Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2012. 09. 12.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktornő,

Kisfiam 4 éves,kb1-2 hónapja elkezdte éjszakánként csikorgatni a fogait.A neten olvastam,hogy lelki eredetű probléma lehet,de sajnos hiába faggatom,nem mondja el,mi bántja.Eddig itthon voltam vele,illetve óvódába járt,de nem dolgoztam,viszont 2 hónapja találtam állást.Lehetséges,hogy ez bántja,vagy valami más lehet a baj?Itthon nyugalom van,nincs semmi baj.Mi lehet a probléma?Válaszát előre is köszönöm.Üdvözlettel:Rita
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A gyereke szó szerint őrlődik valamin, ezt jelenti az éjszakai fogcsikorgatás. A fogcsikorgatás hátterében legtöbbször valamilyen lelki feszültség, szorongás áll. A jelenség azonban nem alakul ki rögtön, amint egy feszültebb napja van a gyereknek, a fogcsikorgatás jellemzően a hosszabb, tartósan fennálló stresszes állapot következménye. Ha megszűnik ez a helyzet, a zavaró éjszakai hangok is elmúlhatnak. Azt, h konkrétan mi állhat önöknél a háttérben, csupán személyes konzultáció során tudjuk kideríteni, hiszen ez egy hosszabb beszélgetést igényel. A kezelés is ennek fényében körvonalazódik. Ha gondolja keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 12. 19:55Még nincs értékelés
2012. 09. 12.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

5 és 1/2 éves nagycsoportos Óvodás kislányomnál nagyon sok gond van az öltözködéssel, nagyon régóta önállóan végzi, nem is ezzel van a probléma, de 5napból négyszer úgy indulunk el otthonról, hogy összeveszünk, előszőr az volt a gond, hogy amit kikészítettem neki ruhát az nem felelt meg, már egy ideje Ő választhatja ki, de így is legalább 3szo átöltözik egy reggel, mert bevág a bugyi vagy túl laza, nem jó a harisnya, felcsúszik a póló. Mire végre sikerül megtalálni a megfelelő ruhát és indulnánk jön a cipő: Szorosabbra kösd be, túl szoros lazíts rajta, persze ezután sem jó, jön a 2 és 3. cipő, természetesen még azzal is gondjai vannak, de abban már elrángatom otthonról, ezután végighisztizi az egész utat, érdekes módon miután du. megyünk érte már régen nem vág és nyom semmi a ruhák közül. Miért van ez, nem akar oviba menni vagy tényleg nem tudja magán elviselni A ruhákat? Mit tegyek, hagyjam rá vagy csapjak a fenekére és az első ruhát kell felvennie, Mi a helyes döntés ilyenkor?

Előre is köszönöm a segítséget!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön következetességére van szükség a nevelésben, még akkor is ha ez reggeli hisztikkel jár. Ha nem kap megerősítést a viselkedése, akkor rövid időn belül abbamarad.
Azt javaslom, h válasszanak ki este közösen egy ruhát amiben másnap oviba szeretne menni, és akkor mindenképp ragaszkodjon ahhoz, hogy nincs már válogatás, azt veszi fel és kész. Ha ezt követi és 1-2 héten belül és nem hagy alább a hiszti, akkor keressen meg és szívesen megtanítok önnek pár olyan módszert, amelyet gyakorlatba tud ültetni a hétköznapokban, kialakulnak az egészséges keretek, és könnyebb lesz önnek is, meg a kislányának is. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 12. 19:48Még nincs értékelés
2012. 09. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Szakértő
Kislányom most 8 éves. Már 3 éve megállapítottak nála Elektív Mutizmust. De azt látom , hogy nem nagyon van aki segíteni tudna. A baj az , hogy nem hajlandó mozogni , és részt venni a közös dolgokban az iskolában. Ezért már osztályt is ismétel , ugyanis nem lehetett felmérni sem . A legnagyobb bajom az az , hogy miért nem hajlandó testnevelés órán részt venni???????????? Miért fakad sírva minden kis dolgon és azt kudarcként megélni??????????? Kétségbe vagyok esve, mert nem tudom , hogy segíthetnék neki ezeket a szorongásokat leküzdeni és a feladatokkal megbírkozni....... ;-( Hova forduljak ????????????
Tisztelettel Márti
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A mutizmus leküzdésében sokat segíthet az új környezet, ahol az érintett nincs makacs hallgatóként elkönyvelve. Nem lehet arra számítani, hogy a mutistának egyedül sikerül javítania a helyzetén: kezelés nélkül a mutista gyerekből könnyen mutista felnőtt lehet, szorongással, és depresszióra való hajlammal. A mutizmus kezelése hosszú és összetett feladat, logopédiai és pszichológiai kezelés egyaránt szükséges.
A pszichoterápiás kezelés célja az oki tényezők redukálása, a személyiség fejlesztése, és a kommunikációs zavarok enyhítése. A kezelésbe rendszerint be kell vonni a szülőket is, a hallgatás okait fel kell számolni. Gyerekek kezelése során a távolságtartóbb kommunikációs eszközöktől a közvetlenebbek felé kell haladni...ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 11. 20:48Még nincs értékelés
2012. 09. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányom 3 éves, most szeptemberben kezdte az óvodát. 2 éves kora óta, bilibe pisil. Sokszor utólag veszem észre, hogy pisilt, annyira önállóan végzi már, a wc papírt is ügyesen használja. Sajnos a kakilás legtöbbször bugyiba sikerül. Sokszor kakilt már bilibe is, mindig nagyon örültünk ilyenkor és megdicsértük. Ettől függetlenül valamiért előnyben részesíti a bugyiba kakilást. Korához képest érettebb kislány sok tekintetben, de ebben a kérdésben úgy érzem megrekedtünk, kapott matricákat, kisebb ajándékokat is, ha sikerült bilibe kakilni, így szokott rá a pisilésre is.
2. hete jár óvodában és ma azzal fogadott az óvónéni, hogy bekakilt a lányom, amivel semmi probléma előfordul, de, ha nem oldódik meg figyelmeztetett, hogy felfüggeszthetik az oviba járást. Nagyon jól sikerült eddig az oviba szoktatás, mindig megdicsérték a kislányom, hogy milyen jól viselkedik, reménykedtem, hogy majd ösztönzi őt, ha látja a vele egykorú gyerekeket a wc-be kakilni. És persze abban is, hogy ott majd nem akar bugyiba kakilni. A pisilés az óvodában is gond nélkül megy a wc-be.
Első gyerek és a testvére februárban érkezik, amiről ugyancsak sokat beszélgetünk vele. A biliről, az óvodáról és a kistestvérről is sokat mesélünk/meséltünk neki, mindig próbálom ráhangolni a fontosabb eseményekre. Most úgy érzem kifogytam az ötletekből és kicsit elkeseredtem az óvodai felfüggesztés hallatán.
Éjszaka még pelenkában alszik, az óvónő azt ajánlotta, hogy ezentúl éjszakára se adjak rá pelenkát. A nappali alvásnál sincs rajta pelenka, és soha nem pisil, nem kakil be. Ha valahová elmegyünk, akkor a wc-t is szívesen használja.

Előre is köszönöm válaszát
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Igen összetett lehet a háttere ennek a problémának, úgy h ha teheti mindenképp keressen meg egy beszélgetés erejéig, és akkor részletesen meg tudjuk beszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 11. 20:37Még nincs értékelés
2012. 09. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves szakértő.
A párom az ötéves fiával 3hónapja költözött hozzám.
A nyár eltelt minden probléma nélkül,de most hogy új ovodáva kezdett járni a kissrác és az apja sem látogatja meg olyan gyakran kényszermozgásokat csinál a fejével előre-hátra mozgatja.Az ovodában nyugtatja a dadus a páromat hogy a sok változás miatt van de a párom el van keseredve.Mit tehetünk mi ilyenkor a teendő?
Köszönettel
Villás György
Szakértői válasz
Kedves apuka!

Ha ezek a tünetek több mint egy hónapja fenn állnak már, akkor mindenképpen keressenek meg egy jó gyermekpszichológust, és időben el kell kezdeni vele a terápiás munkát, hiszen a kényszermozgások nem múlnak el maguktól, sőt egyre súlyosabb formát tudnak ölteni. Szívesen segítek én is, ha gondolja keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 11. 20:32Még nincs értékelés
2012. 09. 07.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!
Gyermekem 7 éves múlt, most kezdte az első osztályt. A problémák régebb óta fenn állnak, de most már nem tudok vele mit kezdeni. Az óvodában sohasem jelezték hogy, baj lett volna vele, vagy ami volt megoldották házon belül. Nem agresszív, nem beszél csúnyán,de a szemembe hazudik , olyan dolgokat találok nála amik nem tőlünk származnak,(ez előfordult az óviban is) nem tud magyarázatot adni hogyan került hozzá, vagy, több féle variációt is kitalál. Ha \"felelősségre vonom\" megígéri hogy nem tesz többször ilyet, de egy csepp megbánást sem látok az arcán. Nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni, menjek el vele Gyerekpszihológushoz? Köszönettel: FTAni

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

A kleptománia, kényszerbetegség! A függők rendszeresen és kényszeresen elégítik ki szenvedélyüket, függetlenül attól mennyire ártanak környezetüknek és maguknak. Ha mindezt nem tehetik meg, akkor elvonási tünetek lépnek fel, amik akár súlyos testi vagy lelki formát is ölthetnek. A függőség megváltoztatja a személyiséget, beszűkülés, önzés, kiüresedés is lehet a következmény.
Pszichológusok kutatásai szerint a lopás kényszere nem előre eltervezett, hanem hirtelen érkezik, és a beteg rendkívül erősen azt érzi, hogy meg kell szereznie a kiszemelt tárgyat. Ennek eltulajdonlása a kleptománban átmeneti örömérzetet, megkönnyebbülést vált ki, és emiatt is nehéz ettől megszabadulni. A lopás miatt kialakult szégyenérzet ismét feszültséget kelt, amit újbóli lopással lehet csak csillapítani. A drogfogyasztáshoz hasonlóan körkörös folyamatról van szó, amiből nagyon nehéz kiszakadni, de azért ki lehet.
Mindenképpen keressenek meg egy gyermekpszichológust, ezzel minél előbb el kell kezdeni dolgozni, h ne öltsön súlyosabb formát. Ha gondolja keressenek meg, én is szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
 

Balogh Andrea2012. 09. 07. 21:35Még nincs értékelés
2012. 09. 06.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő! Többször beléptem erre az oldalra. Helyzetem súlyosbodott,ezért hát mégis rászántam magam és önre írok. Van egy kamasz korú (15éves) lányom. Örömmel hallottam,hogy elérkezett a nagy első szerelem ideje. Ez az öröm,hamar ürömmé vált. A nagy szerelem egy másik lány személyében lakozik. Aki 1 évvel idősebb mint a lányom. Megtörtént az első csók! Próbáltam nyugodtan higgadtan beszélgetni a lányommal a történtekről. Nem tudta megfogalmazni mit is érez,gondol. Az a lány nyerte el bizalmát. Kétségbe esve keresem -kutatom a megoldást. Nem vonzódhat a saját neme felé! Nyugtasson meg,hogy ez csak valami kamaszkori félreértés! Kérem segítsen!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az, h ez kamaszkori félreértés avagy sem, nem tudom önnek megmondani, csak ha személyesen találkozok a kislányával és sikerül vele elbeszélgetnem. Egyre gyakrabban találkozok ilyen jelenséggel, fiúk-lányok körében egyaránt, és az esetek többségében a szülőknek igen nehéz szembe nézni ezzel az új élethelyzettel. Keressenek meg egy beszélgetés erejéig és szívesen segítek válaszokat találni a kérdéseikre.
Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 06. 11:18Még nincs értékelés
2012. 08. 30.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Elkeseredésemben fordulok Önhöz.
Kislányom októberben lesz 4 éves, szeptemberben kezdte meg 2. évét az oviban. Tavaly alapvetően jól viselte, nem voltak beilleszkedési gondjai. A háttérhez tudni kell, hogy apjával tavaly áprilisban külön váltunk, de viszonyunk már majdnem egy éve normálisnak és rendezettnek mondható., heti általában 1 alkalommal találkoznak, mert Apa ennyit ér rá. Sokat alszik az én szüleimnél, mert én éjjel is dolgozom, így nem minden nap viszem én oviba, sajnos van hogy 2-3 napot nem is találkozunk.
Probléma a következő (szerintem nem sok köze van az otthoni helyzetünkhöz): 1 hete jár újra oviba, minden reggel sír, alig tudom én/anyukám otthagyni, és itthon arra panaszkodik, hogy neki nincs barátja, és neki nincs párja, és a gyerekek nem játszanak vele. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tavalyi év főleg úgy telt, hogy sokat játszott egyedül, kevéssé nyitott a gyerekek felé (ő a legfiatalabbak közt van), és amikor bevittem, közeledtek volna hozzá a gyerekek a szemem láttára, de ő nem nagyon viszonozta , bújt hozzám.- én azt gondolom, ez a visszahúzódás vezethetett ahhoz, hogy most nem nagyon foglalkoznak, nem mennek oda hozzá. Tavaly ovipszichológussal is beszéltem a válásunk miatt, ő megnyugtatott, hogy kiegyensúlyozott, jól működő gyerek, nincs vele gond, az óvónénik és szép fejlődésről számoltak be még nyár elején. Akkor még szóba se került a barátkozás-dolog, neki sem okozott problémát, nem beszélt erről és többnyire jókedvvel ment oviba.

most viszont sír, szomorú, egyedül érzi magát, és nagyon aggódom, hogyan segíthetnék. Próbálom neki mondani, hogy ő menjen oda a többiekhez, vigyen oda nekik játékot, amivel közösen tudnak majd játszani-erre azt mondja, megpróbálta, de nem játszanak vele. És hogy csúfolják, ha sír, és azt mondják, \"menj innen, ostoba vagy\".

mit tehetnék? persze tervezem, hogy a pszichológussal is beszélek majd.

Ehhez jön hozzá, hogy októberben szülinapja lesz. Érdemes-e, vagy jó ötlet-e meghívni pár gyereket a szülinapjára? nem vagyok benne biztos, hogy velük jól érezné magát, mondjuk egy játszóházban. Otthonra nem tudnám hívni őket, mert nem az ovi közelében lakunk. Hozzá kell tenni, amúgy barátságos kislány, van egy kis barátnője is , aki még bölcsiből van,. vele nagyjából rendszeresen összejárunk, és nagyon jól elvannak együtt. ezen kívül még 2-3 kislány van, akivel szintén összejárunk, csak ritkábban. Nem az a baj vele, hogy nem kedves, nem szerethető. Csak szrintem gátlásos és nagyon anyás.

várom válaszát, köszönettel: Andrea
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, véleményem szerint önértékelési problémákkal küzd a kislánya, és a biztonságérzetén is csorba esett,szorongó, ezért fél nyitni ill. fogadni a környezetéből jövő közeledéseket. Mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt, hiszen ez a probléma súlyosabb formákat is ölthet, időben fel kell építeni a kezelésre irányuló szempontokat/eszközöket. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 30. 07:30Még nincs értékelés
2012. 08. 29.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kislányom 7,5 éves. Van egy rossz szokása amit nem tudok eldönteni hogy csak rossz szokás vagy pszichésen vannak gondok. Amikor nagyon fáradt a hasára fordul, a két kezét a hasa alá teszi, és mórikálja,\" tömködi\" magát mint a csecsemők babapózba. Nagyon zavaró, amikor rászólunk abba hagyja, de ha egyedül marad folytatja. Mit tegyek vigyem pszichológushoz, vagy csak én vagyok túl aggódó?
A másik kérdésem, most kezdi az iskolát, amit nagyon vár. Alapjába véve szófogadó, eleven gyerek, de a felnőttekkel tiszteletreméltóan viselkedett. A múlthéten volt ismerkedő tábor az iskolában és a tanárnő panaszkodott, hogy kislányom pofákat vágott amikor rászólt, nem fogad szót, kineveti. Ezt a tiszteletlen viselkedést mi szülők is tapasztaltuk mert a szomszéd kislány nagyon rossz hatással van rá. Amennyire lehet már eltiltottuk már tőle, de teljesen nem tudjuk kizárni az életéből.Tanárnő kérte hogy beszélgessük a táborban történtekről hogy ezeket a szokásokat hagyja el, de kislányunk megmakacsolta magát és egyszerűen nem hajlandó elmesélni az okot hogy miért viselkedett úgy. Ez stressznek köszönhető vagy már kezdődik a kamaszkor? Tudom, hogy ilyen kevés információ alapján nagyon nehéz az Ön dolga,m de szeretném tudni, hogy mit tegyek. Válaszát előre is köszönöm, egy aggódó anya.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján én mindenképpen javasolnék önöknek egy személyes konzultációt, mert az iskola kezdést nem ártana tiszta lapokkal kezdenie a kislányának és úgy a "tömködés", mint a felnőttekkel szemben tanusított viselkedés változás olyan érzelmi elfojtásokra utal, amelyet a kislánya valamiért nem tud feldolgozni, ezért eszközöket keres arra, h felhívja a környezetében élők figyelmét arra, hogy figyelem, nekem problémám van, segítségre van szükségem. Azt h konkrétan mi van a viselkedésének a hátterében személyes beszélgetés során tudjuk kideríteni és annak megfelelően kezelni. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 29. 06:19Még nincs értékelés
2012. 08. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

4 éves múlt nyáron a kislányom, pár hónapja nagyon fél egyedül lenni egy helységben, bárhol, otthon a szobájában, konyhában, stb. Ha kimegyek valamiért, azonnal jön utánam és nyafizik, hogy félek, félek. Sajnos nem tudom, hogy mitől, mert nem tudja elmondani, elmagyarázni. Azt tudom, hogy fél a legyektől, eleinte ezt mondta, hogy azért nem mer ott maradni és jön utánam, de akkor sem hagyta abba, mikor körbemutogattam a szobát, hogy egy darab légy sincs itt.:)
Éjjel velünk alszik egy ágyban, soha nem volt hajlandó a szobájában aludni egyedül, ordított, sírt, ha megrpóbáltam. Őszintén szólva nem erőltettem nagyon, mert lehetséges, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a külön alvásnak, hiszen úgyis ő maga fog előbb-utóbb külön menni, minket pedig nem zavar. Óvodás, lassan egy éve és a kezdeti beszokási nehézségek óta nagyon szeretni járni, sosincs sírás, örül, mikor mehet. Az egyedül alvást a jelenlegi félelemei miatt meg sem próbálnám most elkezdeni, esélytelen, de picit aggaszt, hogy ez normális jelenség-e, hogy szó szerint követ, mint egy "utánfutó" a lakásban? Baránőmnek ugyanilyen korú a kisfia és ő is most kezdte ezt, hogy nem szeret egyedül lenni a szobában, pedig tudja, hogy 2 méterre ott van az anyja fél fallal elválasztva. Azt szeretném kérdezni, hogy ez valami életkori sajátosság vagy kezdjek el komolyan foglalkozni vele?
Nagyon köszönöm a választ előre is!!!! Szép napot, üdvözlettel:
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján én mindenképpen javasolnék egy személyes konzultációt, ahol részletesen át tudjuk beszélni a félelmek hátterét, nevelési tanácsokat mondhatok önnek, annak érdekében hogy a kialakult állapot ne öltsön erősebb formát. Amennyiben a gyermek folyamatos félelmeket mutat, sír, visszautasítja a dolgokat, érdemes szakembert keresni és oldani a félelmeket, mielőtt fóbia alakul ki vagy generalizálódik (állandósul) a gyermekben a szorongás. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 26. 08:23Még nincs értékelés
2012. 08. 26.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea!

Kétgyermekes anyuka vagyok. Lányaim 5 és 4 évesek. Problémám a nagyobbik lányommal van. 5 éves múlt áprilisban, 2 éve óvodába jár. Életkorának megfelelő a fejlettsége. Szorongó típus, gyermektársaságban mindig magához szeretné ragadni az irányítást ( pl. ő határozza meg mit játszanak ). Természetesen ez nem mindig sikerül. Ő ezt testi tünetekkel reagálja le. Állandóan vakarózik. Nem ekcémás, nincsenek bőrproblémái, allergia vizsgálaton is voltunk. Most már egész nap csinálja, mások társaságában felerősödik. Kezdődött orrvakarással, majd a fülét vakarta állandóan. Az utóbbi kb. két hónapban a tenyerét és a talpát vakarja. Ezt olyan szinten csinálja, hogy ha kint szaladgál vagy játszik kb. minden harmadik lépés után megáll hogy a két lábfejét összedörzsölje. A hüvelykujjával állandóan a tenyerét kaparássza, de úgy hogy már szinte természetellenes tartásban vannak az ujjai. Bocsánat, hogy ennyire részletesen leírom a problémát, de tanácstalan vagyok. Persze ilyenkor az ember próbálja szépen kérni, hogy ne csinálja, elterelni a figyelmét......de nem működik semmi. Válaszát előre is köszönöm.

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján nagy valószínüséggel kényszerbetegség állhat a tünetek hátterében, de egy pontos diagnózishoz elengedhetetlen a személyes konzultáció!A szorongásos betegségek közé tartozó kényszerbetegségen, más néven obcesszív-kompulzív zavaron (OCD), a kényszergondolatokkal és/vagy kényszercselekedetekkel járó, tartós az egyén életét jelentősen megnehezítő állapotot értjük.
Maguk a betegek is tisztában vannak állapotukkal, de a pszichés zavarokkal szembeni előítéletek miatt igyekeznek betegségüket eltitkolni, szokásaikat megmagyarázni mások előtt, így csak igen súlyos esetben fordulnak orvoshoz (vagy viszi őket oda családjuk).

A tünetek gyakran társulnak más szorongásos, depressziós betegségekkel (fóbiák, pánik tünetek, evészavarok, stb.), gyakran csak ezeket a tüneteket panaszolják el a betegek, a kényszeres tünetek csak rákérdezésre derülnek ki.

Kényszermozgások során, olyan cselekvéssorokról van szó, melyek végrehajtásának az egyén megpróbál ellenállni, de végül mégis végrehajtja, ez pillanatnyi megkönnyebbülést, a szorongás átmeneti oldódását jelenti. Ezek sztereotip, rituálészerű, merev sémák szerint zajló cselekvéssorok. Amennyiben a sémától eltér az egyén, akkor elölről kell kezdeni az egész rituálét. Gyakori, hogy az idő múlásával egyre hosszabb ideig tartanak a rituálék, egyre több elemük lesz, egyre többször kell végrehajtani azokat a szorongás oldódásához. Végül a beteg egész napját rituálékkal töltheti, órákig tarthat, míg felöltözik, vagy étkezik, esetleg átmegy az úttesten.

A kényszercselekedetek hátterében mindig megtalálható valamely kényszergondolat, bár sokszor nem ez áll az előtérben, akár nem is tudatosul. A kényszergondolat igen nagy feszültséggel jár, mely szinte elviselhetetlen, a kényszercselekedetek ennek a feszültségnek átmeneti oldására születnek, majd egyre inkább kiterjednek, elhatalmasodnak, és már maguk is feszültségforrásként működnek.
A leghatékonyabb kezelése a betegségnek, a viselkedésterápia. Ingerexpozíció és válaszmegelőzés során a beteget szorongást okozó helyzetnek teszik ki, de a kényszercselekedeteket megakadályozzák, míg a szorongás magától alább nem hagy.

Keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2012. 08. 26. 08:02Még nincs értékelés
2012. 08. 16.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt pszichológus
Segítségre lenne szükségem (kihez ,hova milyen orvoshoz fordulják gyerekemmel, kaptam már tanácsot, hogy hiperaktív hogy figyelem zavaros, volt aki csak azt mondta, hogy egy megfelelő nyakleves kellene, vagy aki azt mondta hogy túl sokat foglalkozok vele a lényeg hogy valami van de mi? Belátom, hogy ehhez én már kevés vagyok. Próbáltam utána olvasni de minél többet olvasom ezeket, a fórumokat annál jobban félek, összezavarodok, és még inkább csak azt tudom valami segítség kell, és én nem tudom hogy mi. Félek hogy én rontom el valahol. Vagy valamit rosszul csinálok latom, hogy szenved és emiatt a környezete is. Hogy az elleljen, kezdjem 3 gyerekes anyuka, vagyok a legkisebbikről, van szó a két nagy 16 ,12 , ő pedig 11 évet járja másig kettő átlagos gyerek, hozzáteszem ö is az de mégis más. ,Mindegyiknek megvan a jó és rósz tulajdonságai de nála sajnos a rosszat láttak meg inkább pedig rengeteg jó tulajdonsága is van míg a másik 2-vel soha nem volt különösebben gond vele. Altálabba mindig, vagyis igazabból 6 éves korától akkor kezdődtek nagycsoportot, kezdte másodgyára nem tudom mért de mindharmat 7 évtől akartam iskolába adni úgy gondoltam addig lehetnek gyerekek onnantól megkezdődik az elvárasok és számonkérések na de vissza terve megkezdődtek a problémák vegyes csoport ez nekem se tetszet de ez volt. Először hogy nem jön ki társaival utána bandákat alakítottak és úgy csibészkedtek volt hogy a óvó nénire haragudót mért ígért valamit volt mikor a kicsikre mért óvó néni őmiattuk nem tudta betartani ígéretét óvó nénik a régik maradtak csak a csoport lett új, és mindig mind a két óvó nénit imádta és óvó nénik is őt csak dicsérték sőt mindenki soha nem volt rá addig panasz! Az egyik óvó nénire úgy megharagudott hogy évekig még köszöni sem akart (amit már akkor furcsálltam hogy ilyen kicsi és ennyire haragtartó )természetesen ezeket a dolgokat mindig leültünk vagy jövet hazafelé megpróbáltunk kivesézni hát mikor hogy sikerült nem mindig tudtam meggyőzni de prob. Megmagyarázni hogy nem mindig sikerül a tervezet dolgokat megcsinálni prob. Példát adni hogy mikor ö ígér valamit és nem sikerül van ilyen és még lesz. de túléltük és jött az iskola. Még talán annyit hogy csináltak felmérést ugye mind a kétszer mikor nagycsoportos volt és a furcsa az volt hogy az elsőnél minden rendbe aljakották iskolába nem volt semmi gond a másodig felmérésnél már tanálltak valamit talán a jobb ball hogy nincs tisztábba vele valami koordinációs problémák .de igazabból az elsővel kezdődtek a problémák a folyamatos beírások 2 feketét lehetet kapni ő 3 hozott haza mindig volt magyarázat hogy mért,van felmentése hogy első sorban szóban kérdezek ki a felelet 5 ha le kel írni az 3 ez is borzasztó hogy mikor tudta hogy tudja es 3 kapót menyire zavarja igyekszik bizonyítani mind a két tesó jó tanuló 5 magaviselettel jó képességű gyerek ö is iszonyú fogékony írással van gond lemásolni valamit 2 tollbamondás 3,4 folyamatos izeg mozog egy perc türelme nincs míg sakkozni jár eredményeket ér el és ott végig tud ülni és koncentrálni ellentmondásos a gyerek egyik tanító nénit imádta másikat nem .egyik kicsi korától ismerte és nem tudta hová tenni hogy így megváltozott befejeztük a negyediket és félek mi vár ránk a tanító néni szerint néha kéne egy füles ismer talán az a szerencsénk, és tudta hogy mindent megpróbáltam csúnyán szépen kipakolom a szobát talán a leghatásosabb az volt ha nem ragoztuk és nem vetem figyelembe a csíntevését az volt a legnagyobb bűnti,a végén azt mondta hogy szerinte figyelem zavaros de ne aggódjak ezekből lesznek a zsenik hát szerintem csak nyugtatni akart .igen jártunk nevelési tanácsadóba ahol megkérdezték mi a bajom evvel a gyerekkel én otthon tudom kezelni de azt a rengeteg beírást amit kapót nem hiszem hogy normális jó hogy néha biztos volt olyan amit nem érdemelt meg a többségével egyet értettem ,mivel a 2 tesó odajár így nem igazan kapott ha beszólt a nagyoknak persze mindig a nagy volt a hibás meg a tanár, egyszerűen nem tudja hogy kivel mit szabad és mit nem. Nem "borzasztó" ö csak valahogy mindig balul sül el imádnivaló jószívű, ha valakit szeret a csillagot is lehozná neki segítőkész ,vannak barátai nincs kiközösítve és mégis szinte mindenkit ki tud borítani a viselkedésével. Előre is köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez az ön által leírtak alapján igen összetett egy probléma, és mivel nem szeretek a levegőbe diagnosztizálni, kezelni meg szinte lehetetlen lenne, keressen meg egy személyes beszélgetés erejéig, részletesen elbeszélgetünk, megnézem a kisfiát és akkor konkrétummal tudok önöknek szolgálni. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 16. 00:00Még nincs értékelés
2012. 08. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom 3 éves és 5 hónapos.Idén húsvétkor kezdtük az óvodát,ami előtt sikeresen szobatiszta lett.Bár a kakilás nehezebben ment bilibe,mint a pisilés.Hál'Istennek a déli alváskor nem szokott kelleni pelus,de éjszakára még igényli,ami reggel előfordul,hogy "üres".Most vágattuk le a hosszú haját rövidre,és azt figyeltem meg,hogy attól a naptól kezdve,becsurgat a bugyiba.Lehet buta kérdés,de előfordulhat,hogy ez egyfajta lelki dolgot jelenthet Nála,és azért van ez a kis "baleset"?Vagy csak egyszerűen annyira belefeledkezik a játékba vagy a mesenézésbe,hogy nem érzékeli?
Mielőbbi válaszát és segítségét megköszönve,maradok tisztelettel;Bné Gabriella
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel már volt teljesen szobatiszta a kislánya, ezért az önök esetében szekunder enurézisről beszélünk. A szekunder enurézis esetében lényeges, hogy először kizárjuk a szervi okokat, például a húgyúti fertőzést. Amennyiben nincs szó szervi betegségről, gyakran a pszichés stressz okozhatja az ágybavizelést. Fontos családi események mellett lehet ennek oka egy nagyobb fejlődési lépcső, egy súlyosabb betegség, esetleg óvodakezdés, kistestvér születése. A gyerekek ezekben a helyzetekben nagyobb nyomásnak vannak kitéve. Ha éjszaka is feszültek, a nyomás szó szerint "kifolyik" ilyenkor. Az állandó belső feszültség egy olyan gyenge pontnak számít, amikor az ágybavizelés könnyen előfordulhat. Azt viszont hogy konkrétan mi állhat a háttérben csak személyesen tudjuk kideríteni és kezelni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 15. 09:43Még nincs értékelés
2012. 08. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Kisfiam 9 éves,és kb.egy hete,folyamatos székelési ingere van,eredmény nélkül.Ez mindig akkor van,ha valahová elmennénk vagy étkezés következik.Iker gyermekeim vannak,most már 10 kilogramm különbség van köztük,mert egyáltalán nem akar enni.Azt mondja semmi nem esik jól neki,van amikor addig mondja ezt magának,hogy hány.
Amikor már az ajtónál vagyunk elrohan vécére,de nem tud produkálni.Ha kint vagyunk,mindent kitalál,hogy haza jöhessen.
Annyit már elértem nála,hogy nem rohangál wc-re,de ha ráeröltetem hogy lemenjünk akkor végig izgul,ideges,azt mondja fél,hogy rájön a székelés.
Érdeklödni szeretnék,mit tudnék tenni?Ez lehet pánik betegség?Egyébként is egy izgulos tipus az iskolában is itthon is.De most nem tudom mi történt vele.
Köszönöm szíves válaszát

Lovas Lászlóné
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Igen, lehet akár pánik kezdődő tünete, de ahhoz hogy pontos diagnózist tudjak felállítani, mindenképpen meg kell néznem a kisfiát és akkor a diagnózisnak megfelelően kezelni a kialakult helyzetet, mert ez így nincs rendben. Keressen meg, egyeztetünk egy időpontot és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 10. 12:51Még nincs értékelés
2012. 08. 10.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 5 éves. Kissé le van maradva kortársaihoz képest mind testileg, mind szellemileg. De folyamatosan fejlődik. 2,5 évesen bölcsibe kezdett járni, 3 évesen pedig óvodába adtuk. Az első óvodai hetek alatt kiderült, hogy nagyon hiányzik neki a bölcsi és vissza szeretne menni oda. Óvodai kezdés után nem sokkal elkezdte rágni a körmét, amit sajnos azóta sem tud abbahagyni. Próbálkoztunk azzal is, hogy csak úgy szó nélkül kivesszük a szájából a kezét. Nem hatott. Rá szoktunk szólni. Kentem már ecsetelővel is, azzal csak az a baj, hogy minden kézmosás után újból kéne bekennem, de ezt nem tudom megtenni. Már egy ideje itthon vagyok - testvérke született - és nem tudom, hogy hogyan tudnám leszoktatni erről. Most már az orrát is piszkálja. Mit tegyek, hogy ez sikerüljön?
Előre is köszönöm a válaszát!

Üdvözlettel, Zs.V. Lilla
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Gyerekeknél a körömrágás érzelmi alapon működik. Csakúgy mint az ujjszopás vagy a kedvenc játék mindenfelé való hurcolása, a körömrágás is nyugalmi érzést ad a gyereknek, így könnyebben lecsillapodik, mint más módszerekkel. A szülőknek, akik segíteni szeretnének a gyereknek a probléma megoldásában, figyelniük kell arra, hogy ez mikor és hol következik be.
A gyerekek többsége nem is veszi észre, hogy megnyugvásra, saját maga megvigasztalására körmöt rágnak, de viselkedésük megfigyelésével a szülők megtudhatják, mik azok a stressztényezők, amik elindítják a körömrágást.
A következő dolgokra kell figyelni:
• hol van a gyerek amikor elkezdi rágni a körmét
• ki van a gyerek közelében
• esetleges téma, ami közben rágni kezdi a körmét
• esetleges momentuma egy napnak.
A szülők természetesen folyton rászólnak a kicsire, de ez nem sokat segít, mert nem a probléma okát szünteti meg. Keressenek meg egy személyes konzultáció erejéig, hogy a körömrágást kiváltó tényezőt megtaláljuk és akkor annak megfelelően tudjuk kezelni. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2012. 08. 10. 08:55Még nincs értékelés
2012. 08. 04.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Szakértő!

Olvastam, hogy csak 4 éves kortól foglalkozik "problémákkal",elnézését kérem, de hosszas keresgélés után sem jutottam eredményre, hogy kitől kérhetnék tanácsot, ezért az alábbiakban leírom nehézségünket, és tisztelettel kérem, hogy legalább ajánljon valakit akihez fordulhatnánk.
Kislányom 2 éves, szeptemberben kezdenénk a bölcsődét, de tartok attól, hogy be fogom-e tudni szokatni, mivel a napközbeni és esti alvás elég körülményes nálunk. Annak ellenére, hogy több alvó plüsspárnát, szundikendőt is megpróbáltam kisebb korában elfogadtatni vele, csak úgy tud ellazulni, így elaludni is, ha a fülemet piszkálja, hajtogatja, néha cibálgatja, és ha véletlen valami miatt felébred és nincs ott "fülike" (ő csak így hívja), akkor megnyugtathatatlan sírásba kezd. További probléma, hogy a többi családtag fülét nem fogadja el, csak az enyémet, így gyakorlatilag, szinte "röghözkötve" telnek mindennapjaim nekem is, mivel a déli és az esti alvásnál is mindenképp jelen kell lennem, sem nagyi, sem apa nem tudja elaltatni. Már próbáltam azt is, hogy nem megyek be hozzá, de annyira felidegesíti magát, hogy azt követően már nekem is nagyon nehéz megnyugtatnom. Többen bíráltak, hogy rossz szoktatás eredménye, de kisebb korában 10-12 órát is ordított, kisebb megszakításokkal egyfolytában, így ember legyen a talpán, aki nem engedett volna neki. Nagyon kérem segítsen, hogy hova, kihez fordulhatnék!
Előre is köszönöm válaszát! Egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel ez a téma tanácsadás, nyugodtan keressen meg telefonon, egyeztetünk egy időpontot és részletesen átbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 04. 16:53Még nincs értékelés
2012. 08. 03.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Andrea !
Aggódom a 11 éves fiú unokámért...... Ezen a héten nálunk nyaral, egyébként elég hiperaktív a gyerek. Tegnap beszélgettünk reggel ébredés után, hogy ki mit álmodott, és hát ..... elég durva dolgokat mesélt. Pl. az egyik régebbi álma az volt hogy a kaszással álmodott (rákérdeztem hogy milyen kaszással, erre Ő elmondta hogy fekete csuklyás alak kaszával a kezében), mégpedig azt hogy a kaszás felvágta az unokám hasát, kivette az alsó bordáját, visszavarrta a hasát, és ezután a bordájával csattogott. Elhűlve hallgattam az álmát, és hát mit ne mondjak a többi álma is amit elmesélt tele volt agresszióval. Elég nyugtalanul is alszik gondolom az álmai miatt, állandóan rúg-kapál, reggelre a takarója gombócban van..... stb. Nem tudom otthon milyen filmeket engednek neki nézni, vagy esetleg a haverjainál, de aggódom a lelkivilágáért, milyen felnőtt válik majd belőle !? Én a mostohalányom helyében elvinném pszichológushoz, de ezt hogyan mondjam meg a szüleinek, lehet hogy azt kapnám, hogy mi közöm hozzá.
Várom válaszát, köszönettel: Jucus

Szakértői válasz

Kedves nagymama!

Az álmok a pszichológia megközelítése szerint a tudatalatti üzenetei. Mindennapi, éber tudatállapotunkban a környezet ingereit érzékeljük, és reagálunk azokra. Számtalan olyan élmény ér bennünket nap mint nap, amelyek nem is tudatosulnak, mert látszólag jelentéktelenek, vagy olyan megszokottak, hogy észre sem vesszük. Sok olyan élmény is ér bennünket, ami érzelmileg érint, de nem avatkozhatunk bele, például, ha látunk egy balesetet. Ezek a tudatküszöb alatti, vagy érzelmi töltésű élmények adják az álmok “alapanyagát”. A környezet ingerei is befolyásolják, hogy miről álmodunk. Az álom, rendszerint a velünk az elmúlt három napban történtekkel "foglalkozik", ezeket dolgozza fel. Mindenképpen igen hasznos és fontos dolog figyelni álmaink üzenetére, mert általuk belső bölcsességünkkel, végső soron önmagunkkal tartjuk a kapcsolatot.
Az ön unokája esetében, elolvasva a leírtakat, mindenképpen javasolnék a szülőknek egy személyes konzultációt, mert túl sok szorongás és fel nem dolgozott érzés áll a háttérben, amely a kamaszkori fejlődési nehézségekkel párosulva hozhat komoly problémákat. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2012. 08. 03. 08:42Még nincs értékelés
2012. 08. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Kisfiam 9 éves!A problémám elég régen kezdődött!Óvodás korában nem engedték az óvonők,hogy játékot vigyen magával az oviba,mert ha mégis vitt,elvették tőle.Ezt ő akkor úgy oldotta meg,hogy mindig csak egy alkatrészt vitt magával a játékából,így az nála lehetett.Ő egy sajátos nevelési igényű gyermek és kisegítő iskolába jár.Nagyon okos,semmi baj az eszével,viszont vannak viselkedési,beszéd és tanulási nehézségei.Mára odáig jutottunk,hogy három tárggyal játszik,akik az ő barátai.Más kisgyerekekkel is szokott játszani,de ez a pár dolog a kedvence.Ha teheti,inkább egyedül van és ezekkel játszik csak még a gyerek társaságot is inkább elkerüli.A tanító nénije tanácsára 1 éve megvontuk tőle,azt mondtuk,hogy elvitte a Manó,de a mamájánál továbbra is játszhat velük.Viszont evvel azt értük el,hogy emiatt itthon nem szeret igazán lenni és mindig a mamához akar menni,csakhogy ezekkel játszhasson.Nagyon el vagyok keseredve,mert mikor megkérdeztem,mit jelentenek neki a mütyürkék(mert így hívjuk őket),ő azt válaszolta,hogy nagyon sokat és csak velük boldog.Mindemellet ha a mütyürkékről esik szó itthon,könnyes lesz a szeme és szomorkodik.Kérem segítsen nekem ebben,mert nagyon tanácstalan vagyok és el vagyok rettenetesen keseredve.A párom hajthatatlan és azt mondta itthon akkor sem engedi mütyürkézni mert ez nem normális viselkedés és a tanító nénije is ezt mondja,de én egyszerűen nem tudom eldönteni mi lenne neki a legjobb!
Segítségét előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nem tudom h a tanító néni mire alapozva tanácsolta azt, h vegyék el a gyerektől a számára 3 legfontosabb tárgyat, én biztosan nem tennék ilyet addig amíg nincs pontos diagnózisom a gyereket illetően, mivel vannak olyan kórképek, ahol ez a módszer többet árt mint használ. Azt javaslom, ha tehetik keressenek meg, megnézem a gyereket, és akkor a diagnózishoz mérten tudok megoldási kulcsot nyújtani a probléma kezelésére. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 03. 08:31Még nincs értékelés
2012. 08. 01.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Van egy 9 éves kislányom!Édesapjától 4 évvel ezelőtt elköltöztem édesanyámhoz!Sajnálatos módon ez nagyon megviselte őt!Mivel nem volt más lehetőségem,anyukámnál együtt aludtunk! Fél évvel később sikerült önálló lakásba költöznünk, ahol külön szobája lett ! Itt elég komoly alvás problémái lettek! Egyszerűen nem akart aludni! Elvittem pszichológushoz(1 évig járt rendszeresen),és a tanácsokat megfogadva teljesen elmúlt az alvászavara, legfőképpen a rendszerességre alapozva! Tavaly nyáron nem volt semmilyen problémánk, de 2 héttel ezelőtt 1 hetet az édesapjánál és az ő élettársánál töltött (mindkettőjüket nagyon szereti a lányom), és mióta hazajött, újra nem tud elaludni! Azt mondja, hogy fél, de nem mondja meg, hogy mitől! Előfordul, hogy nagy nehezen elalszik, de felébred 1-2 óra múlva, és egyből kiabálja, hogy anya! Kérdeztem tőle, hogy történt-e valami az apukájánál, de azt mondja, hogy nem!Tudna bármilyen tanácsot adni, hogy mit tegyek, hogy átsegítsem őt a félelmein és a nehézségein?Annyit sikerült kiderítenem, hogy az apukájánál is többször órákon keresztül sírt, hogy nem tud elaludni!Náluk egy szobában aludtak mind a hárman!
Köszönöm előre is!Tisztelettel:Pató Ildikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az elalvás előtti internetezés, televíziózás alváshigiénés szempontból bizonyítottan kedvezőtlen, a villódzó fény elalvási zavart, gyakori mikroébredéseket okoz, feltöredezi az alvásmintázatot. Minél idősebbek a gyerekek, annál többen néznek tévét, interneteznek esténként, és ez nagy befolyással van az alvás minőségére!Az önök esetében nem tudom h ez mennyire lehet meghatározó tényező az alvási problémát tekintve, erről nem írt, de mindenképpen tudnia kell!
Azt h konkrétan mi állhat az ön kislánya jelenlegi alvásproblémájának a hátterében, személyes konzultáció során ki tudjuk deríteni és annak megfelelően kezelni. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 08. 01. 07:59Még nincs értékelés
2012. 07. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A kislányom 4 éves, és sajnos még mindig bepisil éjszakánként, de van, hogy nappal, az óvodai alvás alkalmával is. Az előbbi heti 2-3-4 éjszakát jelent. Ilyenkor nem ébred fel, csak reggel konstatálja, hogy mi történt. Mindig elmegyünk lefekvés előtt még a wc-re, a bili is be van készítve a szobájába, néha használja is. Volt, és vannak időszakok, amikor akár hetekig is szárazon ébred. vagy csak esetleg egyszer történik baleset.
volt már olyan, hogy nappal is sokszor járt pisilni, és esetéeg be is szaladt, ekkor húgyúti fertőzés állt fent.
Apukája két éve külföldön dolgozik, jellemzően havonta tölt itthon egy hétvégét. Természetesen ezen időszak alatt volt többször is, amikor több hetet is itthon tartózkodott, de az nyilvánvaló számomra, hogy megviselte/megviseli a dolog, ugyanis rágja a körmét. Látszólag elfogadja, hogy Apa elmegy dolgozni, de mindig hazatér. Beszélgetünk is róla, hogy ő ettől ugyanúgy szeret minket, stb. Ők egymással is hetente kommunikálnak, de tény, hogy egyre kevésbé emlegeti az Apukáját.
Sajnos nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a bepisilés mögött is az apuka távolléte miatt érzett szorongás áll, és bűntudatom is van, hogy talán nem foglalkozom vele eleget. Mostanában nagyon akaratos, makacs, sokszor "kiborít".
Mindenhol azt mondják, hogy 5 éves koráig ne foglalkozzam a bepisiléssel, majd kinövi.

Üdvözlettel:Gabi, egy aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol fel tudjuk térképezni h mi állhat konkrétan a probléma hátterében és akkor annak megfelelően kezelni, mert az ön által leírtak alapján enurézis nocturna-ról van szó, amely pszichoterápiával igen rövid idő alatt kezelhető. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 07. 22. 10:01Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.