Olvasói kérdés
Tisztelt DRnő! a kislányom 6éves múlt és mostanában sírva jár óvodába , \"mert hiányzik az anyukája\". Eddig nem volt semmi probléma , mióta nincs munkahelyem és tudja a gyerek, hogy itthol vagyok azóta nem akar menni sehova. Jár néptáncra is amit eddig imádott, de már oda sem akar menni. Mondtam neki, hogy ha most nem megy oviba akkor nem mehet majd iskolába sem . azt válaszolta, hogy akkor majd megtanítom én írni , olvasni. Nagyon keservesen sír ami
miatt majd megszakad a szívem, de akkor is elviszem oviba, hogy ne látszak gyengének. Most ki esett egy foga , kitaláltam hogy ő mostmár nagylány és nemszabad sírni, meg már csak egy pár hónap és hogy kibírja ezt a kis időt. Mit tegyek . Az óvónők is tanácstalanok. Bár miután otthagyom akkor már nincs semmi baja és agyerekek is szeretik.
miatt majd megszakad a szívem, de akkor is elviszem oviba, hogy ne látszak gyengének. Most ki esett egy foga , kitaláltam hogy ő mostmár nagylány és nemszabad sírni, meg már csak egy pár hónap és hogy kibírja ezt a kis időt. Mit tegyek . Az óvónők is tanácstalanok. Bár miután otthagyom akkor már nincs semmi baja és agyerekek is szeretik.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Megkésett leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár az ovi. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óviskorban minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Ha 2-3 hónapja már fenn áll ez a leválási szorongás, akkor keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.:
Megkésett leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár az ovi. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óviskorban minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Ha 2-3 hónapja már fenn áll ez a leválási szorongás, akkor keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.: