Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2012. 05. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van egy 10 éves nevelt lányom, és egy 5 hónapos pici lány ö már közös a párommal. A párom már 5 éve külön él a volt feleségétöl,2 éve a nagylányt viszont mi neveljük,édesanyja teljesen itthagyta, nem látogatja néha beszélnek telefonon. A kislány az utobbi idöben teljesen dezorientált,nem figyel semmire,nem lehet vele szót érteni.Az anyja depressziós,és állitólag örökletes,bipoláris depresszioja van és vissza esö.Egyébként engem teljesen elfogadott mint nevelöanyát nincs köztünk probléma,néha egy két öszekapás,de szerintem ez természetes, nem veszekszünk.kérdésem: forduljunk pszihologushoz, mert már nem lehet szót érteni vele
elöre is köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam levelét,ha teheti minél előbb keressen meg telefonon és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 05. 03. 05:20Még nincs értékelés
2012. 04. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam nyáron lesz 5 éves.Egyedül nevelem szüleimnél.Az apja még születése előtt elhagyott minket.Majd miután megszületett megpróbáltuk ujra de nem ment.Igy alig 1.5hónap után végleg szakitottunk.Gyermekem 1.5éves koráig látogatta az apa.Majd biróságtól biróságig rángatott hogy nem akar gyerektartást fizetni.Azóta semmilyen formában nem kereste immár 3éve.Kisfiam születése óta allergiás asztmában szenved,többször voltunk kórházban is emiatt.Nagyszülei az apa részéről hol jöttek hol nem.Volt hogy fél évig nem is keresték kisfiamat.Már 4xeljátszották ezen idő alatt hogy hónapokra eltüntek pedig 10percre laknak tőlünk autóval.Most utoljára 2011december 11.én látták .Majd 2012február 3.án felhivták hogy másnap jönnek hozzá.Sajnos elfelejtettek jönni és nem is szoltak hogy ne várjuk.Azóta sem keresik,és azt mondták mivel nem vihetik el igy nem hajlandóak jönni hozzá.A biróság az apa felé ugy döntött látogathatja de nem viheti el hisz a betegsége miatti gyógyszerezést kijelentette hogy nem akarja megtanulni csak elvinni.A nagyszülők felé semmi láthatási papir nincs és mégis eddig akkor jöttek amikor akartak.Álltalában ez ugy működött hogy aznap felhivtak hogy 1-2óra és ott vagyunk.És ezzel nem is volt semmi gond .Nem tudom mit csináljak hisz érdeklődik kifiam utánuk,de ők mint irtam dec.11 óta nem keresik,és erre hajlandóságot sem mutatnak.Se karácsony se uj év se húsvét még egy telefon se.Szobatisztasággal van gondunk,hisz még mindig bekakil.Nem szól,csak elbujik,és elintézi a dolgát.Pedig már kakilt wc re is.De egyszerüen semmivel nem tudom rávenni és már nyáron 5éves lesz.A pisiléssel nincs gond.Nem tudom minek tudható ez be,de tanácstalan vagyok.Próbáltam dicsérni,jutalmazni ha elmegy a wc re de eredménytelenül .A pisilés 1éves korában már ment egyedül.és 1.5évesen éjszakára se kellett pelus.Tanácsát kérném hogy tudnám rávenni a wc re való kakilásra,ill mit tegyek a nagyszülőkkel kapcsolatban hisz mint irtam 4x játszák el ezt hogy hosszu időre eltünnek.Volt amikor azt mondták nekem ha nem vihetik el akkor lemondanak róla.4hónap telt el azóta hogy utoljára látták,semmilyen formában nem keresik és már nem tudom kisfiamnak mit mondjak miért.Tanácstalan vagyok,mert a legjobbat szeretném neki.Soha nem számithattunk semmiben rájuk,de tudom hogy a nagyszülei.Mit tegyek ha keresik netán?Engedjem jöjjenek,hagyjam beszéljen velük?Vagy tiltsam meg?Nem tudom mivel tennék jót neki.Mert már nagy és sok mindent megért.És a kakilással ?Válaszát várom és köszönöm:natasa4
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A kaki problémák mögött nagy valószínűséggel érzelmi elfojtás, elengedési probléma áll, de h ez milyen mértékű csupán személyes konzultáció során tudom kideríteni és annak megfelelően felépíteni a teendőket,h a helyzet megoldódjon. A nagyszülőkkel kapcsolatos kérdéskörben meg szívesen kifejtem önnek a véleményem, de inkább személyesen, nem bírná a nyomdafestéket!
Keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 04. 15. 07:04Még nincs értékelés
2012. 04. 15.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kislányom középső csoportos.
Szeptemberben kezdték az uszodába járást,vízhez szoktatás címen.
Eleinte nem volt semmi gond vele,szeretett járni.
Ám amikor elkezdték a feladatokat csinálni,víz alá menni,egyre jobban elkezdte utálni.
Én akkor beszéltem az óvónénivel,ki akartam venni,azt mondta ne tegyem,várjak még vele.
Mai napra odáig fajult a dolog,hogy reggelente úgy ébred,hogy mi lesz ma?Kell-e menni óviba?Lesz-e uszoda?
Amikor hétvégén itthon vagyunk,akkor naponta akár 10-15-ször is megkérdezi.
Ha azt mondjuk,nem lesz uszi csak ovi akkor örül,viszont,ha megmondjuk,hogy lesz uszoda kegyetlenül sír,nem hisztizik,rendesen sír akár 1/2 órán keresztül is.
Volt olyan,hogy nem mondtam meg előre neki,csak másnap reggel amikor indultunk,meglátta az uszis táskát,még az oviban is alig bírtam otthagyni,mert annyira kapaszkodott belém,és sír.
Egyébként egy sima ovis napon semmi gond nincsen.

Hallomásból tudom,szülőktől illetve óvónénitől,hogy az úszás oktató elég durva,kiabál is velük,illetve,ha maguktól nem csinálják meg a feladatot akkor lenyomja őket a víz alá.
Óvónénik elmondta,hogy úszómester panaszkodik rájuk,nem szereti őket,pedig a gyerekek,az összes,ha sírva is de megcsinálja amit kell.
Több helyen is panaszkodtak már erre az úszómesterre.

Megkérdeztük mi is lányunkat,hogy miért nem szeret járni.
Elmondta,hogy -volt egy segítője ennek az úszómesternek,egy férfi,aki ugyan már pár alkalom óta nincsen ott-a csúnya bácsi-így hívja-azt mondta neki,hogy csalt,mert nem csinálta meg a feladatot.
Azt hozzá teszem,hogy kislányom elég érzékeny lelkű.Úgyhogy ezt még meg is tudnám érteni,hogy rosszul érintette.
A másik,hogy amikor le kell menni a víz alá,fél,hogy nem jön fel.
Az ő elmondása szerint ,őt is párszor már vízbe nyomták,és valami karika alatt kellett átúsznia,amit ugyan magától csinált meg,de sírva,és mindig hozzá teszi,hogy- de azt nagyon utálom.

Tehát fél,én ezt értem,elfogadom,próbálok neki segíteni,beszélgetni erről.Elmagyaráztam neki,hogy vegyen nagy levegőt,de gondolom,hogy ezzel semmit nem érek el,mert ott nem érzi biztonságban magát.

Sajnos a vezető óvonővel beszélni,nem lehet,csak a maga igazát szajkózza,miszerint,a gyerekeknek menni kell,el vannak kényeztetve és csak tele beszéljük a fejüket,meg ez csak hiszti.A többes szám azért mert az egész csoporttal baj van,kb 6-7 gyerek akiről konkrétan tudom,hogy nem szereti,és sír.
(Azt hozzá teszem,hogy a vezető óvónőnek érdeke van abban,hogy az uszi ki legyen használva,de ezt hosszú lenne leírni,hogy miért)

Most odáig jutottam,hogy nem engedem uszodába járni,háziorvos írt is igazolást,hogy nem javasolja az úszást.
Egyenlőre nem tudom,hogy ezt elfogadják-e,mert azon a napon csak úgy mehet óvódába,ha van orvosi igazolása,máskülönben nem is vihetem.

Az egyik kisfiút már elvitték pszichológushoz,neki megállapították,hogy az uszoda miatt halálfélelme van.
Kérdésem,mert nem tudom eldönteni,hogy az én lányomat szükséges-e ezért elvinni pszichológushoz?
Egyébként,más problémát,viselkedési zavart,semmit nem tapasztaltam nála soha.

Köszönöm szépen a válaszát!
Üdvözlettel:Egy Anyuka.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján az a véleményem h egyelőre nem kell ezt az úszást erőltetni, többet árt ilyen formában mint használ a gyereknek és ezt a döntést az óvoda köteles elfogadni! Ha még sem, keressenek meg, megnézem a kislányát és írok egy olyan szakvéleményt, amibe aztán biztosan nem tudnak belekötni, ha a háziorvos igazolásába igen!
Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 04. 15. 06:53Még nincs értékelés
2012. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kisfiam 4 és fél éves. Születése:hosszú vajúdás után részleges lepényleválás miatti sürgős altatásos császármetszés.
Betegségek:
-6 hetesen atópiás dermatitis (vörös gyulladt bőrfelület )
-folyamatos hörghurut, volt hányás hasmenés, magas láz nyirokcsomó duzzanat miatt vérvétel
-megcsípte darázs, volt benne kullancs, fütyi gyulladás
-7hó bárányhímlő
-9 hó műtét(össze vissza szúrkálták a véna miatt)
-1évesen vérvétel allergia vizsgálat
-2-3-4 évesen évente 2* terheléses allergiavizsgálat
-pulmonológia, gasztroenterológia, ortopéd orvos(nagyfokú bokasüllyedés)
-tej,-tojásallergia(diéta),később pollenallergiák
-3 évesen krupp (éjszaka doktorbácsi felébreszti lefogás-szuri,kúp)
-szárazbőr miatti állandó vakarózás,visszatérő torokgyulladás,nátha,légcsőhurut az utóbbi időben.
-15 hós oltás korházban
anya:
-13hó hirtelen elválasztás(anya antibiotikumos kezelést kap)
-15 hó anya sérvműtétje(pár nap,de apával kell aludni,)
-2,5 évesen 1 hónap kórház terhesen (a végét nem tudtuk)
-szülés 1 hét
szocializáció:
- idegenekkel nem kommunikál, csak a szűk családtagokkal,nem köszön
mozgásfejlődés teljesen rendben zajlott:kúszás, mászás,felülés,állás,elindulás már biciklizik.
Nagyon értelmes kisfiú,kíváncsi,érdeklődő,2 évesen már verseket, mondókákat tudott.
Most 140 darabos kirakót tud kirakni,már 1 évesen nagyon ügyes volt ebben.
Érdeklik a betűk számok,szereti a meséket, társasjátékot. szeret rajzolni,alkotni.
Egyébként meg lehet ölelgetni van hogy Ő akarja ,de csak apa,anya,tesó. Mama-papa már nem. Sőt azt sem szereti,ha megérintik.
Nem, vagy csak nagyon nehezen esetleg egy kis édességgel van hogy úgy sem:hajat vági, mosni,körmöt vágni,gyógyszerbevétel,száraz bőr ápolása már lehetetlen. Nem engedi krémezni magát. Fogorvoshoz, fodrászhoz nem lehetne elvinni. És még sorolhatnám.
Csak bizonyos ruhákat hajlandó felvenni, piszkálja a ruha címkéje.
Nagyon sok félelem van benne, sok mindentől fél Pl.elfújja a szél a lufit,kalapot.,új helyzetek ,ismeretlen emberek . Próbáltuk 14hósan a zenebölcsit mindig sírt,félt.
Mindent próbálunk elmagyarázni neki hátha az értelmére tudunk hatni,de ez sem működik. Csak az amit Ő is éppen úgy akart,gondolt.
Az Óvodát is csak januárban kezdtük el tavaly testvérféltékenység miatt nem erőltettük, szeptembetől meg óvodafelújítás volt. Testvérféltékenység már elmúlt.
Az óvodát nem szereti, sír, nem akar ott sem nagyon részt venni dolgokban egy-két dologba már bevonható óvónénivel kommunikál, és egy-két gyerekkel is. Játszik velük,rajzolgat. De nem köszön, nem fogja meg senkinek a kezét. Van úgy hogy nem tízóraizik mert szomorkodik. Alvásidőtől ott vannak a nagyobb csoportból és nem ül oda uzsonnához, nem vesz részt akkor már semmiben. Ha másik óvónéni van reggel,nem az övé, nem lehet otthagyni,meg kell várni az Ő óvónénijét(persze erőszakkal, lefogással ott lehetne tartani,de nem tenne jót neki)Nem lehetett lefényképezni (óvodai fotó)pedig ott volt anya,kistesó. Azt mondja nem szereti,ha kimennek az udvarra,ha alvás van(egyébként itthon sem aludt már rég óta-de most néha sikerül oviban).
Óvodában semmi olyat nem csinál amit nem szabad.
Otthon sokszor dührohamot kap, öntörvényű, nagyon nehéz vele. Meg lehet nevettetni.
Rettenetesen félt az orvosoktól, mindig lefogás lett a vége. Most már hagyja,hogy megvizsgálják,de nagyon fél érzem nehéz neki.
Járunk nevelési tanácsadóba,ott arra mentek,hogy leváljon az anyáról,és visszanyerje az ősbizalmat. Most van ott 1 kisfiú akivel eljátszik,kommunikál is vele,de ha idegen gyerek van bent, be sem akar menni. Amúgy is nehezen. A gyógypedagógussal is beszél.
Lehet hogy túlaggódom a dolgokat?Egyszerűen csak egy túlérzékeny gyerekről van szó?Kérem segítsen! Nem lehet hogy valami betegség van a háttérben?Hogy tudnék neki segíteni, hogy kicsit nyitottabb legyen?És tudjunk rá hatni,akkor is ha ő nem akarja.
Most lovasterápiára vinnénk,de nem ül fel a lóra. Már kétszer voltunk,de továbbra is azt mondja hogy nem. Ezt szabad erőltetni? Az állatokat egyébként szereti,meg is eteti őket.
Válaszát előre is köszönöm!

Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érzelmi labilitás, félelemérzet, önbizalomhiány kezelésére igen alkalmas a lovasterápia,(önmagában viszont kevés) de ha ennyire nem akarja, nem szabad erőltetni, kis idő elteltével viszont újra lehet majd próbálkozni. Érdemes lenne elhozniuk a kisfiút egyszer h személyesen is megismerhessem, akkor többet tudnék önöknek mondani azzal kapcsolatosan h milyen kiegészítő tevékenységek mozdíthatnák őt ki ebből az állapotból. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 04. 11. 09:39Még nincs értékelés
2012. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklődik felőle. Ősszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, időhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert ő előbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült előbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem előbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnőheti ezt? Mert ha nem és később sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.

Köszönöm előre is a válaszát és tanácsát!

É.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, erős érzelmi labilitás áll a kisfia viselkedésének a hátterében, amit érdemes lenne minél előbb kezelni annak érdekében, h a későbbiekben az új feladatokhoz, helyzetekhez való alkalmazkodás zökkenőmentes legyen és sikerrel vegye az akadályokat. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 04. 11. 09:30Még nincs értékelés
2012. 04. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Tanácsadó!
Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma.(még velünk alszik, de ez nem okoz problémát sem nekem sem az édesapjának. Szeretjük, ha velünk van) Az óvoda előtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülőkre bízva és csak az ovi előtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb időkre.3,5 éves koráig szoptattam(2011.nov)
A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónőkkel, dajka nénivel, az igazgatónővel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónőhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklődő, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertől jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonő ezt nem vette észre tőle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonők álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg őket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék őket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónők nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni őket!!!)DE: ő próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni őket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de ők nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetől kezdve nem kommunikál az óvonőkkel, csak, ha nagyon muszály. Nem néz az óvonők szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelősséget, azt mondja, hogy ő ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna.
Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelő lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni előtte, lehet, hogy ettől is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonők azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsóneműjét. (????)
Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Üdvözlettel:
Anna


Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon összetett a problémájuk, beleértve a szekunder enurézist, aminek az oka az érzelmi elfojtás, a bekakilás, az óvodaváltással kapcsolatos kérdései, és ezt képtelenség pár mondattal megválaszolni úgy h azzal ön valóban tudjon is érdemben mit kezdeni. Ha teheti keressen meg egy egy órás beszélgetés erejéig és nagyon szívesen segítek önöknek a kialakult problémák kezelésében. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 04. 11. 09:17Még nincs értékelés
2012. 03. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kisfiam 3 éves múlt februárban. Tavaly augusztusban kezdtük a szobatisztaságra szoktatást. 3. szülinapjáig nem próbálkoztam az éjjeli szobatisztaságra szoktatással, bár mindig száraz volt a pelus. Akkor mondtam neki, hogy már nagyfiú és le is vettük! Teljesen jól működött, nagyon ügyes volt, 1 hónap alatt kétszer volt baleset. Sajnos nem tuodm, hogy teljesen szobatisztának nevezhetem-e, tekintettel arra, hogy kakálni csak pelenkába volt hajlandó. Úgy voltam/vagyok vele, hogy majd kinövi, ha neki így jó legyen így, meg ahogy hallottam sok kisgyereknél ez mostanában probléma, majd magától kinövi.
2 hete azonban valószínüleg az egyik kaka fájt/vagy csípett neki, mert elkezdte vissza tartani a kakát. Előtte naponta, vagy max. 2 naponta volt széklete, ám akkor keddi nap után, csak szombaton lett, akkor is úgy, hogy kénytelenek voltunk adni neki már glicerines kúpot, mert már annyira topogott, sikogatott, fogta a fenekét, hogy mindenképpen segíteni akartunk neki. Akkor úgy látszódott megoldódik a dolog, mert hétfőn magától kakilt. De ez után újra indult a történet, hétfő után pénteken lett kaka. Csüt este adtam glicerines kúpot, de az nem segített, pénteken már valszeg olyan nagy volt az ingere, hogy elengedte. Most vasárnap van, már 2 napja adom neki a Levolacot is, mert jobb szeretném, ha kúp nélkül megoldódna a dolog, de most sem akar kakilni. Tegnap este magától mondta, hogy azért nem akar kaklini, mert neki az nehéz, fáj.
Teljesen tanácstalan vagyok, mit tegyek!!! Azóta éjszaka is állandóan bepisil. Mondtam neki, hogy vegyünk éjszakára pelust, de az ellen nagyon tiltakozik. Nem akarom erőltetni, de tényleg nagyon idegörlő. Probálok nagyon türelmes lenni, de nagyon nehéz.
A máskor olyan nagyon okos kisfiamnak, hiába mondom, hogy igyon nagyon sokat, mert attól jobb lesz, illetve ha kell, akkor kakiljon, egyszerűen nem akar!
Mit tehetnék? Ön szerint mi lenne célravezető?
Kérdezgessük folyamatosan? (valahol azt olvastam, hogy az sem jó, nem szabad észrevenni- de nehéz amikor fogdossa a fenekét és toporog) Mit reagáljak arra ha bepisil éjszaka? Kezdjem el újra pelenkázni? Nem lesz akkor ez nagy visszaesés neki? Volt már úgy, hogy nappal is (direkt?) bepisilt. Mert nem csak egy kicsi ment be, hanem a teljes pisit a bugyiba nyomta! Ilyenkor hogy reagáljak?
Bocsánat a sok kérdésért, de nagyon szeretnék neki segíteni, még mielőtt kórosabbá válna a dolog!!

Nem tudom ez még mennyire függhet össze vele, de azért leírom. Van egy 1 éves kistesója, aki természetesen még pelenkás. Mostanában őt is akarja utánozni. Mondhatni ő tanul a kicsitől és nem a kicsi a nagytól! De nem hinném, hogy ez lenne az oka!
Most kezdtük el azt is, hogy éjszaka (ha akar) a nagyszülőknél alduhat. Amikor az első hosszabb kaka visszatartása volt, akkor pénekről-szombatra ott aludt! Mi kezdeményeztük az ott alvását, de ő is akarta, már korábban is mindig mondta, hogy ott akar aludni! Nem tudom, hogy ez hathatott-e rá!
Nagyon figyelünk arra, amióta megszületette a kisteső, hogy a neki adott figyelem ne csökkenjen. Ez sajnos néha úgy érzem a kicsi rovására megy. Mert ha mondjuk 10 egységet foglalkozunk a két gyerekkel, abból 7-8 egység csak a nagyobbiké, a maradék 2-3 egység pedig közös figyelem. Ezért is gondoltuk, hogy jó lenne egy-egy nap a nagyszülőknél, mert akkor ő is egésznapos kizárólagos figyelmet kap és végre a kicsire is lesz időnk!
Mit tegyek? kérem segítsen!!
Várom válaszát!
Köszönöm, üdvözlettel:
Tünde
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Nagyon összetett problémáról van szó az önök esetében, ezért érdemes lenne leülnünk egy személyes beszélgetés erejéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket, és megoldani ezt a helyzetet, képtelen vagyok leírni, egy egy órás beszélgetés tömör információját, és nekem is több fejlődéstörténeti információra lenne szükségem a szakszerű megoldás érdekében. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 22. 17:47Még nincs értékelés
2012. 03. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A tanácsát szeretném kérni! Kisfiam 4 éves. 3 és fél évesen kezdtük az óvodát. Vegyes csoportba jár. Másfél éves korában kezdte a bölcsődét. Oda nagyon szeretett járni. A közösség központja volt, agyerekek mindig körégyűltek és vezette őket. Az óvodában nehezen találta meg a helyét a közösségben. Nehezen szokott be. Nem volt kedve járni, sokszor volt szomorú. Néha bántották, de később ez megoldódott. Az óvónők nem dicsérték, nem biztatták. Kifogásolták, hogy még nem rajzol ügyesen, milyen keveset eszik, nem ismerték el az erősségeit. Azt, hogy milyen okos, tájékozott, ügyes mozgású. Nem akart délután ott aludni sem. Eljutottam oda, hogy csoportot kéne váltani. De nem tudom, tényleg ez a jó megoldás-e! Az óvónők eleinte nem voltak velünk kedvesek, De ahogy beszéltünk aproblémáról, kedvesebbek lettek. Nem tudom ez a látszat vagy valóban megismerték a kisfiamat. A félévkor kiadott értékelésen azt láttam, teljesen más gyerekről beszélnek. Amit az óvodában nem érdekli, nem tud, az itthon pont az ellenkezője. Például azt mondták nme szereti a meséket, verseket, itthon meg állandóan mesélni kell neki.
Kérdeztem tőle, szeret-e járni óvodába. Változó. NÉha szeretne átmenni másik csoportba néha nem. Az óvónő szerint jól érzi magát, vannak barátai, de mégis olyan szomorúnak látom minden nap.Mindig azt mondja rossz gyerekek járnak az oviba, sokan vagyunk.A szoba tényleg nagyon kicsi.Ahova átvinném, ott kedvesebbek az óvónénik, nagyobb a tér.
Várjak még ebben a csoportban, hátha beszokja, vagy váltsak?
Köszönöm válaszát!
Üdvözlettel: egy aggódó anya
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az óvodaváltást illetően érdemes lenne leülnünk egy személyes beszélgetés erejéig, kicsit szeretném megismerni a kisfiát, annak érdekében, h biztos választ tudjak adni a kérdésére, mivel általában az óvodaváltás inkább megviseli a gyerekeket, de az önök esetében kétségeim vannak az ottmaradást illetően is. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 22. 17:40Még nincs értékelés
2012. 03. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Nekem három gyermekem van,14éves a legidősebb,12 a középső,és 6 a legkisebb.De nem velük van a probléma.Keresztfiamnak(Norbinak) született egy kisöccse.(keresztfiam 4 éves)Nagyon megváltozott azóta,még csak három hete hogy megérkezett a tesó,de ő nagyon megváltozott.Ordibál,mindenkinek nekimegy,durva verekedős lett.Már az első napon mikor anya hazament a kórházból kezdte a rosszaságot,és ahelyett hogy a szülők észrevették volna a bajt,átadták a mamának Norbikát,mert nem lehet bírni a gyerekkel.Norbika azóta is mindég a mamánál van,igaz a mama a szomszédban lakik,de én úgy gondolom nem ez lenne a megoldás.Máskor ha mentünk hozzájuk látogatóba örült nekünk,most meg még hátat is fordított nekem ha beszéltem hozzá.Kislányom felajánlotta neki játék közben hogy segít,erre Norbi elkezdett üvölteni hogy nem kell,mert ő nagy fiú,és okos,egyedül is meg tudja oldani.Közben pedig rugdosta a kislányt,tépte a ruháját.Ugyanezt műveli a szüleivel,és mindenkivel a környezetében.Kérem a Doktornőt adjon nekem tanácsot,hogyan tudnék én segíteni Norbikának,ha már a szülei nem látják a bajt.Nagyon bánt ez a viselkedés,látom hogy keresztfiam lelkileg szenved,és tehetetlen vagyok.Az én gyerekeim nem voltak ilyenek,ismeretlen számomra ez a fajta viselkedés.Mielőbbi válaszát nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel:Vincze Zoltánné
Szakértői válasz
Kedves keresztanya!

Figyelemre méltó h ön ennyire próbál közvetett módon segíteni a Norbinak, de sajnos ez ebben a formában nem tud működni, mert látnom kellene a kisfiút ahhoz h konkrétan meg tudjam határozni a viselkedése hátterének az okát, és akkor annak megfelelően kezelni a problémát. Tehát, mindenképpen a szülők közbenjárására lenne szükség ez ügyben, velük próbáljon beszélni h keressenek meg és nagyon szívesen segítek, mert ez a Norbinak sem jó állapot, és ő ezt nap mint nap a viselkedésével felszínre is hozza! Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 18. 08:18Még nincs értékelés
2012. 03. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!Van egy 3 és fél éves fiam aki 2hónapig járt oviba.Június 05-re várjuk a testvérkét.Kb.2 hónapja minden alkalommal bekakil nem szól,ha észrevesszük és rákérdezünk letagadja.Már kb.1éve teljesen szobatiszta volt.A védőnő azt tanácsolta ne foglalkozzunk a témával akkor abbahagyja.Mások azt tanácsolták büntessük meg vagy kapjon ki érte.Ráadásul ezen idő óta ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja verekszik.Belerúg az emberbe,megüti vagy ami a keze ügyébe kerül földhözvágja.Tegnap azt mondták próbálkozzunk újra a bilivel.Végigpróbáltunk mindent,de semmi eredmény.Oviba nem jár tavaj óta és itthon sem lát verkedést,repülő tárgyakat.Már aggódunk mit rontottunk el,milyen módon tudnánk orvosolni a problémát.Ha rákérdezünk azt mondja nem ért rá vagy úgy érezte csak pukizni kell.Pisivel nincs gond talán amióta szobatiszta kb.5 alkalommal ment be.Elmegy a wc-re csak ráültetni és levenni kell a többit egyedül tudja.Talán a leendő tesó az oka?Várjuk segítő válaszát.Köszönettel.L.B.Reni.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján viselkedésbeli regresszióról van szó, aminek természetesen oka van. Ahhoz h ezt az okot pontos meg tudjuk határozni és ennek megfelelően időben kezelni a kialakult problémát, érdemes lenne felkeresniük egy egy órás tanácsadás keretéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 18. 08:09Még nincs értékelés
2012. 03. 18.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 3,5 éves, októbertől jár óvódába. Sajnos sokat hiányzott is betegség miatt. A problémám az lenne, hogy otthon nagyon szépen beszél, kerek, összetett mondatokban, mondókákat tud, számol, ismeri a betűket, leírja a nevét, ismeri a színeket, mindent megért, megfigyel, rákérdez. Ha hozzánk jön valaki, akkor nem sokat, de azért beszél, sosem volt barátkozó típus, szeret először mindent, mindenkit megfigyelni. Viszont mikor bekerült az oviba ott alig szólal meg, nem játszik senkivel (csak az unokatesójával, aki szinte a tesója), alig eszik. Nem rég műtét miatt hiányzott 1 hónapot, és azóta csak rosszabb lett. Nem szólal meg, nem eszik, sőt néha bepisil. Az otthoni viselkedése is megváltozott. Az eddig értelmes gyerek most, eszetlen, hisztizik, makacs, akaratos, mindenen sírvafakad, ami nem úgy van, ahogy ő azt elképzelte. Ha rosszalkodik, hiába szólunk rá \"süket\", ha büntetünk földhöz vágja magát, sír, nyáladzik, mint egy csecsemő. Esténként pici kora óta egyedül a saját szobájában aludt, mostanában viszont nem lehet ott hagyni, ott kell vele maradni amíg el nem alszik, mert azt mondja fél egyedül, sírdogál álmában. Azért vannak jó napjai is, olyankor tündéri, aranyos, és úgy vettem észre, hogy ez akkar van, ha nincs ovi. Viszont legtöbbször egyszerűen nem tudunk már mit kezdeni vele. Kérem segítsen mi tévők legyünk?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján viselkedésbeli regresszióról van szó, aminek természetesen oka van. Ahhoz h ezt az okot pontos meg tudjuk határozni és ennek megfelelően időben kezelni a kialakult problémát, érdemes lenne felkeresniük egy egy órás tanácsadás keretéig, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 18. 08:04Még nincs értékelés
2012. 03. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea !
Azért fodulok Önhöz, mert 3,5 éves kislányom egy egy gondolatát fájó szívvel hallom vissza Apukájától de már a Mamája is említett egy szíven ütő mondatot, mert engem meg sem említett. 3 hónapos a kistestvére a lányomnak, akit nagyon szeret, de ami az jelenti, hogy részemről nagyobb energiába és több türelembe kerül a két gyerkőcke nevelgetése,ellátása. A lányomat amikor elvitte apukája egy párszor bevásárolni vagy a munkahelyére, és eljön a hazamenetel ideje, akkor lányom azt mondja, hogy \"oda menjünk, ahol nincs ott anya\". Ezt már többször is mondta, de most a Mamájával volt oda bevásárolni, (amióta megszületett a testvérkéje, inkább itthon ülősebb lett, így alig lehet kivinni a lakásból) és csábította volna magához egy délutánra, mire ő azt felelte, hogy \"nem megyek, mert engem vár otthon apa és Vilmoska...a szívem azt súgja\". Ugyanezen az alkalomkor azt is mondta, hogy \"anya kiabál és rángat\". Itt meglenne a kérdésre a válasz is, hgoy mi a baja a kislányomnak velem. Sőt ha folytatom soraimat, akkor azt is megmondanám, hogy biztos nekem kellene több türelmemnek lenni, csak a hisztikor közepén egy kiscsoportos óvodással, aki nem szeretne még most sem menni az oviba (így a reggeli készülődés többnyire hisztis) és egy csecsemővel aki anyatejen él (és fontos nekem is az elégséges táplálkozás, folyadékbevitel, nyugodtság) hogyan tudom megcsinálni, ha van egy jóravaló férjem, de aki kicsit félvárrol veszi a dolgokat (öltözködés, gyógyszerbevitel, tvnézés, foglalkozás stb.) és ezeknek a hozadéka rám marad. A lényeg tehát, hogy igen többször van, hogy a végén kiabálok, és volt arra is példa, hogy csintalan székre ültetéskor a lánykám elporoszkált, elhagyta magát a földön és akkor sokszor kellett visszahúznom a helyre, vissza\"ráncigálnom\". Az is biztos közrejátszhat, hogy apukájával is szoktam kissé pörlekedni, ha csak ráveti a kabátot és sapkát a gyerekre télen, így megfázik vagy ha fürdés után lengébben öltözteti fel (mert ő nem fázós) és az éjszaka megfázik (nem takarózik, de ha én öltöztetem akkor semmi baj) vagy orrszívózza ki a kislány orrát többször (mert én a kicsivel foglalkozom), mert oda jutunk általában, hogy fájlalja a fülét és sír stb. Igaz akkor is felemelem egy kicsit a hangom, ha már sokszor elmondom a kislányomnak, hogy betegen ne hajoljon közel a kistestvéréhez, vagy ne locsolja szét a fürdetővizet stb. A férjemre nem igazán merek rábízni dologkat, mert félek, hogy a lazasága sokszor negatív hozadékkal jár, de mindenre nem tudok egyszemélyben figyelni (a két gyermekre, a háztartásra, evésre, ivásra, férjemre). Ön szerint, hagyjam a férjemre a dolgot, és ne ellenőrízzem a gyermekkel tanusított figyelmességét, és akkor több türelmem lesz a többi dologra, vagy hagyjak így mindent, és embereljem meg magam és bármennyire is feszült vagyok, uralkodjak magamon, mert ha nem akkor a lányom egyre inkább el fog fordulni tőlem? Remélem ez csak átmeneti állapot, bár amikor együtt vagyunk, ebből semmit nem észlelek. Apukája is szokott rákiabálni, és neki kevésbé finomak a mozdulatai amikor fürdet, vagy öltöztet, vagy hülyéskednek, sőt többször én értek szót a kislánnyal, én adok neki rengeteg meglepit, de úgy tűnik, hogy jobban tetszik az apukája hozzáállása. Köszönöm előre is véleményét. Üdvözlettel Andrea
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Először is köszönöm megtisztelő bizalmát, elolvasván a levelét, valóban nem könnyű önnek. Annak érdekében h időben kezelni tudjuk ezt a kialakult állapotot, és a kislányával kialakult helyzetet, érdemes lenne eljönnie egy egy órás nevelési tanácsadás órára, ahol részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 11. 16:22Még nincs értékelés
2012. 03. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Van az első házasságomból egy 12 éves kislányom Laura, aki nagyon szófogadó, nyugodt kislány volt csecsemő korában! Született egy testvére egy másik kapcsolatból, Bálint, aki március 17-én lesz 1 éves! Bálint ha nem kap meg valamit vagy nem engedem olyan dolog közelében, ahol baja történhet pl.: forró sütő, akkor toporzékol, visít, és ha felveszem a karomba, hogy nyugodjon meg, akkor öklét összeszorítva, durván meg akar harapni, erővel kell visszafogni! Mit tegyek? Laura már félve játszik vele, mert mindig azt figyeli, hogy mikor hisztizik a tesója és fél, hogy megharapja! Meddig fog ez tartani?
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Azt h ez a viselkedés meddig fog tartani nem tudom addig előre megmondani, ameddig ki nem derítjük h mi állhat a kisfia viselkedésének a hátterében. Érdemes lenne eljönniük egy beszélgetésre, ahol kicsit átbeszélhetjük a hátteret és akkor annak megfelelően kezelni tudjuk a problémát. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 11. 06:00Még nincs értékelés
2012. 03. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktorno!Van egy tunderi kis unkam,aki most 3 éves.Pici baba korátol mindig mosolygott ,viszont egy ideje megvaltozott..O az egyetlen unokánk.Nekem 2 gyermekem van,akiknel ilyen problemank nem volt,amit nala eszleltem.A kisfiu ,ha ajandekot kap,nem keri,sot visszautasitja.Az uj cipot nem akarja felprobalni,az uj ruha sem kell neki.stb.Most volt a szulinapja és mikor orommel mondtuk neki,hogy 3 éves leszel,szulinapod lesz,mit szeretnél?Azt mondta,nem kerek ajandekot.Vittem neki a sajat keszitesu tortat,o nem kerte.Egy ido utan aztan megiscsak kellett neki.Tobbszor is elofordult,hogy orommel adtunk neki valamit es o visszautasitotta..Mikor mondtuk,hogy akkor odaadjuk olyan gyereknek,aki majd orul neki,aki raszorul,akkor ezt mar nem akarta.Ha énekel,vagy verset mond es ra figyelunk eltakarja az arcat és nem folytatja.Bolcsibe jar egyenlore,most lesz ovodas.A bolcsodeben is mondtak,hogy nem szeret a kozeppontban lenni.Ezzel meg nem volna baj szerintem,csak miert nem tud igazan orulni?Delutan ,ha felebred akkor is tobbszor elofordul,hogy kedvetlen,siros.Legtobbszor a delutani alvas utan rossz a hangulata.Nekem ez mind uj.Az en gyerekeim mosolyogva ebredtek ,orultek az ajandeknakMi okozhatja mindezt?Kerem a tanácsát! Koszonettel egy aggodo nagymama.
Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Ön írta, h ez a kedvetlenség, h nem igazán tud örülni semminek, csak egy ideje áll fenn, régen nem volt ilyen a kis unokája. Tehát akkor valami oka van ennek a változásnak, amit érdemes lenne minél előbb kideríteni és kezelni, mert a leírtak alapján én erős hangulatzavarra gyanakszom, bár így h nem láttam a kisfiút nem bocsátkoznék diagnózisokba. Beszéljen a szülőkkel, keressenek meg és kiderítjük a viselkedés okát, és akkor tudjuk kezelni is a kialakult helyzetet. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 11. 05:55Még nincs értékelés
2012. 03. 11.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Nekem van egy 2 éves lányom akinél pár napja jelentkezett az agresszió. Ami nála azt takarja hogy hol okkal hol ok nélkül pofozkodik.Értem az ok alatt azt hogy nem akar még aludni vagy nem játszunk vele.Az ok nélkül ránk néz Apára v rám és hirtelen emeli a kezét. Próbáltam a szép szót azt is hogy nem veszem figyelembe amit tesz de nem vált be nem tudom mit tegyek hogy abbahagyja szeretném az ön tanácsát kérni. Köszönöm
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez a fajta agresszivitás ebben a korban egyáltalán nem jellemző, ezért érdemes lenne ennek a hátterét komolyan megvizsgálni,és időben kezelni. Keressenek meg ha tehetik, nagyon szívesen segítek,elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 11. 05:24Még nincs értékelés
2012. 03. 06.⧉
Olvasói kérdés
Kedves doktornő!
Segítséget szeretnék kérni! 12 éves fiam iskolafóbiában szenved fő ok a testnevelés. Tudni kell, hogy a korához képest súlyfelesleggel küzd, ebből kifolyólag nem tud úgy teljesíteni, mint osztálytársai. Minden tantárgyból kitűnő tanuló, kivétel testnevelés, amiből félévkor 3-as volt azóta meg csak rosszabb. Minden reggel hasfájás, fejfájás, hányinger. Többször itthon maradt, mert olyan rosszul lett, hogy nem tudtam iskolába engedni, de amint tudja, hogy nem kell iskolába menni semmi baja. Volt, hogy a testnevelés óra előtt lett rosszul és hazaküldték. Gyermekorvossal beszéltem ő az mondja, majd kinövi. De addig a gyerek teljesen kikészül. Fél, hogy nem hozza a várt szintet az órán és kinevetik, a tanár leszidja, és rossz jegyet kap. Az fiam nagyon maximalista „sajnos” nehezen viseli a kudarcokat. Én soha nem szidtam le, ha rossz jegyet kapott, sőt én avval próbálom biztatni „ami tudom, hogy nem jó, de már nem tudom, hogy mit csináljak”hogy nem baj, ha rosszabb jegyet kap, csak próbálja megcsinálni. Mit tudnák csinálni hogy ez a helyzet megváltozzon és a fiam merjen iskolába menni!
Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A fóbiás szorongások közül külön említést érdemel az iskolafóbia, melynek kezdete általában fokozatos és az iskolába indulás körüli nehézségekben mutatkozik meg először. Az iskolába menés megtagadása különböző fokú lehet. Van aki össze sem pakol, el sem akar indulni és vannak akik az indulás előtti pillanatban gondolják meg magukat. Gyakoriak a testi panaszok, mint hasi fájdalom, hasmenés, fejfájás. A gyermek viselkedése szorongást tükröz, depresszív vonások is jelentkezhetnek. Az iskolafóbia mögött rendszerint a gyermek érzelmi problémái tárhatók fel, ami az önbizalom hiányában és nagyfokú függőségi igényben jelenik meg. Az iskolafóbia bármikor megjelenhet az iskolába járás időszakában, a leggyakoribb az előfordulása a korai serdülőkorban.
A 10 éves kor után jelentkező iskolafóbiák esetében a kiváltó ok rendszerint már nem a szeparációs szorongás, hanem a kortársaktól, a kudarctól, a megaláztatástól vagy a nevetségessé válástól való félelem. Ezek a gyerekek, kételkednek saját képességeikben, félnek a megmérettetéstől, rettegnek attól, hogy mások előtt meg kell szólalniuk. Sajnos a gyermek félelme gyakran nem alaptalan: minden iskolában vannak rettegett tanárok, akiktől félni kell, mert megalázzák és nevetségessé teszik a gyerekeket. A legtöbb tanár persze nem ilyen, de ez sajnos nem mindig elég. Lehetnek rossz osztályközösségek vagy agresszív társak, akik pokollá teszik a gyengébb, félénkebb gyerekek iskolai életét. Mivel az iskolából huzamosabb ideig kimaradni nagyon nehéz, az iskolafóbiás gyerek minden tiltakozása ellenére elég hosszú ideig kényszerülhet arra, hogy naponta szembenézzen azokkal a helyzetekkel, amelyektől retteg. Ilyenkor pánikreakciók, szorongásrohamok léphetnek fel, melyeket a serdülők már inkább agresszív kitörésnek álcáznak. Emiatt ezeket a gyerekeket a pedagógusok rendszerint félreismerik, és a valóságtól gyökeresen eltérő jellemzéssel küldik őket pszichológushoz.

Az iskolafóbia gyógyításában nemcsak a szülők és a szakemberek, de a tanárok szerepe is nagyon fontos: a sikeres kezeléshez a család, az iskola és a pszichológus együttes munkája szükséges. Ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 06. 05:58Még nincs értékelés
2012. 03. 06.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Kérem, segítsen nekem.
Van egy 2,5 éves kisfiam, nemrég tértünk át a heverőre. Az alvással nem voltak nagy gondok, szépen elalszik kiskora óta egyedül, de mióta heverője van, él a szabadsággal és leginkább csak délután ki-ki járkál huncutkodik, vagy valami ürügyet kitalál, hogy kijöhessen. Fáradt és szüksége van az alvásra, ez látszik rajta, de az esetek többségében nem jön össze neki, mert kijárkál.
Nem vagyok büszke magamra, de ilyenkor ha rászólok párszor először szépen elmagyarázom aztán kicsit hangosabban és a végén mindig ott tartunk, hogy rázárom az ajtót és akkor már ki se akar jönni hanem 1 perc alatt csönd van és elalszik. DE azért félek ez valami kárt tesz a lelkében. Igaz most már csak úgy csinálok mintha, bezárom aztán rögtön ki is nyitom kulccsal.
Nagyon zavar engem hogy csak így tudom ezt megoldani. Ez kárt okozhat benne? Folytassam így vagy valami mást nem tudna ajánlani? Nemsokára megszületik a kistesója is...

Köszönettel:
Réka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Valóban nem jó az ha rázárja az ajtót a kisfiára, ez a későbbiekben hozhat viselkedésbeli regressziót. Keressen meg egy beszélgetés erejéig és részletesen megbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 06. 05:52Még nincs értékelés
2012. 03. 04.⧉
Olvasói kérdés
kedves doktornő!
segítséget szeretnék kéri 7 éves unokahúgon aki koraszülött és volt agyvérzése mikor megszületett és sokáig inkubátorba volt. most kezdte el az első osztályt. mikor megkezdte szeptemberben szeretett járni idő elteltével reggelente ordibálva és anyukáját cibálva nem akar ott maradni az iskolában. most ott tartunk hogy már nem marad napköziben. és volt olyanra példa hogy hazaszökött az iskolából. a tanulmányaival semmi baj nincs az iskolában szót fogad megcsinálja a feladatokat amit a tanárnéni felad de viszont itthon már nem tanul. lehetséges e hogy az agyvérzés nem múlt el nála vagy esetleg valami visszamaradt? a viselkedése inkább visszahúzódás ,szótlan , társaságban nem oldódik föl, zárkózott. és mikor durcás akkor olyan mintha nem lenne minden rendben mert ordít és csak egy szót hajt mint pl. : nem én voltam , hagyatok. ebben szeretném kérni a segítségét hogy mit is lehet ezzel a problémával kezdeni. várom válaszát előre is köszönöm üdv : Ildikó
Szakértői válasz
Kedves Ildikó!

Véleményem szerint nem az agyvérzés hozadéka ez a viselkedés, mert akkor annak korábban is lettek volna előjelei. Azt viszont, h konkrétan mi áll ennek a viselkedésnek a hátterében, személyes konzultáció keretén belül tudjuk kideríteni, és akkor a probléma hátterének megfelelően kezelni ezt a viselkedést. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 04. 19:27Még nincs értékelés
2012. 03. 04.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
Az igaz, hogy már nem vagyok gyerek, de mégis az maradtam. Beilleszkedési problémáim vannak, zavarodott, zavart a viselkedésem, gúnyos vicceket csinálok másokból, emberi kapcsolataim rosszak, nincs is, lányokkal pedig kimondottan nem tudok, nem merek beszélgetni. Szomorú vagyok, mert kinevettetem magam mindig, talán zavaromban, nem is tudom.
Köszönettel, egy huszonéves srác.
Szakértői válasz
Kedves fiatal felnőtt!

Ha konkrét segítségre vágysz a problémád kezelésében, keressél meg egy személyes beszélgetés erejéig és akkor meg tudjuk beszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 04. 19:19Még nincs értékelés
2012. 03. 04.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea,

Nekem az lenne a problémám, hogy 2 éves fiam (15kg, 95 cm) nem hajlandó egyedül enni, sem pohárból inni.... eszik 2-3 kanállal aztán csak játszik az étellel meg dobálja, ha én adom neki akkor se eszi meg csak ha összeturmixolom, mint a pici babáknak, pedig tud rágni 2 híján az összes foga kint van, meg van, hogy egy péksütit megeszik.... inni is tudna pohárból, de azzal is csak játszik és magára önti meg kiköpi.... Próbáltam, hogy ott eszünk vele és ha mi befejeztük akkor magára hagyom, de volt hogy még ott voltunk és elkezdte a dobálást, ha nem kap enni, az se érdekli, enni még soha nem kért csak inni. Ezeken kívül mindent dobál (gondolok itt játékokra, egy darabig szépen autózik aztán elkezd dobálni) kockákat már nem is merek neki adni, mert kb fél percig épít aztán a tv-re céloz. Nem tudom már mit csináljak, a szobatisztaságról nem is beszélve, mert egyszerűen nem akar se bilire ülni se wc-re menni, pedig általában szól, ha kell neki. Mit tegyek?

üdvözlettel.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján úgy az étkezés, mint a szobatisztaság terén komoly gondok vannak, ha teheti keressen meg egy személyes beszélgetés erejéig és nagyon szívesen segítek, részletesen átbeszéljük a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 04. 19:18Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.