|
Kérdezz-felelek
miatt majd megszakad a szívem, de akkor is elviszem oviba, hogy ne látszak gyengének. Most ki esett egy foga , kitaláltam hogy ő mostmár nagylány és nemszabad sírni, meg már csak egy pár hónap és hogy kibírja ezt a kis időt. Mit tegyek . Az óvónők is tanácstalanok. Bár miután otthagyom akkor már nincs semmi baja és agyerekek is szeretik.
Megkésett leválási szorongásról van csupán szó, minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár az ovi. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.
Óviskorban minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.
Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.
Ha 2-3 hónapja már fenn áll ez a leválási szorongás, akkor keressenek meg,szívesen segítek, elérhetőségem: 3O-355-O-177.
Üdv.: