Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2012. 10. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea.
A kisfiam 5 eves,de kb mar egy eve kuszkodunk a viselkedes problemaival!Mindig mindenkit serteget,olyan szavakat mondd,amiket meg nem is hallottunk,csak ugy kitalal valamit,amivel megserthet engem vagy az apjat,vagy a csalad baratait!Mar nagyon szegyenlem a viselkedeset!Nem tudom hogyan hassak ra hogy viselkedjen mar vegre!Egy pl:A baratnom nalunk van es a gyerek elmegy mellette es ra vag a baratnom fenekere.A baratnom megkeri szepen,hogy kicsim tobbe ne vagj a fenekemre,mert nem kellemes es nem illik!Ezt en is elismetlem neki!De kov. alkalommal ujra megteszi,szoval jatszik az idegeinkkel!Vagy megkerik,hogy ne gyere be a szobamba,mert most vendegem van,de o betolakodik!Vagy megkerem,hogy mig elmegyek futni,halgasson szepen a baratunkra,akire bizom arra a 20 percre,de nem teszi meg,irtozatosan szofogadatlan!Probaltam buntetessel,meg tenyleg pofonnal is,de nem nagyon mukodik semmi,!Meg is beszelem vle mindig,hogy mit es miert nem szabad,de szarik ra!Mar nagyon faraszto!Lelkileg mar kikeszitett engem is meg az apjat is!A csaladunk baratai meg mar ki is mondjak,hogy de szemtelen a fiad!Van egy 3 eves occse is,es mindig szadizza,persze erezhetoen szereti,de megis utogeti ,meg szemtelenkedik vele is!MIt tegyek,hogy valtozzon es jol nevelt gyerek legyen?Es egeszseges lelkiallapotu,mert szinte ugy erzem lelkileg van a dolog,de nem tudom mi lehet a baja!Mit tegyek?Kerem segitsen!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, nagy valószínűséggel magatartászavarról van szó, amely egyre súlyosabb formákat ölt, de a pontos diagnózishoz és a hozzá fűződő megoldási kulcsról csak akkor tudok beszélni, ha már láttam a kisfiát és önnel is részletesen elbeszélgettem, hiszen minden eset egyedi, és a viselkedést kiváltó tényezők is egyediek. Keressenek meg ha tehetik, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 23. 07:00Még nincs értékelés
2012. 10. 16.⧉
Olvasói kérdés

Szia Andrea!

A fiam most kezdte az iskolát.A reggeli elválások nagyon nehezek..szinte mindig sír...napközben már nincs gond..teszi a dolgát és szereti a sulit.Minden reggel többször is elmondja nekünk,h a szívében élünk...és hogy ugye hamar eltelik a mai nap is....ezt a suli bejáratánál is megkérdi tőlem még vagy háromszor.
Szokása még,h indulás elött még vagy kétszer megnézi az órarendjét...elbúcsúzik a hörcsögétől vagy 3szor...
Olyan érzésem is van,h fél attól nem megy érte senki délután a sulihoz....pedig ilyen soha nem volt óvis korában sem..mindig pontosan ott voltunk....vagy ma is megkérdezte, h a macija...akit most pár hete elővett..itt lesz-e még délután amikor hazaér.
Érzéseim szerint szorong olyan dolgok miatt melyek még megsem történtek!

Mi lehet a gond?

Köszönettel:Barna Attila

Szakértői válasz

Kedves apuka!

Az ön által leírtak alapján leválási szorongás és a biztonságérzet megingása áll a háttérben, amely ha hosszú időn keresztül fennmarad, különböző szélsőséges viselkedéseket eredményezhet, vagy viselkedésbeli regresszió alakul ki. Ha gondolja keressenek meg, megnézem a kisfiát és segítek a feldolgozásban. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2012. 10. 16. 06:42Még nincs értékelés
2012. 10. 16.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Tanácstalan vagyok, ezért fordulok Önhöz. Több gyermekes, régóta a pályán lévő pedagógusként elakadtam a középső gyermekem problémájának megoldásában. Csenge 5 éves óvodás kislány. Előfordul, hogy nappal ( szerencsére éjszaka nem ) bepisil. Az okát több oldalról is kerestem. Az óvodában alkalmazkodnia kell, nem mindig mehet ki pisilni. Ezt próbáltam úgy megoldani, hogy minden reggel csak wc után megyünk oviba, és ha tudom ebéd után elhozom. Sajnos az óvodában egy negatív élmény hatására kialakult nála, hogy pisilés után órákig törli magát, de ennek ellenére is nedvesnek érzi magát. Gyakran sír amiatt, hogy úgy érzi nedves a bugyija, egy kicsit bepisilt. Ilyenkor megnézem, és a legtöbb esetben száraz a bugyi. Gyerekorvos segítségét már kértem, vizeletet vizsgáltunk, ami negatív lett. Gyanítom, hogy ez nála pszichés probléma. Nagy csoportos szereti az ovit, mindig vidáman megy a kis barátaihoz. Nem biztos, hogy erre a pár hónapra célszerű lenne kivenni, más oviba vinni. Tudom, hogy lesz egy meccsem a dadusnénivel is, mert Csenge beszámolt arról, hogy gyakran visszaküldi Őt a folyosóról, amikor pisilni menne. Csenge azt is mondta, hogy sokszor tartogatni kell neki. Amit nem is értek. Egy 5 éves kislánynak miért kell tartogatnia? Kérem írja meg, hogy hogyan könnyíthetném meg Csengének feldolgozni ezt a problémát. Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján mély érzelmi elfojtások állnak a probléma hátterében, amit a kislánya sajnos nem tud feldolgozni. Nem gondolom h erre a fél évre ki kellene őt venni az oviból, az véleményem szerint akár ronthatna is a helyzeten. Azt javasolom, h ha tehetik keressenek meg egy beszélgetés erejéig, megnézem a kislányát, feltérképezzük a hátteret, és akkor konkrét megoldási javaslatokat tudok önöknek adni abban, h hogyan tovább. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 16. 06:38Még nincs értékelés
2012. 10. 10.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
A kislányom 4éves volt most májusban,és kora szülőt volt 31 hétre született 1490. ő most óvodás középső csoportos. Az óvónő szerint fejletlen, nem úgy fejlődik, mint ahogyan egy 4évesnek kellene. A viselkedésével vannak gondok, szétszórt, többször is szólni kel neki mire hajlandó figyelni. mozgásával is több probléma van, kötöttek az izmai. Nem akar öltözködni, orrot fújni, stb. Nem tud be illeszkedni a csoportba, nagyon vissza húzódó, szégyellős, nem minden esetben hajlandó a gyerekkel játszani, nagyon nehezen nyílik meg másoknak idegenek előtt pláne.Meg sem szólal,az oviban akár egész nap. Ha viszem az uncsitesojéknál akiket nagyon ritkán lát makszx egy fél óra után meg nyílik elütök és ővelük a gyerekkel játszik puszilgassa őket. Nem értem az oviban a viselkedését, bár lehet szerintem az is be folyásoláhatya tavaly nem abban a csoportba járt mint most áttették és nagyobbakkal járnak egy csoportba.
Erika.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is elfelejtette feltenni a leírás után a kérdését, de amennyiben az a kérdése h ez fog-e változni, úgy az a tapasztalatom, hogy a koraszülötteknek valóban több idő kell ahhoz h utolérjék társaikat, de amennyiben rendszeresen meg van a mozgásfejlesztésük, és érzelmileg is minden rendben alakul a környezetükben, úgy 5-6 éves korukra elérik azt a fejlettségi szintet amivel kortársaik rendelkeznek!Természetesen sok munkát, plusz foglalkozásokat igényelnek ezek a gyerekek, és nem utolsó sorban sok szeretetre van szükségük, az minden helyzetben segít áthidalni a problémákat.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 10. 16:42Még nincs értékelés
2012. 10. 07.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea.A kérdésem az lenne 4 éves kislányom agresszív lett mióta óvodába jár.
Mi a nagyszülőkkel élünk és előfordul,hogy amikor hazajövünk oviból semmi előzmény nélkül belerúg a Nagymamájába.
Másokkal szemben nem csinálja,a nagymama súlyos pánikbeteg(hiper érzékeny szorongás).
Miután belerúg a kislány óriási veszekedést csinál nem vagy az unokám,nem vigyázok rád többé stb... dolgokat kiabál a kicsire.
A kislány sír.
Mit tegyek?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A gyermekkori agresszivitásnak nagyon sok oka lehet,és soha nem egy tényezőből alakul ki. Az h az önök esetében ezt pontosan mi eredményezi, csak személyes konzultáció segítségével tudjuk kideríteni és akkor annak megfelelően kezelni a kialakult állapotot. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 07. 08:06Még nincs értékelés
2012. 10. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedve Andrea!

Nem is tudom, hogy probléma e az én gondom, de jobb ha megkérdezem, mintsem tudatlan maradok. Tehát a kisfiam 4 éves, és már egészen pici kora óta, csak kislányos játékokkal hajlandó játszani. Ez engem nem is zavarna, csak már ovis, ráadásul középső csoportos, és sokszor azzal jön haza, hogy a fiuk az oviba bántották, mert ő a lányokkal játszott, akik viszont nem nagyon akarnak vele játszani mert kisfiúk. Nem tudom, mitévő legyek, mert próbálom én mondani neki, hogy ő bizony kisfiú, és fiús játékokkal kellene játszania, de nem igazán tudom, hogy jót teszek e neki ezzel. A tanácsát kérném, hogy mitévő legyek. Előre is köszönöm a válaszát!
Üdv: Jenna26
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Véleményem szerint érdemes lenne minél előbb megnézni h mi okozza a kisfiánál ezt a problémát, hiszen ebben a korban az ön által leírtak egyáltalán nem jellemzőek a kisfiúkra. Amennyiben ez megtörtént, több tanácsot tudok önnek mondani a hogyan továbbot illetően, addig viszont nem szeretnék semmilyen címkével élni. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 02. 19:07Még nincs értékelés
2012. 10. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy 7 éves fiam, aki az idén kezdte az első osztályt. Van egy osztálytársuk aki dadog és ráadásul viselkedési zavarokkal is küzd. Az anyuka egy kétségbeesett e-maillel fordult a szülőkhöz, mivel csúfolták a gyermekét és szegény e miatt, mindig haza akart szökni az iskolából. Mint kiderült -saját bevallása szerint az én gyermekem is a csúfolók között van. Már többször leültünk vele beszélni és reggelente úgy válunk el, hogy figyelmeztetem, ne csúfolódjon. Meg is érti, tudja és megfogadja, hogy többet nem fog csúfolódni, de mégis megteszi. Szerencsére őszinte így nem tagad le semmit és mindent elmond, jót is rosszat is, de nagyon kellemetlen a dolog mert nem igy neveltük és nagyn szégyenlem magam, hogy csúfolódik. Mit tudok még tenni a lelkére beszélésen kívül? Előre is köszönöm a válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A másság elfogadása nem mindig megy zökkenőmentesen ebben a korban, segíteni kell ebben a gyereket mint szülőként, mint pedig tanítónéniként, és segíteni meglátni az érem másik oldalát, azaz h milyen pozitív tulajdonságai vannak a dadogós kisfiúnak. Időbe telik, de kitartó munkával sikerülni fog.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 02. 18:59Még nincs értékelés
2012. 10. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van két 7 éves iker fiam,akik nagyon különböznek,mind belsőleg mind külsőleg.Milán és Gergő.Most kezdték az iskolát,apukájuk pedig nemsokkal suli kezdés előtt ment külföldre dolgozni,nehéz anyagi helyzetünk miatt.Minden héten beszélnek vele.A probléma az,hogy az iskolában csúnyán beszélnek,sőt verekednek,pedig mi nem beszélünk se csúnyán itthon,verekedi meg főleg nem szoktunk.Itthon is szoktak verekedni,de csak heccből,nem sűrűn komoly a dolog.lég szigorúan fogom őket,de hát egyedül vagyok,mamáék 100 km-re,dolgozom is.Próbálok minél többet foglalkozni velük,kirándulni megyünk,meg foci edzésre járunk,mert azt nagyon szeretik,este mese.Következetes is vagyok,már 2 éves koruk óta.Csak olyan rosszul esik,amikor a tanártól vagy egy másik anyukától hallom vissza,hogy mit csinált vagy mit mondott a gyerek.Főleg Milánnal vannak gondok.Nagyon lelkis gyermek!Próbáltam már beszélni vele, szépen elmondtam hogy nem szabad így meg úgy viselkedni,beszélni!Sok eleven és rossz gyerek van az osztályban,és Milán már az oviban is a szélén táncolt mindig annak,hogy a jó vagy az elevenebb csoporthoz húzódjon.Biztos megviselte az utóbbi idők változásai,mégis szeretném jó útra terelni,mert tudna ő jobb is lenni!Számítok a ÖN véleményére is!Forduljunk az itteni gyermekpszichológushoz? Üdvözlettel:egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amennyiben drasztikusnak ítélik meg ezt a viselkedés változást úgy ön, mint a tanárai, érdemes lenne gyermekpszichológushoz fordulniuk minél előbb, mert valószínű h érzelmileg képtelen feldolgozni a nagy változásokat és ebben segíteni kell őt. Az agresszivitás minden esetben jelzés értékű, komolyan kell venni, mert ez az állapot a gyereknek sem jó.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 02. 18:55Még nincs értékelés
2012. 10. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő! Páromnak van egy 5 éves fia amit mi nevelünk 3 éve! az édesanyja a mi utcánkba lakik ,de a kisfiút nagyon ritkán viszi magához akkor is 2-3 órára!A kisfiúnak nem is nagyon hiányzik! Az lenne a kérdésem,hogy mi lenne a legjobb a gyerek,hogy 2 hetente 2 napra vagy amikor az anyukának jó? A gyerek nagyon sokszor pisil de nem sok jön belőle csak pár csepp! Attól félek nem-e pszihésen van ez is? ( Hozzáteszem az anyuka fűvescigit szív!) Szeretnék tanácsot kérni,hogy mis is lenne a gyereknek a legjobb!
Szakértői válasz
Tisztelt szülő!

A gyereknek az a legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát, és legyen egy rendszer az életében, beleértve ebbe azt is, hogy adott esetben az édesanyjával megszokott időben találkozzon, azaz ha 2 hetente 2-3 napra, akkor az mindig ugyan azokon a napokon történjen, fontos ez a biztonsági érzet stabil fenntartása érdekében.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 10. 02. 18:50Még nincs értékelés
2012. 09. 30.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Az egyik ikergyermeknél, aki 4 éves, folyamatosan az öltözködési gondokkal küzdünk.
Olyan ruhákat, amin gomba található egyáltalán nem hajlandó felvenni. Így az oviban az ünnepségeken sem tudom ráadni kisfiú létére az ingeket. Igazából mi ebből nem csináltunk gondot, elfogadtuk a helyzetet.

Viszont az elmúlt hetekben arra lettünk figyelmesek, hogy titokban, elbújva, (pár napja a fürdőszobai tükör előtt) ingeket és kismellényeket próbálgat. Amikor észrevesszük, akkor nagyon zavarba jön, és dugdossa ezeket a ruhákat.
Az egyik ilyen alkalommal felajánlottam neki, hogy nyugodtan jöjjön ki az előszobába a tükör elé, hisz ott jobban látja magát. Persze, nem élt vele.
Komolyan kell ezzel a témával foglalkozni vagy elmenjünk mellette?
Válaszát megköszönve,
Ildikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Véleményem szerint nem kell ezzel a témával komolyabban foglalkozni, az ön által leírtak alapján a kisfia nagyon ügyesen elkezdte megoldani saját maga számára ezt a problémát, barátkozik már a gombokkal :)),és ez így teljesen rendben is van. Továbbra se erőltessék a gombos ruhákat és meglátja rendbe jön ez a dolog!

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 30. 17:27Még nincs értékelés
2012. 09. 27.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Igazából régóta foglalkoztat a gondolat, hogy megosszam a problémámat egy szakemberrel. Most rászántam magam. Két gyermekünk van egy 9 éves kislány aki 3.osztályos és egy 4 éves kisfiú. Teljesen \"normális\" szerető,nyílt, család vagyunk harmóniában nyugalomban telnek a hétköznapok. A problémám a nagyobbikkal van. Igazából nem is tudom, hogy hogy írjam le ezt az egészet. Ő egy nagyon bájos, kedves kislány. az óvódában se volt vele semmi probléma könnyen beilleszkedett voltak barátai a foglalkozásokon szívesen részt vett de ezeket gyakorlatilag nem tőle tudom, hanem az óvónéniktől. Most hogy iskolás semmi sem változott. Az eredményei kitűnök, szívesen jár iskolába, utána kosárra az órákon aktív ( a tanár néni szerint).Én úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatunk de valami miatt mégse osztja meg velem a mindennapjait. Vele sose történi semmi a suliba,, minden nagyon \"szupi\" minden OK. ezek a feleltek a kérdéseimre. Ha elterelő hadművelettel próbálom beszélgetésre bírni, akkor is mindig olyan álltalánosak a válaszai.Igazából megmondom, hogy ezzel mi a problémám. Félek attól, hogy közeledünk a kamaszkor felé és mint tudjuk a kamaszokkal nem könnyű és félek, hogy nem fogok tudni az ő problémáiról, félelmiről, aggodalmiról és persze a boldog pillanatairól sem, mert nem osztja meg velem. Nem értem, nem tudom mi a gond és csak irigykedve hallgatom azokat a szülőket akiknek a gyermekei mesélnek otthon az iskoláról a baráti kapcsolataikról a vagy csak egyáltalán arról, hogy mi minden történt velük. Várom a válaszát kiváncsi vagyok az Ön véleményére nagyon. Köszönettel: egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Minden ilyen jellegű probléma hátterében meghúzódik egy "OK", vagy akár több is, amely gátolja lányát abban h ugyan olyan nyíltan beszéljen a napi kis dolgairól, mint azt általában a többi gyerek szokta. Valósak az ön aggodalmai a kamaszkort/serdülőkort illetően, hiszen valóban így sok mindenből kimaradhat szülőként, és ha problémái lesznek a kislányának önnek lesz lelkiismeret fordulása, ez már a mostani levelében is érezhető. Ha gondolja, szívesen elbeszélgetek a kislányával, h rájöjjünk a viselkedését kiváltó okokra, és akkor természetesen kezelni tudjuk a jelenlegi helyzetet. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 27. 19:27Még nincs értékelés
2012. 09. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam decemberben lesz 3 eves.2 es feleves koraig nem volt semmi problemam vele,mindenkinek dicsekedtem hogy milyen jo gyerek.Az egyetlen \"negativum\" hogy nagyon nyafogos es hisztis,de a legtobb kisgyerek ilyen,igy ezt nem tartottam problemanak.Kb feleve eleg sok \"butasagot\" csinal,ami szinten termeszetesnek mondhato,mivel elert abba a korba,amikor mindent csinalni akar amit a felnottektol lat,probalkozik onalloan csinalni dolgokat,ami sajnos sokszor rosszul sul el.Pl szereti ontogetni a teat egyik poharbol a masikba,aminek az eredmenye hogy uszik a lakas a teaba,tiszta ragacs minden.Filccel rajzol a szonyegre,pedig elmondtam neki,hogy csak a papirra szabad.Furdesnel kilocsolja a kadbol a vizet,pedig tudja hogy nem szabad,stb.Igyekszem mindig szemmel tartani,de mivel meg kell csinalnom az itthoni dolgokat,igy van hogy nem veszem eszre ha rosszat csinal.Tudom hogy minden gyerek csinal ilyeneket,de sokszor ez nem vigasztal,es elszakad a cerna-szegyen ide vagy oda-,kiabalok vele.Persze eloszor mindig elmagyarazom neki szepen,nyugodtan mit csinalt rosszul,mit nem szabad.De mar sokadszorra nincs turelmem.Nem tudom hogy lehetne vele megertetni,hogy mi jelent az,hogy NEM SZABAD.Nem akarok lelkinyomorekot csinalni a gyerekbol a kiabalasokkal,de sokszor nem tudom magam turtoztetni,amit persze kovet a buntudat,es a lelkiismeretfurdalas.Mindig az jar a fejembe,hogy biztosan elrontok valamit,es a kesobbiekben ez csak rosszabb lesz,majd nem fogok tudni hatni ra,nem fog szotfogadni.Fogalmam sincs hogyan kell egy egeszseges anyai tekintelyt kivivni anelkul,hogy kart tennnek benne.Tudna nekem valami tanacsot adni hogyan probaljam meg kezelni az ilyen \"rosszalkodasokat\"?
Valaszat elore is koszonom!
Alma
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvasván a levelét az a meglátásom, h érdemes lenne önnek eljönnie egy egy órás konzultációra, ahol a kisfiára szabottan fel tudunk építeni egy jól körülhatárolt nevelési útmutatót, olyan konkrét lépésekkel, amelyek egyrészt biztosítják a gyerek számára az egészséges érzelmi fejlődési folyamatot, másrészt önnek, mint anyának megmarad a szülői tekintélye.Keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 25. 06:54Még nincs értékelés
2012. 09. 25.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 3,5 éves, szeptemberben kezdtük az óvodát. Sajnos minden reggel hiszti előzi meg az indulást, könyörög ne vigyük oviba, a ruhákat erőszakkal tudjuk ráadni reggelente, az autóba ketten bírjuk betuszkolni, de így ís kimászik, egérutat nyer. Szemmel láthatóan szorong ha óvodába kell menni.Sokat beszéltünk neki az óvodárol, felkészítetük, ennek ellenére vannak a gondok. A beszoktatás alatt nem volt gond, mert ott voltam vele, addig szívesen ment, most is úgy akarja az ovit, hogy ott legyek vele.
Csak sír mikor otthagyjuk. Most egy olyan problémám van, hogy mikor mentünk érte mindig azt mondták, csak pár percig sír a gyerek miután elmegyünk. Egyik nap korábban érkeztem és az egyik anyuka mondta, szegény gyerek egész nap sírt(nem csak aznap, máskor is). Mikor az oviból kiadták az ovónők, minden nap azt mondják pár perc után megnyugszik, nincs semmi gond vele.Eddig nyugodt voltam, azt hittem minden rendben. Miért vezetik félre a szülőt? Igy hogy segítsem a gyereket a beilleszkedésbe?
Másik problémám, hogy amióta ovis, csapkodja magát az ágyban éjjel, pörög-forog, néha kiabál, sokszor mellé kell bújni.
Eddig szobatiszta volt napközben is, de mikor hazaérünk az oviból, rendszeresen becsurgatja a pisit, vagy bepisil.
Mit tudok tenni?
Analia1
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak szépen tükrözik azt, hogy a kisfia még éjszaka is képtelen kikapcsolni a megélt óvodai élményeket, ezért lett nyugtalan az alvása. Az h ismét elkezdett bepisilni, érzelmi elfojtásokra utal, amit minél előbb el kell kezdeni kezelni, h ne öltsön súlyosabb formákat. Érdemes lenne leülnünk egy beszélgetés erejéig, ahol feltérképezzük pontosan a hátteret és a kisfiára szabottan a teendőket.
Az óvónők viselkedését pedig felháborítónak találom, hiszen így h bízzon meg a szülő bennük, h hagyja rájuk egész napra a gyerekét?!
Keressen meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 25. 06:47Még nincs értékelés
2012. 09. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea !

Kisfiam 9 éves ,- harmadik osztályos. Születésétöl fogva egyedül nevelem,- de a kapcsolat kéthetente az apukával történik. A Második osztályban az évvégi bizonyítványában egy 4-es volt,- magyarból. Iskola otthonos iskolába jár,- de most már mivel hétközben a magyaron és matekon kívül más tantárgyak is többször vannak, ezért hétközben is kell készülni.Az elmúlt idöbe sem volt egyszerü a tanulás, de azt hétvégén ha nagy nehezen is ,- rengeteg idö ráfordítással megoldottuk.Most minden délután " cirkusz " van a tanulás miatt .Bög és ordít, hogy nem tanul.Ha sikerül is rávennem a tanulásra,- és együtt elkezdünk tanulni,- akkor az úgy zajlik, hogy elolvastattom vele hangosan az anyagot,- majd visszakérdezem. Ez nagyon lassan megy. Közben még én is felolvasom neki, kiemelem a lényeget,- visszakérdezek.Kb. környezetböl egy 12-15 mondatos lényeg elsajátitása egy- másfél óra,- miközben azt veszem észre, hogy egyáltalán nem érdekli,- nem is nagyon figyel rám. Mit tegyek , hogy a tanulás gyorsabban , hatékonyabban történjen,- és ne kényszerböl csinálja.
Minden nap szörnyű,- a tanulás miatt .

Várom válaszát,- köszönettel: Marcsi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Sokrétű igazából a dolog, de amit kiemelnék elsősorban az az, hogy a figyelmét kellene szakmailag fejleszteni, aztán ha már van sikerélménye a kisfiának, akkor otthonra jó motivációs eszközöket találni és higgye el, h megoldható ez a kialakult helyzet. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 23. 19:39Még nincs értékelés
2012. 09. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kisfiam 2+fél éves. 2 évesen lett szobatiszta. Akkoriban született meg a kistestvére is. Eleinte minden szépen alakult. 1 hét alatt szobatiszta lett. Még éjszakára sem kellett már pelus. 4 hónap múlva azonban néha bepisilt és rendszerint egy picit nedves volt a gatyó. Nem sokra rá pedig elkezdett bekakilni. Azóta minden nap bekakilik. Nem szól amikor kakilni kell. Hiába ültetem rá a bilire, azt mondja hogy nem kell kakilni, erre pár perc múlva bekakilik. Eleinte egy picit leszidta, de az sem használt. Ma már nem merek rá veszekedni sem miatta. Ha pisis a gagyó akkor is azt mondja, hogy véletlen volt. Mit tegyek? Gondolom az nem segítene ha újra pelenkát tennénk! El vagyok keseredve! Én rontottam el valamit? Féltékeny a tesójára és így akarja felhívni a figyelmet?
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Annak h ő már volt teljesen szobatiszta és most ismételten bepisil, bekakil érzelmi okai vannak, ezt nevezzük szekunder enurézisnek! Valóban nem célszerű ilyenkor visszaadni a pelust, hiszen az többet árt, mint használna. Érdemes lenne eljönnie egy személyes beszélgetésre, ahol részletesen át tudjuk beszélni a hátteret és konkrétan, a kisfiára szabottan a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 23. 07:34Még nincs értékelés
2012. 09. 20.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Tanácsot szeretnék kérni: kisfiamat az óvodában rendszeresen harapdálja egy kisfiú. Véraláfutásosra harapja a karját, hátát, de sajnos a többi gyereket is terrorizálja! Többször láttam az udvaron, hogy erősen fojtogatja(!!), csípi, csavargatja a karjukat stb. Az említett kisfiú állítólag problémás gyerek, kérdésemre az óvónők az mondták, hogy javasolni fogják szakember bevonását. Ma voltam bent egy szülőkkel közös foglalkozáson az óvodában, és figyeltem, mit is tesz a kisfiú, hogyan reagálnak az óvónénik. A kisfiú saját tenyerét harapja szinte egyfolytában, a fogait piszkálja (elől nincsenek csak fekete csonkok, a többi is szörnyű állapotban van...), az arca sebes (olyan, mintha magát is kaparná, csipkedné). Minden ok nélkül odament egy kislányhoz, elkezdte erősen fojtogatni, majd hatalmasat tekert-csípett a karjába. Az óvónénik nem vették észre, én rászóltam, de továbbment, és másik gyerek nyakába is belemarkolt, tekerte. Teljesen megdöbbentem, tanácstalan vagyok: szóljak még egyszer az óvónéniknek? Egyáltalán mire utal ez a magatartás? Én az javasoltam a kisfiamnak, hogy sikítson, kiáltson, ha ezt teszi Vele is. De azt láttam a gyerekeken, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni a bántalmazással (gondolom otthon nem ezt látják, tapasztalják). Némelyik szótlanul tűri, vagy mondják, hogy --ne bánts!-- de az óvónéninek nem szólt egyik sem.

Válaszát előre is köszönöm:

Andrea
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak súlyos magatartászavarra utalnak, amit az óvoda pszichológusnak, vagy ha nincs ilyen akkor a szülőknek kellene minél előbb kezelésbe venni, külsős gyermekpszichológust keresve. Szerintem nyugodtan szóljanak önök szülők, akár többször is az óvodapedagógusnak, esetleg óvodavezetőnek, hiszen a struccpolitika, h az óvónők nem vesznek róla tudomást, nem fogja megoldani a helyzetet és a többi gyerekben is maradandó sérüléseket okozhat, úgy fizikai, mint lelki szinten.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 20. 14:12Még nincs értékelés
2012. 09. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!Remélem tud tanácsot adni.Van egy 9 éves fiam akivel vannak a problémáim.5.hónapja elküldtem az édes apját mert már nem tudtam vele élni.ritkán de sokat ivott és ilyenkor gyerekek szeme láttára vert meg.A fiam nagyon apás és mikor az apa elköltözött változott meg viselkedése irányomba.Nem fogad szót,követelőző,sokat bántja a 8,éves húgát,sokat csavarog korához képest,ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné hisztizik,teljesen ki kell magából ilyen kór tör zúz meg próbálók nyugodt maradni,gyúgtatní de annál rosszabb fel hergeli magát, ha megverem akkor meg jóban megutál.vannak napok mikor olyan mint egy angyal,mint ha két személyiség volna.egy elkeseredett édes anya.(vikoca29)
Köszönöm a tanácsát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nehezen dolgozza fel a kisfia az új családi állapotot, és a viselkedése maximálisan azt tükrözi, hogy nehézségei vannak, az érzelmi/fizikai elszakadás megviseli. Magatartászavar, dühkitörés tipikus tünetek, és ezzel időben el kell kezdeni dolgozni, hogy ne öltsön még durvább formákat. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen megnézem a kisfiát,elkezdem vele a munkát. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 18. 19:53Még nincs értékelés
2012. 09. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

2 hete kezdte meg az iskolát a 6 és fél éves fiam!Reggelente a szokásos program:ébredés után rögtön pityeregni kezd...az iskolába érve pedig már sírásba váltunk át.Nem akar elengedni...gyakorlatilag a tanítónő viszi be a terembe nagy nehezen.A tanítőnők mondták,h 5 perccel később semmiféle probléma sincs már..jól tanul,haverkodik,jól érzi magát!Sőt délután mikor megyünk érte,akkor elmondja,h szuper napja volt!
Megkérdeztük,h a baj.Azt mondta,h hosszú volt a nyári szünet...és nagyon hiányzunk neki.Megjegyzem ez óviban is így volt....minden szünet után két hétig sírva ment oda is.
reggelente még kitalálja,h menjünk orvoshoz..mert Ő beteg...vagy hozza el vki délben a suliból!
Amúgy egy nagydumás gyerek....imád barátkozni..jól tanul...a tanítőnő is dicséri,h nagyn ügyes...csak ugye ez a reggel.
Tudom 2 hét még nem nagy idő...de mégis tudna-e valami tanácsot adni ez ügyben?

Előre is köszönjük!
Mit tudna tanácsolni nekünk?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Valószínű leválási szorongásról van szó, ha ez az oviban is így működött, és ez sajnos az a tapasztalatom h nem szokott magától megoldódni. Ha szeptember végén is fenn áll még ez az állapot, akkor keressenek meg és megnézem a kisfiát, akkor tennünk kell valamit a leválási szorongás kezelése érdekében, különben egy idő után befolyásolhatja a teljesítményét és még durvább formákat ölthet. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 18. 10:21Még nincs értékelés
2012. 09. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Egy ket kisfiu anyukaja vagyok, az egyik negy eves a masik 8 honapos! A nyari vakacioban rengetegszer szidtam kisfiamat, volt alkalom, mikor fulet huztam, megraztam, mivel rengeteget nyafogott, hol mert nem tudja zoknijat huzni, hol meg batortalanul meg sem probal valamit es csak nyafog es nyafog.Igazabol rengeteget foglkoztam vele mig nem volt meg a testverke utanna pedig nincs ido csak mind vele foglakozni. Szoval ez a mindenert nyafogas nagyon kikeszit. Igazabol ami zavar az,hogy nagyon felduhodok es hogyan nyugtathatom magam amikor nagyon felmergesit es hogy ne fenyitsem meg? Lelkiismeret furdalasom is van emiatt es nem ertem hogy tudok annyira felduhodni , hogy neha bantom ot.
Elore is koszonom valaszat
Noti
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ön ki van fáradva, érződik a leveléből, ezért sokkal ingerültebben kezeli a kisfiával kapcsolatos helyzeteket és mint egy ördögi kört megteremtve, az ön kisfia ezt érzi, azt is h így több figyelmet kap, ezért nyafog többet, és viselkedik így!
Érdemes lenne csak önnek eljönnie egy egy órás beszélgetésre, hogy megtaníthassam önnek hogyan kezelje ezeket a helyzeteket és hogy ne durvuljon el még jobban ez az állapot. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 18. 10:13Még nincs értékelés
2012. 09. 12.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
A kisfiam 6,5 éves visszamaradt nagycsoportos. Amióta elkezdődött az ovi azóta csak panaszt hallok a fiamra. Rossz, szófogadatlan, nem figyel oda, bontja a rendet, szemtelen ... stb Minden napra jut valami. Az első napokban lyukat beszéltem a hasába hogy így nem szabad viselkedni ... stb. Nem ért semmit. Pedig minden nap megígéri hogy jó lesz és nem lesz rá panasz. Ennek ellenére semmi nem sikerül belőle. Persze mivel nem ért semmit amit beszéltem új eszközhöz folyamodtam. Elvontam tőle olyan dolgokat amiket tudtam hogy nagyon szeret. Pl: mese nézés, kedvenc játékok... stb. Minden nap elbeszélgettem vele hogy miért van ez. De ő nem tud rá semmit mondani. Könnyek között ismételt ígéretek sorozata amiből persze továbbra sem lesz semmi. Mit tehetnék még. Egyszerűen olyan mint ha a falnak beszélnék. Amikor beszélünk róla akkor mindent megígér de nem tart be belőle semmit. Az óvónő is azt mondja hogy semmi változás nincs pozitív irányba. Mit tegyek? Teljesen tanácstalan vagyok. Nincs már mit elvenni tőle és már szorongva kérdezem az óvónőt hogy ugyan aznapra mi jutott. Kérem segítsen.
köszönettel
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Amikor már az ön által alkalmazott módszer sem hozza meg a hatását, akkor az azt jelenti, hogy a probléma, a viselkedésének a gyökere annyira mélyen van, hogy képtelen a viselkedés változásra. Ilyenkor már célszerű gyermekpszichológus segítségét igényelni, ahol konkrétan fel kell térképezni a hátteret és annak megfelelően elkezdeni a kezelést. Higgye el, h ez az állapot a kisfiának sem jó, egyszerűen nincs más eszköze arra, h felhívja a figyelmet h vele valami nincs rendben. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 09. 12. 21:35Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.