Kedves Kristóf.
Következő lenne a problémám.Mi a férjemmel 7 éve vagyunk házasok.Jelenleg sajnos külföldre kényszerült mert ott kapott munkát.6 hetente jár haza 1 hétre.Szexuális életünk elég jó, ha itthon van.Élvezem vele a szexet csak sajnos orgazmusom nincsen.....Mutattam már neki hogy mi jó nekem de nem tudja kivárni még én is "elmegyek".Mióta kint dolgozik én szeretek leszbikus szex videókat nézni,amire szoktam is maszturbálni.De ezt a férjem nem tudja és szégyenlem neki elmondani.De sajnos együtt létünk alatt nekem nem lesz orgazmusom.Kérem válaszoljon hogy mit tegyek mondjam el a problémám vagy maradjon így minden?De miért van az hogy csak a leszbikus filmekre indulok be?Pedig nővel nem tudnám elképzelni az életem.
Köszönöm válaszát!
Eszter

Köszönöm válaszát, és megfogadjuk a tanácsait! :)
Igazából sportolok elég rendszeresen, ezzel nincs gond,sőt hétvégén együtt szoktunk. Tegnap beszélgettem vele, és azt hiszem megoldódik a dolog lassan. Kiderült,hogy nagyon stresszel az új állása miatt,amit eddig nekem nem mondott el, kifelé nem mutatta, csak éreztem,hogy valami baj van. Megbeszéltük,hogy minden nap - akár ha csak 1 óra, akkor is - adunk egymásnak minőségi időt,amikor csak egymással foglalkozunk valamilyen formában. Barátok még sajnos nincsenek, fél éve vagyunk kint külföldön,és eddig a hivatalos dolgok vettek el sok időt, de reméljük hamarosan lesznek ismerősök is. Köszönöm mégegyszer! Szép napot!
Szandra

Kedves Kristóf!

Egy kérdéssel fordulnék Önhöz, ami talán még nem nevezhető problémának. 26 éves vagyok, a kedvesem 30. 1,5 éve élünk együtt harmónikus párkapcsolatban, nagyon szeretjük egymást. Fél éve költöztünk külföldre, új munkahelyünk lett,úgy érzem már sikerült beilleszkednünk. A párom elég komoly munkát végez, ettől néha stresszesen jön haza, de nem mondanám, hogy ez állandóan jellemző rá, vagy csak nem mutatja. Amivel mostanában gondom van, az a szeretkezések gyakoriság, vagyis éppen, hogy ritkasága. Úgy gondolom, hogy még fiatalok vagyunk ahhoz,hogy 1,5 év után már kevésbé kívánjuk egymást. A szerelem megvan még most is, de én mindig jobban kívánom őt, többször is. Sokat beszélgetünk, és már nem egyszer szó volt erről, hogy a szex tud stresszoldó is lenni, nyugtató....stb. Én többször kívánnám, de ő mindig arra hivatkozik,hogy nem az a lényeg,hogy hányszor vagyunk együtt,hanem,hogy az együttlét minőségi legyen. Jó lenne, ha az lenne....,persze már mondtam neki,hogy mi az amire vágyok,mit szeretek a legjobban. Azért mondom el neki, mert nem egy kísérletezős típus. Gondoltam már arra is, hogy talán nem tetszem már neki annyira,de mindig megnyugtat,hogy neki így vagyok jó, ahogy vagyok. Hétköznap nem erőltetem a dolgot, hagyom, ha pihenni akar munka után, persze a símogatások, ölelések, csókok megmaradtak, de rossz, ha még hétvégén sem érzem,hogy annyira közeledni szeretne, amikor több időnk lenne egymásra. Előttem nem volt tartós kapcsolata, és rossz élménye is volt korábbról, ezeket mind átbeszéltük, és tudja,hogy mellettem nem kell aggódnia. Nagyon szeretem, és szeretném ezt megoldani, vagy megfejteni, hogy talán én vagyok türelmetlen vagy mi lehet ennek az oka. Köszönöm,ha tud adni pár hasznos tanácsot!
Szandra

Kedves Kristóf!
Nekem egy olyan kérdésem lenne Önhöz,hogy párom nem közeledik hozzám, szerintem félelemből, soha nem kezdeményez, mindig nekem kell,és utánna hamar végez. Tudni kell, hogy 2 éve élünk együtt mindig ilyen volt,ha én kezdeményezek soha nem lök el,de magától még soha nem fogta meg a mellemet,ha odateszem a kezét, akkor is elhúzza. Mi lehet ennek az oka ennyire gátlásos? Nekem már több fiúm sőt élettársam is volt,de ilyen még nem. 41 éves vagyok két felnőtt gyerekkel. A mostani párom Román és 36 éves. Mi lehet a probléma? Szégyenlős? De én mit tegyek mindig én kezdjek, már meguntam, olyan érzésem van mindig,hogy akkor nem is szeret,hogy tudok erre választ kapni mit csináljak, hogy ezt érezzem is.Mert mondani mindent lehet........
Önnek mi a véleménye erről? Nem kíván meg soha? Már arra gondoltam,hogy kitartok kiváncsiságból mikor kezdi ő,már 2 hete várom, mindig fáradt. Elötte azért hetente volt, mikor én úgy akartam, hát férfi az ilyen?
Nagyon várom válaszát,köszönöm, hogy meghallgatott.
Ildikó

Kedves Kristóf!
Köszönöm gyors válaszát, nagyon kedves. Megtekintettem bemutatkozását, láttam, hogy tanulmányokat folytatott a Mantra Parapszichológiai Főiskolán/Szabadegyetemen. A mellékelt konzultációs beosztás megtekintése után írok most. Felvázolt problémámmal elsődlegesen ezen a vonalon indultam el. Valójában most is azt gondolom, hogy a probléma, ami páromnál a testre-szellemre kivetült, fizikailag megjelent, az valamely más/harmadik személy akart vagy akaratlan gondolatából, tettéből indult ki. A harmadik személyt itt nem a \"klasszikus\" értelemben gondolom. Tehát valamiféle rontó-gátló dologra gondoltam, amit régebben emlegettek. Ha bármilyen segítséget tud ajánlani vagy gondolatot közölni, azt nagyon köszönöm. Köszönettel:B

Kedves Kristóf!
Remélem nem lepődik meg nagyon kérdésemen,és tudom nem nyomozó. Eddig két férfi volt életemben, így nagy tapasztalattal nem rendelkezem. A párommal nagy szerelemben és szexuális vonzalommal voltunk jó darabig. Főlegő ragaszkodott hozzám nagyon és azt mondta, hogy a szex velem a legjobb eddig neki és engem jobban szeret mint eddig bárkit. Ezzel szemben mostanra hozzám sem ér nem szeretkezik velem mert nincsenek.vàgyai semmilyen irányba. Legalábbis nekem ezt mondja. Az alsóneműje nem erről árulkodik és nem kutattam utána, csak megláttam amikor azt laza hanyagsággal lelökte az orrom elé. Ez gyakori dolog, és mikor kérdeztem mi az nem értette mi a gond vele mert szerinte az természetes hogy foltos. Szerintem az vsak akkor olyan ha megkívan ehy nőt vagy ha magömlése volt. De mivel velem öt hönapja nem szeretkezett csak arra tudok gondolni hogy van valakije. Kértem mondja meg és legyen boldog vele de ő állítja hogy nincs senki és engem szetet vsak fáradt kimerült és ő sem érti mi van vele. A testi közelségemet igényli, hogy simogasdam az arcát, kezét, haját cirógassam meg a hátát, beszélgetünk mindenròl jókat nevetűnk tehát nem volna gond, de mint nőt nem enged közel magához és kérze hogy ne is erőszakoskodjak. Korábban tényleg erőltettem a dogot de mára már nem, csak emésztem magam Mi történhetett nem értem, ápot csinos nő vagyok, a férfiak mindig körülvettek figyelmükkel ezt ő is látja. Ha van valakije, amire fehérneműje utal számomra, akkor miért van velem és azt gondolom hogy ennyi ideig így félretennie akkor sem kellene és elengedném ezt tudja. Nem tudom mit tegyek mert nagyon szeretem ès nem ugrálok ha van remény de azt sem akarom hogy megcsaljon én meg hűségesen várjak, és agyaljak. Sokszor nekifutottam a témámak de itt tsrtok mégis. Lehet másnak egyértelmű lenne hogy megcsal, de nekem nincs sok tapasztalatom vagy túl naív vagyok. Annyit látok, hogy a vizeléssel lehet gondja de mikor kèrdeztem, mert sokáig tertózkodok a wc-n és nyitott sjtò mellett hsllom, azt mondta nincs gondja. Igaz 34 évesen talán nem is kellene.Orvoshoz nem akar menni mert gyógyszert nem akar szedni.Kérte várjak majd megoldódik. Ön férfi, talán egyértelműbb ez az egèsz, én csak emésztem magam, és hiába dicsérnek mások, magam hibáztatom és aggódom. Várom válaszát, üdvözlettel: B

Kedves Kristóf!

Szeretnék kérdezni Öntől de diszkréten amit csak Ön lát és olvas!
Lehetőség van e rá hogy csak magának irhatnék ugy hogy más ne olvassa???????
Előre is köszönöm a válaszát !

Kedves Kristóf!
1 éve, hogy megismertem a páromat. Igazi lelki társak vagyunk, nagy a szerelem közöttünk. Ilyet még soha senkivel nem éreztem és ő sem. Kapcsolatunk távkapcsolatként indult, hétvégente találkoztunk, ez fél évig így is ment és minden tökéletes volt a lelki és a testi összhang is. Eszméletlen jó vele a szex. Aztán párom talált végre új munkát, így nyáron össze tudtunk költözni az én városomban, ezt így is terveztük már az elején, mert innen át tud majd járni. Nekem viszont olyan jó munkám volt itt, hogy nem adhattam fel. Ő váltott műszakban dolgozik és a bejárás néha azért megviseli. Az első hónap együttélés tökéletes volt, aztán az azóta eltelt 4 hónapban jöttek a számomra érthetetlen dolgok. A kapcsolatunk most is példátlan lelki oldalon, nagyon szeret, ezt ki is mutatja, gondoskodó, odaadó, kedves. Csak a szex tűnt el 4 hónapja. Az első hónapban még minden ment magától, aztán utána én gyakran próbálkoztam, akkor azt mondta nekem, hogy megviseli a városváltás, az hogy itt ebben a kisvárosban nem tud mit kezdeni magával és nem tud vinni sehova, mert semmit nem ismer és ez rosszul érinti, így jön ki rajta, adjak neki időt. Mert előtte azt élvezte, hogy mindig meglepett engem valamivel, elvitt programokra, ezt imádta. Itt sajnos ezt nem tudja megélni. Aztán eltelt megint egy hónap. Elvitt egy romantikus útra, ahol megkérte a kezem, jövő tavasszal lesz az esküvő. Megint előhoztam a témát, azt mondta, higgyem el, ugyanolyan kívánatos nő vagyok a szemében, ugyanúgy szeret, sőt még jobban, ebben nem változott semmi, de annyira ideges volt azóta, hogy tervezgette a lánykérést, hogy egyszerűen magát a szexet nem kívánja. De legyek türelmes vele és minden a régi lesz. Volt, hogy naponta, hetente szurkáltam a témával, persze értelmes válasz sose jött, sőt rosszul esett neki, hogy szekálom. Minden más apró intimitás, csókok, ölelések, bújások mindennaposak, csak szex nincs. Aztán megfogadtam várok és nem szurkálom. Ennek 2 hónapja, de még mindig semmi. Nőként elképzelni sem tudom, mi állhat emögött egy férfinél, de biztos nincs más valaki neki, mert a szerelem ugyanúgy meg van és a szándékai is komolyak, hisz elvesz feleségül és az is napi téma, hogy jövőre babát szeretnénk. De akkor mégis mi lehet ez az állapot? És miért nem beszél az okokról nekem? Mert úgy érzem, amiket mondott, csak mellébeszélés, hogy szálljak le a témáról. Sokáig már nem bírom a hallgatást, de úgy érzem csak várok a csodára, de ő nem tesz semmit, nem is próbálkozik, így azt se tudom esetleg testi probléma lehet -e vagy lelki. Mit tanácsol? Mert így hogy vágjak bele egy házasságba és gyermeket akarunk, de ha nincs szex, hogy lesz ebből gyermek? Én csak találgatni tudom, hogy a városváltás és a bejárás emészti fel.
Bár azt az összeköltözés elején megbeszéltük, hogy ez csak a terhességemig lesz így, utána visszaköltözünk a nagy városba. Folyton arról beszél, hogy ott majd milyen jó lesz és mennyi mindent tudunk csinálni együtt megint. Előtte voltak komoly kapcsolataim, de sosem találkoztam még ilyen problémával, teljesen tanácstalan vagyok. És hiába nem beszélek róla, mert ő türelmet kért, engem azért felemészt és állandóan ezen kattogok. Válaszát előre is köszönöm. Üdv: Angel

Kedves Kristóf!
11.16-án válaszolt nekem! Elnézést de vissza kell kérdeznem valamit! Jól értelmeztem, hogy Ön szerint ha ultimátumod adnék most a férjemnek, ő jelenleg a válás mellett döntene? Megvallom, ez járt a fejemben, hogy kicsit most már a sarkamra kellene állni, vagy kicsit keményebb lenni, mivel úgy vettem észre, ha én kedves, megértő és ragaszkodó vagyok akkor ő nem nagyon tesz semmit kettőnkért, kedves velem de éli az életét, futólag látjuk csak. Ha viszont távolságtartóbb vagyok, vagy mikor egyszer mondtam neki elkeseredésemben hogy zárjuk le a kapcsolatunkat, akkor rögtön ragaszkodó lett, akkor igyekezett velünk lenni, kedveskedett. Ezért is kérdeztem az előző levelemben, hogy ezeknek az elmúlt történéseknek a fényében is legyek továbbra is türelmes és ne erőltessek semmit?
Üdvözlettel! Szilvia

Kedves Kristóf!
Férjemmel a házaságunk elég jó sok mindenben egyet értünk a hullám völgyeket pedig leküzdjük.Jó a sex is bár gondolom ő többet igényelné már 14 éve vagyunk együtt.Engem az bánt hogy mindezek ellenére heti rendszereséggel pornót néz és könyit magán .Ez betegség?Engem borzaztóan bánt ha nem vagyok jó neki akkor miért nem közli!
Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Kristóf!
November 3-án válaszolt nekem, immár másodszor. Elnézést hogy megint írok, összezavarodtam:( Ami azóta történt, hogy férjem azt mondta, lenyugodott a lelke, már nem töri a fejét hogy mi legyen kettőnkkel, most él szép nyugodtan és majd megérik benne mert most nem tudja. Azt mondja, idén már nem akar döntést hozni, majd talán tavasszal, és hogy érzi hogy az egyedüllét és csavargás nem az ő útja, de visszajönni sem akar most, szó szerint időt kért, hogy eldönthesse, mit akar. Akkor lesz hajlandó csak visszajönni, ha érzi hogy testével-lelkével képes lesz átadni magát megint ennek a kapcsolatnak, mert attól fél, ha elhamarkodja, akkor fél év múlva megint itt tartanánk, mert megbánná. Mondta, hogy a munkahelyén szentestére kérte hogy be legyen osztva, tehát ezek szerint nem számol azzal hogy velünk lenne akkor, bár úgy tervezi, közösen vegyünk ajándékot a kisfiunknak. Megint felvetettem, hogy helyezzük kilátásba a válást de az ellen tiltakozik. Viszont nem nagyon ad lehetőséget arra hogy újra összemelegedjünk. Csakis munkaidőben jön, maximum egy fél órára, hét végenként teljesen el van tűnve. Kedves velem, figyelmes, megcsókolja a szám, de a kacérkodásomra mostanában nem reagál igazán. Mosolyog, néz a szemembe hosszan, de hosszabban nem csókolt meg az utóbbi alkalom óta, ami kb. 2 hete volt. Jobban kapcsolatban állunk mostanában, gyakran beszélünk a közös ügyeinkkel kapcsolatban, már ezek elől nem zárkózik el. A névnapomra a napokban SMS-ben gratulált, de rá egy órára rózsacsokorral jelent meg a munkahelyemen, vörös rózsa is volt benne, pedig erre mindig adott, hogy mivel ez a szerelmet jelképezi, ne ajándékozzon rajtam kívül másnak, de mikor legutóbb virágot kaptam tőle, még rendben volt a kapcsolatunk. Ezt nem értettem, ahogy őt ismerem, miért nem tartózkodott attól hogy ilyen üzenetet közvetítsen, és a fentebb leírtak ezzel nincsenek összhangban. Igaz, mikor kérdeztem, hogy alakultak az elmúlt 2 hónapban az érzései, azt mondta hogy ingadoznak és egyszer úgy érzi hogy haza kellene jönnie, egyszer meg azt hogy le kellene zárnunk mert így jó neki. Kérem Önt, ezeknek fényében értékelje a helyzetünket, és kérdésem, továbbra is úgy reagáljak és viselkedjek -e, ahogy eddig, ahogy tanácsolta?
Köszönettel! Szilvia

Üdvözlöm!!
Bocs,hogy megint írok,de Ő a nyugdíj mellet,hál istennek dolgozik,ugyan úgy,mint eddig.
Ez sem kifogás,meg Ő különben is,nen egy társasági ember,nem egy bő beszédú,de sajnos ez van
os,38 év házasság van ,a hátunk mögött. megmondom magának mindég is ilyen volt,vissza huzödö
Ez van ezt kell szeretnem ,sajna.Ha fiatalabb lennék,biztos,hogy változtatnék,de most már késő.Jó ember különben,és bízom,hogy egyszer jóra jön minden.
Üdv: Vné.

Köszönöm a válaszát!!
Csak még annyit,hogy Én nem vagyok be képzelve,de álítólag,egy szemre való,és jól ápolt Nő vagyok,mindenki mondja,hogy akár 10 évet is le tagadhatnék,de a párom is helyes ember.Köszönöm a segítségét,ja még annyit,hogy lelki tényezők biztos nincsenek,hál Istennek,mivel rendesen ment nyugdíjban,és anyagi gondjaink se nincs.Hát bízom benne,hogy rendben fog jönni.Én különben is,egy nagyon optimista vagyok.Egy igazi ikrek.Köszönöm a segítségét
Üdv: Vné

Üdvözlöm!!
Kedves Kristóf!! Olyan kérdésem lenne,hogy a férjem 63 éves,Én vagyok 59.Nos a házas élet megszünt,az a meglátásom.
Normális ez?? Szerintem nem.Igaz nem vagyunk már olyan fiatalok,de megmondom őszintén,Én még igényelném,legalább 2 hetente.A párom,mindig úgy csinál,mint aki alszik,vagy nem akarja figyelemben venni,hogy szeretnék valamit????
Az az igazság,hogy utólag amikor próbálkoztunk,kudarcot vallott.Én arra gondolok,hogy nem mer megint kezdeményezni,vagy mi lehet az oka??Szerintem,még egy 63 éves embernek tudni kellene még valamit!!
Üdv. Vné

Kedves Kristóf!
09. 25-én válaszolt nekem, amit nagyon köszönök! A tanácsát megfogadtam és valóban pozitív változás állt be kettőnk között. Férjem 1-2 hete mondta, hogy kezdünk neki hiányozni. Azóta közeledik felém, olyan téren hogy vevő arra hogy férfi-nő-ként kifejezzük egymás iránt a vonzalmunkat. Nem beszélünk a jövőről, hogy mi lesz kettőnkkel, ahogy tanácsolta, nem erőltetek semmit, türelmes, megértő és kedves vagyok, csak a csók, kacérkodás van köztünk. Ezen a téren ő egyre határozottabb, pár hete még a csókolózást teljesen elutasította, most ő kezdeményezi, érezteti hogy nagy hatással vagyok rá, bókol, figyelmes. Viszont inkább a munkahelyemre jön be, úgy érzem, azokat a helyzeteket keresi inkább, amikor kettesben lehetünk, tehát a gyerek iránt még nem érez újra kötődést. Tanácstalan vagyok, hagyjam hogy ő irányítsa továbbra is a dolgokat? Azért ez a helyzet rossz így, hogy a gyerekekkel egyedül vagyok, minden rám hárul és a férjem közeledése ellenére még mindig bizonytalannak érzem a jövőnket. Várjak még türelemmel? Vagy van valami, amivel előrébb tudom juttatni a dolgokat? Mikor elköltözött, azt mondta hogy ha hiányzunk neki, visszajön, de nem úgy tűnik, mintha ez megfordult volna a fejében, pedig azt kétszer is mondta hogy hiányzunk neki. Ön szerint mire számíthatok a továbbiakban? És hogy viselkedjem? Eddig hagytam hogy ő keressen, nem hívtam telefonon stb. Ezen a téren legyek rámenősebb? Küldjek neki SMS-t például, vagy kezdeményezzek randit? Bár úgy gondolom, ez a férfi dolga, de ez az egy helyben toporgás megrémít:( Kérem, segítsen nekem ebben! Köszönettel: Szilvi

Kedves Kristóf! 34 éves nő vagyok. Férjemmel 12 éve élünk együtt, 4 éve házasodtunk össze, 2,5 éves a közös gyermekünk. Az előző házasságomból született 15 éves gyermekemet is együtt neveljük. Éveink alatt sok vihart leküzdöttünk, már a kapcsolatunk is viharosan indult mert ő nős volt, miattam lépett ki az előző házasságából. Sokat nélkülöztünk, mégis építkeztünk, vállalkozást indítottunk, az utóbbi 1-2 évben remekül megalapoztuk a jövőnket. Férjem pár hónapja mondta is, ez volt az álma, hogy 50 éves korára mindene meglegyen amit szeretne és utána már csak nyugodtan élhessünk. A kisfiunk megszületése nagyon megterhelte a kapcsolatunkat, gyakran veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól, sokat hibáztam mert nagyon elhanyagoltam a páromat. Terveztük a babát, mindketten akartuk és a férjem megígérte, nem fog magamra hagyni 2 gyermekkel mert én vagyok élete szerelme, hogy el sem hiszi hogy olyan jó nő a felesége, mint én, még senkit nem szeretett így és a gyereket sem akarja elveszíteni. Nyár elején jó állást találtam, a kicsi bölcsődébe kezdett járni, mi pedig elkezdtünk eljárkálni itthonról, randizgatni, vacsorázni. Már megtehettük, ki tudtuk fizetni a bébiszittert, a szórakozást, ami eddig mindkettőnknek nagyon hiányzott. Úgy gondoltam még 3 hónapja, hogy nagyon jól alakul minden, szerencsések vagyunk, éreztem hogy a férjem imád és a gyerekeket is szereti, a tenyerén hordott és értünk élt. Ő is elkezdett külön eljárni a haverjaival. Ekkor kezdett megváltozni. Egyre gyakrabban kereste az alkalmat hogy ne legyen otthon. Ha mégis velünk volt, sokat volt rosszkedvű és türelmetlen a gyerekkel, de nem mondott semmit erről nekem. Pár hét után mondta, hogy a barátai felnyitották a szemét, hogy ő nem él, nem bulizik stb, és hogy váljunk el mert tudja hogy én nem szeretem őt és nem akar így élni. És hogy a gyereket is megbánta mert mióta megszületett, pocsék az életünk, mindenben korlátozva vagyunk. Akkor megbeszéltünk sok mindent, én is átértékeltem dolgokat és sokat változtam az irányában, az otthoni dolgokat is igyekeztem jobban kézben tartani, pl. a kicsit előbb lefektettem hogy őt ne zavarja. Egymáshoz közel kerültünk, mikor otthon volt akkor mindig szex is volt köztünk, én közben őt nagyon szenvedélyesnek éreztem. Éjszakánként úgy aludt hogy végig magához ölelt és szinte szorított. Azt mondta, hogy most már olyan vagyok mint amilyennek mindig is akart, de valahogy nem tud ennek örülni, és pár hónapja még boldog lett volna ettől de most csak ürességet érez. Közben sokat csavargott, és 3 hete úgy jött haza hogy ő most elköltözik egy hétre és meglátjuk, mi lesz. Tagadta, hogy lenne valakije. Egy hét után jött, a házunknál van a munkahelye. Azt mondta, jól érezte magát külön és nem akar hazajönni, de válni sem, maradjon most így minden, aztán az idő eldönti, mi lesz. Ha hiányzunk majd neki, hazajön. A jegygyűrűt levette, a gyerekülést is kivette az autójából, most egy garzonban lakik állítólag egyedül, mert meg akarja próbálni hogy ez milyen és eddig tetszik neki. A szerető, példás férjből tehát lett azóta egy felelőtlen kamasz, akit semmi nem érdekel csak a bulik és a haverok. Minden otthoni dologtól elzárkózik, nem vesz részt a gyerekünk gondozásában, néha pár percre jön megnézni, megölelgetni de nem vállal semmit, hogy vigyázzon rá vagy elmenjen érte a bölcsibe. Dolgozni sem nagyon van kedve, elhanyagolja a munkáját, azt mondja hogy nincs kedve hozzá. Ha jön, engem megcsókol, megölel, én kedves vagyok vele és megértőnek mutatkozom, ennek örül és ő is kedves velem. Mondja, hogy ha szexuális kapcsolatot létesítenék valakivel, akkor mondjam meg mert akkor végleg vége köztünk mindennek. Mert azt mondja, ő sem csajozik. Én meg nem értem az egészet, én nem ezt az embert ismertem. Nagyon szeretem őt, de mi sülhet ki ebből? Meddig várjak rá? Ha kibulizta magát, lehet hogy előbb-utóbb visszavágyik hozzánk? Kérem, adjon nekem ebben tanácsot, hogy jobban megértsem őt és hogy hogyan kezeljem? Köszönettel! Szilvi

Üdv!
Szeretnék tanácsot,véleményt kérni.
2 éve történt egy nagy krízis/félrelépés a férjem részéről/ a házasságunkban,ami végül is jól sült el.Újrakezdtük,és egy sokkal jobb házasság lett,mint előtte, 22 évig.
Bár először válni akartam,de megbeszéltük a dolgokat, ő szakított a nővel.Igen ám, de a nő nem bírt belenyugodni, sokat hazudozott, kavart, hogy szétugrasszon minket(még azt is kitalálta,hogy terhes lett a férjemtől,és amikor rájött, hogy ez se válik be,\"elvetélt\"/
Májusban ünnepeltük a 25. házassági évfordulónkat, minek alkalmából töltöttem fel pár képet az egyik közösségi oldalra .Erre jött a \"kedves\" gratuláció tőle, amitől megfagyott az ereimben a vér:
\"Gratulálok a 25 éve tartó színjátékunkhoz, mert a drága életed párja ott csal meg ahol tud,és azzal akivel nem gondolnád.De csak folytassátok ezt a színdarabot, rendkívül izgalmas,és mulattató..\" -kb. így szólt...
Én bolond fejjel,azt hittem, már lenyugodott,mert úgy hallottam, a 3. gyereket várja, azzal a férfival van még, akit megcsalt a férjemmel.Más városban laknak, és nem tartják azóta a kapcsolatot, még a tel. számainkat is lecseréltük, hogy ne zaklathasson minket.
Ha jól megvannak,és gyereket vár,miért foglalkozik még mindig velünk, miért gonoszkodik terhesen is?
Kérdeztem a férjem, ő azt mondja,hogy előtte nem csalt meg engem,bár volt olyan nő,aki kikezdett vele.Akkor ez az
eset is azért történt meg. mert eltávolodtam tőle,( ő eléggé ivott akkoriban,lakástoldás után voltunk,nem nagyon szóltam hozzá,) a piálása dühített.A nőt meg régóta ismerte, sőt a párjával is jóban volt! Sokat beszélgettek,a nő felnézett rá,tisztelte.... Tudom,én is hibás voltam ebben....:(
Azóta meg pláne nem csalt meg, mert miért?-mondja ő.(A szex terén is minden rendben, jobb,mint azelőtt, és sokkal több, beszélgetés,közös program, pl. horgászás van azóta életünkben.)
Tényleg,még huszonévesen sem volt ilyen jó,és sűrű a szex,és bármilyen furcsa,nem érzek viszolygást,hogy más nővel is volt.Inkább izgalmasabbá teszi a szememben, hogy ennyire kellett volna annak a másik nőnek...
Szóval, épp elég volt ezt a dolgot feldolgozni, most meg mikor rendbejövünk, megint bekavar a nő...A férjem szerint bántja, hogy mi rendbejöttünk,és és csak gonoszkodik, hátha szétugraszt minket.
Mit tanácsol?hogyan bízzak benne újra ezek után, mert én szeretnék.
Köszönöm.
Gabriella

Kedves Kristóf,
férjemet rajtakaptam, hogy a neten pornó oldalakat néz. Mostanában megromlott a szexuális életünk, pedig három-négy hónapja minden rendben volt köztünk. Rákérdeztem, miért néz ilyen oldalakat, de mindig leráz valamilyen félvállról odalökött válasszal, mint pl. „a férfiaknak erre is szükségük van!” . A nőknek mért nincs szükségük ilyen oldalak nézegetésére? Legalábbis nekem nincs szükségem ilyesmire, nekem elég lenne a férjem, ha közeledne… Lehetséges, hogy neki elég a neten látottak, és már ezért hanyagol? Régebben nem nézte ezeket a honlapokat. Köszönöm a válaszát! M.
 

Kedves Kristóf!

A munkahelyemen egyre gyanúsabb az egyik kollégám, hogy a férfi nemhez húz jobban. Hangoztatni nem hangoztatja, de már kiderült róla, hogy meleg pornót is nézett munkaidő alatt. A viselkedésén is látszik, hogy nem igazán a gyengébbik nem közeledését szereti. Az lenne a kérdésem, mivel az én környezetemben még nem találkoztam meleg férfival, hogyan viszonyuljak hozzá, hogyan kezeljem?

Válaszát előre köszönöm!

Üdv:
A tanácstalan