Kedves István!
Van egy férfi, akivel tavaly ismerkedtem meg. Eljutottunk a szexuális együttlétig is, és mondhatom, hogy mindkettőnk számára hihetetlenül fantasztikusan sikerült. Mesélése szerint még soha nem volt kapcsolata olyan nővel, akit hüvelyi úton ki tudott volna elégíteni, beleértve a feleségét is, akivel 27 évig élt együtt. Én voltam ezen a téren az első, és ez őt nagyon jó érzéssel, büszkeséggel töltötte el.
Ez után viszont mégsem találkozott velem többet, mintha félt volna, hogy többet nem lesz, lehet ennyire jó. Ezt meg is fogalmazta így. Messzebb lakunk egymástól, csak levélben tudtunk kommunikálni.
Aztán többször elmesélte, hogy a levelünkben leírt szexuális tartalmú témák után elkezdett vágyni a velem való találkozásra, de mivel nem voltam a közelben, ezért kielégítette magát. És akkor valami érzés megváltozott benne. Úgy érezte, hogy minek is kellene nekünk találkoznunk, amikor lám, ott sem voltam, és mégis el tudta juttatni magát a végkifejletig. Igaz, hogy közben rám gondolt, meg az együttlétünkre, de megy ez nélkülem is...És onnantól egy darabig nem is kívánta a találkozást sem.
Pár hónapra megszakadt a kapcsolat, de 2 hónapja megint levelezünk. neki közben lett egy barátnője, akivel viszont nulla a szexuális életük. A hölgy nem kívánja szinte egyáltalán, kielégülni nem tud. Az úr ettől nagyon szenved, mert vágyai nagyon is vannak, sokszor szinte pornófilmbe illő képzelgésekről mesél. Tervezi, hogy eljön, és megismételjük a tavalyi sikeres együttlétünket, aztán kielégíti magát, és megint arról számol be, hogy teljesen megváltozik benne a dolog, már nem akar jönni, sőt most lelkiismeretfurdalás is társul hozzá, hogy kapcsolatban él, és mit tervezett... mennyire nem tisztességes ez a párjával és velem szemben is. Ami persze igaz, de így hogyan lehet hosszú távon élni? Elfojtott, ki nem élt vágyakkal. És miért marad egy olyan kapcsolatban, amiben semmit sem kap abból, amire neki szüksége volna. Amit velem megélhetne, azt meg nem meri megtenni. Ő is keresi a válaszokat, őt is zavarja a dolog nagyon.
Mi lehet vele a probléma? Gondolom valami pszichés jellegű.
Válaszát előre is köszönöm!
Merci

Kedves István! Az a kérdésem, mennyire tartja Ön elképzelhetőnek azt, hogy egy férfi vallási okból teljesen lemondjon a szexualitásról? (Nem keresztény az illető.) Még ha így is tesz a gyakorlatban, el tudja-e fojtani teljesen, vagy a psziché megoldja ezt mondjuk éjszakai álmok formájában, azért hogy a test egészséges maradhasson? Gondolok itt arra, hogy valamilyen levezetésre szükség van, főleg egy férfinak, hiszen a hímivarsejtek folyamatosan termelődnek. Vagy felül lehet ezt írni teljesen egy meggyőződés által? Esetleg eleve aszexuálisak az ilyen emberek? Remélem nem kifogásolható a kérdésem. Köszönettel Veronika

Tisztelt Szakértő!
Olvastam valahol, hogy a 18 és 48 éves nők körében végeztek szexuális viselkedéssel kapcs. felmérést. Ezt én úgy értelmeztem, hogy 48 évesnél idősebb korosztályokkal azért nem, mert azok már nem aktívak szexuálisan. Ez engem elszomorít, és is kb. annyi vagyok, és most jönnék bele. A szexuális életről hamarosan le kell mondanom? Egy nőnek meddig nem kell lemondania erről? És hány éves korig talál férfit erre a célra? Vagy a 48 éves nők, férfiak már nemsokára úgyis abba hagyják, mert már öregek hozzá?
Köszönettel
Egy átlagtól eltérő nő

Tisztelt Szakértő,
van még egy olyan problémám, amiről nem írtam, de ez is oka a szemérmességemnek, és hogy tartózkodtam a férfiaktól. Nálam a kisajkak olyan hatalmas lebernyegek, a férfiak nem ilyenhez vannak szokva! Gyerekkoromban, amikor pl. táborban voltam más lányokkal, vagy a pornófilmekben sem láttam soha ilyet, minden nőnek kisebbek, így szebbek.
Tudom, lehet olyat mondani, hogy mindenkinek más, meg, hogy nem mindenkié tökéletes, de ez nem vigasz, az enyém tényleg extrém nagy, nem szeretném, ha kinevetnének... Kérem, írja meg véleményét.
Köszönöm

Tisztelt Szakértő,
köszönöm szépen válaszát, amiben az első együttlétről írt. Azt is írta, hogy nem attól függ, hogy jó lesz-e, vagy nem az első együttlét, hogy van-e, vagy mekkora a fájdalom. Szeretném megtudni, hogy akkor mitől?
Előre is köszönöm

Tisztelt Szakértő,
azt szeretném kérdezni, hogy az első együttlét: aktus, semmi esetben sem lehet még élvezetes egy nőnél?
Akkor sem, ha nőgyógy. ultrahang vizsgálatok miatt már rég nincs meg a sz.hártya, és ha az ember ha a szeretkezésre, vagy csak a szeretett partnerére gondol, más akkor készen állna...? És ha a csiló-orgazmust már pár éves korától kezdve simán alkalmazza?
Mert én nem szeretném, h első alkalom ne legyen jó...
Köszönöm a választ!
És még az jutott eszembe, hogy a pettingtől tul.képpen irtóznék, mint az oráltól is..., az aktust tartanám viszont normálisnak, azt kívánom. Ez normális? Attól még akár az első is sikerülhet jól, nem?
Köszönöm

Tisztelt Szakértő,
72 éves ffi, akitől szexet is várnék. De olyanokat olvasok, h lehet, hogy ennyi idősen egy ffi már nem él szexuális életet. Én meg szerelmes is vagyok belé, ezért mindent szeretnék, szexet is. Én 40-es vagyok. KÉrdésem az, hogy valóban ilyen a helyzet, h a 72 évesbe hiába vagyok szerelmes, az már nem az a kor? Vagy Ön tud vmi biztatót írni?
Válaszát előre is köszönöm:
40-es nő

Tisztelt szakértő!
26 éves vagyok, és 3,5 évig voltam szerető. Én magam sem voltam tisztában vele éveken át, de szerettem a pasit. Az életemben ő volt az első férfi. Nem is igazán tetszett neki, hogy szűz voltam, azt akarta, hogy őelőtte menjek el mással. Tudott irányítani, így valahol hajlottam rá, hogy megtegyem, de nem vitt rá a lélek. Aztán végül mégis vele volt az első, buli volt, sokat ittunk, együtt mentünk haza... Neki akkor menyasszonya volt, és mindig minden addigi nőjét megcsalta, így őt is, és nem én voltam az első akivel. Tisztában vagyok azzal, hogy neki csak szex voltam, meg állítása szerint barát, de azt nem tudom. Tény, rengeteget beszélgettünk, nagyon jól megértettük egymást, de mégsem érzem barátságnak ezt az egészet. Neki lelkiismeret furdalása volt mindig amiért azt teszi amit, és állandóan elhatározta, hogy megváltozik, de nem tudtunk egymásnak nemet mondani. Illetve ő voltak olyan pillanatai amikor tudott nekem, olyankor természetesen én voltam az ősellenség, ha én vágyom valamire, akkor azt nem lehet, de ha ő hajnali 3-kor kitalálja, akkor nekem ugranom kell, meg ha én rendes együttlétre mármint hüvelyi úton történő közösülésre vágyom épp, de ő csak azt akarja, hogy leszopjam akkor az van amit ő akar. Eleinte még gyakrabban, de később már nagyon ritkán csókolt meg. Szexben mondta viszont, hogy szóljak mikor elélvezek, de ez annyira... Most mi a francért kell arra koncentrálni ami a végén van, mikor az odaút tök jó, és az energiák játéka a legizgalmasabb?... Ezt én nem fogom tudni megérteni, de mindegy. Amúgy jó volt vele, csak gyorsan elment. Egy-egy együttlét kimondottan fantasztikusra sikerült. A legcsodálatosabb alkalom után pedig következett a legrosszabb. Bár ritkán voltam rávehető, de úgy az volt normálisnak tekinthető, hogy elmenni másokkal is, őt pedig nagyon érdekelték utólag a részletek. Szóval azelőtt fél évvel nekem volt egy egyéjszakás kalandom igazából egy fekete fiúval, mert akkor már próbáltam a kicsit egzotikusabb dolgok felé fordulni, és néztem ilyen pornót is. Azt a srácot egy szórakozóhelyen ismertem meg, felmentünk hozzá, megtörtént, tulajdonképpen az első alkalommal még vágytam is rá, aztán már szerelmet vallott, amit én nem igazán tudok elhinni, aztán akart még egy menetet, és hiába nem vágytam rá, de nem mondtam nemet, mert azt éreztem, hogy nem tehetem. Aztán visszamentünk a szórakozóhelyre, de lekoptathatatlan volt, a fejébe vette, hogy együtt vagyunk meg ilyenek. Féltem. Aztán 2 napig sírtam a szobában, de élni kellett az életet tovább. A pasi, akinek a szeretője voltam, természetesen kíváncsi volt a részletekre, de ezt ahogy megéltem, abszolút nem fogta fel. Azt hiszem, annyiszor mondta, hogy csináljam ezt meg csináljam azt, hogy elhittem, hogy tényleg erre vágyom. Aztán lett a törés. Elment a kedvem teljesen ettől az élettől, egyéb pasiktól, de rá vágytam, őt még tartottam. Aztán fél évre rá buli volt, és egyszer csak közölte, hogy beszervezett valakit harmadiknak. Beszéltünk róla korábban, hogy mindketten fantáziáltunk már hasonlókról, de ennél konkrétabb dolog nem volt. Nem mondta el, hogy kit, meglepetés, semmit nem beszéltünk meg, és látta rajtam, hogy óckodok ettől az egésztől, de ő meg akart győzni és erőltette. Nem volt jó. Olyan barátját szervezett be, akit én egyrészt nem tartottam vonzónak egy kicsit sem, és eleve pikkeltem rá valamiért. Popsiba is soha nem fájt úgy mint akkor. De nem szóltam, úgy erőltette, hogy nem tudtam elmondani, hogy én ezt nem... Utólag látta rajtam, hogy ezt nem biztos, hogy kellett volna, de nem volt visszaút. Csomó konfliktusunk volt még ebből a helyzetből, és onnantól kezdve egyre inkább romlottunk, egyre kevésbé éreztem jól magam vele, de még 1,5 évig tartottunk. Mikor megpróbáltam őt elég erősen taszítani magamtól, ő küzdött, és valahogy így volt fordítva is. Azt hiszem, azért volt szükség a vele azonos nemű barátra, mert egyedül érezte magát ezzel, és mivel eleve bántotta a lelkiismeret... Engem is bántott, hogy őt bántja, hittem abban, hogy ő ennek ellenére nem rossz, csak ilyen helyen tart az életében, de valahogy sosem hitte el nekem azt hiszem, sőt ellene ment, hogy bebizonyítja, hogy márpedig ő igen is rossz. Csak nem tudatosan. A közös munkahelyen mindig egymás közelében voltunk. Aztán mindketten más irányba indulgattunk, az irány természetesen ellentétes volt, egyre ritkábban tudtunk találkozni, és így lett vége. Bár már ő sincs ott, de a munkahelyet otthagytam, képtelen voltam ilyen emlékekkel ott létezni tovább.
Úgy indultam el, hogy semmi fix irány nincs ahova mehetnék. És sajnos számomra a munka is érzelmi kérdés, nekem hivatásom van. Hazaköltöztem a családhoz, és elkezdtem minden nap 100km-t vonatozni mert ott találtam lehetőségeket, már amennyire azt lehetőségnek lehet nevezni, ha a szakterület szélén koldulok, olyan munkakörben, aminél bennem sokkal több van, és semmi kihívást nem találok. Nem viseltem jól. Életem sincs. Felkelek, egyik munkahely, gyors edzés, másik munkahely, haza vonattal, másnapra kaját csinálni, és alszok 4 órát. A veszteséget sem tudtam feldolgozni, azt hogy vége, és látni mekkora burokban éltem, nem úgy ahogy szerettem volna. Esténként az alkohol nyújtott vigaszt a vonaton, meg otthon az ágyban, mindezt rendszeresen. Eleinte csak akkor. Később mégis úgy hozta az élet, hogy kicsi a világ, és a pasival újra együtt kell dolgozni, de engem nagyon zavart, hogy a közelemben van, és hogy oldjam a feszültséget már reggel elkezdtem inni. Azt hiszem, egy hajszál választott el az alkoholizmustól. Aztán a művészet által olyan inger ért, amitől elkezdtem újra hinni az életben, hogy vannak még jó dolgok, és tudott motiválni, így tudtam leállni az alkohollal, azt a helyet ahol találkoznom kellett vele, azt pedig otthagytam. Próbáltam keresni a kiutat. Szar helyzetek közepedte, de némi szexuális vágy azért volt bennem, megoldottam pornóval meg saját kézzel, mostanra viszont már semmi. 2 hónapja nem nyúltam magamhoz. Próbálkoztam azzal több mint 2 hónapja, hogy helyre hozni az életemet, a szexualitásomat, elmentem még sztriptíz workshopra is, nem azért mert lenne kinek bemutatni, hanem azért mert szexuális energiákkal akartam dolgozni. De aztán szakmailag is volt olyan próbálkozásom, hogy abba a munkakörbe jutni amibe tényleg szeretnék, a kezdetleges fogadtatás tök jó volt, aztán mégis balhé lett belőle a saját területemen amire eredetileg oda kerültem, bár nem arra vágytam. A probléma okát pontosan senki nem tudja, elméletileg ha minden igaz, akkor az, hogy én korábban egy alkalommal eléggé mini szoknyában dolgoztam. Abban mentem tény, rákérdeztem, szabad-e vagy öltözzek át, meg lett engedve, de a területem vezetője akkor még ő sem tudta, hogy ezt nem szabad, és neki szóltak miattam. És akkor meg kell kapnom, hogy ezért a személyiségem miatt nem vagyok ilyen intézménybe való. Erre tettem fel az életemet. Teljesen kikészültem. Onnantól kezdve még maszturbálni se. Egyrészt mindig is szerettem csinosan kinézni, másrészt úgymond terápia lett volna számomra az öltözködésem. Félek, meg vagyok félemlítve. Bármit ha teszek annak érdekében, hogy jobb legyen, csak rosszabb lesz... És még erre rá jött nem olyan rég, hogy az a művész aki olyan hatással tudott lenni rám, hogy elkezdtem hinni az életben, beszélgetni szerettem volna vele, erre megalázott mint rajongót, és mint nőt is. Nem tudom mi baja volt, szerintem egyéb problémáit éli ki másokon, mert nem csak velem viselkedik csúnyán. Hozzá sem értem. Nem vetettem rá kéjes pillantásokat. Flörtölni sem próbáltam vele. Vagyis nem férfiként közeledtem hozzá. Szerintem az lehetett a baja, hogy csinosan voltam felöltözve. Teljesen ízléses ruha volt rajtam. Elgondolkoztam azon, hogy miért történhet meg, hogy pont a nőiességemet, és pont a szexualitásomat, tehát a legérzékenyebb pontot találják be. Vajon benne van a kisugárzásomban, hogy ilyen téren gond van, és vonzom az újabb és különböző megaláztatásokat?
Hamarosan elutazom. Ki voltam borulva és vettem egy repülőjegyet. Nem volt terv, jelenleg 3 hónaposnak ígérkezik a távollét. Nagyon reménykedem, hogy valami pozitív változást tud hozni az életembe. Tanácsot szeretnék kérni hozzá. Ha rendbe akarom hozni ezeket a dolgokat, akkor hol kellene kezdenem? A szexualitás is sokkal fontosabb dolog az életemben, minthogy hagyjam elveszni. Csak most egyáltalán nem vágyom rá. Egy kolléga nem olyan rég felajánlott pénzt, hogy lefeküdjek vele. Nem mentem bele, de ha erre gondolok, fujj. Amúgy sem hiszem, hogy jót tenne. Azt sem tudom, most erőltetnem kellene, hogy csak azért is jussak el valakivel oda, mert az tenne jót, vagy inkább hagyni a fenébe ha egyszer nem kívánom. Jelenleg nincs olyan pasi akivel ez opció. Külföldön, a latin-amerikaiak közt talán majd flörtölni jobban lehet, vagy nem tudom. Illetve találtam a környékemen (hosszabb állomásaimnál kerestem) van egy csomó féle sztiptíz workshop. Érhet ez valamit ha az a cél, hogy felépüljek és új életet kezdjek?
Elvileg nem vagyok csúnya, de én már egyre kevésbé tudom szépnek látni magam. Ja és még annyi, hogy nem hiszem, hogy véletlen egybeesés, hogy a pasinak ugyanaz a keresztneve ami anyám leánykori vezetékneve. Anyum csalta apámat, nekem kellett falazni, aztán egyszer felhívott telefonon, és kezdte a dolgait megint, én meg megmondtam, hogy ebben többet nem akarok részt venni. Másnap felvágta az ereit... Meg lehet szokni, hogy édesanyám ezt csinálja, de mégis bántott az egész, és magamat hibáztattam érte. Mintha a pasiban édesanyámat próbáltam volna megmenteni...
Remélem, tud segíteni merre induljak.

Üdvözletem!
Már több mint 3 éve komoly párkapcsolatban élek. Érzelmi és szexuális szempontból is minden rendben van. De néhány hónapja a párom telefonjában felnőtt filmeket, erótikus táncokat, videókat találtam. Ez nagyon bánt. A párom azt mondja, hogy csak kíváncsiságból nézi, és hogy minden férfi néz ehez hasonló filmeket/videókat, számára ez a téma teljesen jelentéktelen, még beszélni sem hajlandó róla. De az én szemszögemből ez nem ilyen egyértelmű. Engem ez nagyon zavar, én szeretném tudni a pontos okát annak, hogy miért néz a párom ilyen videókat, mégis mire gondolhat abban a pillanatban. Én ezt úgy fogom fel, mint ha abban a pillanatban mikor ilyenekt néz, ő egy másik nőt kíván, egy másik nőről ábrándózik. De azér nem lehetek erről meggyőződve, mivel nem csalt meg, nem beszél más nőkkel. Nem tudom mit gondoljak. Szeretném tudni, hogy ha ez tényleg ennyire jelentéktelen dolog lenne és tényleg én vagyok az aki túloz, vagy ez amit a párom tesz nem annyira természetes mint ahogy azt ő nekem előadja?

Tisztelt szakértő úr
8 hete hogy meghalt a férjem akit nagyon szerettem és nem tudom ezt fedolgozni viszont egy ideje vágyom a sexre.Normális ez ? semmilyen kapcsolatot nem akarok szóba sem jőhet simen csak sex és semmi tőbb nem tudom ez valami menekvés vagy vágy mivel az utóbbi 3 hónapban alig voltunk eggyűtt ő beteg volt de mi ezt nem tudtunk.
Nem tudom valami nincs rendben velem vagy ilyen előfordul mással is bár ez túl korai
Kőszőnőm
( elnézést a betűké billentyű problémám van )

Tisztelt szakértö úr
Nekem az a kérdésem lenne önhöz:
Én egy 31 éves nő vagyok s nem tudok mit kezdeni azzal hogy a párom akivel 6 éve vagyok együtt elvárja az orális szexet de viszont ö nem csinálja azzal a jelszoval nem szeretem s ugyan ezt mongya arra is ha azt kérem csokolyon meg aszt mongya nem szeret ö még a puszta gondolat is le lombozza de ebbe az a fura hogy egyetlen egyszer tudtam rá szedni s nagyon jol csokol ! Mit tanácsol !

Tisztelt szakértö úr!
Fogalmam sincs hogy jöt a mondatának a ténye hogy a prostitucioval érvel a válasza! A kérdésem az let volna létezik e hogy valoban a férfi nem szeret e csokolozni meg orálisan kielégiteni a partnerét? Attol eltekintve hogy minden alkalommal egyoldalu az elöjáték az életembe s aszt szokta mondani ne eröltesem nem tehet rola de ö nemszereti csinálni az egyiket se öt le lombozza a puszta gondolat is!

Tisztelt szakértö úr
Nekem az a kérdésem lenne önhöz:
Én egy 31 éves nő vagyok s nem tudok mit kezdeni azzal hogy a párom akivel 6 éve vagyok együtt elvárja az orális szexet de viszont ö nem csinálja azzal a jelszoval nem szeretem s ugyan ezt mongya arra is ha azt kérem csokolyon meg aszt mongya nem szeret ö még a puszta gondolat is le lombozza de ebbe az a fura hogy egyetlen egyszer tudtam rá szedni s nagyon jol csokol ! Mit tanácsol !

Tisztelt Szakértő!
Nehéz erről írni mert többrétű a gondom. A párom nagyon szeretné az anális szexet, de én viszolygok tőle. Próbáltuk már többször is, és neki sikerült is élveznie, de én nőként ez egyáltalán nem élvezem. Mindig felhozza szóba de én már attól is rosszul vagyok ha erre gondolok. Ő nagyon türelmes és én szeretnék neki örömet okozni. Már ha csak belekezd nekem rendkívül kellemetlen érzésem van mintha mindjárt wc-znem kellene. Ha tovább is halad akkor átlépek a fájdalom a kellemetlen érzés határán és elővesz a megalázottság érzése. Az lenne a kérdésem hogyan tudnám ezt az egészet elfogadni és egyáltalán csinálni. Már az idegrendszerem kezd rámenni hogy képtelen vagyok elfogadni a szex ezen formáját, mert magamat vádolom hogy ilyen nyomorult vagyok.
Válaszát köszönöm

Üdvözlöm!

Az alábbi probléma miatt szeretném , kikérni az ön véleményét. Párommal több mint hat éve élünk együtt. Én 34 ő 21 éves. Van egy két és féléves közös gyermekünk. Nekem előtte több párkapcsolatom is volt sőt 7 évig nős voltam, de elváltunk. A páromnak előttem voltak diákkori flörtjei, illetve egy srác akibe szerelmes volt ő vette el a szüzességét is de ezen kívül nem volt semmiféle szexuális kapcsolata. A srác aki elvette a szüzességét, vele csak annyi történt , hogy előjátékot követően vadul belé hatolt ez neki fájt és ezzel abba is maradt minden. Szóval be sem fejezték amit elkezdtek...A problémám az, hogy én amióta a párommal vagyok , azóta nem érzem azt , hogy én lennék neki az "igazi". Sem a magánéletben sem pedig az ágyban. Amióta együtt vagyunk kimondottan egy alkalommal sikerült neki hüvelyi orgazmust elérni. Az más kérdés, hogy én nem hagyom annyiban és orálisan szinte minden alkalommal eljuttatom a csúcsig. Mindig mondja , hogy szeret de valahogy nem érzem :( Sokszor beszélgettem vele erről , de ő mindig azt mondja hogy elégedett velem és szeret az ágyban is jó vele és én vagyok a mindene. Nemrég történt egy olyan , hogy "játékosan" kitöltöttünk mindketten az interneten egy szexkérdőívet. Mindketten megbeszéltük, hogy ez a kérdőív tabu marad.. A későbbiekben valahogy mégis (véletlenül) elém került a kérdőív és az abban szereplő kérdések-válaszok. Egy kettőt kiemelnék belőle:
Pl.1./ Az eddigi kapcsolataid közül kinek sikerült a legjobban , leggyorsabban felizgatnia. A válasz. Az exemnek akivel a szüzességes eset történt.A mostani is felizgat de nem olyan gyorsan mint az ex. 2./ Az eddigi összes pasid közül (beleértve a jelenlegi párodat is) kinek volt a legjobb felsőteste? Itt kitérnék arra ,hogy nekem van egy acnés bőrbetegségem ami állítólag őt sosem zavarta és észre sem veszi rajtam. Válasz : szintén az exnek 3./ Kívántad az exet? Válasz igen nagyon..mikor ugyanez a kérdés volt csak velem kapcsolatosan ..a válasz: ritkán 4./Melyik pasi vonzóbb számodra az ex vagy a jelenlegi? Válasz az ex....A számára az ideális pasi külsőre teljesen másképp néz ki mint én. Magas , barna bőr sportos...Én világos bőrű , alacsony stb..Szóval teljesen ellentétje vagyok.
Ezek látványától én teljesen kiborultam. Megkérdeztem tőle , hogy most ilyenkor mi van, próbálta magyarázni de érthető elfogadható választ nem kaptam. Még a kérdőív előtt szoktunk beszélgetni az exről akiről mindig negatív véleménye volt , főleg amiatt , hogy a szüzességét sem tudta normálisan elvenni stb...Egyébként vele egy hónapig "járt". Nem éltek együtt , csak titokban találkozgattak egy hónapig... Nem értettem ezt az egészet, hogy előtte lealázta az exet , a kérdőívben viszont úgy adta elő hogy ő az isten tőle sokkal többet kapott egy hónap titkos találkozások során mint tőlem 6 év alatt?
Beszélgetni sem tudunk szinte semmiről, ezt még az elején betudtam annak , hogy nagy közöttünk a korkülönbség..Na de hat éve? Nincs közös hobbink, közös témánk. Ha vitáin szoktak lenni , nagyon nehezen békül, volt olyan eset , hogy egy vitát követően elvonultam a másik szobába nem beszéltünk , nem is szóltunk egymáshoz (én sem) de ő elnézte , hogy 17 napig!! egy háztartáson belül külön alszunk.Mint két idegen. Én is makacs vagyok ha megsértődök , de ezt mind ő hozza ki belőlem. Azt , hozzáteszem, hogy nagyon családcentrikus ember vagyok , mindent megtennék, teszek a családomért. A Páromnak soha nem kellett dolgoznia mellettem vagy nélkülözne semmiben.
Ami a fő probléma! Nemrég viccesen felhoztam , hogy mit szólna ahhoz , hogy ha a szexuális életünket feldobnánk egy kicsit úgy hogy bevonnánk egy idegen harmadik pasit. Először hallani sem akart róla sőt elítélte azt ha egy kapcsolatban ilyen megtörténik. (Én már korábban egy komplett vibrátor készletet is vettem annak érdekében , hogy feldobjuk valamivel a szexet). Nos erről a harmadikról... Egyre többet beszélgettünk , megmondom őszintén engem is izgatott a dolog , de inkább a kíváncsiság hogy milyen lenne , hogy viselkedne egy idegen pasival, hisz igazi szexuális kapcsolata csak velem volt ezidáig. A lényeg , hogy beleegyezett. Én ezen nagyon meg is lepődtem... Elkezdtünk harmadikat keresni. Olyannyira beleélte magát , hogy akkor megtörténik ez a hármas csata , hogy csak na..Azt mondta azért is mondott igent,mert stabilnak tartja a kapcsolatunkat, és úgy érzi hogy megvan a kellő bizalom illetve érzelmi kötődés ahhoz hogy belemerjünk vágni egy ilyen hármas hancúrba.. És külön tudja választani az érzelmeket a szextől.Jó ebben az egészben én is "látszólag" benne voltam és biztattam is. Amin meglepődtem, hogy megkérdeztem tőle , hogy a harmadiknak tiltunk -e meg valamit fektetünk-e le valami szabályokat és erre az volt a válasza hogy nincs kikötése. Szóval az idegen harmadiknak is mindazt szabad amit nekem. Itt most ne részletezném le hogy mit, miket a gondolataira bízom... :)De abban maradtunk , hogy ez csak egy egyszeri alkalom lesz. Végül is nem lett ebből semmi , mert a kislányunkat nem tudtuk kire hagyni meg hát én is úgy alakítottam az egészet , hogy tárgytalan legyen ez az egész. Hisz , részemről teljesen más a fantázia illetve a valóság. Nem bírnám elnézni hogy bárki is előttem dugja a gyermekem anyját a páromat. Hisz én szeretem. Ha nem szeretném, abban az esetben a vágyaimra hallgattam volna ,nem az iránta érzett érzelmeimre.

A kérdésem:A fentiek alapján, Ön szerint szeret engem ez a nőszemély? Beleférhet egy érzelmi kapcsolatban egy ilyen hármas kaland? Miért van velem , ha így bizonyítja a "szeretetét"? Én már nem tudok magamban rendet rakni, teljesen össze vagyok zavarodva lelkileg... Ott a közös gyermekünk akit imádok, őt is szeretem. De ilyen kételyek között nem bírok élni..Lehet , hogy most lett kíváncsi, hogy milyen lehet mással a szex? Bár azt mondja , hogy a hátam mögött sosem csalna meg... Túl fiatalon jött velem össze? De akkor az elején sem miért nem éreztem , hogy kíván, jó velem stb..? Ebben kérném az ön véleményét. Elnézést , hogy ilyen hosszúra sikeredett , de úgy gondolom hogy így önnek is könnyebb véleményt nyilvánítani. Előre is köszönöm.

Egy 18 éves lány vagyok, egyetemista. Az a helyzet, hogy kavartam az 55 éves angoltanárommal. Most mitévő legyek? Hogy viselkedjek majd az óráin? Esetleg a későbbiekben szexeljek majd vele?

Úgy történt, hogy az egyik órája után vele meg az osztálytársaimmal beültünk egy közeli sörözőbe iszogatni. A tanárom mindig is tetszett nekem. Magas, ősz haja és szakálla bölcsességet sugároz, szemüveges, fekete öltöny felsője pedig tekintélyt parancsolóan mutat a testén. Kiköpött úgy néz ki, mint Alan Rickman, csak szemüvegben. Olyan igazi tanáros a külseje én pedig mindig is gerjedtem a tanárokra, szerintem a legszexibb foglalkozás.
Aztán egyre fogyatkoztak a többiek, egyre többen mentek el, így végül csak kettesben maradtunk. Így úgy döntöttünk elindulunk egy másik, olcsóbb kocsmába, ami a közelben van.
Épp a buszok menetrendjéről beszélgettünk, amikor közelebb lépett hozzám és mindenféle előzmény nélkül átdugta a nyelvét a számba. Nagyon jól esett a csókja, határozottan csókolt. Aztán megfogta a kezemet és kézen fogva sétáltunk az esőben. Neki nyomott az egyik ház falának és csak smároltunk megállás nélkül. Finom volt a szája. Aztán betévedtünk a közeli kocsmába. Elég kihalt volt, rajtunk kívül csak még egy pár volt, akik el voltak foglalva egymással, úgyhogy nem zavartak minket. Ott elkezdte csókolgatni a nyakamat, a mellkasomat egyre lejjebb haladva. Majdnem elvándorolt a szája egészen a mellemre. Hosszú csókokban forrtunk össze. Hátul benyúlt a nadrágomba és a fenekemet fogdosta. Aztán felfektetett a biliárdasztalra, felhúzta a blúzomat és simogatta a derekamat, közben a nyakamat csókolgatta. Nagyon kívántam őt. Befeküdt a lábaim közé, körkörös lökő mozdulatokat végezve csípőjével hozzá-hozzá nyomta az ágyékát a puncimhoz ruhán keresztül, közben egy nyögés hagyta el az ajkát. Nagyon szexi volt. Legszívesebben azonnal lerángattam volna róla a nadrágját és magamban éreztem volna őt.
Aztán nagyon későre járt, elhagytuk a helyet, hazakísért egy darabon és azt ígérte, majd folytatjuk. Most szünet van, van időm átgondolni, mi legyen, hogy legyen ezután. Ön mit tanácsolna nekem?
Egy tanácstalan 18 éves lány

Kedves Kristóf!

30-on felüli nő vagyok, nemrég megismerkedtem egy kora negyvenes férfival, akivel úgy tűnik, kezdünk beleszeretni egymásba - tényleg minden klappol.

Klappolna. Ugyanis sor került az első pár szexuális együttlétre - ami bár ritkán sikerül tökéletesre és ezzel kapcsolatban nincsenek is hamis elvárásaim - de ezek finoman szólva is katasztrofálisak voltak.

Nem volt merevedés, ha volt, akkor is csak rövid ideig, helyette volt görcsösség, bizonytalanság, önbizalom-hiány. Az ügyetlenkedéseket lehet enyhíteni viccel, de konkrétan úgy éreztem, hogy egy 16 éves tapasztalatlan férfival van dolgom, aki még sosem nyúlt nőhöz, sosem kényeztetett nőt, stb. Egyelőre nem tudott pl. behatolni sem normálisan, mert addigra a merevedés lelankadt.
Ha csókol, csak nagyon finoman, nem érzem a szenvedély tüzét, csak a visszafogottságot.

Még az elején megegyeztünk abban, hogy mindent megbeszélünk és az őszinte kommunikáció elsődleges lesz.
Kiderült, hogy több mint 3,5 éve nem volt szexuális élménye, egy kommunikáció-nélküli elhidegült kapcsolatban élt, aminek néhány hónapja lett vége. Gondolom emiatt történnek a fentiek..

Nem szeretném feladni. Segíteni szeretnék, de fogalmam sincs, hogy hogyan. Dicséretekkel próbálkoztam, de ezek nem őszinték a részemről sajnos. Mit tudok tenni? Mi ennek a folyamata? Mi az esély arra, hogy újra egészséges önbizalommal nézzen tükörbe? Hol van ebben az én szerepem és az mi lenne pontosan? Hol kezdjem és mivel?

Továbbá, szeretném megtudni tőle, hogy ez egy korábbi probléma-e vagy a kihagyott időszak / elveszett férfiasság miatt van, de hogy lehet ezt finoman megkérdezni?

Egy csodálatos emberről van szó, aki nem mellesleg sportos és jóképű is, mindent megtennék azért, hogy pozitívra forduljon a történet, mert én is frusztrálódom benne, természetesen. Megbántani nem szeretném, természetesen. Hogy lehet finoman közelíteni ehhez a témához, a megfelelő érzékenységgel?

Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Matilda

Kedves Kristóf!
Az alábbi problémákkal fordulok Önhöz: párommal 3 hónapja vagyunk együtt.minden este és reggel merevedése van, viszont heti kétszer van csak aktus.én kívánom őt,részemről minden nap együtt lehetnénk, ő viszont nem akarja, mert elmondása szerint nem velem van a baj, ő lelkileg nincs rendben és ezért nincs hozzá kedve.a 30-as éveink elején vagyunk, nekem fura mert egy friss kapcsolatban szerintem többet kéne szexelnünk.Kérdésem az lenne, tényleg a "lelki baja" lehet az oka, vagy velem van a gond? nekem nagyon rossz, mert este amikor átölel érzem a mocorgását, de a szexet nem akarja. A másik kérdésem az lenne hogy normális-e az, hogy az aktus után neki még közel 10 percig merevedése van és folyamatosan törölgeti a péniszét, mert jön belőle anyag. egy-egy együttlétünk 1,5-2 órás. A szex nagyon jó vele, ezért is esik rosszul hogy csak ritkán csináljuk és majdhogynem könyörögnöm kell érte. ( hozzáteszem, legnagyobb sajnálatomra füves cigit szív, amiről nem hajlandó lemondani. Ettől esetleg lehet?)
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!
Üdvözlettel: Kata

Kedves Uram,
Köszönöm gyors válaszát. Azóta már egyre nyugodtabb vagyok, illetve nagyon rá is tapintott a lényegre, azzal, hogy a BIZALOM kezd megingani.
Tényleg meging,( naponta jó, ha 3 percet beszélünk egymással, mindketten kimerültünk, és 2 havi 1 szex...:-( és ez megy 1.5 éve, és néha már azt sem tudom ki ő és én ki vagyok és ki merre tart stb...)
Ez, hogy így kimondtuk már nem is olyan félelmetes akadály...
És erről a bizalom megingásáról pedig az ugrott be, hogy (már el is felejtettem) , hogy kb 3 hete azon voltam ki idegileg és azon agyalgattam,kombináltam akkor egész nap 4-5 napig, mert találtam nála egy nagy doboz rágót!
(....igen, most már viszonylag nyugodt vagyok és tudom, hogy mennyire nagyon bután hangzik ..ez a doboz rágó!)
Viszont akkor csakis arra tudtam gondolni, hogy itthon évek óta nem láttam őt rágózni,
és utoljára akkor rágózott rendszeresen amikor még 20 éve még nagyon udvarolt nekem ( és mindig úgy közelített, hogy friss dezodor, arcszesz, parfüm, fogmosás és mindig rágó..hogy minden de minden részlet megnyerő legyen nekem)
Úgyhogy mikor megláttam hogy a táskájában ilyet hord, akkor kb 5 napig otthon sírva, gyomorgörccsel csak arra gondoltam éjjel és nappal,
hogy ezt akkor most valaki más nő kedvéért vette-e...? (neki nem szóltam csak őrlődtem...) és kb 1 hétre rá rájöttem, hogy végülis én is hordok magamnál mindig mentolos cukrot...(és otthon nem eszem, csak útközben valahová). Szóval butaság, mert egyébként meg soha semmi más jele nincs és nem volt semmilyen megcsalásnak. De én mégis ezen pörögtem... Sajnos már 2szer hosszabb ideig ideggyógyászaton is kezeltek (egyszer 2 évig Zoloftot, xanaxot szedbem, majd 1 évig Sertalint, pánikroham, szorongás, depresszió miatt) Azt gondolom felkeresném az ideggyógyásznőmet is, az lesz a legjobb.
Nah mindegy, köszönöm még egyszer Önnek, azt érzem egyébként, hogy kezdek megnyugodni, tisztábban és szebben látni a jövőt, és segítséget kérünk mielőbb.
Ill. az imént beszéltem a párommal és kb repesett a boldogságtól, hogy felvetettem, h valahogyan oldjuk meg, hogy gyerek nélkül 1-2 napot együtt legyünk.
Köszönöm!

Kedves Uram,
Tegnap(vas) délután írtam Önnek, őszintén szólva eléggé feldúltan, sírva, hirtelen felindulásból...:-( (az apukáról, a férjemről, aki gyermekeit fürdeti a nagy kádban)
Talán kissé keszekuszára sikeredett a levelem, így hát most már kissé megnyugodva, lehiggadva : az egyértelműség kedvéért megerősíteném, hogy véletlenül sem azzal vádolom a párom, hogy a kislányunkkal bármi is tett, bár talán ezt -ha jól emlékszem- egyértelműen leírtam! Ilyesmi totálisan kizárt!Soha nem gondoltam ilyet, és erre semmi jel sem utal, sem most, sem soha, és egyáltalán, ez biztos, ez fel sem merül!
Csak több dolog kavarog bennem egyszerre; egyrészt saját tönkrement szerelmi életünket "siratom", bosszant azt ahogy az elmúlt 1-1.5 évben élünk. (előtte 19 évig minden rózsaszín volt szerettük egymást és jó volt a szex is és minden!)
Az új házba is egyébként ilyen hatalmas kádat is azért vettünk , és erről beszélgettünk még anno szeretkezéseink után, hogy az milyen jó lesz majd kettőnknek, mert anno a korábbi kis kádban nekünk milyen kényelmetlen volt, de majd a nagyban, .....töltünk egy pohár bort és ha a gyerekeink már alszanak mi ketten hajnalig ott leszünk...
És hogy egy 19 évig boldog hibátlan érzelmi és szexuális életből hogy jutottunk el oda, hogy 2 havonta már csak 1x szexelünk,és a párom elsőre mindig azonnal elsül...
és, ami ugye rettenetesen feldühített, hogy előfordulhatott-e olyan, ?????? (legeslegrosszabb feltételezéseim szerint) hogy esetleg a kádban a gyerekek pucér lovaglós játékából kiindulva ő tovább fantáziált esetleg, (pl.arról amiről nekem is beszélt még 1 éve rengeteget, hogy ott mi hogyan fogunk majd szeretkezni)
és az nagyon nagyon idegesítene, hogy ott a gyerek mellet ilyesmi eszébe se jusson rólunk, egyáltalán ne is gondoljon ilyenkor a szexre, ha közel vannak a gyerekek és velük kell foglalkozni, .....
és mi van ha esetleg ott a vízben eldurrant volna a gyerekek fürdésekor (hiszen manapság rögtön eldurran) (akár úgy hogy mindkettő ott van, akár a kislány-végülis akárhogy is lehetett....nem tudom)
(nem tudom, csak egy eshetőség, egy feltételezés a részemről) ......de ez undorító.

Csak találtam ugye az alsónadrágot, amin szemre nem látszik semmi, de mintha kissé sperma szaga lett volna.
És már a lehetősége is nagyon undorít, hogy esetleg ez tényleg sperma és esetleg ez történt, amit gondolok.
Azért a saját gyereke mellett..... naneee...nehogy már bármelyikőjük ebből bármit észre vegyen, mit mondanánk akkor nekik, hogy mi volt ez? (na persze nem történt ilyesmi, nem szólt egyik gyerek sem semmi ilyesmiről)
másrészt a higiénia is, ne üljön oda spermás nadrággal, és különben is ott ne durranjon el és tudjon uralkodni már magán.
Nah mindegy, nem tudom, hogy mi történt,az is lehet végülis, hogy semmi, és én kombinálgatom túl.
Ő amúgy mindig is nagyon jó apa és nagyon jó férj volt, de amennyire elhanyagoltunk egymást 1.5 éve az engem is nagyon kiborít.
Csak a nonstop meló, alig alszunk csak kb napi 5 órát max, és soha semmi idő egymásra, Már egy ideje én is Valerinat szedek, mert ki vagyok.
mindenesetre köszönöm, hogy megírhattam. Komolyan mondom már most megkönnyebbültem. És érdekel természetesen a véleménye, bár tudom, hogy mindez csak feltételezés, mert semmire semmi bizonyíték, csak filózok, kombinálgatok ....
Mindenesetre azt hiszem, személyesen is elmegyek(ünk) egy pszichológushoz, és most már nagyon érzem, hogy többet kell pihennünk és együtt lennünk úgy mint régen.
Köszönöm!