/Kiemelt képünk illusztráció/
Marika néni története.
Nem az időseknek kell hívni titeket! Nektek kellene keresnetek minket - Marika néni üzenete
Én lehetnék a világ legboldogabb nagymamája is, hiszen van négy gyönyörű unokám. Mégsem hallok felőlük gyakran.
Belenézek a tükörbe és látom, mennyire megöregedtem. Régebben olyan jó volt, amikor kicsik voltak az unokáim. Gyakran mentem értük oviba, vigyáztam rájuk, jókat nevetgéltünk. Fejből mondtam nekik mesét, azt nagyon szerették, és mindig csináltam nekik palacsintát. Úgy örültek, mert a lányom ritkán sütött nekik, de én elkényeztettem őket, mint egy igazi nagymama. Aztán ha rosszalkodtak, mindig könyörögtek, hogy ne mondjam el a szülőknek, és megígérték, hogy soha többet nem fog előfordulni. Ez volt a mi kis titkunk, sosem árultam be őket, ha valami csínytevés történt.
Őszintén szólva, nagyon hiányoznak. Felnőttek már, és élik a maguk életét.
A szokásos családi összejöveteleken kívül nem nagyon találkozom velük, nem jönnek. Persze szülinapkor, karácsonykor, vagy egyéb jeles napokon összegyűlik a család, de olyan jó lenne, ha évközben csak úgy, néha felugornának.
Egy kis örömöt csempésznének a szürke hétköznapjaimba.
Nem tudom, meddig élek még, mennyi időm van még hátra. Nekem szinte minden napom ugyanúgy telik, bevásárlás, főzés, mosogatás, néha mosás, teregetés, sorozatnézés. A postára járok befizetni a csekkeket, meg egy héten párszor a piacra. Nekem csak a család jelenti a boldogságot. Ha hallok felőlük. Együtt nevetek velük, együtt örülök a sikereiknek, vagy együtt sírok velük, ha valami nem jött össze.
Szeretnék velük gyakrabban beszélni. De ha én telefonálok, akkor érzem a hangjukon, hogy zavarok, hogy rohannak, állandóan van valami dolguk, ami miatt nem tudnak beszélni.
Én ráérek, én nyugdíjas vagyok, én itthon vagyok.
Engem bármikor hívhatnának. Folyton imádkozom értük, hogy egészségesek és boldogok legyenek.
Ezt üzenném a fiataloknak
Hívjátok fel időnként a nagymamátokat, nagypapátokat! Az idő szalad, mi sem leszünk már fiatalabbak, ki tudja, meddig élünk még, mikor lesz az utolsó alkalom, amikor beszélgetni tudunk, vagy amikor meg tudjuk puszilni vagy ölelni egymást.
Mi nem hívunk titeket, mert nem akarunk zavarni az elfoglaltságaitokban. Nektek kellene érdeklődnötök, ha van egy kis szabadidőtök, hogy hogy vagyunk, szükségünk van-e valamire, hogy bírjuk ezt a nagy meleget.
Mi mindennek örülünk, annak is, ha csak egy pár szót beszélünk telefonon. Kérdezd meg, hogy hogy vagyunk, hogy van-e mit ennünk, hogy ki tudtunk-e takarítani, hogy segíthetnél-e bármiben.
Gondolkozzatok el ezen...
Indexkép: Depositphotos.com
Meséltem az egyetemről, a tanulmányaimból annyit értett, hogy miért kettessel csúsztam át megint a vizsgán, a Manyika unokája ugyan ezen a szakon ösztöndíjas, és csak szörnyülködött a kollégista életen meg a bulikon, ahol én egyébként félévente egyszer vettem részt kb.
Mióta elköltöztem, ritkán járok haza, leginkább csak a családi eseményekkor, azon kívül elvétve. Persze ilyenkor találkozunk.
Informatikus vagyok, vállalkozó, inkább ambíciózus mint karrierista. Az év kb. 50 hetén nem történik velem semmi érdekes, dolgozom.
Mesélek a munkámról, körbeírva mindent konyhanyelven, annyit ért belőle, hogy miért nem jó nekem egy 8-4ig munkahely alkalmazottként ahol nem kell munkaidőn kívül is dolgozni, de konditerembe meg úszni járjak mert a sok ülés rossz, illetve eszek-e rendszeresen főzeléket. Az persze fontos, hogy mennyit keresek, hogy lehessen kérkedni a barátnőknek meg a többi családtagnak.
Megkérdezi, hogy mikor hívhat, mikor nem zavar, 10 éve minden alkalommal elmondom, hogy hívjon amikor szeretne, ha nem alkalmas akkor épp, visszahívom. Kb. 2x hívott a 10 év alatt, mindkétszer az volt hogy nem hallja, vagy nem érti mit mondok a telefonba, mondtam hogy várjon egy pillanatot, mindjárt csendesebb helyen leszek, erre "oké, vigyázz magadra majd beszélünk", és letette.
Anyámmal szinte naponta találkoznak. Ha történik valami valamelyikünkkel, kölcsönösen tudni fog róla a másik, azért pedig én nem fogok telefonálni, hogy a semmiről beszéljünk, ha egyáltalán értjük egymást.
.jpg){kind=small}
