|
Kérdezz-felelek
Van egy 6 éves fiam aki 3 évesen kezdte az óvodát, szeptembertől pedig az iskolát fogja kezdeni. Az óvodai évek nagyon nehezen teltek, mert az első két évben sírással ment be, vagy ha nem is sírt akkor is nehezen engedett el. Ez a harmadik évben sem változott meg csak egy kicsit enyhült, elfogadta hogy járnia kell. Az óvónénik szerint egész nap jó kedvű volt és csak néha sírt, hogy hiányzom neki. Alapvetően békés természetű gyerek ezért állítólak sok gyerek szerette az oviban és jól eljátszott a többi gyerekkel, viszont amikor kérdeztem, hogy milyen volt az oviban egyszerűen azt mondta, hogy nem akar beszélni az oviról. Amikor szünetek voltak mindig nehezen mozdult ki a házból és inkább csak a házban akart lenni velem. Amikor pl. kirándulni mentünk vagy valami programot rendeztünk akkor is azt kérdezte mikor megyünk haza. Teljesen megváltozott. Az óvoda előtt pont az ellenkezője volt mindig kint akart játszani és nem akart bejönni. Ez mostanra annyira megváltozott, hogy ha kiteszem a lábam az ajtón egyből jön a teraszra és szólongat, hogy menjek be.
A történethez hozzá tartozik, hogy nincsen senki akire néha rá hagyhatom így a 6 év alatt nem volt olyan nap, hogy ne együtt legyünk. Segítségét kérném, hogy hogyan tudnám egy kicsit kimozdítani a bezárkózottságából illetve mi lehet ennek az oka?
Köszönettel.
A levelét elolvasva, azt gondolom h leválási szorongás van a háttérben, ill. önértékelésbeli probléma, amely a bezárkózottság formájában jön felszínre, és abban hogy nem meri önt elengedni. Mindenképp pszichológiai segítség szükséges, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: