A ciklus 3. napi hormonpanele: mit jelentenek a leleten szereplő értékek?

A hormonleletet mindig a tüneteiddel, a kórtörténeteddel és az ultrahanglelettel együtt kell értelmezni. Az itt leírtak az értelmezés kereteit adják, nem helyettesítik a diagnózist.

Miért pont a 3. napon?

Mert a női hormonok szintje folyamatosan változik a ciklus során, és csak akkor összehasonlítható, ha mindig ugyanabban a fázisban mérik.

A ciklus első napja a menstruációs vérzés első napja. Az FSH-t és az ösztradiolt a korai follikuláris szakaszban, jellemzően a ciklus 2–4. napján mérik együtt; a 3. nap ezért bevett időpont. Ezek az úgynevezett bazális értékek, amelyek többek között a petefészek-tartalék megítélésében segíthetnek.

Nem minden, a „3. napi hormonpanelbe” bekerülő vizsgálat kötődik azonban ennyire szorosan ehhez a naphoz. Az AMH például a ciklus bármely szakaszában mérhető, a TSH és a prolaktin értelmezését pedig szintén nem a ciklus 3. napja határozza meg.

Ezért ha a vérvétel nem pontosan a 3. napon történt, még nem jelenti azt, hogy az egész lelet használhatatlan. Elsősorban az FSH és az ösztradiol esetében fontos, hogy a korai follikuláris fázisban történjen a mérés.

Az FSH: a petefészek-tartalék egyik jelzője

A pontos referencia-intervallum laboronként és mérési módszerenként eltérhet, ezért mindig a saját leleten szereplő tartomány az irányadó.

Az FSH-t az agyalapi mirigy termeli, és a tüszők érését serkenti.

Az értelmezés ellentétes azzal, amit várnál: a magas FSH a rosszabb hír. Ha a petefészek kevésbé reagál a hormonális serkentésre, az FSH szintje megemelkedhet.

A 10 IU/l körüli vagy afeletti érték több helyen már emelkedettnek számíthat. Az FSH ciklusról ciklusra is változhat, ezért egyetlen eredményből nem érdemes messzemenő következtetést levonni.

A korai petefészek-elégtelenség, vagyis a POI diagnózisa sem egyszerűen egy magas 3. napi FSH-értéken alapul. A jelenlegi irányelv szerint 40 éves kor alatt legalább négy hónapja fennálló rendszertelen vagy kimaradó menstruáció és 25 IU/l feletti FSH együtt alapozhatja meg a diagnózist; bizonytalan esetben a vizsgálatot 4–6 hét múlva megismételhetik.

Az LH és az LH/FSH arány

Itt is a labor saját referencia-tartománya az elsődleges.

Az LH ciklus közepi hirtelen megemelkedése váltja ki az ovulációt. PCOS esetén előfordulhat, hogy az LH magasabb az FSH-hoz képest, ezért az LH/FSH arány is eltolódhat. A 2:1 vagy 3:1 körüli arány azonban önmagában nem jelent PCOS-t, és az LH/FSH arány nem része a jelenlegi diagnosztikai kritériumoknak. Ez az eltolódott arány ugyanis gátolja a normális tüszőérést.

Ez azonban önmagában nem diagnosztizál PCOS-t, és az LH/FSH arány nem része a jelenlegi diagnosztikai kritériumoknak.

Felnőtteknél a PCOS diagnózisához más lehetséges okok kizárása mellett három jellemzőből kettő szükséges: ovulációs zavar, klinikai vagy laboratóriumi hiperandrogenizmus, illetve policisztás petefészek-morfológia. Felnőtteknél megfelelő körülmények között az AMH az ultrahang helyett is használható ennek megítélésére.

Vagyis az LH és az FSH aránya adhat plusz információt, de a 2:1 vagy 3:1 arányból önmagában nem lehet PCOS-t megállapítani.

Ösztradiol: a háttérben meghúzódó zavaró tényező

A 3. napon az ösztradiol (E2) szintje még alacsony. Ha viszont már ekkor magasabb, annak több oka lehet, például korábban meginduló tüszőfejlődés vagy funkcionális petefészekciszta.

Van ennek egy alattomos hatása is: a magasabb ösztradiolszint lenyomhatja az FSH-t, így egy jónak tűnő FSH-érték mögött is lehet csökkent petefészek-tartalék. Ezért kérik gyakran a kettőt együtt.

Az ASRM szerint normális FSH mellett a korai follikuláris szakaszban mért, körülbelül 60–80 pg/ml feletti E2 már felvetheti ezt a lehetőséget. A pontos értékelés itt is a labor módszerétől és a teljes klinikai képtől függ.

Prolaktin: itt van a legtöbb hamis riasztás

A prolaktin referenciaértéke különösen mérési módszer- és laborfüggő; egyes laborok magasabb felső határt használnak.

A magas prolaktinszint megzavarhatja a normális reproduktív hormonműködést, és ovulációs zavart, rendszertelen vagy kimaradó menstruációt is okozhat.

Csakhogy a prolaktin érzékenyen reagál a körülményekre. Átmenetileg megemelkedhet fizikai vagy lelki stressztől, a vérvételtől való félelemtől, testmozgástól, alváshiánytól, sőt a mellbimbó stimulációjától is. Számos gyógyszer, például hányáscsillapítók, antidepresszánsok és vérnyomáscsökkentők is emelik.

És van egy külön eset, amit érdemes ismerni: a makroprolaktin. Ilyenkor biológiailag inaktív, “óriás” prolaktinmolekulák keringenek a vérben, amik magas laborértéket adnak, de nem okoznak tünetet és nem akadályozzák a teherbeesést. Ezt külön laborvizsgálattal, makroprolaktin-szűréssel lehet tisztázni.

Vagyis egy magas prolaktinérték nem jelenti automatikusan azt, hogy agyalapi mirigy-daganatod van. Enyhébb emelkedésnél gyakran ismételt mérés következik megfelelő körülmények között. Nagyon magas érték esetén viszont prolaktinoma is felmerülhet; Nagyon magas érték esetén prolaktinoma is felmerülhet; 200 ng/ml felett ennek valószínűsége már nagyobb, de a prolaktinszintből önmagában nem lehet diagnózist felállítani.

TSH: nem nemi hormon, mégis fontos

A pajzsmirigy működése a ciklust és a várandósságot is befolyásolhatja, ezért a TSH gyakran része a babatervezés előtti kivizsgálásnak.

Babatervezéskor tehát nem igaz az a korábban széles körben használt szabály, hogy minden nő TSH-jának 2,5 mIU/l alatt kell lennie. Ha nincs ismert pajzsmirigybetegséged, alapvetően a labor nem várandós felnőttekre megadott referencia-tartománya az irányadó.

Más a helyzet, ha már pajzsmirigy-alulműködés miatt levotiroxint szedsz. Ilyenkor a fogantatás előtt az orvos alacsonyabb TSH-célt határozhat meg; a 0,5–2,5 mIU/l közötti tartomány ésszerű kezelési cél lehet.

Terhesség alatt lehetőség szerint a labor saját, trimeszterre meghatározott referencia-tartományát kell használni. Ha ilyen nincs, az első trimeszterben körülbelül 0,1–4,0 mIU/l-es TSH-tartomány használható tájékozódásként.

Ha a TSH eltér a referencia-tartománytól vagy határesetnek tűnik, az fT4 vizsgálata és szükség esetén az ismételt mérés segíthet. Az anti-TPO bizonyos helyzetekben – például ismétlődő vetélés, meddőség vagy autoimmun pajzsmirigybetegség gyanúja esetén – szintén hasznos lehet. Az fT3 viszont pajzsmirigy-alulműködés gyanújánál nem rutinvizsgálat.

AMH: a petefészek-tartalék

Az AMH-t a petefészekben lévő apró, még nem érő tüszők termelik. A ciklus során nem változik jelentősen, tehát bármikor mérhető, de gyakran a 3. napi panellel együtt kérik.

Az AMH a petefészek-tartalék egyik legérzékenyebb laboratóriumi jelzője, és általában hamarabb csökken, mint ahogy az FSH megemelkedik. Az értéke az életkorral természetesen csökken, ezért az életkort és a mérési módszert is figyelembe kell venni.

Fontos viszont, hogy a petefészek-tartalék nem ugyanaz, mint a termékenység. Az AMH jól jelzi, hogy egy petefészek várhatóan hogyan reagálhat például egy meddőségi kezelés során végzett stimulációra, de önmagában gyengén jósolja meg a természetes teherbeesés esélyét. Az életkor ebből a szempontból továbbra is alapvető tényező.

Egy gyakori tévhit, hogy a magas AMH mindig jó, mert sok petesejtet jelent. PCOS esetén valóban gyakran magasabb az AMH, de magas AMH alapján önmagában nem lehet PCOS-t diagnosztizálni. Felnőtteknél az AMH az ultrahang alternatívájaként használható a policisztás petefészek-morfológia megítélésére, de csak a teljes diagnosztikai kép részeként.

Az androgének: tesztoszteron, DHEAS, SHBG

Ezeket gyakran „férfi hormonoknak” nevezzük, pedig az androgének a női szervezetben is természetesen jelen vannak. A fokozott androgénhatás férfias jellegű szőrnövekedést, pattanásosságot, női típusú hajritkulást és ovulációs zavart okozhat. A klinikai vagy laboratóriumi hiperandrogenizmus a PCOS egyik diagnosztikai kritériuma.

Az SHBG olyan fehérje, amely megköti a keringő nemi hormonok egy részét, így befolyásolja a szabad, biológiailag hozzáférhető tesztoszteron arányát. Elhízásban vagy inzulinrezisztenciával járó állapotokban az SHBG szintje alacsonyabb lehet, így nagyobb lehet a szabad tesztoszteron aránya.

Gyakori kérdések

• Kell beutaló? A nőgyógyászati szakrendelés Magyarországon beutaló nélkül is igénybe vehető. Ha a nőgyógyász indokoltnak tartja, elrendelheti a szükséges laborvizsgálatokat. Egyes további, meddőségi kivizsgáláshoz tartozó vizsgálatokhoz azonban szakorvosi beutalás szükséges lehet. A beutalók érvényességének szabályait mindig az adott vizsgálatnál érdemes ellenőrizni.
• Mikor kell megismételni egy leletet? Ha az FSH-t és az ösztradiolt nem a korai follikuláris szakaszban, jellemzően a ciklus 2–4. napján mérték, szükség lehet megfelelő időpontban kontrollra. Enyhén magas prolaktinnál szintén gyakran indokolt az ismétlés. TSH-eltérésnél vagy akkor, ha a laboreredmény nem illik a tünetekhez és az ultrahanglelethez, az orvos további vagy ismételt vizsgálatot kérhet.

Kép: Depositphotos