ha már van, nem fogja elvetetni. Akkor már éreztem, hogy valamit kellene tenni, de hogy mit, azt nem tudtam. Anyagi hátterem nem volt, hogy tudjam őt segíteni. Ápolónői fizetésből mit lehet csinálni? Sokat jártam takarítani, bejárónő is voltam, sokan szerettek, szinte kézről kézre adtak. Volt, hogy 4-5 helyem is volt. (Már mindet leadtam, nem bírtam.)
Mikor a lányom férjhez ment, alig volt 18 éves, nem akarta folytatni tanulmányait, hiába beszélgettem vele, hogy legalább szakmája legyen. Utána, ha megvárja a fiú, még összeköthetik az életüket. Nem hallgatott rám. Egyik albérletből a másikba mentek, ahogy tudtam támogattam őket, de a fiúnak soha nem volt elég, mindig többet akart.
Az apukával bementünk a gyámügyre, ahol arról is tájékoztattak, hogy a gyerekek elhelyezhetők harmadik személynél is, azaz nálam. A szülők elmentek, már a kapcsolatot sem tartjuk, mert amikor ígérték, soha nem jöttek. Az örökös hazugságok miatt féltettem a gyerekek nyugalmát.
Az apuka a gyámügy által szabályozott láthatást sem tartotta be, a beteg kislányát sem látogatta meg, hiába hívtuk be, a barátnője nélkül sehova sem ment. Őt meg nem engedtem be, mert megsértett, úgy beszélt velem, mintha nekem kellett volna tanulni tőle (kb. 30 éves volt). A gyámügy és a bíróság felszólítására sem reagált, hogy foggal-körömmel ragaszkodott volna a gyerekeihez, ezt nem tapasztaltuk. Mindig csak ígérgettek, soha nem tartották be.
Az apukáról nem tudok semmit. Itt nyomdában dolgozott, csoportvezető volt.
Az anyuka tavaly állítólag küldött a gyerekeknek ruhát, de még a mai napig nem kapták meg. Az ő élethelyzetükről nem tudok semmit, és nem is akarok.
Tudomásom szerint nem dolgozik sehol, a második gyermekével van GYES-en, akit császármetszéssel szült. Kb 1 éves lehet. Szakmája nincs, talán Miskolcon él az élettársával és a gyerekeivel.
Az unokáim: A nagyobbik most fejezte be a 3. osztályt, nagyon nehezen viseli a tragédiát, nehezen olvas, de sok feladattal lehet megbízni, nagyon szeret segíteni, van egy babája (Panni), a szüleitől kapta, azzal alszik és ha lehet mindig magával viszi, ahova csak megy. Sokat mosolyog, játszik, ha rájön a pánik, eszébe jutnak a régi idők, nehezen vígasztalható. Szeret a csoport központjában lenni, játékot vezetni, az iskolában népi táncol, úszni jár az iskolával, anyagi támogatással.
A kisebbik középsős ovis, sokat babázik, szereti a mesét, sok verset tanul magától, megjegyzi kedvenc könyvét és abból minden este mesélni kell neki. Az óvodában az anyák napi előadás anyagát ő tudta egyedül végig és hibátlanul.
Már megvan a gyámügyi és a bírósági végzés is, hogy én nevelem a kicsiket. A nagyobbik 4 éves volt, a kicsi 7 hónapos, amikor hozzám kerültek. Hivatalos papírjaim vannak arról, hogy én nevelem őket és ehhez ragaszkodni is fogok bármilyen nehéz.
Sajnos gyerektartást sehonnan sem kapok, csak ha az apuka dolgozik, akkor fogok állam általi előlegezést kapni, de erre nagyon kevés az esély. Anyagi helyzetem nagyon rossz. Most a régi helyemen, egy kórházban takarítok.
Fotó: fiction1: Liebe
A szerető nagymami |
ha már nincs sem anyám, sem apám, legalább van egy szerető Mamám, aki itt van és mindig számíthatok rá!
De kire számíthat a nagymama? Hogyan fogja tudni felnevelni az unokákat, ha még anyagi támogatást sem kap a szülőktől?
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
|
|||||
|
Legalább a családi pótlékot a nagymama kapja? És egyedülálló szülőnek számít? Az iskolában - óvodában pedig nagycsaládosnak? Vagy kért már nevelési segélyt vagy gyermekvédelmi támogatást? Tudom, hogy ezek cseppek a tengerben, de valami segítséget adnak az anyagi terhekhez. A lelki terheket úgysem könnyíti más, mint az unokák odaadó szeretete. | ||||
|
|
|||||||
|
Értem, köszi. Nekem felfoghatatlan, ha egy anya elhagyja a gyermekét, hát ha még többet is! És lásd, ott van ellentétnek (és ilyen szempontból pozitív példaként) a másik történet, ahol a szülők mindent megmozgatnak azért, hogy visszakapják a gyermeküket... |
||||||
|
|
|||||||
|
Kedves AlexandraK! Nekem úgy jön le a sztori, hogy a 2 gyereket anyuka és apuka is elhagyta, és most a nagyi neveli őket egymaga. Közben pedig az anyuk az új pasijától lévő 2. gyerekével van gyesen, aki így a 4. gyereke. |
||||||
|
|
|||||
|
Nekem nem világos a történet. Ki az apuka? Ki az anyuka? "Az anyuka ... a második gyermekével van GYES-en, akit császármetszéssel szült. Kb 1 éves lehet. " Ugyanakkor két unokáról gondoskodik a nagyi, akkor az anyuka az nem a lánya? Nem értem. |
||||
|
Kapcsolódó cikkek:
A Nagyi főztjének titkos íze - Nagymamák és unokáik
Azok a régi nyári szünetek a nagyszülőknél, ti is emlékeztek rá? Az én mamim hajnalban kelt, hogy mire mi kinyitjuk a szemünket, legyen "sült főtt krumpli", és persze náluk szabad volt kanállal enni a kristálycukrot, tubusból szívni a sűrített tejet, és maszatos arccal habzsolni a madártejet.
Lelki egészség-pár-kapcsolat-Valentinon túl
Pár - kapcsolat - a Valentinon túl A szeretett párunkkal, társunkkal szemben kifejezett megértés és türelem jelentőségén át, az intimitást és az érzelmek kölcsönös kinyilvánítását, a nyílt kommunikáció fontosságának kérdését, mindenki gondolja át Valentin napra és azon túl is.
Ha tudnám, hogy ez az utolsó napom Veled kisfiam...
akkor biztosan mindent másképp csinálnék, mint ahogy szoktam. Nem nyomkodnám a telefonomat, és nem érdekelne a takarítás sem. Nem veszekednék Veled annyit és nem szidnálak le mindenért. Hagynám, hogy azt játsszuk, amit szeretnél, és csak Rád figyelnék egész nap. A füledbe súgnám ezerszer, hogy mennyire szeretlek!
A pszichológusok figyelmeztetnek: ha feláldozod magadat a gyerekeidért, nem fognak tisztelni téged
Ha feláldozod magadat a gyerekeidért, nem fognak tisztelni téged.
10 dolog, amit 10 éves kora előtt érdemes megtanítani gyerekünknek
Mindenki azt szeretné, hogy a gyereke őszinte, tisztelettudó, barátságos, ügyes és bátor legyen. Olyan, aki nem irigy, aki kiáll magáért, és aki mer kérdezni. Jó neveléssel és személyes tapasztalatokkal, példamutatással segíthetsz gyerekednek ezek elérésében. Íme, 10 dolog, amit érdemes Neki megtanítani.
A gyerekkori érzelmi elhanyagolás veszélyei - Súlyos következményekkel járhat!
Nemhogy a gyerekkort, de az egész felnőttkort is tönkreteheti az érzelmi elhanyagolás. Súlyos károkat okozhat az, ha egyik vagy akár mindkét szülő tudatosan vagy tudattalanul, de megvonja a figyelmet, a törődést a gyerektől. Az érzelmi elhanyagolásnak ugyanolyan negatív következményei lehetnek, mint a fizikai bántalmazásnak, sőt: akár súlyosabbak is!
7 "ártatlan" dolog, amivel súlyosan megsebesítheted érzelmileg a gyerekedet
A legtöbb esetben egyáltalán nem tudatosan: de mégis megteszik a szülők. Hajlamosak azt gondolni, hogy egyedül a fizikai bántalmazás hagyhat mély nyomot a gyerekben, de sajnos ez nem igaz. Az érzelmi bántalmazás rövid és hosszú távon egyaránt sokkal súlyosabb következményekkel járhat.
6 tipp, amivel elérheted, hogy a gyereked jobban szeresse önmagát!
Arra tanítjuk a gyerekeket, hogyan legyenek kedvesek és megértőek a társaikkal, a családtagjaikkal vagy éppen a bolti eladóval. De közben elfelejtjük tudatosan megtanítani nekik azt, miként lehetnek kedvesek önmagukkal!