Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2012. 03. 04.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Pszichológusnő!

A volt férjemtől több ,mint 4 éve külön élünk. A lányom az apja távozásakor 10 éves volt, 11.születésnapja óta az apja elzárkózik a kapcsolattartástól nem elérhető illetve ha az utcán lát meg minket, vagy a kislányt akkor is elfordul, másfelé megy. Végre sok év után véget ér a vagyonmegosztás és válás után, mindig azt mondta a volt férjem a tárgyalásokon , azon kívül én sem találkoztam vele, hogy a gyereket nem hozza be a perbe, addig nem veszi vele fel a kapcsolatot, míg pereskedünk. Bár a gyermekelhelyezésnél egyértelműen ragaszkodott a láthatás megítéléséhez, de azzal egyetlen-egyszer sem élt. Nagyon csúnya válásunk volt és több évi pereskedésen vagyunk túl. Nagyon megharagudtunk egymásra.
Mára talán már lenyugodtak a kedélyek, de a gyermekemnek nincs apja. Próbáljam egy moderátor segítségét kérni, hogy legyen kapcsolat apa és gyermeke között. Lányom nagyon apás volt, láthatóan évekig szenvedett az apja hiánya miatt. Apja is rajongásig szerette amíg velünk élt. Utolsó tárgyalásunkon azt mondta, hogy most már biztosan ellene neveltem a gyermeket, de a lányom inkább csak nem érti, hogy miért nem próbált vele legalább egyszer is beszélni az elmúlt 4 évben és miért hagyta ennyire magára. Új család is van a képben : élettárs és két mostoha gyerek.
Lehet hogy így sem kapná vissza az apját a gyerek, lehet ,hogy semmi esetre sem tartaná a lányommal a kapcsolatot, de úgy érzem mindkettőnek szüksége lenne a másikra. Kamaszként néha annyira szomotúnak látszik.
Erőltessem a dolgot vagy hagyjam, hisz amikor utaltam már a kapcsolatfelvételre, a lányom mindig azt mondta, hogy az Apja ,ha akarná így is utol tudná érni, pld.telefonon vagy interneten keresztül?!

Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy igen kényes téma, ha teheti keressen meg egy személyes beszélgetés erejéig a kislányával együtt, és akkor meg tudjuk beszélni a konkrét teendőket is ebben a helyzetben. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 03. 04. 19:15Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő! Bogi lányom 5 és fél éves. Évek óta küszködünk azzal a tulajdonságával, hogy mindent azonnal és tökéletesen akar tudni. Olyan dolgokat is, ami szinte lehetetlen a korából adódóan. Az óvodában vegyes csoportba jár, így vannak nála idősebbek is. Ha azt tapasztalja, hogy valaki olyat tud, amit ő nem, teljesen kétségbeesik. Otthon sírva, csapkodva, hisztizve kezdi el a küzdelmet, hogy ő is megcsinálja. Hiába mondom, hogy ő még kisebb, és csak kitartó gyakorlással lehet eredményt elérni: megállás nélkül hisztizik, és közben elkeseredetten küzd a cél eléréséért. Általában el is éri, amit akar, csak borzasztó nézni azt a szenvedést. (Így tanult meg például 4 évesen cigánykerekezni.) Szeretném azt látni, hogy egyszer valamit a maga örömére, jókedvvel, türelemmel tesz, nem pedig megfelelési vágyból, kínlódva. Nem tudom, mit tehetnénk érte! Várom válaszát, köszönettel: Sonkoly Mónika.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján, a kislánya viselkedésében van egy jó nagy adag teljesítmény szorongás, ill. megfelelési kényszer, aminek a háttere ebben a korban a nevelésben keresendő. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek a probléma kiküszöbölésében.
Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:28Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt DRnő! a kislányom 6éves múlt és mostanában sírva jár óvodába , \"mert hiányzik az anyukája\". Eddig nem volt semmi probléma , mióta nincs munkahelyem és tudja a gyerek, hogy itthol vagyok azóta nem akar menni sehova. Jár néptáncra is amit eddig imádott, de már oda sem akar menni. Mondtam neki, hogy ha most nem megy oviba akkor nem mehet majd iskolába sem . azt válaszolta, hogy akkor majd megtanítom én írni , olvasni. Nagyon keservesen sír ami
miatt majd megszakad a szívem, de akkor is elviszem oviba, hogy ne látszak gyengének. Most ki esett egy foga , kitaláltam hogy ő mostmár nagylány és nemszabad sírni, meg már csak egy pár hónap és hogy kibírja ezt a kis időt. Mit tegyek . Az óvónők is tanácstalanok. Bár miután otthagyom akkor már nincs semmi baja és agyerekek is szeretik.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Megkésett leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár az ovi. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.

Óviskorban minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.

Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Ha 2-3 hónapja már fenn áll ez a leválási szorongás, akkor keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:24Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
38 éves anyuka vagyok aki nagyon vágyott már egy gyermekre és végre megkaptam! Van egy 2.5 éves gyönyörű okos tökéletes kislányom! A problémám a kötődéssel van mégpedig az ő részéről! Az édesapám második felesége 2 évvel idősebb csak nálam a lányomnál ő a sláger hozzáteszem sokat is játszik vele olyanokat amit én nem! A probléma ott kezdődik, hogy a kislányom kizár teljesen ezekből a játékokból és most már ott tartunk, hogy ha jön hozzánk valaki pl: barátnő a saját gyerekével a lányom azt akarja, hogy vele játsszon és én ne is legyek ott! Szó szerint kiküld a szobájából, hogy ketten maradjanak, ha rászólok hisztizik és engem okol!! ha kimegyünk sétálni valakikkel inkább a másik anyuka kezét fogja meg nem az enyémet még akkor is ha nem közeli ismerős! Amúgy esténként én altatom többet vagyok vele mint az apja ennek ellenére inkább apás lett! Nem tudom hol rontottam el de már nagyon kivagyok készülve arról nem is beszélve, hogy szabály szerűen kellemetlen mások előtt, mert persze mindenki gyereke anyás!!! Bölcsibe nem jár, oviba sem szeretném még adni mivel szeptemberi még itthon tartom! Kérem a segítségét mit csináljak másképp!? Próbáltam elmagyarázni neki, hopgy ez nekem fáj meg, hogy mindenki a saját gyerekével kell, hogy foglakozzon de semmi változás....nagyon okos gyerek sok mindent megért és tudatos is tehát ettől mégjobban fáj ez az egész!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érdemes lenne ezt a problémát mélyebben megvizsgálni, mivel nagyon ellentmond a kislánya viselkedése annak, ahogyan ebben a korban a gyerekek az anyukájukhoz viszonyulni szoktak. Kötődési probléma?-lehet. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:15Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!

Kisfiam néhány napja megfogta az óvodában egy másik kisfiú nemi szervét. Amikor megtudtam, és megkérdeztem, hogy miért tette, akkor ezt a választ kaptam: "Vicceltem, azt hittem örülni vagy kacagni fog." Olvasgattam az interneten, de nagyon összezavart. Kellene aggódnom? Lehet itt szó bántalmazásról, amit én nem vettem észre?

Üdvözlettel, egy aggódó édesanya
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Véleményem szerint itt nem bántalmazásról, csupán kíváncsiságról van szó, de ezt 100%-san csak személyes konzultáció során lehet kideríteni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:11Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Három gyermek édesanyja vagyok. Lányom 18 éves, és elég régóta beilleszkedési problémái vannak. Visszahúzódó, csendes, igazi barátja nem nagyon van. Szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint kell-e szakemberhez fordulnunk, vagy várható változás ebben a dologban.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ebben a korban már kizárólag szakmai segítséggel érhető el változás, ha gondolja keressenek meg, nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:09Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrae!
Azzal a kérdésel fordulok hozzád h kisfiam most januárba töltöte a 4-dik évét!2 és fél éves kora óta szoba tiszta éjjal nappal!de most kb.2 hónapja napközbe bepisil de csak akkor ha itthon van!azt hozzá kell tenne h föleg ezt akkor csinálja mikor én nem vagyok itthon mert dolgozok!mit csináljak?eddig azt gondoltam h eljátsz az idöt de van olyan h egymás útán kétszer is!várom mielöbbi válaszát ha lehetne e-mailbe.
Köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mivel már volt teljesen szobatiszta, ezért az önök esetében szekunder enurézisről beszélünk. A szekunder enurézis esetében lényeges, hogy először kizárjuk a szervi okokat, például a húgyúti fertőzést. Amennyiben nincs szó szervi betegségről, gyakran a pszichés stressz okozhatja az ágybavizelést. Fontos családi események mellett lehet ennek oka egy nagyobb fejlődési lépcső, egy súlyosabb betegség, esetleg óvodakezdés, kistestvér születése. A gyerekek ezekben a helyzetekben nagyobb nyomásnak vannak kitéve. Ha éjszaka is feszültek, a nyomás szó szerint "kifolyik" ilyenkor. Az állandó belső feszültség egy olyan gyenge pontnak számít, amikor az ágybavizelés könnyen előfordulhat. Azt viszont hogy konkrétan mi állhat a háttérben csak személyesen tudjuk kideríteni és kezelni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:06Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Problémám nagyon egyedi!
10 éves kapcsolatunknak januárba lett vége.Van egy 8 éves fiunk.elköltöztem a páromtól és a fiam nem akar velem lenni illetve velem aludni.Minden nap én megyek érte az iskolába velem van este 7-8 -ig majd jön érte az apukája és megy vele.Nem akar nálam aludni és nagyon nem igényli azt hogy velem legyen.Hétvégeken csak vasárnap van velem egy pár órát.A többi időt az apjával tölti.Igaz észrevettem már születésekor hogy egy nagyon különleges kötelék fűzi az apjához.Amikor kicsi is volt és beteg volt mindig az apját akarta engem soha.Pedig nem vagyok rossz anya.Nem ütöm nem kiabálok vele mindent megteszek hogy neki jó legyen.Igyekszem több időt tölteni vele de sajnos nem nagyon igényli.Nagyon el vagyok keseredve egyszerűen már ott tartok hogy bele bolondulok ebbe a helyzetbe.Kérem adjon tanácsot mi lehet ennek az oka?Miért ilyen velem a fiam?válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez egy eléggé kényes probléma, ha teheti keressen meg és nagyon szívesen segítek, személyesen válaszolok a kérdéseire, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 17:04Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Kisfiam, Dominik áprilisban lesz 3 éves, és sajnos nem haladunk a szobatisztaság terén. Mivel sokan mondták, hogy ennek lelki okai vannak, Önhöz fordulnék segítségért, hogy mit tehetnénk, hogy újra szobatiszta legyen kisfiam!
Igen, Domi tavaly augusztusban már szobatiszta volt. Akkor nagyon gyorsan ment a dolog, júniusban megvettük a bilit, Kokónak nevezte el és hamarabb rászokott, mint azt előzetesen vártam. Pedig akkoriban itthon elég puskaporos volt a levegő. Sajnos férjemmel sok vita, veszekedés volt, ami mögött az is volt, hogy férjem megcsalt. Lelkileg nekem ez nagyon nehéz időszak volt, sokat sírtam, és sajnos látta a kiborulásomat Domi is. Nem tudom ő mennyit értett akkor belőle, de az biztos, hogy nem volt vele gondom, tényleg szépen szobatiszta lett, sőt apjától sem fordult el, mitöbb közelebb kerültek egymáshoz. Szeptember elején kezdtek rendeződni a dolgok köztem és férjem között, szakított azzal a másik nővel. Hiába hogy itthon nagyobb lett a nyugalom, Dominál szobatisztasággal kezdődtek a problémák. Eleinte csak 1-1 csepp ment be az alsónaciba, majd egyre több, végül egyszerűen csak becsurgatott, de a kakilás előtt időben szólt. A gyerekorvos ekkor azt javasolta, hogy adjuk rá vissza a pelust. Így is tettünk, és ugye ez kényelmes is kisfiamnak. Most már a kaki is be-bemegy. Kokó bili kicsi lett mostanra, így eltettem, és megbeszéltem Domival miért kellett eltenni. És hogy akkor ő most már mint a nagyok, üljön wc-re. De hát nem szól időben, vagy ha időben is szól, mire lehúzza a pelust, a kaki benne van már, pisi miatt nem is szól.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit tehetnénk, hogy segítsünk neki újra szobatisztává válni! Ön szerint a nyári történtek utóhatása miatt esett vissza?
Előre is köszönöm segítségét!

Köszönettel: Dóra
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ahhoz h a szobatisztaság kérdése zökkenőmentes legyen, keressen meg egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol szívesen elmondom önnek a részleteket, precízen felépítjük, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 16:59Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam harom es fel eves, tavaly december ota mikor rajzfilmet nezett es izgalmasabb reszeket latott elkezte ujjat szajaba tenni, mintha ragna a kormet. Most is amikor nagyon koncentral, ugyancsak ezt csinalja, nem igazan hallszik, hogy ragna a kormet, de ujja ott a szajaban? Ez csak rossz szokas lenne vagy szorongasi jel? Honnan lehet felismerni a ketto kozotti kulonbseget? Mit lehetne ellene tenni?
Elore is koszonom valaszat
Noemi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Akár ujjszopásról, akár körömrágásról van szó, a háttér az esetek 95%-ban érzelmi elfojtás, szorongás. Ha 2-3 hónapnál tovább fennmarad egy tünet, érdemes vele gyermekpszichológushoz fordulni, mert azt jelenti h a gyerek képtelen valamit feldolgozni.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 16:56Még nincs értékelés
2012. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Üdvözlöm!
van egy 7 éves kisfiam, Viktor. első osztályos és olyan problémám van hogy az iskolában mutogatja a nemi szervét, és egymásét fogdossák. a többi gyereket ez zavarja, nem tudom mit tehetnék hogy ne csinálja. amúgy önbizalomhiányos kisfiú, talán éppen ezért,hangos és érzékeny. itthon kishúga van vele nem durva,az iskolában a fiúkkal viszont igen. mi lehet az oka hogy ezt csinálja? amikor rákérdeztem azt mondta vicces akar lenni. talán így akarja elérni hogy még jobban figyeljenek rá? voltunk már ezügyben nevelési tanácsadáson, de igazibol nem tudtak mit mondani. várom válaszát,tisztelettel: Kalánné Szilvi
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Valóban lehet figyelemfelkeltés az oka ennek a viselkedésnek, érdemes vele gyermekpszichológushoz fordulni ha 2-3 hónapnál tovább fennmarad ez a viselkedésforma.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 26. 16:51Még nincs értékelés
2012. 02. 22.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!Van egy 4,5 éves kisfiam.Az utóbbi időben,kb. három hónapja,főleg ha izgul,a kezét gyakran húzkodja a szeme előtt,és néha a fejét is forgatja,de nem rángatja,talán ezt már nem olyan gyakran.Az óvodában is észrevették,de azt mondták nincs vele semmi gond,aktívan részt vesz a foglalkozásokon,nyitott a többi gyerek felé,ha rosszalkodik is,könnyen fegyelmezhető,szófogadó.Könnyen tanul verseket,dalokat,és a feladatokat is jól megoldja.Otthon közben egy kicsit hangoskodó,elég mozgékony,de mindig eleven volt.Két éve meghalt az anyukája,azóta egyedül nevelem,a szüleim segítségével,gyakran náluk alszik.Szerencsére szeret ott lenni.Anyukájáról tud beszélni,kérdezni szokott róla.Nem tabu téma számunkra.Szeretném megkérdezni,hogy ezek a "kényszer" mozgások mitől lehetnek.Köszönöm!Kovács Attila
Szakértői válasz
Kedves Attila!

A kényszermozgásokra jellemző, h békés, stresszmentes helyzetben csökken, stresszes-feszült helyzetben pedig nő az előfordulásának valószínűsége. Erős akaratlagos koncentrációval csak rövid időre lehet megállítani, a későbbiekben a feszültség a koncentráció miatt még jobban megnő, így újból biztosan előtör. A fiúk idegrendszere sérülékenyebb, ezáltal nagyobb arányban érintettek. A hiperaktív, erősen korlátozott, mozgékony izgága gyermekeknél is gyakori eset. Saját nyugtalanságuk kielégüléséért küzdenek, így mutatkoznak meg rajtuk a kényszermozgások jelei.
Fontos tudnivaló, h minél jobban felhívod rossz szokására fiad figyelmét, annál erőteljesebben lesz jelen! Mindenképpen próbálj meg valahogy feszültségmentes helyzetet teremteni, nem észrevenni. Tilos rászólni a gyerekre, hogy hagyja már abba és nyugodjon meg. Viselkedésterápiával kedvező hatást lehet elérni, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea2012. 02. 22. 09:12Még nincs értékelés
2012. 02. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
A kisfiam decemberben töltötte be a 3. évét. Januárban elkezdtük az óvodát. Lassan szoktattuk be, eleinte ott voltam vele. Első napokban 1-2 órát, aztán egyre többet. Akkor aludt bent, amikor ő egyedül akarta már. Eltelt 2 hónap (eközben volt kis szünet betegség miatt) és a gyermekem nem akar oviba menni.Minden nap egyre szomorúbb és egyre többet sír itthon, az oviban azt mondják nem sír, csak naponta 1-2 alkalommal.Búskomor a 3 éves kisfiam. Sír, piszkálja a körmét, éjszaka is azt mondogatja félálmában, hogy nem akarok oviba menni. És naponta többször is emlegeti, hogy nem szeret az oviban aludni. Nem tudom mitévő legyek? Ne hagyjam ott aludni, vagy legyek kemény? És, ha teljesen lelki beteggé válik?
A válaszát előre is KÖSZÖNÖM!
Tisztelettel:Krisztina
Szakértői válasz
Kedves Krisztina!

Az ön által leírtak alapján, leválási szorongásról van szó, amely valóban nagyon megnehezítheti a kisgyerekek mindennapjait. Keressenek meg egy személyes konzultáció erejéig, ahol részletesen el tudom mondani a teendőket, mert ez így sem a kisfiának, sem önnek nem jó. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 22. 08:47Még nincs értékelés
2012. 02. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 3,5 éves, szeptember óta óvodás. 2 éves kora körül kezdtük a szobatisztaságra szoktatást, ami a következő képpen alakult: voltak hetek, amikor teljesen száraz volt, aztán megint jöttek a bepisilések. 2-3 éves kora között soha nem kakilt be, de amióta óvodás, néha ez is előfordul. A bepisilés-bekakilás gyakoribb az óvodában, mint otthon. 2 hétig tiszta, majd utána van pár hét, amikor heti 3-4-szer hoz haza nedves ruhát. Aztán megint tiszta, és megint kezdődik minden előlről. Az óvodát nagyon szereti, nem voltak egyáltalán beszoktatási nehézségek. Van egy kisöccse, 2 éves és 3 hónapos volt, amikor született, a kicsi most 15 hónapos. Egyre jobban kijönnek egymással, de van minimális féltékenység a nagyobb fiamban. Azt még fontosnak tartom leírni, hogy amióta a kicsi megszületett, a nagy rágja a körmét, feltételezem, ez is kapcsolatban áll a szobatisztasági nehézségekkel. Egyébként nagyon okos, érzékeny kisfiú, szépen, választékosan beszél, minden egyéb területen jól fejlett. Érdekelne, hogy vajon mi állhat a nappali (éjszakára még pelenkát hord) bepisilések/bekakilások hátterében, merre indulhatunk el, hogy segítsünk neki?
Köszönettel: Kata
Szakértői válasz
Kedves Kata!

Valóban összefüggés van a körömrágás és a szobatisztaság problémája között, de h konkrétan mi húzódik meg a háttérben csupán személyes konzultáció keretén belül tudjuk kideríteni, és annak megfelelően kezelni. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 22. 08:43Még nincs értékelés
2012. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kisfiam 2011.december-ben töltötte be a 3. évét és januártól mehetett volna az óvodába, ha nem lennének olyan problémáink, hogy még nem szobatiszta.Az óvó nénik azt mondják a rendelet szerint nem mehet addig még pelus van rajta.Időben elkezdtük a bilizést és nem is volt probléma vele néha bele pisilt, bele kakilt, de nem rendszeresen.A bilit sosem kedvelte, nekünk a nagy wc-n van gyári szűkítő és szeretett oda bejárni.Sajnos én talán azzal elrontottam, hogy mese könyvet is vittünk be a kakilás közben, hogy eltereljem a figyelmét, mert fel akart állni, mikor jött a kaki.Szóval nem volt rendszeres aztán 2 és fél éves volt mikor nyárra levettük a pelust és úgy volt egész nap és csak akkor szólt mikor már pisilt.Késöbb már csak azért jártunk a wc-re hogy szokja, de nem csinált semmit.A pelust mindig követelte.Mindig elmondjuk neki, hogy csak akkor mehet óviba, ha a wc-be pisil kakil és ezzel ő is tisztában van, mert mindenkinek elmondja.Nem eröltetjük.Aztán most egy két hete úgy döntött, hogy nem tesz a pelusba semmit és inkább vissza tartotta napokig a pisit is meg a kakit is.Nagy nehezen helyre raktuk megmagyaráztuk, hogy a dolgokat nem szabad visszatartani és most ugyan ott tartunk mint régen.Csak a pelusba wc-zik.Már nem tudom mit tegyek, mert már óvodába kéne járnia, engem nem fognak sokáig táppénzen engedni és nem találom a megoldást.A védőnő azt ajánlotta forduljunk pszihológushoz.Kérem a segítségét!
Tisztelettel:Ildikó
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez már valóban pszichológiai eset, nagyon sok gyerek van nálam ezzel a problémával, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, és pár hét alatt megoldódhat a kialakult helyzet. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 02. 18:18Még nincs értékelés
2012. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea !

15 éve házas nő vagyok, két gyermekünk van, 12 és 7 évesek. Sajnos a házasságunkban évek óta problémák vannak, 5 éve van viszonya a férjemnek egy nővel, akinek időközben gyermeke született tőle.Sajnos most is tart a viszony . Emiatt sok a feszültség itthon, a veszekedések, amit sokszor a gyerekek is hallanak. A férjem imádja a gyerekeit, válni nem szeretne,neki ez így jó. Én sem szeretnék válni, még bízom benne, hogy valahogy helyrehozható a kapcsolat, és egyszer véget ér a kapcsolata a nővel. A férjem most gyakorlatilag kettős életet él, rendszeresen részt vesz a harmadik gyermek életében is. Ezt el kell fogadnom, vagy elválhatok. Ezerszer próbáltam beszélgetni a témáról, de hárít, és azt mondta, nem beszél erről többet. A fő probléma az, hogy el akarja mondani a gyerekeknek, hogy született egy kistestvérük, mert szeretné, ha sokat lennének nálunk együtt a gyerekek. Én nem tudom, hogyan lehetne ezt a gyerekekkel megértetni, amikor én sem tudtam elfogadni ezt a helyzetet ebben a formában. Szeretném elkerülni , de a férjem hajthatatlan és türelmetlen.Félek attól, hogy mit válaszoljak a kérdéseikre, de leginkább az aggaszt, hogy a tények ismerete okozhat-e problémát a lelki fejlődésükben, és milyen hatással lesz ez rájuk a későbbiekben?

Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!

Egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ez nagyon megviselheti a gyerekeket ha nem megfelelőképpen van a tudomásukra hozva, és egy egész életre negatívan kihathat, akár az identitáskeresésben, partner választásban, bizalmi kapcsolatokban is. Ha tehetik jöjjenek el apukával egy egy órás beszélgetésre, h részletesen tudjuk szakmailag átbeszélni a teendőket. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 02. 18:16Még nincs értékelés
2012. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Kisfiam szeptemberben kezdte az ovit. Addig nyugodt, kedves, mosolygós gyerek volt. Az oviban azonban van egy kisfiú, aki szinte "rászállt", állandóan fellöki, üti, csúfolja. Az óvónők próbálják kezelni a helyzetet, amennyire tőlük telik. Furcsa mód a kisfiam erre az egészre úgy reagál, mintha azonosulna a kisfiúval. Itthon ő is elkezdett velünk agresszív lenni, ugyanúgy csúfolódik velünk, ütöget, stb. Emellett persze nem akar oviba menni, és ha az oviról kérdezzük, semmi másról nem tud beszélni, mint hogy X aznap is bántotta, fellökte, megütötte. Hol van vajon a szülői felelősségünk határa? Mi a helyes hozzáállás ebben a helyzetben? Mondtuk, hogy ne foglalkozzon vele, kerülje el, aztán már ott tartunk, hogy add neki vissza, ha bánt. Erre az a válasza, hogy nem akar visszaütni, mert az óvónénik akkor őt is megbüntetik. Teljesen tanácstalanok vagyunk a férjemmel, hogy mit kezdjünk ebben a helyzetben. Ami kedves, szelíd, tipikus "jógyerek" kisfiunk állandóan rosszkedvű, agresszív rohamokkal, hisztikkel. Érdemes szakemberhez fordulni ezzel kapcsolatban? Másik oviba nem szívesen vinném át, mert egyébként az óvónőket és a csoporttársakat szereti. Hozzáteszem: a kisfiú más gyerekeket is bánt, akik nem reagálnak rá lelkileg ennyire érzékenyen. Előre is köszönöm szépen a válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az agresszivitás, a hiszti nagyon jól kezelhető egy jól felépített, kereteket meghatározó rendszerben, amit nagyon szívesen felépítek önöknek, de ez összetett téma, és egy egy órás nevelési tanácsadás órát igényel. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 02. 18:12Még nincs értékelés
2012. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Gyermekem 7 hónapos, tanácsát szeretném kérni, forduljunk -e szakemberhez?
Probléma a következő, a gyerek agresszív és ez abban nyilvánul meg, hogy tépkedi mások haját csipked markolászik harap és persze látszik rajta, hogy dühből teszi. Nem tudom ilyenkor mit tegyek bántani semmikép nem szeretném de megmagyarázni sem tudom neki még, hogy evvel fájdalmat okoz másnak. Segítségét előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az agresszivitásnak oka van, gyakran érzelmi elfojtás, vagy leválási szorongás, összetett a háttér, ahogyan a kezelés is, ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 02. 18:09Még nincs értékelés
2012. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea!
Egy 6 éves és egy 2 éves kisfiú anyukája vagyok. A kisebbik gyermekemmel problémáink vannak az alvás miatt. Először is szerintem nagyon keveset alszik. Éjszaka 20 órától reggel 6-ig, délután jó esetben 1 óra hosszát. Reggel, ha végig alussza az éjszakát, akkor kipihenten, jókedvűen ébred, de a délutáni alvásból nagyon gyakran hisztisen, fáradtan kel fel. Elég neki ez az alvásmennyiség? A védőnőm szerint igen.
A komolyabb gondom az, hogy mostanában éjszaka is felébred, hív minket (külön szobában alszanak a gyerekek), és amikor bemegyünk, hogy megvigasztaljuk, kivegyük a kiságyából, akkor nem engedi. Semmit nem akar, mást nem mond, csak azt, hogy NEM. Azt gondoltam, hogy nincs magánál, megmostam az arcát, de nem változott semmi. Reggel emlékezett rá, hogy megmosdattam, tehát észnél volt. Nagyon nehéz ilyenkor megnyugtatni, és visszaaltatni. Azt mondja, hogy nem fáj semmije. Mi lehet az oka ezeknek az éjszakai ébredéseknek? Volt már ilyen hiszti napközben is, akkor is elég ijesztő volt, mert ilyet, hogy ha békén hagyom, nem szólok hozzá akkor is, szinte saját magával viaskodik, veszekszik, és mást nem mond, csak azt, hogy NEM ANYA! Ezek általában úgy érnek véget, hogy kb. 15-20 perc múlva magától lenyugszik. Az is aggaszt, hogy a gyereken is az látszik, hogy nagyon felfokozott lelkiállapotban van, csak tiltakozik minden ellen, szinte a kis teste is beleremeg.
Kérem mondjon valamit, hogy mit tehetnénk, mi lehet az oka? Hová forduljunk, ha ez nem múlik el?
Előre is köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Ha ez az állapot továbbra is így fennmarad(2-3hét), akkor mindenképpen forduljanak gyermekpszichológushoz, ha gondolja én is segíthetek, keressenek meg, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 02. 18:07Még nincs értékelés
2012. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!

Kisfiam 6 éves. Férjemnek első házasságából van 2 felnőtt fia. A kapcsolatot egyáltalán nem tartják velünk.
Kisfiam elől nem szeretnénk eltitkolni, hogy él a világban 2 féltestvére. A problémánk az, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy hány éves korában, és hogyan lehetne közös fiúnknak ezt elmondani. Ő egyetlen közös gyermekünk, és nem is tervezünk több gyermeket. Ő néha megkérdezi, hogy nem lesz e kistesója, de igazából nem foglalkozik ezzel a témával.
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel, Margaréta
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Érdemes lenne fokozatosan bevezetni, akár mesékbe, szerepjátékokba ágyazva azt a tényt, h van neki még két féltestvére, mert ha később, akár kamasz vagy serdülőkorban tudja meg a gyerek, sokkal nehezebben viseli majd, nem fogja érteni, h a szülők ezt miért titkolták előtte eddig és a bizalmi kapcsolaton esik majd csorba, amely további negatív következményeket vonhat maga után.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 02. 02. 18:05Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.