|
Kérdezz-felelek
1 éve, hogy megismertem a páromat. Igazi lelki társak vagyunk, nagy a szerelem közöttünk. Ilyet még soha senkivel nem éreztem és ő sem. Kapcsolatunk távkapcsolatként indult, hétvégente találkoztunk, ez fél évig így is ment és minden tökéletes volt a lelki és a testi összhang is. Eszméletlen jó vele a szex. Aztán párom talált végre új munkát, így nyáron össze tudtunk költözni az én városomban, ezt így is terveztük már az elején, mert innen át tud majd járni. Nekem viszont olyan jó munkám volt itt, hogy nem adhattam fel. Ő váltott műszakban dolgozik és a bejárás néha azért megviseli. Az első hónap együttélés tökéletes volt, aztán az azóta eltelt 4 hónapban jöttek a számomra érthetetlen dolgok. A kapcsolatunk most is példátlan lelki oldalon, nagyon szeret, ezt ki is mutatja, gondoskodó, odaadó, kedves. Csak a szex tűnt el 4 hónapja. Az első hónapban még minden ment magától, aztán utána én gyakran próbálkoztam, akkor azt mondta nekem, hogy megviseli a városváltás, az hogy itt ebben a kisvárosban nem tud mit kezdeni magával és nem tud vinni sehova, mert semmit nem ismer és ez rosszul érinti, így jön ki rajta, adjak neki időt. Mert előtte azt élvezte, hogy mindig meglepett engem valamivel, elvitt programokra, ezt imádta. Itt sajnos ezt nem tudja megélni. Aztán eltelt megint egy hónap. Elvitt egy romantikus útra, ahol megkérte a kezem, jövő tavasszal lesz az esküvő. Megint előhoztam a témát, azt mondta, higgyem el, ugyanolyan kívánatos nő vagyok a szemében, ugyanúgy szeret, sőt még jobban, ebben nem változott semmi, de annyira ideges volt azóta, hogy tervezgette a lánykérést, hogy egyszerűen magát a szexet nem kívánja. De legyek türelmes vele és minden a régi lesz. Volt, hogy naponta, hetente szurkáltam a témával, persze értelmes válasz sose jött, sőt rosszul esett neki, hogy szekálom. Minden más apró intimitás, csókok, ölelések, bújások mindennaposak, csak szex nincs. Aztán megfogadtam várok és nem szurkálom. Ennek 2 hónapja, de még mindig semmi. Nőként elképzelni sem tudom, mi állhat emögött egy férfinél, de biztos nincs más valaki neki, mert a szerelem ugyanúgy meg van és a szándékai is komolyak, hisz elvesz feleségül és az is napi téma, hogy jövőre babát szeretnénk. De akkor mégis mi lehet ez az állapot? És miért nem beszél az okokról nekem? Mert úgy érzem, amiket mondott, csak mellébeszélés, hogy szálljak le a témáról. Sokáig már nem bírom a hallgatást, de úgy érzem csak várok a csodára, de ő nem tesz semmit, nem is próbálkozik, így azt se tudom esetleg testi probléma lehet -e vagy lelki. Mit tanácsol? Mert így hogy vágjak bele egy házasságba és gyermeket akarunk, de ha nincs szex, hogy lesz ebből gyermek? Én csak találgatni tudom, hogy a városváltás és a bejárás emészti fel.
Bár azt az összeköltözés elején megbeszéltük, hogy ez csak a terhességemig lesz így, utána visszaköltözünk a nagy városba. Folyton arról beszél, hogy ott majd milyen jó lesz és mennyi mindent tudunk csinálni együtt megint. Előtte voltak komoly kapcsolataim, de sosem találkoztam még ilyen problémával, teljesen tanácstalan vagyok. És hiába nem beszélek róla, mert ő türelmet kért, engem azért felemészt és állandóan ezen kattogok. Válaszát előre is köszönöm. Üdv: Angel
Először is hagy idézzem pár fontos mondatát:
"azt mondta nekem, hogy megviseli a városváltás, az hogy itt ebben a kisvárosban nem tud mit kezdeni magával és nem tud vinni sehova, mert semmit nem ismer és ez rosszul érinti"
"annyira ideges volt azóta, hogy tervezgette a lánykérést, hogy egyszerűen magát a szexet nem kívánja"
"váltott műszakban dolgozik és a bejárás néha azért megviseli"
"naponta, hetente szurkáltam a témával, persze értelmes válasz sose jött, sőt rosszul esett neki, hogy szekálom"
Ezek alapján nagyon jól látszik, hogy bizony eléggé stresszes lehet szegény, és hát ugye ilyenkor nincs 'csak úgy' merevedése... Az pedig a legtöbb férfi szerint előfeltétele a szexnek.
Természetesen ez olyan, mintha azt mondanánk, valaki nem kívánja a háromfogásos ebédet, elég neki a megszokott zsíroskenyér... És még csak meg se terít, meg se főzi amiről beszél.
Szóval, ha az intimitástól nem riad vissza (simogatások, ölelkezések, csókok, stb), akkor a szeretkezéshez már a fél hangulat megvan. Ágybabújni sem lehet probléma, ha nem kifejezetten a 'szexért' történik, nem igaz? Innen már csak egy lépés, hogy bevezetés, 'dugás' nélkül élvezzék egymást, sőt, megtaníthatja jövendő férjének, magának mi a jó, mitől élvez el maszturbáláskor.
Nagyon félreértelmezhető az alábbi mondat:
"megbeszéltük, hogy ez csak a terhességemig lesz így, utána visszaköltözünk a nagy városba. Folyton arról beszél, hogy ott majd milyen jó lesz és mennyi mindent tudunk csinálni együtt megint"
ugyanis ha nem oldják meg most, később sem lesz másként. A mennyi mindent fogunk tudni csinálni együtt nem éppen a szexre vonatkozik, nem is szólva arról, szex nélkül hogy lesz gyerek? Várandósan maga talán még jobban fogja kívánni, aztán szülés után jó pár hónapig úgyse...
Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy várnak az esküvőig a további szeretkezéssel, szexel, így a nászéjszaka jelent is majd valamit. Elvégre ha összekötik az életüket, annak szex nélkül is kívánatosnak kell lennie, oly sok dolog miatt maradhat el a rendszeres szerelmezés! Mi lesz később, elválnak, ha valamelyikük nem kívánja fél évig??